Isaiah 9
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Righteous Reign of the Coming King
9 [a] But there will be no gloom for those who were in anguish. In the former time he brought into contempt the land of Zebulun and the land of Naphtali, but in the latter time he will make glorious the way of the sea, the land beyond the Jordan, Galilee of the nations.
2 [b] The people who walked in darkness
have seen a great light;
those who lived in a land of deep darkness—
on them light has shined.
3 You have multiplied the nation,
you have increased its joy;
they rejoice before you
as with joy at the harvest,
as people exult when dividing plunder.
4 For the yoke of their burden,
and the bar across their shoulders,
the rod of their oppressor,
you have broken as on the day of Midian.
5 For all the boots of the tramping warriors
and all the garments rolled in blood
shall be burned as fuel for the fire.
6 For a child has been born for us,
a son given to us;
authority rests upon his shoulders;
and he is named
Wonderful Counselor, Mighty God,
Everlasting Father, Prince of Peace.
7 His authority shall grow continually,
and there shall be endless peace
for the throne of David and his kingdom.
He will establish and uphold it
with justice and with righteousness
from this time onward and forevermore.
The zeal of the Lord of hosts will do this.
Judgment on Arrogance and Oppression
8 The Lord sent a word against Jacob,
and it fell on Israel;
9 and all the people knew it—
Ephraim and the inhabitants of Samaria—
but in pride and arrogance of heart they said:
10 “The bricks have fallen,
but we will build with dressed stones;
the sycamores have been cut down,
but we will put cedars in their place.”
11 So the Lord raised adversaries[c] against them,
and stirred up their enemies,
12 the Arameans on the east and the Philistines on the west,
and they devoured Israel with open mouth.
For all this his anger has not turned away;
his hand is stretched out still.
13 The people did not turn to him who struck them,
or seek the Lord of hosts.
14 So the Lord cut off from Israel head and tail,
palm branch and reed in one day—
15 elders and dignitaries are the head,
and prophets who teach lies are the tail;
16 for those who led this people led them astray,
and those who were led by them were left in confusion.
17 That is why the Lord did not have pity on[d] their young people,
or compassion on their orphans and widows;
for everyone was godless and an evildoer,
and every mouth spoke folly.
For all this his anger has not turned away;
his hand is stretched out still.
18 For wickedness burned like a fire,
consuming briers and thorns;
it kindled the thickets of the forest,
and they swirled upward in a column of smoke.
19 Through the wrath of the Lord of hosts
the land was burned,
and the people became like fuel for the fire;
no one spared another.
20 They gorged on the right, but still were hungry,
and they devoured on the left, but were not satisfied;
they devoured the flesh of their own kindred;[e]
21 Manasseh devoured Ephraim, and Ephraim Manasseh,
and together they were against Judah.
For all this his anger has not turned away;
his hand is stretched out still.
Footnotes
- Isaiah 9:1 Ch 8.23 in Heb
- Isaiah 9:2 Ch 9.1 in Heb
- Isaiah 9:11 Cn: Heb the adversaries of Rezin
- Isaiah 9:17 Q Ms: MT rejoice over
- Isaiah 9:20 Or arm
Isaia 9
Nuova Riveduta 2006
9 Il popolo che camminava nelle tenebre vede una gran luce; su quelli che abitavano il paese dell’ombra della morte la luce risplende.
2 Tu moltiplichi il popolo, tu gli elargisci una gran gioia; esso si rallegra in tua presenza come uno si rallegra al tempo della mietitura, come uno esulta quando spartisce il bottino.
3 Infatti il giogo che gravava su di lui, il bastone che gli percuoteva il dorso, la verga di chi l’opprimeva tu li spezzi, come nel giorno di Madian.
4 Difatti ogni calzatura portata dal guerriero nella mischia, ogni mantello sporco di sangue saranno dati alle fiamme, saranno divorati dal fuoco.
5 Poiché un bambino ci è nato, un figlio ci è stato dato, e il dominio riposerà sulle sue spalle; sarà chiamato Consigliere ammirabile, Dio potente, Padre eterno, Principe della pace,
6 per dare incremento all’impero e una pace senza fine al trono di Davide e al suo regno, per stabilirlo fermamente e sostenerlo mediante il diritto e la giustizia, da ora e per sempre: questo farà lo zelo del Signore degli eserciti.
Giudizio contro Israele e Giuda
7 (A)Il Signore manda una parola a Giacobbe, ed essa cade sopra Israele.
8 Tutto il popolo ne avrà conoscenza, Efraim e gli abitanti di Samaria, che nel loro orgoglio e nella superbia del loro cuore dicono:
9 «I mattoni sono caduti, ma noi costruiremo con pietre squadrate; i sicomori sono stati tagliati, ma noi li sostituiremo con cedri».
10 Per questo il Signore farà sorgere contro il popolo gli avversari di Resin ed ecciterà i suoi nemici:
11 i Siri da oriente, i Filistei da occidente; essi divoreranno Israele a bocca spalancata. Con tutto ciò, la sua ira non si calma e la sua mano rimane distesa.
12 Il popolo non torna a colui che lo colpisce e non cerca il Signore degli eserciti.
13 Perciò il Signore reciderà da Israele capo e coda, palma e giunco, in un medesimo giorno.
14 L’anziano e il notabile sono il capo, e il profeta che insegna la menzogna è la coda.
15 Quelli che guidano questo popolo lo sviano, e quelli che si lasciano guidare vanno in rovina.
16 Perciò il Signore non si compiacerà dei giovani del popolo, né avrà compassione dei suoi orfani e delle sue vedove; perché tutti quanti sono empi e perversi, e ogni bocca proferisce follia. Con tutto ciò, la sua ira non si calma e la sua mano rimane distesa.
17 Infatti la malvagità arde come il fuoco che divora rovi e pruni; divampa nel folto della foresta, da cui s’innalzano vorticosamente colonne di fumo.
18 Per l’ira del Signore degli eserciti il paese è in fiamme e il popolo è in preda al fuoco; nessuno risparmia il fratello.
19 Si saccheggia a destra e si ha fame; si divora a sinistra e non si è saziati; ognuno divora la carne del proprio braccio:
20 Manasse divora Efraim, ed Efraim Manasse; insieme piombano su Giuda. Con tutto ciò, la sua ira non si calma e la sua mano rimane distesa.
Jesaja 9
Schlachter 2000
9 Das Volk, das in der Finsternis wandelt, hat ein großes Licht gesehen; über den Bewohnern des Landes der Todesschatten ist ein Licht aufgeleuchtet.
2 Du hast das Volk vermehrt, hast seine Freude groß gemacht; sie werden sich vor dir freuen, wie man sich in der Ernte freut, wie [die Sieger] jubeln, wenn sie Beute verteilen.
3 Denn du hast das Joch zerbrochen, das auf ihm lastete, und den Stab auf seiner Schulter, und den Stecken seines Treibers, wie am Tag Midians.
4 Denn jeder Stiefel[a] derer, die gestiefelt einherstapfen im Schlachtgetümmel, und jeder Mantel, der durchs Blut geschleift wurde, wird verbrannt und vom Feuer verzehrt.
5 Denn ein Kind ist uns geboren, ein Sohn ist uns gegeben; und die Herrschaft ruht auf seiner Schulter; und man nennt seinen Namen: Wunderbarer, Ratgeber[b], starker Gott, Ewig-Vater[c], Friedefürst.
6 Die Mehrung der Herrschaft und der Friede werden kein Ende haben auf dem Thron Davids und über seinem Königreich, dass er es gründe und festige mit Recht und Gerechtigkeit von nun an bis in Ewigkeit. Der Eifer des Herrn der Heerscharen wird dies tun!
Gottes Zorn über das Nordreich von Israel
7 Ein Wort hat der Herr gegen Jakob gesandt, und es soll in Israel niederfallen.
8 Das ganze Volk soll es erkennen, Ephraim und die Bewohner von Samaria, die im Stolz und Übermut des Herzens sagen:
9 Die Ziegelsteine sind eingestürzt, wir aber wollen mit Quadern aufbauen; die Maulbeerbäume wurden abgehauen, wir aber wollen Zedern an ihre Stelle setzen!
10 Doch der Herr hat die Feinde Rezins ihm überlegen gemacht[d] und seine Gegner aufgestachelt,
11 die Aramäer von vorn und die Philister von hinten, und sie sollen Israel mit vollem Maul fressen. —
Bei alledem hat sich sein Zorn nicht abgewandt; seine Hand bleibt ausgestreckt.
12 Aber das Volk kehrt nicht um zu dem, der es schlägt, und sie suchen den Herrn der Heerscharen nicht.
13 Darum wird der Herr von Israel Haupt und Schwanz abhauen, Palmzweig und Binse an einem Tag.
14 Der Älteste und Angesehene ist das Haupt, und der Prophet, der Lügen lehrt, ist der Schwanz.
15 Die Führer dieses Volkes sind Verführer geworden, und die von ihnen Geführten sind verloren.
16 Darum freut sich auch der Herr nicht über seine auserwählten [Krieger][e] und hat kein Erbarmen mit seinen Waisen und Witwen; denn sie sind alle Frevler und Bösewichte, und jeder Mund redet Torheit! —
Bei alledem hat sich sein Zorn nicht abgewandt; seine Hand bleibt ausgestreckt.
17 Denn die Gottlosigkeit brennt wie ein Feuer: Dornen und Disteln frisst sie, und die dichten Wälder zündet sie an, sodass Rauchsäulen emporwirbeln.
18 Durch den Zorn des Herrn ist das Land wie ausgebrannt und das Volk wie vom Feuer verzehrt; keiner hat Mitleid mit dem anderen.
19 Man verschlingt zur Rechten und bleibt hungrig, man frisst zur Linken und wird nicht satt; jeder frisst das Fleisch seines eigenen Arms,
20 Manasse den Ephraim und Ephraim den Manasse, und diese beiden fallen über Juda her! —
Bei alledem hat sich sein Zorn nicht abgewandt; seine Hand bleibt ausgestreckt.
Ézsaiás 9
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Egy gyermek születik nékünk
9 De nem lesz mindig sötétség ott, ahol most nyomorúság van! Igaz, az Úr előbb megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de később dicsőségessé teszi Galileát, idegen népek lakóhelyét, a Jordánon túli vidéket, és a Tenger útjának tartományát.
2 Mert a nép, amely sötétségben jár,
nagy világosságot lát!
A halál árnyékának országában lakókra
hirtelen fény ragyog.
3 Uram, te megsokasítod ezt a népet,
ujjongó örömmel töltöd meg szívüket!
Úgy örvendeznek előtted,
mint az aratás ünnepén,
mint győztes csata után,
mikor zsákmányt osztanak.
4 Mert összetörted rabságunk igáját,
szétzúztad elnyomónk hatalmát,
nyomorgatónk botját eltörted,
mint Midján napján![a]
5 A durva katonacsizmák,
amelyek letiportak minket,
mind elégnek,
minden véres egyenruhát tűz emészt meg!
6 Mert egy gyermek születik,
fiút ad nekünk az Örökkévaló,
aki vállára veszi az uralom terhét.
Így hívják: „Csodálatos, Tanácsadó,
Erős Isten, Öröklét Forrása,
Békesség Fejedelme.”
7 Békéje és uralkodása egyre jobban kiterjed,
véget nem ér soha!
Királyként ül Dávid trónján,
melynek igazság az alapja.
Igazságosság által uralkodik
attól kezdve örökké.
Féltő szeretetének tüze[b] által
az Örökkévaló, a Seregek Ura viszi ezt véghez.
Az Örökkévaló megbünteti Júda népét
8 Uram figyelmeztette Jákób népét,
üzent Izráelnek,
9 hogy megértse az egész nemzet,
még Efraim és Samária minden lakója is,
akik büszkén és gőgös szívvel mondják:
10 „Ha vályogházainkat lerombolták,
majd újakat építünk, de faragott kövekből!
A vadfüge-gerendák leestek,
de mi cédrus-gerendákkal pótoljuk!”
11 Ezért az Örökkévaló felhozza Izráel ellen
Arám seregét, Recín ellenségeit.
Ráküldi összes ellenfeleit:
12 jönnek az arámok keletről,
támadják a filiszteusok nyugatról,
mind tátott szájjal falják Izráelt.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve marad!
13 A nép mégsem tért vissza
az Örökkévalóhoz, a Seregek Urához,
aki fenyítette őket,
nem keresték őt,
nem törődtek vele!
14 Ezért az Örökkévaló levágja Izráelről
mind a fejét, mind a farkát,
a magas pálma ágát,
és az alacsony sást egyaránt.
15 A fej: az idős vezetők, a tekintélyesek,
a farok: a hamis próféták.
16 Mert vezetői e népet tévútra vezették,
s akiket vezettek, elvesztek.
17 Ezért Uram nem leli örömét az ifjakban,
s nem könyörül sem az árvákon,
sem az özvegyeken,
hiszen istentelenek és gonoszok mindannyian,
s mindenki ostobaságot beszél.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve maradt!
18 A gonoszság, mint a tűz,
elégeti a tövises bozótot
és a tüskés gazt.
Meggyújtja a sűrű erdőt is,
gomolygó füstje magasra emelkedik.
19 Az Örökkévaló, a Seregek Ura haragjától
lángba borul a föld,
bizony, megég a nép e tűzben,
menthetetlenül!
Senki sem könyörül testvérén,
sem rokonán!
20 Jobb felé harap,
de nem lakik jól,
bal felől rabol,
azonmód felfalja,
mégsem elégszik meg,
mind egymást marják és emésztik.
21 Manassé Efraimra támad,
Efraim Manassét marja,
majd mindketten Júdának esnek.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve maradt!
Footnotes
- Ézsaiás 9:4 Midján napján Utalás a midjáni megszálló sereg vereségére Bír 7:15–25.
- Ézsaiás 9:7 Féltő szeretetének tüze Az eredeti kifejezés erős indulatot jelent: erős szeretet, gyűlölet, harag és féltékenység egyaránt lehet.
Ésaïe 9
La Bible du Semeur
9 Le peuple qui marchait |dans les ténèbres
verra briller |une grande lumière :
elle resplendira
sur ceux qui habitaient |le pays dominé |par d’épaisses ténèbres[a].
2 O Eternel, |tu fais abonder l’allégresse[b],
tu fais jaillir |une très grande joie
et l’on se réjouit devant toi |tout comme au temps de la moisson,
ou comme on crie de joie |lors du partage d’un butin.
3 Car le joug qui pesait sur lui,
le bâton qui frappait son dos,
le gourdin de son oppresseur,
toi, tu les as brisés |tout comme au jour |de la défaite de Madian[c].
4 Toute chaussure de guerrier |qui martèle le sol,
et tout manteau |que l’on a roulé dans le sang
seront livrés aux flammes,
pour être consumés.
Un enfant nous est né
5 Car un enfant est né pour nous,
un fils nous est donné.
Et il exercera |l’autorité royale ;
il sera appelé
Merveilleux Conseiller, Dieu fort,
Père à jamais |et Prince de la paix.
6 Il étendra |sa souveraineté
et il instaurera |la paix qui durera toujours
au trône de David |et à tout son royaume.
Sa royauté sera |solidement fondée
sur le droit et sur la justice,
dès à présent |et pour l’éternité.
Voilà ce que fera |le Seigneur des armées célestes |dans son ardent amour[d].
Le jugement sur Israël
7 Le Seigneur a lancé |un message contre Jacob,
et il s’abat sur Israël[e].
8 Le peuple tout entier |en aura connaissance,
le peuple d’Ephraïm, |les habitants de Samarie
qui disent, pleins d’orgueil |et le cœur arrogant :
9 « Les briques sont tombées,
mais nous reconstruirons |en pierres bien taillées ;
les sycomores |ont été abattus,
par des cèdres nous les remplacerons. »
10 L’Eternel a dressé contre eux
les adversaires de Retsîn
et il a excité leurs ennemis[f] :
11 les Syriens qui sont à l’orient, |les Philistins à l’occident ;
ils dévoreront Israël |à belles dents.
Mais malgré tout cela, |son courroux ne s’apaise pas,
sa main reste levée.
12 Le peuple n’est pas revenu |à l’Eternel qui le frappait,
il ne s’est pas tourné |vers l’Eternel, |le Seigneur des armées célestes.
13 C’est pourquoi l’Eternel |ôtera d’Israël |la tête avec la queue,
la palme et le roseau[g]
en un seul jour.
14 Le dirigeant et le notable |sont la tête du peuple,
et le prophète |enseignant le mensonge |en est la queue.
15 Les guides de ce peuple |l’égarent,
et ceux qui sont guidés |sont conduits à la ruine.
16 C’est pourquoi le Seigneur |ne sera pas clément[h] |envers ses jeunes gens,
il n’aura pas pitié |des orphelins, des veuves.
Car tous méprisent Dieu |et font le mal,
tous profèrent |des propos insensés.
Mais, malgré tout cela, |son courroux ne s’apaise pas,
sa main reste levée.
17 Car la méchanceté |brûle comme le feu,
qui consume les ronces |et les épines,
et elle embrase |les buissons des forêts.
La fumée s’en élève |vers le ciel en volutes.
18 Par la fureur de l’Eternel, |le Seigneur des armées célestes,
le pays est en flammes
et le peuple devient |la proie du feu.
Nul n’a pitié de son prochain.
19 On grappille à sa droite |et l’on reste affamé,
on dévore à sa gauche, |sans être rassasié.
On va jusqu’à manger |la chair de ses enfants[i].
20 Manassé dévore Ephraïm,
et Ephraïm dévore Manassé,
tous les deux vont ensemble |se jeter sur Juda.
Mais, malgré tout cela, |son courroux ne s’apaise pas,
sa main reste levée.
Footnotes
- 9.1 8.23 à 9.1 est cité en Mt 4.15-16 et Lc 1.79.
- 9.2 Cette traduction suppose une légère modification du texte. Le texte hébreu traditionnel a : tu as fait s’accroître le peuple.
- 9.3 Allusion à la victoire de Gédéon sur les Madianites (Jg 7 et 8).
- 9.6 Voir Lc 1.32-33.
- 9.7 Jacob, Israël, Ephraïm et Samarie désignent le royaume du Nord séparé de celui de Juda depuis près de 200 ans, dont Samarie était la capitale.
- 9.10 Les ennemis de Retsîn, c’est-à-dire les Assyriens de Tiglath-Piléser qui, avec les Philistins et, sans doute, des Syriens qui lui étaient assujettis et s’opposaient à Retsîn, envahiront Israël (voir 2 R 17.6).
- 9.13 Voir 19.15 ; Dt 28.13, 44.
- 9.16 D’après le texte hébreu de Qumrân. Le texte hébreu traditionnel a : ne se réjouira pas de ses jeunes gens.
- 9.19 Cette traduction suppose une légère modification du texte hébreu traditionnel qui a : de son bras. Quelques manuscrits de l’ancienne version grecque et le targoum ont : de son prochain.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.