Isaiah 41
New Revised Standard Version Catholic Edition
Israel Assured of God’s Help
41 Listen to me in silence, O coastlands;
let the peoples renew their strength;
let them approach, then let them speak;
let us together draw near for judgment.
2 Who has roused a victor from the east,
summoned him to his service?
He delivers up nations to him,
and tramples kings under foot;
he makes them like dust with his sword,
like driven stubble with his bow.
3 He pursues them and passes on safely,
scarcely touching the path with his feet.
4 Who has performed and done this,
calling the generations from the beginning?
I, the Lord, am first,
and will be with the last.
5 The coastlands have seen and are afraid,
the ends of the earth tremble;
they have drawn near and come.
6 Each one helps the other,
saying to one another, “Take courage!”
7 The artisan encourages the goldsmith,
and the one who smooths with the hammer encourages the one who strikes the anvil,
saying of the soldering, “It is good”;
and they fasten it with nails so that it cannot be moved.
8 But you, Israel, my servant,
Jacob, whom I have chosen,
the offspring of Abraham, my friend;
9 you whom I took from the ends of the earth,
and called from its farthest corners,
saying to you, “You are my servant,
I have chosen you and not cast you off”;
10 do not fear, for I am with you,
do not be afraid, for I am your God;
I will strengthen you, I will help you,
I will uphold you with my victorious right hand.
11 Yes, all who are incensed against you
shall be ashamed and disgraced;
those who strive against you
shall be as nothing and shall perish.
12 You shall seek those who contend with you,
but you shall not find them;
those who war against you
shall be as nothing at all.
13 For I, the Lord your God,
hold your right hand;
it is I who say to you, “Do not fear,
I will help you.”
14 Do not fear, you worm Jacob,
you insect[a] Israel!
I will help you, says the Lord;
your Redeemer is the Holy One of Israel.
15 Now, I will make of you a threshing sledge,
sharp, new, and having teeth;
you shall thresh the mountains and crush them,
and you shall make the hills like chaff.
16 You shall winnow them and the wind shall carry them away,
and the tempest shall scatter them.
Then you shall rejoice in the Lord;
in the Holy One of Israel you shall glory.
17 When the poor and needy seek water,
and there is none,
and their tongue is parched with thirst,
I the Lord will answer them,
I the God of Israel will not forsake them.
18 I will open rivers on the bare heights,[b]
and fountains in the midst of the valleys;
I will make the wilderness a pool of water,
and the dry land springs of water.
19 I will put in the wilderness the cedar,
the acacia, the myrtle, and the olive;
I will set in the desert the cypress,
the plane and the pine together,
20 so that all may see and know,
all may consider and understand,
that the hand of the Lord has done this,
the Holy One of Israel has created it.
The Futility of Idols
21 Set forth your case, says the Lord;
bring your proofs, says the King of Jacob.
22 Let them bring them, and tell us
what is to happen.
Tell us the former things, what they are,
so that we may consider them,
and that we may know their outcome;
or declare to us the things to come.
23 Tell us what is to come hereafter,
that we may know that you are gods;
do good, or do harm,
that we may be afraid and terrified.
24 You, indeed, are nothing
and your work is nothing at all;
whoever chooses you is an abomination.
25 I stirred up one from the north, and he has come,
from the rising of the sun he was summoned by name.[c]
He shall trample[d] on rulers as on mortar,
as the potter treads clay.
26 Who declared it from the beginning, so that we might know,
and beforehand, so that we might say, “He is right”?
There was no one who declared it, none who proclaimed,
none who heard your words.
27 I first have declared it to Zion,[e]
and I give to Jerusalem a herald of good tidings.
28 But when I look there is no one;
among these there is no counselor
who, when I ask, gives an answer.
29 No, they are all a delusion;
their works are nothing;
their images are empty wind.
Notas al pie
- Isaiah 41:14 Syr: Heb men of
- Isaiah 41:18 Or trails
- Isaiah 41:25 Cn Compare Q Ms Gk: MT and he shall call on my name
- Isaiah 41:25 Cn: Heb come
- Isaiah 41:27 Cn: Heb First to Zion—Behold, behold them
Isaia 41
Nuova Riveduta 2006
Potenza di Dio e vanità degli idoli
41 (A)«Isole, fate silenzio davanti a me! Riprendano nuove forze i popoli, si accostino e poi parlino! Veniamo assieme in giudizio!
2 Chi ha suscitato dall’oriente colui che la giustizia chiama sui suoi passi? Egli dà in sua balìa le nazioni e lo fa dominare sui re; egli riduce la loro spada in polvere e il loro arco come pula portata via dal vento.
3 Egli li insegue e passa in trionfo per una via che i suoi piedi non hanno mai calcato.
4 Chi ha operato, chi ha fatto questo? Colui che fin dal principio ha chiamato le generazioni alla vita. Io, il Signore, sono il primo; io sarò con gli ultimi».
5 Le isole lo vedono e sono prese da paura; le estremità della terra tremano. Essi si avvicinano, arrivano!
6 Si aiutano a vicenda; ognuno dice al suo fratello: «Coraggio!»
7 Il fabbro incoraggia l’orafo; chi usa il martello per levigare incoraggia colui che batte l’incudine, e dice della saldatura: «È buona!» Egli fissa l’idolo con dei chiodi perché non si smuova.
8 (B)«Ma tu, Israele, mio servo, Giacobbe che io ho scelto, discendenza di Abraamo, l’amico mio,
9 tu, che ho preso dalle estremità della terra, che ho chiamato dalle parti più remote di essa, a cui ho detto: “Tu sei il mio servo”, ti ho scelto e non ti ho rigettato.
10 Tu, non temere, perché io sono con te; non ti smarrire, perché io sono il tuo Dio; io ti fortifico, io ti soccorro, io ti sostengo con la destra della mia giustizia.
11 Ecco, tutti quelli che si sono infiammati contro di te saranno svergognati e confusi; i tuoi avversari saranno ridotti a nulla e periranno;
12 tu li cercherai e non li troverai più. Quelli che litigavano con te, quelli che ti facevano guerra, saranno come nulla, come cosa che più non è;
13 perché io, il Signore, il tuo Dio, fortifico la tua mano destra e ti dico: “Non temere, io ti aiuto!
14 Non temere, o Giacobbe, vermiciattolo, o residuo d’Israele. Io ti aiuto”, dice il Signore. Il tuo Redentore è il Santo d’Israele.
15 Ecco, io faccio di te un erpice nuovo dai denti aguzzi; tu trebbierai i monti e li ridurrai in polvere, e renderai le colline[a] simili alla pula.
16 Tu li ventilerai e il vento li porterà via; il turbine li disperderà; ma tu esulterai nel Signore e ti glorierai del Santo d’Israele.
17 I miseri e i poveri cercano acqua, e non ce n’è; la loro lingua è secca dalla sete. Io, il Signore, li esaudirò. Io, il Dio d’Israele, non li abbandonerò.
18 Io farò scaturire dei fiumi sulle nude alture, delle fonti in mezzo alle valli; farò del deserto uno stagno, della terra arida una terra di sorgenti;
19 pianterò nel deserto il cedro, l’acacia, il mirto e l’olivo selvatico; metterò nei luoghi sterili il cipresso, il platano e il larice tutti assieme,
20 affinché quelli vedano, sappiano, considerino e capiscano tutti quanti che la mano del Signore ha operato questo e che il Santo d’Israele ne è il creatore.
21 (C)«Presentate la vostra causa», dice il Signore; «esponete le vostre ragioni», dice il re di Giacobbe.
22 «Le espongano essi e ci dichiarino quel che avverrà. Le vostre predizioni di prima quali sono? Ditecele, perché possiamo porvi mente e riconoscerne il compimento; oppure fateci udire le cose future.
23 Annunciateci quel che succederà più tardi e sapremo che siete degli dèi; sì, fate del bene o del male, affinché noi lo vediamo e lo consideriamo assieme.
24 Ecco, voi siete niente, l’opera vostra non vale nulla. È una cosa abominevole scegliere voi!
25 Io l’ho suscitato dal settentrione ed egli viene; dall’oriente, ed egli invoca il mio nome; egli calpesta i prìncipi come fango, come il vasaio che calca l’argilla.
26 Chi ha annunciato questo fin dal principio perché lo sapessimo? Già da molto prima perché dicessimo: “È vero”? Nessuno l’ha annunciato, nessuno l’ha predetto, nessuno ha udito i vostri discorsi.
27 Io per primo ho detto a Sion: “Guardate, eccoli!” A Gerusalemme ho inviato un messaggero di buone notizie.
28 Io guardo, e non c’è nessuno; non c’è tra di loro nessuno che sappia dare un consiglio, che, se io lo interrogo, possa darmi risposta.
29 Ecco, tutti quanti costoro non sono che vanità; le loro opere non sono nulla, i loro idoli non sono che vento e cose da niente.
Notas al pie
- Isaia 41:15 I monti… e le colline rappresentano qui i nemici d’Israele, che saranno interamente distrutti.
Jesaja 41
Schlachter 2000
Trost für Israel – Nichtigkeit der Götzendiener
41 Hört mir schweigend zu, ihr Inseln, und die Völker mögen neue Kraft gewinnen! Sie sollen herzukommen, dann mögen sie reden; wir wollen zusammenkommen, um miteinander zu rechten!
2 Wer hat vom Aufgang her den erweckt, dem Gerechtigkeit begegnet auf Schritt und Tritt? Wer gibt Völker vor ihm hin und unterwirft ihm Könige? Er macht sie wie Staub vor seinem Schwert, wie verwehte Stoppeln vor seinem Bogen.
3 Er verfolgt sie, zieht wohlbehalten einen Weg, den er mit seinen Füßen nie zuvor betrat.
4 Wer hat es bewirkt und ausgeführt? Er, der die Geschlechter gerufen hat von Anbeginn: Ich, der Herr, der ich der Erste bin und auch bei den Letzten noch derselbe!
5 Die Inseln schauen und schaudern, die Enden der Erde erschrecken; sie nähern sich und kommen herzu.
6 Da hilft einer dem anderen und spricht zu seinem Bruder: Sei getrost!
7 Der Künstler ermutigt den Goldschmied; der, welcher mit dem Hammer glättet, [ermutigt] den, der auf den Amboss schlägt, indem er von der Lötung sagt: Sie ist gut! Und er befestigt es mit Nägeln, damit es nicht wackelt.
8 Du aber, Israel, mein Knecht, Jakob, mein Auserwählter, du Same Abrahams, meines Freundes,
9 den ich von den Enden der Erde ergriffen und aus ihren entferntesten Winkeln berufen habe und zu dem ich gesprochen habe: Du bist mein Knecht, ich habe dich auserwählt und nicht verworfen —
10 fürchte dich nicht, denn ich bin mit dir; sei nicht ängstlich, denn ich bin dein Gott; ich stärke dich, ich helfe dir auch, ja, ich erhalte dich durch die rechte Hand meiner Gerechtigkeit!
11 Siehe, beschämt und zuschanden werden alle, die gegen dich erzürnt sind; es werden zunichte und kommen um die Männer, die gegen dich kämpfen.
12 Du wirst sie suchen, aber nicht finden, die Leute, die mit dir streiten; wie nichts und gar nichts werden die Männer, die gegen dich Krieg führen.
13 Denn ich, der Herr, dein Gott, ergreife deine rechte Hand und sage dir: Fürchte dich nicht; ich helfe dir!
14 So fürchte dich nicht, du Würmlein[a] Jakob, du Häuflein Israel; denn ich helfe dir, spricht der Herr, und dein Erlöser ist der Heilige Israels.
15 Siehe, ich mache dich zu einem neuen, scharf schneidenden Dreschwagen, mit Doppelschneiden versehen: Du wirst Berge zerdreschen und zermalmen und Hügel der Spreu gleichmachen;
16 du wirst sie worfeln, und der Wind wird sie davontragen, und der Sturmwind wird sie zerstreuen; du aber wirst fröhlich sein in dem Herrn und dich des Heiligen Israels rühmen.
17 Die Elenden und Armen suchen Wasser und finden keines; ihre Zunge verdorrt vor Durst. Ich, der Herr, will sie erhören; ich, der Gott Israels, will sie nicht verlassen.
18 Ich lasse Ströme hervorbrechen auf kahlen Höhen und Quellen inmitten der Täler; ich mache die Wüste zum Wasserteich und dürres Erdreich zu Wasserquellen.
19 Ich setze Zedern, Akazien, Myrten und Ölbäume in der Wüste; ich pflanze Wacholderbäume, Platanen und Zypressen miteinander in der Steppe;
20 damit alle miteinander es sehen und erkennen und es sich zu Herzen nehmen und ermessen, dass die Hand des Herrn dies gemacht, dass der Heilige Israels es geschaffen hat.
21 Bringt eure Rechtssache vor, spricht der Herr; schafft eure stärksten Beweisgründe herbei!, spricht der König Jakobs.
22 Sie mögen sie herbeischaffen und uns verkünden, was sich ereignen wird! Das Frühere, was ist es?[b] Verkündet es, so wollen wir es bedenken und dessen Ausgang erkennen! Oder lasst uns hören, was kommen wird,
23 verkündet, was künftig geschehen wird, so werden wir erkennen, dass ihr Götter seid! Ja, tut doch etwas Gutes oder Böses, so werden wir uns verwundert anschauen und es miteinander betrachten!
24 Siehe, ihr seid gar nichts, und euer Tun ist nichtig; ein Gräuel, wer euch erwählt!
25 Ich habe einen von Norden her erweckt, und er ist von Sonnenaufgang her gekommen — einer, der meinen Namen anruft. Er wird über Fürsten kommen wie über Lehm und wird sie zertreten wie ein Töpfer den Ton.
26 Wer hat das von Anbeginn verkündigt, dass wir es wüssten, und wer im Voraus, dass wir sagen könnten: Er hat recht? Aber da ist ja keiner, der es verkündete, ja, keiner, der es hören ließe, ja, niemand, der Worte von euch vernähme!
27 Ich habe als Erster zu Zion gesagt: »Seht, seht, da sind sie!«, und Jerusalem gebe ich einen Freudenboten.
28 Denn ich sehe mich um, aber da ist niemand, und unter diesen ist kein Ratgeber, den ich fragen könnte und der mir Antwort gäbe.
29 Siehe, sie alle sind trügerisch; ihre Werke sind nichtig; ihre gegossenen Bilder sind ein leerer Wahn!
Ézsaiás 41
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az Örökkévaló a nemzetek Ura
41 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Csendesedjetek le, szigetek!
Hallgassatok rám, távoli partok lakói!
Gyűjtsetek erőt,
jöjjetek közel, nemzetek!
Szedjétek össze bátorságotokat,
szóljatok!
Szálljunk perbe egymással!
2 Feleljetek, ha tudtok:
Ki indította el őt keletről,
hogy igazságot cselekedjen?
Ki adta kezébe a nemzeteket?
Ki tette őt úrrá a királyok fölött?
Kardjával ízzé-porrá zúzza a királyokat,
íjával szétszórja a nemzeteket,
mint szél a polyvát.
3 Üldözi seregüket,
s megállíthatatlanul halad,
oly ösvényen, ahol még sohasem járt.
4 Ki tervezte és vitte végbe mindezt?
Ki hozta elő kezdettől fogva a nemzedékeket?
Én, az Örökkévaló!
Mert én vagyok az Első,
és ugyanaz leszek akkor is,
mikor szólítom az utolsó nemzedéket!”
5 Látják ezt a távoli nemzetek,
remegve félnek, és összegyűlnek,
reszketve jönnek a föld széleiről.
6-7 Bíztatja egymást az ötvös és a kovács,
ezt mondják: „Légy erős!”
Egymást bátorítja és segíti
az ács és a fafaragó: „Így jó lesz,
csak meg kell még erősíteni a bálványt,
hogy ne inogjon!”
Ne félj, mert veled vagyok, Izráel!
8 Ezt mondja az Örökkévaló:
„De te, Izráel, ne félj,
mert szolgám vagy!
Téged választottalak, Jákób,
barátomnak, Ábrahámnak népe.[a]
9 A föld széléről hoztalak el,
a világ végéről hívtalak magamhoz.
Azt mondtam neked:
Szolgám vagy!
Én választottalak,
soha nem doblak félre!
10 Ne félj,
mert veled vagyok!
Ne aggódj,
mert én vagyok Istened!
Megerősítelek,
sőt, megsegítelek!
Igazságos jobbommal felkarollak,
és megtartalak.
11 Nézd! Akik gyűlölnek téged,
megszégyenülnek, és vereséget szenvednek.
Akik harcolnak ellened,
elvesznek, és megsemmisülnek.
12 Keresed majd ellenségeidet,
de nem találod őket.
Akik ellened támadtak,
semmivé lesznek,
végleg eltűnnek.
13 Hiszen én vagyok az Örökkévaló, a te Istened!
Fogom a jobb kezed,
s azt mondom:
Ne félj, én segítek neked!
14 Ne félj, férgecske Jákób,
maroknyi Izráel,
én segítek neked!
— mondja az Örökkévaló,
Megváltód, Izráel Szentje. —
15 Nézd! Új, éles fogú cséplőszánná teszlek.
Hegyeket[b] morzsolj össze,
zúzd porrá a dombokat,
16 szórd a szélnek őket,
mint a polyvát!
Hadd vigye őket a szél,
hadd szórja szét őket a vihar!
Te pedig ujjongva örülsz az Örökkévalóban,
s Izráel Szentjével dicsekszel!”
17 „Vizet keresnek a szegények,
de nem találnak.
Szomjaznak a nyomorultak,
még nyelvük is kiszáradt.
De én, az Örökkévaló inni adok nekik,
én, Izráel Istene törődök velük!
18 Folyókat fakasztok a kopár hegyeken,
forrásokat a mély völgyekben.
A sivár pusztaság helyére tavakat telepítek,
a száraz sivatagban vízforrásokat nyitok.
19 Mellettük növesztek a pusztában
cédrusokat, sittim fákat,
mirtusz bokrokat, olajfák ligetét.
Ültetek a sivatagban ciprust
és sokféle fenyőt.
20 Hogy lássák, megtudják,
szívükre vegyék,
és mindenki megértse,[c]
hogy ezt az Örökkévaló vitte végbe,
Izráel Szentje alkotta.”
Egyedül az Örökkévaló ismeri a jövőt
21 „Hozzátok elém ügyeteket![d]
— mondja az Örökkévaló. —
Adjátok elő érveiteket!
— mondja Jákób Királya. —
22 Lépjetek elő, mondjátok meg,
amik ezután lesznek!
Vagy mondjátok meg,
mi történt az ősidőkben!
Hadd tudjuk meg,
hadd lássuk, mi lesz a vége!
Vagy jelentsétek meg,
amik következnek!
23 Mondjátok meg, ha tudjátok,
ami közeledik!
Hadd lássuk,
valóban istenek vagytok-e!
Tegyetek jót, rosszat, vagy akármit,
hadd nézzük, és lássuk, mi történik!
24 De lám, ti semmik vagytok,
és tehetetlenek!
Utálatos és gyalázatos,
aki titeket választ!”
25 „Én indítottam el őt,[e]
hogy jöjjön észak felől,
aki már ott, keleten is
tisztelte nevemet.
Megtapossa a fejedelmeket,
mint a sarat,
mint fazekas az agyagot.
26 Ezt ki mondta meg előre,
hogy tudhattuk volna?
Ki tudta ezt már régen,
hogy mondhattuk volna:
»Igazat mondott, valóban!«
De senki sem mondta,
senki sem jelentette,
hírét sem hallotta senki!
27 Én mondtam először Sionnak:
Nézzétek, itt vannak,
nézzétek, jönnek!
Én küldtem Jeruzsálemnek hírnököt
az örömhírrel!
28 Szétnéztem, de senkit sem láttam,
kerestem, de nem akadt köztük tanácsadó.
Kérdeztem őket, de senki sem felelt!
29 Bizony, semmik ők mindannyian,
s amit tesznek, az is semmi!
A bálványok semmit sem érnek,
semmire nem képesek,
csak tehetetlen szobrok,
semmi más!”
Notas al pie
- Ézsaiás 41:8 népe Szó szerint: „magva” — vagyis leszármazottjai.
- Ézsaiás 41:15 Hegyeket Valószínűleg Júda ellenségeit jelenti.
- Ézsaiás 41:20 Hogy… mindenki megértse Isten előre kijelenti ezt, hogy az emberek — látva a prófécia beteljesedését — megértsék, hogy a bálványokkal és a hamis prófétákkal ellentétben, Isten valóban tudja, hogy mi fog következni, mert ő az, aki a saját szavát beteljesíti.
- Ézsaiás 41:21 A 21–24 versekben az Örökkévaló valószínűleg a bálványok isteneihez szól — gúnyos hangnemben.
- Ézsaiás 41:25 őt Valószínűleg Círusz perzsa királyra vonatkozik (Kr.e. 550–530), akit Ézsaiás néven is nevez (Ézs 45:1).
Ésaïe 41
La Bible du Semeur
L’Eternel suscite un Libérateur
Le grand Vainqueur
41 Tenez-vous en silence |devant moi, vous, les îles |et les régions côtières !
Que les peuples lointains |raniment leur courage :
qu’ils approchent, qu’ils parlent !
Oui, allons ensemble en justice.
2 Qui a fait lever de l’orient
celui que la justice[a] |entraîne sur ses pas ?
Qui lui a livré les nations
et qui a abaissé des rois ?
Son épée pulvérise |les peuples devant lui
et son arc les disperse |comme un fétu de paille |emporté par le vent.
3 Il les poursuit |et va plus loin, indemne,
par un chemin |que son pied n’avait pas foulé |auparavant.
4 Qui accomplit cela ? |Qui le fait arriver ?
Qui appelle à la vie
les générations d’hommes |dès le commencement ?
Moi, l’Eternel, |moi, qui suis le premier
et qui suis avec les derniers, |oui, c’est bien moi !
5 Les habitants des îles |et des régions côtières |ont vu ce que j’ai fait |et sont saisis de crainte ;
ceux qui ont pour demeure |les confins de la terre |se sont mis à trembler.
Ils approchent, ils viennent,
6 ils s’aident mutuellement,
chacun dit à son frère : |« Courage ! »
7 L’artisan encourage le fondeur.
Le polisseur soutient |celui qui bat l’enclume.
Il dit de la soudure : |« Voilà du bon travail ! »
Et il fixe l’idole avec des clous
afin qu’elle ne bouge pas.
L’Eternel délivre Israël
8 Quant à toi, Israël, |mon serviteur,
Jacob, que j’ai choisi,
et descendance d’Abraham, |qui était mon ami,
9 toi que je suis allé chercher |aux confins de la terre
et que j’ai appelé |de ses extrémités,
toi à qui j’avais dit :
« Tu es mon serviteur »,
je t’ai choisi
et non pas rejeté.
10 Ne sois pas effrayé,
car je suis avec toi ;
ne sois pas angoissé,
car moi je suis ton Dieu.
Je t’affermis,
je viens à ton secours,
pour sûr, je te soutiens |de mon bras droit |qui fait justice.
11 Tous ceux qui sont irrités contre toi,
sombreront dans la honte |et dans le déshonneur.
Tes adversaires |seront réduits à rien, |ils périront.
12 Tu auras beau chercher, |tu ne trouveras plus
ceux qui te querellaient.
Ils seront tous anéantis, |réduits à rien
ceux qui t’ont fait la guerre.
13 Car c’est moi, l’Eternel, |qui suis ton Dieu,
je saisis ta main droite,
je te dis : Sois sans crainte,
je suis là pour t’aider.
14 Sois donc sans crainte, |vermisseau de Jacob,
ô petit Israël,
car je viens à ton aide,
l’Eternel le déclare ;
celui qui te délivre |c’est le Saint d’Israël.
15 Voici je fais de toi
un traîneau de battage |tout neuf,
armé de pointes,
tu battras les montagnes, |tu les broieras,
tu rendras les collines |semblables à la paille.
16 Oui, tu les vanneras,
et le vent les emportera,
l’ouragan les dispersera.
Mais toi, tu placeras ta joie |en l’Eternel,
et ta fierté |dans le Saint d’Israël.
17 Les opprimés, les pauvres
cherchent de l’eau sans en trouver,
et la soif dessèche leur langue.
Moi, l’Eternel, |je les exaucerai,
moi, le Dieu d’Israël, |je ne les délaisserai pas.
18 Je ferai sourdre des rivières |du sommet des montagnes
et je ferai jaillir des sources |au milieu des vallées,
je transformerai le désert |en étang rempli d’eau
et le pays aride |en sources jaillissantes.
19 Je planterai dans le désert |le cèdre et l’acacia,
le myrte et l’olivier.
Je ferai croître dans la steppe
le cyprès, le pin et le buis,
20 pour que tous voient et reconnaissent,
et qu’ils observent, qu’ils comprennent,
que c’est la main de l’Eternel |qui a fait tout cela,
que le Saint d’Israël |en est le créateur.
L’Eternel en face des faux dieux
21 Vous, dieux des autres peuples, |présentez votre cause,
dit l’Eternel,
et exposez vos arguments,
dit le roi de Jacob.
22 Qu’ils les exposent donc,
qu’ils nous annoncent
ce qui doit arriver !
Déclarez-nous |quels sont les faits passés |que vous avez prédits,
pour que nous les examinions
et que nous constations |leur accomplissement,
ou faites-nous entendre |ce qui doit arriver !
23 Annoncez-nous |les événements à venir,
et nous saurons |que vous êtes des dieux.
Oui, faites quelque chose, |que ce soit bien ou mal,
afin qu’en le voyant
la crainte nous remplisse[b].
24 Mais vous, vous êtes moins que rien !
Et toutes vos actions |sont moins que du néant !
Celui qui vous choisit |commet une abomination.
25 Du nord, je fais surgir un homme,
il va venir, |oui, du soleil levant[c],
il est appelé par son nom,
il piétine les gouverneurs |comme s’ils étaient de la boue,
comme un potier foule l’argile.
26 Qui a prédit cela |dès le commencement
pour que nous le sachions ?
Qui donc l’a annoncé |bien longtemps à l’avance
afin que nous disions : « C’est juste ? »
Non, personne ne l’a prédit,
personne n’a rien annoncé
et personne n’a entendu |des paroles venant de vous.
27 Mais moi, j’ai été le premier |qui ai dit à Sion :
« Les voici ! Les voici ! »
J’ai donné à Jérusalem |un messager, |porteur de la bonne nouvelle.
28 Alors que, parmi ces dieux-là,
j’ai eu beau regarder, |je n’ai trouvé personne, |pas un seul conseiller,
personne pour répondre |si je les interroge.
29 Eux tous, ils ne sont rien[d],
leurs œuvres sont néant,
et leurs statues de fonte : |du vent, du vide.
Notas al pie
- 41.2 Il s’agit de Cyrus, roi des Perses. Il est devenu le roi des Mèdes en 549 av. J.-C. puis s’est emparé de Babylone en 539 (voir 41.25 ; 44.28 ; etc.).
- 41.23 afin qu’en le voyant : autre traduction : afin que nous soyons terrifiés. la crainte nous remplisse : divers manuscrits et versions anciennes ont : que nous le voyons.
- 41.25 D’après les versions anciennes. Le texte hébreu traditionnel a : il viendra du soleil levant.
- 41.29 D’après le texte hébreu de Qumrân et la version syriaque. Le texte hébreu traditionnel a : ils sont iniques.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.