Isaiah 48-49
New Revised Standard Version Catholic Edition
God the Creator and Redeemer
48 Hear this, O house of Jacob,
who are called by the name of Israel,
and who came forth from the loins[a] of Judah;
who swear by the name of the Lord,
and invoke the God of Israel,
but not in truth or right.
2 For they call themselves after the holy city,
and lean on the God of Israel;
the Lord of hosts is his name.
3 The former things I declared long ago,
they went out from my mouth and I made them known;
then suddenly I did them and they came to pass.
4 Because I know that you are obstinate,
and your neck is an iron sinew
and your forehead brass,
5 I declared them to you from long ago,
before they came to pass I announced them to you,
so that you would not say, “My idol did them,
my carved image and my cast image commanded them.”
6 You have heard; now see all this;
and will you not declare it?
From this time forward I make you hear new things,
hidden things that you have not known.
7 They are created now, not long ago;
before today you have never heard of them,
so that you could not say, “I already knew them.”
8 You have never heard, you have never known,
from of old your ear has not been opened.
For I knew that you would deal very treacherously,
and that from birth you were called a rebel.
9 For my name’s sake I defer my anger,
for the sake of my praise I restrain it for you,
so that I may not cut you off.
10 See, I have refined you, but not like[b] silver;
I have tested you in the furnace of adversity.
11 For my own sake, for my own sake, I do it,
for why should my name[c] be profaned?
My glory I will not give to another.
12 Listen to me, O Jacob,
and Israel, whom I called:
I am He; I am the first,
and I am the last.
13 My hand laid the foundation of the earth,
and my right hand spread out the heavens;
when I summon them,
they stand at attention.
14 Assemble, all of you, and hear!
Who among them has declared these things?
The Lord loves him;
he shall perform his purpose on Babylon,
and his arm shall be against the Chaldeans.
15 I, even I, have spoken and called him,
I have brought him, and he will prosper in his way.
16 Draw near to me, hear this!
From the beginning I have not spoken in secret,
from the time it came to be I have been there.
And now the Lord God has sent me and his spirit.
17 Thus says the Lord,
your Redeemer, the Holy One of Israel:
I am the Lord your God,
who teaches you for your own good,
who leads you in the way you should go.
18 O that you had paid attention to my commandments!
Then your prosperity would have been like a river,
and your success like the waves of the sea;
19 your offspring would have been like the sand,
and your descendants like its grains;
their name would never be cut off
or destroyed from before me.
20 Go out from Babylon, flee from Chaldea,
declare this with a shout of joy, proclaim it,
send it forth to the end of the earth;
say, “The Lord has redeemed his servant Jacob!”
21 They did not thirst when he led them through the deserts;
he made water flow for them from the rock;
he split open the rock and the water gushed out.
22 “There is no peace,” says the Lord, “for the wicked.”
The Servant’s Mission
49 Listen to me, O coastlands,
pay attention, you peoples from far away!
The Lord called me before I was born,
while I was in my mother’s womb he named me.
2 He made my mouth like a sharp sword,
in the shadow of his hand he hid me;
he made me a polished arrow,
in his quiver he hid me away.
3 And he said to me, “You are my servant,
Israel, in whom I will be glorified.”
4 But I said, “I have labored in vain,
I have spent my strength for nothing and vanity;
yet surely my cause is with the Lord,
and my reward with my God.”
5 And now the Lord says,
who formed me in the womb to be his servant,
to bring Jacob back to him,
and that Israel might be gathered to him,
for I am honored in the sight of the Lord,
and my God has become my strength—
6 he says,
“It is too light a thing that you should be my servant
to raise up the tribes of Jacob
and to restore the survivors of Israel;
I will give you as a light to the nations,
that my salvation may reach to the end of the earth.”
7 Thus says the Lord,
the Redeemer of Israel and his Holy One,
to one deeply despised, abhorred by the nations,
the slave of rulers,
“Kings shall see and stand up,
princes, and they shall prostrate themselves,
because of the Lord, who is faithful,
the Holy One of Israel, who has chosen you.”
Zion’s Children to Be Brought Home
8 Thus says the Lord:
In a time of favor I have answered you,
on a day of salvation I have helped you;
I have kept you and given you
as a covenant to the people,[d]
to establish the land,
to apportion the desolate heritages;
9 saying to the prisoners, “Come out,”
to those who are in darkness, “Show yourselves.”
They shall feed along the ways,
on all the bare heights[e] shall be their pasture;
10 they shall not hunger or thirst,
neither scorching wind nor sun shall strike them down,
for he who has pity on them will lead them,
and by springs of water will guide them.
11 And I will turn all my mountains into a road,
and my highways shall be raised up.
12 Lo, these shall come from far away,
and lo, these from the north and from the west,
and these from the land of Syene.[f]
13 Sing for joy, O heavens, and exult, O earth;
break forth, O mountains, into singing!
For the Lord has comforted his people,
and will have compassion on his suffering ones.
14 But Zion said, “The Lord has forsaken me,
my Lord has forgotten me.”
15 Can a woman forget her nursing child,
or show no compassion for the child of her womb?
Even these may forget,
yet I will not forget you.
16 See, I have inscribed you on the palms of my hands;
your walls are continually before me.
17 Your builders outdo your destroyers,[g]
and those who laid you waste go away from you.
18 Lift up your eyes all around and see;
they all gather, they come to you.
As I live, says the Lord,
you shall put all of them on like an ornament,
and like a bride you shall bind them on.
19 Surely your waste and your desolate places
and your devastated land—
surely now you will be too crowded for your inhabitants,
and those who swallowed you up will be far away.
20 The children born in the time of your bereavement
will yet say in your hearing:
“The place is too crowded for me;
make room for me to settle.”
21 Then you will say in your heart,
“Who has borne me these?
I was bereaved and barren,
exiled and put away—
so who has reared these?
I was left all alone—
where then have these come from?”
22 Thus says the Lord God:
I will soon lift up my hand to the nations,
and raise my signal to the peoples;
and they shall bring your sons in their bosom,
and your daughters shall be carried on their shoulders.
23 Kings shall be your foster fathers,
and their queens your nursing mothers.
With their faces to the ground they shall bow down to you,
and lick the dust of your feet.
Then you will know that I am the Lord;
those who wait for me shall not be put to shame.
24 Can the prey be taken from the mighty,
or the captives of a tyrant[h] be rescued?
25 But thus says the Lord:
Even the captives of the mighty shall be taken,
and the prey of the tyrant be rescued;
for I will contend with those who contend with you,
and I will save your children.
26 I will make your oppressors eat their own flesh,
and they shall be drunk with their own blood as with wine.
Then all flesh shall know
that I am the Lord your Savior,
and your Redeemer, the Mighty One of Jacob.
Footnotes
- Isaiah 48:1 Cn: Heb waters
- Isaiah 48:10 Cn: Heb with
- Isaiah 48:11 Gk Old Latin: Heb for why should it
- Isaiah 49:8 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 49:9 Or the trails
- Isaiah 49:12 Q Ms: MT Sinim
- Isaiah 49:17 Or Your children come swiftly; your destroyers
- Isaiah 49:24 Q Ms Syr Vg: MT of a righteous person
Isaia 48-49
Nuova Riveduta 2006
Antiche e nuove predizioni
48 (A)«Ascoltate questo, casa di Giacobbe, voi che siete chiamati con il nome d’Israele e che siete usciti dalla sorgente di Giuda; voi che giurate per il nome del Signore e menzionate il Dio d’Israele, ma senza sincerità; senza giustizia!
2 Poiché prendono il loro nome dalla città santa, si appoggiano sul Dio d’Israele, che si chiama Signore degli eserciti!
3 Già anticamente io annunciai le cose verificatesi; esse uscirono dalla mia bocca, io le feci sapere; a un tratto io le effettuai, ed esse avvennero.
4 Siccome io sapevo, Israele, che tu sei ostinato, che il tuo collo ha muscoli di ferro e che la tua fronte è di bronzo,
5 io ti annunciai queste cose anticamente; te le feci sapere prima che avvenissero, perché tu non avessi a dire: “Le ha fatte il mio idolo, le ha ordinate la mia immagine scolpita, la mia immagine fusa”.
6 Tu hai udito e visto tutto. Non dovreste forse testimoniarlo voi stessi? Ora io ti annuncio cose nuove, cose occulte, a te ignote.
7 Esse vengono create ora, non risalgono ai tempi antichi; prima di oggi non ne avevi udito parlare, perché tu non abbia a dire: “Ecco, io le sapevo”.
8 No, tu non ne hai udito nulla, non ne hai saputo nulla, nulla in passato te ne è mai venuto alle orecchie, perché sapevo che ti saresti comportato perfidamente e che ti chiami Ribelle fin dal seno materno.
9 Per amore del mio nome io rinvierò la mia ira, e per amore della mia gloria io mi freno per non sterminarti.
10 Ecco, io ti ho voluto affinare, ma senza ottenere argento; ti ho provato nel crogiuolo dell’afflizione.
11 Per amore di me stesso, per amore di me stesso io voglio agire; perché infatti dovrei lasciare profanare il mio nome? Io non darò la mia gloria a un altro.
Esortazione ad ascoltare Dio
12 (B)«Ascoltami, Giacobbe, e tu, Israele, che io ho chiamato. Io sono; io sono il primo e sono pure l’ultimo[a].
13 La mia mano ha fondato la terra, la mia destra ha spiegato i cieli; quando io li chiamo, si presentano assieme.
14 Adunatevi tutti quanti e ascoltate! Chi di voi ha annunciato queste cose? Colui che il Signore ama eseguirà il suo volere contro Babilonia, alzerà il suo braccio contro i Caldei.
15 Io, io ho parlato, io l’ho chiamato; io l’ho fatto venire e la sua impresa riuscirà.
16 Avvicinatevi a me, ascoltate questo: fin dal principio io non ho parlato in segreto; quando questi fatti avvenivano, io ero presente; ora, il Signore, Dio, mi manda con il suo Spirito.
17 Così parla il Signore, il tuo Redentore, il Santo d’Israele: “Io sono il Signore, il tuo Dio, che ti insegna per il tuo bene, che ti guida per la via che devi seguire.
18 Se tu fossi stato attento ai miei comandamenti, la tua pace sarebbe come un fiume, la tua giustizia come le onde del mare,
19 la tua discendenza sarebbe come la sabbia, il frutto del tuo seno come la sabbia del mare; il suo nome non sarebbe cancellato né distrutto davanti a me”».
20 Uscite da Babilonia, fuggite lontano dai Caldei! Con voce gioiosa annunciatelo, proclamatelo, diffondetelo fino alle estremità della terra! Dite: «Il Signore ha riscattato il suo servo Giacobbe».
21 Essi non hanno avuto sete quando egli li ha condotti attraverso i deserti; egli ha fatto scaturire per essi acqua dalla roccia; ha spaccato la roccia e ne è colata acqua.
22 «Non c’è pace per gli empi», dice il Signore.
Il Salvatore d’Israele e delle nazioni
49 (C)Isole, ascoltatemi! Popoli lontani, state attenti! Il Signore mi ha chiamato fin dal seno materno, ha pronunciato il mio nome fin dal grembo di mia madre.
2 Egli ha reso la mia bocca come una spada tagliente, mi ha nascosto nell’ombra della sua mano; ha fatto di me una freccia appuntita, mi ha riposto nella sua faretra
3 e mi ha detto: «Tu sei il mio servo, Israele, per mezzo di te io manifesterò la mia gloria».
4 Ma io dicevo: «Invano ho faticato; inutilmente e per nulla ho consumato la mia forza; ma certo, il mio diritto è presso il Signore, la mia ricompensa è presso il mio Dio».
5 Ora parla il Signore che mi ha formato fin dal grembo materno per essere suo servo, per ricondurgli Giacobbe, per raccogliere intorno a lui Israele; io sono onorato agli occhi del Signore, il mio Dio è la mia forza.
6 Egli dice: «È troppo poco che tu sia mio servo per rialzare le tribù di Giacobbe e per ricondurre gli scampati d’Israele; voglio fare di te la luce delle nazioni, lo strumento della mia salvezza fino alle estremità della terra[b]».
7 Così parla il Signore, il Redentore, il Santo d’Israele, a colui che è disprezzato dagli uomini, detestato dalla nazione, schiavo dei potenti: «Dei re lo vedranno e si alzeranno; dei prìncipi pure e si prostreranno, a causa del Signore che è fedele, del Santo d’Israele che ti ha scelto».
8 (D)Così parla il Signore: «Nel tempo della grazia io ti esaudirò, nel giorno della salvezza ti aiuterò[c]; ti preserverò e farò di te l’alleanza del popolo, per rialzare il paese, per rimetterli in possesso delle eredità devastate,
9 per dire ai prigionieri: “Uscite”, e a quelli che sono nelle tenebre: “Mostratevi!” Essi pasceranno lungo le vie e troveranno il loro pascolo su tutte le alture;
10 non avranno fame né sete, né miraggio né sole li colpirà più; poiché colui che ha pietà di loro li guiderà, li condurrà alle sorgenti d’acqua.
11 Io trasformerò tutte le mie montagne in vie, le mie strade saranno elevate.
12 Guardate! Questi vengono da lontano; ecco, questi altri vengono da settentrione e da occidente, e questi dal paese dei Sinim».
13 Esultate, cieli, e tu, terra, festeggia! Prorompete in grida di gioia, monti, poiché il Signore consola il suo popolo e ha pietà dei suoi afflitti.
14 (E)Ma Sion ha detto: «Il Signore mi ha abbandonata, il Signore mi ha dimenticata».
15 Una donna può forse dimenticare il bimbo che allatta, smettere di avere pietà del frutto delle sue viscere? Anche se le madri dimenticassero, non io dimenticherò te.
16 Ecco, io ti ho scolpita sulle palme delle mie mani; le tue mura mi stanno sempre davanti agli occhi.
17 I tuoi figli accorrono; i tuoi distruttori, i tuoi devastatori si allontanano da te.
18 Volgi lo sguardo intorno e guarda: essi si radunano tutti e vengono da te. «Com’è vero che io vivo», dice il Signore, «tu ti rivestirai di essi come di un ornamento, te ne adornerai come una sposa.
19 Nelle tue rovine, nei tuoi luoghi desolati, nel tuo paese distrutto, sarai ora troppo allo stretto per i tuoi abitanti; quelli che ti divoravano si allontaneranno da te.
20 I figli di cui fosti privata ti diranno ancora all’orecchio: “Questo posto è troppo stretto per me; fammi spazio, perché io possa stabilirmi”.
21 Tu dirai in cuor tuo: “Questi chi me li ha generati? Infatti io ero privata dei miei figli, sterile, esule, scacciata. Questi chi li ha allevati? Ecco, io ero rimasta sola; questi dov’erano?”».
22 Così parla il Signore, Dio: «Ecco, io alzerò la mia mano verso le nazioni, innalzerò la mia bandiera verso i popoli, ed essi ti ricondurranno i tuoi figli in braccio, ti riporteranno le tue figlie sulle spalle.
23 I re saranno i tuoi precettori e le loro regine saranno le tue balie; essi si inchineranno davanti a te con la faccia a terra, lambiranno la polvere dei tuoi piedi; tu riconoscerai che io sono il Signore, che coloro che sperano in me non saranno delusi».
24 (F)Si potrà forse strappare il bottino al forte? I giusti, una volta prigionieri, potranno fuggire?
25 Sì, così dice il Signore: «Anche i prigionieri del forte verranno liberati e il bottino del tiranno fuggirà; io combatterò contro chi ti combatte e salverò i tuoi figli.
26 Farò mangiare ai tuoi oppressori la propria carne, s’inebrieranno con il proprio sangue, come con il mosto; ogni carne riconoscerà che io, il Signore, sono il tuo Salvatore, il tuo Redentore, il Potente di Giacobbe».
Footnotes
- Isaia 48:12 +Ap 1:18; 22:13.
- Isaia 49:6 +At 13:47.
- Isaia 49:8 +2 Co 6:2.
Jesaja 48-49
Schlachter 2000
Der Herr mahnt Israel, auf sein Reden zu hören
48 Hört dies, ihr vom Haus Jakob, die ihr mit dem Namen Israel benannt und aus den Wassern Judas entsprungen seid; die ihr bei dem Namen des Herrn schwört und euch zu dem Gott Israels bekennt, aber nicht in Wahrheit noch in Gerechtigkeit!
2 Denn sie nennen sich nach der heiligen Stadt und stützen sich auf den Gott Israels, dessen Name »Herr der Heerscharen« ist.
3 Das Frühere habe ich längst schon verkündigt; aus meinem Mund ist es hervorgegangen, und ich habe es bekannt gemacht. Plötzlich habe ich es ausgeführt, und es ist eingetroffen.
4 Weil ich wusste, dass du hart bist und dein Nacken eine eiserne Sehne und deine Stirn ehern ist,
5 so habe ich es dir damals angekündigt; ehe es geschah, habe ich es dich hören lassen, damit du nicht sagen könntest: »Mein Götze hat es gemacht, und mein geschnitztes oder gegossenes Bild hat es befohlen.«
6 Du hast es gehört, betrachte es alles! Wollt ihr es nun nicht eingestehen? Von nun an lasse ich dich Neues hören und Verborgenes, was du nicht wusstest.
7 Jetzt erst ist es geschaffen worden und nicht schon früher; und vor dem heutigen Tag hast du nichts davon gehört, damit du nicht sagen könntest: Siehe, ich habe es gewusst!
8 Du hast es weder gehört noch gewusst, noch war jemals dein Ohr geöffnet; denn ich wusste, dass du völlig treulos bist und von Mutterleib an ein Übertreter genannt worden bist.
9 Um meines Namens willen bin ich langmütig[a], und um meiner Ehre willen halte ich mich zurück, dir zugute, um dich nicht auszurotten.
10 Siehe, ich habe dich geläutert, aber nicht im Silber[schmelzofen]; im Schmelzofen des Elends habe ich dich geprüft.
11 Um meinetwillen, um meinetwillen will ich es vollbringen! Denn wie würde ich sonst gelästert! Und ich will meine Ehre keinem anderen geben.
12 Höre auf mich, Jakob, und du, Israel, mein Berufener! Ich bin es[b], ich bin der Erste, und ich bin auch der Letzte!
13 Ja, meine Hand hat die Erde gegründet und meine Rechte die Himmel ausgespannt. Sobald ich ihnen zurufe, stehen sie allesamt da.
14 Versammelt euch, ihr alle, und hört! Wer unter ihnen hat dies verkündigt? Er, den der Herr lieb hat, er wird sein Wohlgefallen an Babel vollstrecken und die Chaldäer seinen Arm fühlen lassen.
15 Ich selbst habe es gesagt, ich habe ihn auch berufen und ihn hergebracht, und sein Weg wird gelingen.
16 Naht euch zu mir und hört dieses! Ich habe von Anfang an nicht im Verborgenen geredet. Seitdem es geschehen ist, bin ich da; und nun hat mich Gott, der Herr, und sein Geist gesandt.
17 So spricht der Herr, dein Erlöser, der Heilige Israels: Ich bin der Herr, dein Gott, der dich lehrt, was dir nützlich ist, der dich leitet auf dem Weg, den du gehen sollst.
18 O dass du doch auf meine Gebote geachtet hättest! Dann wäre dein Friede wie ein Wasserstrom gewesen und deine Gerechtigkeit wie Meereswellen.
19 Dein Same wäre wie der Sand, und die Sprösslinge deines Leibes wie seine Körner; sein Name würde weder ausgerottet noch vertilgt werden vor meinem Angesicht.
20 Zieht aus von Babel, flieht von den Chaldäern mit Jubelschall! Verkündigt dies, lasst es hören! Verbreitet es bis an das Ende der Erde und sagt: Der Herr hat seinen Knecht Jakob erlöst!
21 Sie litten keinen Durst, als er sie durch die Wüsten führte, Wasser ließ er ihnen aus dem Felsen rinnen; er spaltete den Fels, da floss Wasser heraus! —
22 Keinen Frieden, spricht der Herr, gibt es für die Gottlosen!
Der Messias, der verworfene und leidende Knecht des Herrn
Der Messias offenbart sich als der Knecht des Herrn
49 Hört auf mich, ihr Inseln, und gebt acht, ihr Völker in der Ferne! Der Herr hat mich von Mutterleib an berufen und meinen Namen von Mutterschoß an bekannt gemacht.
2 Er hat meinen Mund gemacht wie ein scharfes Schwert; er hat mich im Schatten seiner Hand geborgen und mich zu einem geschärften Pfeil gemacht; er hat mich in seinem Köcher versteckt.
3 Und er sprach zu mir: Du bist mein Knecht, bist Israel[c], durch den ich mich verherrliche.
4 Ich aber hatte gedacht: Ich habe mich vergeblich abgemüht und meine Kraft umsonst und nutzlos verbraucht! Doch steht mein Recht bei dem Herrn und mein Lohn bei meinem Gott.
5 Und nun spricht der Herr, der mich von Mutterleib an zu seinem Knecht gebildet hat, um Jakob zu ihm zurückzubringen — Israel aber wurde nicht gesammelt, und doch wurde ich geehrt in den Augen des Herrn, und mein Gott war meine Stärke —,
6 ja, er spricht: »Es ist zu gering, dass du mein Knecht bist, um die Stämme Jakobs aufzurichten und die Bewahrten aus Israel wiederzubringen; sondern ich habe dich auch zum Licht für die Heiden gesetzt, damit du mein Heil seist bis an das Ende der Erde!«
Der Herr redet zu seinem Knecht
7 So spricht der Herr, der Erlöser Israels, sein Heiliger, zu dem von jedermann Verachteten, zu dem Abscheu der Nation, zu dem Knecht der Herrschenden: Könige werden es sehen und aufstehen und Fürsten anbetend niederfallen um des Herrn willen, der treu ist, um des Heiligen Israels willen, der dich auserwählt hat.
8 So spricht der Herr: Zur angenehmen Zeit[d] habe ich dich erhört und am Tag des Heils dir geholfen; und ich will dich behüten und dich dem Volk zum Bund[e] geben, damit du dem Land wieder aufhilfst und die verwüsteten Erbteile wieder als Erbbesitz austeilst;
9 damit du zu den Gefangenen sagst: »Geht hinaus!«, und zu denen in der Finsternis: »Kommt hervor!« Sie werden an den Straßen weiden und auf allen kahlen Hügeln ihre Weide haben.
10 Sie werden weder hungern noch dürsten; keine trügerische Wasserspiegelung noch Sonne wird sie blenden; denn ihr Erbarmer wird sie führen und zu den Wasserquellen leiten.
11 Ich werde alle meine Berge zum Weg machen, und meine Straßen sollen erhöht werden.
12 Siehe, diese werden von ferne kommen und jene dort von Norden und von Westen, und diese aus dem Land der Sinim[f].
13 Jubelt, ihr Himmel, und frohlocke, du Erde! Brecht in Jubel aus, ihr Berge, denn der Herr hat sein Volk getröstet und erbarmt sich über seine Elenden!
Der Herr verheißt Zion sein Erbarmen und seine Rettung
14 Zion sprach: »Der Herr hat mich verlassen, und der Herrscher hat mich vergessen.«
15 Kann auch eine Frau ihr Kindlein vergessen, dass sie sich nicht erbarmt über ihren leiblichen Sohn? Selbst wenn sie [ihn] vergessen sollte — ich will dich nicht vergessen!
16 Siehe, in meine Hände habe ich dich eingezeichnet; deine Mauern sind allezeit vor mir.
17 Deine Söhne eilen herbei; aber die dich zerstört und verwüstet haben, werden sich davonmachen!
18 Erhebe deine Augen ringsumher und sieh: Alle diese versammeln sich, sie kommen zu dir. So wahr ich lebe, spricht der Herr, du wirst sie alle wie einen Schmuck anlegen und wirst sie als Gürtel umbinden, wie eine Braut es tut.
19 Denn dein Land, das öde, verwüstet und zerstört liegt, das wird nun für dich zu eng sein wegen der [vielen] Bewohner, und die dich verschlingen wollten, werden sich entfernen.
20 Und die Söhne, die dir [einst] geraubt wurden, werden noch vor deinen Ohren sagen: Dieser Ort ist mir zu eng, gib mir Raum, dass ich wohnen kann!
21 Dann wirst du bei dir selbst denken: Wer hat mir denn diese geboren, mir, der Kinderlosen und Unfruchtbaren, verbannt und verstoßen? Und wer hat mir diese großgezogen? Siehe, ich war ja allein übrig geblieben; wo waren denn diese?
22 So spricht Gott, der Herr: Siehe, ich will meine Hand zu den Heiden hin erheben und für die Völker mein Banner aufrichten; und sie werden dir deine Söhne im Gewandbausch herbringen, und deine Töchter werden auf der Schulter herbeigetragen werden.
23 Und Könige sollen deine Wärter sein und ihre Fürstinnen deine Ammen. Sie werden vor dir niederfallen, das Angesicht zur Erde gewandt, und werden den Staub deiner Füße lecken; und du sollst erkennen, dass ich der Herr bin: Die auf mich harren, werden nicht zuschanden werden.
24 Kann wohl einem Starken die Beute genommen werden? Und können rechtmäßig Gefangene entfliehen?
25 Ja, so spricht der Herr: Auch die Gefangenen des Starken sollen ihm genommen werden, und die Beute des Tyrannen soll entfliehen; denn nun werde ich mit dem kämpfen, der gegen dich kämpft, und ich werde deine Kinder erretten.
26 Ich will deine Bedrücker mit ihrem eigenen Fleisch speisen, und sie sollen trunken werden von ihrem eigenen Blut wie von Most. Und alles Fleisch soll erkennen, dass ich, der Herr, dein Erretter bin und dein Erlöser, der Starke Jakobs.
Ézsaiás 48-49
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Egyedül az Örökkévaló képes kijelenteni a jövőt
48 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hallgass rám, Jákób népe,
akik Izráelnek nevezitek magatokat,
bár Júdától származtok!
Az Örökkévaló nevére esküsztök,
Izráel Istenét emlegetitek,
de nem őszintén, nem igazán.
2 Hiszen a Szent Város[a] lakóinak hívnak titeket,
és Izráel Istenében bíztok,
kinek neve: Örökkévaló, a Seregek Ura!
3 Amik eddig történtek,
már régen megmondtam nektek.
Előre megmondtam,
idejében tudtotokra adtam,
azután hirtelen megtettem.
Bizony, szavaim mind beteljesedtek!
4-5 Mielőtt megtörtént volna,
kijelentettem nektek a jövőt,
mert tudtam, hogy mennyire makacs vagy,
milyen nehezen formálható[b],
és nem hiszel nekem.
Hát megmutattam neked, amik következtek,
hogy ne mondhasd:
»Bálványaim tették ezt!
Bálványszobrom parancsára történt!«
6 Előre hallottad,
majd saját szemeddel láttad,
tanúskodhatsz róla.
De mostantól új dolgokat hirdetek,
eddig rejtett dolgokat mondok neked,
amelyekről nem hallottál soha.
7 Most teremtettem ezeket, nem régen,
nem hallottad ezelőtt,
hogy ne mondhasd:
»Ezt már rég tudom!«
8 Bizony, nem hallgattál rám,
nem értettél meg semmit,
mert régtől fogva befogtad a füled!
Hiszen jól ismerlek téged,
milyen hűtlen vagy és engedetlen,
s hogy születésed óta lázadsz ellenem.
9 Nevemért mégis fékezem haragom,
dicsőségemért türtőztetem magam,
hogy ki ne irtsalak.
10 Nézd, megtisztítalak, mint az ezüstöt,
de a szorongatás tüzében.
Próba alá vetlek a csapások kohójában.
11 Csak önmagamért bánok így veled,
tudd meg, csak magamért, nem miattad!
Mert hogyan is hagyhatnám,
hogy gyalázzák nevem?
Dicsőségem másnak át nem engedem!”
12 „Figyelj rám, Jákób!
Hallgass rám Izráel, akit elhívtam!
Én vagyok a kezdet,
és én vagyok a befejezés!
13 Kezem alapozta meg a földet,
jobb karom terjesztette ki az eget.
Mikor szólítottam őket, mind előálltak,
hogy parancsom teljesítsék.
14 Gyűljetek mind elém,
halljátok meg ezt nemzetek!
Ugyan ki az közületek,
aki megmondta volna előre,
hogy akit az Örökkévaló szeret,[c]
végrehajtja az Örökkévaló akaratát Babilonon,
és a káldeusokon?
15 Egyedül én mondtam meg előre.[d]
Elhívtam, el is hoztam,
útjait egyengettem,
és győzelemre segítettem!
16 Jöjjetek ide,
és halljátok meg ezt!
Kezdettől fogva nyíltan beszéltem,
nem titokban!
Kezdettől fogva ott vagyok,
ahol beteljesedik,
amit előre megmondtam.”
Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló Isten küldött engem és az ő Szellemét. 17 Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje, Megváltód:
„Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
aki tanítalak téged mindarra, ami javadra válik,
aki vezetlek azon az úton, amelyen járnod kell.
18 Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak!
Akkor most békességed és jóléted oly bőséges volna,
mint az áradó folyóvíz.
Igazságosságod olyan lenne,
mint a tenger dagály idején.
19 Bizony, akkor utódaid annyian lennének,
mint tengerparton a homokszemek,
gyermekeid, mint a kavicsok,
megszámlálhatatlanul!
Akkor nem pusztítanák őket,
egyet sem ölnének meg közülük soha!”
20 Jöjjetek ki Babilóniából,
meneküljetek el a káldeusoktól!
Énekelve hirdessétek,
ujjongva kiáltsátok világgá:
„Az Örökkévaló megváltotta a szolgáját, Jákóbot!”
21 Mikor a pusztában vezette népét az Örökkévaló,
egyikük sem szomjazott,
még a sziklából is vizet fakasztott nekik!
Bizony, meghasította a sziklát értük,
és víz zúdult ki onnan bőségesen.
22 „Nincs békesség az istentelen gonoszok számára!”
— mondja az Örökkévaló.
Az Örökkévaló Szolgája
49 Figyeljetek rám, szigetek lakói,
halljátok szavam, távoli nemzetek!
Az Örökkévaló hívott el engem még születésem előtt,
már anyám méhében nevemen szólított.
2 Éles karddá tette beszédemet,
keze árnyékában rejtett el,
hegyes nyíllá csiszolt,
és tegzébe[e] zárt.
3 „Szolgám vagy, Izráel
— mondta nekem —,
rajtad mutatom meg dicsőségemet!”
4 „Mennyit fáradoztam, dolgoztam hiába,
hasztalan pazaroltam erőm,
semmit el nem értem
— feleltem én —,
de az Örökkévaló ítél ügyemben,
ő mérlegeli munkámat, hogy mennyit ér.”
5 Az Örökkévaló az,
aki anyám méhében szolgájának alkotott,
s hogy Jákóbot hozzá visszavezessem,
és Izráel összegyűljön előtte
— hiszen becses vagyok az Örökkévalónak,
és Istenemtől kapom az erőmet.
6 Ezt mondja az Örökkévaló: „Szolgám vagy te,
hogy Jákób törzseit helyreállítsd,
és visszahozd Izráel maradékát.
De mindez nem elég:
a nemzeteknek is világosságul adlak,
hogy szabadításom eljusson
a föld minden népéhez általad.”
7 Ezt mondja az Örökkévaló,
Izráel Szentje és Megváltója
az uralkodók szolgájának,
akit az emberek lenéznek, elutasítanak,
és a nemzetek megutálnak:
„Királyok állnak fel trónjukról előtted,
fejedelmek borulnak le lábadnál,
az Örökkévaló kedvéért, aki hűséges,
Izráel Szentje miatt, aki téged választott.”
8 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Jókedvem idején teljesítem kérésedet,
az üdvösség napján megsegítelek,
megőrizlek és megvédelek.
Szövetségül adlak a nemzeteknek,
hogy állítsd helyre a földet,
és helyezd vissza népemet elpusztult örökségébe.
9-10 A megkötözött foglyokat bocsásd szabadon,
a sötétben ülő rabokat hozd ki a fényre!
Bizony, kijönnek,
és semmiben nem szenvednek hiányt,
mint a juhnyáj.
Útközben is legelnek,
a dombokon és hegyeken bőséges legelőt találnak.
Nem bántja őket éhség, vagy szomjúság,
nem égeti nap heve, sem forró szél,
mert az vezeti őket, aki könyörült rajtuk.
Bizony, friss vízforráshoz vezeti őket!
11 Utat készítek nekik még a hegyeimen is,
mert útjaim magasra vezetnek.
12 Nézzétek! Már jönnek is, a messzi országokból,
távoli földekről, északról és délről,
még Színimből[f] is!”
13 Ujjongjatok, egek! Örvendezz, Föld!
Ugráljatok örömötökben, hegyek!
Mert az Örökkévaló megvigasztalta népét,
megalázott szegényein megkönyörült!
14 Sion így panaszkodik:
„Elfelejtett már engem az Örökkévaló,
nem törődik velem Uram!”
15 „Hát elfelejtheti-e gyermekét az anya?
Szeretett fiacskájával ne törődne?
De még ha el is felejtené
— ezt feleli az Örökkévaló —,
én terólad soha meg nem feledkezem!
16 Lásd, Sion, tenyerembe véstem[g] képedet[h],
szüntelen szemem előtt tartalak.
17 Fiaid sietve visszatérnek hozzád,
pusztítóid és rombolóid pedig elvonulnak.
18 Emeld föl tekinteted,
nézz körül, és lásd meg:
fiaid mindannyian összegyűlnek,
hozzád sietnek!”
Életemre mondom
— szól az Örökkévaló —,
úgy fognak téged ékesíteni, Sion,
mint ékszerek a menyasszonyt!
Bizony, gyermekeid lesznek ékességeid!
19 Elpusztított földjeid, városaid romjai,
és a letarolt vidékek
hamarosan szűknek bizonyulnak,
mikor fiaid hazatérnek.
Pusztítóid pedig messzire távoznak.
20 Gyermekeid, akiket sirattál,
ezt mondják majd neked:
„Szűk ez a hely,
adj nekünk tágasabb tért,
bővebb lakóhelyet!”
21 Te pedig ezt gondolod, Sion:
„Ki szülte ezeket a gyermekeket?
Hiszen én meddő voltam,
magányos és gyermektelen,
száműzött és bolyongó!
Ki nevelte fel őket,
mikor elhagyott voltam?
Honnan jöttek hát ezek?”
22 Ezt mondja az Örökkévaló Isten:
„Nézd! Kezemmel intek a nemzeteknek,
zászlómmal jelt adok a népeknek,
hogy ölükben hozzák vissza fiaidat,
vállukon hordozzák leányaidat.
23 A nemzetek királyai viselnek gondot rájuk,
és királynék dajkálják gyermekeidet.
Előtted földre borulnak,
és a port nyalják lábadnál,
hogy megtudd:
én vagyok az Örökkévaló!
Akik bennem bíznak,
nem csalódnak soha.”
24 Elvehetik-e zsákmányát az erős harcostól?
Kiszabadulhatnak-e a kegyetlen börtönéből hadifoglyai?
25 „Bizony, megszabadulnak az erős foglyai,
s a kegyetlen kezéből is kiveszik zsákmányát!
Mert én harcolok ellenségeiddel
— mondja az Örökkévaló —,
és megszabadítom fiaidat, Sion!
26 Ellenségeid egymást falják fel,
és saját vérüktől,
mint édes bortól, megrészegednek!
Igen, én teszem ezt,
hogy mindenki megtudja:
Én vagyok az Örökkévaló,
Szabadítód és Megváltód,
Jákób erős Istene!”
Footnotes
- Ézsaiás 48:2 Szent Város Jeruzsálem.
- Ézsaiás 48:4 mennyire makacs… formálható Szó szerint: „nyakad vasból, homlokod bronzból van”.
- Ézsaiás 48:14 akit… szeret Valószínűleg Círuszra vonatkozik.
- Ézsaiás 48:15 előre Isten kb. 150 évvel Círusz fellépése előtt kijelentette Ézsaiáson keresztül ezeket az eseményeket, és Círusz királynak még a nevét is. Lásd Ézs 45:1.
- Ézsaiás 49:2 tegzébe A tegez olyan bőrtok, amelyben az íjász a nyílvesszőket tartja.
- Ézsaiás 49:12 Színim Egyiptom déli része, Asszuán környéke. Más magyarázat szerint: Kína.
- Ézsaiás 49:16 véstem Jelentheti azt is: „rajzoltam”.
- Ézsaiás 49:16 képedet Azt is jelenti: „falaidat”.
Ésaïe 48-49
La Bible du Semeur
L’annonce de choses nouvelles
48 Ecoutez bien ceci, |ô communauté de Jacob,
vous qui vous réclamez |de ce nom d’Israël
et qui êtes issus |des sources de Juda,
vous qui prêtez serment |au nom de l’Eternel
et qui avez |le Dieu d’Israël à la bouche,
mais sans sincérité |et sans droiture !
2 Car vous vous dénommez : |« Ceux de la ville sainte » !
Et vous vous appuyez |sur le Dieu d’Israël,
sur celui qui s’appelle |le Seigneur des armées célestes !
3 J’ai annoncé depuis longtemps |les événements du passé,
j’en ai parlé,
je les ai fait entendre,
puis, soudain, j’ai agi, |et cela s’est produit.
4 Parce que je savais |que tu es obstiné,
que ton cou est semblable |à un tendon de fer,
et que tu as un front de bronze,
5 je t’ai annoncé ces événements |bien longtemps à l’avance,
je t’en ai informé |avant qu’ils se produisent,
pour que tu ne puisses pas dire :
« C’est mon idole qui a fait |toutes ces choses,
c’est ma statue de bois, |mon image en métal fondu,
qui en a donné l’ordre ! »
6 Tu as bien entendu, |considère bien tout cela.
N’allez-vous pas |l’annoncer vous aussi ?
Maintenant je t’annonce des choses nouvelles, |des choses tenues en réserve,
que tu ne connais pas.
7 Elles sont créées maintenant
et non depuis longtemps ;
jusqu’à ce jour, |tu n’en avais pas entendu parler
pour que tu ne puisses pas dire :
« Je le savais déjà ! »
8 Non, tu n’en savais rien,
tu ne l’avais pas entendu ;
jamais auparavant, |ce n’était parvenu |à tes oreilles.
Car je te connaissais, |et je te savais traître.
Oui, tu t’appelles : |« Révolté de naissance[a] ! »
9 Par égard pour ma renommée,
je retiens ma colère ;
et pour que la louange |retentisse pour moi,
je me réfrène,
pour ne pas te détruire.
10 Je t’ai fait fondre,
mais non pour en retirer de l’argent.
Oui, je t’ai éprouvé |dans le creuset de l’affliction.
11 C’est par égard pour moi,
uniquement pour moi, |que j’agirai ainsi.
Comment me laisserais-je |déshonorer ?
Je ne donnerai pas |ma gloire à quelqu’un d’autre.
12 Ecoute-moi, Jacob,
Israël, que j’appelle !
Voilà ce que je suis : |moi, je suis le premier
et je suis aussi le dernier[b].
13 C’est de mes propres mains |que j’ai fondé la terre
et déployé le ciel.
Dès que je les appelle,
ensemble, ils se présentent.
14 Vous tous, rassemblez-vous |et écoutez-moi bien !
Qui donc parmi les autres dieux |a annoncé ces choses ?
Cet homme que l’Eternel[c] aime
accomplira ce qu’il désire |à l’encontre de Babylone,
son bras se lèvera |contre les Chaldéens.
15 C’est moi, c’est moi qui ai parlé,
moi qui l’ai appelé
et qui l’ai fait venir.
Je ferai réussir |ses entreprises.
16 Approchez-vous de moi, |écoutez bien ceci :
Dès le commencement |je n’ai jamais parlé |dans le secret.
Quand les événements |se sont produits, |j’étais présent.
Et maintenant |le Seigneur, l’Eternel,
m’a envoyé |et son Esprit est avec moi.
Ce que Dieu désire
17 Ainsi dit l’Eternel, |celui qui te délivre
et le Saint d’Israël :
Moi, je suis l’Eternel, ton Dieu,
et je t’instruis pour ton profit,
je te fais cheminer |dans la voie où tu marches.
18 Si toi, tu avais tenu compte |de mes commandements,
ta paix coulerait comme un fleuve
et la justice qui te serait faite |déferlerait comme les vagues de la mer.
19 Lors ta postérité |serait pareille au sable,
ta descendance |serait aussi nombreuse |que les grains de sable des plages,
ton nom ne sombrerait pas dans l’oubli,
jamais tu ne disparaîtrais |de devant moi.
La sortie de Babylone
20 Sortez de Babylone[d] !
Fuyez les Chaldéens !
Avec des cris de joie,
publiez la nouvelle ! |Proclamez-la,
répandez-la au loin, |jusqu’au bout de la terre !
Dites que l’Eternel a délivré |son serviteur Jacob.
21 Quand il les a conduits |à travers le désert,
ils n’ont pas souffert de la soif
car il a fait couler |pour eux l’eau du rocher ;
il a fendu le roc,
et les eaux ont jailli.
22 Mais, a dit l’Eternel, |il n’y a pas de paix
pour les méchants[e] !
Le deuxième chant du Serviteur
49 Vous tous qui habitez les îles |et les régions côtières, |écoutez-moi !
Et vous peuples lointains, |prêtez-moi attention !
J’ai été appelé par l’Eternel |dès le sein maternel,
et il a mentionné mon nom |dès avant ma naissance.
2 Il a fait de ma bouche |une épée acérée[f],
il m’a couvert |de l’ombre de sa main[g],
et il a fait de moi |une flèche aiguisée ;
il m’a tenu caché, |dans son carquois.
3 Il m’a dit : « Tu es mon serviteur, Israël ;
je manifesterai |ma splendeur au travers de toi. »
4 Cependant, moi, j’ai dit :
« Je me suis fatigué pour rien,
c’est inutilement, |oui, c’est en pure perte, |que j’ai usé mes forces …
Mais l’Eternel me fera droit
et il tient en réserve |ma récompense. »
5 Et maintenant, voici |ce que dit l’Eternel,
celui qui m’a formé |dès le sein de ma mère
pour que je sois son serviteur,
pour ramener Jacob à lui
et pour rassembler Israël |auprès de lui.
Je serai honoré |aux yeux de l’Eternel
et mon Dieu est la source de ma force.
6 Et il a dit aussi : |« Tu ne seras pas seulement |mon serviteur
pour rétablir |les tribus de Jacob
et ramener ceux que j’ai préservés |du peuple d’Israël.
Car je t’établirai |pour être la lumière |des autres peuples
afin que mon salut parvienne |aux extrémités de la terre[h]. »
7 Voici ce que dit l’Eternel
qui délivre Israël, |qui en est le Dieu saint,
à l’homme méprisé
et détesté du peuple,
celui dont les despotes |ont fait leur serviteur :
Les rois t’apercevront, |et ils se lèveront,
les princes te verront, |ils se prosterneront,
afin d’honorer l’Eternel |qui est fidèle,
oui, le Saint d’Israël, |qui t’a choisi.
8 Voici ce que dit l’Eternel :
Au moment favorable |je répondrai à ton appel,
et au jour du salut |je viendrai à ton aide.
Je te protégerai, |et je t’établirai
pour conclure une alliance avec le peuple
et pour relever le pays,
pour faire le partage |des patrimoines dévastés[i],
9 pour dire aux prisonniers : « Sortez »,
et à ceux qui demeurent |dans les ténèbres :
« Montrez-vous ! »
Et ils se nourriront |partout le long des routes ;
ils trouveront des pâturages |sur toutes les collines.
10 Ils n’endureront plus |ni la faim ni la soif,
la chaleur du désert et le soleil |ne les abattront plus
car celui qui les aime |les conduira
et il les mènera |auprès des sources d’eau[j].
11 Et toutes mes montagnes, |je les transformerai |en chemins praticables,
je remblaierai mes routes.
12 Les voici, ils arrivent |des pays éloignés,
les uns viennent du nord, |les autres du couchant,
d’autres encore |de la région d’Assouan[k].
13 O cieux, poussez des cris de joie !
O terre, éclate d’allégresse !
Faites retentir votre joie, montagnes,
parce que l’Eternel |a consolé son peuple
et qu’il a compassion |des affligés.
Le retour en grâce de Sion
14 Cependant, Sion dit : |« L’Eternel m’a abandonnée,
oui, le Seigneur m’a oubliée. »
15 Une femme oublie-t-elle |l’enfant qu’elle nourrit ?
Cesse-t-elle d’aimer |l’enfant qu’elle a conçu ?
Et même si les mères |oubliaient leurs enfants,
je ne t’oublierai pas !
16 Voici, je t’ai gravée |dans le creux de mes mains,
je pense constamment |à tes remparts.
17 Déjà tes fils[l] accourent,
ceux qui te détruisaient |et qui te ravageaient
s’en iront loin de toi.
18 Porte les yeux autour de toi, |regarde :
ils se rassemblent tous,
et ils viennent vers toi.
Aussi vrai que je suis vivant,
déclare l’Eternel,
tu t’en revêtiras |comme d’une parure,
et tu te les attacheras |comme la mariée sa ceinture.
19 Car ton pays en ruine,
dévasté, désolé,
deviendra trop étroit |pour tous tes habitants ;
ceux qui te dévoraient |auront fui loin de toi.
20 Tu entendras tes fils |dont tu étais privée
te répéter :
« Ce lieu est trop étroit pour nous.
Fais-nous donc de la place,
pour que nous puissions habiter ici ! »
21 Alors tu te demanderas :
« Qui donc a mis, pour moi, |tous ces enfants au monde ?
J’étais privée d’enfants, |stérile,
et bannie en exil.
Qui donc a élevé ceux-ci ?
J’étais demeurée seule :
ceux-là, d’où viennent-ils ? »
22 Voici ce que déclare |le Seigneur, l’Eternel :
Je ferai signe de la main |aux nations étrangères,
je dresserai mon étendard |en direction des peuples,
ils amèneront tes fils dans leurs bras,
ils chargeront tes filles |sur leurs épaules.
23 Des rois s’occuperont de toi |comme s’ils étaient tes parents,
et leurs princesses |seront tes mères nourricières.
Ils se prosterneront |devant toi jusqu’à terre
et ils lécheront la poussière |attachée à tes pieds.
Et tu sauras alors |que je suis l’Eternel
et qu’on n’est pas déçu |quand on compte sur moi.
24 Pourrait-on enlever |ce qu’a pris le guerrier ?
Les captifs du tyran[m] |seront-ils délivrés ?
25 Voici ce que dit l’Eternel :
Les captifs du guerrier |lui seront enlevés,
et la proie du tyran |va être délivrée.
Je ferai un procès moi-même |à ceux qui t’ont fait un procès
et je délivrerai |moi-même tes enfants.
26 J’amènerai tes oppresseurs |à s’entredéchirer.
Et ils s’enivreront |du sang les uns des autres |comme de vin nouveau ;
alors tout le monde saura
que je suis l’Eternel |que c’est moi qui te sauve,
que je suis ton libérateur |le Puissant de Jacob.
Footnotes
- 48.8 Voir 43.27 et note.
- 48.12 Voir 44.6 ; Ap 1.17 ; 22.13.
- 48.14 Probablement Cyrus.
- 48.20 Repris en Ap 18.4.
- 48.22 Voir 57.21.
- 49.2 Voir Hé 4.12 ; Ap 1.16.
- 49.2 Voir 51.16.
- 49.6 Voir 42.6. Cité en Ac 13.47. Allusion en Lc 2.32 (voir Jn 8.12 ; Ac 26.23).
- 49.8 Cité en 2 Co 6.2. Voir 42.6.
- 49.10 Cité en Ap 7.16-17.
- 49.12 Assouan : dans le sud de l’Egypte. Selon le texte hébreu de Qumrân. Le texte hébreu traditionnel a Sinim, région non identifiée.
- 49.17 Selon le texte hébreu traditionnel. Le texte hébreu de Qumrân et plusieurs autres versions anciennes ont : ceux qui te rebâtiront.
- 49.24 D’après le texte hébreu de Qumrân et plusieurs versions anciennes. Le texte hébreu traditionnel a : du juste.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.