Isaiah 37-38
New Revised Standard Version Catholic Edition
Hezekiah Consults Isaiah
37 When King Hezekiah heard it, he tore his clothes, covered himself with sackcloth, and went into the house of the Lord. 2 And he sent Eliakim, who was in charge of the palace, and Shebna the secretary, and the senior priests, covered with sackcloth, to the prophet Isaiah son of Amoz. 3 They said to him, “Thus says Hezekiah, This day is a day of distress, of rebuke, and of disgrace; children have come to the birth, and there is no strength to bring them forth. 4 It may be that the Lord your God heard the words of the Rabshakeh, whom his master the king of Assyria has sent to mock the living God, and will rebuke the words that the Lord your God has heard; therefore lift up your prayer for the remnant that is left.”
5 When the servants of King Hezekiah came to Isaiah, 6 Isaiah said to them, “Say to your master, ‘Thus says the Lord: Do not be afraid because of the words that you have heard, with which the servants of the king of Assyria have reviled me. 7 I myself will put a spirit in him, so that he shall hear a rumor, and return to his own land; I will cause him to fall by the sword in his own land.’”
8 The Rabshakeh returned, and found the king of Assyria fighting against Libnah; for he had heard that the king had left Lachish. 9 Now the king[a] heard concerning King Tirhakah of Ethiopia,[b] “He has set out to fight against you.” When he heard it, he sent messengers to Hezekiah, saying, 10 “Thus shall you speak to King Hezekiah of Judah: Do not let your God on whom you rely deceive you by promising that Jerusalem will not be given into the hand of the king of Assyria. 11 See, you have heard what the kings of Assyria have done to all lands, destroying them utterly. Shall you be delivered? 12 Have the gods of the nations delivered them, the nations that my predecessors destroyed, Gozan, Haran, Rezeph, and the people of Eden who were in Telassar? 13 Where is the king of Hamath, the king of Arpad, the king of the city of Sepharvaim, the king of Hena, or the king of Ivvah?”
Hezekiah’s Prayer
14 Hezekiah received the letter from the hand of the messengers and read it; then Hezekiah went up to the house of the Lord and spread it before the Lord. 15 And Hezekiah prayed to the Lord, saying: 16 “O Lord of hosts, God of Israel, who are enthroned above the cherubim, you are God, you alone, of all the kingdoms of the earth; you have made heaven and earth. 17 Incline your ear, O Lord, and hear; open your eyes, O Lord, and see; hear all the words of Sennacherib, which he has sent to mock the living God. 18 Truly, O Lord, the kings of Assyria have laid waste all the nations and their lands, 19 and have hurled their gods into the fire, though they were no gods, but the work of human hands—wood and stone—and so they were destroyed. 20 So now, O Lord our God, save us from his hand, so that all the kingdoms of the earth may know that you alone are the Lord.”
21 Then Isaiah son of Amoz sent to Hezekiah, saying: “Thus says the Lord, the God of Israel: Because you have prayed to me concerning King Sennacherib of Assyria, 22 this is the word that the Lord has spoken concerning him:
She despises you, she scorns you—
virgin daughter Zion;
she tosses her head—behind your back,
daughter Jerusalem.
23 “Whom have you mocked and reviled?
Against whom have you raised your voice
and haughtily lifted your eyes?
Against the Holy One of Israel!
24 By your servants you have mocked the Lord,
and you have said, ‘With my many chariots
I have gone up the heights of the mountains,
to the far recesses of Lebanon;
I felled its tallest cedars,
its choicest cypresses;
I came to its remotest height,
its densest forest.
25 I dug wells
and drank waters,
I dried up with the sole of my foot
all the streams of Egypt.’
26 “Have you not heard
that I determined it long ago?
I planned from days of old
what now I bring to pass,
that you should make fortified cities
crash into heaps of ruins,
27 while their inhabitants, shorn of strength,
are dismayed and confounded;
they have become like plants of the field
and like tender grass,
like grass on the housetops,
blighted[c] before it is grown.
28 “I know your rising up[d] and your sitting down,
your going out and coming in,
and your raging against me.
29 Because you have raged against me
and your arrogance has come to my ears,
I will put my hook in your nose
and my bit in your mouth;
I will turn you back on the way
by which you came.
30 “And this shall be the sign for you: This year eat what grows of itself, and in the second year what springs from that; then in the third year sow, reap, plant vineyards, and eat their fruit. 31 The surviving remnant of the house of Judah shall again take root downward, and bear fruit upward; 32 for from Jerusalem a remnant shall go out, and from Mount Zion a band of survivors. The zeal of the Lord of hosts will do this.
33 “Therefore thus says the Lord concerning the king of Assyria: He shall not come into this city, shoot an arrow there, come before it with a shield, or cast up a siege ramp against it. 34 By the way that he came, by the same he shall return; he shall not come into this city, says the Lord. 35 For I will defend this city to save it, for my own sake and for the sake of my servant David.”
Sennacherib’s Defeat and Death
36 Then the angel of the Lord set out and struck down one hundred eighty-five thousand in the camp of the Assyrians; when morning dawned, they were all dead bodies. 37 Then King Sennacherib of Assyria left, went home, and lived at Nineveh. 38 As he was worshiping in the house of his god Nisroch, his sons Adrammelech and Sharezer killed him with the sword, and they escaped into the land of Ararat. His son Esar-haddon succeeded him.
Hezekiah’s Illness
38 In those days Hezekiah became sick and was at the point of death. The prophet Isaiah son of Amoz came to him, and said to him, “Thus says the Lord: Set your house in order, for you shall die; you shall not recover.” 2 Then Hezekiah turned his face to the wall, and prayed to the Lord: 3 “Remember now, O Lord, I implore you, how I have walked before you in faithfulness with a whole heart, and have done what is good in your sight.” And Hezekiah wept bitterly.
4 Then the word of the Lord came to Isaiah: 5 “Go and say to Hezekiah, Thus says the Lord, the God of your ancestor David: I have heard your prayer, I have seen your tears; I will add fifteen years to your life. 6 I will deliver you and this city out of the hand of the king of Assyria, and defend this city.
7 “This is the sign to you from the Lord, that the Lord will do this thing that he has promised: 8 See, I will make the shadow cast by the declining sun on the dial of Ahaz turn back ten steps.” So the sun turned back on the dial the ten steps by which it had declined.[e]
9 A writing of King Hezekiah of Judah, after he had been sick and had recovered from his sickness:
10 I said: In the noontide of my days
I must depart;
I am consigned to the gates of Sheol
for the rest of my years.
11 I said, I shall not see the Lord
in the land of the living;
I shall look upon mortals no more
among the inhabitants of the world.
12 My dwelling is plucked up and removed from me
like a shepherd’s tent;
like a weaver I have rolled up my life;
he cuts me off from the loom;
from day to night you bring me to an end;[f]
13 I cry for help[g] until morning;
like a lion he breaks all my bones;
from day to night you bring me to an end.[h]
14 Like a swallow or a crane[i] I clamor,
I moan like a dove.
My eyes are weary with looking upward.
O Lord, I am oppressed; be my security!
15 But what can I say? For he has spoken to me,
and he himself has done it.
All my sleep has fled[j]
because of the bitterness of my soul.
16 O Lord, by these things people live,
and in all these is the life of my spirit.[k]
Oh, restore me to health and make me live!
17 Surely it was for my welfare
that I had great bitterness;
but you have held back[l] my life
from the pit of destruction,
for you have cast all my sins
behind your back.
18 For Sheol cannot thank you,
death cannot praise you;
those who go down to the Pit cannot hope
for your faithfulness.
19 The living, the living, they thank you,
as I do this day;
fathers make known to children
your faithfulness.
20 The Lord will save me,
and we will sing to stringed instruments[m]
all the days of our lives,
at the house of the Lord.
21 Now Isaiah had said, “Let them take a lump of figs, and apply it to the boil, so that he may recover.” 22 Hezekiah also had said, “What is the sign that I shall go up to the house of the Lord?”
Footnotes
- Isaiah 37:9 Heb he
- Isaiah 37:9 Or Nubia; Heb Cush
- Isaiah 37:27 With 2 Kings 19.26: Heb field
- Isaiah 37:28 Q Ms Gk: MT lacks your rising up
- Isaiah 38:8 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 38:12 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 38:13 Cn: Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 38:13 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 38:14 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 38:15 Cn Compare Syr: Heb I will walk slowly all my years
- Isaiah 38:16 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 38:17 Cn Compare Gk Vg: Heb loved
- Isaiah 38:20 Heb my stringed instruments
Isaia 37-38
Nuova Riveduta 2006
Preghiera di Ezechia. Profezia di Isaia. Liberazione di Gerusalemme
37 (A)Quando il re Ezechia ebbe udito questo, si stracciò le vesti, si coprì di un sacco ed entrò nella casa del Signore. 2 Mandò Eliachim, sovrintendente del palazzo, Sebna, il segretario, e i più anziani sacerdoti, coperti di sacchi, dal profeta Isaia, figlio di Amots. 3 Essi gli dissero: «Così parla Ezechia: “Oggi è giorno d’angoscia, di castigo e di disonore; poiché i figli stanno per uscire dal seno materno, però manca la forza per partorirli. 4 Forse il Signore, il tuo Dio, ha udito le parole di Rabsachè, che il re d’Assiria, suo signore, ha mandato per insultare il Dio vivente; e forse il Signore, il tuo Dio, punirà le parole che ha udite. Rivolgigli dunque una preghiera in favore del resto del popolo che rimane ancora”».
5 I servi del re Ezechia andarono dunque da Isaia. 6 E Isaia disse loro: «Così direte al vostro signore: “Così dice il Signore: ‘Non temere le parole che hai udite, con le quali i servi del re d’Assiria mi hanno insultato. 7 Ecco, io metterò in lui uno spirito tale che, all’udire una certa notizia, egli tornerà nel suo paese; e io lo farò morire di spada nel suo paese’”».
8 (B)Rabsachè tornò dal re d’Assiria e lo trovò che assediava Libna, poiché aveva saputo che il suo signore era partito da Lachis. 9 Il re ricevette questa notizia concernente Tiraca, re d’Etiopia: «Egli si è mosso per farti guerra». Udito questo, inviò dei messaggeri a Ezechia, con questo messaggio: 10 «Dite così a Ezechia, re di Giuda: “Il tuo Dio, nel quale confidi, non t’inganni dicendo: ‘Gerusalemme non sarà data nelle mani del re d’Assiria’. 11 Ecco, tu hai udito quello che i re d’Assiria hanno fatto a tutti i paesi, come li hanno distrutti; e tu riusciresti a scampare? 12 Gli dèi delle nazioni che i miei padri distrussero, gli dèi di Gozan, di Caran, di Resef e dei figli di Eden che sono a Telassar, riuscirono forse a liberarle? 13 Dove sono il re di Camat, il re di Arpad e il re della città di Sefarvaim, di Ena e d’Ivva?”».
14 Ezechia prese la lettera dalle mani dei messaggeri e la lesse; poi salì alla casa del Signore e la spiegò davanti al Signore. 15 Ezechia pregò il Signore, dicendo: 16 «Signore degli eserciti, Dio d’Israele, che siedi sopra i cherubini! Tu solo sei il Dio di tutti i regni della terra; tu hai fatto il cielo e la terra. 17 Signore, porgi l’orecchio e ascolta! Signore, apri i tuoi occhi e guarda! Ascolta tutte le parole che Sennacherib ha mandate per insultare il Dio vivente! 18 È vero, Signore: i re d’Assiria hanno devastato tutte quelle nazioni e i loro paesi, 19 e hanno dato alle fiamme i loro dèi, perché quelli non erano dèi ma opera di mano d’uomo, legno e pietra; per questo li hanno distrutti. 20 Ma ora, Signore, Dio nostro, liberaci dalle mani di Sennacherib, affinché tutti i regni della terra conoscano che tu solo sei il Signore!»
21 Allora Isaia, figlio di Amots, mandò a dire a Ezechia: «Così dice il Signore, Dio d’Israele: Ho udito la preghiera che mi hai rivolta riguardo a Sennacherib, re d’Assiria. 22 Questa è la parola che il Signore ha pronunciata contro di lui: “La vergine, figlia di Sion, ti disprezza e si fa beffe di te; la figlia di Gerusalemme scrolla il capo dietro a te.
23 Chi hai insultato e oltraggiato? Contro chi hai alzato la voce e levati in alto i tuoi occhi? Contro il Santo d’Israele.
24 Per bocca dei tuoi servi tu hai insultato il Signore, e hai detto: ‘Con la moltitudine dei miei carri io sono salito in cima alle montagne, sui fianchi del Libano; io abbatterò i suoi cedri più alti e i suoi cipressi più belli; arriverò al suo più remoto nascondiglio, alla sua magnifica foresta.
25 Io, io ho scavato e bevuto dell’acqua; con la pianta dei miei piedi prosciugherò tutti i fiumi d’Egitto’.
26 Non l’hai udito? Da lungo tempo ho preparato questo; da tempi antichi ne ho ideato il progetto; ora ho fatto in modo che si compia: che tu riduca città forti in monti di rovine.
27 I loro abitanti, privi di forza, sono spaventati e confusi; sono come l’erba dei campi, come la tenera verdura, come l’erbetta dei tetti, come grano riarso prima che metta la spiga.
28 Ma io so quando ti siedi, quando esci, quando entri e quando t’infuri contro di me.
29 Poiché ti sei infuriato contro di me, e perché la tua insolenza è salita alle mie orecchie, io ti metterò il mio anello al naso e il mio morso in bocca e ti farò tornare per la via da cui sei venuto”.
30 E questo, Ezechia, ti servirà di segno: quest’anno si mangerà il frutto del grano caduto; il secondo anno, quello che cresce da sé; ma il terzo anno seminerete e mieterete; pianterete vigne e ne mangerete il frutto. 31 E il resto della casa di Giuda che sarà scampato metterà ancora radici in basso e porterà frutto in alto. 32 Poiché da Gerusalemme uscirà un residuo, e dal monte di Sion usciranno degli scampati. Lo zelo del Signore degli eserciti farà questo.
33 Perciò così parla il Signore riguardo al re d’Assiria: “Egli non entrerà in questa città e non vi lancerà freccia; non l’assalirà con scudi e non alzerà terrapieno contro di essa.
34 Egli se ne tornerà per la via da cui è venuto, e non entrerà in questa città”, dice il Signore.
35 “Io proteggerò questa città per salvarla, per amore di me stesso e per amore di Davide, mio servo”».
36 L’angelo del Signore uscì e colpì, nel campo degli Assiri, centottantacinquemila uomini; e quando la gente si alzò la mattina, eccovi tanti cadaveri.
37 Allora Sennacherib, re d’Assiria, tolse l’accampamento, partì e tornò a Ninive, dove rimase. 38 Mentre stava prostrato nella casa di Nisroc, suo dio, Adrammelec e Sareser, suoi figli, lo uccisero a colpi di spada e si rifugiarono nel paese di Ararat. Ed Esaraddon, suo figlio, regnò al suo posto.
Malattia, guarigione e cantico di Ezechia
38 (C)In quel tempo Ezechia si ammalò di una malattia che doveva condurlo alla morte. Il profeta Isaia, figlio di Amots, andò da lui e gli disse: «Così parla il Signore: “Da’ i tuoi ordini alla tua casa, perché sei un uomo morto; non guarirai”».
2 Allora Ezechia voltò la faccia verso il muro e pregò il Signore, dicendo: 3 «Signore ricòrdati, ti prego, che io ho camminato davanti a te con fedeltà e con cuore integro, e che ho fatto ciò che è bene ai tuoi occhi». Ed Ezechia scoppiò in un gran pianto.
4 Allora la parola del Signore fu rivolta a Isaia in questi termini: 5 «Va’, e di’ a Ezechia: “Così parla il Signore, Dio di Davide, tuo padre: ‘Ho udito la tua preghiera, ho visto le tue lacrime; ecco, io aggiungerò ai tuoi giorni quindici anni; 6 libererò te e questa città dalle mani del re d’Assiria e proteggerò questa città. 7 E, da parte del Signore, questo ti servirà di segno che il Signore adempirà la parola da lui pronunciata: 8 ecco, io farò retrocedere di dieci gradini l’ombra dei gradini che, per effetto del sole, si è allungata sui dieci gradini di Acaz’”». E il sole retrocedette di dieci gradini sui gradini dov’era disceso.
9 (D)Scritto di Ezechia, re di Giuda, in occasione della sua malattia e della guarigione dal suo male.
10 Io dicevo: «Al declino dei miei giorni devo andarmene alle porte del soggiorno dei morti; io sono privato del resto dei miei anni!»
11 Io dicevo: «Non vedrò più il Signore, il Signore, sulla terra dei viventi; fra gli abitanti del mondo dei trapassati, non vedrò più nessun uomo.
12 La mia abitazione è divelta e portata via lontano da me, come una tenda di pastore. Io ho arrotolato la mia vita, come fa il tessitore; egli mi taglia via dalla trama; dal giorno alla notte tu mi avrai finito.
13 Io speravo fino al mattino… ma come un leone, egli mi spezzava tutte le ossa; dal giorno alla notte tu mi avrai finito.
14 Io stridevo come la rondine, come la gru, io gemevo come la colomba: i miei occhi erano stanchi di guardare in alto. Signore, mi si fa violenza; sii tu il mio garante».
15 Che dirò? Egli mi ha parlato ed egli l’ha fatto; io camminerò con umiltà durante i miei anni, ricordando l’amarezza della mia anima.
16 Signore, mediante queste cose si vive e in tutte queste cose sta la vita del mio spirito; guariscimi dunque e rendimi la vita!
17 Ecco, è per la mia pace che io ho avuto grande amarezza; ma tu, nel tuo amore, mi hai liberato dalla fossa della decomposizione, perché ti sei gettato dietro alle spalle tutti i miei peccati.
18 Poiché non è il soggiorno dei morti che possa lodarti, non è la morte che ti possa celebrare; quelli che scendono nella tomba non possono più sperare nella tua fedeltà.
19 Il vivente, il vivente è quello che ti loda, come faccio io quest’oggi; il padre farà conoscere ai suoi figli la tua fedeltà.
20 Il Signore mi salva! Suoneremo melodie, tutti i giorni della nostra vita, nella casa del Signore.
21 Isaia aveva detto: «Si prenda un impiastro di fichi secchi, lo si applichi sull’ulcera e il re guarirà». 22 Ezechia aveva detto: «Da quale segno riconoscerò che io salirò alla casa del Signore?»
Jesaja 37-38
Schlachter 2000
Hiskia sucht Jesajas Fürbitte. Der Herr wendet die Belagerung ab
37 Und es geschah, als der König Hiskia dies hörte, da zerriss er seine Kleider, hüllte sich in Sacktuch und ging in das Haus des Herrn.
2 Und er sandte Eljakim, der über den Palast gesetzt war, und Schebna, den Schreiber, samt den Ältesten der Priester in Sacktuch gehüllt zu dem Propheten Jesaja, dem Sohn des Amoz.
3 Und sie sprachen zu ihm: So spricht Hiskia: Das ist ein Tag der Not und der Züchtigung und ein Tag der Schmach; denn die Kinder sind bis zum Durchbruch gekommen, aber da ist keine Kraft zum Gebären![a]
4 Vielleicht wird der Herr, dein Gott, die Worte des Rabschake hören, den sein Herr, der König von Assyrien, gesandt hat, um den lebendigen Gott zu verhöhnen, und wird die Worte bestrafen, die der Herr, dein Gott, gehört hat. So lege doch Fürbitte ein für den Überrest, der noch vorhanden ist!
5 Als nun die Knechte des Königs Hiskia zu Jesaja kamen,
6 da sprach Jesaja zu ihnen: So sollt ihr zu eurem Herrn sprechen: So spricht der Herr: »Fürchte dich nicht vor den Worten, die du gehört hast, mit denen die Knechte des Königs von Assyrien mich gelästert haben!
7 Siehe, ich will ihm einen Geist eingeben, dass er ein Gerücht hören und wieder in sein Land ziehen wird; und ich will ihn in seinem Land durch das Schwert fällen!«
8 Als nun der Rabschake zurückkehrte, fand er den König von Assyrien im Kampf gegen Libna; denn er hatte gehört, dass er von Lachis abgezogen war.
9 Da hörte [Sanherib] von Tirhaka, dem König von Kusch, sagen: Er ist ausgezogen, um gegen dich zu kämpfen! Als er das hörte, sandte er Boten zu Hiskia und sprach:
10 So sollt ihr zu Hiskia, dem König von Juda, sprechen: Lass dich von deinem Gott, auf den du vertraust, nicht verführen, indem du sprichst: »Jerusalem wird nicht in die Hand des Königs von Assyrien gegeben werden!«
11 Siehe, du hast gehört, was die Könige von Assyrien allen Ländern angetan haben, wie sie den Bann an ihnen vollstreckt haben; und du solltest errettet werden?
12 Haben die Götter der Heidenvölker etwa die errettet, welche meine Väter vernichtet haben, nämlich Gosan, Haran, Rezeph und die Söhne Edens, die in Telassar waren?
13 Wo ist der König von Hamat und der König von Arpad und der König der Stadt Sepharwajim, von Hena und Iwa?
Hiskias Gebet und die Antwort des Herrn
14 Als nun Hiskia den Brief aus der Hand der Boten empfangen und gelesen hatte, ging er hinauf in das Haus des Herrn; und Hiskia breitete ihn aus vor dem Herrn.
15 Und Hiskia betete vor dem Herrn und sprach:
16 O Herr der Heerscharen, du Gott Israels, der du über den Cherubim thronst, du allein bist Gott über alle Königreiche der Erde! Du hast den Himmel und die Erde gemacht.
17 Herr, neige dein Ohr und höre! Tue deine Augen auf, o Herr, und sieh! Ja, höre alle Worte Sanheribs, der hierher gesandt hat, um den lebendigen Gott zu verhöhnen!
18 Es ist wahr, Herr, die Könige von Assyrien haben alle Länder [der Heidenvölker] und ihr Gebiet verwüstet,
19 und sie haben ihre Götter ins Feuer geworfen; denn sie waren keine Götter, sondern Werke von Menschenhand, Holz und Stein, und so konnten sie sie vernichten.
20 Nun aber, Herr, unser Gott, errette uns aus seiner Hand, damit alle Königreiche der Erde erkennen, dass du der Herr bist, du allein!
21 Da sandte Jesaja, der Sohn des Amoz, zu Hiskia und ließ ihm sagen: So spricht der Herr, der Gott Israels: Was du wegen Sanheribs, des Königs von Assyrien, zu mir gebetet hast —
22 nun, dies ist das Wort, das der Herr gegen ihn geredet hat: »Es verachtet dich, es spottet über dich die Jungfrau, die Tochter Zion; die Tochter Jerusalem schüttelt das Haupt über dich[b].
23 Wen hast du verhöhnt und gelästert? Und gegen wen hast du deine Stimme erhoben und deine Augen [stolz] emporgerichtet? Gegen den Heiligen Israels!
24 Du hast durch deine Knechte den Herrn verhöhnt und gesagt: ›Mit der Menge meiner Streitwagen bin ich auf die Gipfel der Berge gestiegen, auf das äußerste Ende des Libanon. Und ich will seine hohen Zedernbäume abhauen und seine auserlesenen Zypressen, und will auf seine äußerste Höhe kommen, in den Wald seines Lustgartens.
25 Ich habe Wasser gegraben und ausgetrunken und trockne mit meinen Fußsohlen alle Ströme Ägyptens aus!
26 Hast du aber nicht gehört, dass ich dies längst vorbereitet und seit den Tagen der Vorzeit beschlossen habe? Nun aber habe ich es kommen lassen, dass du feste Städte zu öden Steinhaufen verwüstet hast.
27 Und ihre Einwohner waren machtlos; sie erschraken und wurden zuschanden; sie wurden wie das Gras auf dem Feld und wie grünes Kraut, wie Gras auf den Dächern und wie Korn, das versengt wurde, ehe es aufgeschossen ist.
28 Ich weiß um deinen Wohnsitz und um dein Aus- und Einziehen, und dass du gegen mich tobst.
29 Weil du denn gegen mich tobst und dein Übermut[c] mir zu Ohren gekommen ist, so will ich dir meinen Ring in die Nase legen und meinen Zaum in dein Maul, und ich will dich auf dem Weg wieder zurückführen, auf dem du gekommen bist!«
30 Und das soll dir[d] zum Zeichen sein: In diesem Jahr werdet ihr Brachwuchs essen und im zweiten Jahr, was von selbst wachsen wird; im dritten Jahr aber sollt ihr säen und ernten und Weinberge pflanzen und deren Früchte essen!
31 Und was vom Haus Juda entkommen und übrig geblieben ist, wird wieder nach unten Wurzeln schlagen und nach oben Frucht tragen;
32 denn von Jerusalem wird ein Überrest ausgehen und Entkommene vom Berg Zion. Der Eifer des Herrn der Heerscharen wird dies tun!
33 Darum, so spricht der Herr über den König von Assyrien: Er soll nicht in diese Stadt hineinkommen und keinen Pfeil hineinschießen und mit keinem Schild gegen sie anrücken und keinen Wall gegen sie aufwerfen.
34 Auf dem Weg, auf dem er gekommen ist, soll er wieder zurückkehren; aber in diese Stadt soll er nicht eindringen; der Herr sagt es!
35 Denn ich will diese Stadt beschirmen, um sie zu erretten um meinetwillen und um meines Knechtes David willen!
36 Und der Engel des Herrn ging aus und erschlug im Lager der Assyrer 185 000 Mann. Und als man am Morgen früh aufstand, siehe, da waren diese alle tot, lauter Leichen.
37 Da brach Sanherib, der König von Assyrien, auf und zog fort, und er kehrte heim und blieb in Ninive.
38 Und es geschah, als er im Haus seines Gottes Nisroch anbetete, da erschlugen ihn seine Söhne Adrammelech und Sarezer mit dem Schwert; und sie entkamen in das Land Ararat. Und sein Sohn Esarhaddon wurde König an seiner Stelle.
Hiskias Krankheit und Genesung
38 In jenen Tagen wurde Hiskia todkrank. Da kam der Prophet Jesaja, der Sohn des Amoz, zu ihm und sprach zu ihm: So spricht der Herr: Bestelle dein Haus;[e] denn du sollst sterben und nicht am Leben bleiben!
2 Da wandte Hiskia sein Angesicht gegen die Wand und betete zum Herrn;
3 und er sprach: Ach, Herr, gedenke doch daran, dass ich in Wahrheit und mit ganzem Herzen vor dir gewandelt bin und getan habe, was gut ist in deinen Augen! Und Hiskia weinte sehr.
4 Da erging das Wort des Herrn folgendermaßen an Jesaja:
5 Geh hin und sage zu Hiskia: So spricht der Herr, der Gott deines Vaters David: Ich habe dein Gebet erhört und deine Tränen angesehen. Siehe, ich will zu deinen Lebenstagen noch 15 Jahre hinzufügen;
6 und ich will dich und diese Stadt aus der Hand des Königs von Assyrien erretten; und ich will diese Stadt beschirmen.
7 Und das sei dir das Zeichen von dem Herrn, dass der Herr das Wort erfüllen wird, das er gesprochen hat:
8 Siehe, ich lasse den Schatten an der Sonnenuhr[f] des Ahas um zehn Stufen zurückkehren, [nämlich um so viel], wie die Sonne ihn bereits an der Sonnenuhr hatte abwärtsgehen lassen! So ging die Sonne an der Sonnenuhr um zehn Stufen zurück, die sie abwärtsgegangen war.
9 Eine Aufzeichnung Hiskias, des Königs von Juda, als er krank gewesen und von seiner Krankheit wieder genesen war:
10 Ich sprach: In meinen besten Jahren muss ich zu den Toren des Totenreichs eingehen! Ich bin des Rests meiner Jahre beraubt.
11 Ich sprach: Ich werde den Herrn nicht mehr sehen, den Herrn im Land der Lebendigen; bei den Abgeschiedenen[g] werde ich keinen Menschen mehr erblicken.
12 Meine Wohnung wird abgebrochen und wie ein Hirtenzelt von mir weggeführt. Ich habe mein Leben ausgewoben wie ein Weber; er wird mich vom Kettgarn abschneiden. Ehe der Tag zur Nacht wird, machst du ein Ende mit mir!
13 Ich lag da bis zum Morgen [und dachte]: Einem Löwen gleich, so wird er mir alle meine Gebeine zermalmen. Ehe der Tag zur Nacht wird, machst du ein Ende mit mir!
14 Ich zwitscherte wie eine Schwalbe, wie eine Drossel, und gurrte wie eine Taube. Meine Augen blickten schmachtend zur Höhe: Ach, Herr, ich bin bedrängt; tritt als Bürge für mich ein!
15 Was [anderes] sollte ich sagen? Er aber redete zu mir und führte es auch aus! Ich will nun mein Leben lang vorsichtig wandeln wegen dieser Bekümmernis meiner Seele.
16 O Herr, dadurch lebt man, und in all diesem besteht das Leben meines Geistes! So wirst du mich gesund machen und aufleben lassen.
17 Siehe, zum Frieden diente mir bitteres Leid; du hast ja meine Seele liebevoll umfangen und sie aus der Grube des Verderbens herausgezogen; denn du hast alle meine Sünden hinter deinen Rücken geworfen!
18 Denn das Totenreich kann dich nicht loben, noch der Tod dich preisen; und die in die Grube fahren, können nicht auf deine Treue hoffen;
19 sondern der Lebendige, ja, der Lebendige lobt dich, wie ich es heute tue. Der Vater erzählt den Kindern von deiner Treue.
20 Herr! Dafür, dass du mich gerettet hast, wollen wir alle Tage unseres Lebens unser Saitenspiel erklingen lassen im Haus des Herrn!
21 Denn Jesaja hatte gesagt: Man bringe eine Feigenmasse[h] und streiche sie ihm als Salbe auf das Geschwür, so wird er gesund werden!
22 Da hatte Hiskia gefragt: Welches ist das Zeichen, dass ich in das Haus des Herrn hinaufgehen werde?
Footnotes
- (37,3) Hiskia gebraucht hier das Bild einer natürlichen Geburt, bei der das Kind schon im Geburtskanal steckt, aber die Kraft zum endgültigen Austreiben fehlt — damals eine schlimme Notlage mit meist tödlichem Ausgang für das Kind.
- (37,22) w. hinter dir her; d.h. wenn du von ihr abziehen musst.
- (37,29) w. deine Sorglosigkeit.
- (37,30) d.h. Hiskia.
- (38,1) w. gib Befehl wegen deines Hauses; d.h. ordne alle Angelegenheiten und die Erbfolge in deiner Familie. Hiskia hatte zu diesem Zeitpunkt noch keinen Sohn, der ihm auf dem Thron nachfolgen konnte.
- (38,8) w. an den Stufen od. Graden, so auch im übrigen Vers; d.h. an den Einteilungen der Sonnenuhr.
- (38,11) w. den Bewohnern des Aufhörens, d.h. des Totenreiches.
- (38,21) w. einen Feigenkuchen [aus gepressten Feigen] vom Feigenbaum.
Ézsaiás 37-38
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Ezékiás az Örökkévaló segítségét kéri(A)
37 Amikor Ezékiás király végighallgatta a követek jelentését, megszaggatta a ruháit, majd zsákruhába[a] öltözött, és az Örökkévaló Templomához ment. 2 Azután elküldte néhány emberét Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Ezek voltak a követei: Eljákim, a királyi palota udvarmestere, azután Sebna, a király titkára, és a papok vezetői. Valamennyien zsákruhába öltöztek.
3 Elmentek Ézsaiáshoz és ezt mondták: „Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje.[b] 4 Talán meghallotta Istened, az Örökkévaló, hogy mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent káromolja és gyalázza. Talán meg is fenyíti őt Istened, az Örökkévaló ezért az istenkáromlásért, amely bizonyára feljutott hozzá. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”
5-6 Ézsaiás meghallgatta a király üzenetét, majd így felelt: „Ezt a választ vigyétek uratoknak. Azt mondja neked az Örökkévaló: »Ne ijedj meg attól, amit az asszír király szolgái mondtak, mert ők engem gyaláztak és káromoltak! 7 Figyeld csak meg, mit teszek vele! Egy szellemet küldök az asszír király ellen. Amikor a király híreket kap, hazatér országába, ott pedig kardélre juttatom: a saját földjén fogják meggyilkolni.«”
8-9 Ezután Tirháká,[c] Etiópia királya felvonult seregével Asszíria királya ellen. Amikor ezt az asszír király megtudta, elvonult Lákisból, és Libna városát kezdte ostromolni. Rabsaké ekkor Libnába ment, mert közben hallotta, hogy az asszír király ott tartózkodik.
Az asszír király ekkor követeit ismét Ezékiáshoz küldte, hogy a következő üzenetet adják át neki szóban és írásban is:
10 „Ne higgy Istenednek, akiben bízol, ha azt mondaná, hogy Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának a kezébe; mert Istened becsap téged! 11 Láthatod, hogyan pusztították el Asszíria királyai az összes országot! Azt képzeled, hogy te majd megmenekülsz a kezemből?! 12 Elődeim, Asszíria királyai pusztították el Gózánt, Háránt, Recefet és Eden népét Telasszárban! Ezeknek istenei közül egyik sem tudta megmenteni népét Asszíria hatalmától. 13 Nézd meg mi lett a sorsa Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivvá királyainak!”
Ezékiás imádsága
14 Ezékiás meghallgatta a követeket, átvette tőlük az asszír király levelét, és elolvasta. Majd fogta a levelet, és fölment az Örökkévaló Templomába. Ott, az Örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset, 15 és így könyörgött az Örökkévalóhoz:
16 „Örökkévaló, Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kerubok fölött ülsz királyi trónodon! Te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül! Egyedül te vagy a föld összes királyságainak Istene! Te teremtetted az eget és a földet! 17 Kérlek, Örökkévaló, hallgass meg engem! Figyelj rám, és lásd meg ezt a levelet! Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amellyel az Élő Istent káromolta és gyalázta!
18 Mert igaz, Örökkévaló, hogy Asszíria királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat, 19 azok isteneit pedig elégették. De azok az úgynevezett istenek nem voltak valódiak, csupán emberi kéz kőből és fából készült alkotásai — ezért tudták elpusztítani azokat.
20 Ezért hát, Örökkévaló, Istenünk, szabadíts ki bennünket az asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy egyedül te vagy az Örökkévaló, és nincs rajtad kívül más Isten!”
Az Örökkévaló válasza
21 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia Ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene. Mivel hozzám imádkoztál Szanhérib, Asszíria királya miatt,[d] 22 válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek:
»Bizony Sion szűz leánya kicsúfol téged!
Jeruzsálem leánya kigúnyol téged![e]
23 De te, Asszíria királya, kit gúnyoltál ki?
Ki ellen szóltál olyan kevélyen?
Kit néztél le megvetéssel és büszke tekintettel?
Kit gyaláztál és káromoltál?
Izráel Szentjét!
Bizony, ellene vétkeztél!
24 Szolgáid által az Örökkévalót gyaláztad és káromoltad!«
Ezt mondtad:
»Rengeteg harci szekeremmel
felmentem a hegyek tetejére,
még a Libanon csúcsára is!
Ledöntöttem a legmagasabb cédrusokat,
kivágtam a legszebb sudár fenyőket,
behatoltam a legsűrűbb erdőkbe,
a legtávolabbi zugokba!
25 Ha akartam, idegen földön is kutat ástam,
hogy vizet igyak belőle.
Ha akartam, lépteimmel kiszárítottam
Egyiptom minden folyóját!«
26 Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked, Asszíria királya:
»Hát nem hallottad,
hogy mindezt én határoztam el réges-régen?
Nem tudtál róla,
hogy én terveztem ezeket az ősidőkben?
Most csak kiformáltam és véghezvittem.
Mert én akartam, hogy elfoglalj erős városokat,
és romhalmazzá rombold váraikat.
27 Ezért fogyott el védőik ereje,
megrémültek tőled, szégyent vallottak,
s olyanok lettek, mint mezőn a gyenge fű,
mint háztetőn a gyom,
mely hirtelen elszárad,
még kalászt sem hoz.
28 De én jól ismerlek téged, Asszíria királya!
Tudok róla, ha leülsz, vagy elindulsz,
s tudom, mikor térsz vissza.
Látom, hogyan forralod haragod ellenem.
29 Ellenem tomboló haragod miatt,
és elbizakodott kevélységedért
— mert hallottam minden szavad —,
orrodba akasztom horgomat,
zablámat szádba teszem,
és kényszerítelek, hogy visszatérj az úton,
amelyen jöttél.«”
30 Azután az Örökkévaló így folytatta: „Neked pedig, Ezékiás, megerősítésül jelt adok, hogy biztos legyél benne: én mondtam ezt neked!
Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami a gabonaföldön magától terem. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vethettek, és arathatjátok a gabonát, sőt szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek.
31 Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökeret ereszt a földben, és bőséges termést hoz ágain. 32 Mert e nép maradéka Jeruzsálemből kiindulva ismét benépesíti a földet. Akik megszabadultak, a Sion hegyéről rajzanak majd szét. Az Örökkévaló féltékeny és erős szeretete[f] fogja ezt véghezvinni.”
33 Asszíria királyáról pedig ezt mondja az Örökkévaló:
„Jeruzsálembe nem teszi be a lábát!
Még egy nyílvesszőt sem lő a városra,
fegyvereit sem fordítja ellene,
meg sem ostromolja,
34 hanem visszatér országába
azon az úton, amelyen jött.
Nem jön be ebbe a városba
— mondja az Örökkévaló —,
35 mert megvédem és megmentem Jeruzsálemet
önmagamért,
és szolgámért, Dávidért.”
Az asszír sereg pusztulása
36 Ezután az Örökkévaló elküldte angyalát, aki éjjel 185 000 katonát megölt az asszír sereg táborában. Amikor másnap reggel az életben maradottak korán reggel felébredtek, megdöbbenve látták bajtársaik holttestét. 37 Szanhérib, Asszíria királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe, és ott is maradt. 38 Egy napon Szanhérib éppen imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, amikor fiai, Adrammelek és Szárecer karddal meggyilkolták, majd elmenekültek Ararát földjére. Ezután Szanhérib egyik fia, Észárhaddón követte a trónon apját.
Ezékiás életét az Örökkévaló meghosszabbítja(B)
38 Abban az időben Ezékiás, Júda királya megbetegedett, és már a halálán volt. Ézsaiás, Ámóc fia meglátogatta, és azt mondta neki: „Ezt mondja az Örökkévaló: Rendezd el a dolgaidat, mert nem fogsz meggyógyulni, hanem meghalsz!” 2 Ennek hallatára Ezékiás a fal felé fordult, és így könyörgött: 3 „Örökkévaló, kérlek, emlékezz rá, hogy egész életemben hűséges voltam hozzád, és teljes szívvel azt tettem, amit helyesnek látsz!” — így könyörgött és sírt a király sokáig.
4 Történt ezek után, hogy az Örökkévaló ismét szólt Ézsaiáshoz: 5 „Menj vissza Ezékiáshoz, és mondd neki: Ezt üzeni az Örökkévaló, Dávidnak, ősapádnak Istene: »Meghallgattam könyörgésedet, láttam könnyeidet, és tizenöt évvel meghosszabbítom életed idejét. 6 Ezen felül megszabadítalak téged és Jeruzsálemet is Asszíria királyának a kezéből, és megvédem a várost.«”
[21] [g] Ezután Ézsaiás mondta a szolgáknak, hogy hozzanak egy szárított füge-csomót, és kössék rá Ezékiás sebére, hogy meggyógyuljon. 22 Ezékiás pedig már azt kérdezte: „Mikor mehetek föl ismét az Örökkévaló Templomába? Mi lesz a jele, hogy már meggyógyultam?”
7 Ez lesz a jel számodra az Örökkévalótól, hogy beteljesíti, amit ígért:[h] 8 „Nézd! Visszaviszem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján azokon a fokokon, amelyen már áthaladt.”
Az árnyék pedig valóban visszahátrált tíz fokot a napórán, azokon a fokokon, amelyeken előzőleg már áthaladt.
Ezékiás király hálaadó zsoltára
9 Ezt az éneket Ezékiás, Júda királya akkor írta, amikor felgyógyult halálos betegségéből:
10 „Azt gondoltam: Hát életem derekán
kell átmennem az alvilág kapuján,
s többi éveimet elrabolják tőlem!
11 Azt mondtam: Hát nem láthatom többé
az Örökkévalót[i] az élők földjén?
Nem láthatom többé a földön élő embereket sem?
12 Sátorom lebontják, mint a pásztorok sátrát,
s ki kell költöznöm belőle.
Mint a takács a vásznat, összetekeri életem,
s levágja a szövőszékről.
Végez velem, mihelyst a nappal éjjelre vált.
13 Hajnalig kiáltok segítségért,
de úgy összetöri minden csontomat,
mint zsákmányát az oroszlán.
Végez velem, mihelyst a nappal éjjelre vált.
14 Mint rémült fecskefióka, sipogtam,
és nyögtem, mint a galamb.
Uram, fölnézek a mennybe,
onnan várok segítséget.
Segíts rajtam, ments meg,
te légy a szabadítóm!
15 Mit is mondhatnék?
Hiszen azt tetted velem,
amit mondtál.
Alázatban élem le hátralévő éveimet,
lelkem keserűsége után.
16 Uram, ezek által él minden ember,
te éltetsz engem is!
Meggyógyítasz, és életet adsz nekem!
17 Bizony, még ez a szorongatás
és nyomorúság is a javamra vált!
Mert szeretsz,
hát kihúztad lelkem a sírveremből,
s hátad mögé hajítottad összes bűnömet!
18 Nem a Seol dicsér téged,
foglyai nem magasztalnak.
A halál nem dicsőít téged, Uram,
sem a sírba hullók
nem reménykednek többé hűségedben!
19 Csak az élők,
csak az, ki él, az dicsőít téged,
mint ahogy ma én magasztallak, Uram!
Hirdessék hűségedet az apák a fiaiknak!
20 Bizony, az Örökkévaló megszabadít engem,
semmi kétség!
Énekeljük hát hálaénekeimet, hangszerekkel,
az Örökkévaló házában,
egész életemben!”
Footnotes
- Ézsaiás 37:1 zsákruha A böjt, gyász és szomorúság kifejezése, akárcsak a ruha megszaggatása.
- Ézsaiás 37:3 Olyan… megszülje Szó szerint: „a fiak a megszületésig jutottak, de nincs erő a szüléshez”.
- Ézsaiás 37:8 Tirháká Valószínűleg azonos a „Taharqa” nevű egyiptomi fáraóval, aki Kr.e. 690–664 között uralkodott.
- Ézsaiás 37:21 Itt az ókori görög fordításban (LXX) és a 2Kir 19:20-ban még ez következik: „… meghallgattalak téged”.
- Ézsaiás 37:22 Sion… téged Képes beszéd, Isten mondja az asszír királynak. Értelme: „Jeruzsálemet nem tudod elfoglalni, csúfos kudarcot vallasz hencegéseddel, s ezért Jeruzsálem lakói kigúnyolnak!”
- Ézsaiás 37:32 féltékeny… szeretete Az eredetiben egyetlen szó, amely valamilyen erős felindulást jelent: szeretet, gyűlölet, harag vagy féltékenység egyaránt lehet.
- Ézsaiás 38:21 Ezek a versek jobban illeszkednek ide, mint a fejezet végére (ahogy a masszoréta héber szövegben vannak). A 2Kir 20:6–9 szövege megőrizte az eredeti sorrendet, ezért azt követtük.
- Ézsaiás 38:7 Ez… ígért A 2Kir 20:9 szerint ezt Ézsaiás mondta, aki azonban a 8. versben már Isten szavait idézi.
- Ézsaiás 38:11 Örökkévalót Az eredeti héber szövegben itt a JAH JAHVE név szerepel.
Ésaïe 37-38
La Bible du Semeur
Confiance
(2 R 19.1-7)
37 Lorsque le roi Ezéchias eut entendu leur rapport, il déchira ses vêtements, se couvrit d’un vêtement d’étoffe grossière et se rendit au temple de l’Eternel. 2 En même temps, il envoya Eliaqim, qui avait la charge du palais, Shebna le secrétaire et les plus anciens des prêtres, tous vêtus de vêtements d’étoffe grossière, chez le prophète Esaïe, fils d’Amots, 3 avec ce message : « Voici ce que te fait dire Ezéchias : Ce jour est un jour de détresse, de châtiment et de honte. Nous sommes comme des femmes sur le point d’accoucher qui n’auraient pas la force de mettre leur enfant au monde. 4 Peut-être l’Eternel, ton Dieu, prêtera-t-il attention à ces paroles que l’aide de camp du roi d’Assyrie a prononcées de la part de son maître, pour insulter le Dieu vivant. Peut-être l’Eternel, ton Dieu, le punira-t-il à cause des paroles qu’il a entendues. Intercède donc en faveur du reste de ce peuple qui subsiste encore. »
5 Les ministres du roi Ezéchias se rendirent donc auprès d’Esaïe, 6 qui leur dit : Voici ce que vous direz à votre souverain : « Ainsi parle l’Eternel : Ne te laisse pas effrayer par les paroles que tu as entendues et par lesquelles les officiers du roi d’Assyrie m’ont outragé. 7 Ce roi va recevoir une certaine nouvelle ; là-dessus, je lui ferai prendre la décision de retourner dans son pays, où je le ferai mourir assassiné. »
Menaces
(2 R 19.8-13)
8 L’aide de camp apprit que le roi d’Assyrie était parti de Lakish et qu’il était en train d’attaquer Libna[a]. Il s’en retourna donc pour le rejoindre. 9 Peu après, le roi d’Assyrie reçut la nouvelle que Tirhaqa, le roi d’Ethiopie[b], s’était mis en campagne pour l’attaquer. A cette nouvelle, il envoya des messagers à Ezéchias avec ces instructions : 10 Vous direz à Ezéchias, roi de Juda : « Ne te laisse pas tromper par ton Dieu en qui tu te confies s’il te dit que Jérusalem ne tombera pas aux mains du roi d’Assyrie. 11 Tu as toi-même appris comment les rois d’Assyrie ont traité tous les pays, comment ils les ont voués à la destruction complète. Crois-tu que toi seul tu y échapperais ? 12 Mes ancêtres ont détruit les villes de Gozân, Harân et Retseph[c], ils ont exterminé les descendants d’Eden qui vivaient à Telassar[d]. Les dieux de ces pays ont-ils délivré ces gens ? 13 Que sont devenus les rois de Hamath, d’Arpad, de la ville de Sepharvaïm[e], de Héna et de Ivva ? »
Prière
(2 R 19.14-19)
14 Ezéchias prit la lettre de la main des messagers ; il la lut et se rendit au temple de l’Eternel. Il la déroula devant l’Eternel 15 et il pria : 16 Eternel, Seigneur des armées célestes, Dieu d’Israël qui sièges au-dessus des chérubins[f], c’est toi qui es le seul Dieu pour tous les royaumes de la terre, c’est toi qui as fait le ciel et la terre. 17 Eternel, prête l’oreille et écoute ! Eternel, ouvre les yeux et regarde ! Entends toutes les paroles que Sennachérib a envoyé dire pour insulter le Dieu vivant. 18 Il est vrai, ô Eternel, que les rois d’Assyrie ont massacré tous ces peuples et ravagé leurs pays, 19 et qu’ils ont jeté au feu leurs dieux, parce que ce n’étaient pas des dieux. Ils ont pu les détruire parce que ce n’étaient que des objets en bois ou en pierre fabriqués par des hommes. 20 Mais toi, Eternel, notre Dieu, délivre-nous maintenant de Sennachérib, pour que tous les royaumes de la terre sachent que toi seul, tu es l’Eternel[g].
La délivrance miraculeuse
(2 R 19.20-34)
21 Alors Esaïe, fils d’Amots, envoya le message suivant à Ezéchias : Voici ce que déclare l’Eternel, le Dieu d’Israël, que tu as prié au sujet de Sennachérib, roi d’Assyrie. 22 Voici la parole que l’Eternel prononce contre lui :
Dame Sion
n’a que mépris pour toi |et se moque de toi.
Dame Jérusalem
hoche la tête à ton sujet.
23 Qui as-tu insulté ?
Qui as-tu outragé |de ta voix arrogante,
de ton regard hautain ?
Moi, le Saint d’Israël !
24 Car par tes serviteurs
tu as insulté le Seigneur
et tu as dit :
« Grâce à mes nombreux chars,
moi, j’ai gravi |les sommets des montagnes,
j’ai pénétré |jusqu’au cœur du Liban
pour y couper |les cèdres les plus hauts
et les plus beaux cyprès,
et parvenir |jusqu’au dernier sommet,
dans sa forêt la plus touffue.
25 J’ai fait creuser des puits |et j’ai bu de leur eau[h],
j’ai asséché |sur mon passage
tout le delta du Nil. »
26 Mais ne sais-tu donc pas |que moi j’ai décidé |depuis longtemps |tous ces événements
et que, depuis les temps anciens, |j’en ai formé le plan ?
Et à présent je les fais survenir,
en sorte que tu réduises en tas de ruines |des villes fortifiées.
27 Leurs habitants sont impuissants,
terrifiés, ils ont honte,
ils sont comme l’herbe des champs, |comme la verdure des prés
et l’herbe sur les toits,
flétrie[i] avant d’avoir poussé.
28 Mais moi je sais quand tu t’assieds[j],
quand tu sors, quand tu rentres,
quand tu t’emportes contre moi.
29 Oui, tu t’emportes contre moi !
Tes discours arrogants |sont parvenus à mes oreilles ;
c’est pourquoi je te passerai |mon anneau dans le nez[k]
et je te riverai |mon mors entre les lèvres,
puis je te ferai retourner |par où tu es venu.
30 Quant à toi, Ezéchias, |ceci te servira de signe :
Cette année-ci, on mangera |ce qu’a produit le grain tombé,
l’année prochaine, |ce qui aura poussé tout seul,
mais la troisième année,
vous sèmerez, vous ferez des récoltes,
vous planterez des vignes, |et vous en mangerez les fruits.
31 Alors les survivants, |ceux qui seront restés |du peuple de Juda,
seront de nouveau comme un arbre |qui plonge dans le sol |de nouvelles racines
et qui porte des fruits.
32 Oui, à Jérusalem, |un reste surgira,
sur le mont de Sion, |se lèveront des rescapés.
Voilà ce que fera |le Seigneur des armées célestes |dans son ardent amour pour vous.
33 C’est pourquoi, voici ce que l’Eternel déclare au sujet du roi d’Assyrie :
Il n’entrera pas dans la ville,
aucun de ses archers |n’y lancera de flèches,
il ne s’en approchera pas |à l’abri de ses boucliers,
et il ne dressera |aucun terrassement contre elle.
34 Il s’en retournera |par où il est venu
sans entrer dans la ville,
l’Eternel le déclare.
35 Je protégerai cette ville, |je la délivrerai
par égard pour moi-même |et pour mon serviteur David.
(2 R 19.35-37 ; 2 Ch 32.21)
36 L’ange de l’Eternel intervint dans le camp assyrien et y fit périr cent quatre-vingt-cinq mille hommes. Le matin, au réveil, le camp était rempli de tous ces cadavres. 37 Alors Sennachérib, roi d’Assyrie, leva le camp et repartit pour Ninive, où il resta.
38 Un jour, pendant qu’il se prosternait dans le temple de son dieu Nisrok, ses fils Adrammélek et Sarétser l’assassinèrent de leur épée, puis s’enfuirent dans le pays d’Ararat. Un autre de ses fils, Esar-Haddôn, lui succéda sur le trône.
Maladie et guérison d’Ezéchias(A)
38 A cette époque, Ezéchias tomba malade. Il était près de mourir, et le prophète Esaïe, fils d’Amots, se rendit à son chevet. Il lui dit : Voici ce que l’Eternel déclare : Prends tes dispositions, car tu vas mourir, tu ne te rétabliras pas.
2 Alors Ezéchias tourna son visage du côté du mur et pria l’Eternel 3 en ces termes : De grâce, Eternel ! Tiens compte de ce que je me suis conduit devant toi avec fidélité, d’un cœur sans partage, et que j’ai fait ce que tu considères comme bien.
Et Ezéchias versa d’abondantes larmes.
4 Alors l’Eternel s’adressa à Esaïe en disant : 5 Va dire à Ezéchias : « Voici ce que déclare l’Eternel, le Dieu de David, ton ancêtre : J’ai entendu ta prière, et j’ai vu tes larmes. Eh bien, je vais prolonger ta vie de quinze années. 6 Je te délivrerai, toi et cette ville, du roi d’Assyrie, et je protégerai cette ville. 7 Voici le signe que l’Eternel t’accorde pour te confirmer qu’il accomplira cette promesse qu’il vient de te donner : 8 il va faire reculer de dix degrés l’ombre qui est déjà descendue sur le cadran solaire d’Ahaz. »
Effectivement, le soleil recula de dix degrés sur le cadran solaire.
Cantique de reconnaissance
9 Voici le poème écrit par Ezéchias, roi de Juda, à l’occasion de sa maladie dont il avait été guéri.
10 Je me disais :
Mes jours sont désormais comptés,
il faut que je m’en aille,
pour passer par les portes du séjour des morts,
privé du reste de mes ans.
11 Je me disais : |Je ne verrai plus l’Eternel,
l’Eternel sur la terre des vivants,
je ne verrai plus aucun homme
parmi les habitants du monde.
12 Ma vie m’est arrachée,
emportée loin de moi
comme une tente de berger.
La toile de ma vie |a été enroulée, |comme celle d’un tisserand.
La chaîne en est coupée.
Entre le matin et le soir, |tu m’auras achevé.
13 Jusqu’au matin, |je me suis contenu[l].
Comme ferait le lion, |il brisait tous mes os.
Pendant le jour, avant la nuit, |tu m’auras achevé.
14 Je poussais des cris comme une hirondelle |ou une grue,
ainsi que la colombe, je gémissais,
mes yeux se sont lassés |à regarder en haut ;
Eternel, je suis dans l’angoisse :
viens, secours-moi[m] !
15 Que puis-je dire ?
Il m’a parlé[n]
et c’est lui qui agit.
Je marcherai donc humblement |tout le temps de ma vie,
à cause de mon affliction.
16 Seigneur, c’est grâce à ton action[o] |qu’on jouit de la vie,
c’est grâce à elle |que je respire encore.
Tu me rétabliras, |tu me feras revivre.
17 Ma profonde affliction |s’est transformée en paix
car toi, dans ton amour, |tu m’as arraché à la tombe
et tu as rejeté toutes mes fautes |derrière toi.
18 Personne ne te loue |dans le séjour des morts
et ce n’est pas la mort |qui te célébrera.
Ceux qui sont descendus |dans la tombe ne comptent plus
sur ta fidélité.
19 Ce sont les vivants seuls |qui peuvent te louer
comme moi aujourd’hui.
Le père enseignera aux fils |combien tu es fidèle.
20 L’Eternel était là |pour venir me sauver :
nous ferons résonner |nos instruments
tous les jours de la vie
dans le temple de l’Eternel.
21 Esaïe avait ordonné : Qu’on apporte une masse de figues, et qu’on la frotte sur l’ulcère du roi, qui se rétablira[p].
22 Et Ezéchias avait dit : A quel signe saurai-je que je pourrai encore me rendre au temple de l’Eternel ?
Footnotes
- 37.8 Située près de Lakish, vers la frontière de la Philistie.
- 37.9 Tirhaqa : frère du nouveau pharaon Shebitkou. Il fut envoyé par son frère pour aider Ezéchias contre les Assyriens. Il devint roi en 690. A cette époque, l’Egypte était gouvernée par une dynastie originaire d’Ethiopie.
- 37.12 Gozân : ville située dans le nord de la Mésopotamie ; des Israélites y avaient été déportés par les Assyriens (2 R 17.6). Harân : à l’ouest de Gozân. Retseph était situé entre Harân et l’Euphrate.
- 37.12 L’Etat d’Eden (Bit Adini) se trouvait sur les rives de l’Euphrate, au sud de Harân. Il fut incorporé à l’Empire assyrien par Salmanasar III en 855 (voir Ez 27.23 ; Am 1.5).
- 37.13 Voir note 36.19. Toute cette région avait été soumise à l’Assyrie dès 717 av. J.-C.
- 37.16 Voir Ex 25.22.
- 37.20 Le texte hébreu de Qumrân et 2 R 19.19 ont : toi seul, Eternel, tu es Dieu.
- 37.25 Le texte hébreu de Qumrân et 2 R 19.24 ont : l’eau de pays étrangers.
- 37.27 flétrie : d’après le texte hébreu de Qumrân, certains manuscrits du texte hébreu traditionnel, l’ancienne version grecque et 2 R 19.26. La plupart des manuscrits du texte hébreu traditionnel ont : et des campagnes.
- 37.28 Le principal texte hébreu de Qumrân a : quand tu te lèves, et quand tu t’assieds.
- 37.29 De la façon dont les Assyriens traitaient leurs prisonniers de guerre.
- 38.13 Selon le texte hébreu traditionnel dont la traduction est incertaine. Le principal texte hébreu de Qumrân a : avant le matin, tu m’auras réduit à rien.
- 38.14 Autre traduction : sois mon garant.
- 38.15 Il m’a parlé : selon le texte hébreu traditionnel. Le principal texte hébreu de Qumrân et la version syriaque ont : que dire à l’Eternel ?
- 38.16 En hébreu : grâce à ces choses, ce qui pourrait renvoyer à la parole et à l’action de Dieu qu’Ezéchias vient de mentionner (v. 15). L’hébreu de ce verset est peu clair.
- 38.21 Les v. 21-22 se trouvent juste après le v. 6 dans le texte parallèle de 2 R 20.1-11.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.