János 4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus beszélget a samáriai asszonnyal
4 Egyesek azt híresztelték a farizeusoknak, hogy Jézus több tanítványt merít be és vonz maga köré, mint Bemerítő János. 2 (Bár maga Jézus nem merített be senkit, csak a tanítványai.) 3 Mikor Jézus erről tudomást szerzett, elhagyta Júdeát, és újra visszatért Galileába. 4 Útközben keresztül kellett mennie Samárián.
5 Így jutott el egy samáriai város, Sikár szélére. Ez a hely közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet egykor Jákób adott a fiának, Józsefnek. 6 Mivel Jézus az utazástól elfáradt, leült a kút mellé, amelyet Jákób kútjának neveztek. Dél felé járt az idő. 7-8 A tanítványok éppen bementek a városba, hogy valami ennivalót vegyenek. Ekkor ért a kúthoz egy samáriai asszony, aki a városból jött, hogy vizet merítsen. Jézus megszólította: „Kérlek, adj nekem inni!”
9 A samáriai asszony csodálkozva kérdezte: „Hogy kérhetsz tőlem vizet zsidó létedre, mikor én samáriai asszony vagyok?!” (A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriai lakosokkal.)
10 Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, akkor tudnád, hogy ki az, aki vizet kért tőled — s akkor te kértél volna vizet tőle, ő pedig friss forrásvizet[a] adott volna neked.”
11 Ekkor az asszony megkérdezte: „Uram, hogyan vennél forrásvizet? Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. 12 Nagyobb lennél, mint Jákób atyánk, aki ezt a kutat adta nekünk? Ő maga is ebből ivott, a fiai is, meg a nyájai is.”
13 Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik majd belőle, amely örök életet ad.”
15 „Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!” — kérte az asszony.
16 Jézus ekkor azt mondta neki: „Menj, hívd a férjedet, és jöjjetek vissza!”
17 Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.”
Jézus így felelt: „Ez valóban igaz, nincs férjed! 18 Öt férjed volt, de akivel most együtt élsz, az nem a férjed. Igazat mondtál.”
19 Ekkor az asszony így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy! 20 Őseink ezen a hegyen imádták Istent. Ti, júdaiak, azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.”
21 Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem kell sem Jeruzsálembe, sem erre a hegyre felmennie annak, aki a Mennyei Atyát akarja imádni. 22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig ismerjük azt, akit imádunk, mert az, aki a szabadulást hozza, a zsidók közül jön. 23 Eljön majd az idő, sőt, már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazán imádják a Mennyei Atyát, mert az Atya olyanokat keres, akik őt így imádják. 24 Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.”
25 Az asszony így válaszolt: „Tudom, hogy egyszer eljön a Messiás, és amikor majd eljön, mindent megmagyaráz nekünk.”
26 „Én vagyok az, aki veled beszélek” — mondta neki Jézus.
27 Ebben a pillanatban érkeztek meg a tanítványok. Nagyon elcsodálkoztak, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele.
28 Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament, és hívta a város lakóit: 29 „Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent elmondott nekem, amit tettem! Lehet, hogy ő a Messiás?” 30 Azok pedig kimentek Jézushoz.
31 Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!”
32 De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.”
33 A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?”
34 Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha azt teszem, amit az Atya rám bízott, hiszen ezért küldött el. Az táplál engem, amikor egészen elvégzem, amivel megbízott. 35 A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra! 36 Aki learatja, meg is kapja érte a bérét, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató. 37 A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, a másik meg arat.« 38 Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.”
39 Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az az asszony elmondta nekik: „Mindent megmondott nekem, amit csak tettem.” 40 Ezért a samáriaiak Jézushoz tódultak, kérték, hogy maradjon velük, és ő ott is maradt még két napig. 41 Ezalatt nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne.
42 Később meg is mondták az asszonynak: „Először amiatt hittünk Jézusban, amit te mondtál róla. Most már magunk is hallottuk őt, és meggyőződtünk róla, hogy valóban ő az egész világ Üdvözítője.”
A fiad élni fog!(A)
43 Két nap múlva Jézus továbbment Galileába. 44 (Korábban azt mondta, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.) 45 Amikor odaért, a galileaiak szívesen fogadták, ugyanis voltak közöttük olyanok, akik ott voltak Jeruzsálemben az ünnepen, és látták mindazt, amit Jézus tett.
46 Azután Jézus újra a galileai Kánába ment, ahol korábban a vizet borrá változtatta. Élt Kapernaumban egy magas rangú királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. 47 Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, eljött hozzá. Kérte, hogy menjen vele, és gyógyítsa meg a fiát, aki már haldoklott. 48 Jézus azt felelte: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”
49 De a királyi tisztviselő kérlelte: „Uram, gyere velem, mielőtt még meghalna a gyermekem!”
50 Jézus ezt mondta: „Menj csak haza, a fiad élni fog!”
Ő pedig hitt Jézus szavának, és hazament. 51 Útközben találkozott a szolgáival, akik azzal a hírrel jöttek elé, hogy a fia már jobban van.
52 Megkérdezte őket, mikor lett jobban a gyermek.
Azok mondták, hogy előző nap délután egy órakor múlt el a láza.
53 Az apa visszaemlékezett arra, hogy Jézus pontosan abban az órában mondta neki: „A fiad élni fog!” — és hitt Jézusban egész családjával együtt.
54 Ez volt a második csodálatos jel, amelyet Jézus tett, miután Júdeából Galileába érkezett.
Footnotes
- János 4:10 friss forrásvizet Szó szerint: „élő vizet”. A következő versben is.
John 4
The Message
The Woman at the Well
4 1-3 Jesus realized that the Pharisees were keeping count of the baptisms that he and John performed (although his disciples, not Jesus, did the actual baptizing). They had posted the score that Jesus was ahead, turning him and John into rivals in the eyes of the people. So Jesus left the Judean countryside and went back to Galilee.
4-6 To get there, he had to pass through Samaria. He came into Sychar, a Samaritan village that bordered the field Jacob had given his son Joseph. Jacob’s well was still there. Jesus, worn out by the trip, sat down at the well. It was noon.
7-8 A woman, a Samaritan, came to draw water. Jesus said, “Would you give me a drink of water?” (His disciples had gone to the village to buy food for lunch.)
9 The Samaritan woman, taken aback, asked, “How come you, a Jew, are asking me, a Samaritan woman, for a drink?” (Jews in those days wouldn’t be caught dead talking to Samaritans.)
10 Jesus answered, “If you knew the generosity of God and who I am, you would be asking me for a drink, and I would give you fresh, living water.”
11-12 The woman said, “Sir, you don’t even have a bucket to draw with, and this well is deep. So how are you going to get this ‘living water’? Are you a better man than our ancestor Jacob, who dug this well and drank from it, he and his sons and livestock, and passed it down to us?”
13-14 Jesus said, “Everyone who drinks this water will get thirsty again and again. Anyone who drinks the water I give will never thirst—not ever. The water I give will be an artesian spring within, gushing fountains of endless life.”
15 The woman said, “Sir, give me this water so I won’t ever get thirsty, won’t ever have to come back to this well again!”
16 He said, “Go call your husband and then come back.”
17-18 “I have no husband,” she said.
“That’s nicely put: ‘I have no husband.’ You’ve had five husbands, and the man you’re living with now isn’t even your husband. You spoke the truth there, sure enough.”
19-20 “Oh, so you’re a prophet! Well, tell me this: Our ancestors worshiped God at this mountain, but you Jews insist that Jerusalem is the only place for worship, right?”
21-23 “Believe me, woman, the time is coming when you Samaritans will worship the Father neither here at this mountain nor there in Jerusalem. You worship guessing in the dark; we Jews worship in the clear light of day. God’s way of salvation is made available through the Jews. But the time is coming—it has, in fact, come—when what you’re called will not matter and where you go to worship will not matter.
23-24 “It’s who you are and the way you live that count before God. Your worship must engage your spirit in the pursuit of truth. That’s the kind of people the Father is out looking for: those who are simply and honestly themselves before him in their worship. God is sheer being itself—Spirit. Those who worship him must do it out of their very being, their spirits, their true selves, in adoration.”
25 The woman said, “I don’t know about that. I do know that the Messiah is coming. When he arrives, we’ll get the whole story.”
26 “I am he,” said Jesus. “You don’t have to wait any longer or look any further.”
27 Just then his disciples came back. They were shocked. They couldn’t believe he was talking with that kind of a woman. No one said what they were all thinking, but their faces showed it.
28-30 The woman took the hint and left. In her confusion she left her water pot. Back in the village she told the people, “Come see a man who knew all about the things I did, who knows me inside and out. Do you think this could be the Messiah?” And they went out to see for themselves.
It’s Harvest Time
31 In the meantime, the disciples pressed him, “Rabbi, eat. Aren’t you going to eat?”
32 He told them, “I have food to eat you know nothing about.”
33 The disciples were puzzled. “Who could have brought him food?”
34-35 Jesus said, “The food that keeps me going is that I do the will of the One who sent me, finishing the work he started. As you look around right now, wouldn’t you say that in about four months it will be time to harvest? Well, I’m telling you to open your eyes and take a good look at what’s right in front of you. These Samaritan fields are ripe. It’s harvest time!
36-38 “The Harvester isn’t waiting. He’s taking his pay, gathering in this grain that’s ripe for eternal life. Now the Sower is arm in arm with the Harvester, triumphant. That’s the truth of the saying, ‘This one sows, that one harvests.’ I sent you to harvest a field you never worked. Without lifting a finger, you have walked in on a field worked long and hard by others.”
39-42 Many of the Samaritans from that village committed themselves to him because of the woman’s witness: “He knew all about the things I did. He knows me inside and out!” They asked him to stay on, so Jesus stayed two days. A lot more people entrusted their lives to him when they heard what he had to say. They said to the woman, “We’re no longer taking this on your say-so. We’ve heard it for ourselves and know it for sure. He’s the Savior of the world!”
* * *
43-45 After the two days he left for Galilee. Now, Jesus knew well from experience that a prophet is not respected in the place where he grew up. So when he arrived in Galilee, the Galileans welcomed him, but only because they were impressed with what he had done in Jerusalem during the Passover Feast, not that they really had a clue about who he was or what he was up to.
46-48 Now he was back in Cana of Galilee, the place where he made the water into wine. Meanwhile in Capernaum, there was a certain official from the king’s court whose son was sick. When he heard that Jesus had come from Judea to Galilee, he went and asked that he come down and heal his son, who was on the brink of death. Jesus put him off: “Unless you people are dazzled by a miracle, you refuse to believe.”
49 But the court official wouldn’t be put off. “Come down! It’s life or death for my son.”
50-51 Jesus simply replied, “Go home. Your son lives.”
The man believed the bare word Jesus spoke and headed home. On his way back, his servants intercepted him and announced, “Your son lives!”
52-53 He asked them what time he began to get better. They said, “The fever broke yesterday afternoon at one o’clock.” The father knew that that was the very moment Jesus had said, “Your son lives.”
53-54 That settled it. Not only he but his entire household believed. This was now the second sign Jesus gave after having come from Judea into Galilee.
János 4
Hungarian Károli
4 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4 Samárián kell vala pedig általmennie.
5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevû városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az õ fiának, Józsefnek.
6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8 Az õ tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tõlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és [hogy] ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna õt, és adott volna néked élõ vizet.
11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élõ vizet?
12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebbõl ivott õ is, a fiai is és jószága is?
13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebbõl a vízbõl iszik, ismét megszomjúhozik:
14 Valaki pedig abból a vízbõl iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz õ benne.
15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jõjjek ide meríteni!
16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jõjj ide!
17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljõ az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22 Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23 De eljõ az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az õ imádóiul.
24 Az Isten lélek: és a kik õt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jõ (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljõ, megjelent nékünk mindent.
26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27 Eközben megjövének az õ tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29 Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31 Aközben pedig kérék õt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32 Õ pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az õ dolgát elvégezzem.
35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljõ az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyûjt; hogy mind a vetõ, mind az arató együtt örvendezzen.
37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vetõ, más az arató.
38 Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
40 A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék õt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítõje, a Krisztus.
43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták õt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert õk is elmentek vala az ünnepre.
46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré õt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az õ fiát; mert halálán vala.
48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
49 Monda néki a királyi ember: Uram, jõjj, mielõtt a gyermekem meghal.
50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
51 A mint pedig már megy vala, elébe jövének az õ szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
52 Megtudakozá azért tõlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el õt a láz;
53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt õ, és az õ egész háza népe.
54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Copyright © 1993, 2002, 2018 by Eugene H. Peterson