Isaiah 7
New Revised Standard Version Catholic Edition
Isaiah Reassures King Ahaz
7 In the days of Ahaz son of Jotham son of Uzziah, king of Judah, King Rezin of Aram and King Pekah son of Remaliah of Israel went up to attack Jerusalem, but could not mount an attack against it. 2 When the house of David heard that Aram had allied itself with Ephraim, the heart of Ahaz[a] and the heart of his people shook as the trees of the forest shake before the wind.
3 Then the Lord said to Isaiah, Go out to meet Ahaz, you and your son Shear-jashub,[b] at the end of the conduit of the upper pool on the highway to the Fuller’s Field, 4 and say to him, Take heed, be quiet, do not fear, and do not let your heart be faint because of these two smoldering stumps of firebrands, because of the fierce anger of Rezin and Aram and the son of Remaliah. 5 Because Aram—with Ephraim and the son of Remaliah—has plotted evil against you, saying, 6 Let us go up against Judah and cut off Jerusalem[c] and conquer it for ourselves and make the son of Tabeel king in it; 7 therefore thus says the Lord God:
It shall not stand,
and it shall not come to pass.
8 For the head of Aram is Damascus,
and the head of Damascus is Rezin.
(Within sixty-five years Ephraim will be shattered, no longer a people.)
9 The head of Ephraim is Samaria,
and the head of Samaria is the son of Remaliah.
If you do not stand firm in faith,
you shall not stand at all.
Isaiah Gives Ahaz the Sign of Immanuel
10 Again the Lord spoke to Ahaz, saying, 11 Ask a sign of the Lord your God; let it be deep as Sheol or high as heaven. 12 But Ahaz said, I will not ask, and I will not put the Lord to the test. 13 Then Isaiah[d] said: “Hear then, O house of David! Is it too little for you to weary mortals, that you weary my God also? 14 Therefore the Lord himself will give you a sign. Look, the young woman[e] is with child and shall bear a son, and shall name him Immanuel.[f] 15 He shall eat curds and honey by the time he knows how to refuse the evil and choose the good. 16 For before the child knows how to refuse the evil and choose the good, the land before whose two kings you are in dread will be deserted. 17 The Lord will bring on you and on your people and on your ancestral house such days as have not come since the day that Ephraim departed from Judah—the king of Assyria.”
18 On that day the Lord will whistle for the fly that is at the sources of the streams of Egypt, and for the bee that is in the land of Assyria. 19 And they will all come and settle in the steep ravines, and in the clefts of the rocks, and on all the thornbushes, and on all the pastures.
20 On that day the Lord will shave with a razor hired beyond the River—with the king of Assyria—the head and the hair of the feet, and it will take off the beard as well.
21 On that day one will keep alive a young cow and two sheep, 22 and will eat curds because of the abundance of milk that they give; for everyone that is left in the land shall eat curds and honey.
23 On that day every place where there used to be a thousand vines, worth a thousand shekels of silver, will become briers and thorns. 24 With bow and arrows one will go there, for all the land will be briers and thorns; 25 and as for all the hills that used to be hoed with a hoe, you will not go there for fear of briers and thorns; but they will become a place where cattle are let loose and where sheep tread.
Footnotes
- Isaiah 7:2 Heb his heart
- Isaiah 7:3 That is A remnant shall return
- Isaiah 7:6 Heb cut it off
- Isaiah 7:13 Heb he
- Isaiah 7:14 Gk the virgin
- Isaiah 7:14 That is God is with us
Isaia 7
Nuova Riveduta 2006
Guerra contro Giuda
7 (A)Ai giorni di Acaz, figlio di Iotam, figlio di Uzzia, re di Giuda, Resin, re di Siria, e Peca, figlio di Remalia, re d’Israele, salirono contro Gerusalemme per muoverle guerra; ma non riuscirono a espugnarla.
2 Fu riferita alla casa di Davide questa notizia: «La Siria si è confederata con Efraim». Il cuore di Acaz e il cuore del suo popolo furono agitati, come gli alberi della foresta sono agitati dal vento.
3 Allora il Signore disse a Isaia: «Va’ incontro ad Acaz, tu con Sear-Iasub[a], tuo figlio, verso l’estremità dell’acquedotto della vasca superiore, sulla strada del campo del lavandaio e digli:
4 “Guarda di startene calmo e tranquillo, non temere e non ti si avvilisca il cuore a causa di questi due avanzi di tizzoni fumanti, a causa dell’ira furente di Resin e della Siria, e del figlio di Remalia.
5 Siccome la Siria, Efraim e il figlio di Remalia meditano del male a tuo danno, essi dicono:
6 ‘Saliamo contro Giuda, terrorizziamolo, apriamo una breccia e proclamiamo re in mezzo a esso il figlio di Tabbeel’”.
7 Così dice il Signore, Dio: “Questo non avrà effetto; non succederà!
8 Poiché Damasco è la capitale della Siria e Resin è il capo di Damasco, in sessantacinque anni Efraim sarà fiaccato al punto che non sarà più popolo.
9 Samaria è la capitale di Efraim e il figlio di Remalia è il capo di Samaria. Se voi non avete fede, certo, non potrete sussistere”.
Annuncio della nascita di Emmanuele
10 (B)Il Signore parlò di nuovo ad Acaz e gli disse: 11 «Chiedi un segno al Signore, al tuo Dio! Chiedilo giù nei luoghi sottoterra o nei luoghi eccelsi!» 12 Acaz rispose: «Non chiederò nulla; non tenterò il Signore». 13 Isaia disse: «Ora ascoltate, o casa di Davide! È forse poca cosa per voi lo stancare gli uomini, che volete stancare anche il mio Dio?
14 Perciò il Signore stesso vi darà un segno: ecco, la giovane[b] concepirà, partorirà un figlio, e lo chiamerà[c] Emmanuele[d].
15 Egli mangerà panna e miele finché sappia rigettare il male e scegliere il bene.
16 Ma prima che il bambino sappia rigettare il male e scegliere il bene, il paese del quale tu temi i due re sarà devastato.
Giudizio contro Israele
17 (C)«Il Signore farà venire su di te, sul tuo popolo e sulla casa di tuo padre dei giorni come non se ne ebbero mai dal giorno che Efraim si è separato da Giuda, vale a dire il re d’Assiria.
18 In quel giorno il Signore fischierà alle mosche che sono all’estremità dei fiumi d’Egitto e alle api che sono nel paese d’Assiria.
19 Esse verranno e si poseranno tutte nelle valli deserte, nelle fessure delle rocce, su tutti i cespugli e su tutti i pascoli.
20 In quel giorno il Signore, con un rasoio preso a noleggio di là dal fiume[e], cioè con il re d’Assiria, raderà la testa, i peli dei piedi e porterà via anche la barba.
21 In quel giorno avverrà che uno nutrirà una giovenca e due pecore,
22 ed esse daranno tale abbondanza di latte, che egli mangerà panna; poiché panna e miele mangerà chiunque sarà rimasto superstite nel paese.
23 In quel giorno ogni terreno contenente mille viti, del valore di mille sicli d’argento, sarà abbandonato in balìa dei rovi e dei pruni.
24 Vi si entrerà con le frecce e con l’arco, perché tutto il paese non sarà che rovi e pruni.
25 Tutti i colli che si dissodavano con la vanga non saranno più frequentati per timore dei rovi e dei pruni; vi si lasceranno andare i buoi, e le pecore ne calpesteranno il suolo».
Footnotes
- Isaia 7:3 Sear-Iasub, lett. un resto tornerà o si convertirà.
- Isaia 7:14 La giovane, vd. nota a Mt 1:23.
- Isaia 7:14 Così il testo masoretico; seguendo Qumran e la Vulgata si può anche tradurre gli sarà posto nome (cfr. Mt 1:23).
- Isaia 7:14 Emmanuele, lett. Dio con noi; +Mt 1:23.
- Isaia 7:20 Fiume, cioè l’Eufrate.
Jesaja 7
Schlachter 2000
Die Bedrohung Jerusalems und Gottes Aufruf zum Glauben
7 Und es geschah zur Zeit des Ahas, des Sohnes Jotams, des Sohnes Ussijas, des Königs von Juda, da zog Rezin, der König von Aram[a], mit Pekach, dem Sohn Remaljas, dem König von Israel, hinauf zum Krieg gegen Jerusalem; er konnte es aber nicht erobern.
2 Als nun dem Haus Davids berichtet wurde: »Der Aramäer hat sich in Ephraim niedergelassen!«, da bebte sein Herz und das Herz seines Volkes, wie die Bäume des Waldes vor dem Wind beben.
3 Der Herr aber sprach zu Jesaja: Geh doch hinaus, dem Ahas entgegen, du und dein Sohn Schear-Jaschub[b], an das Ende der Wasserleitung des oberen Teiches, zur Straße des Walkerfeldes,
4 und sprich zu ihm: Hüte dich und sei ruhig; fürchte dich nicht, und dein Herz verzage nicht vor diesen zwei rauchenden Feuerbrandstummeln, vor der Zornglut Rezins und der Aramäer und des Sohnes Remaljas!
5 Weil der Aramäer Böses gegen dich geplant hat [samt] Ephraim und dem Sohn Remaljas, die sagen:
6 »Wir wollen nach Juda hinaufziehen und es in Schrecken versetzen und es für uns erobern und dort den Sohn Tabeels zum König einsetzen!«,
7 [deshalb] spricht Gott, der Herr[c]: Es soll nicht zustande kommen und nicht geschehen!
8 Denn Damaskus ist das Haupt von Aram, und Rezin ist das Haupt von Damaskus; und binnen 65 Jahren wird Ephraim zertrümmert sein, sodass es kein Volk mehr ist.
9 Und das Haupt Ephraims ist Samaria, und das Haupt Samarias ist der Sohn Remaljas. — Wenn ihr nicht glaubt, so werdet ihr gewiss keinen Bestand haben!
Das Zeichen des Herrn: der verheißene Immanuel
10 Weiter redete der Herr zu Ahas und sprach:
11 Erbitte ein Zeichen von dem Herrn, deinem Gott; erbitte es in der Tiefe oder droben in der Höhe!
12 Da antwortete Ahas: Ich will nichts erbitten, damit ich den Herrn nicht versuche!
13 Darauf sprach [Jesaja]: Höre doch, Haus David! Ist es euch nicht genug, dass ihr Menschen ermüdet, müsst ihr auch meinen Gott ermüden?
14 Darum wird euch der Herr selbst ein Zeichen[d] geben: Siehe, die Jungfrau[e] wird schwanger werden und einen Sohn gebären und wird ihm den Namen Immanuel[f] geben.
15 Dickmilch und Wildhonig wird er essen, bis er versteht, das Böse zu verwerfen und das Gute zu erwählen.
16 Denn ehe der Knabe versteht, das Böse zu verwerfen und das Gute zu erwählen, wird das Land, vor dessen beiden Königen dir graut, verlassen sein.
Ankündigung einer Invasion durch die Assyrer
17 Der Herr aber wird über dich, über dein Volk und über das Haus deines Vaters Tage bringen, wie sie niemals gekommen sind, seitdem Ephraim von Juda abgefallen ist — nämlich den König von Assyrien.
18 Denn es wird geschehen an jenem Tag, da wird der Herr die Fliege, die an der Mündung der Ströme Ägyptens ist, und die Biene im Land Assyrien herbeipfeifen;
19 und sie werden herbeikommen und sich alle niederlassen in den Schluchten und in den Felsspalten und auf allen Dornhecken und allen Weideplätzen.
20 Zu jener Zeit wird der Herr durch das gemietete Schermesser von jenseits des [Euphrat-]Stromes, nämlich durch den König von Assyrien, das Haupt und das Haar an den Beinen abrasieren; ja, auch den Bart wird er wegnehmen.[g]
21 An jenem Tag wird es geschehen, dass ein Mann nur eine Kuh und zwei Schafe am Leben erhalten kann,
22 und es wird geschehen, sie werden so viel Milch geben, dass er Dickmilch essen kann; denn Dickmilch und Wildhonig wird dann jeder Übriggebliebene im Land essen.
23 Und es wird geschehen an jenem Tag, dass jeder Ort, wo 1 000 Weinstöcke im Wert von 1 000 [Schekel] Silber standen, zu Dornen und Disteln werden wird;
24 man wird [nur] mit Pfeil und Bogen dahin gehen; denn das ganze Land wird zu Dornen und Disteln werden;
25 und keinen der Berge, die man jetzt mit der Hacke behackt, wirst du mehr betreten aus Furcht vor den Dornen und Disteln; man wird das Rindvieh dorthin treiben und sie von Schafen zertreten lassen.
Footnotes
- (7,1) ein Königreich im Gebiet des späteren Syrien mit der Hauptstadt Damaskus. Die Aramäer (Nachkommen Sems; 1Mo 10,21-23) bildeten mehrere Königreiche nordöstlich von Israel. Sie werden in manchen Übersetzungen »Syrer« genannt.
- (7,3) bed. »Ein Überrest wird umkehren« (vgl. Jes 10,21).
- (7,7) hebr. Adonai Jahweh.
- (7,14) d.h. ein Wunderzeichen.
- (7,14) Das hebr. almah bezeichnet eine Jungfrau im heiratsfähigen Alter (vgl. dasselbe Wort in 1Mo 24,43; 2Mo 2,8; Ps 68,26; Spr 30,19, Hl 1,3; 6,8).
- (7,14) bed. »Gott mit uns«.
- (7,20) ein Zeichen der Demütigung und Schande.
Ézsaiás 7
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Vigyázz, ne ess kétségbe!
7 Ezek Áháznak, Júda királyának uralkodása idején történtek. Áház Jótám fia, ez pedig Uzzijjá fia volt.
Recín,[a] Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya[b] hadjáratot indítottak Jeruzsálem, Júda fővárosa ellen, de nem tudták elfoglalni.[c]
2 Mindez pedig így történt: Hírül vitték Áháznak, aki Dávid király utóda volt Júda trónján, hogy Arám és Izráel királyai összefogtak Júda ellen. Ennek hallatára Áház és egész népe nagyon megrémült: úgy ingadoztak, mint a fák a szélben.
3 Ekkor az Örökkévaló szólt Ézsaiásnak: „Fiaddal, Seárjásúbbal[d] együtt menjetek ki a Felső-tóhoz,[e] a csatorna végéhez, ahol a ruhafestők mezeje van. Ott fogtok találkozni Áházzal, 4 akinek ezt mondd: Vigyázz, ne ess kétségbe! Légy nyugodt, és ne félj! Ne ijedj meg Recín haragjától, se az arámi seregtől, se Remaljá fiától! Fenyegetésüknek nagyobb a füstje, mint a lángja! Ne félj tőlük! 5 Igaz, hogy ők gonosz terveket szőttek ellened és országod ellen. Igaz, hogy Arám és Izráel királyainak az a szándéka, hogy 6 megtámadják és elfoglalják Júdát, azután magukhoz csatolják, és Tábeal fiát tegyék meg királynak Júdában. 7 De az Örökkévaló Isten azt mondja:
Nem lesz abból semmi,
tervük kudarcot vall!
8 Hiszen Arám feje Damaszkusz,
Damaszkusz feje pedig Recín.
Még hatvanöt év, és Izráel királysága összedől,
népe szétszóródik és eltűnik.
9 Izráel feje Samária,
Samária feje pedig Remaljá fia.
De ha nem bíztok bennem,
ha nem hisztek szavamnak,
bizony, ti sem maradtok meg!”
Prófécia Immánuelről
10 Az Örökkévaló ismét szólt Áházhoz: 11 „Kérj magadnak jelt az Örökkévalótól, Istenedtől! Kérj jelt megerősítésül, akár olyan mélységben, mint a Seol, akár olyan magasban, mint a Menny!”[f]
12 De Áház így felelt: „Nem kérek jelt, nem teszem próbára az Örökkévalót!”
13 Ézsaiás ekkor azt mondta Áháznak: „Hallgass meg, Júda királya, és ti, az egész királyi család, akik Dávidtól származtok! Nem elég, hogy Isten embereit fárasztjátok, még Istenem türelmét is próbára teszitek! 14 Ha Áház nem kér jelt tőle, akkor Uram maga fog nektek jelt adni.
Nézzétek! A fiatal szűz gyermeket fogan,
fiút szül,[g]
és így nevezi fiát: »Immánuel«.[h]
15 Ez a fiú vajat[i] és mézet eszik,
amíg megtanulja a rosszat elutasítani
és a jót választani.
16 De még mielőtt ez a fiú
megtanulja a rosszat elutasítani
és a jót választani,
elpusztul az a föld, amelynek két királyától
annyira rettegsz, Áház!
Prófécia a közelgő asszír támadásról
17 Ami pedig Júda királyságát illeti, az Örökkévaló olyan időket hoz rád, Áház király, és az egész királyi családra, meg Júda népére, amilyen még nem volt, mióta Izráel királysága elszakadt Júdától: rátok hozza Asszíria királyát és seregét!
18 Akkor az Örökkévaló jelt ad,
idehívja a legyeket Egyiptom folyóinak forrásaitól,
és a vadméheket[j] Asszíriából.
19 Mind eljönnek, letelepszenek a szakadékokban,
sziklahasadékokban, tövises bokrokon
és a nyájak itatóhelyén.
20 Abban az időben Uram borotvát bérel az Eufráteszen túl
— az Asszír királyt —,
és csupaszra-kopaszra borotválja vele egész Júdát![k]
Bizony, Asszíria lekopasztja Júda királyságát és népét
a feje tetejétől a lábáig mindenütt.
Még szakállát is leborotválja!
21 Abban az időben mindenki csak egy tehenet és két juhot tart, 22 mégis annyira bővében lesz a tejnek, hogy állandóan vajat eszik. Valóban, aki megmarad Júdában, vajat és mézet fog enni! 23 Akkor az elhagyott szőlőskertekben, amelyekben régen ezer termő szőlőtő állt, s amelyek valaha ezer ezüstpénzt értek, csak tövises bokrok és tüskés gazok nőnek. 24 Ezekre a helyekre csak íjjal és nyilakkal lehet felmenni a vadállatok miatt, úgy elvadul az ország. 25 A termékeny dombokon, ahol valaha virágzó kerteket műveltek, olyan elvadult tövises bozót nő, hogy senki sem mer odamenni, csupán az ökröket és juhokat küldik, hadd legeljenek ott kedvükre, szabadon.”
Footnotes
- Ézsaiás 7:1 Recín Kr.e. 740–731 között uralkodott.
- Ézsaiás 7:1 Pekah… Izráel királya Az északi királyság uralkodója volt Kr.e. 740–731 között.
- Ézsaiás 7:1 de… elfoglalni Vagy: „… nem voltak képesek harcolni ellene”.
- Ézsaiás 7:3 Seárjásúb Ézsaiás egyik fia. Nevének jelentése: „a maradék visszatér”.
- Ézsaiás 7:3 Felső-tó Valószínűleg a Siloám-tó (Dávid városa déli szélén), amely egy sziklába vájt víztároló medence.
- Ézsaiás 7:11 mélységben… Menny A „kérni” szó a héberben hasonlóan hangzik, mint a „Seol”.
- Ézsaiás 7:14 Nézzétek!… szül Vagy: „Nézzétek! Ez a fiatal szűz terhes!” Az ókori görög fordításban (LXX), amelyet Mt 1:23 idéz, szintén a „szűz” szó szerepel: „Nézzétek! A fiatal szűz terhes lesz…”.
- Ézsaiás 7:14 Immánuel Jelentése: „Isten velünk van”.
- Ézsaiás 7:15 vajat Vagy: „valamilyen joghurt-félét”. Azt fejezi ki, hogy a gyermek már elérte azt a kort, amikor nem szoptatják többé, hanem szilárd táplálékot kap. A 22. versben is.
- Ézsaiás 7:18 legyeket… vadméheket Itt az ellenséges hadseregeket jelképezi.
- Ézsaiás 7:20 csupaszra… Júdát Hajától és szakállától megfosztani valakit nagy megaláztatást jelentett — akkoriban a hadifoglyokkal és rabszolgákkal bántak így.
Ésaïe 7
La Bible du Semeur
L’appel à la foi
7 Sous le règne d’Ahaz, fils de Yotam et petit-fils d’Ozias, roi de Juda, Retsîn, roi de Syrie, se mit en campagne avec Péqah, fils de Remalia, roi d’Israël, pour faire la guerre à Jérusalem[a]. Mais ils ne purent finalement pas l’attaquer.
2 Quand on apprit, à la cour du royaume de David, que les Syriens avaient pris position en territoire éphraïmite, le roi et tous ses sujets en furent secoués comme le feuillage des arbres de la forêt quand ils sont agités par le vent.
3 Alors l’Eternel dit à Esaïe : Va à la rencontre d’Ahaz, toi et Shear-Yashoub[b], ton fils. Tu le trouveras vers l’extrémité de l’aqueduc du réservoir supérieur, sur la route du champ du Teinturier[c]. 4 Tu lui diras : Garde ton calme. N’aie donc pas peur et ne perds pas courage devant ces deux bouts de tisons fumants, devant la fureur de Retsîn et de son pays, la Syrie, et du fils de Remalia. 5 La Syrie, il est vrai, projette un malheur contre toi de concert avec Ephraïm[d] et le fils de Remalia, et ils ont dit : 6 Marchons contre Juda, jetons-y l’épouvante, conquérons-le, établissons-y comme roi le fils de Tabéel[e]. 7 Mais ainsi parle le Seigneur, l’Eternel :
Cela ne tiendra pas,
cela ne sera pas,
8 car c’est Damas la capitale |de la Syrie,
et c’est Retsîn |qui est chef de Damas.
Dans soixante-cinq ans,
Ephraïm sera écrasé |et n’existera plus |en tant que peuple.
9 La capitale d’Ephraïm |c’est Samarie,
le chef de Samarie |c’est le fils de Remalia.
Si vous, vous n’avez pas confiance,
vous ne tiendrez pas.
Le signe d’Emmanuel
10 L’Eternel parla de nouveau à Ahaz et lui dit : 11 Demande pour toi un signe extraordinaire à l’Eternel, ton Dieu, soit dans les régions d’en bas, soit dans les lieux élevés.
12 Mais Ahaz dit : Je n’en demanderai pas. Je ne veux pas forcer la main à l’Eternel.
13 Esaïe dit alors : Ecoutez donc, dynastie de David. Ne vous suffit-il pas de mettre à dure épreuve la patience des hommes pour qu’il vous faille encore lasser celle de mon Dieu ? 14 C’est pourquoi le Seigneur vous donnera lui-même un signe : Voici, la jeune fille sera enceinte et elle enfantera un fils, elle lui donnera pour nom[f] : Emmanuel (Dieu avec nous)[g]. 15 Il mangera du lait caillé et du miel[h], jusqu’à ce qu’il apprenne à rejeter le mal et à choisir le bien. 16 Mais avant que l’enfant apprenne à rejeter le mal et à choisir le bien, les pays des deux rois que tu crains aujourd’hui seront abandonnés. 17 L’Eternel fera survenir contre toi et ton peuple, contre ta dynastie, des jours comme jamais il n’y en a eu de tels depuis l’époque où Ephraïm s’est coupé de Juda : ce sera l’effet du roi d’Assyrie.
Le péril assyrien
18 Il adviendra, en ce jour-là, que l’Eternel appellera par un coup de sifflet les mouches qui sont à l’extrémité des fleuves de l’Egypte et les abeilles d’Assyrie. 19 Elles viendront et se poseront toutes dans les ravins abrupts, et dans les fentes des rochers, dans tous les fourrés broussailleux et tous les pâturages. 20 En ce jour-là, le Seigneur rasera avec un rasoir pris à gage au-delà de l’Euphrate – il s’agit du roi d’Assyrie. Oui, il vous rasera la tête et tous les poils du corps, et il vous coupera aussi la barbe[i].
21 Il adviendra, en ce jour-là, qu’en guise de bétail, une personne élèvera une génisse et deux brebis ou chèvres[j]. 22 Alors la production de lait sera si abondante que l’on se nourrira de lait caillé. Oui, les survivants du pays mangeront tous du lait caillé et du miel. 23 Il adviendra encore, en ce jour-là, que tout endroit planté de mille ceps de vigne valant mille pièces d’argent, sera abandonné aux ronces et aux épines. 24 On y pénétrera armé d’arcs et de flèches, car le pays entier ne sera que ronces et épines. 25 On ne passera plus sur les coteaux fertiles qu’on sarclait à la pioche, par peur des ronces et des épines. Les bovins y paîtront et les moutons et les chèvres en fouleront le sol.
Footnotes
- 7.1 Vers 735/734 av. J.-C. Voir 2 R 16.5-9 ; 2 Ch 28.5-8. La Syrie et Israël (ou Ephraïm, c’est-à-dire le royaume du Nord) s’étaient alliés contre l’Assyrie et voulaient remplacer Ahaz par un homme à eux (v. 6) qui joindrait Juda à leur coalition.
- 7.3 Nom qui signifie : un reste reviendra, expression qui se retrouve en 10.21 comme promesse pour le peuple.
- 7.3 Voir 2 R 18.17.
- 7.5 Voir note v. 1.
- 7.6 Nom araméen. Probablement un haut fonctionnaire de la cour de Damas que les Syriens voulaient imposer comme roi à Juda pour qu’il entraîne son pays dans la coalition qu’ils formaient avec le royaume d’Israël du Nord.
- 7.14 Le texte hébreu de Qumrân a : il lui donnera ou ils lui donneront.
- 7.14 Voir 8.8, 10. Ce verset est cité en Mt 1.23.
- 7.15 Voir v. 21-22.
- 7.20 Signe de déshonneur ou de deuil (Jb 1.20 ; Es 15.2 ; Jr 48.37 ; 2 S 10.4-5), annonce de la captivité.
- 7.21 On ne cultivera plus le sol, on reviendra à l’élevage. Les rescapés seront si peu nombreux qu’ils auront du lait et du miel en abondance, malgré un cheptel réduit.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.