Isaiah 6
New Revised Standard Version Catholic Edition
A Vision of God in the Temple
6 In the year that King Uzziah died, I saw the Lord sitting on a throne, high and lofty; and the hem of his robe filled the temple. 2 Seraphs were in attendance above him; each had six wings: with two they covered their faces, and with two they covered their feet, and with two they flew. 3 And one called to another and said:
“Holy, holy, holy is the Lord of hosts;
the whole earth is full of his glory.”
4 The pivots[a] on the thresholds shook at the voices of those who called, and the house filled with smoke. 5 And I said: “Woe is me! I am lost, for I am a man of unclean lips, and I live among a people of unclean lips; yet my eyes have seen the King, the Lord of hosts!”
6 Then one of the seraphs flew to me, holding a live coal that had been taken from the altar with a pair of tongs. 7 The seraph[b] touched my mouth with it and said: “Now that this has touched your lips, your guilt has departed and your sin is blotted out.” 8 Then I heard the voice of the Lord saying, “Whom shall I send, and who will go for us?” And I said, “Here am I; send me!” 9 And he said, “Go and say to this people:
‘Keep listening, but do not comprehend;
keep looking, but do not understand.’
10 Make the mind of this people dull,
and stop their ears,
and shut their eyes,
so that they may not look with their eyes,
and listen with their ears,
and comprehend with their minds,
and turn and be healed.”
11 Then I said, “How long, O Lord?” And he said:
“Until cities lie waste
without inhabitant,
and houses without people,
and the land is utterly desolate;
12 until the Lord sends everyone far away,
and vast is the emptiness in the midst of the land.
13 Even if a tenth part remain in it,
it will be burned again,
like a terebinth or an oak
whose stump remains standing
when it is felled.”[c]
The holy seed is its stump.
Footnotes
- Isaiah 6:4 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 6:7 Heb He
- Isaiah 6:13 Meaning of Heb uncertain
Isaia 6
Nuova Riveduta 2006
Vocazione e missione d’Isaia
6 (A)Nell’anno della morte del re Uzzia vidi il Signore seduto sopra un trono alto, molto elevato, e i lembi del suo mantello riempivano il tempio. 2 Sopra di lui stavano dei serafini, ognuno dei quali aveva sei ali; con due si copriva la faccia, con due si copriva i piedi e con due volava. 3 L’uno gridava all’altro e diceva: «Santo, santo, santo è il Signore degli eserciti! Tutta la terra è piena della sua gloria!» 4 Le porte furono scosse fin dalle loro fondamenta dalla voce di loro che gridavano, e la casa fu piena di fumo.
5 Allora io dissi: «Guai a me, sono perduto! Perché io sono un uomo dalle labbra impure e abito in mezzo a un popolo dalle labbra impure; e i miei occhi hanno visto il Re, il Signore degli eserciti!» 6 Ma uno dei serafini volò verso di me, tenendo in mano un carbone ardente, tolto con le molle dall’altare. 7 Mi toccò con esso la bocca e disse: «Ecco, questo ti ha toccato le labbra, la tua iniquità è tolta e il tuo peccato è espiato».
8 (B)Poi udii la voce del Signore che diceva: «Chi manderò? E chi andrà per noi?» Allora io risposi: «Eccomi, manda me!»
9 Ed egli disse: «Va’, e di’ a questo popolo: “Ascoltate, sì, ma senza capire; guardate, sì, ma senza discernere[a]!”
10 Rendi insensibile[b] il cuore di questo popolo, rendigli duri gli orecchi e chiudigli gli occhi, in modo che non veda con i suoi occhi, non oda con i suoi orecchi, non intenda con il cuore, non si converta e non sia guarito!»
11 E io dissi: «Fino a quando, Signore?» Egli rispose: «Finché le città siano devastate, senza abitanti, non vi sia più nessuno nelle case, e il paese sia ridotto in desolazione;
12 finché il Signore abbia allontanato gli uomini, e la solitudine sia grande in mezzo al paese.
13 Se vi rimane ancora un decimo della popolazione, esso a sua volta sarà distrutto; ma, come al terebinto e alla quercia, quando sono abbattuti, rimane il ceppo, così rimarrà al popolo, come ceppo, una discendenza santa».
Read full chapterFootnotes
- Isaia 6:9 +Mt 13:14-15; +Mr 4:12; +Lu 8:10; +Gv 12:40; +At 28:26-27.
- Isaia 6:10 Rendi insensibile, lett. ingrassa.
Jesaja 6
Schlachter 2000
Jesaja schaut den Herrn und wird von ihm berufen
6 Im Todesjahr des Königs Ussija sah ich den Herrn sitzen auf einem hohen und erhabenen Thron, und seine Säume[a] erfüllten den Tempel.
2 Seraphim standen über ihm; jeder von ihnen hatte sechs Flügel: mit zweien bedeckten sie ihr Angesicht, mit zweien bedeckten sie ihre Füße, und mit zweien flogen sie.
3 Und einer rief dem anderen zu und sprach: Heilig, heilig, heilig ist der Herr der Heerscharen[b]; die ganze Erde ist erfüllt von seiner Herrlichkeit!
4 Da erbebten die Pfosten der Schwellen von der Stimme des Rufenden, und das Haus wurde mit Rauch erfüllt.
5 Da sprach ich: Wehe mir, ich vergehe[c]! Denn ich bin ein Mann mit unreinen Lippen und wohne unter einem Volk, das unreine Lippen hat; denn meine Augen haben den König, den Herrn der Heerscharen, gesehen!
6 Da flog einer der Seraphim zu mir, und er hielt eine glühende Kohle in seiner Hand, die er mit der Zange vom Altar genommen hatte;
7 und er berührte meinen Mund [damit] und sprach: Siehe, dies hat deine Lippen berührt; deine Schuld ist von dir genommen und deine Sünde gesühnt!
8 Und ich hörte die Stimme des Herrn fragen: Wen soll ich senden, und wer wird für uns gehen? Da sprach ich: Hier bin ich, sende mich!
9 Und er sprach: Geh und sprich zu diesem Volk: Hört immerfort und versteht nicht, seht immerzu und erkennt nicht![d]
10 Mache das Herz dieses Volkes unempfänglich, und mache seine Ohren schwer[e] und verklebe seine Augen, damit es mit seinen Augen nicht sieht und mit seinen Ohren nicht hört, und damit sein Herz nicht zur Einsicht kommt und es sich nicht bekehrt und für sich Heilung findet!
11 Und ich fragte: Wie lange, Herr? Er antwortete: Bis die Städte verwüstet liegen, sodass niemand mehr darin wohnt, und die Häuser menschenleer sein werden und das Land in eine Einöde verwandelt ist.
12 Denn der Herr wird die Menschen weit wegführen, und die Verödung inmitten des Landes wird groß sein.
13 Und bleibt noch ein Zehntel darin, so fällt auch dieses wiederum der Vertilgung anheim. Aber wie die Terebinthe und die Eiche beim Fällen doch noch ihren Wurzelstock behalten, so bleibt ein heiliger Same als Wurzelstock!
Read full chapter
Ézsaiás 6
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az Örökkévaló prófétának hívja el Ézsaiást
6 Abban az esztendőben[a], amikor Uzzijjá[b] király meghalt, láttam az Urat. Trónján ült, fent a magasban, és palástja beborította a templomot. 2 Fölötte szeráfok lebegtek, akiknek hat-hat szárnyuk volt. Kettővel az arcukat takarták el, kettővel a testüket fedték be, kettővel pedig lebegtek. 3 Így kiáltottak egymásnak:
„Szent, szent, szent az Örökkévaló, a Seregek Ura,
dicsősége betölti az egész Földet!”
4 Hangjuktól megremegett az ajtó kerete és küszöbe, a templom pedig megtelt füsttel.[c]
5 Akkor én felkiáltottam: „Jaj nekem! Végem van, mert tisztátalan beszédű vagyok, és tisztátalan beszédű[d] nép között lakom, mégis a saját szememmel látom a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát!”
6 Ekkor az egyik szeráf hozzám repült. Kezében izzó parazsat hozott, amelyet fogóval vett az oltárról. 7 Megérintette számat a parázzsal, és ezt mondta: „Nézd, amint ez a parázs megérintette ajkadat, vétked eltűnt, és bűnödre bocsánatot nyertél.”[e]
8 Majd az Úr hangját hallottam, aki ezt kérdezte: „Kit küldjek el? Ki lesz a hírvivőnk?”
Ezt válaszoltam: „Itt vagyok én! Küldj el engem!”
9 Ő pedig így szólt hozzám: „Menj! Mondd ennek a népnek:
Csak hallgassátok és hallgassátok, újra meg újra,
de ne értsétek meg!
Csak nézzétek és nézzétek, újra meg újra,
de ne lássátok!”
10 „Menj, tedd érzéketlenné e nép szívét,
füleiket zárd be, hogy ne halljanak,
szemeiket takard el,
hogy ne lássanak, szívükkel ne értsenek,
hogy ne tudjanak visszatérni hozzám,
és meg ne gyógyítsam őket!”
11 Megkérdeztem: „Uram, meddig marad ez így?” Ezt válaszolta:
„Ameddig elpusztult városaik romokban hevernek,
házaik elhagyottan és lakatlanul állnak,
földjük műveletlen marad és elvadul,
12 mert messzire viszi az Örökkévaló a népet,
alig marad valaki az országban.
13 Ha tizedrészük megmarad,
azt is újra meg újra pusztulás sújtja.
Mégis, ahogy a tölgyfa tönkje életben marad,
miután a fát kivágták,
e nép maradéka is szent mag lesz,
és életben marad.”
Footnotes
- Ézsaiás 6:1 Abban az esztendőben Ez kb. Kr.e. 740-ben történt.
- Ézsaiás 6:1 Uzzijjá Más néven: „Azarjá”. A történeti könyvekben mindkét név előfordul.
- Ézsaiás 6:4 füst Az Örökkévaló jelenlétét sokszor fénylő köd vagy füst formájában érzékelik az emberek. Lásd 2Móz 40: 34–35.
- Ézsaiás 6:5 beszédű Szó szerint: „ajkú” — ebben a versben kétszer fordul elő.
- Ézsaiás 6:7 vétked… nyertél Szó szerint: „el van takarva”.
Ésaïe 6
La Bible du Semeur
L’appel d’Esaïe
6 L’année de la mort du roi Ozias[a], je vis le Seigneur siégeant sur un trône très élevé. Les pans de son vêtement remplissaient le Temple.
2 Des êtres à forme de serpent[b] se tenaient debout ; chacun d’eux avait six ailes : deux ailes pour se couvrir le visage, deux autres pour se voiler le corps, et les deux dernières pour voler[c]. 3 S’adressant l’un à l’autre, ils proclamaient :
Saint, saint, saint est le Seigneur des armées célestes.
Toute la terre est pleine de sa gloire.
4 Les montants des portes du Temple se mirent à trembler au son de ces voix, tandis que le sanctuaire se remplit de fumée[d].
5 Je m’écriai :
Malheur à moi ! Je suis perdu, car j’ai les lèvres impures et j’habite au milieu d’un peuple aux lèvres impures. Et voici que, de mes yeux, j’ai vu le Roi, le Seigneur des armées célestes.
6 Alors l’un des êtres à forme de serpent vola vers moi, il tenait à la main une braise qu’il avait prise sur l’autel[e] avec des pincettes. 7 Il m’en toucha la bouche, et me dit :
Maintenant que ceci vient d’être appliqué sur tes lèvres, ta faute est enlevée et ton péché est expié.
8 Et j’entendis alors le Seigneur qui disait : Qui enverrai-je ? Qui marchera pour nous ?
Alors je répondis : Je suis prêt, envoie-moi.
9 Et le Seigneur me dit :
Va, et dis à ce peuple :
Vous aurez beau entendre,
vous ne comprendrez pas ;
oui, vous aurez beau voir,
mais vous n’appréhenderez rien[f].
10 Rends ce peuple insensible,
ferme-lui les oreilles
et bouche-lui les yeux
pour qu’il ne voie pas de ses yeux,
pour qu’il n’entende pas de ses oreilles
et pour qu’il ne comprenne pas,
qu’il ne revienne pas à moi
afin d’être guéri.
11 Je demandai alors : |Jusques à quand, Seigneur ?
Et il me répondit :
Jusqu’à ce que les villes |soient dévastées
et privées d’habitants,
qu’il n’y ait plus personne |dans les maisons,
et que ce territoire |soit réduit en désert |et dévasté.
12 L’Eternel enverra |ses habitants au loin,
et le pays sera |à l’état d’abandon.
13 S’il y subsiste encore |un dixième du peuple,
à son tour, il sera |embrasé par le feu.
Mais, comme un térébinthe |ou comme un chêne
qui conserve sa souche, |quand il est abattu,
la souche de ce peuple |sera une semence sainte.
Footnotes
- 6.1 Vers 740 av. J.-C. (2 R 15.7 ; 2 Ch 26.21-23).
- 6.2 Le terme hébreu saraph, traditionnellement rendu par séraphin, désignait en Nb 21.6, 8 et Dt 8.15, un serpent à la morsure redoutable. Dans Es 14.29 et 30.6, ce même terme sert à désigner un serpent volant. Ici, la figure des serpents ailés au visage et aux mains d’homme, pourrait, en renvoyant à l’épisode de Nb 21, symboliser le jugement divin (v. 9-12).
- 6.2 Pour les v. 2-3, voir Ap 4.8.
- 6.4 Voir Ap 15.8.
- 6.6 L’autel des parfums qui se trouvait dans le lieu saint, ou plutôt l’autel des holocaustes, sur le parvis du Temple.
- 6.9 Les v. 9-10 sont cités en Mt 13.14-15 ; Mc 4.12 ; Lc 8.10 ; Jn 12.40 ; Ac 28.26-27.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.