Isaiah 62
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Vindication and Salvation of Zion
62 For Zion’s sake I will not keep silent,
and for Jerusalem’s sake I will not rest,
until her vindication shines out like the dawn,
and her salvation like a burning torch.
2 The nations shall see your vindication,
and all the kings your glory;
and you shall be called by a new name
that the mouth of the Lord will give.
3 You shall be a crown of beauty in the hand of the Lord,
and a royal diadem in the hand of your God.
4 You shall no more be termed Forsaken,[a]
and your land shall no more be termed Desolate;[b]
but you shall be called My Delight Is in Her,[c]
and your land Married;[d]
for the Lord delights in you,
and your land shall be married.
5 For as a young man marries a young woman,
so shall your builder[e] marry you,
and as the bridegroom rejoices over the bride,
so shall your God rejoice over you.
6 Upon your walls, O Jerusalem,
I have posted sentinels;
all day and all night
they shall never be silent.
You who remind the Lord,
take no rest,
7 and give him no rest
until he establishes Jerusalem
and makes it renowned throughout the earth.
8 The Lord has sworn by his right hand
and by his mighty arm:
I will not again give your grain
to be food for your enemies,
and foreigners shall not drink the wine
for which you have labored;
9 but those who garner it shall eat it
and praise the Lord,
and those who gather it shall drink it
in my holy courts.
10 Go through, go through the gates,
prepare the way for the people;
build up, build up the highway,
clear it of stones,
lift up an ensign over the peoples.
11 The Lord has proclaimed
to the end of the earth:
Say to daughter Zion,
“See, your salvation comes;
his reward is with him,
and his recompense before him.”
12 They shall be called, “The Holy People,
The Redeemed of the Lord”;
and you shall be called, “Sought Out,
A City Not Forsaken.”
Footnotes
- Isaiah 62:4 Heb Azubah
- Isaiah 62:4 Heb Shemamah
- Isaiah 62:4 Heb Hephzibah
- Isaiah 62:4 Heb Beulah
- Isaiah 62:5 Cn: Heb your sons
Isaia 62
Nuova Riveduta 2006
La salvezza di Gerusalemme
62 (A)Per amore di Sion io non tacerò, per amore di Gerusalemme io non mi darò posa, finché la sua giustizia non spunti come l’aurora, la sua salvezza come una fiaccola fiammeggiante.
2 Allora le nazioni vedranno la tua giustizia, tutti i re la tua gloria; sarai chiamata con un nome nuovo, che la bocca del Signore pronuncerà;
3 sarai una splendida corona in mano al Signore, un turbante regale nel palmo del tuo Dio.
4 Non sarai più chiamata “Abbandonata”, la tua terra non sarà più detta “Desolazione”, ma tu sarai chiamata “La mia delizia è in lei”, e la tua terra “Maritata”; poiché il Signore si compiacerà in te, la tua terra avrà uno sposo.
5 Come un giovane sposa una vergine, così i tuoi figli sposeranno te; come la sposa è la gioia dello sposo, così tu sarai la gioia del tuo Dio.
6 (B)Sulle tue mura, Gerusalemme, io ho posto delle sentinelle; non taceranno mai, né giorno né notte. Voi, che destate il ricordo del Signore, non abbiate riposo,
7 non date riposo a lui, finché egli non abbia ristabilito Gerusalemme, finché non abbia fatto di lei la lode di tutta la terra.
8 Il Signore l’ha giurato per la sua destra e per il suo braccio potente: «Io non darò mai più il tuo frumento per cibo ai tuoi nemici; i figli dello straniero non berranno più il tuo vino, frutto delle tue fatiche;
9 ma quelli che avranno raccolto il frumento lo mangeranno e loderanno il Signore; quelli che avranno vendemmiato berranno il vino nei cortili del mio santuario».
10 (C)Passate, passate per le porte! Preparate la via per il popolo! Aggiustate, aggiustate la strada, toglietene le pietre, alzate una bandiera davanti ai popoli!
11 Ecco, il Signore proclama fino agli estremi confini della terra: «Dite alla figlia di Sion: “Ecco, la tua salvezza giunge; ecco, egli ha con sé il suo salario, la sua retribuzione lo precede”».
12 Quelli saranno chiamati «Popolo santo», «Redenti del Signore», e tu sarai chiamata «Ricercata», «Città non abbandonata».
Jesaja 62
Schlachter 2000
Flehen um das Heil für Jerusalem
62 Um Zions willen schweige ich nicht, und um Jerusalems willen lasse ich nicht ab, bis seine Gerechtigkeit hervorbricht wie Lichtglanz und sein Heil wie eine brennende Fackel.
2 Und die Heiden werden deine Gerechtigkeit sehen und alle Könige deine Herrlichkeit; und du wirst mit einem neuen Namen genannt werden, den der Mund des Herrn bestimmen wird.
3 Und du wirst eine Ehrenkrone in der Hand des Herrn sein und ein königliches Diadem in der Hand deines Gottes.
4 Man wird dich nicht mehr »Verlassene« nennen und dein Land nicht mehr als »Wüste« bezeichnen, sondern man wird dich nennen »Meine Lust an ihr« und dein Land »Vermählte«; denn der Herr wird Lust an dir haben, und dein Land wird wieder vermählt sein.
5 Denn wie ein junger Mann sich mit einer Jungfrau vermählt, so werden deine Söhne sich mit dir vermählen[a]; und wie sich ein Bräutigam an seiner Braut freut, so wird dein Gott sich an dir freuen.
6 O Jerusalem, ich habe Wächter auf deine Mauern gestellt, die den ganzen Tag und die ganze Nacht nicht einen Augenblick schweigen sollen. Die ihr den Herrn erinnern sollt, gönnt euch keine Ruhe!
7 Und lasst ihm keine Ruhe, bis er Jerusalem [wieder] aufrichtet, und bis er es zum Ruhm auf Erden setzt!
8 Der Herr hat geschworen bei seiner Rechten und bei seinem starken Arm: Ich will dein Korn in Zukunft nicht mehr deinen Feinden zur Speise geben, und die Fremdlinge sollen nicht mehr deinen Most trinken, um den du dich abgemüht hast;
9 sondern die es einsammeln, die sollen es essen und den Herrn preisen; und die ihn einbringen, die sollen ihn trinken in den Vorhöfen meines Heiligtums.
10 Geht hin, geht hin durch die Tore! Bereitet dem Volk den Weg; macht Bahn, macht Bahn! Räumt die Steine weg! Hebt das Banner hoch empor über die Völker!
11 Siehe, der Herr lässt verkündigen bis ans Ende der Erde: Sagt der Tochter Zion: Siehe, dein Heil kommt! Siehe, sein Lohn ist bei ihm, und was er sich erworben hat, geht vor ihm her!
12 Und man wird sie nennen »Das heilige Volk, die Erlösten des Herrn«; und dich wird man nennen »Die Stadt, nach der man fragt und die nicht [mehr] verlassen wird«.
Footnotes
- (62,5) Das Land Israel (V. 4) wird hier bildlich als Braut bezeichnet, und die Söhne, d.h. die Israeliten der messianischen Heilszeit, als Bräutigam: Nach Jahren der Verlassenheit werden die Söhne Israels wieder im Land der Verheißung wohnen.
Ézsaiás 62
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dicsőség koronája leszel az Örökkévaló kezében, Jeruzsálem!
62 Sionért nem nyughatom,
szólnom kell Jeruzsálem érdekében,
amíg igazságossága föl nem ragyog,
mint a hajnal fénye,
amíg szabadulása úgy világít,
mint a fáklya lángja.
2 Akkor a nemzetek meglátják igaz voltodat, Sion,
és királyaik dicsőségedet, Jeruzsálem.
Új nevet kapsz az Örökkévalótól,
melyet ő maga mond neked.
3 Dicsőség koronájává leszel az Örökkévaló kezében,
királyi diadém Istened tenyerén.
4 Többé senki nem hív „elhagyottnak”,
földedet sem nevezik már „pusztának” soha.
Új neved ez lesz: „Gyönyörűségem!”,
és földedet így nevezik: „Férjhez adott”.
Mert gyönyörködik benned az Örökkévaló,
és földednek is ő lesz az Ura.
5 Ahogy az ifjú feleségül veszi a leányt,
úgy fognak téged is feleségül venni fiaid[a], Jeruzsálem!
Amint a vőlegény ujjong,
mikor meglátja menyasszonyát,
úgy fog neked örülni Istened.
Akik az Örökkévalót emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrszemeket állítottam,
hogy ne hallgassanak,
se nappal, se éjjel.
Ti őrök, akik az Örökkévalót emlékeztetitek ígéreteire,
ne nyugodjatok!
7 Ne hagyjatok nyugtot néki,
amíg Jeruzsálemet helyre nem állítja,
és dicsőségessé nem teszi e földön.
8 Esküre emelte az Örökkévaló jobb kezét,
erős karját fölemelte:
„Nem adom többé gabonádat ellenségeidnek,
és borodat, amelyért te fáradoztál,
nem isszák meg idegenek.
9 Hanem azok egyék meg,
akik a termést learatták,
és dicsérjék az Örökkévalót érte.
A bort is azok igyák meg
szent helyem udvarában,
akik a szőlőt leszüretelték!”
10 Menjetek át, menjetek ki a kapukon,
készítsetek utat a népnek!
Építsétek, építsétek az utat,
a köveket dobjátok félre,
emeljétek magasra a zászlót,
adjatok jelt a nemzeteknek!
11 Halljátok?
Az Örökkévaló szava hangzik az egész földön:
„Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, jön már Szabadítód,
ő hozza jutalmadat,
és előtte jön, amivel megfizet.”
12 Népét így nevezik majd:
„A Szent népe, akiket az Örökkévaló váltott meg”,
és városát így hívják:
„A város, amelyet sokan fölkeresnek”,
és: „Akit az Örökkévaló nem felejtett el soha”.
Footnotes
- Ézsaiás 62:5 fiaid Vagy: „építőid”.
Ésaïe 62
La Bible du Semeur
Le rétablissement certain
62 Oui, pour la cause de Sion, |je ne me tairai pas,
et pour Jérusalem, |je ne me donnerai aucun repos
jusqu’à ce que sa justice paraisse |comme brille l’aurore
et son salut |comme un flambeau qui brûle.
2 Alors les peuples verront ta justice
et tous les rois |contempleront ta gloire.
Et l’on t’appellera |d’un nom nouveau[a]
que l’Eternel te donnera.
3 Tu seras dans la main de l’Eternel
une couronne, |rayonnant de splendeur
et un turban royal
dans la main de ton Dieu.
4 Tu ne seras plus appelée |« La Délaissée »,
et ton pays ne sera plus nommé |« La terre dévastée[b] »,
mais on t’appellera |« En elle est mon plaisir ».
Et ton pays sera nommé |« La terre qui est épousée »
parce que l’Eternel |prendra plaisir en toi,
car ton pays |sera pour lui |comme une épouse.
5 En effet, comme le jeune homme |se marie avec une jeune fille,
tes fils[c] t’épouseront,
et comme la mariée |fait la joie du marié,
tu feras la joie de ton Dieu.
6 Sur tes murs, ô Jérusalem,
moi, j’ai posté des gardes,
ils ne se tairont pas, |ni le jour ni la nuit.
Oui, vous qui ravivez |le souvenir de l’Eternel,
point de repos pour vous !
7 Ne lui donnez aucun repos
jusqu’à ce qu’il ait rétabli |Jérusalem,
qu’il ait fait d’elle |un sujet de louanges sur la terre.
8 L’Eternel l’a juré |en engageant sa force
et sa puissance :
Je ne donnerai plus |ton froment à manger
à ceux qui te combattent,
les étrangers |ne boiront plus ton vin,
produit de ton labeur pénible.
9 Mais ceux qui auront fait |la moisson mangeront |ce qu’ils récolteront
et loueront l’Eternel,
ceux qui auront cueilli |les raisins de la vigne |boiront le vin
dans mes parvis sacrés.
10 Passez, oui, passez par les portes !
Frayez, frayez |la route de mon peuple !
Faites-lui un chemin,
enlevez-en les pierres !
Et élevez un étendard |en direction des peuples !
11 L’Eternel se fera entendre
jusqu’aux confins du monde :
Dites à la communauté de Sion[d] :
Ton salut va venir,
avec lui, son salaire,
et devant lui sa récompense.
12 On les appellera |« Le Peuple saint,
les libérés de l’Eternel ».
Et toi, Jérusalem, |tu seras nommée « Désirée »,
« La ville qui n’est pas abandonnée ».
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.