Isaiah 44
New Revised Standard Version Catholic Edition
God’s Blessing on Israel
44 But now hear, O Jacob my servant,
Israel whom I have chosen!
2 Thus says the Lord who made you,
who formed you in the womb and will help you:
Do not fear, O Jacob my servant,
Jeshurun whom I have chosen.
3 For I will pour water on the thirsty land,
and streams on the dry ground;
I will pour my spirit upon your descendants,
and my blessing on your offspring.
4 They shall spring up like a green tamarisk,
like willows by flowing streams.
5 This one will say, “I am the Lord’s,”
another will be called by the name of Jacob,
yet another will write on the hand, “The Lord’s,”
and adopt the name of Israel.
6 Thus says the Lord, the King of Israel,
and his Redeemer, the Lord of hosts:
I am the first and I am the last;
besides me there is no god.
7 Who is like me? Let them proclaim it,
let them declare and set it forth before me.
Who has announced from of old the things to come?[a]
Let them tell us[b] what is yet to be.
8 Do not fear, or be afraid;
have I not told you from of old and declared it?
You are my witnesses!
Is there any god besides me?
There is no other rock; I know not one.
The Absurdity of Idol Worship
9 All who make idols are nothing, and the things they delight in do not profit; their witnesses neither see nor know. And so they will be put to shame. 10 Who would fashion a god or cast an image that can do no good? 11 Look, all its devotees shall be put to shame; the artisans too are merely human. Let them all assemble, let them stand up; they shall be terrified, they shall all be put to shame.
12 The ironsmith fashions it[c] and works it over the coals, shaping it with hammers, and forging it with his strong arm; he becomes hungry and his strength fails, he drinks no water and is faint. 13 The carpenter stretches a line, marks it out with a stylus, fashions it with planes, and marks it with a compass; he makes it in human form, with human beauty, to be set up in a shrine. 14 He cuts down cedars or chooses a holm tree or an oak and lets it grow strong among the trees of the forest. He plants a cedar and the rain nourishes it. 15 Then it can be used as fuel. Part of it he takes and warms himself; he kindles a fire and bakes bread. Then he makes a god and worships it, makes it a carved image and bows down before it. 16 Half of it he burns in the fire; over this half he roasts meat, eats it and is satisfied. He also warms himself and says, “Ah, I am warm, I can feel the fire!” 17 The rest of it he makes into a god, his idol, bows down to it and worships it; he prays to it and says, “Save me, for you are my god!”
18 They do not know, nor do they comprehend; for their eyes are shut, so that they cannot see, and their minds as well, so that they cannot understand. 19 No one considers, nor is there knowledge or discernment to say, “Half of it I burned in the fire; I also baked bread on its coals, I roasted meat and have eaten. Now shall I make the rest of it an abomination? Shall I fall down before a block of wood?” 20 He feeds on ashes; a deluded mind has led him astray, and he cannot save himself or say, “Is not this thing in my right hand a fraud?”
Israel Is Not Forgotten
21 Remember these things, O Jacob,
and Israel, for you are my servant;
I formed you, you are my servant;
O Israel, you will not be forgotten by me.
22 I have swept away your transgressions like a cloud,
and your sins like mist;
return to me, for I have redeemed you.
23 Sing, O heavens, for the Lord has done it;
shout, O depths of the earth;
break forth into singing, O mountains,
O forest, and every tree in it!
For the Lord has redeemed Jacob,
and will be glorified in Israel.
24 Thus says the Lord, your Redeemer,
who formed you in the womb:
I am the Lord, who made all things,
who alone stretched out the heavens,
who by myself spread out the earth;
25 who frustrates the omens of liars,
and makes fools of diviners;
who turns back the wise,
and makes their knowledge foolish;
26 who confirms the word of his servant,
and fulfills the prediction of his messengers;
who says of Jerusalem, “It shall be inhabited,”
and of the cities of Judah, “They shall be rebuilt,
and I will raise up their ruins”;
27 who says to the deep, “Be dry—
I will dry up your rivers”;
28 who says of Cyrus, “He is my shepherd,
and he shall carry out all my purpose”;
and who says of Jerusalem, “It shall be rebuilt,”
and of the temple, “Your foundation shall be laid.”
Footnotes
- Isaiah 44:7 Cn: Heb from my placing an eternal people and things to come
- Isaiah 44:7 Tg: Heb them
- Isaiah 44:12 Cn: Heb an ax
Isaia 44
Nuova Riveduta 2006
Il Signore e gli idoli
44 (A)«Ora ascolta, Giacobbe, mio servo, o Israele, che io ho scelto!
2 Così parla il Signore che ti ha fatto, che ti ha formato fin dal seno materno, colui che ti soccorre: “Non temere, Giacobbe, mio servo, o Iesurun[a], che io ho scelto!”
3 Io infatti spanderò le acque sul suolo assetato e i ruscelli sull’arida terra; spanderò il mio Spirito sulla tua discendenza e la mia benedizione sui tuoi rampolli;
4 essi germoglieranno come in mezzo all’erba, come salici in riva a correnti d’acque.
5 L’uno dirà: “Io sono del Signore”, l’altro si chiamerà Giacobbe, e un altro scriverà sulla sua mano: “Del Signore”, e si onorerà di portare il nome d’Israele.
6 (B)«Così parla il Signore, re d’Israele e suo Redentore, il Signore degli eserciti: “Io sono il primo e sono l’ultimo, e fuori di me non c’è Dio.
7 Chi, come me, proclama l’avvenire fin da quando fondai questo popolo antico? Che egli lo dichiari e me lo provi! Lo annuncino essi l’avvenire, e quanto avverrà!
8 Non vi spaventate, non temete! Non te l’ho io annunciato e dichiarato da tempo? Voi me ne siete testimoni. C’è forse un Dio fuori di me? Non c’è altra Rocca; io non ne conosco nessuna”».
9 Quelli che fabbricano immagini scolpite sono tutti vanità; i loro idoli più cari non giovano a nulla; i loro testimoni non vedono, non capiscono nulla, perché essi siano coperti di vergogna.
10 Chi fabbrica un dio o fonde un’immagine che non gli serva a nulla?
11 Ecco, tutti quelli che vi lavorano saranno coperti di vergogna, e gli artefici stessi non sono che uomini! Si radunino tutti, si presentino! Saranno spaventati e coperti di vergogna tutti insieme.
12 Il fabbro lima il ferro, lo mette nel fuoco, forma l’idolo a colpi di martello e lo lavora con braccio vigoroso; soffre perfino la fame e la forza gli viene meno, non beve acqua e si affatica.
13 Il falegname stende la sua corda, disegna l’idolo con la matita, lo lavora con lo scalpello, lo misura con il compasso, ne fa una figura umana, una bella forma d’uomo, perché abiti una casa.
14 Si tagliano dei cedri, si prendono degli elci, delle querce, si fa la scelta fra gli alberi della foresta, si piantano dei pini che la pioggia fa crescere.
15 Poi tutto questo serve all’uomo per fare fuoco, ed egli ne prende per riscaldarsi, ne accende anche il forno per cuocere il pane; e ne fa pure un dio e lo adora, ne scolpisce un’immagine, davanti alla quale si inginocchia.
16 Ne brucia la metà nel fuoco, con l’altra metà prepara la carne, la fa arrostire e si sazia. Poi si scalda e dice: «Ah! mi riscaldo, godo a veder questa fiamma!»
17 Con l’avanzo si fa un dio, il suo idolo, gli si prostra davanti, lo adora, lo prega e gli dice: «Salvami, perché tu sei il mio dio!»
18 Non sanno nulla, non capiscono nulla; hanno impiastrato loro gli occhi perché non vedano e il cuore perché non comprendano.
19 Nessuno rientra in se stesso e ha conoscimento e intelletto per dire: «Ne ho bruciato la metà nel fuoco, sui suoi carboni ho fatto cuocere il pane, vi ho arrostito la carne che ho mangiata; con il resto farei un idolo abominevole? Mi inginocchierei davanti a un pezzo di legno?»
20 Un tale uomo si pasce di cenere, il suo cuore sviato lo inganna al punto che non può liberarsene e dire: «Ciò che stringo nella mia destra non è forse una menzogna?»
Ritorno d’Israele; intervento di Ciro
21 (C)«Ricòrdati di queste cose, o Giacobbe, o Israele, perché tu sei mio servo; io ti ho formato, tu sei il mio servo, Israele, tu non sarai da me dimenticato.
22 Io ho fatto sparire le tue trasgressioni come una densa nube, e i tuoi peccati come una nuvola; torna a me, perché io ti ho riscattato».
23 Cantate, o cieli, poiché il Signore ha operato! Giubilate, o profondità della terra! Prorompete in grida di gioia, o montagne, o foreste con tutti gli alberi vostri! Poiché il Signore ha riscattato Giacobbe e manifesta la sua gloria in Israele!
24 Così parla il Signore, il tuo Redentore, colui che ti ha formato fin dal seno materno: «Io sono il Signore, che ha fatto tutte le cose; io solo ho spiegato i cieli, ho disteso la terra, senza che vi fosse nessuno con me.
25 Io rendo vani i presagi degli impostori e rendo insensati gli indovini; io faccio indietreggiare i saggi e muto la loro scienza in follia.
26 Io confermo la parola del mio servo e realizzo le predizioni dei miei messaggeri; io dico di Gerusalemme: “Essa sarà abitata!” Delle città di Giuda dico: “Saranno ricostruite e io ne rialzerò le rovine”.
27 Io dico all’abisso: “Fatti asciutto. Io prosciugherò i tuoi fiumi!”
28 Io dico di Ciro: “Egli è il mio pastore; egli adempirà tutta la mia volontà, dicendo a Gerusalemme: ‘Sarai ricostruita!’ e al tempio: ‘Le tue fondamenta saranno gettate!’”».
Footnotes
- Isaia 44:2 Iesurun, nome poetico d’Israele, è un diminuitivo di Iesar che significa giusto, retto. Cfr. De 32:15; 33:5.
Jesaja 44
Schlachter 2000
Der Herr wird seinen Geist auf Israel ausgießen
44 So höre nun, mein Knecht Jakob, und du, Israel, den ich erwählt habe!
2 So spricht der Herr, der dich gemacht und von Mutterleib an gebildet hat, der dir hilft: Fürchte dich nicht, mein Knecht Jakob, und du, Jeschurun[a], den ich erwählt habe!
3 Denn ich werde Wasser auf das Durstige gießen und Ströme auf das Dürre; ich werde meinen Geist auf deinen Samen ausgießen und meinen Segen auf deine Sprösslinge,
4 und sie sollen hervorsprossen zwischen dem Gras wie Weiden an den Wasserbächen.
5 Dieser wird sagen: »Ich gehöre dem Herrn!«, und jener wird [sich] nach dem Namen Jakobs nennen; ein anderer wird sich mit seiner Hand dem Herrn verschreiben und [sich] den Ehrennamen »Israel« geben.
Der Herr allein ist Gott – die Torheit des Götzendienstes
6 So spricht der Herr, der König Israels, und sein Erlöser, der Herr der Heerscharen: Ich bin der Erste, und ich bin der Letzte, und außer mir gibt es keinen Gott.
7 Und wer ruft wie ich und verkündigt und tut es mir gleich, seit der Zeit, da ich ein ewiges Volk[b] eingesetzt habe? Ja, was bevorsteht und was kommen wird, das sollen sie doch ankündigen!
8 Fürchtet euch nicht und erschreckt nicht! Habe ich es dir nicht schon längst verkündet und dir angekündigt? Ihr seid meine Zeugen! Gibt es einen Gott außer mir? Nein, es gibt sonst keinen Fels, ich weiß keinen!
9 Alle Götzenmacher sind nichtig, und ihre Lieblinge nützen nichts; ihre eigenen Zeugen sehen nichts und erkennen nichts, sodass sie zuschanden werden.
10 Wer hat je einen Gott gemacht und ein Götzenbild gegossen, ohne einen Nutzen davon zu erwarten?
11 Siehe, alle, die mit ihm Gemeinschaft haben, werden zuschanden, und seine Werkmeister sind auch nur Menschen. Mögen sie alle sich vereinigen und zusammenstehen — sie müssen doch erschrecken und miteinander zuschanden werden!
12 Der Kunstschmied hat einen Meißel und arbeitet in der Glut und bildet es mit Hämmern und fertigt es mit der Kraft seines Armes; dabei leidet er Hunger, bis er kraftlos wird, und trinkt kein Wasser, bis er ermattet ist.
13 Der Holzschnitzer spannt die Messschnur aus, er zeichnet es ab mit dem Stift, bearbeitet es mit Schnitzmessern und umreißt es mit dem Zirkel; und er macht es nach dem Bildnis eines Mannes, nach der Schönheit des Menschen, damit es in einem Haus wohne.
14 Man fällt sich Zedern und nimmt eine Steineiche oder eine Eiche und wählt sie sich aus unter den Bäumen des Waldes. Man pflanzt eine Pinie, und der Regen macht sie groß.
15 Das dient dann dem Menschen als Brennstoff; und er nimmt davon und wärmt sich damit; er heizt ein, um damit Brot zu backen; davon macht er auch einen Gott und betet ihn an; er verfertigt sich ein Götzenbild und fällt davor nieder!
16 Den einen Teil verbrennt er im Feuer, bei dem anderen isst er Fleisch; er brät einen Braten und sättigt sich; er wärmt sich auch daran und spricht: »Ah, ich habe mich erwärmt, ich spüre das Feuer!«
17 Aus dem Rest aber macht er einen Gott, sein Götzenbild. Er kniet davor nieder, verehrt es und fleht zu ihm und spricht: »Errette mich, denn du bist mein Gott!«
18 Sie erkennen und verstehen es nicht, denn er hat ihre Augen verklebt, dass sie nicht sehen, und ihre Herzen, dass sie nichts verstehen.
19 Keiner nimmt es sich zu Herzen; da ist weder Einsicht noch Verstand, dass man bei sich sagte: Ich habe den einen Teil mit Feuer verbrannt und über seiner Glut Brot gebacken, Fleisch gebraten und gegessen — und aus dem Übrigen sollte ich nun einen Gräuel machen? Sollte ich vor einem Holzklotz niederfallen?
20 Wer der Asche nachgeht, den hat ein betrogenes Herz verführt; er rettet seine Seele nicht und denkt nicht: Es ist ja Betrug in meiner Rechten!
Der Herr schenkt Vergebung für Israel — Ankündigung der Rückkehr nach Jerusalem unter Kyrus
21 Bedenke dies, Jakob, und du, Israel; denn du bist mein Knecht! Ich habe dich gebildet, du bist mein Knecht; o Israel, du wirst nicht von mir vergessen werden!
22 Ich tilge deine Übertretungen wie einen Nebel und deine Sünden wie eine Wolke. Kehre um zu mir, denn ich habe dich erlöst!
23 Frohlockt, ihr Himmel; denn der Herr hat es vollbracht! Jauchzt, ihr Tiefen der Erde! Brecht in Jubel aus, ihr Berge und Wälder samt allen Bäumen, die darin sind! Denn der Herr hat Jakob erlöst, und an Israel verherrlicht er sich.
24 So spricht der Herr, dein Erlöser, der dich von Mutterleib an gebildet hat: Ich bin der Herr, der alles vollbringt — ich habe die Himmel ausgespannt, ich allein, und die Erde ausgebreitet durch mich selbst —,
25 der die Zeichen der Schwätzer vereitelt und die Wahrsager zu Narren macht; der die Weisen zum Widerruf zwingt und ihr Wissen zur Torheit macht;
26 der aber das Wort seines Knechtes bestätigt und den Ratschluss ausführt, den seine Boten verkündeten; der zu Jerusalem spricht: »Werde [wieder] bewohnt!«, und zu den Städten Judas: »Werdet [wieder] gebaut! Und ihre Trümmer richte ich wieder auf«,
27 der zur Meerestiefe spricht: »Versiege! Und deine Ströme werde ich trockenlegen!«,
28 der von Kyrus[c] spricht: »Er ist mein Hirte, und er wird all meinen Willen ausführen und zu Jerusalem sagen: Werde gebaut!, und zum Tempel: Werde gegründet!«
Footnotes
- (44,2) bed. »der Redliche / Rechtschaffene«; ein Name für Israel.
- (44,7) w. ein Volk von ewigen [Zeiten].
- (44,28) hebr. Koresch, der Name des persischen Königs, der etwa 150 Jahre nach dieser Weissagung den Wiederaufbau Jerusalems befahl (vgl. 2Chr 36,22-23; Esr 1,1-4). Gott offenbarte seinen Namen im Voraus, um zu zeigen, dass er der Herr der Menschheitsgeschichte ist (vgl. Jes 46, 9-11).
Ézsaiás 44
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Vizet öntök a szomjas földre
44 „Figyelj most rám, szolgám, Jákób!
Halljad Izráel, akit választottam!
2 Az Örökkévaló mondja ezt neked,
aki téged teremtett és megformált,
anyád méhétől fogva segít és támogat:
Ne félj szolgám, Jákób,
választottam, Jesúrún,[a]
3 mert vizet öntök a szomjas földre,
s elárasztom a sivatagot,
Kiöntöm Szellemem gyermekeidre,
s áldásomat utódaidra.
4 Úgy virulnak, mint fű a vízparton,
növekednek, mint fűzfák a folyó mellett.
5 Az egyik azt mondja:
ez a nevem: »Én az Örökkévalóé vagyok!«
Őt »Jákóbnak« nevezik.
A másik ezt írja kezére: »Az Örökkévaló tulajdona«.
Őt meg »Izráelnek« hívják.”
6 Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Királya és Megváltója, a Seregek Ura:
„Én vagyok a kezdet és a befejezés,
nincs más Isten rajtam kívül.
7 Kicsoda olyan, mint én?
Álljon elő, és szóljon!
Mondja el, mi történt az ősidők óta,
vagy hirdesse ki a jövendőt,
mondja meg, mi következik!
8 De ti ne féljetek a jövőtől,
ne aggódjatok miatta!
Hiszen én megmondtam nektek,
régóta tudattam veletek,
ti vagytok tanúim!
Hát van-e más Isten kívülem?
Nincs más Kőszikla,
bizony, nincs!”
A bálványimádás kigúnyolása
9 Akik bálványokat készítenek,
mind értelmetlenek,
kedvenceik pedig tehetetlenek!
A bálványok imádói mind vakok és ostobák,
nem tudják, hogy csalódni fognak.
10 Ki olyan ostoba, hogy istent farag magának?
Kicsoda készít bálványszobrot,
amely tehetetlen és haszontalan?
11 Nézzétek!
Akik a bálványokhoz ragaszkodnak,
mind csalódni fognak.
Hiszen a bálványok készítői is csak emberek!
Hát gyűljenek össze, álljanak csak elő,
majd megrémülnek
és megszégyenülnek valamennyien!
12 A kovács forgatja szerszámait,
izzó parázson formálja a vasat,
erős karjával kalapálja,
hogy bálványt készítsen belőle.
De ha megéhezik a kovács, elfogy az ereje,
ha megszomjazik, kimerül.
13 A fafaragó mester zsinórral megjelöli[b] a fát,
körzővel méri,
gyalulja, vési, kalapálja,
férfi formájúra alakítja,
emberi vonásokkal ékesíti,
bálványszobrot készít belőle,
a házi szentélybe.
14 Ehhez maga választ fát az erdőn,
fenyőt, tölgyet, vagy más fát, sudár termetűt.
Vagy elülteti, és várja,
hogy az eső fölnevelje.
15 Egyik része jó lesz tűzifának,
befűt vele, kenyeret süt,
melegszik a lángja mellett.
Maradékából meg istent farag magának,
és azt imádja!
Saját kezével készítette,
mégis leborul előtte!
16 Felét már eltüzelte,
húst sütött a parázson,
jól is lakott vele.
A tűznél üldögél, és ezt mondja:
„De jól felmelegedtem,
míg a tűz mellett ültem!”
17 Ami marad a fából,
abból istent készít magának!
Bálványszobrot, hogy leboruljon előtte,
imádja és könyörögjön neki:
„Ments meg engem,
hiszen te vagy istenem!”
18 Nincs bennük egy szikrányi értelem!
Ennyire ostobák hogy lehetnek?
Van szemük, mégsem látnak?
Értelmük ennyire elhomályosult?
19 Egyikük sem kap észbe,
meg sem gondolja,
hogy ezt mondaná:
„Hiszen a fának egyik felét tűzre tettem,
parazsánál kenyeret, húst sütöttem,
s azt megettem.
Hát a másik feléből utálatos bálványt csináljak?
Egy faragott fatuskót imádjak?”
20 Bizony, megcsalt szíve vezeti félre azt,
aki hamuban gyönyörködik,
s a fatuskót imádja!
Ezért nem mentheti meg lelkét,
ezért nem veszi észre,
hogy amit istenként imád:
puszta hazugság!
Rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
21 „De te, Jákób, jól gondold meg ezeket!
Izráel, te engem szolgálsz,
nem idegen isteneket!
Én formáltalak téged,
hogy szolgám légy,
rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
22 Vétkeidet én töröltem el,
mint szél a fellegeket.
Eltöröltem bűneidet,
mint napsugár a reggeli ködöt.
Megváltottalak,
hát térj vissza hozzám, Izráel!”
23 Énekeljen az ég és a föld,
mert az Örökkévaló véghezvitte!
Kiáltsatok, föld mélységei,
ujjongjatok, hegyek és erdők,
táncoljanak mind a fák,
mert az Örökkévaló megváltotta Jákóbot,
dicsőségét megmutatta Izráel által!
Prófécia Círuszról
24 Ezt mondja az Örökkévaló,
Megváltód, aki az anyaméhben kiformált:
„Én vagyok az Örökkévaló,
a mindenség Teremtője,
aki egymaga kiterjesztette az eget,
és kiformálta a földet.
Ki segített nekem?
25 Én vagyok az Örökkévaló,
aki a jósok jeleit semmivé teszi,
a varázslókból bolondot csinál,
a bölcseket meghátrálásra készteti,
s tudományuk bolondságát leleplezi.
26 Én vagyok az Örökkévaló,
aki szolgáinak szavát beteljesíti,
s küldöttei tanácsát véghezviszi.
Ezt mondom Jeruzsálemnek:
»Ismét lakjanak benne!«
és Júda városainak: »Épüljetek újjá!
Romjaitokat ismét felépítem!«
27 Ezt mondom a mélységes tengernek:
»Száradj ki!«
és a folyóknak:
»Vizetek kiszárítom!«
28 Ezt mondom Círusznak:[c]
»Pásztorom vagy,
aki véghezviszed minden tervemet,
mikor azt mondod Jeruzsálemnek:
Építsenek fel!
A Templomnak pedig:
fektessék le alapjaidat!«”
Footnotes
- Ézsaiás 44:2 Jesúrún Izráel népének egyik jelképes neve. Azt jelenti: „derék, becsületes, jó”. 5Móz 33:5, 26.
- Ézsaiás 44:13 zsinórral megjelöli A régi időkben, amikor hosszabb egyenes jelölésére volt szükség, egy festékes zsinórt feszítettek ki a mérendő felületen. Azután megpendítették, s így egyenes vonalú nyomot hagyott.
- Ézsaiás 44:28 Círusz A Perzsa Birodalom királya Kr.e. 550–530 között, aki uralkodása kezdetén szabadon bocsátotta a száműzetésben élő Izráel népét, sőt elrendelte, hogy hazamenve építsék újjá Jeruzsálemben az Örökkévaló Templomát.
Ésaïe 44
La Bible du Semeur
Quand Dieu répandra son Esprit
44 Et maintenant, écoute, |Jacob, mon serviteur,
Israël, toi que j’ai choisi,
2 voici ce que déclare l’Eternel, |lui qui t’a fait,
qui t’a formé |dès le sein de ta mère
et qui est ton soutien :
Ne sois pas effrayé,
Jacob, mon serviteur,
toi, Yeshouroun[a], |que j’ai choisi.
3 Je répandrai des eaux |sur le sol altéré,
j’en ferai ruisseler |sur une terre aride,
oui, je répandrai mon Esprit |sur ta postérité
et ma bénédiction |sur ta progéniture.
4 Ils germeront |au milieu de l’herbage
comme les peupliers |près des cours d’eau.
5 Un tel confessera : |« Je suis à l’Eternel »,
tel autre se dira |un enfant de Jacob,
un autre encore |écrira sur sa main : |« Je suis à l’Eternel »
et il se parera |de ce nom d’Israël.
Le Premier et le Dernier
6 Ainsi dit l’Eternel, |lui, le Roi d’Israël,
le Seigneur des armées célestes,
et qui l’a délivré :
Moi, je suis le premier |et je suis le dernier,
et en dehors de moi, |il n’y a pas de dieu[b].
7 Qui est semblable à moi ?
Qu’il le déclare donc !
Qu’il fasse donc savoir |et qu’il m’expose
les événements du passé |depuis que j’ai fondé |il y a bien longtemps ce peuple.
Qu’il annonce d’avance |ce qui doit arriver !
8 Ne vous effrayez pas |et n’ayez pas de crainte !
Depuis longtemps déjà, |je vous ai informés, |je vous l’ai fait savoir.
Vous êtes mes témoins.
Existe-t-il un autre Dieu que moi ?
Il n’y a pas d’autre Rocher !
Je n’en connais aucun !
Comment on fabrique des dieux
9 Ceux qui fabriquent des idoles |ne sont tous que néant,
et ces œuvres qui leur sont chères |ne sont d’aucun profit.
Leurs témoins ne voient rien
et ils ne savent rien ;
ils connaîtront la honte.
10 A quoi bon faire un dieu,
couler une statue,
qui ne procure aucun profit ?
11 Voici : tous leurs fidèles |seront couverts de honte,
car ceux qui les ont fabriqués |ne sont que des humains !
Qu’ils se rassemblent tous
et qu’ils se tiennent là !
Ils seront effrayés |et confus tous ensemble.
12 L’artisan ferronnier |appointe son burin,
le passe dans les braises
et, à coups de marteau, |façonne son idole,
avec la force de son bras.
Mais, sitôt qu’il a faim,
il n’a plus d’énergie,
et s’il ne boit pas d’eau,
le voilà qui faiblit[c] !
13 Et voici le sculpteur : |il a tendu sa corde,
trace l’œuvre à la craie
puis, avec le ciseau, |il l’exécute,
et il la dessine au compas.
Il la façonne ainsi |d’après la forme humaine,
et à la ressemblance |d’un homme magnifique
pour qu’elle habite un sanctuaire.
14 Il a coupé des cèdres,
ou bien il s’est choisi |du cyprès ou du chêne
qu’il a laissé |devenir bien robuste
parmi les arbres des forêts,
ou bien il prend un pin |qu’il a planté lui-même,
que la pluie a fait croître.
15 Or, l’homme se sert de ces bois |pour les brûler,
il en prend une part |pour se chauffer,
il allume le feu |pour y cuire son pain.
Avec le même bois, |il fait un dieu,
et il l’adore ;
il fabrique une idole
et se prosterne devant elle.
16 La moitié de ce bois, |il l’a livrée au feu ;
grâce à cette moitié, |il mange de la viande,
il fait cuire un rôti, |et il s’en rassasie.
De ce bois il se chauffe et dit :
« Qu’il fait bon avoir chaud
et voir la belle flamme ! »
17 Quant au reste du bois, |il en fait une idole, |il la prend pour son dieu,
il se prosterne devant elle |et il l’adore.
Il l’invoque et lui dit : |« Délivre-moi
car toi, tu es mon dieu ! »
18 Ils sont sans connaissance, |ils ne comprennent rien.
On a bouché leurs yeux
afin qu’ils ne voient pas,
on a fermé leur cœur |afin qu’ils ne saisissent pas.
19 Aucun ne réfléchit,
aucun n’a de savoir
ni assez de raison |pour se dire en lui-même :
« J’ai brûlé la moitié |de mon bois dans le feu,
j’ai aussi cuit du pain |sur les braises du bois,
j’ai rôti de la viande |dont je me suis nourri,
et de ce qui restait, |j’ai fait une abomination,
je me suis prosterné |devant un bout de bois ! »
20 Il se repaît de cendres,
car son cœur abusé |l’a mené dans l’erreur,
il ne sauvera pas sa vie
et ne dira jamais :
« Ce que je tiens en main, |n’est-ce pas une tromperie ? »
L’Eternel rachète son peuple
21 Souviens-toi de cela, |ô peuple de Jacob !
Souviens-toi, Israël : |tu es mon serviteur,
c’est moi qui t’ai formé, |tu es mon serviteur,
ô Israël, |je ne t’oublierai pas[d].
22 J’ai effacé tes crimes |comme un épais nuage
et tes péchés comme un brouillard.
Reviens à moi,
car je t’ai délivré.
23 Exulte d’allégresse, ô ciel,
car l’Eternel |est entré en action.
Poussez des cris de joie, |profondeurs de la terre !
Criez de joie, montagnes,
et vous aussi, forêts, |ainsi que tous vos arbres,
car l’Eternel a délivré Jacob,
il a manifesté sa gloire |en Israël.
Le retour de l’exil
24 Voici ce que déclare |l’Eternel, ton libérateur,
celui qui t’a formé |dès le sein maternel :
Oui, c’est moi, l’Eternel, |qui ai fait toutes choses.
Moi seul j’ai déployé le ciel,
j’ai étendu la terre, |sans aucune aide.
25 Je rends vains les présages |des diseurs de mensonges,
j’ôte la raison aux devins,
je repousse les sages,
je fais tourner leur science |en déraison[e].
26 J’accomplis la parole |prononcée par mon serviteur
et je fais réussir les plans |annoncés par mes messagers.
C’est moi, moi qui ai dit |au sujet de Jérusalem :
« Qu’elle soit habitée ! »
et concernant les villes de Juda :
« Qu’elles soient rebâties ! »
Oui, j’en relèverai les ruines.
27 J’ordonne aux eaux profondes :
« Asséchez-vous,
je vais tarir vos fleuves. »
28 Et je dis de Cyrus[f] : |« C’est mon berger,
et il accomplira |tout ce que je désire. »
Il dira de Jérusalem :
« Qu’elle soit rebâtie »,
et il dira du Temple :
« Posez ses fondations ! »
Footnotes
- 44.2 Nom donné à Israël en Dt 32.15 ; 33.5, 26, signifiant : honnête, droit (par opposition à Jacob : trompeur).
- 44.6 Voir 48.12 ; Ap 1.17 ; 22.13.
- 44.12 Dans le v. 12, Esaïe décrit la fabrication d’une idole en métal ; dans les v. 13-20, d’une idole en bois, plus répandue (voir 40.20) que la première.
- 44.21 Selon le texte hébreu traditionnel. Le principal manuscrit hébreu de Qumrân et certaines versions anciennes ont : tu ne me décevras pas.
- 44.25 Voir 1 Co 1.20.
- 44.28 Le décret de Cyrus, en 538 av. J.-C., (Esd 1.2-4 ; 6.3-5) autorisant la reconstruction du Temple, donnera le signal de la reconstruction de Jérusalem.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.