Isaiah 4-5
New Revised Standard Version Catholic Edition
4 Seven women shall take hold of one man in that day, saying,
“We will eat our own bread and wear our own clothes;
just let us be called by your name;
take away our disgrace.”
The Future Glory of the Survivors in Zion
2 On that day the branch of the Lord shall be beautiful and glorious, and the fruit of the land shall be the pride and glory of the survivors of Israel. 3 Whoever is left in Zion and remains in Jerusalem will be called holy, everyone who has been recorded for life in Jerusalem, 4 once the Lord has washed away the filth of the daughters of Zion and cleansed the bloodstains of Jerusalem from its midst by a spirit of judgment and by a spirit of burning. 5 Then the Lord will create over the whole site of Mount Zion and over its places of assembly a cloud by day and smoke and the shining of a flaming fire by night. Indeed over all the glory there will be a canopy. 6 It will serve as a pavilion, a shade by day from the heat, and a refuge and a shelter from the storm and rain.
The Song of the Unfruitful Vineyard
5 Let me sing for my beloved
my love-song concerning his vineyard:
My beloved had a vineyard
on a very fertile hill.
2 He dug it and cleared it of stones,
and planted it with choice vines;
he built a watchtower in the midst of it,
and hewed out a wine vat in it;
he expected it to yield grapes,
but it yielded wild grapes.
3 And now, inhabitants of Jerusalem
and people of Judah,
judge between me
and my vineyard.
4 What more was there to do for my vineyard
that I have not done in it?
When I expected it to yield grapes,
why did it yield wild grapes?
5 And now I will tell you
what I will do to my vineyard.
I will remove its hedge,
and it shall be devoured;
I will break down its wall,
and it shall be trampled down.
6 I will make it a waste;
it shall not be pruned or hoed,
and it shall be overgrown with briers and thorns;
I will also command the clouds
that they rain no rain upon it.
7 For the vineyard of the Lord of hosts
is the house of Israel,
and the people of Judah
are his pleasant planting;
he expected justice,
but saw bloodshed;
righteousness,
but heard a cry!
Social Injustice Denounced
8 Ah, you who join house to house,
who add field to field,
until there is room for no one but you,
and you are left to live alone
in the midst of the land!
9 The Lord of hosts has sworn in my hearing:
Surely many houses shall be desolate,
large and beautiful houses, without inhabitant.
10 For ten acres of vineyard shall yield but one bath,
and a homer of seed shall yield a mere ephah.[a]
11 Ah, you who rise early in the morning
in pursuit of strong drink,
who linger in the evening
to be inflamed by wine,
12 whose feasts consist of lyre and harp,
tambourine and flute and wine,
but who do not regard the deeds of the Lord,
or see the work of his hands!
13 Therefore my people go into exile without knowledge;
their nobles are dying of hunger,
and their multitude is parched with thirst.
14 Therefore Sheol has enlarged its appetite
and opened its mouth beyond measure;
the nobility of Jerusalem[b] and her multitude go down,
her throng and all who exult in her.
15 People are bowed down, everyone is brought low,
and the eyes of the haughty are humbled.
16 But the Lord of hosts is exalted by justice,
and the Holy God shows himself holy by righteousness.
17 Then the lambs shall graze as in their pasture,
fatlings and kids[c] shall feed among the ruins.
18 Ah, you who drag iniquity along with cords of falsehood,
who drag sin along as with cart ropes,
19 who say, “Let him make haste,
let him speed his work
that we may see it;
let the plan of the Holy One of Israel hasten to fulfillment,
that we may know it!”
20 Ah, you who call evil good
and good evil,
who put darkness for light
and light for darkness,
who put bitter for sweet
and sweet for bitter!
21 Ah, you who are wise in your own eyes,
and shrewd in your own sight!
22 Ah, you who are heroes in drinking wine
and valiant at mixing drink,
23 who acquit the guilty for a bribe,
and deprive the innocent of their rights!
Foreign Invasion Predicted
24 Therefore, as the tongue of fire devours the stubble,
and as dry grass sinks down in the flame,
so their root will become rotten,
and their blossom go up like dust;
for they have rejected the instruction of the Lord of hosts,
and have despised the word of the Holy One of Israel.
25 Therefore the anger of the Lord was kindled against his people,
and he stretched out his hand against them and struck them;
the mountains quaked,
and their corpses were like refuse
in the streets.
For all this his anger has not turned away,
and his hand is stretched out still.
26 He will raise a signal for a nation far away,
and whistle for a people at the ends of the earth;
Here they come, swiftly, speedily!
27 None of them is weary, none stumbles,
none slumbers or sleeps,
not a loincloth is loose,
not a sandal-thong broken;
28 their arrows are sharp,
all their bows bent,
their horses’ hoofs seem like flint,
and their wheels like the whirlwind.
29 Their roaring is like a lion,
like young lions they roar;
they growl and seize their prey,
they carry it off, and no one can rescue.
30 They will roar over it on that day,
like the roaring of the sea.
And if one look to the land—
only darkness and distress;
and the light grows dark with clouds.
Footnotes
- Isaiah 5:10 The Heb bath, homer, and ephah are measures of quantity
- Isaiah 5:14 Heb her nobility
- Isaiah 5:17 Cn Compare Gk: Heb aliens
Isaia 4-5
Nuova Riveduta 2006
4 In quel giorno sette donne afferreranno un uomo e diranno: «Noi mangeremo il nostro pane, ci vestiremo delle nostre vesti; facci solo portare il tuo nome! Togli via da noi il disonore!»
Purificazione e gloria d’Israele
2 (A)In quel giorno il germoglio del Signore sarà lo splendore e la gloria degli scampati d’Israele, e il frutto della terra sarà il loro vanto e il loro ornamento.
3 Avverrà che i sopravvissuti di Sion e i superstiti di Gerusalemme saranno chiamati santi: chiunque, cioè, in Gerusalemme sarà iscritto tra i vivi,
4 una volta che il Signore avrà lavato le brutture delle figlie di Sion, e avrà purificato Gerusalemme dal sangue che vi è stato sparso, con il soffio del giudizio e con il soffio dello sterminio.
5 Il Signore creerà su tutta la distesa del monte Sion e sulle sue assemblee una nuvola di fumo per il giorno e uno splendore di fuoco fiammeggiante per la notte; perché su tutta la gloria vi sarà un padiglione.
6 Ci sarà un riparo per fare ombra di giorno e proteggere dal caldo, e per servire di rifugio e di asilo durante la tempesta e la pioggia.
Israele, la vigna del Signore
5 (B)Io voglio cantare per il mio amico il cantico del mio amico per la sua vigna. Il mio amico aveva una vigna sopra una fertile collina.
2 La dissodò, ne tolse via le pietre, vi piantò delle viti scelte, vi costruì in mezzo una torre e vi scavò uno strettoio per pigiare l’uva. Egli si aspettava che facesse uva, invece fece uva selvatica.
3 Ora, abitanti di Gerusalemme, e voi, uomini di Giuda, giudicate fra me e la mia vigna!
4 Che cosa si sarebbe potuto fare alla mia vigna più di quanto ho fatto per essa? Perché, mentre mi aspettavo che facesse uva, ha fatto uva selvatica?
5 Ebbene, ora vi farò conoscere ciò che sto per fare alla mia vigna: le toglierò la siepe e vi pascoleranno le bestie; abbatterò il suo muro di cinta e sarà calpestata.
6 Ne farò un deserto; non sarà più né potata né zappata, vi cresceranno i rovi e le spine, e darò ordine alle nuvole che non vi lascino cadere pioggia.
7 Infatti la vigna del Signore degli eserciti è la casa d’Israele, e gli uomini di Giuda sono la sua piantagione prediletta. Egli si aspettava rettitudine, ed ecco spargimento di sangue; giustizia, ed ecco grida d’angoscia!
Peccati d’Israele e suoi castighi
8 (C)Guai a quelli che aggiungono casa a casa, che uniscono campo a campo, finché non rimanga più spazio, e voi restiate soli ad abitare nel paese!
9 Questo mi ha detto all’orecchio il Signore degli eserciti: «In verità case numerose saranno desolate, queste case grandi e belle saranno private d’abitanti;
10 dieci iugeri[a] di vigna non daranno che un bat[b], e un comer[c] di seme non darà che un efa[d]».
11 Guai a quelli che la mattina si alzano presto per correre dietro alle bevande alcoliche e fanno tardi la sera, finché il vino li infiammi!
12 La cetra, il saltèro, il tamburello, il flauto e il vino rallegrano i loro banchetti! Ma non pongono mente a ciò che fa il Signore, e non considerano l’opera delle sue mani.
13 Perciò il mio popolo sarà deportato, a causa della sua ignoranza[e]; i suoi nobili moriranno di fame e le sue folle saranno inaridite dalla sete.
14 Perciò il soggiorno dei morti si è aperto bramoso e ha spalancato oltremisura la gola; laggiù scende lo splendore di Sion e la sua folla chiassosa e festante.
15 L’uomo è umiliato, ognuno è abbassato, e abbassati sono gli sguardi alteri;
16 ma il Signore degli eserciti è esaltato mediante il giudizio, e il Dio santo è santificato per la sua giustizia.
17 Gli agnelli pastureranno come nei loro pascoli e gli stranieri divoreranno i campi deserti dei ricchi!
18 Guai a quelli che tirano l’iniquità con le corde del vizio, e il peccato come con le corde di un cocchio,
19 e dicono: «Faccia presto, affretti l’opera sua, che noi la vediamo! Venga e si esegua il disegno del Santo d’Israele, affinché noi lo conosciamo!»
20 Guai a quelli che chiamano bene il male e male il bene, che cambiano le tenebre in luce e la luce in tenebre, che cambiano l’amaro in dolce e il dolce in amaro!
21 Guai a quelli che si ritengono saggi e si credono intelligenti!
22 Guai a quelli che sono prodi nel bere il vino e abili nel tagliare le bevande alcoliche;
23 che assolvono il malvagio per un regalo e privano il giusto del suo diritto!
24 Perciò, come una lingua di fuoco divora la stoppia e come la fiamma consuma l’erba secca, così la loro radice sarà come marciume, e il loro fiore sarà portato via come polvere; perché hanno rifiutato la legge del Signore degli eserciti e hanno disprezzato la parola del Santo d’Israele.
25 Per questo divampa l’ira del Signore contro il suo popolo; egli stende contro di esso la sua mano e lo colpisce; tremano i monti, i cadaveri sono come spazzatura in mezzo alle vie; con tutto ciò, la sua ira non si calma e la sua mano rimane distesa.
26 (D)Egli alza un vessillo per le nazioni lontane; fischia a un popolo, che è all’estremità della terra; ed eccolo che arriva, pronto, leggero.
27 In esso nessuno è stanco o vacilla, nessuno sonnecchia o dorme; a nessuno si scioglie la cintura dei fianchi o si rompe il legaccio dei calzari.
28 Le sue frecce sono appuntite, tutti i suoi archi sono tesi; gli zoccoli dei suoi cavalli paiono pietre, le ruote dei suoi carri un turbine.
29 Il suo ruggito è come quello di un leone; rugge come il leoncello; rugge, afferra la preda, la porta via al sicuro, senza che nessuno gliela strappi.
30 In quel giorno egli muggirà contro Giuda come mugge il mare; e, a guardare il paese, ecco tenebre, angoscia e la luce che si oscura mediante le sue nuvole.
Footnotes
- Isaia 5:10 Dieci iugeri, circa tre ettari.
- Isaia 5:10 Un bat, circa trentacinque litri.
- Isaia 5:10 Un comer, circa trecentocinquanta litri.
- Isaia 5:10 Un efa, circa trentacinque litri.
- Isaia 5:13 A causa della sua ignoranza, altri traducono all’improvviso.
Jesaja 4-5
Schlachter 2000
4 An jenem Tag werden sieben Frauen einen Mann ergreifen und sagen: Wir wollen selbst für unser Brot und für unsere Kleider sorgen;[a] lass uns nur deinen Namen tragen, nimm unsere Schmach hinweg!
Der Spross des Herrn wird Zion Rettung und Segen bringen
2 An jenem Tag wird der Spross[b] des Herrn schön und herrlich sein, und die Frucht des Landes wird der Stolz und der Schmuck für die Entkommenen Israels sein.
3 Und es wird geschehen: Jeder Übriggebliebene in Zion und jeder Übriggelassene in Jerusalem wird heilig genannt werden, jeder, der zum Leben eingeschrieben ist in Jerusalem.
4 Ja, wenn der Herr den Schmutz der Töchter Zions abgewaschen und die Blutschuld Jerusalems aus seiner Mitte hinweggetan hat durch den Geist des Gerichts und den Geist der Vertilgung,
5 dann wird der Herr über der ganzen Wohnung des Berges Zion und über seinen Versammlungen bei Tag eine Wolke und Rauch schaffen und den Glanz einer Feuerflamme bei Nacht, denn über der ganzen Herrlichkeit wird ein Schutzdach[c] sein;
6 und eine Laubhütte wird zum Schatten vor der Hitze bei Tag sein, und zur Zuflucht und zum Schirm vor Unwetter und Regen.
Israel, der unfruchtbare Weinberg des Herrn
5 Ich will doch singen von meinem Geliebten, ein Lied meines Freundes von seinem Weinberg!
Mein Geliebter hatte einen Weinberg auf einem fruchtbaren Hügel.
2 Und er grub ihn um und säuberte ihn von Steinen und bepflanzte ihn mit edlen Reben. Mitten darin baute er einen Turm und hieb auch eine Kelter darin aus; und er hoffte, dass er [gute] Trauben brächte; aber er trug schlechte[d].
3 Nun, ihr Bürger von Jerusalem und ihr Männer von Juda, sprecht Recht zwischen mir und meinem Weinberg!
4 Was konnte man an meinem Weinberg noch weiter tun, das ich nicht getan habe? Warum hoffte ich, dass er [gute] Trauben brächte, aber er trug nur schlechte?
5 Nun will ich euch aber verkünden, was ich mit meinem Weinberg tun will: Ich will seinen Zaun wegschaffen, damit er abgeweidet wird, und die Mauer einreißen, damit er zertreten wird!
6 Ich will ihn öde liegen lassen; er soll weder beschnitten noch gehackt werden, und Dornen und Disteln sollen ihn überwuchern. Ich will auch den Wolken gebieten, dass sie keinen Regen auf ihn fallen lassen!
7 Denn das Haus Israel ist der Weinberg des Herrn der Heerscharen, und die Männer von Juda sind seine Lieblingspflanzung. Und er hoffte auf Rechtsspruch, und siehe da — blutiger Rechtsbruch; auf Gerechtigkeit, und siehe da — Geschrei [über Schlechtigkeit].[e]
Weherufe und Gerichtssprüche über Israel
8 Wehe denen, die ein Haus ans andere reihen, ein Feld zum anderen fügen, bis kein Platz mehr bleibt und ihr allein mitten im Land wohnt!
9 Vor meinen Ohren spricht der Herr der Heerscharen: Fürwahr, viele Häuser sollen öde werden, große und schöne unbewohnt!
10 Denn zehn Joch Weinberge werden [nur] ein Bat geben und ein Homer Samen [nur] ein Epha erzielen.[f]
11 Wehe denen, die sich früh am Morgen aufmachen, um berauschenden Getränken nachzujagen, und die am Abend lange aufbleiben, bis sie der Wein erhitzt!
12 Zither und Harfe, Pauke, Flöte und Wein gehören zu ihrem Gelage — aber auf das Tun des Herrn schauen sie nicht, und das Werk seiner Hände sehen sie nicht!
13 Darum wandert mein Volk in die Gefangenschaft aus Mangel an Erkenntnis; seine Edlen leiden Hunger, und seine Volksmenge verschmachtet vor Durst.
14 Darum sperrt das Totenreich seinen Schlund weit auf und hat seinen Rachen über die Maßen weit aufgerissen. Und ihre Pracht fährt hinunter und ihre Menge samt all ihrem Getümmel und wer in ihr frohlockt.
15 So wird der Mensch gebeugt und der Mann gedemütigt, und die Augen der Hochmütigen sollen erniedrigt werden;
16 aber der Herr der Heerscharen wird erhaben sein im Gericht, und Gott, der Heilige, wird sich als heilig erweisen in Gerechtigkeit.
17 Und Lämmer werden weiden auf ihrem Weideplatz und Fremde sich nähren in den verwüsteten Fluren der Fetten.
18 Wehe denen, die ihre Schuld an Lügenstricken hinter sich herschleppen und die Sünde wie an Wagenseilen,
19 die sagen: »Er soll doch eilen und sein Werk beschleunigen, damit wir es sehen; der Ratschluss des Heiligen Israels soll doch kommen und eintreten, damit wir ihn kennenlernen!«
20 Wehe denen, die Böses gut und Gutes böse nennen, die Finsternis zu Licht und Licht zu Finsternis erklären, die Bitteres süß und Süßes bitter nennen!
21 Wehe denen, die in ihren eigenen Augen weise sind und die sich selbst für verständig halten!
22 Wehe denen, die Helden sind im Weintrinken und tapfer im Mischen von berauschendem Getränk;
23 die dem Gottlosen recht geben um eines Bestechungsgeschenkes willen, aber dem Gerechten seine Gerechtigkeit absprechen!
24 Darum, wie die Feuerzunge Stoppeln frisst und dürres Gras in der Flamme zusammensinkt, so wird ihre Wurzel wie Moder werden und ihre Blüte wie Staub auffliegen; denn sie haben das Gesetz des Herrn der Heerscharen verworfen und das Wort des Heiligen Israels verachtet.
25 Darum ist auch der Zorn des Herrn gegen sein Volk entbrannt, und er hat seine Hand gegen sie ausgestreckt und hat sie geschlagen, dass die Berge erbebten und ihre Leichname wie Kot auf den Straßen lagen. —
Bei alledem hat sich sein Zorn nicht abgewandt; seine Hand bleibt ausgestreckt.
26 Und er wird für die Heiden in der Ferne ein Kriegsbanner[g] aufrichten und [ein Volk] vom Ende der Erde herbeipfeifen; und siehe, es wird schnell und eilends kommen.
27 Unter ihnen ist kein Müder und kein Strauchelnder, keiner schlummert und keiner schläft; keinem geht der Gurt seiner Lenden auf, keinem zerreißt ein Riemen seiner Schuhe.
28 Seine Pfeile sind geschärft und alle seine Bogen gespannt. Die Hufe seiner Rosse sind wie Kieselsteine anzusehen und seine Wagenräder wie ein Sturmwind.
29 Es gibt ein Gebrüll von sich wie eine Löwin, es brüllt wie die Junglöwen; es knurrt und packt die Beute und bringt sie in Sicherheit, und kein Retter ist da.
30 Und es wird über ihm brausen an jenem Tag wie Meeresbrausen; schaut man aber zur Erde, siehe, so ist da dichte Finsternis; auch das Licht wird durch ihr Gewölk verdunkelt.
Footnotes
- (4,1) w. unser eigenes Brot essen und uns mit unseren eigenen Kleidern kleiden.
- (4,2) hebr. zemach; ein Name für den Messias (vgl. Jer 23,5; 33,15; Sach 3,8; 6,12). Der Name »Spross« drückt aus, dass mit dem Messias das lange abgeschnittene und brachliegende Königtum Davids einen Neuanfang nehmen wird.
- (4,5) od. Baldachin, auch im Sinne von Brautgemach.
- (5,2) d.h. faule, ungenießbare Trauben.
- (5,7) w. Und er hoffte auf Rechtsprechung, und siehe: Blutschuld; auf Gerechtigkeit, und siehe: Geschrei! Das Hebr. enthält einen Reim.
- (5,10) Die Ankündigung einer schlimmen Missernte: Eine Fläche, die ein Ochsengespann an einem Tag umpflügen kann, ergibt nur etwa 40 l Wein, und etwa 360 l Samen ergeben etwa 36 l Getreide.
- (5,26) d.h. ein Feldzeichen zum Kampf.
Ézsaiás 4-5
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
4 Abban az időben hét nő ragad meg egy férfit,
s azt mondják: „Hadd viseljük neved!
Nem kell eltartanod bennünket,
a magunk kenyerét esszük,
magunk ruházkodunk,
csak szabadíts meg a szégyentől,
hogy se férjünk, se gyerekünk!”
Az Örökkévaló Csemetéjének dicsősége
2 Abban az időben, akik megmenekülnek,
és életben maradnak Izráel népéből,
csodálják és dicsőítik az Örökkévaló Csemetéjét[a],
és dicsekednek országuk nagyszerű terméseivel.
3 Aki megmarad Sionban,
akit életben hagynak Jeruzsálemben,
azt mind szentnek nevezik majd,
annak nevét az élők közé jegyzik fel Jeruzsálemben.
4 Bizony, Uram megtisztítja Sion leányait[b]
minden undok vétküktől,[c]
elmossa Jeruzsálemből az ártatlanok vérét[d]
az ítélet szellemével,
megemésztő tűzzel.
5 Azután teremt az Örökkévaló Sion hegyének
minden lakóhelye és gyülekezete fölé
nappal felhőt,
és lobogó tűz ragyogását éjjel.
Dicsőséges jelenlétével betakar mindenkit,
6 mint árnyas sátor tikkasztó hőségben,
mint menedék pusztító viharban,
mint oltalom zuhogó esőben.
Ének az Örökkévaló szőlőskertjéről
5 Most figyeljetek rám! Istenemnek éneklek, akit szeretek! Szerelmes ének ez szőlőjéről, szőlője iránti szeretetéről![e]
Szeretett barátomnak szőlőskertje volt
egy termékeny domboldalon.
2 Gondosan művelte,
kövektől megtisztította,
nemes fajtát telepített,
közepére őrtornyot emelt,
és szőlőprést épített.
Bizakodva várta a jó termést,
de lám, a tőkék csak vadszőlőt teremtek!
3 „Most hát Jeruzsálem lakosai[f],
és ti, júdai férfiak[g],
tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!
4 Mit kellett volna még tennem,
mit nem tettem meg szőlőmért?
Vártam, hogy édes szőlőt szüreteljek róla,
miért termett hát keserű fürtöket?
5 Most hát figyeljetek!
Tudjátok meg, mit teszek szőlőmmel:
kerítését lerombolom,
hadd legeljék az állatok,
kőfalát ledöntöm,
hadd tapossák az idegenek.
6 Parlagon hagyom,
hadd verjék fel a gyomok!
Nem gondozom, nem kapálom,
nem metszem, nem ápolom!
Teremjen hát bogáncsot és töviseket!
Parancsolok a felhőknek,
hogy esőt rá ne adjanak.”
7 Látjátok, az Örökkévaló, a Seregek Ura szőlőskertje
Izráel egész népe!
Gyönyörűséges ültetvénye:
Júda férfiai![h]
Jogosságot várt tőlük az Örökkévaló,
de ők ártatlanokat gyilkoltak.
Igazságosságot várt,
de jajkiáltást hallott!
Prófécia Júda közelgő pusztulásáról
8 Jaj nektek, akik vagyont harácsoltok,
és rakásra gyűjtitek a házakat, földeket,
amíg másnak egy morzsa sem marad!
Végül majd az egész országot bezsebelitek?
9 Hallottam, amint az Örökkévaló, a Seregek Ura megesküdött:
„Romba dőlnek ezek a házak,
mind elhagyottá lesznek,
még a paloták is lakatlanul állnak,
10 a négyhektáros szőlőskert
csak egy korsó[i] bort terem,
aratáskor a búza
csak a vetőmag tizedét adja vissza.”
11 Ti, akik reggeltől estig
csak a részegséget keresitek,
s késő éjjelig borgőzös fejjel mulattok!
12 Lakomáitokon lantok, hárfák, dobok,
fuvolák és bor mellett dőzsöltök,
de amit az Örökkévaló tesz, azzal nem törődtök,
kezének munkáit észre sem veszitek!
13 Mivel népem nem ismeri az Örökkévalót,
fogságba hurcolják őket ellenségeik,
előkelő vezetőiket az éhség,
tömegeiket a szomjúság öli meg.
14 Kitátja száját a Seol,
elnyeli őket a sír,
melynek étvágya csillapíthatatlan.
Alászáll az alvilágba előkelő és közember,
lehullik a jeruzsálemi lakomázók zajongó sokasága.
15 Porig aláznak akkor minden embert,
gazdag és szegény a földre görnyed,
még a büszke tekintetű is kénytelen lesütni a szemét
16 az Örökkévaló, a Seregek Ura előtt,
amikor ő ítélkezik.
Isten, aki Szent, igazságosan ítél.
Bizony, még az ítéletben is szentnek bizonyul!
17 Az elhurcoltak helyén bárányok legelnek,
a gazdagok romos házaiban idegenek tanyáznak.
18 Nézzétek azokat,
akik semmittevéssel töltik napjaikat,
s úgy vonszolják maguk után bűneiket és vétkeiket,
mint kötélen a megrakott kocsit!
19 Akik gúnyolódva mondják:
„Lássuk hamar, megteszi-e Isten,
amit mondasz!
Ám tegye meg,
Izráel Szentje siessen vele!
Jöjjön mielőbb,
hadd lássuk, mi lesz belőle!”
20 Nézzétek azokat, akik jónak mondják a gonoszt,
és gonosznak a jót,
sötétségnek tartják a világosságot,
és világosnak a sötétet,
keserűnek állítják az édeset,
és édesnek a keserűt!
21 Nézzétek azokat,
akik bölcsnek képzelik magukat,
és azt hiszik,
hogy nagyon okosak!
22 Nézzétek azokat, akik hősök a borivásban,
és nagy vitézek az ivócimborák között!
23 Akik, ha lefizetik őket, igazolják a gonosztevőt,
és hamisan tanúskodnak az igazak ellen.
24 Emiatt úgy pusztulnak el, mint tarló a lángban,
mint polyva a tűzben.
Gyökerük elrothad, viráguk elszárad,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura tanítását[j] elutasították,
Izráel Szentjének szavait semmibe vették.
25 Emiatt zúdul az Örökkévaló haragja a népére:
oly súlyos csapásokkal bünteti meg őket,
hogy még a hegyek is beleremegnek.
Mindenfelé halottak hevernek temetetlen,
mint szemét az utcán!
De haragja még nem csendesül le,
karja még felemelve marad!
26 Az Örökkévaló zászlót emel a távoli nemzeteknek,
jelt ad a messze lakó népeknek,
s lám, már sietve jönnek is!
27 Nincs köztük egy sem fáradt, vagy gyenge,
egyik sem álmos, nem alszik.
Mind készül a harcra, övét megszorítja,
saruszíját igazítja,
28 íját felvonja, próbálva feszíti,
éles nyilakat vesz kezébe.
Lovaik patája, mint a kovakő,
harci szekereik kereke forgószél.
29 Seregük zaja rémítő,
mint az oroszlán-ordítás.
Zsákmányt ejtenek,
mint a fiatal oroszlán,
megragadják, elhurcolják,
nincs, aki tőlük visszaszerezze.
30 Azon a napon seregük úgy morog,
mint prédáját szaggató oroszlán.
Táboruk hangja,
mint a tenger morajlása.
Ha országodra nézel,
csak sűrű sötétséget látsz,
minden világosságodat haragos felhők nyelik el.
Footnotes
- Ézsaiás 4:2 az Örökkévaló Csemetéje A Messiás egyik jelképes neve. Szó szerint: a kivágott fa tövéről, vagy gyökeréből kihajtó gyökérsarj, facsemete, kis fácska — amely idővel nagy fává növekszik. Lásd még Zak 6:12.
- Ézsaiás 4:4 Sion leányai Itt most a Jeruzsálemben élő leányokat és asszonyokat jelenti.
- Ézsaiás 4:4 vétküktől Az eredeti szöveg a menstruáció utáni megtisztulási szertartásra utal.
- Ézsaiás 4:4 vérét Az ártatlanul megöltek vére bosszúért kiált Istenhez, és átkot hoz a városra.
- Ézsaiás 5:1 Istenemnek… szeretetéről Fordítható így is: „Barátomnak énekelek, szerelmes éneket, a szőlőjéről!”
- Ézsaiás 5:3 A 3–6 versekben az Örökkévaló szól, mint egy képzeletbeli perben a panaszos fél a bíróság előtt.
- Ézsaiás 5:3 Most… férfiak Vagy: „Most hát, Jeruzsálem uralkodói, és ti, Júda vezetői…”.
- Ézsaiás 5:7 Júda férfiai Vagy: „Júda királya”, vagy: „Júda népe”.
- Ézsaiás 5:10 egy korsó Szó szerint: „Egy bat” — vagyis kb. 22 liter. Ha négy hektár szőlő csak ennyit terem, az nagyon csekély termést jelent.
- Ézsaiás 5:24 tanítását Vagy: „törvényét”. Jelentheti az egész Mózesi Törvényt is.
Ésaïe 4-5
La Bible du Semeur
4 En ce jour-là, sept femmes
saisiront un seul homme |et elles lui diront :
« Nous pourvoirons |à notre nourriture
et à nos vêtements,
mais permets seulement |que nous portions ton nom.
Mets fin à notre déshonneur. »
Le salut des survivants d’Israël
2 En ce jour-là, ce que fera germer l’Eternel sera splendide et glorieux et le fruit du pays sera un magnifique sujet de fierté pour les survivants d’Israël. 3 Alors ceux qui subsisteront, ceux qui resteront à Sion seront appelés saints, tous ceux qui, à Jérusalem, seront inscrits afin d’avoir la vie. 4 Quand l’Eternel aura lavé la souillure des filles de Sion et purifié Jérusalem du sang qu’on y a répandu, par le souffle du jugement, par le souffle de l’incendie, 5 l’Eternel va créer sur toute l’étendue du mont Sion et sur tous ceux qui s’y assembleront, une nuée le jour, et la nuit la fumée et l’éclat de flammes de feu[a]. Et au-dessus de toutes choses sa gloire sera comme un dais 6 et comme une cabane[b] donnant de l’ombre pendant le jour pour protéger de la chaleur et servant de refuge, d’abri contre l’orage, contre la pluie.
Le chant de la vigne
5 Je veux chanter |pour mon ami
la chanson de mon bien-aimé |au sujet de sa vigne.
Mon ami avait une vigne
sur un coteau fertile.
2 Il en sarcla le sol, |en enleva les pierres
et il y mit des plants de choix.
Il bâtit une tour de guet |au milieu de la vigne
et il y creusa un pressoir.
Il attendait donc de sa vigne |de beaux raisins,
mais elle n’a produit |que des raisins infects[c].
3 Maintenant donc, |habitants de Jérusalem, |gens de Juda,
soyez les juges |entre moi et ma vigne !
4 Qu’y avait-il encore |à faire pour ma vigne
que je n’aurais pas fait ?
Pourquoi, alors que j’attendais de bons raisins,
n’a-t-elle produit que des fruits infects ?
5 Maintenant donc, |je vous ferai savoir
ce que je vais faire à ma vigne :
j’arracherai sa haie
pour qu’elle soit broutée,
je ferai une brèche |dans sa clôture
pour que les passants la piétinent.
6 J’en ferai une friche :
nul ne la taillera, |nul ne la sarclera.
Les ronces, les épines |y croîtront librement,
et j’interdirai aux nuages
de répandre leur pluie sur elle.
7 Or, c’est le peuple d’Israël
qui est la vigne |de l’Eternel, |du Seigneur des armées célestes.
Le plant qui faisait ses délices
ce sont les habitants |du pays de Juda.
Il attendait d’eux la droiture,
et ce n’est qu’injustice ; |il attendait d’eux la justice,
et ce sont des cris de détresse.
Malheurs et jugements
8 Malheur à vous |qui joignez maison à maison
et ajoutez un champ à l’autre
au point qu’il n’y a plus d’espace libre
parce que vous occupez à vous seuls |tout le pays.
9 Le Seigneur des armées célestes |m’a parlé et m’a dit :
Ces nombreuses maisons |deviendront une ruine,
ces maisons grandes et superbes |seront inhabitées.
10 Car dix arpents de vigne |ne produiront qu’un tonnelet de vin,
et dix mesures de semence |n’en donneront qu’une de blé[d].
11 Malheur à vous |qui courez de bonne heure
après les boissons enivrantes
et qui vous attardez, le soir, |excités par le vin !
12 Des lyres et des luths, |des tambourins, des flûtes
animent vos festins |où le vin coule à flots.
Mais vous n’avez pas un regard |pour ce que l’Eternel a fait,
et vous ne voyez pas |l’œuvre qu’il accomplit.
13 Voilà pourquoi mon peuple |s’en ira en exil,
car il n’a rien voulu savoir.
Ses notables mourront de faim
et la population de soif.
14 C’est pourquoi le séjour des morts |fera gonfler sa gorge
et, démesurément, |élargira sa bouche.
Les dignitaires de la ville |et sa foule bruyante |y descendront ensemble
et leur joyeux tumulte |s’en ira avec eux.
15 C’est pourquoi tous les hommes |devront courber le dos,
ils seront humiliés
et tous les orgueilleux |devront baisser les yeux.
16 Le Seigneur des armées célestes |montrera sa grandeur |en instaurant le droit,
le Dieu saint manifestera |sa sainteté par la justice.
17 Dans la ville ruinée, |des agneaux brouteront |comme en leur pâturage,
et des chevreaux |brouteront[e] sur les ruines |des demeures des riches.
18 Malheur à vous |qui traînez le péché |derrière vous |avec les cordes du mensonge,
et qui tirez la faute |comme les traits d’un attelage !
19 Oui, vous qui dites : |« Que Dieu se presse donc
d’accomplir son ouvrage
pour que nous le voyions !
Et qu’elle arrive, |la réalisation
des projets du Saint d’Israël,
afin que nous les connaissions. »
20 Malheur à vous |qui nommez le mal bien
et le bien mal,
vous qui changez |les ténèbres en lumière,
la lumière en ténèbres,
vous qui changez |l’amertume en douceur
et la douceur en amertume.
21 Malheur à vous |qui vous prenez pour sages
et vous croyez intelligents !
22 Malheur à vous |qui êtes des héros
quand il s’agit de consommer du vin,
et des champions |pour vous gorger d’alcool ;
23 qui, pour un pot-de-vin, |acquittez le coupable
et qui privez le juste |du droit qui lui est dû.
La colère de Dieu
24 Voilà pourquoi |vous serez consumés |comme un fétu de paille |dévoré par la flamme
et comme une herbe sèche |engloutie par le feu.
Oui, vos racines pourriront,
votre fleur sera emportée |comme de la poussière,
puisque vous avez rejeté |la Loi de l’Eternel, |du Seigneur des armées célestes,
et avez méprisé |ce qu’a dit le Saint d’Israël.
25 Voilà pourquoi |l’Eternel s’est mis en colère |contre son peuple,
et a porté la main sur lui |pour le frapper :
les montagnes sont ébranlées,
et les cadavres sont |pareils à des ordures |qui traînent dans les rues ;
mais malgré tout cela, |son courroux ne s’apaise pas,
sa main reste levée.
26 L’Eternel dresse un étendard |pour des peuples lointains,
il siffle pour les appeler |du bout du monde.
Les voici qui arrivent |d’un pas prompt et léger[f].
27 Personne parmi eux |ne connaît la fatigue, |personne ne chancelle,
personne ne somnole |et nul n’est endormi.
Nul n’a son ceinturon |dénoué de ses hanches,
les lanières de leurs sandales |ne sont pas déchirées.
28 Leurs flèches sont aiguës,
et tous leurs arcs tendus,
les sabots des chevaux |sont comme du silex
et les roues de leurs chars |sont comme un ouragan.
29 Quand ils rugissent, |on croirait des lions,
et leurs rugissements |rappellent ceux des lionceaux.
Ils grondent et saisissent |leur proie pour l’emporter,
personne ne peut la leur arracher.
30 En ce jour-là, |retentira contre eux |un grondement pareil
à celui de la mer.
On regardera le pays :
on n’y verra que des ténèbres |et une grande angoisse ;
la lumière sera voilée |par d’épaisses nuées.
Footnotes
- 4.5 Allusion à la traversée du désert par le peuple d’Israël (Ex 13.21 ; 24.16-17).
- 4.6 Voir Lv 23.42-43.
- 5.2 Voir Mt 21.33 ; Mc 12.1 ; Lc 20.9.
- 5.10 Trois hectares de vignes ne produiront pas 50 litres de vin et celui qui sèmera 100 kilogrammes de blé n’en récoltera que dix.
- 5.17 D’après l’ancienne version grecque. Le texte hébreu traditionnel a : des étrangers dévoreront les ruines.
- 5.26 Il s’agit très certainement des Assyriens.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.