Isaiah 38
New Revised Standard Version Catholic Edition
Hezekiah’s Illness
38 In those days Hezekiah became sick and was at the point of death. The prophet Isaiah son of Amoz came to him, and said to him, “Thus says the Lord: Set your house in order, for you shall die; you shall not recover.” 2 Then Hezekiah turned his face to the wall, and prayed to the Lord: 3 “Remember now, O Lord, I implore you, how I have walked before you in faithfulness with a whole heart, and have done what is good in your sight.” And Hezekiah wept bitterly.
4 Then the word of the Lord came to Isaiah: 5 “Go and say to Hezekiah, Thus says the Lord, the God of your ancestor David: I have heard your prayer, I have seen your tears; I will add fifteen years to your life. 6 I will deliver you and this city out of the hand of the king of Assyria, and defend this city.
7 “This is the sign to you from the Lord, that the Lord will do this thing that he has promised: 8 See, I will make the shadow cast by the declining sun on the dial of Ahaz turn back ten steps.” So the sun turned back on the dial the ten steps by which it had declined.[a]
9 A writing of King Hezekiah of Judah, after he had been sick and had recovered from his sickness:
10 I said: In the noontide of my days
I must depart;
I am consigned to the gates of Sheol
for the rest of my years.
11 I said, I shall not see the Lord
in the land of the living;
I shall look upon mortals no more
among the inhabitants of the world.
12 My dwelling is plucked up and removed from me
like a shepherd’s tent;
like a weaver I have rolled up my life;
he cuts me off from the loom;
from day to night you bring me to an end;[b]
13 I cry for help[c] until morning;
like a lion he breaks all my bones;
from day to night you bring me to an end.[d]
14 Like a swallow or a crane[e] I clamor,
I moan like a dove.
My eyes are weary with looking upward.
O Lord, I am oppressed; be my security!
15 But what can I say? For he has spoken to me,
and he himself has done it.
All my sleep has fled[f]
because of the bitterness of my soul.
16 O Lord, by these things people live,
and in all these is the life of my spirit.[g]
Oh, restore me to health and make me live!
17 Surely it was for my welfare
that I had great bitterness;
but you have held back[h] my life
from the pit of destruction,
for you have cast all my sins
behind your back.
18 For Sheol cannot thank you,
death cannot praise you;
those who go down to the Pit cannot hope
for your faithfulness.
19 The living, the living, they thank you,
as I do this day;
fathers make known to children
your faithfulness.
20 The Lord will save me,
and we will sing to stringed instruments[i]
all the days of our lives,
at the house of the Lord.
21 Now Isaiah had said, “Let them take a lump of figs, and apply it to the boil, so that he may recover.” 22 Hezekiah also had said, “What is the sign that I shall go up to the house of the Lord?”
Footnotes
- Isaiah 38:8 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 38:12 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 38:13 Cn: Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 38:13 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 38:14 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 38:15 Cn Compare Syr: Heb I will walk slowly all my years
- Isaiah 38:16 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 38:17 Cn Compare Gk Vg: Heb loved
- Isaiah 38:20 Heb my stringed instruments
Isaia 38
Nuova Riveduta 2006
Malattia, guarigione e cantico di Ezechia
38 (A)In quel tempo Ezechia si ammalò di una malattia che doveva condurlo alla morte. Il profeta Isaia, figlio di Amots, andò da lui e gli disse: «Così parla il Signore: “Da’ i tuoi ordini alla tua casa, perché sei un uomo morto; non guarirai”».
2 Allora Ezechia voltò la faccia verso il muro e pregò il Signore, dicendo: 3 «Signore ricòrdati, ti prego, che io ho camminato davanti a te con fedeltà e con cuore integro, e che ho fatto ciò che è bene ai tuoi occhi». Ed Ezechia scoppiò in un gran pianto.
4 Allora la parola del Signore fu rivolta a Isaia in questi termini: 5 «Va’, e di’ a Ezechia: “Così parla il Signore, Dio di Davide, tuo padre: ‘Ho udito la tua preghiera, ho visto le tue lacrime; ecco, io aggiungerò ai tuoi giorni quindici anni; 6 libererò te e questa città dalle mani del re d’Assiria e proteggerò questa città. 7 E, da parte del Signore, questo ti servirà di segno che il Signore adempirà la parola da lui pronunciata: 8 ecco, io farò retrocedere di dieci gradini l’ombra dei gradini che, per effetto del sole, si è allungata sui dieci gradini di Acaz’”». E il sole retrocedette di dieci gradini sui gradini dov’era disceso.
9 (B)Scritto di Ezechia, re di Giuda, in occasione della sua malattia e della guarigione dal suo male.
10 Io dicevo: «Al declino dei miei giorni devo andarmene alle porte del soggiorno dei morti; io sono privato del resto dei miei anni!»
11 Io dicevo: «Non vedrò più il Signore, il Signore, sulla terra dei viventi; fra gli abitanti del mondo dei trapassati, non vedrò più nessun uomo.
12 La mia abitazione è divelta e portata via lontano da me, come una tenda di pastore. Io ho arrotolato la mia vita, come fa il tessitore; egli mi taglia via dalla trama; dal giorno alla notte tu mi avrai finito.
13 Io speravo fino al mattino… ma come un leone, egli mi spezzava tutte le ossa; dal giorno alla notte tu mi avrai finito.
14 Io stridevo come la rondine, come la gru, io gemevo come la colomba: i miei occhi erano stanchi di guardare in alto. Signore, mi si fa violenza; sii tu il mio garante».
15 Che dirò? Egli mi ha parlato ed egli l’ha fatto; io camminerò con umiltà durante i miei anni, ricordando l’amarezza della mia anima.
16 Signore, mediante queste cose si vive e in tutte queste cose sta la vita del mio spirito; guariscimi dunque e rendimi la vita!
17 Ecco, è per la mia pace che io ho avuto grande amarezza; ma tu, nel tuo amore, mi hai liberato dalla fossa della decomposizione, perché ti sei gettato dietro alle spalle tutti i miei peccati.
18 Poiché non è il soggiorno dei morti che possa lodarti, non è la morte che ti possa celebrare; quelli che scendono nella tomba non possono più sperare nella tua fedeltà.
19 Il vivente, il vivente è quello che ti loda, come faccio io quest’oggi; il padre farà conoscere ai suoi figli la tua fedeltà.
20 Il Signore mi salva! Suoneremo melodie, tutti i giorni della nostra vita, nella casa del Signore.
21 Isaia aveva detto: «Si prenda un impiastro di fichi secchi, lo si applichi sull’ulcera e il re guarirà». 22 Ezechia aveva detto: «Da quale segno riconoscerò che io salirò alla casa del Signore?»
Jesaja 38
Schlachter 2000
Hiskias Krankheit und Genesung
38 In jenen Tagen wurde Hiskia todkrank. Da kam der Prophet Jesaja, der Sohn des Amoz, zu ihm und sprach zu ihm: So spricht der Herr: Bestelle dein Haus;[a] denn du sollst sterben und nicht am Leben bleiben!
2 Da wandte Hiskia sein Angesicht gegen die Wand und betete zum Herrn;
3 und er sprach: Ach, Herr, gedenke doch daran, dass ich in Wahrheit und mit ganzem Herzen vor dir gewandelt bin und getan habe, was gut ist in deinen Augen! Und Hiskia weinte sehr.
4 Da erging das Wort des Herrn folgendermaßen an Jesaja:
5 Geh hin und sage zu Hiskia: So spricht der Herr, der Gott deines Vaters David: Ich habe dein Gebet erhört und deine Tränen angesehen. Siehe, ich will zu deinen Lebenstagen noch 15 Jahre hinzufügen;
6 und ich will dich und diese Stadt aus der Hand des Königs von Assyrien erretten; und ich will diese Stadt beschirmen.
7 Und das sei dir das Zeichen von dem Herrn, dass der Herr das Wort erfüllen wird, das er gesprochen hat:
8 Siehe, ich lasse den Schatten an der Sonnenuhr[b] des Ahas um zehn Stufen zurückkehren, [nämlich um so viel], wie die Sonne ihn bereits an der Sonnenuhr hatte abwärtsgehen lassen! So ging die Sonne an der Sonnenuhr um zehn Stufen zurück, die sie abwärtsgegangen war.
9 Eine Aufzeichnung Hiskias, des Königs von Juda, als er krank gewesen und von seiner Krankheit wieder genesen war:
10 Ich sprach: In meinen besten Jahren muss ich zu den Toren des Totenreichs eingehen! Ich bin des Rests meiner Jahre beraubt.
11 Ich sprach: Ich werde den Herrn nicht mehr sehen, den Herrn im Land der Lebendigen; bei den Abgeschiedenen[c] werde ich keinen Menschen mehr erblicken.
12 Meine Wohnung wird abgebrochen und wie ein Hirtenzelt von mir weggeführt. Ich habe mein Leben ausgewoben wie ein Weber; er wird mich vom Kettgarn abschneiden. Ehe der Tag zur Nacht wird, machst du ein Ende mit mir!
13 Ich lag da bis zum Morgen [und dachte]: Einem Löwen gleich, so wird er mir alle meine Gebeine zermalmen. Ehe der Tag zur Nacht wird, machst du ein Ende mit mir!
14 Ich zwitscherte wie eine Schwalbe, wie eine Drossel, und gurrte wie eine Taube. Meine Augen blickten schmachtend zur Höhe: Ach, Herr, ich bin bedrängt; tritt als Bürge für mich ein!
15 Was [anderes] sollte ich sagen? Er aber redete zu mir und führte es auch aus! Ich will nun mein Leben lang vorsichtig wandeln wegen dieser Bekümmernis meiner Seele.
16 O Herr, dadurch lebt man, und in all diesem besteht das Leben meines Geistes! So wirst du mich gesund machen und aufleben lassen.
17 Siehe, zum Frieden diente mir bitteres Leid; du hast ja meine Seele liebevoll umfangen und sie aus der Grube des Verderbens herausgezogen; denn du hast alle meine Sünden hinter deinen Rücken geworfen!
18 Denn das Totenreich kann dich nicht loben, noch der Tod dich preisen; und die in die Grube fahren, können nicht auf deine Treue hoffen;
19 sondern der Lebendige, ja, der Lebendige lobt dich, wie ich es heute tue. Der Vater erzählt den Kindern von deiner Treue.
20 Herr! Dafür, dass du mich gerettet hast, wollen wir alle Tage unseres Lebens unser Saitenspiel erklingen lassen im Haus des Herrn!
21 Denn Jesaja hatte gesagt: Man bringe eine Feigenmasse[d] und streiche sie ihm als Salbe auf das Geschwür, so wird er gesund werden!
22 Da hatte Hiskia gefragt: Welches ist das Zeichen, dass ich in das Haus des Herrn hinaufgehen werde?
Footnotes
- (38,1) w. gib Befehl wegen deines Hauses; d.h. ordne alle Angelegenheiten und die Erbfolge in deiner Familie. Hiskia hatte zu diesem Zeitpunkt noch keinen Sohn, der ihm auf dem Thron nachfolgen konnte.
- (38,8) w. an den Stufen od. Graden, so auch im übrigen Vers; d.h. an den Einteilungen der Sonnenuhr.
- (38,11) w. den Bewohnern des Aufhörens, d.h. des Totenreiches.
- (38,21) w. einen Feigenkuchen [aus gepressten Feigen] vom Feigenbaum.
Ézsaiás 38
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Ezékiás életét az Örökkévaló meghosszabbítja(A)
38 Abban az időben Ezékiás, Júda királya megbetegedett, és már a halálán volt. Ézsaiás, Ámóc fia meglátogatta, és azt mondta neki: „Ezt mondja az Örökkévaló: Rendezd el a dolgaidat, mert nem fogsz meggyógyulni, hanem meghalsz!” 2 Ennek hallatára Ezékiás a fal felé fordult, és így könyörgött: 3 „Örökkévaló, kérlek, emlékezz rá, hogy egész életemben hűséges voltam hozzád, és teljes szívvel azt tettem, amit helyesnek látsz!” — így könyörgött és sírt a király sokáig.
4 Történt ezek után, hogy az Örökkévaló ismét szólt Ézsaiáshoz: 5 „Menj vissza Ezékiáshoz, és mondd neki: Ezt üzeni az Örökkévaló, Dávidnak, ősapádnak Istene: »Meghallgattam könyörgésedet, láttam könnyeidet, és tizenöt évvel meghosszabbítom életed idejét. 6 Ezen felül megszabadítalak téged és Jeruzsálemet is Asszíria királyának a kezéből, és megvédem a várost.«”
[21] [a] Ezután Ézsaiás mondta a szolgáknak, hogy hozzanak egy szárított füge-csomót, és kössék rá Ezékiás sebére, hogy meggyógyuljon. 22 Ezékiás pedig már azt kérdezte: „Mikor mehetek föl ismét az Örökkévaló Templomába? Mi lesz a jele, hogy már meggyógyultam?”
7 Ez lesz a jel számodra az Örökkévalótól, hogy beteljesíti, amit ígért:[b] 8 „Nézd! Visszaviszem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján azokon a fokokon, amelyen már áthaladt.”
Az árnyék pedig valóban visszahátrált tíz fokot a napórán, azokon a fokokon, amelyeken előzőleg már áthaladt.
Ezékiás király hálaadó zsoltára
9 Ezt az éneket Ezékiás, Júda királya akkor írta, amikor felgyógyult halálos betegségéből:
10 „Azt gondoltam: Hát életem derekán
kell átmennem az alvilág kapuján,
s többi éveimet elrabolják tőlem!
11 Azt mondtam: Hát nem láthatom többé
az Örökkévalót[c] az élők földjén?
Nem láthatom többé a földön élő embereket sem?
12 Sátorom lebontják, mint a pásztorok sátrát,
s ki kell költöznöm belőle.
Mint a takács a vásznat, összetekeri életem,
s levágja a szövőszékről.
Végez velem, mihelyst a nappal éjjelre vált.
13 Hajnalig kiáltok segítségért,
de úgy összetöri minden csontomat,
mint zsákmányát az oroszlán.
Végez velem, mihelyst a nappal éjjelre vált.
14 Mint rémült fecskefióka, sipogtam,
és nyögtem, mint a galamb.
Uram, fölnézek a mennybe,
onnan várok segítséget.
Segíts rajtam, ments meg,
te légy a szabadítóm!
15 Mit is mondhatnék?
Hiszen azt tetted velem,
amit mondtál.
Alázatban élem le hátralévő éveimet,
lelkem keserűsége után.
16 Uram, ezek által él minden ember,
te éltetsz engem is!
Meggyógyítasz, és életet adsz nekem!
17 Bizony, még ez a szorongatás
és nyomorúság is a javamra vált!
Mert szeretsz,
hát kihúztad lelkem a sírveremből,
s hátad mögé hajítottad összes bűnömet!
18 Nem a Seol dicsér téged,
foglyai nem magasztalnak.
A halál nem dicsőít téged, Uram,
sem a sírba hullók
nem reménykednek többé hűségedben!
19 Csak az élők,
csak az, ki él, az dicsőít téged,
mint ahogy ma én magasztallak, Uram!
Hirdessék hűségedet az apák a fiaiknak!
20 Bizony, az Örökkévaló megszabadít engem,
semmi kétség!
Énekeljük hát hálaénekeimet, hangszerekkel,
az Örökkévaló házában,
egész életemben!”
Footnotes
- Ézsaiás 38:21 Ezek a versek jobban illeszkednek ide, mint a fejezet végére (ahogy a masszoréta héber szövegben vannak). A 2Kir 20:6–9 szövege megőrizte az eredeti sorrendet, ezért azt követtük.
- Ézsaiás 38:7 Ez… ígért A 2Kir 20:9 szerint ezt Ézsaiás mondta, aki azonban a 8. versben már Isten szavait idézi.
- Ézsaiás 38:11 Örökkévalót Az eredeti héber szövegben itt a JAH JAHVE név szerepel.
Ésaïe 38
La Bible du Semeur
Maladie et guérison d’Ezéchias(A)
38 A cette époque, Ezéchias tomba malade. Il était près de mourir, et le prophète Esaïe, fils d’Amots, se rendit à son chevet. Il lui dit : Voici ce que l’Eternel déclare : Prends tes dispositions, car tu vas mourir, tu ne te rétabliras pas.
2 Alors Ezéchias tourna son visage du côté du mur et pria l’Eternel 3 en ces termes : De grâce, Eternel ! Tiens compte de ce que je me suis conduit devant toi avec fidélité, d’un cœur sans partage, et que j’ai fait ce que tu considères comme bien.
Et Ezéchias versa d’abondantes larmes.
4 Alors l’Eternel s’adressa à Esaïe en disant : 5 Va dire à Ezéchias : « Voici ce que déclare l’Eternel, le Dieu de David, ton ancêtre : J’ai entendu ta prière, et j’ai vu tes larmes. Eh bien, je vais prolonger ta vie de quinze années. 6 Je te délivrerai, toi et cette ville, du roi d’Assyrie, et je protégerai cette ville. 7 Voici le signe que l’Eternel t’accorde pour te confirmer qu’il accomplira cette promesse qu’il vient de te donner : 8 il va faire reculer de dix degrés l’ombre qui est déjà descendue sur le cadran solaire d’Ahaz. »
Effectivement, le soleil recula de dix degrés sur le cadran solaire.
Cantique de reconnaissance
9 Voici le poème écrit par Ezéchias, roi de Juda, à l’occasion de sa maladie dont il avait été guéri.
10 Je me disais :
Mes jours sont désormais comptés,
il faut que je m’en aille,
pour passer par les portes du séjour des morts,
privé du reste de mes ans.
11 Je me disais : |Je ne verrai plus l’Eternel,
l’Eternel sur la terre des vivants,
je ne verrai plus aucun homme
parmi les habitants du monde.
12 Ma vie m’est arrachée,
emportée loin de moi
comme une tente de berger.
La toile de ma vie |a été enroulée, |comme celle d’un tisserand.
La chaîne en est coupée.
Entre le matin et le soir, |tu m’auras achevé.
13 Jusqu’au matin, |je me suis contenu[a].
Comme ferait le lion, |il brisait tous mes os.
Pendant le jour, avant la nuit, |tu m’auras achevé.
14 Je poussais des cris comme une hirondelle |ou une grue,
ainsi que la colombe, je gémissais,
mes yeux se sont lassés |à regarder en haut ;
Eternel, je suis dans l’angoisse :
viens, secours-moi[b] !
15 Que puis-je dire ?
Il m’a parlé[c]
et c’est lui qui agit.
Je marcherai donc humblement |tout le temps de ma vie,
à cause de mon affliction.
16 Seigneur, c’est grâce à ton action[d] |qu’on jouit de la vie,
c’est grâce à elle |que je respire encore.
Tu me rétabliras, |tu me feras revivre.
17 Ma profonde affliction |s’est transformée en paix
car toi, dans ton amour, |tu m’as arraché à la tombe
et tu as rejeté toutes mes fautes |derrière toi.
18 Personne ne te loue |dans le séjour des morts
et ce n’est pas la mort |qui te célébrera.
Ceux qui sont descendus |dans la tombe ne comptent plus
sur ta fidélité.
19 Ce sont les vivants seuls |qui peuvent te louer
comme moi aujourd’hui.
Le père enseignera aux fils |combien tu es fidèle.
20 L’Eternel était là |pour venir me sauver :
nous ferons résonner |nos instruments
tous les jours de la vie
dans le temple de l’Eternel.
21 Esaïe avait ordonné : Qu’on apporte une masse de figues, et qu’on la frotte sur l’ulcère du roi, qui se rétablira[e].
22 Et Ezéchias avait dit : A quel signe saurai-je que je pourrai encore me rendre au temple de l’Eternel ?
Footnotes
- 38.13 Selon le texte hébreu traditionnel dont la traduction est incertaine. Le principal texte hébreu de Qumrân a : avant le matin, tu m’auras réduit à rien.
- 38.14 Autre traduction : sois mon garant.
- 38.15 Il m’a parlé : selon le texte hébreu traditionnel. Le principal texte hébreu de Qumrân et la version syriaque ont : que dire à l’Eternel ?
- 38.16 En hébreu : grâce à ces choses, ce qui pourrait renvoyer à la parole et à l’action de Dieu qu’Ezéchias vient de mentionner (v. 15). L’hébreu de ce verset est peu clair.
- 38.21 Les v. 21-22 se trouvent juste après le v. 6 dans le texte parallèle de 2 R 20.1-11.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.