Isaiah 44
King James Version
44 Yet now hear, O Jacob my servant; and Israel, whom I have chosen:
2 Thus saith the Lord that made thee, and formed thee from the womb, which will help thee; Fear not, O Jacob, my servant; and thou, Jesurun, whom I have chosen.
3 For I will pour water upon him that is thirsty, and floods upon the dry ground: I will pour my spirit upon thy seed, and my blessing upon thine offspring:
4 And they shall spring up as among the grass, as willows by the water courses.
5 One shall say, I am the Lord's; and another shall call himself by the name of Jacob; and another shall subscribe with his hand unto the Lord, and surname himself by the name of Israel.
6 Thus saith the Lord the King of Israel, and his redeemer the Lord of hosts; I am the first, and I am the last; and beside me there is no God.
7 And who, as I, shall call, and shall declare it, and set it in order for me, since I appointed the ancient people? and the things that are coming, and shall come, let them shew unto them.
8 Fear ye not, neither be afraid: have not I told thee from that time, and have declared it? ye are even my witnesses. Is there a God beside me? yea, there is no God; I know not any.
9 They that make a graven image are all of them vanity; and their delectable things shall not profit; and they are their own witnesses; they see not, nor know; that they may be ashamed.
10 Who hath formed a god, or molten a graven image that is profitable for nothing?
11 Behold, all his fellows shall be ashamed: and the workmen, they are of men: let them all be gathered together, let them stand up; yet they shall fear, and they shall be ashamed together.
12 The smith with the tongs both worketh in the coals, and fashioneth it with hammers, and worketh it with the strength of his arms: yea, he is hungry, and his strength faileth: he drinketh no water, and is faint.
13 The carpenter stretcheth out his rule; he marketh it out with a line; he fitteth it with planes, and he marketh it out with the compass, and maketh it after the figure of a man, according to the beauty of a man; that it may remain in the house.
14 He heweth him down cedars, and taketh the cypress and the oak, which he strengtheneth for himself among the trees of the forest: he planteth an ash, and the rain doth nourish it.
15 Then shall it be for a man to burn: for he will take thereof, and warm himself; yea, he kindleth it, and baketh bread; yea, he maketh a god, and worshippeth it; he maketh it a graven image, and falleth down thereto.
16 He burneth part thereof in the fire; with part thereof he eateth flesh; he roasteth roast, and is satisfied: yea, he warmeth himself, and saith, Aha, I am warm, I have seen the fire:
17 And the residue thereof he maketh a god, even his graven image: he falleth down unto it, and worshippeth it, and prayeth unto it, and saith, Deliver me; for thou art my god.
18 They have not known nor understood: for he hath shut their eyes, that they cannot see; and their hearts, that they cannot understand.
19 And none considereth in his heart, neither is there knowledge nor understanding to say, I have burned part of it in the fire; yea, also I have baked bread upon the coals thereof; I have roasted flesh, and eaten it: and shall I make the residue thereof an abomination? shall I fall down to the stock of a tree?
20 He feedeth on ashes: a deceived heart hath turned him aside, that he cannot deliver his soul, nor say, Is there not a lie in my right hand?
21 Remember these, O Jacob and Israel; for thou art my servant: I have formed thee; thou art my servant: O Israel, thou shalt not be forgotten of me.
22 I have blotted out, as a thick cloud, thy transgressions, and, as a cloud, thy sins: return unto me; for I have redeemed thee.
23 Sing, O ye heavens; for the Lord hath done it: shout, ye lower parts of the earth: break forth into singing, ye mountains, O forest, and every tree therein: for the Lord hath redeemed Jacob, and glorified himself in Israel.
24 Thus saith the Lord, thy redeemer, and he that formed thee from the womb, I am the Lord that maketh all things; that stretcheth forth the heavens alone; that spreadeth abroad the earth by myself;
25 That frustrateth the tokens of the liars, and maketh diviners mad; that turneth wise men backward, and maketh their knowledge foolish;
26 That confirmeth the word of his servant, and performeth the counsel of his messengers; that saith to Jerusalem, Thou shalt be inhabited; and to the cities of Judah, Ye shall be built, and I will raise up the decayed places thereof:
27 That saith to the deep, Be dry, and I will dry up thy rivers:
28 That saith of Cyrus, He is my shepherd, and shall perform all my pleasure: even saying to Jerusalem, Thou shalt be built; and to the temple, Thy foundation shall be laid.
Ézsaiás 44
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Vizet öntök a szomjas földre
44 „Figyelj most rám, szolgám, Jákób!
Halljad Izráel, akit választottam!
2 Az Örökkévaló mondja ezt neked,
aki téged teremtett és megformált,
anyád méhétől fogva segít és támogat:
Ne félj szolgám, Jákób,
választottam, Jesúrún,[a]
3 mert vizet öntök a szomjas földre,
s elárasztom a sivatagot,
Kiöntöm Szellemem gyermekeidre,
s áldásomat utódaidra.
4 Úgy virulnak, mint fű a vízparton,
növekednek, mint fűzfák a folyó mellett.
5 Az egyik azt mondja:
ez a nevem: »Én az Örökkévalóé vagyok!«
Őt »Jákóbnak« nevezik.
A másik ezt írja kezére: »Az Örökkévaló tulajdona«.
Őt meg »Izráelnek« hívják.”
6 Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Királya és Megváltója, a Seregek Ura:
„Én vagyok a kezdet és a befejezés,
nincs más Isten rajtam kívül.
7 Kicsoda olyan, mint én?
Álljon elő, és szóljon!
Mondja el, mi történt az ősidők óta,
vagy hirdesse ki a jövendőt,
mondja meg, mi következik!
8 De ti ne féljetek a jövőtől,
ne aggódjatok miatta!
Hiszen én megmondtam nektek,
régóta tudattam veletek,
ti vagytok tanúim!
Hát van-e más Isten kívülem?
Nincs más Kőszikla,
bizony, nincs!”
A bálványimádás kigúnyolása
9 Akik bálványokat készítenek,
mind értelmetlenek,
kedvenceik pedig tehetetlenek!
A bálványok imádói mind vakok és ostobák,
nem tudják, hogy csalódni fognak.
10 Ki olyan ostoba, hogy istent farag magának?
Kicsoda készít bálványszobrot,
amely tehetetlen és haszontalan?
11 Nézzétek!
Akik a bálványokhoz ragaszkodnak,
mind csalódni fognak.
Hiszen a bálványok készítői is csak emberek!
Hát gyűljenek össze, álljanak csak elő,
majd megrémülnek
és megszégyenülnek valamennyien!
12 A kovács forgatja szerszámait,
izzó parázson formálja a vasat,
erős karjával kalapálja,
hogy bálványt készítsen belőle.
De ha megéhezik a kovács, elfogy az ereje,
ha megszomjazik, kimerül.
13 A fafaragó mester zsinórral megjelöli[b] a fát,
körzővel méri,
gyalulja, vési, kalapálja,
férfi formájúra alakítja,
emberi vonásokkal ékesíti,
bálványszobrot készít belőle,
a házi szentélybe.
14 Ehhez maga választ fát az erdőn,
fenyőt, tölgyet, vagy más fát, sudár termetűt.
Vagy elülteti, és várja,
hogy az eső fölnevelje.
15 Egyik része jó lesz tűzifának,
befűt vele, kenyeret süt,
melegszik a lángja mellett.
Maradékából meg istent farag magának,
és azt imádja!
Saját kezével készítette,
mégis leborul előtte!
16 Felét már eltüzelte,
húst sütött a parázson,
jól is lakott vele.
A tűznél üldögél, és ezt mondja:
„De jól felmelegedtem,
míg a tűz mellett ültem!”
17 Ami marad a fából,
abból istent készít magának!
Bálványszobrot, hogy leboruljon előtte,
imádja és könyörögjön neki:
„Ments meg engem,
hiszen te vagy istenem!”
18 Nincs bennük egy szikrányi értelem!
Ennyire ostobák hogy lehetnek?
Van szemük, mégsem látnak?
Értelmük ennyire elhomályosult?
19 Egyikük sem kap észbe,
meg sem gondolja,
hogy ezt mondaná:
„Hiszen a fának egyik felét tűzre tettem,
parazsánál kenyeret, húst sütöttem,
s azt megettem.
Hát a másik feléből utálatos bálványt csináljak?
Egy faragott fatuskót imádjak?”
20 Bizony, megcsalt szíve vezeti félre azt,
aki hamuban gyönyörködik,
s a fatuskót imádja!
Ezért nem mentheti meg lelkét,
ezért nem veszi észre,
hogy amit istenként imád:
puszta hazugság!
Rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
21 „De te, Jákób, jól gondold meg ezeket!
Izráel, te engem szolgálsz,
nem idegen isteneket!
Én formáltalak téged,
hogy szolgám légy,
rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
22 Vétkeidet én töröltem el,
mint szél a fellegeket.
Eltöröltem bűneidet,
mint napsugár a reggeli ködöt.
Megváltottalak,
hát térj vissza hozzám, Izráel!”
23 Énekeljen az ég és a föld,
mert az Örökkévaló véghezvitte!
Kiáltsatok, föld mélységei,
ujjongjatok, hegyek és erdők,
táncoljanak mind a fák,
mert az Örökkévaló megváltotta Jákóbot,
dicsőségét megmutatta Izráel által!
Prófécia Círuszról
24 Ezt mondja az Örökkévaló,
Megváltód, aki az anyaméhben kiformált:
„Én vagyok az Örökkévaló,
a mindenség Teremtője,
aki egymaga kiterjesztette az eget,
és kiformálta a földet.
Ki segített nekem?
25 Én vagyok az Örökkévaló,
aki a jósok jeleit semmivé teszi,
a varázslókból bolondot csinál,
a bölcseket meghátrálásra készteti,
s tudományuk bolondságát leleplezi.
26 Én vagyok az Örökkévaló,
aki szolgáinak szavát beteljesíti,
s küldöttei tanácsát véghezviszi.
Ezt mondom Jeruzsálemnek:
»Ismét lakjanak benne!«
és Júda városainak: »Épüljetek újjá!
Romjaitokat ismét felépítem!«
27 Ezt mondom a mélységes tengernek:
»Száradj ki!«
és a folyóknak:
»Vizetek kiszárítom!«
28 Ezt mondom Círusznak:[c]
»Pásztorom vagy,
aki véghezviszed minden tervemet,
mikor azt mondod Jeruzsálemnek:
Építsenek fel!
A Templomnak pedig:
fektessék le alapjaidat!«”
Footnotes
- Ézsaiás 44:2 Jesúrún Izráel népének egyik jelképes neve. Azt jelenti: „derék, becsületes, jó”. 5Móz 33:5, 26.
- Ézsaiás 44:13 zsinórral megjelöli A régi időkben, amikor hosszabb egyenes jelölésére volt szükség, egy festékes zsinórt feszítettek ki a mérendő felületen. Azután megpendítették, s így egyenes vonalú nyomot hagyott.
- Ézsaiás 44:28 Círusz A Perzsa Birodalom királya Kr.e. 550–530 között, aki uralkodása kezdetén szabadon bocsátotta a száműzetésben élő Izráel népét, sőt elrendelte, hogy hazamenve építsék újjá Jeruzsálemben az Örökkévaló Templomát.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center