Isaiah 66:10-24
New Revised Standard Version Catholic Edition
10 Rejoice with Jerusalem, and be glad for her,
all you who love her;
rejoice with her in joy,
all you who mourn over her—
11 that you may nurse and be satisfied
from her consoling breast;
that you may drink deeply with delight
from her glorious bosom.
12 For thus says the Lord:
I will extend prosperity to her like a river,
and the wealth of the nations like an overflowing stream;
and you shall nurse and be carried on her arm,
and dandled on her knees.
13 As a mother comforts her child,
so I will comfort you;
you shall be comforted in Jerusalem.
The Reign and Indignation of God
14 You shall see, and your heart shall rejoice;
your bodies[a] shall flourish like the grass;
and it shall be known that the hand of the Lord is with his servants,
and his indignation is against his enemies.
15 For the Lord will come in fire,
and his chariots like the whirlwind,
to pay back his anger in fury,
and his rebuke in flames of fire.
16 For by fire will the Lord execute judgment,
and by his sword, on all flesh;
and those slain by the Lord shall be many.
17 Those who sanctify and purify themselves to go into the gardens, following the one in the center, eating the flesh of pigs, vermin, and rodents, shall come to an end together, says the Lord.
18 For I know[b] their works and their thoughts, and I am[c] coming to gather all nations and tongues; and they shall come and shall see my glory, 19 and I will set a sign among them. From them I will send survivors to the nations, to Tarshish, Put,[d] and Lud—which draw the bow—to Tubal and Javan, to the coastlands far away that have not heard of my fame or seen my glory; and they shall declare my glory among the nations. 20 They shall bring all your kindred from all the nations as an offering to the Lord, on horses, and in chariots, and in litters, and on mules, and on dromedaries, to my holy mountain Jerusalem, says the Lord, just as the Israelites bring a grain offering in a clean vessel to the house of the Lord. 21 And I will also take some of them as priests and as Levites, says the Lord.
22 For as the new heavens and the new earth,
which I will make,
shall remain before me, says the Lord;
so shall your descendants and your name remain.
23 From new moon to new moon,
and from sabbath to sabbath,
all flesh shall come to worship before me,
says the Lord.
24 And they shall go out and look at the dead bodies of the people who have rebelled against me; for their worm shall not die, their fire shall not be quenched, and they shall be an abhorrence to all flesh.
Read full chapterNotas al pie
- Isaiah 66:14 Heb bones
- Isaiah 66:18 Gk Syr: Heb lacks know
- Isaiah 66:18 Gk Syr Vg Tg: Heb it is
- Isaiah 66:19 Gk: Heb Pul
Isaia 66:10-24
Nuova Riveduta 2006
10 «Gioite con Gerusalemme ed esultate a motivo di lei, voi tutti che l’amate! Rallegratevi grandemente con lei, voi tutti che siete in lutto per essa,
11 affinché siate allattati e saziati al seno delle sue consolazioni; affinché beviate a lunghi sorsi e con delizia l’abbondanza della sua gloria».
12 Poiché così parla il Signore: «Ecco, io dirigerò la pace verso di lei come un fiume, la ricchezza delle nazioni come un torrente che straripa, e voi sarete allattati, sarete portati in braccio, accarezzati sulle ginocchia.
13 Come un uomo consolato da sua madre così io consolerò voi, e sarete consolati in Gerusalemme».
14 Voi lo vedrete, e il vostro cuore gioirà, le vostre ossa, come l’erba, riprenderanno vigore; la mano del Signore si farà conoscere in favore dei suoi servi, e la sua indignazione contro i suoi nemici.
15 (A)Poiché ecco, il Signore verrà nel fuoco e i suoi carri saranno come l’uragano per dare la retribuzione della sua ira furente, per eseguire le sue minacce con fiamme di fuoco.
16 Poiché il Signore eserciterà il suo giudizio con fuoco e spada, contro ogni carne; gli uccisi dal Signore saranno molti.
17 «Quelli che si santificano e si purificano per andare nei giardini dietro all’idolo che è là in mezzo, quelli che mangiano carne di porco, cose abominevoli e topi, saranno tutti consumati», dice il Signore.
18 «Io conosco le loro opere e i loro pensieri. Il tempo è giunto per raccogliere tutte le nazioni e tutte le lingue; esse verranno e vedranno la mia gloria.
19 Io metterò un segnale tra di loro e manderò alcuni dei loro scampati alle nazioni, a Tarsis, a Pul e a Lud che tirano d’arco, a Tubal e a Iavan, alle isole lontane che non hanno mai udito la mia fama e non hanno mai visto la mia gloria; essi proclameranno la mia gloria tra le nazioni.
20 Ricondurranno tutti i vostri fratelli, da tutte le nazioni, come un’offerta al Signore, su cavalli, su carri, su lettighe, su muli, su dromedari, al mio monte santo, a Gerusalemme», dice il Signore, «nel modo in cui i figli d’Israele portano le loro offerte in un vaso puro alla casa del Signore.
21 In mezzo a loro ne sceglierò come sacerdoti e come Leviti», dice il Signore.
22 «Infatti, come i nuovi cieli e la nuova terra che io sto per creare rimarranno stabili davanti a me», dice il Signore, «così dureranno la vostra discendenza e il vostro nome.
23 Avverrà che, di novilunio in novilunio e di sabato in sabato, ogni carne verrà a prostrarsi davanti a me», dice il Signore.
24 «Quando gli adoratori usciranno, vedranno i cadaveri degli uomini che si sono ribellati a me; poiché il loro verme non morirà e il loro fuoco non si estinguerà[a], e saranno in orrore a ogni carne».
Read full chapterNotas al pie
- Isaia 66:24 +Mr 9:48.
Jesaja 66:10-24
Schlachter 2000
10 Freut euch mit Jerusalem und frohlockt über sie, ihr alle, die ihr sie liebt; frohlockt, teilt nun auch ihre Freude mit ihr, ihr alle, die ihr euch um sie betrübt habt,
11 indem ihr euch satt trinkt an ihrer tröstenden Brust, indem ihr euch in vollen Zügen labt an der Fülle ihrer Herrlichkeit!
12 Denn so spricht der Herr: Siehe, ich will den Frieden zu ihr hinleiten wie einen Strom und die Herrlichkeit der Heidenvölker wie einen überfließenden Bach; und ihr sollt gestillt werden. Man wird euch auf den Armen tragen und auf den Knien liebkosen.
13 Wie einen, den seine Mutter tröstet, so will ich euch trösten; ja, in Jerusalem sollt ihr getröstet werden!
14 Und wenn ihr dies seht, dann wird euer Herz sich freuen, und eure Gebeine werden sprossen wie grünes Gras. So wird sich die Hand des Herrn zu erkennen geben an seinen Knechten, sein Zorn aber an seinen Feinden.
Gericht und Gnade im kommenden Friedensreich des Messias
15 Denn siehe, der Herr wird im Feuer kommen und seine Streitwagen wie der Sturmwind, um seinen Zorn in Glut zu verwandeln und seine Drohungen in Feuerflammen.
16 Denn mit Feuer und mit seinem Schwert wird der Herr alles Fleisch richten; und die vom Herrn Erschlagenen werden eine große Menge sein.
17 Die sich heiligen und reinigen für die [Götzen-]Gärten und einer anderen[a] nachlaufen, inmitten derer, welche Schweinefleisch, Mäuse und andere Gräuel essen — alle zusammen sollen sie weggerafft werden!, spricht der Herr.
18 Ich aber [kenne] ihre Werke und Pläne. Es kommt die Zeit, alle Nationen und Sprachen zusammenzubringen, und sie werden kommen und meine Herrlichkeit sehen.
19 Und ich will ein Zeichen an ihnen tun und aus ihrer Mitte Gerettete entsenden zu den Heidenvölkern nach Tarsis, Pul und Lud, die den Bogen spannen, nach Tubal und Jawan, nach den fernen Inseln, die noch nichts von mir gehört haben und meine Herrlichkeit nicht gesehen haben; und sie werden meine Herrlichkeit unter den Heidenvölkern verkündigen.
20 Und sie werden alle eure Brüder aus allen Heidenvölkern dem Herrn als Opfergabe herbeibringen auf Pferden und auf Wagen und in Sänften, auf Maultieren und Dromedaren, zu meinem heiligen Berg, nach Jerusalem, spricht der Herr, gleichwie die Kinder Israels das Speisopfer in einem reinen Gefäß zum Haus des Herrn bringen.
21 Und ich werde auch von ihnen welche als Priester und Leviten nehmen, spricht der Herr.
22 Denn gleichwie der neue Himmel und die neue Erde, die ich mache, vor meinem Angesicht bleiben werden, spricht der Herr, so soll auch euer Same und euer Name bestehen bleiben.
23 Und es wird geschehen, dass an jedem Neumond und an jedem Sabbat alles Fleisch sich einfinden wird, um vor mir anzubeten, spricht der Herr.
24 Und man wird hinausgehen und die Leichname der Leute anschauen, die von mir abgefallen sind; denn ihr Wurm wird nicht sterben und ihr Feuer nicht erlöschen; und sie werden ein Abscheu sein für alles Fleisch.
Read full chapterNotas al pie
- (66,17) Der heidnische Götzendienst, den die abgefallenen Israeliten ausübten, fand oft in Baumgärten (Hainen) statt; die »andere« ist vermutlich eine Anspielung auf ein Aschera-Standbild.
Ézsaiás 66:10-24
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
10 „Örülj, Jeruzsálem,
és vigadjatok vele együtt mind,
akik szeretitek őt,
akik gyászoltátok azelőtt!
11 Jeruzsálem dicsősége megvigasztal benneteket,
úgy, mint az anya szoptatja gyermekét.
Bizony, bőségesen táplál titeket,
és gyönyörködtök dicsősége ragyogásában!”
12 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Békességgel és bőséggel árasztom el Jeruzsálemet,
a nemzetek gazdagsága borítja el,
mint áradó folyó.
Táplálni fognak titeket a nemzetek,
sőt, dédelgetnek, és karjukon hordoznak,
térdükön lovagoltatnak,
mint anya gyermekét!
13 Bizony, megvigasztallak titeket,
mint anya gyermekét,
megvigasztallak azzal, amit Jeruzsálemmel teszek!
14 Ennek láttán örvend majd szívetek,
még csontjaitok is megerősödnek,
mert mindenki meglátja az Örökkévaló hatalmát
szolgái javára,
és haragját ellenségeivel szemben.”
15 Bizony eljön az Örökkévaló tűzben,
harci szekerei száguldanak, mint a szélvész,
izzó haraggal megfizet ellenségeinek,
s lángokkal sújt le rájuk büntetése.
16 Mert tűzzel ítél minden embert az Örökkévaló,
és kardjával.
Bizony, sokan lesznek, akiket haragja megöl!
17 „Elpusztulnak azok is mind, akik megtisztítják magukat, hogy bemehessenek a szent ligetekbe,[a] és bálványaikat imádják. Követik azt, aki a középen van, és disznó, egér, meg hasonló tisztátalan állatok húsát eszik. 18 Jól ismerem tetteiket és gondolataikat!”
A nemzetek meglátják az Örökkévaló dicsőségét
„Eljön az idő, amikor összegyűjtök minden nemzetet és a különböző nyelvű népeket, hogy valamennyien lássák dicsőségemet. 19 Jelt adok nekik, és az életben maradtak közül egyeseket elküldök a nemzetekhez: Társisba, Púlba és Lúdba, az íjászokhoz, meg Tubálhoz és Jávánhoz, a távoli szigetekre és tengerpartokra — mindazokhoz, akik még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. Ezek a küldöttek fogják hirdetni dicsőségemet a nemzetek[b] között.
20 Azután elhozzák összes rokonaitokat a nemzetek közül — ajándékul az Örökkévalónak. Bizony, elhozzák őket szent hegyemre, Jeruzsálembe, lovakon, szekereken, gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken — mondja az Örökkévaló —, ugyanúgy, mint ahogyan Izráel népe hozza az Örökkévalónak szentelt ajándékokat tiszta edényekben az Örökkévaló Templomába. 21 Ezek közül is választok majd egyeseket szolgálatomra a papok és léviták közé” — mondja az Örökkévaló.
22 „Új eget és új földet teremtek,
amelyek örökre megmaradnak.
Így örökké megmarad nevetek,
és megmaradnak utódaitok is.
23 Abban az időben a föld minden lakója eljön,
hogy imádjon engem.
Bizony, elém jönnek az ünnepeken:
minden Újhold ünnepén,
és minden szombaton!”
— mondja az Örökkévaló.
24 „Mikor pedig kimennek a városból, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem lázadtak, és iszonyodni fognak tőlük. Mert ott a férgek el nem pusztulnak, és a tűz ki nem alszik soha.”
Read full chapterNotas al pie
- Ézsaiás 66:17 szent ligetek Különleges helyek, ahol a bálványisteneknek mutattak be áldozatokat.
- Ézsaiás 66:19 nemzetek A 19. versben felsorolt országok és népek jelképezik az Izráelen kívüli népeket és országokat. Líbia É-Afrikában található ma is. Lud a mai Törökország Ny-i, Tubál pedig a K-i részén volt.
Ésaïe 66:10-24
La Bible du Semeur
10 Réjouissez-vous |avec Jérusalem,
et soyez tous dans l’allégresse |à son sujet,
vous qui l’aimez !
Prenez part à sa joie,
vous tous qui avez pris |le deuil à cause d’elle !
11 Car vous serez nourris |à son sein qui console
jusqu’à en être rassasiés,
et vous boirez, avec délices,
la plénitude de sa gloire !
12 Car ainsi parle l’Eternel :
Je vais faire affluer la paix |vers elle comme un fleuve,
la gloire des nations |tout comme un torrent qui déborde.
Vous serez allaités,
et portés sur la hanche,
bercés sur les genoux.
13 Comme un homme que sa mère console,
je vous consolerai.
Oui, dans Jérusalem, |vous serez consolés.
14 Vous en serez témoins |et votre cœur se réjouira,
votre corps reprendra vigueur |tout comme une herbe qui verdit.
Le jugement de Dieu
On verra l’Eternel intervenir |en faveur de ses serviteurs,
et manifester son indignation |contre ses ennemis.
15 Car l’Eternel
va venir dans le feu
et ses chars surviendront |comme un vent d’ouragan
pour verser sa colère |avec fureur
et pour accomplir ses menaces |avec d’ardentes flammes.
16 Car, c’est avec le feu |que l’Eternel |exercera son jugement
et avec son épée |qu’il châtiera tous les humains,
et l’Eternel fera |un très grand nombre de victimes.
17 Ceux qui se préparent et qui se purifient pour accéder aux jardins sacrés[a] suivant en procession celui qui se tient au milieu, et qui mangent du porc, des animaux immondes et même des souris, ceux-là périront tous ensemble, l’Eternel le déclare. 18 Car moi, je [connais bien[b]] leurs desseins et leurs actes.
Tous les peuples honoreront l’Eternel
Voici, je vais venir[c] rassembler tous les peuples et des gens de toutes langues. Ils viendront et verront ma gloire. 19 Je placerai un signe au milieu d’eux et j’enverrai certains de leurs rescapés[d] vers d’autres peuples, à Tarsis, Poul et Loud[e], dont les gens bandent l’arc, à Toubal, à Yavân[f] ; vers les îles et les régions côtières qui sont au loin, qui n’ont pas encore entendu parler de moi et n’ont pas vu ma gloire. Ils feront connaître ma gloire à ces peuples. 20 Et ils ramèneront, de chez tous les peuples, tous ceux qui sont vos frères sur des chevaux, des chars ou des chariots couverts, sur le dos des mulets ou sur des dromadaires jusqu’à Jérusalem, à ma montagne sainte, comme une offrande à l’Eternel : ce sera une offrande, dit l’Eternel, semblable à celles qu’apportent les Israélites, dans des récipients purifiés, au temple de l’Eternel. 21 Et même, parmi eux, j’en prendrai certains pour être des prêtres ou des lévites, dit l’Eternel.
22 Comme le nouveau ciel et la nouvelle terre[g] que je vais faire subsisteront par-devant moi, l’Eternel le déclare, ainsi subsisteront votre postérité et votre nom. 23 Il adviendra alors que, régulièrement, à chaque nouvelle lune et à chaque sabbat, tous les humains viendront se prosterner devant moi, déclare l’Eternel. 24 Et quand ils sortiront, ils verront les cadavres des hommes qui se sont révoltés contre moi ; et le ver qui rongera ces hommes ne mourra pas, le feu qui les dévorera ne s’éteindra jamais[h], et ils feront horreur à tout être vivant.
Read full chapterNotas al pie
- 66.17 Allusion à des cérémonies païennes pour lesquelles les participants se préparent par divers rites de purification (voir 65.3, 5).
- 66.18 Les mots entre crochets manquent dans l’hébreu. Le texte semble corrompu car il manque le verbe.
- 66.18 D’après l’ancienne version grecque, la version syriaque et la Vulgate. Le texte hébreu traditionnel est obscur.
- 66.19 D’autres comprennent : des rescapés de mon peuple.
- 66.19 Tarsis : l’Espagne. Poul et Loud sont deux peuples de l’Afrique (Somalie et Libye).
- 66.19 Toubal : peuple d’Asie Mineure au sud-est de la mer Noire. Yavân : la Grèce et ses îles.
- 66.22 Voir Es 65.17 ; 2 P 3.13 ; Ap 21.1.
- 66.24 Allusion en Mc 9.48.
Genesis 49:33-50:26
New Revised Standard Version Catholic Edition
33 When Jacob ended his charge to his sons, he drew up his feet into the bed, breathed his last, and was gathered to his people.
50 Then Joseph threw himself on his father’s face and wept over him and kissed him. 2 Joseph commanded the physicians in his service to embalm his father. So the physicians embalmed Israel; 3 they spent forty days in doing this, for that is the time required for embalming. And the Egyptians wept for him seventy days.
4 When the days of weeping for him were past, Joseph addressed the household of Pharaoh, “If now I have found favor with you, please speak to Pharaoh as follows: 5 My father made me swear an oath; he said, ‘I am about to die. In the tomb that I hewed out for myself in the land of Canaan, there you shall bury me.’ Now therefore let me go up, so that I may bury my father; then I will return.” 6 Pharaoh answered, “Go up, and bury your father, as he made you swear to do.”
7 So Joseph went up to bury his father. With him went up all the servants of Pharaoh, the elders of his household, and all the elders of the land of Egypt, 8 as well as all the household of Joseph, his brothers, and his father’s household. Only their children, their flocks, and their herds were left in the land of Goshen. 9 Both chariots and charioteers went up with him. It was a very great company. 10 When they came to the threshing floor of Atad, which is beyond the Jordan, they held there a very great and sorrowful lamentation; and he observed a time of mourning for his father seven days. 11 When the Canaanite inhabitants of the land saw the mourning on the threshing floor of Atad, they said, “This is a grievous mourning on the part of the Egyptians.” Therefore the place was named Abel-mizraim;[a] it is beyond the Jordan. 12 Thus his sons did for him as he had instructed them. 13 They carried him to the land of Canaan and buried him in the cave of the field at Machpelah, the field near Mamre, which Abraham bought as a burial site from Ephron the Hittite. 14 After he had buried his father, Joseph returned to Egypt with his brothers and all who had gone up with him to bury his father.
Joseph Forgives His Brothers
15 Realizing that their father was dead, Joseph’s brothers said, “What if Joseph still bears a grudge against us and pays us back in full for all the wrong that we did to him?” 16 So they approached[b] Joseph, saying, “Your father gave this instruction before he died, 17 ‘Say to Joseph: I beg you, forgive the crime of your brothers and the wrong they did in harming you.’ Now therefore please forgive the crime of the servants of the God of your father.” Joseph wept when they spoke to him. 18 Then his brothers also wept,[c] fell down before him, and said, “We are here as your slaves.” 19 But Joseph said to them, “Do not be afraid! Am I in the place of God? 20 Even though you intended to do harm to me, God intended it for good, in order to preserve a numerous people, as he is doing today. 21 So have no fear; I myself will provide for you and your little ones.” In this way he reassured them, speaking kindly to them.
Joseph’s Last Days and Death
22 So Joseph remained in Egypt, he and his father’s household; and Joseph lived one hundred ten years. 23 Joseph saw Ephraim’s children of the third generation; the children of Machir son of Manasseh were also born on Joseph’s knees.
24 Then Joseph said to his brothers, “I am about to die; but God will surely come to you, and bring you up out of this land to the land that he swore to Abraham, to Isaac, and to Jacob.” 25 So Joseph made the Israelites swear, saying, “When God comes to you, you shall carry up my bones from here.” 26 And Joseph died, being one hundred ten years old; he was embalmed and placed in a coffin in Egypt.
Notas al pie
- Genesis 50:11 That is mourning (or meadow) of Egypt
- Genesis 50:16 Gk Syr: Heb they commanded
- Genesis 50:18 Cn: Heb also came
Genesi 49:33-50:26
Nuova Riveduta 2006
33 Quando Giacobbe ebbe finito di dare questi ordini ai suoi figli, ritirò i piedi nel letto, spirò e fu riunito al suo popolo.
50 (A)Allora Giuseppe si gettò sulla faccia di suo padre, pianse su di lui e lo baciò. 2 Poi Giuseppe ordinò ai medici che erano al suo servizio di imbalsamare suo padre; e i medici imbalsamarono Israele. 3 Ci vollero quaranta giorni, perché tanto è il tempo che si impiega a imbalsamare. E gli Egiziani lo piansero settanta giorni.
4 Quando i giorni del lutto fatto per lui furono passati, Giuseppe parlò alla casa del faraone, dicendo: «Se ora ho trovato grazia ai vostri occhi, fate giungere agli orecchi del faraone queste parole: 5 “Mio padre mi ha fatto giurare e mi ha detto: ‘Ecco, io muoio; seppelliscimi nel mio sepolcro, che mi sono scavato nel paese di Canaan’. Ora dunque, permetti che io salga e seppellisca mio padre; poi tornerò”». 6 Il faraone rispose: «Sali e seppellisci tuo padre come ti ha fatto giurare».
7 Allora Giuseppe salì a seppellire suo padre e con lui salirono tutti i servitori del faraone, gli anziani della sua casa e tutti gli anziani del paese d’Egitto, 8 tutta la casa di Giuseppe e i suoi fratelli e la casa di suo padre. Non lasciarono nella terra di Goscen che i loro bambini, le loro greggi e i loro armenti. 9 Con lui salirono pure carri e cavalieri, così da formare un corteo numerosissimo. 10 Quando giunsero all’aia di Atad, che è oltre il Giordano, vi furono grandi e profondi lamenti. Giuseppe fece a suo padre un lutto di sette giorni. 11 Quando gli abitanti del paese, i Cananei, videro il lutto dell’aia di Atad, dissero: «Questo è un grave lutto per gli Egiziani!» Perciò fu messo il nome di Abel-Misraim[a] a quell’aia, che è oltre il Giordano. 12 I figli di Giacobbe fecero per lui quello che egli aveva ordinato loro: 13 lo trasportarono nel paese di Canaan e lo seppellirono nella grotta del campo di Macpela, che Abraamo aveva comprato con il campo da Efron l’Ittita, come sepolcro di sua proprietà, di fronte a Mamre. 14 Giuseppe, dopo aver sepolto suo padre, tornò in Egitto con i suoi fratelli e con tutti quelli che erano saliti con lui a seppellire suo padre.
15 (B)I fratelli di Giuseppe, quando videro che il loro padre era morto, dissero: «Chi sa se Giuseppe non ci porterà odio e non ci renderà tutto il male che gli abbiamo fatto?» 16 Perciò mandarono a dire a Giuseppe: «Tuo padre, prima di morire, diede quest’ordine: 17 “Dite così a Giuseppe: ‘Perdona ora ai tuoi fratelli il loro misfatto e il loro peccato; perché ti hanno fatto del male’”. Ti prego, perdona dunque ora il misfatto dei servi del Dio di tuo padre!» Giuseppe, quando gli parlarono così, pianse. 18 I suoi fratelli vennero anch’essi, s’inchinarono[b] ai suoi piedi e dissero: «Ecco, siamo tuoi servi». 19 Giuseppe disse loro: «Non temete. Sono io forse al posto di Dio? 20 Voi avevate pensato del male contro di me, ma Dio ha pensato di convertirlo in bene per compiere quello che oggi avviene: per conservare in vita un popolo numeroso. 21 Ora dunque non temete. Io provvederò al sostentamento per voi e i vostri figli». Così li confortò e parlò al loro cuore.
Vecchiaia e morte di Giuseppe
22 (C)Giuseppe abitò in Egitto con la casa di suo padre; egli visse centodieci anni. 23 Giuseppe vide i figli di Efraim, fino alla terza generazione; anche i figli di Machir, figlio di Manasse, nacquero sulle sue ginocchia. 24 Giuseppe disse ai suoi fratelli: «Io sto per morire, ma Dio per certo vi visiterà e vi farà salire, da questo paese, nel paese che promise con giuramento ad Abraamo, a Isacco e a Giacobbe». 25 Giuseppe fece giurare i figli d’Israele, dicendo: «Dio per certo vi visiterà; allora portate via da qui le mie ossa». 26 Poi Giuseppe morì, all’età di centodieci anni; e fu imbalsamato e deposto in un sarcofago in Egitto.
Notas al pie
- Genesi 50:11 Abel-Misraim, lett. lutto degli Egiziani.
- Genesi 50:18 S’inchinarono, lett. caddero sulla loro faccia.
1 Mose 49:33-50:26
Schlachter 2000
33 Als aber Jakob seine Befehle an seine Söhne vollendet hatte, zog er seine Füße aufs Bett zurück, verschied und wurde zu seinem Volk versammelt.
Jakobs Beerdigung im Land Kanaan
50 Da fiel Joseph auf das Angesicht seines Vaters und weinte über ihm und küsste ihn.
2 Danach befahl Joseph seinen Dienern, den Ärzten, dass sie seinen Vater einbalsamierten; und die Ärzte balsamierten Israel ein.
3 Und sie verwendeten darauf volle 40 Tage; denn so lange dauert die Einbalsamierung; aber beweint haben ihn die Ägypter 70 Tage lang.
4 Als aber die Tage der Trauer um ihn vorüber waren, redete Joseph mit dem Haus des Pharao und sprach: Wenn ich Gnade gefunden habe in euren Augen, so redet doch vor den Ohren des Pharao und sprecht:
5 Mein Vater hat einen Eid von mir genommen und zu mir gesagt: Siehe, ich sterbe; begrabe mich in meinem Grab, das ich mir im Land Kanaan angelegt habe! So lass mich nun hinaufziehen, dass ich meinen Vater begrabe und danach wiederkomme!
6 Und der Pharao sprach: Zieh hinauf und begrabe deinen Vater, wie er dich hat schwören lassen!
7 Da zog Joseph hinauf, um seinen Vater zu begraben; und mit ihm zogen alle Knechte des Pharao hinauf, alle Ältesten seines Hauses und alle Ältesten des Landes Ägypten;
8 dazu das ganze Haus Josephs und seine Brüder und das Haus seines Vaters; nur ihre Kinder, Schafe und Rinder ließen sie im Land Gosen zurück.
9 Es begleiteten ihn auch Wagen und Reiter, und es war ein großer Heerzug.
10 Als sie nun zur Tenne Atad kamen, die jenseits des Jordan liegt, hielten sie dort eine große und feierliche Totenklage; denn [Joseph] veranstaltete für seinen Vater eine siebentägige Trauer.
11 Als aber die Bewohner des Landes, die Kanaaniter, die Trauer bei der Tenne Atad sahen, sprachen sie: Die Ägypter halten da eine große Klage! Daher wurde der Ort, der jenseits des Jordan liegt, »Die Klage der Ägypter« genannt.
12 Seine Söhne aber handelten so, wie er ihnen befohlen hatte:
13 sie führten ihn ins Land Kanaan und begruben ihn in der Höhle des Ackers Machpelah, die Abraham samt dem Acker als Erbbegräbnis gekauft hatte von Ephron, dem Hetiter, gegenüber von Mamre.
14 Joseph aber kehrte nach dem Begräbnis seines Vaters wieder nach Ägypten zurück, er und seine Brüder und alle, die mit ihm hinaufgezogen waren, um seinen Vater zu begraben.
Josephs Bruderliebe. Gottes Plan
15 Als nun Josephs Brüder sahen, dass ihr Vater gestorben war, sprachen sie: Joseph könnte gegen uns feindselig werden und uns all die Bosheit vergelten, die wir an ihm verübt haben!
16 Darum ließen sie Joseph sagen: Dein Vater befahl vor seinem Tod und sprach:
17 So sollt ihr zu Joseph sagen: Bitte, vergib doch deinen Brüdern die Schuld und ihre Sünde, dass sie so Böses an dir getan haben! So vergib nun den Knechten des Gottes deines Vaters ihre Schuld! Da weinte Joseph, als sie ihm das sagen ließen.
18 Dann gingen seine Brüder selbst hin und fielen vor ihm nieder und sprachen: Siehe, wir sind deine Knechte!
19 Aber Joseph sprach zu ihnen: Fürchtet euch nicht! Bin ich denn an Gottes Stelle?
20 Ihr gedachtet mir zwar Böses zu tun; aber Gott gedachte es gut zu machen,[a] um es so hinauszuführen, wie es jetzt zutage liegt, um ein zahlreiches Volk am Leben zu erhalten.
21 So fürchtet euch nun nicht; ich will euch und eure Kinder versorgen! Und er tröstete sie und redete freundlich mit ihnen.[b]
Josephs letzte Tage. Sein Tod
22 Und Joseph blieb in Ägypten, er und das Haus seines Vaters; und Joseph lebte 110 Jahre.
23 Und Joseph sah die Kinder Ephraims bis in das dritte Glied; auch die Kinder Machirs, des Sohnes Manasses, saßen noch auf Josephs Knien.[c]
24 Und Joseph sprach zu seinen Brüdern: Ich sterbe; aber Gott wird euch gewiss heimsuchen und euch aus diesem Land hinaufführen in das Land, das er Abraham, Isaak und Jakob zugeschworen hat.
25 Und Joseph nahm einen Eid von den Söhnen Israels und sprach: Gewisslich wird Gott euch heimsuchen, und ihr sollt dann meine Gebeine von hier hinaufbringen!
26 Und Joseph starb, 110 Jahre alt; und man balsamierte ihn ein und legte ihn in einen Sarg in Ägypten.
1 Mózes 49:33-50:26
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
33 Amikor Jákób befejezte a fiainak adott végső rendelkezéseit, lefeküdt az ágyra, meghalt, és őseihez csatlakozott.
Jákób temetése
50 József sírva borult meghalt apjára, és megcsókolta arcát. 2 Majd megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be Jákób testét. Azok így is tettek. 3 Ez — a szokások szerint — negyven napig tartott. Az egyiptomiak 70 napig gyászolták Jákóbot.
4 Amikor ennek vége volt, József megkérte a fáraó hivatalnokait: „Kérlek, ha jóindulattal vagytok irántam, szóljatok érdekemben a fáraónak! Ezt mondjátok neki: 5 »Atyám, halála előtt megesketett engem, hogy abba a barlangba temessem, amelyet ő készített erre a célra magának Kánaán földjén. Ezért kérlek, hadd menjek el oda, hogy atyámat illendően eltemessem! Azután visszajövök.«”
6 A fáraó ezt üzente vissza: „Menj el nyugodtan, és temesd el atyádat esküd szerint!”
7 József tehát megszervezte a temetési menetet. Vele együtt mentek apja temetésére Kánaánba a fáraó hivatalnokai, udvarának fejedelmei és Egyiptom minden rendű-rangú előkelői, 8 meg József összes testvérei és rokonai, a gyermekek kivételével. Gósen földjén csak a gyermekek maradtak, és a jószág. 9 Még a fáraó seregének harci szekerei és lovasai is kísérték a menetet, amely igen hatalmas volt.
10 Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordántól keletre fekszik, ott József igen nagy gyászünnepet rendezett Izráel emlékezetére, amely hét napig tartott. 11 Akkor a kánaáni lakosok azt mondták: „Milyen nagy gyászt tartanak az egyiptomiak!” El is nevezték azt a helyet, a Jordántól keletre Ábél-Micráimnak[a], ami azt jelenti: „Egyiptom gyásza.”
12 Így Izráel fiai megtették, amit apjuk parancsolt nekik: 13 elvitték a holttestét Kánaán földjére, és eltemették abba a barlangba, amely Makpéla mezején van, Mamréval szemben. Ezt a mezőt a barlanggal együtt még Ábrahám vette meg temetkezőhelyül a hettita Efróntól. 14 Miután József befejezte apja temetését, testvéreivel és az összes kísérőkkel együtt visszatért Egyiptomba.
Isten jóra fordította még a rosszat is
15 József testvérei a temetés után azt mondták egymásnak: „Lehet, hogy József még mindig haragszik ránk, és most, hogy atyánk már nincs közöttünk, megbosszulja rajtunk, amit ellene vétkeztünk!” 16 Üzenetet küldtek hát Józsefnek: „Atyád még halála előtt megparancsolta nekünk, hogy 17 adjuk át neked üzenetét: »Kérlek, hogy bocsásd meg testvéreid bűnét, mert vétkeztek ellened, amikor rosszul bántak veled!« Most hát mi is kérünk, hogy bocsáss meg nekünk, mert mi is atyád Istenét szolgáljuk!”
József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. 18 A testvérei ekkor elmentek Józsefhez, földre borultak előtte, és ezt mondták: „Lásd, mind a szolgáid vagyunk!”
19 De József ezt mondta nekik: „Ne féljetek, hiszen nem vagyok én Isten! 20 Igaz, hogy ti rossz szándékkal voltatok irántam, de Isten azt jóra fordította! Hiszen az volt a terve, hogy általam sokak életét megmentse — és ez így is történt! 21 Ne féljetek hát, továbbra is gondoskodom rólatok és gyermekeitekről!” Így megvigasztalta őket, és a lelkükre beszélt.
22 Ezek után József még sokáig élt Egyiptomban apja családjával együtt. Életideje 110 esztendő volt. 23 József megérte leszármazottjainak születését Efraim családjában a harmadik nemzedékig. Manassé fiának, Mákírnak is születtek gyermekei, akiket József még láthatott.
József rendelkezik temetéséről
24 Amikor József érezte, hogy közeledik élete vége, azt mondta testvéreinek: „Figyeljetek rám! Én ugyan nem sokáig élek már, de Isten bizonyosan meglátogat benneteket egyszer, és kivezet ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.” 25 József meg is eskette Izráel utódait, hogy amikor Isten meglátogatja őket, akkor feltétlenül vigyék magukkal[b] az ő csontjait is. 26 József 110 éves korában halt meg. Testét bebalzsamozták, és koporsóba tették Egyiptomban.
Notas al pie
- 1 Mózes 50:11 Ábél-Micráim Vagyis: „Az egyiptomiak gyásza”.
- 1 Mózes 50:25 vigyék magukkal Így is történt. Lásd 2Móz 13:19. József csontjait végül Sikemben temették el. Lásd Józs 24:32.
Genèse 49:33-50:26
La Bible du Semeur
33 Lorsque Jacob eut achevé d’énoncer ses instructions à ses fils, il ramena ses pieds sur son lit, expira et fut réuni à ses ancêtres[a].
L’enterrement de Jacob
50 Joseph se jeta sur le visage de son père, pleura sur lui et l’embrassa. 2 Puis il ordonna aux médecins qui étaient à son service de l’embaumer. Ceux-ci embaumèrent donc Israël. 3 Ils y passèrent quarante jours, le temps nécessaire à un embaumement, et les Egyptiens le pleurèrent pendant soixante-dix jours.
4 Quand les jours de deuil furent écoulés, Joseph dit aux hauts fonctionnaires de la cour du pharaon : Si vous voulez bien m’accorder cette faveur, portez à l’attention du pharaon 5 que mon père m’a fait prêter serment en disant : « Me voici sur le point de mourir ; j’ai fait creuser un tombeau au pays de Canaan, c’est là que vous m’enterrerez. » Maintenant donc, permets-moi d’y monter pour ensevelir mon père ; après quoi, je reviendrai.
6 Le pharaon répondit à Joseph : Va et enterre ton père, comme il te l’a fait jurer.
7 Joseph partit donc pour ensevelir son père, accompagné de tous les hauts fonctionnaires du pharaon, des dignitaires de sa cour et de tous les hauts responsables d’Egypte, 8 ainsi que de toute sa famille, et celle de ses frères, toute la famille de son père. Ils ne laissèrent dans le pays de Goshen que leurs enfants, leurs moutons, leurs chèvres et leurs bovins. 9 Joseph fit le voyage, escorté et de chars et de leur équipage ; le convoi ainsi formé était très impressionnant.
10 Lorsqu’ils furent arrivés à l’Aire d’Atad, située de l’autre côté du Jourdain, ils y célébrèrent de grandes funérailles très imposantes. Joseph mena deuil pour son père pendant sept jours. 11 En voyant ces funérailles dans l’Aire d’Atad, les Cananéens qui habitaient le pays dirent : Ce doit être un deuil important pour les Egyptiens.
C’est pourquoi on a nommé cet endroit de l’autre côté du Jourdain : Abel-Mitsraïm (Deuil de l’Egypte). 12 Les fils de Jacob firent donc ce que leur père leur avait demandé. 13 Ils le transportèrent au pays de Canaan et l’enterrèrent dans la caverne du champ de Makpéla qu’Abraham avait achetée avec le champ à Ephrôn le Hittite, comme propriété funéraire vis-à-vis de Mamré[b]. 14 Après avoir enterré son père, Joseph revint en Egypte avec ses frères et tous ceux qui l’avaient accompagné aux funérailles.
Le Dieu souverain
15 Maintenant que leur père était mort, les frères de Joseph se dirent : Qui sait, peut-être Joseph se mettra-t-il à nous haïr et à nous rendre tout le mal que nous lui avons fait.
16 Alors ils lui envoyèrent un messager pour lui dire : Avant de mourir, ton père nous a donné cet ordre : 17 « Vous demanderez à Joseph : Veuille, je te prie, pardonner le crime de tes frères et leur péché ; car ils t’ont fait beaucoup de mal. Oui, je te prie, pardonne maintenant la faute des serviteurs du Dieu de ton père. »
En recevant ce message, Joseph se mit à pleurer. 18 Ses frères vinrent en personne se jeter à ses pieds en disant : Nous sommes tes esclaves.
19 Mais Joseph leur dit : N’ayez aucune crainte ! Suis-je à la place de Dieu ? 20 Vous aviez projeté de me faire du mal, mais par ce que vous avez fait, Dieu a projeté du bien en vue d’accomplir ce qui se réalise aujourd’hui, pour sauver la vie à un peuple nombreux. 21 Maintenant donc, n’ayez aucune crainte, je pourvoirai à vos besoins ainsi qu’à ceux de vos enfants.
Ainsi il les rassura et toucha leur cœur par ses paroles.
La fin de la vie de Joseph
22 Joseph demeura en Egypte, ainsi que la famille de son père. Il vécut cent dix ans. 23 Il vit les descendants d’Ephraïm jusqu’à la troisième génération ; de plus, les enfants de Makir, fils de Manassé, furent placés sur ses genoux à leur naissance. 24 A la fin de sa vie, il dit aux siens : Je vais mourir, mais Dieu ne manquera pas d’intervenir en votre faveur et vous fera remonter de ce pays vers celui qu’il a promis par serment à Abraham, à Isaac et à Jacob.
25 Puis Joseph fit prêter serment aux Israélites en leur disant : Lorsque Dieu interviendra pour vous, vous emporterez d’ici mes ossements[c].
26 Joseph mourut à l’âge de cent dix ans ; on l’embauma, et on le déposa dans un sarcophage en Egypte.
Proverbs 31:8-31
New Revised Standard Version Catholic Edition
8 Speak out for those who cannot speak,
for the rights of all the destitute.[a]
9 Speak out, judge righteously,
defend the rights of the poor and needy.
Ode to a Capable Wife
10 A capable wife who can find?
She is far more precious than jewels.
11 The heart of her husband trusts in her,
and he will have no lack of gain.
12 She does him good, and not harm,
all the days of her life.
13 She seeks wool and flax,
and works with willing hands.
14 She is like the ships of the merchant,
she brings her food from far away.
15 She rises while it is still night
and provides food for her household
and tasks for her servant-girls.
16 She considers a field and buys it;
with the fruit of her hands she plants a vineyard.
17 She girds herself with strength,
and makes her arms strong.
18 She perceives that her merchandise is profitable.
Her lamp does not go out at night.
19 She puts her hands to the distaff,
and her hands hold the spindle.
20 She opens her hand to the poor,
and reaches out her hands to the needy.
21 She is not afraid for her household when it snows,
for all her household are clothed in crimson.
22 She makes herself coverings;
her clothing is fine linen and purple.
23 Her husband is known in the city gates,
taking his seat among the elders of the land.
24 She makes linen garments and sells them;
she supplies the merchant with sashes.
25 Strength and dignity are her clothing,
and she laughs at the time to come.
26 She opens her mouth with wisdom,
and the teaching of kindness is on her tongue.
27 She looks well to the ways of her household,
and does not eat the bread of idleness.
28 Her children rise up and call her happy;
her husband too, and he praises her:
29 “Many women have done excellently,
but you surpass them all.”
30 Charm is deceitful, and beauty is vain,
but a woman who fears the Lord is to be praised.
31 Give her a share in the fruit of her hands,
and let her works praise her in the city gates.
Notas al pie
- Proverbs 31:8 Heb all children of passing away
Proverbi 31:8-31
Nuova Riveduta 2006
8 Apri la bocca in favore del muto, per sostenere la causa di tutti gli infelici;
9 apri la bocca, giudica con giustizia, fa’ ragione al misero e al bisognoso.
Elogio della donna virtuosa
10 (A)Una donna virtuosa chi la troverà? Il suo pregio sorpassa di molto quello delle perle.
11 Il cuore di suo marito confida in lei, ed egli non mancherà mai di provviste.
12 Lei gli fa del bene, e non del male, tutti i giorni della sua vita.
13 Si procura lana e lino e lavora gioiosa con le proprie mani.
14 È simile alle navi dei mercanti: fa venire il suo cibo da lontano.
15 Si alza quando ancora è notte, distribuisce il cibo alla famiglia e il compito alle sue serve.
16 Posa gli occhi sopra un campo e lo acquista; con il guadagno delle sue mani pianta una vigna.
17 Si cinge di forza i fianchi e fa robuste le sue braccia.
18 Sente che il suo lavoro rende bene; la sua lucerna non si spegne la notte.
19 Mette la mano alla rocca e le sue dita maneggiano il fuso.
20 Tende le palme al misero e porge le mani al bisognoso.
21 Non teme la neve per la sua famiglia, perché tutta la sua famiglia è vestita di lana rossa.
22 Si fa dei tappeti, ha vesti di lino finissimo e di porpora.
23 Suo marito è rispettato alle porte della città, quando si siede tra gli anziani del paese.
24 Fa delle tuniche e le vende, e delle cinture che dà al mercante[a].
25 Forza e dignità sono il suo manto, e lei non teme l’avvenire.
26 Apre la bocca con saggezza e ha sulla lingua insegnamenti di bontà.
27 Sorveglia l’andamento della sua casa e non mangia il pane di pigrizia.
28 I suoi figli si alzano e la proclamano beata, e suo marito la loda, dicendo:
29 «Molte donne si sono comportate da virtuose, ma tu le superi tutte!»
30 La grazia è ingannevole e la bellezza è cosa vana; ma la donna che teme il Signore è quella che sarà lodata.
31 Datele del frutto delle sue mani, e le opere sue la lodino alle porte della città.
Read full chapterNotas al pie
- Proverbi 31:24 Al mercante, lett. al Cananeo.
Sprüche 31:8-31
Schlachter 2000
8 Tue deinen Mund auf für den Stummen,
für das Recht all derer, die dem Untergang geweiht sind!
9 Tue deinen Mund auf, richte recht
und verteidige den Elenden und Armen!
Das Lob der tugendhaften Frau
10 Eine tugendhafte Frau[a] — wer findet sie?
Sie ist weit mehr wert als [die kostbarsten] Perlen![b]
11 Auf sie verlässt sich das Herz ihres Mannes,
und an Gewinn mangelt es ihm nicht.
12 Sie erweist ihm Gutes und nichts Böses
alle Tage ihres Lebens.
13 Sie kümmert sich um Wolle und Flachs
und verarbeitet es mit willigen Händen.
14 Sie gleicht den Handelsschiffen;
aus der Ferne bringt sie ihr Brot herbei.
15 Bevor der Morgen graut, ist sie schon auf;
sie gibt Speise aus für ihr Haus
und bestimmt das Tagewerk für ihre Mägde.
16 Sie trachtet nach einem Acker und erwirbt ihn auch;
vom Ertrag ihrer Hände pflanzt sie einen Weinberg an.
17 Sie gürtet ihre Lenden mit Kraft
und stärkt ihre Arme.
18 Sie sieht, dass ihr Erwerb gedeiht;
ihr Licht geht auch bei Nacht nicht aus.
19 Sie greift nach dem Spinnrocken[c],
und ihre Hände fassen die Spindel.
20 Sie tut ihre Hand dem Unglücklichen auf
und reicht ihre Hände dem Armen.
21 Vor dem Schnee ist ihr nicht bange für ihr Haus,
denn ihr ganzes Haus[d] ist in Scharlach gekleidet.
22 Sie macht sich selbst Decken;
Leinen und Purpur ist ihr Gewand.
23 Ihr Mann ist wohlbekannt in den Toren,
wenn er unter den Ältesten des Landes sitzt.
24 Sie fertigt Hemden und verkauft sie
und liefert dem Händler Gürtel.
25 Kraft und Würde sind ihr Gewand,
und sie lacht angesichts des kommenden Tages.
26 Ihren Mund öffnet sie mit Weisheit,
und freundliche Unterweisung ist auf ihrer Zunge.
27 Sie behält die Vorgänge in ihrem Haus im Auge
und isst nie das Brot der Faulheit.
28 Ihre Söhne wachsen heran und preisen sie glücklich;
ihr Mann rühmt sie ebenfalls:
29 »Viele Töchter haben sich als tugendhaft erwiesen,
du aber übertriffst sie alle!«
30 Anmut ist trügerisch und Schönheit vergeht,
aber eine Frau, die den Herrn fürchtet, die wird gelobt werden.
31 Gebt ihr von den Früchten ihrer Hände,
und ihre Werke werden sie rühmen in den Toren!
Notas al pie
- (31,10) od. eine tüchtige Ehefrau.
- (31,10) Die letzten 22 Verse des Buches der Sprüche bilden ein kunstvolles Akrostichon: Die Anfangsbuchstaben jedes Verses richten sich nach der Reihenfolge der 22 Konsonanten des hebräischen Alphabets.
- (31,19) d.h. die Spule, auf die das gesponnene Material aufgewickelt wurde.
- (31,21) d.h. alle Familienangehörigen und das Gesinde.
Példabeszédek 31:8-31
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
8 Szólj annak érdekében, aki nem tudja jogait megvédeni!
Emelj szót a mellett, aki bajba került!
9 Szólj, ne hallgass! Ítélj igazságosan!
Karold fel a szegények és nyomorultak ügyét,
szolgáltass nekik igazságot!
A tökéletes feleség
10 Bizony, nem könnyű derék[a] feleséget találni![b]
Mennyivel drágább az ilyen asszony az igazgyöngyöknél!
11 Férje teljesen megbízik benne,
semmiben nem lát hiányt,
12 mert felesége mindig erősíti, bátorítja,
soha nem fordul ellene.
13 Az igazi feleség összegyűjti a gyapjút és a lenfonalat,
és jókedvűen maga készít belőle szövetet és vásznat.
14 Élelmet hoz a családnak messziről,
mint a kereskedőhajók a tengeren túlról.
15 Felkel még hajnal előtt,
ételt készít családjának, és eligazítja a szolgákat.
16 Eladó földet keres, kiválasztja, megveszi,
saját kezével szőlőskertet telepít.
17 Keményen dolgozik, de nem fárad bele,
karját megerősíti, hogy minden munkáját el tudja végezni.
18 Tudja, hogy munkája hasznos,
még éjszaka sem alszik ki világossága.
19 Maga készíti a fonalat,
maga szövi a ruhák szövetét.
20 Bőkezűen adakozik a szegényeknek,
és szívesen segít a nyomorultakon.
21 Nem aggódik, mikor a tél eljön,
mert egész családját meleg ruhákba öltözteti.
22 Színes szőtteseket és takarókat készít ágyára,
maga készítette fehér lenvászonba és bíborba öltözik.
23 Férjét jól ismerik, megbecsülik a városi tanácsban,
ahol az ország vezetői között foglal helyet.
24 Az igazi feleség öveket és finom szövetet sző,
és eladja a kereskedőknek.
25 Erő és méltóság a ruhája,
ő pedig nem fél a jövőtől, örömmel néz a holnap elé.
26 Ha megszólal, bölcsen beszél,
kedvességre és szeretetre tanít.
27 Gondot visel családja minden dolgára,
sohasem lustálkodik.
28 Előállnak gyermekei, és áldják,
férje pedig dicséri őt:
29 „Bizony, sok-sok derék asszony élt előtted,
de te fölülmúlod valamennyit!”
30 Mert a báj csalóka, és elmúlik a szépség,
de dicséretre méltó az az asszony, aki tiszteli és féli az Örökkévalót!
31 Adjatok neki jutalmat keze munkájának gyümölcséből!
Dicsérje őt munkája eredménye a város kapuiban!
Notas al pie
- Példabeszédek 31:10 derék Vagy: „tökéletes”, „nemes”.
- Példabeszédek 31:10 Az eredetiben a „derék feleség” költői dicséretének minden sora a héber ABC következő betűjével kezdődik. Így ez a költemény a tökéletes feleség tulajdonságait sorolja „A-tól Z-ig”.
Proverbes 31:8-31
La Bible du Semeur
8 Ouvre la bouche pour défendre ceux qui ne peuvent parler,
pour défendre les droits de tous ceux qui sont délaissés.
9 Oui, parle pour prononcer de justes verdicts.
Défends les droits des pauvres et des défavorisés !
Poème de la femme de valeur
10 Qui se trouvera une femme de valeur ?
elle a bien plus de prix |que des coraux.
11 Son mari a confiance en elle,
il ne manquera pas |de biens dans sa maison.
12 Tous les jours de sa vie, |elle lui fait du bien,
et non du mal.
13 Elle cherche avec soin |du lin et de la laine
et les travaille de ses mains |avec plaisir.
14 Comme un vaisseau marchand,
elle apporte de loin |en son logis des vivres.
15 Elle se lève |quand il fait nuit encore,
pourvoit en nourriture |sa maisonnée,
elle donne ses instructions |à ses servantes.
16 Elle pense à un champ, |alors elle l’achète.
Du fruit de son travail, |elle plante une vigne.
17 Avec plein d’énergie, |elle se met à l’œuvre
de ses bras affermis.
18 Elle constate |que ses affaires marchent bien.
Jusque tard dans la nuit, |sa lampe est allumée.
19 Ses mains filent la laine
et ses doigts tissent |des vêtements.
20 Elle ouvre largement |la main à l’indigent
et tend les bras au pauvre.
21 Pour elle et tous les siens, |peu importe la neige,
car toute sa famille |est revêtue |de doubles vêtements[a].
22 Elle se fait des couvertures,
elle a des vêtements |de fin lin et de pourpre[b].
23 Son mari est connu |aux portes[c] de la ville.
Car il y siège |avec les responsables du pays.
24 Elle confectionne elle-même |des habits et les vend,
ainsi que des ceintures |qu’elle cède aux marchands.
25 La force et une grande dignité |lui servent de parure.
C’est avec le sourire |qu’elle envisage l’avenir.
26 Ses paroles sont sages,
elle dispense avec bonté |l’enseignement.
27 Elle veille à la bonne marche |de sa maison
et ne se nourrit pas |du pain de la paresse.
28 Ses fils se lèvent, |la disent bienheureuse,
et son mari aussi |fait son éloge :
29 « Il y a bien des filles |qui montrent leur valeur,
mais toi, tu les surpasses toutes. »
30 Or le charme est trompeur |et la beauté fugace ;
la femme qui craint l’Eternel |est digne de louanges.
31 Donnez-lui donc |le fruit de son travail !
Qu’on dise ses louanges |aux portes de la ville |pour tout ce qu’elle fait !
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.