Isaiah 49:14-51:3
New Revised Standard Version Catholic Edition
14 But Zion said, “The Lord has forsaken me,
my Lord has forgotten me.”
15 Can a woman forget her nursing child,
or show no compassion for the child of her womb?
Even these may forget,
yet I will not forget you.
16 See, I have inscribed you on the palms of my hands;
your walls are continually before me.
17 Your builders outdo your destroyers,[a]
and those who laid you waste go away from you.
18 Lift up your eyes all around and see;
they all gather, they come to you.
As I live, says the Lord,
you shall put all of them on like an ornament,
and like a bride you shall bind them on.
19 Surely your waste and your desolate places
and your devastated land—
surely now you will be too crowded for your inhabitants,
and those who swallowed you up will be far away.
20 The children born in the time of your bereavement
will yet say in your hearing:
“The place is too crowded for me;
make room for me to settle.”
21 Then you will say in your heart,
“Who has borne me these?
I was bereaved and barren,
exiled and put away—
so who has reared these?
I was left all alone—
where then have these come from?”
22 Thus says the Lord God:
I will soon lift up my hand to the nations,
and raise my signal to the peoples;
and they shall bring your sons in their bosom,
and your daughters shall be carried on their shoulders.
23 Kings shall be your foster fathers,
and their queens your nursing mothers.
With their faces to the ground they shall bow down to you,
and lick the dust of your feet.
Then you will know that I am the Lord;
those who wait for me shall not be put to shame.
24 Can the prey be taken from the mighty,
or the captives of a tyrant[b] be rescued?
25 But thus says the Lord:
Even the captives of the mighty shall be taken,
and the prey of the tyrant be rescued;
for I will contend with those who contend with you,
and I will save your children.
26 I will make your oppressors eat their own flesh,
and they shall be drunk with their own blood as with wine.
Then all flesh shall know
that I am the Lord your Savior,
and your Redeemer, the Mighty One of Jacob.
50 Thus says the Lord:
Where is your mother’s bill of divorce
with which I put her away?
Or which of my creditors is it
to whom I have sold you?
No, because of your sins you were sold,
and for your transgressions your mother was put away.
2 Why was no one there when I came?
Why did no one answer when I called?
Is my hand shortened, that it cannot redeem?
Or have I no power to deliver?
By my rebuke I dry up the sea,
I make the rivers a desert;
their fish stink for lack of water,
and die of thirst.[c]
3 I clothe the heavens with blackness,
and make sackcloth their covering.
The Servant’s Humiliation and Vindication
4 The Lord God has given me
the tongue of a teacher,[d]
that I may know how to sustain
the weary with a word.
Morning by morning he wakens—
wakens my ear
to listen as those who are taught.
5 The Lord God has opened my ear,
and I was not rebellious,
I did not turn backward.
6 I gave my back to those who struck me,
and my cheeks to those who pulled out the beard;
I did not hide my face
from insult and spitting.
7 The Lord God helps me;
therefore I have not been disgraced;
therefore I have set my face like flint,
and I know that I shall not be put to shame;
8 he who vindicates me is near.
Who will contend with me?
Let us stand up together.
Who are my adversaries?
Let them confront me.
9 It is the Lord God who helps me;
who will declare me guilty?
All of them will wear out like a garment;
the moth will eat them up.
10 Who among you fears the Lord
and obeys the voice of his servant,
who walks in darkness
and has no light,
yet trusts in the name of the Lord
and relies upon his God?
11 But all of you are kindlers of fire,
lighters of firebrands.[e]
Walk in the flame of your fire,
and among the brands that you have kindled!
This is what you shall have from my hand:
you shall lie down in torment.
Blessings in Store for God’s People
51 Listen to me, you that pursue righteousness,
you that seek the Lord.
Look to the rock from which you were hewn,
and to the quarry from which you were dug.
2 Look to Abraham your father
and to Sarah who bore you;
for he was but one when I called him,
but I blessed him and made him many.
3 For the Lord will comfort Zion;
he will comfort all her waste places,
and will make her wilderness like Eden,
her desert like the garden of the Lord;
joy and gladness will be found in her,
thanksgiving and the voice of song.
Footnotes
- Isaiah 49:17 Or Your children come swiftly; your destroyers
- Isaiah 49:24 Q Ms Syr Vg: MT of a righteous person
- Isaiah 50:2 Or die on the thirsty ground
- Isaiah 50:4 Cn: Heb of those who are taught
- Isaiah 50:11 Syr: Heb you gird yourselves with firebrands
Isaia 49:14-51:3
Nuova Riveduta 2006
14 (A)Ma Sion ha detto: «Il Signore mi ha abbandonata, il Signore mi ha dimenticata».
15 Una donna può forse dimenticare il bimbo che allatta, smettere di avere pietà del frutto delle sue viscere? Anche se le madri dimenticassero, non io dimenticherò te.
16 Ecco, io ti ho scolpita sulle palme delle mie mani; le tue mura mi stanno sempre davanti agli occhi.
17 I tuoi figli accorrono; i tuoi distruttori, i tuoi devastatori si allontanano da te.
18 Volgi lo sguardo intorno e guarda: essi si radunano tutti e vengono da te. «Com’è vero che io vivo», dice il Signore, «tu ti rivestirai di essi come di un ornamento, te ne adornerai come una sposa.
19 Nelle tue rovine, nei tuoi luoghi desolati, nel tuo paese distrutto, sarai ora troppo allo stretto per i tuoi abitanti; quelli che ti divoravano si allontaneranno da te.
20 I figli di cui fosti privata ti diranno ancora all’orecchio: “Questo posto è troppo stretto per me; fammi spazio, perché io possa stabilirmi”.
21 Tu dirai in cuor tuo: “Questi chi me li ha generati? Infatti io ero privata dei miei figli, sterile, esule, scacciata. Questi chi li ha allevati? Ecco, io ero rimasta sola; questi dov’erano?”».
22 Così parla il Signore, Dio: «Ecco, io alzerò la mia mano verso le nazioni, innalzerò la mia bandiera verso i popoli, ed essi ti ricondurranno i tuoi figli in braccio, ti riporteranno le tue figlie sulle spalle.
23 I re saranno i tuoi precettori e le loro regine saranno le tue balie; essi si inchineranno davanti a te con la faccia a terra, lambiranno la polvere dei tuoi piedi; tu riconoscerai che io sono il Signore, che coloro che sperano in me non saranno delusi».
24 (B)Si potrà forse strappare il bottino al forte? I giusti, una volta prigionieri, potranno fuggire?
25 Sì, così dice il Signore: «Anche i prigionieri del forte verranno liberati e il bottino del tiranno fuggirà; io combatterò contro chi ti combatte e salverò i tuoi figli.
26 Farò mangiare ai tuoi oppressori la propria carne, s’inebrieranno con il proprio sangue, come con il mosto; ogni carne riconoscerà che io, il Signore, sono il tuo Salvatore, il tuo Redentore, il Potente di Giacobbe».
Rimproveri del Signore al suo popolo
50 (C)Così parla il Signore: «Dov’è la lettera di divorzio di vostra madre con cui io l’ho ripudiata? Oppure a quale dei miei creditori io vi ho venduti? Ecco, per le vostre colpe siete stati venduti, per i vostri misfatti vostra madre è stata ripudiata.
2 Perché, quando io sono venuto, non si è trovato nessuno? Perché, quando ho chiamato, nessuno mi ha risposto? La mia mano è davvero troppo corta per liberare, oppure non ho la forza di poter salvare? Ecco, con la mia minaccia io prosciugo il mare, riduco i fiumi in deserto; il loro pesce diventa fetido per mancanza d’acqua e muore di sete.
3 Io rivesto i cieli di nero, do loro un cilicio come coperta».
Il servo del Signore oltraggiato e soccorso
4 (D)Il Signore, Dio, mi ha dato una lingua pronta[a], perché io sappia aiutare con la parola chi è stanco. Egli risveglia, ogni mattina, risveglia il mio orecchio, perché io ascolti come ascoltano i discepoli.
5 Il Signore, Dio, mi ha aperto l’orecchio e io non sono stato ribelle, non mi sono tirato indietro.
6 Io ho presentato il mio dorso a chi mi percuoteva, e le mie guance a chi mi strappava la barba; io non ho nascosto il mio vòlto agli insulti e agli sputi.
7 Ma il Signore, Dio, mi ha soccorso; perciò non sono stato abbattuto; perciò ho reso la mia faccia dura come la pietra e so che non sarò deluso.
8 Vicino è colui che mi giustifica; chi mi potrà accusare? Mettiamoci a confronto! Chi è il mio avversario? Mi venga vicino!
9 Il Signore, Dio, mi verrà in aiuto; chi è colui che mi condannerà? Ecco, tutti costoro diventeranno logori come un vestito, la tignola li roderà.
10 Chi di voi teme il Signore e ascolta la voce del suo servo? Sebbene cammini nelle tenebre, privo di luce, confidi nel nome del Signore e si appoggi al suo Dio!
11 Ecco, voi tutti che accendete un fuoco, che siete armati di tizzoni, andatevene nelle fiamme del vostro fuoco e fra i tizzoni che avete accesi! Questo avrete dalla mia mano: voi vi coricherete nel dolore.
Promesse di liberazione
51 (E)«Ascoltatemi, voi che perseguite la giustizia, che cercate il Signore! Considerate la roccia da cui foste tagliati, la buca della cava da cui foste cavati.
2 Considerate Abraamo vostro padre e Sara che vi partorì; poiché io lo chiamai, quando egli era solo, lo benedissi e lo moltiplicai.
3 Così il Signore sta per consolare Sion, consolerà tutte le sue rovine; renderà il suo deserto pari a un Eden, la sua solitudine pari a un giardino del Signore. Gioia ed esultanza si troveranno in mezzo a lei, inni di lode e melodia di canti.
Footnotes
- Isaia 50:4 Lingua pronta, lett. lingua di discepoli.
Jesaja 49:14-51:3
Schlachter 2000
Der Herr verheißt Zion sein Erbarmen und seine Rettung
14 Zion sprach: »Der Herr hat mich verlassen, und der Herrscher hat mich vergessen.«
15 Kann auch eine Frau ihr Kindlein vergessen, dass sie sich nicht erbarmt über ihren leiblichen Sohn? Selbst wenn sie [ihn] vergessen sollte — ich will dich nicht vergessen!
16 Siehe, in meine Hände habe ich dich eingezeichnet; deine Mauern sind allezeit vor mir.
17 Deine Söhne eilen herbei; aber die dich zerstört und verwüstet haben, werden sich davonmachen!
18 Erhebe deine Augen ringsumher und sieh: Alle diese versammeln sich, sie kommen zu dir. So wahr ich lebe, spricht der Herr, du wirst sie alle wie einen Schmuck anlegen und wirst sie als Gürtel umbinden, wie eine Braut es tut.
19 Denn dein Land, das öde, verwüstet und zerstört liegt, das wird nun für dich zu eng sein wegen der [vielen] Bewohner, und die dich verschlingen wollten, werden sich entfernen.
20 Und die Söhne, die dir [einst] geraubt wurden, werden noch vor deinen Ohren sagen: Dieser Ort ist mir zu eng, gib mir Raum, dass ich wohnen kann!
21 Dann wirst du bei dir selbst denken: Wer hat mir denn diese geboren, mir, der Kinderlosen und Unfruchtbaren, verbannt und verstoßen? Und wer hat mir diese großgezogen? Siehe, ich war ja allein übrig geblieben; wo waren denn diese?
22 So spricht Gott, der Herr: Siehe, ich will meine Hand zu den Heiden hin erheben und für die Völker mein Banner aufrichten; und sie werden dir deine Söhne im Gewandbausch herbringen, und deine Töchter werden auf der Schulter herbeigetragen werden.
23 Und Könige sollen deine Wärter sein und ihre Fürstinnen deine Ammen. Sie werden vor dir niederfallen, das Angesicht zur Erde gewandt, und werden den Staub deiner Füße lecken; und du sollst erkennen, dass ich der Herr bin: Die auf mich harren, werden nicht zuschanden werden.
24 Kann wohl einem Starken die Beute genommen werden? Und können rechtmäßig Gefangene entfliehen?
25 Ja, so spricht der Herr: Auch die Gefangenen des Starken sollen ihm genommen werden, und die Beute des Tyrannen soll entfliehen; denn nun werde ich mit dem kämpfen, der gegen dich kämpft, und ich werde deine Kinder erretten.
26 Ich will deine Bedrücker mit ihrem eigenen Fleisch speisen, und sie sollen trunken werden von ihrem eigenen Blut wie von Most. Und alles Fleisch soll erkennen, dass ich, der Herr, dein Erretter bin und dein Erlöser, der Starke Jakobs.
Vorhaltungen des Herrn an Israel
50 So spricht der Herr: Wo ist der Scheidebrief eurer Mutter, mit dem ich sie verstoßen habe? Oder welchem von meinen Gläubigern habe ich euch verkauft? Siehe, ihr seid um eurer Sünden willen verkauft worden, und um eurer Übertretungen willen ist eure Mutter verstoßen worden.
2 Warum war kein Mensch da, als ich kam, antwortete niemand, als ich rief? Ist etwa meine Hand zu kurz, um zu erlösen, oder ist bei mir keine Kraft, um zu erretten? Siehe, mit meinem Schelten trockne ich das Meer aus; ich mache Ströme zur Wüste, dass ihre Fische vor Wassermangel faulen und vor Durst sterben!
3 Ich kleide den Himmel in Schwarz und bedecke ihn mit Sacktuch.
Der Knecht des Herrn wird angegriffen, aber Gott steht ihm bei
4 Gott, der Herr, hat mir die Zunge eines Jüngers[a] gegeben, damit ich den Müden mit einem Wort zu erquicken wisse. Er weckt Morgen für Morgen, ja, er weckt mir das Ohr, damit ich höre, wie Jünger[b] [hören].
5 Gott, der Herr, hat mir das Ohr geöffnet; und ich habe mich nicht widersetzt und bin nicht zurückgewichen.
6 Meinen Rücken bot ich denen dar, die mich schlugen, und meine Wangen denen, die mich rauften; mein Angesicht verbarg ich nicht vor Schmach und Speichel.
7 Aber Gott, der Herr, wird mir helfen, darum muss ich mich nicht schämen; darum machte ich mein Angesicht wie einen Kieselstein, denn ich wusste, dass ich nicht zuschanden würde.
8 Der mich rechtfertigt, ist nahe; wer will mit mir rechten? Lasst uns miteinander hintreten! Wer will gegen mich Anklage erheben? Er trete her zu mir!
9 Siehe, Gott, der Herr, steht mir bei — wer will mich für schuldig erklären? Siehe, sie werden alle zerfallen wie ein Kleid; die Motte wird sie fressen.
10 Wer unter euch fürchtet den Herrn? Wer gehorcht der Stimme seines Knechtes? Wenn er im Finstern wandelt und ihm kein Licht scheint, so vertraue er auf den Namen des Herrn und halte sich an seinen Gott!
11 Habt aber acht, ihr alle, die ihr ein Feuer anzündet und euch mit feurigen Pfeilen wappnet! Geht hin in die Flamme eures eigenen Feuers und in die feurigen Pfeile, die ihr angezündet habt! Dieses widerfährt euch von meiner Hand, dass ihr in Qualen[c] liegen müsst.
Der Herr tröstet die gottesfürchtigen Israeliten und verheißt ihnen Hilfe
51 Hört auf mich, ihr, die ihr der Gerechtigkeit nachjagt, ihr, die ihr den Herrn sucht! Seht auf den Felsen, aus dem ihr gehauen, und auf den Brunnenschacht, aus dem ihr gegraben seid!
2 Seht auf Abraham, euren Vater, und auf Sarah, die euch geboren hat; denn als Einzelnen habe ich ihn berufen und ihn gesegnet und gemehrt.
3 Denn der Herr tröstet Zion; er tröstet alle ihre Trümmer und macht ihre Wüsten wie Eden und ihre Steppe wie den Garten des Herrn. Freude und Wonne, Danklied und Lobgesang wird darin gefunden werden.
Ézsaiás 49:14-51:3
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
14 Sion így panaszkodik:
„Elfelejtett már engem az Örökkévaló,
nem törődik velem Uram!”
15 „Hát elfelejtheti-e gyermekét az anya?
Szeretett fiacskájával ne törődne?
De még ha el is felejtené
— ezt feleli az Örökkévaló —,
én terólad soha meg nem feledkezem!
16 Lásd, Sion, tenyerembe véstem[a] képedet[b],
szüntelen szemem előtt tartalak.
17 Fiaid sietve visszatérnek hozzád,
pusztítóid és rombolóid pedig elvonulnak.
18 Emeld föl tekinteted,
nézz körül, és lásd meg:
fiaid mindannyian összegyűlnek,
hozzád sietnek!”
Életemre mondom
— szól az Örökkévaló —,
úgy fognak téged ékesíteni, Sion,
mint ékszerek a menyasszonyt!
Bizony, gyermekeid lesznek ékességeid!
19 Elpusztított földjeid, városaid romjai,
és a letarolt vidékek
hamarosan szűknek bizonyulnak,
mikor fiaid hazatérnek.
Pusztítóid pedig messzire távoznak.
20 Gyermekeid, akiket sirattál,
ezt mondják majd neked:
„Szűk ez a hely,
adj nekünk tágasabb tért,
bővebb lakóhelyet!”
21 Te pedig ezt gondolod, Sion:
„Ki szülte ezeket a gyermekeket?
Hiszen én meddő voltam,
magányos és gyermektelen,
száműzött és bolyongó!
Ki nevelte fel őket,
mikor elhagyott voltam?
Honnan jöttek hát ezek?”
22 Ezt mondja az Örökkévaló Isten:
„Nézd! Kezemmel intek a nemzeteknek,
zászlómmal jelt adok a népeknek,
hogy ölükben hozzák vissza fiaidat,
vállukon hordozzák leányaidat.
23 A nemzetek királyai viselnek gondot rájuk,
és királynék dajkálják gyermekeidet.
Előtted földre borulnak,
és a port nyalják lábadnál,
hogy megtudd:
én vagyok az Örökkévaló!
Akik bennem bíznak,
nem csalódnak soha.”
24 Elvehetik-e zsákmányát az erős harcostól?
Kiszabadulhatnak-e a kegyetlen börtönéből hadifoglyai?
25 „Bizony, megszabadulnak az erős foglyai,
s a kegyetlen kezéből is kiveszik zsákmányát!
Mert én harcolok ellenségeiddel
— mondja az Örökkévaló —,
és megszabadítom fiaidat, Sion!
26 Ellenségeid egymást falják fel,
és saját vérüktől,
mint édes bortól, megrészegednek!
Igen, én teszem ezt,
hogy mindenki megtudja:
Én vagyok az Örökkévaló,
Szabadítód és Megváltód,
Jákób erős Istene!”
Mikor hívtalak titeket, miért nem válaszolt senki?
50 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hol van anyátok válólevele,[c]
amellyel elbocsátottam őt?
Kinek voltam én adósa,
hogy törlesztésül titeket eladtalak volna?
Bizony, bűneitek miatt adtak el titeket,
és vétkeitek miatt taszították el anyátokat!
2 Mikor hazajöttem, mint apa a családjához,
hol voltatok?
Mikor szólítottalak titeket,
miért nem válaszolt senki?
Talán oly rövid a kezem,
hogy nem tudlak megszabadítani?
Vajon nincs elég erőm,
titeket megmenteni?
Hiszen egy szavamra kiszárad a tenger,
s a folyók helye sivataggá változik!
Elpusztulnak bennük a halak,
és tetemük megbüdösödik.
3 Ha szólok, az ég sötétbe borul,
gyászruhát borítok rá egyetlen szavammal.”
Az Örökkévaló szolgája
4 Az Örökkévaló Isten tanított meg bölcsen szólni,
hogy szavammal fölemeljem a megfáradtakat.
Fölkelt reggelente, mint tanítványát,
kora hajnalban fölébreszt,
hogy figyeljek rá.
5 Az Örökkévaló Isten nyitotta meg fülemet,
én pedig hallgattam rá,
és engedelmeskedtem.
Nem fordultam vissza soha.
6 Kiszolgáltattam magam azoknak,
akik megvertek,
ellenkezés nélkül tűrtem,
hogy szakállam tépjék,
nem bújtam el gyalázkodásuk
és köpködésük elől.
7 De nem maradok szégyenben,
mert az Örökkévaló Isten megsegít engem.
Sziklaszilárdan eltökéltem magam,
mert tudom, hogy benne nem csalódom.
8 Hiszen ő közel van hozzám,
és igazol engem!
Ugyan ki fog perbe szállni ellenem?
Álljon elő, ha mer,
hadd lássam, ki az?
Lépjen hozzám ellenfelem!
9 Nézzétek! Az Örökkévaló Isten maga áll mellettem,
kicsoda ítélhet el engem?
Mint molyrágta ócska ruha,
úgy jár ellenfelem:
szétmállik és megsemmisül.
10 Ki az közületek,
aki féli és tiszteli az Örökkévalót?
Hallgasson hát az ő szolgájának szavára,
és engedelmeskedjen neki!
Ha ösvényetek sötét,
és nincs világosságotok,
bízzatok az Örökkévalóban,
és támaszkodjatok Istenetekre!
11 De ti, akik tüzet szítotok,
és tüzes nyilakkal fegyverkeztek föl,
hogy másokat megrontsatok,
magatok kerültök a lángok közé,
megéget benneteket a tűz,
amelyet gyújtottatok!
Kezemből ér ez utol titeket,
s kínok között kell hevernetek.
Nézzetek Ábrahámra!
51 „Figyeljetek rám,
akik kívánjátok az igazságosságot,
akik az Örökkévalót keresitek!
2 Nézzetek Ábrahámra, ősapátokra,
a sziklára, amelyből kihasítottak titeket!
Nézzetek Sárára, aki benneteket világra hozott,
a kőfejtőre,[d] melyből származtatok!
Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam,
de megáldottam, és utódait megszaporítottam.
3 Bizony, helyreállítja az Örökkévaló Siont,
romjaiból újra felépíti,
elpusztult földjét olyanná teszi,
mint az Éden,
kopár pusztájából az Örökkévaló kertje lesz,
öröm szava hangzik ott,
dicséret és hálaének hallatszik benne.”
Footnotes
- Ézsaiás 49:16 véstem Jelentheti azt is: „rajzoltam”.
- Ézsaiás 49:16 képedet Azt is jelenti: „falaidat”.
- Ézsaiás 50:1 válólevél A Törvény szerint bizonyos esetekben a férj elválhatott feleségétől, s ilyenkor válólevelet kellett kiállítania, amelyet az elküldött asszony vitt magával.
- Ézsaiás 51:2 kőfejtő Kőbánya, föld alatti sziklaüreg, ahonnan az építkezéshez követ fejtenek.
Ésaïe 49:14-51:3
La Bible du Semeur
Le retour en grâce de Sion
14 Cependant, Sion dit : |« L’Eternel m’a abandonnée,
oui, le Seigneur m’a oubliée. »
15 Une femme oublie-t-elle |l’enfant qu’elle nourrit ?
Cesse-t-elle d’aimer |l’enfant qu’elle a conçu ?
Et même si les mères |oubliaient leurs enfants,
je ne t’oublierai pas !
16 Voici, je t’ai gravée |dans le creux de mes mains,
je pense constamment |à tes remparts.
17 Déjà tes fils[a] accourent,
ceux qui te détruisaient |et qui te ravageaient
s’en iront loin de toi.
18 Porte les yeux autour de toi, |regarde :
ils se rassemblent tous,
et ils viennent vers toi.
Aussi vrai que je suis vivant,
déclare l’Eternel,
tu t’en revêtiras |comme d’une parure,
et tu te les attacheras |comme la mariée sa ceinture.
19 Car ton pays en ruine,
dévasté, désolé,
deviendra trop étroit |pour tous tes habitants ;
ceux qui te dévoraient |auront fui loin de toi.
20 Tu entendras tes fils |dont tu étais privée
te répéter :
« Ce lieu est trop étroit pour nous.
Fais-nous donc de la place,
pour que nous puissions habiter ici ! »
21 Alors tu te demanderas :
« Qui donc a mis, pour moi, |tous ces enfants au monde ?
J’étais privée d’enfants, |stérile,
et bannie en exil.
Qui donc a élevé ceux-ci ?
J’étais demeurée seule :
ceux-là, d’où viennent-ils ? »
22 Voici ce que déclare |le Seigneur, l’Eternel :
Je ferai signe de la main |aux nations étrangères,
je dresserai mon étendard |en direction des peuples,
ils amèneront tes fils dans leurs bras,
ils chargeront tes filles |sur leurs épaules.
23 Des rois s’occuperont de toi |comme s’ils étaient tes parents,
et leurs princesses |seront tes mères nourricières.
Ils se prosterneront |devant toi jusqu’à terre
et ils lécheront la poussière |attachée à tes pieds.
Et tu sauras alors |que je suis l’Eternel
et qu’on n’est pas déçu |quand on compte sur moi.
24 Pourrait-on enlever |ce qu’a pris le guerrier ?
Les captifs du tyran[b] |seront-ils délivrés ?
25 Voici ce que dit l’Eternel :
Les captifs du guerrier |lui seront enlevés,
et la proie du tyran |va être délivrée.
Je ferai un procès moi-même |à ceux qui t’ont fait un procès
et je délivrerai |moi-même tes enfants.
26 J’amènerai tes oppresseurs |à s’entredéchirer.
Et ils s’enivreront |du sang les uns des autres |comme de vin nouveau ;
alors tout le monde saura
que je suis l’Eternel |que c’est moi qui te sauve,
que je suis ton libérateur |le Puissant de Jacob.
L’Eternel veut vous délivrer
50 Voici ce que dit l’Eternel :
Où est la lettre de divorce
en vertu de laquelle |j’aurais répudié votre mère ?
Ou auquel de mes créanciers |vous ai-je donc vendus ?
Non, vous avez été vendus
à cause de vos fautes,
et ce sont vos révoltes
qui ont été la cause |de la répudiation de votre mère.
2 Lorsque je suis venu, |pourquoi n’y avait-il personne ?
Lorsque j’ai appelé, |pourquoi nul n’a-t-il répondu ?
Croyez-vous que ma main |soit devenue trop courte |pour délivrer ?
Que, pour vous libérer, |je n’aurais pas la force ?
Pourtant, par ma menace, |je mets la mer à sec,
et je réduis les fleuves |en un désert.
Leurs poissons pourrissent alors |par manque d’eau,
ils périssent de soif.
3 J’habillerai le ciel de noir
et je le couvrirai |d’un habit de toile de sac.
Le troisième chant du Serviteur
4 Le Seigneur, l’Eternel,
m’a donné une langue |de disciple attentif
pour que, par ma parole, |je sache fortifier
ceux qui sont fatigués.
Et il me fait tendre l’oreille
matin après matin,
afin que je l’écoute
comme un disciple.
5 Le Seigneur, l’Eternel, |a ouvert mon oreille,
et moi, de mon côté, |je n’ai pas résisté,
je ne me suis pas éclipsé.
6 J’ai présenté mon dos |à ceux qui me frappaient
et j’ai tendu mes joues |à ceux qui m’arrachaient la barbe.
Je n’ai pas caché mon visage
à ceux qui m’insultaient |et qui crachaient sur moi[c].
7 Le Seigneur, l’Eternel, |viendra à mon secours ;
voilà pourquoi je ne suis pas confus ;
c’est pourquoi j’ai rendu ma face |dure comme un caillou,
car je le sais : |je ne serai pas dans la honte.
8 Il est tout proche, |celui qui me justifiera.
Qui veut m’intenter un procès ?
Comparaissons ensemble !
Qui conteste mon droit ?
Qu’il s’approche de moi !
9 Le Seigneur, l’Eternel, |viendra à mon secours,
qui me condamnera ?
Mes adversaires |tomberont tous en loques, |comme de vieux habits :
les mites les dévoreront.
10 Qui parmi vous |craint l’Eternel ?
qu’il écoute[d] son serviteur !
Si quelqu’un marche |dans les ténèbres
sans avoir de lumière,
qu’il place sa confiance |en l’Eternel,
qu’il s’appuie sur son Dieu !
11 Mais vous qui allumez un feu,
qui vous armez |de flèches embrasées,
allez donc dans les flammes |de votre propre feu
et au milieu des flèches |embrasées par vous-mêmes.
C’est de par moi |que cela vous arrivera,
et c’est dans la douleur |que vous vous coucherez.
Le salut éternel de Dieu
51 Ecoutez-moi,
vous qui êtes en quête de justice,
qui vous tournez vers l’Eternel !
Regardez le rocher
d’où vous avez été taillés,
et la carrière
d’où vous avez été tirés !
2 Oui, considérez donc |Abraham votre père,
Sara qui vous a mis au monde,
car lorsque j’ai appelé Abraham, |il n’avait pas d’enfant.
Je l’ai alors béni |et je lui ai donné |de nombreux descendants.
3 Oui, l’Eternel |va consoler Sion,
ses ruines lui inspireront |de la compassion ;
il rendra son désert |comme l’Eden,
la steppe comme le jardin |de l’Eternel.
La joie et l’allégresse |y régneront,
et l’on y entendra |de la musique |et des chants de reconnaissance.
Footnotes
- 49.17 Selon le texte hébreu traditionnel. Le texte hébreu de Qumrân et plusieurs autres versions anciennes ont : ceux qui te rebâtiront.
- 49.24 D’après le texte hébreu de Qumrân et plusieurs versions anciennes. Le texte hébreu traditionnel a : du juste.
- 50.6 Voir Mt 26.67 ; Mc 14.65.
- 50.10 Selon l’ancienne version grecque et la version syriaque. Le texte hébreu traditionnel porte : en écoutant.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.