Isaiah 51:12-52
New Revised Standard Version Catholic Edition
12 I, I am he who comforts you;
why then are you afraid of a mere mortal who must die,
a human being who fades like grass?
13 You have forgotten the Lord, your Maker,
who stretched out the heavens
and laid the foundations of the earth.
You fear continually all day long
because of the fury of the oppressor,
who is bent on destruction.
But where is the fury of the oppressor?
14 The oppressed shall speedily be released;
they shall not die and go down to the Pit,
nor shall they lack bread.
15 For I am the Lord your God,
who stirs up the sea so that its waves roar—
the Lord of hosts is his name.
16 I have put my words in your mouth,
and hidden you in the shadow of my hand,
stretching out[a] the heavens
and laying the foundations of the earth,
and saying to Zion, “You are my people.”
17 Rouse yourself, rouse yourself!
Stand up, O Jerusalem,
you who have drunk at the hand of the Lord
the cup of his wrath,
who have drunk to the dregs
the bowl of staggering.
18 There is no one to guide her
among all the children she has borne;
there is no one to take her by the hand
among all the children she has brought up.
19 These two things have befallen you
—who will grieve with you?—
devastation and destruction, famine and sword—
who will comfort you?[b]
20 Your children have fainted,
they lie at the head of every street
like an antelope in a net;
they are full of the wrath of the Lord,
the rebuke of your God.
21 Therefore hear this, you who are wounded,[c]
who are drunk, but not with wine:
22 Thus says your Sovereign, the Lord,
your God who pleads the cause of his people:
See, I have taken from your hand the cup of staggering;
you shall drink no more
from the bowl of my wrath.
23 And I will put it into the hand of your tormentors,
who have said to you,
“Bow down, that we may walk on you”;
and you have made your back like the ground
and like the street for them to walk on.
Let Zion Rejoice
52 Awake, awake,
put on your strength, O Zion!
Put on your beautiful garments,
O Jerusalem, the holy city;
for the uncircumcised and the unclean
shall enter you no more.
2 Shake yourself from the dust, rise up,
O captive[d] Jerusalem;
loose the bonds from your neck,
O captive daughter Zion!
3 For thus says the Lord: You were sold for nothing, and you shall be redeemed without money. 4 For thus says the Lord God: Long ago, my people went down into Egypt to reside there as aliens; the Assyrian, too, has oppressed them without cause. 5 Now therefore what am I doing here, says the Lord, seeing that my people are taken away without cause? Their rulers howl, says the Lord, and continually, all day long, my name is despised. 6 Therefore my people shall know my name; therefore in that day they shall know that it is I who speak; here am I.
7 How beautiful upon the mountains
are the feet of the messenger who announces peace,
who brings good news,
who announces salvation,
who says to Zion, “Your God reigns.”
8 Listen! Your sentinels lift up their voices,
together they sing for joy;
for in plain sight they see
the return of the Lord to Zion.
9 Break forth together into singing,
you ruins of Jerusalem;
for the Lord has comforted his people,
he has redeemed Jerusalem.
10 The Lord has bared his holy arm
before the eyes of all the nations;
and all the ends of the earth shall see
the salvation of our God.
11 Depart, depart, go out from there!
Touch no unclean thing;
go out from the midst of it, purify yourselves,
you who carry the vessels of the Lord.
12 For you shall not go out in haste,
and you shall not go in flight;
for the Lord will go before you,
and the God of Israel will be your rear guard.
Footnotes
- Isaiah 51:16 Syr: Heb planting
- Isaiah 51:19 Q Ms Gk Syr Vg: MT how may I comfort you?
- Isaiah 51:21 Or humbled
- Isaiah 52:2 Cn: Heb rise up, sit
Isaia 51:12-52
Nuova Riveduta 2006
12 «Io, io sono colui che vi consola; chi sei tu che temi l’uomo che deve morire, il figlio dell’uomo che passerà come l’erba?
13 Hai dimenticato il Signore che ti ha fatto, che ha disteso i cieli e fondato la terra? Tu tremi continuamente, tutto il giorno, davanti al furore dell’oppressore, quando si prepara a distruggere. Ma dov’è il furore dell’oppressore?
14 Colui che è curvo nei ceppi sarà presto liberato: non morirà nella fossa, non gli mancherà il pane.
15 Io infatti sono il Signore, il tuo Dio; io sollevo il mare e ne faccio muggire le onde. Il mio nome è il Signore degli eserciti.
16 Io ho messo le mie parole nella tua bocca e ti ho coperto con l’ombra della mia mano per spiegare nuovi cieli e fondare una nuova terra, per dire a Sion: “Tu sei il mio popolo”».
17 (A)Risvègliati, risvègliati, àlzati, Gerusalemme, che hai bevuto dalla mano del Signore il calice, la coppa di stordimento, e l’hai succhiata sino in fondo!
18 Fra tutti i figli da lei partoriti non c’è nessuno che la guidi; fra tutti i figli da lei allevati non c’è nessuno che la prenda per mano.
19 Queste due cose ti sono avvenute; chi ti compiangerà? Desolazione e rovina, fame e spada; chi ti consolerà[a]?
20 I tuoi figli venivano meno, gettati a ogni angolo di strada, come un’antilope nella rete, prostrati dal furore del Signore, dalle minacce del tuo Dio.
21 Perciò ascolta ora questo, o infelice e ubriaca, ma non di vino!
22 Così parla il tuo Signore, il Signore, il tuo Dio, che difende la causa del suo popolo: «Io ti tolgo di mano la coppa di stordimento, il calice, la coppa del mio furore; tu non la berrai più!
23 Io la metterò in mano ai tuoi persecutori, che ti dicevano: “Chìnati, ché ti passiamo addosso!” Tu facevi del tuo dorso un suolo, una strada per i passanti!»
Promessa della restaurazione d’Israele; visione di Gerusalemme
52 (B)Risvègliati, risvègliati, rivèstiti della tua forza, Sion! Mettiti le tue più splendide vesti, Gerusalemme, città santa! Poiché da ora in poi non entreranno più in te né l’incirconciso né l’impuro.
2 Scuotiti di dosso la polvere, àlzati, mettiti seduta, Gerusalemme! Sciogliti le catene dal collo, figlia di Sion che sei in schiavitù!
3 Infatti così parla il Signore: «Voi siete stati venduti per nulla e sarete riscattati senza denaro».
4 Poiché così parla il Signore, Dio: «Il mio popolo discese già in Egitto per abitarvi; poi l’Assiro lo oppresse senza motivo.
5 Ora che faccio io qui», dice il Signore, «quando il mio popolo è stato deportato per nulla? Quelli che lo dominano lanciano urli», dice il Signore, «e il mio nome è del continuo, tutti i giorni insultato;
6 perciò il mio popolo conoscerà il mio nome; perciò saprà, in quel giorno, che sono io che ho parlato. Eccomi!»
7 (C)Quanto sono belli, sui monti, i piedi del messaggero di buone notizie[b], che annuncia la pace, che è araldo di notizie liete, che annuncia la salvezza, che dice a Sion: «Il tuo Dio regna!»
8 Ascolta le tue sentinelle! Esse alzano la voce, prorompono tutte assieme in grida di gioia; esse infatti vedono con i propri occhi il Signore che ritorna a Sion.
9 Prorompete assieme in grida di gioia, rovine di Gerusalemme! Poiché il Signore consola il suo popolo, salva Gerusalemme.
10 Il Signore ha rivelato il suo braccio santo agli occhi di tutte le nazioni; tutte le estremità della terra vedranno la salvezza del nostro Dio.
11 Partite, partite, uscite di là! Non toccate nulla d’impuro! Uscite di mezzo a lei[c]! Purificatevi, voi che portate i vasi del Signore!
12 Voi infatti non partirete in fretta, non ve ne andrete come chi fugge; poiché il Signore camminerà davanti a voi, il Dio d’Israele sarà la vostra retroguardia.
Footnotes
- Isaia 51:19 Consolerà, così le antiche versioni.
- Isaia 52:7 +Ro 10:15.
- Isaia 52:11 +2 Co 6:17.
Jesaja 51:12-52
Schlachter 2000
12 Ich, ich bin es, der euch tröstet. Wer bist aber du, dass du dich vor dem sterblichen Menschen fürchtest, vor dem Menschenkind, das wie Gras dahingegeben wird,
13 und dass du den Herrn vergisst, der dich gemacht hat, der den Himmel ausgespannt und die Erde gegründet hat? Und allezeit, den ganzen Tag, fürchtest du dich vor dem Grimm des Bedrückers, wenn er sich rüstet, um zu verderben. Wo ist denn nun der Grimm des Bedrückers?
14 Der in Ketten Gekrümmte wird schnell losgemacht, damit er nicht umkommt in der Grube, noch an Brot Mangel leidet.
15 Ich bin ja der Herr, dein Gott, der das Meer aufwühlt, dass seine Wellen brausen: Herr der Heerscharen ist sein Name.
16 Ich habe meine Worte in deinen Mund gelegt und dich mit dem Schatten meiner Hand bedeckt, um den Himmel auszuspannen und die Erde zu gründen und zu Zion zu sagen: Du bist mein Volk!
Zuspruch für das bedrängte Jerusalem
17 Erwache! Erwache! Stehe auf, Jerusalem, die du von der Hand des Herrn den Becher seines Zorns getrunken hast, die du den Taumelkelch getrunken und ausgeschlürft hast!
18 Denn da war niemand, der sie leitete, von allen Söhnen, die sie geboren hat, und niemand, der sie an der Hand führte, von allen Söhnen, die sie großgezogen hat.
19 Dies beides ist dir begegnet — aber wer bezeugt dir Teilnahme? —: Verheerung und Zerstörung, Hunger und Schwert; wie soll ich dich trösten?
20 Deine Kinder sanken ohnmächtig hin; sie lagen an allen Straßenecken, wie eine Antilope im Netz, und waren voll von dem grimmigen Zorn des Herrn und von dem Schelten deines Gottes.
21 Darum höre doch das, du Elende, die du trunken bist, aber nicht vom Wein:
22 So spricht dein Herr, der Herr, und dein Gott, der den Rechtsstreit für sein Volk führt: Siehe, ich will den Taumelbecher aus deiner Hand nehmen, den Kelch meines Grimms, dass du künftig nicht mehr daraus trinken musst,
23 und ich will ihn deinen Peinigern in die Hand geben, die zu deiner Seele gesprochen haben: Bücke dich, dass wir über dich wegschreiten können!, sodass du deinen Rücken der Erde gleichmachen musstest und wie eine Straße für die, die darübergingen.
Der Herr verheißt Heil für Jerusalem
52 Wache auf! Wache auf! Zion, ziehe deine Stärke an! Ziehe deine Ehrenkleider an, Jerusalem, du heilige Stadt! Denn von nun an wird kein Unbeschnittener noch Unreiner mehr in dich hineinkommen.
2 Schüttle den Staub von dir ab, steh auf und setze dich hin[a], Jerusalem! Mache dich los von den Fesseln deines Halses, du gefangene Tochter Zion!
3 Denn so spricht der Herr: Umsonst seid ihr verkauft worden, so sollt ihr auch ohne Geld erlöst werden!
4 Denn so spricht Gott, der Herr: Mein Volk ist vor Zeiten nach Ägypten hinabgezogen, um sich dort in der Fremde aufzuhalten; und der Assyrer hat sie ohne Ursache bedrückt.
5 Nun aber, was geschieht mir denn hier, spricht der Herr, dass mein Volk ohne Entschädigung geraubt wird? Seine Beherrscher jauchzen triumphierend, spricht der Herr, und mein Name wird beständig gelästert, den ganzen Tag.
6 Darum soll mein Volk meinen Namen kennenlernen, ja, darum wird es an jenem Tag erkennen, dass ich der bin, welcher spricht: Siehe, hier bin ich!
7 Wie lieblich sind auf den Bergen die Füße des Freudenboten, der Frieden verkündigt, der gute Botschaft bringt, der das Heil verkündigt, der zu Zion sagt: Dein Gott herrscht als König!
8 Da ist die Stimme deiner Wächter! Sie werden ihre Stimme erheben und miteinander jauchzen; denn mit eigenen Augen[b] werden sie es sehen, wenn der Herr wieder nach Zion kommt[c].
9 Ihr Trümmer Jerusalems, freut euch und frohlockt miteinander! Denn der Herr hat sein Volk getröstet, hat Jerusalem erlöst!
10 Der Herr hat seinen heiligen Arm entblößt vor den Augen aller Heiden; und alle Enden der Erde werden das Heil unseres Gottes sehen! —
11 Weicht! Weicht! Geht hinaus von dort! Rührt nichts Unreines an! Geht hinaus aus ihrer Mitte! Reinigt euch, die ihr die Geräte des Herrn tragt!
12 Geht aber nicht hastig davon, und eilt nicht wie Flüchtlinge hinweg; denn der Herr zieht vor euch her, und der Gott Israels ist eure Nachhut.
Ézsaiás 51:12-52
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
12 „Én magam vigasztallak meg titeket!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
Hogyan félhetsz hát halandótól,
vagy bárki ember fiától,
aki mulandó, mint a fű?
13 Elfelejtkeztél az Örökkévalóról, Teremtődről,
aki az eget kiterjesztette,
és a földet megalapozta?
Miért rettegsz hát folyton
a haragvó elnyomótól,
aki el akar pusztítani?
De hová lett a dühöngő haragú elnyomó?
14 Hamarosan megszabadul a fogoly,
nem hal meg a börtönben,
és kenyere sem fogy el,
15 mert én vagyok Istened, az Örökkévaló,
aki felkavarja a tengert,
hogy zúgjanak hullámai.
Örökkévaló, Seregek Ura — ez a nevem.
16 Én adtam szádba saját szavaimat,
és kezem árnyékával takartalak be,
hogy új eget alkossak,
és a földet újra alapozzam,
és azt mondjam Sionnak:
»Az én népem vagy!«”
Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem!
17 Ébredj föl!
Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem,
aki az Örökkévaló haragját elszenvedted,
elvetted kezéből poharát, és kiittad!
Bizony, ki kellett innod a büntetés öblös kelyhét,
amelytől tántorogsz.
18 Fiúkat szültél,
de egy sem akadt köztük,
aki vezetett volna.
Felnevelted őket,
de egy sem fogta meg a kezed.
19 Kétszeres csapás ért,
mégsem szánt meg senki.
Pusztítás és rombolás tört rád,
éhínség és fegyver ért utol,
de ki vigasztal téged?
20 Ájultan hevertek fiaid az utcákon szerteszét,
mint hálóba gabalyodott vadak[a],
tehetetlenül.
Megrészegedtek az Örökkévaló haragjától,
beteltek büntetésével.
21 Halld meg hát, Jeruzsálem,
te megalázott!
Figyelj rám, aki megrészegedtél,
de nem a bortól!
22 Ezt üzeni neked Urad, az Örökkévaló,
és Istened, aki felkarolja népe ügyét:
„Nézd, kivettem kezedből a poharat,
amely megrészegített!
Nem kell többet innod
haragom öblös kelyhéből,
elég már ennyi!
23 De kínzóid kezébe adom,
hogy ők igyák meg.
Azok, akik ezt mondták neked:
»Feküdj csak a földre,
hadd tapossunk rajtad!«
Te pedig eltűrted,
hogy a földre tapossanak.
Úgy tiporták hátadat,
mint járókelő az utat.”
Öltözz fel dicsőségedbe, Jeruzsálem!
52 Ébredj föl, ébredj föl!
Szedd össze erődet, Sion!
Öltözz fel dicsőségedbe, Jeruzsálem,
szent város!
Hiszen soha többé nem lép be kapuidon
ellenséges idegen[b].
2 Kelj fel, rázd le a port magadról,
ülj székedbe, Jeruzsálem!
Szabadítsd ki magad nyakad kötelékeiből,
Sion fogoly leánya!
3 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Nem pénzért adtak el téged,
és nem is pénzen fognak megváltani!
4 Előbb Egyiptomba ment le népem,
hogy ott lakjon hosszú ideig,
azután Asszíria igázta le őket, ok nélkül
— mondja az Örökkévaló Isten. —
5 Most hát mit tegyek?
Hiszen népemet ingyen elhurcolták,
elnyomóik ujjonganak rajta,
és nevem gyalázzák szüntelen!
— mondja az Örökkévaló. —
6 Ezért hát népem
végre valóban megismeri nevemet!
Megtudják, hogy én vagyok az,[c]
aki szólok hozzájuk!”
7 Milyen kedves és szép,
mikor a hegyeken hírnök közeleg,
aki jó hírt hoz,
békességet hirdet,
örömhírt jelent,
szabadulásunk hírét hozza,
Sionnak ezt mondja:
„Istened királyként uralkodik!”
8 Őrszemeid,[d] Sion, örömmel kiáltanak,
mikor saját szemükkel látják az Örökkévalót,
amint a Sionra visszatér.
9 Jeruzsálem romjai, ujjongva kiáltsatok,
mert az Örökkévaló megvigasztalja és helyreállítja népét,
megváltja Jeruzsálemet!
10 Az Örökkévaló megmutatta szent karja hatalmát
az összes nemzetnek,
a föld szélső határáig
mindenütt látták Istenünk szabadítását!
11 Jöjjetek ki, jöjjetek ki,
vonuljatok ki onnan!
Ne érintsetek semmi tisztátalant![e]
Gyertek ki közülük,
és tisztítsátok meg magatokat,
akik az Örökkévalónak szentelt edényeket[f] viszitek!
12 De nem kell menekülnötök,
nem kell sietve kimennetek,
mert az Örökkévaló megy előttetek,
és Izráel Istene lesz a hátvéd mögöttetek.[g]
Footnotes
- Ézsaiás 51:20 vadak Az ókorban sokszor úgy vadásztak, hogy hálókat feszítettek a menekülő vadállatok útjába.
- Ézsaiás 52:1 ellenséges idegen Szó szerint: „körülmetéletlen és tisztátalan” — vagyis Izráel szövetségéhez nem tartozó, idegen nemzetbeli személy.
- Ézsaiás 52:6 én vagyok az Ez a héberben úgy hangzik, mint a Jahve név. Lásd 2Móz 3:13–17. A mondat értelme: „Végre felfogják, hogy én, aki most beszélek velük, ugyanaz vagyok, mint aki a múltban segítettem őket, és akinek nevét most gyalázzák!”
- Ézsaiás 52:8 Őrszem Az ókori városok falán állandóan éles szemű katonák őrködtek, s ha közeledő ellenséget láttak, azonnal jelentették. Itt a prófétákra vonatkozik.
- Ézsaiás 52:11 tisztátalan A Törvény szerint a papoknak nem volt szabad bizonyos dolgokhoz nyúlniuk, mert különben nem mehettek be a Szent Sátor, illetve a Templom területére.
- Ézsaiás 52:11 edények A Szent Sátorban és a Templomban használt arany- és ezüsteszközök: poharak, tálak, kések, stb.
- Ézsaiás 52:12 előttetek… mögöttetek Vagyis az Örökkévaló védelmezi népét. Lásd 2Móz 14:19–20.
Ésaïe 51:12-52
La Bible du Semeur
Si Dieu est pour nous, qui sera contre nous ?
12 C’est moi, c’est moi qui vous console.
Comment donc peux-tu craindre |l’homme qui doit mourir,
ou un humain |qui a le même sort que l’herbe ?
13 As-tu donc oublié |l’Eternel qui t’a fait,
qui a tendu le ciel |et a fondé la terre ?
Comment peux-tu trembler |sans cesse tout le jour
parce que le tyran |déchaîne sa fureur
et se prépare à te détruire ?
Maintenant, où est-elle, |la fureur du tyran ?
14 Bientôt, le prisonnier[a] |va être libéré,
il ne périra pas |au fond de son cachot
et il ne sera plus |privé de nourriture.
15 Moi, je suis l’Eternel, ton Dieu.
Quand j’agite la mer, |ses flots mugissent.
Voici mon nom : |le Seigneur des armées célestes.
16 Oui, j’ai mis mes paroles dans ta bouche,
je t’ai couvert |de l’ombre de ma main[b],
pour étendre le ciel, |et pour fonder la terre,
et pour proclamer à Sion : |« Tu es mon peuple ! »
Jérusalem se relève
17 Réveille-toi, réveille-toi,
debout, Jérusalem,
toi qui as bu la coupe |remplie de la colère
que l’Eternel t’a présentée,
oui, toi qui as vidé |jusqu’à l’ultime goutte
la coupe du vertige.
18 Parmi tous les fils |que tu as mis au monde,
il n’y en a aucun |pour te guider,
et parmi tous les fils |que tu as élevés,
il n’y en a aucun |pour te prendre la main !
19 Deux malheurs t’ont frappé,
mais qui donc te plaindra ?
La dévastation et la destruction,
la famine et l’épée !
Et qui te consolera[c] ?
20 Tes fils défaillent,
ils sont couchés |à tous les coins de rue,
comme des antilopes |prises dans un filet.
Ils ont été chargés |de la fureur de l’Eternel,
de la sanction |infligée par ton Dieu.
21 C’est pourquoi, malheureuse, |écoute donc ceci,
toi qui es enivrée, |mais pas de vin.
22 Ainsi parle ton Dieu, |l’Eternel, ton Seigneur,
qui va défendre |la cause de son peuple :
J’ôterai de ta main
la coupe du vertige,
et tu ne boiras plus
désormais le calice |rempli de ma colère,
23 car je le mettrai dans la main |de tes persécuteurs,
de ceux qui te disaient :
« Incline-toi, |afin que nous passions ! »
Et tu as présenté |ton dos pour qu’on le foule
comme une rue pour les passants.
Jérusalem rétablie
52 Réveille-toi, |réveille-toi,
Sion, pare-toi de ta force !
Mets tes vêtements d’apparat,
Jérusalem, ô ville sainte !
Car désormais |ni l’incirconcis ni l’impur
n’entreront plus chez toi.
2 Secoue donc ta poussière, |relève-toi, Jérusalem, |installe-toi,
délivre-toi des chaînes |qui enserrent ton cou,
toi qui es prisonnière, |Dame Sion !
3 Car voici ce que l’Eternel déclare : Puisqu’on vous a vendus pour rien, ce sera sans argent qu’on vous libérera. 4 Car voici ce que déclare le Seigneur, l’Eternel : Mon peuple est tout d’abord descendu en Egypte afin d’y séjourner, ensuite l’Assyrien l’a opprimé sans cause. 5 Mais à présent ici, qu’est-ce que j’ai à faire ? demande l’Eternel. Puisque mon peuple a été pris pour rien, ses oppresseurs se vantent[d], déclare l’Eternel, et, à longueur de jour, mon nom est outragé[e] ! 6 C’est pourquoi mon peuple va savoir qui je suis. Oui, il saura en ce jour-là que c’est moi qui ai dit : Je viens !
Dieu délivre
7 Comme il est beau de voir |sur les montagnes
les pas du messager |d’une bonne nouvelle,
qui annonce la paix[f],
qui parle de bonheur,
et qui annonce le salut,
qui dit à Sion : « Ton Dieu règne. »
8 On entend tes guetteurs,
ils élèvent la voix,
ils crient de joie ensemble
car de leurs propres yeux ils voient
l’Eternel arriver |de nouveau à Sion[g].
9 Poussez des cris de joie, |ensemble faites éclater |votre allégresse,
vous, ruines de Jérusalem !
Car l’Eternel |a consolé son peuple
et délivré Jérusalem.
10 L’Eternel a manifesté |sa puissance et sa sainteté
aux yeux de toutes les nations,
et tous les confins de la terre |verront
la délivrance |qu’apporte notre Dieu.
11 Partez, partez, |sortez de là,
ne touchez rien d’impur[h] !
Sortez de cette ville !
Purifiez-vous,
vous qui portez les ustensiles |de l’Eternel[i] !
12 Vous ne sortirez pas |en courant à la hâte[j],
vous ne marcherez pas |comme des fugitifs,
car l’Eternel |marchera devant vous,
et le Dieu d’Israël |fermera votre marche.
Footnotes
- 51.14 Autre traduction : celui qui ploie sous le fardeau.
- 51.16 Voir 49.2 ; 59.21.
- 51.19 D’après le texte hébreu de Qumrân, l’ancienne version grecque, la version syriaque et la Vulgate. Le texte hébreu traditionnel a : qui suis-je pour te consoler ? ou par qui pourrais-je te consoler ?
- 52.5 D’après le texte hébreu de Qumrân. Le texte hébreu traditionnel a : poussent des cris.
- 52.5 Cité en Rm 2.24 d’après l’ancienne version grecque.
- 52.7 Voir Na 2.1 ; Ep 6.15. Cité en Rm 10.15.
- 52.8 Le texte hébreu de Qumrân ajoute ici : avec amour.
- 52.11 Cité en 2 Co 6.17 d’après l’ancienne version grecque.
- 52.11 C’est-à-dire les ustensiles sacrés du culte que les Babyloniens avaient emportés lors de la destruction du temple de Jérusalem en 587 et que les exilés ramèneront. Les lévites ne devaient rien toucher d’impur, rien qui ait rapport aux pratiques idolâtres des païens (voir Nb 4.24-28).
- 52.12 Pas comme lors de la sortie d’Egypte.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.