Isaiah 57
New Revised Standard Version Catholic Edition
Israel’s Futile Idolatry
57 The righteous perish,
and no one takes it to heart;
the devout are taken away,
while no one understands.
For the righteous are taken away from calamity,
2 and they enter into peace;
those who walk uprightly
will rest on their couches.
3 But as for you, come here,
you children of a sorceress,
you offspring of an adulterer and a whore.[a]
4 Whom are you mocking?
Against whom do you open your mouth wide
and stick out your tongue?
Are you not children of transgression,
the offspring of deceit—
5 you that burn with lust among the oaks,
under every green tree;
you that slaughter your children in the valleys,
under the clefts of the rocks?
6 Among the smooth stones of the valley is your portion;
they, they, are your lot;
to them you have poured out a drink offering,
you have brought a grain offering.
Shall I be appeased for these things?
7 Upon a high and lofty mountain
you have set your bed,
and there you went up to offer sacrifice.
8 Behind the door and the doorpost
you have set up your symbol;
for, in deserting me,[b] you have uncovered your bed,
you have gone up to it,
you have made it wide;
and you have made a bargain for yourself with them,
you have loved their bed,
you have gazed on their nakedness.[c]
9 You journeyed to Molech[d] with oil,
and multiplied your perfumes;
you sent your envoys far away,
and sent down even to Sheol.
10 You grew weary from your many wanderings,
but you did not say, “It is useless.”
You found your desire rekindled,
and so you did not weaken.
11 Whom did you dread and fear
so that you lied,
and did not remember me
or give me a thought?
Have I not kept silent and closed my eyes,[e]
and so you do not fear me?
12 I will concede your righteousness and your works,
but they will not help you.
13 When you cry out, let your collection of idols deliver you!
The wind will carry them off,
a breath will take them away.
But whoever takes refuge in me shall possess the land
and inherit my holy mountain.
A Promise of Help and Healing
14 It shall be said,
“Build up, build up, prepare the way,
remove every obstruction from my people’s way.”
15 For thus says the high and lofty one
who inhabits eternity, whose name is Holy:
I dwell in the high and holy place,
and also with those who are contrite and humble in spirit,
to revive the spirit of the humble,
and to revive the heart of the contrite.
16 For I will not continually accuse,
nor will I always be angry;
for then the spirits would grow faint before me,
even the souls that I have made.
17 Because of their wicked covetousness I was angry;
I struck them, I hid and was angry;
but they kept turning back to their own ways.
18 I have seen their ways, but I will heal them;
I will lead them and repay them with comfort,
creating for their mourners the fruit of the lips.[f]
19 Peace, peace, to the far and the near, says the Lord;
and I will heal them.
20 But the wicked are like the tossing sea
that cannot keep still;
its waters toss up mire and mud.
21 There is no peace, says my God, for the wicked.
Footnotes
- Isaiah 57:3 Heb an adulterer and she plays the whore
- Isaiah 57:8 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 57:8 Or their phallus; Heb the hand
- Isaiah 57:9 Or the king
- Isaiah 57:11 Gk Vg: Heb silent even for a long time
- Isaiah 57:18 Meaning of Heb uncertain
Isaia 57
Nuova Riveduta 2006
57 Il giusto muore, e nessuno vi bada; gli uomini buoni sono tolti di mezzo, e nessuno considera che il giusto è tolto di mezzo per sottrarlo ai mali che sopraggiungono.
2 Egli entra nella pace; quelli che hanno camminato per la retta via riposano sui loro letti.
3 (A)«Ma voi, avvicinatevi qua, figli della incantatrice, discendenza dell’adultero e della prostituta!
4 Alle spalle di chi vi divertite? Verso chi aprite larga la bocca e cacciate fuori la lingua? Voi non siete forse figli di ribellione, progenie della menzogna,
5 voi, che v’infiammate fra i terebinti sotto ogni albero verdeggiante, che scannate i figli nelle valli sotto i crepacci delle rocce?
6 La tua sorte è fra le pietre lisce del torrente; quelle, quelle sono la fine che ti è toccata! A quelle tu hai fatto libazioni e hai presentato offerte. Posso io tollerare queste cose?
7 Tu poni il tuo letto sopra un monte alto, elevato, e inoltre sali lassù a offrire sacrifici.
8 Hai messo il tuo memoriale dietro le porte e dietro gli stipiti; poiché, lontano da me, tu scopri il tuo letto, vi monti, l’allarghi e fermi il patto con loro; tu ami il loro letto e in esso ti scegli un posto.
9 Tu vai dal re[a] con dell’olio e gli porti profumi in grande quantità; mandi lontano i tuoi ambasciatori e ti abbassi fino al soggiorno dei morti.
10 Per il tuo lungo cammino ti stanchi, ma non dici: “È inutile!” Tu trovi ancora del vigore nella tua mano, perciò non ti senti esausta.
11 Di chi dunque hai timore? Di chi hai paura per rinnegarmi così, per non ricordarti più di me, per non dartene più pensiero? Non me ne sono io rimasto in silenzio e da molto tempo? Per questo tu non mi temi più.
12 Io farò conoscere la tua giustizia e le tue opere non ti gioveranno a nulla.
13 Quando tu griderai, venga a salvarti la moltitudine dei tuoi idoli! Il vento li porterà via tutti, un soffio li toglierà di mezzo; ma chi si rifugia in me possederà il paese, erediterà il mio monte santo».
Divine promesse
14 (B)Si dirà: «Aggiustate, aggiustate, preparate la via, togliete gli ostacoli dalla via del mio popolo!»
15 Infatti così parla Colui che è l’Alto, l’eccelso, che abita l’eternità e che si chiama il Santo: «Io dimoro nel luogo eccelso e santo, ma sto vicino a chi è oppresso e umile di spirito per ravvivare lo spirito degli umili, per ravvivare il cuore degli oppressi.
16 Io infatti non voglio contendere per sempre né serbare l’ira in eterno, affinché gli spiriti, le anime che io ho fatte, non vengano meno davanti a me.
17 Per l’iniquità della sua cupidigia io mi sono adirato e l’ho colpito; mi sono nascosto, mi sono indignato; ma egli, ribelle, ha seguito la via del suo cuore.
18 Io ho visto le sue vie e lo guarirò; lo guiderò e ridarò le mie consolazioni a lui e a quelli dei suoi che sono afflitti.
19 Io metterò la lode sulle sue labbra. Pace, pace a chi è lontano e a chi è vicino», dice il Signore, «io lo guarirò!»
20 Ma gli empi sono come il mare agitato, quando non si può calmare e le sue acque cacciano fuori fango e pantano.
21 «Non c’è pace per gli empi», dice il mio Dio.
Footnotes
- Isaia 57:9 Dal re, cioè dal re d’Assiria, di cui Israele aveva cercato l’appoggio con dei regali.
Jesaja 57
Schlachter 2000
Tadel für die Untreue und den Götzendienst in Israel
57 Der Gerechte kommt um, und kein Mensch nimmt es zu Herzen; und treue Männer[a] werden hinweggerafft, ohne dass jemand bemerkt, dass der Gerechte vor dem Unglück hinweggenommen wird.
2 Er geht zum Frieden ein; sie ruhen auf ihren Lagern, ein jeder, der gerade Wege ging.
3 Ihr aber, kommt hierher, ihr Kinder der Zauberin, Same des Ehebrechers und der Hure!
4 Über wen wollt ihr euch lustig machen? Gegen wen wollt ihr das Maul aufsperren und die Zunge herausstrecken? Seid ihr nicht Kinder des Abfalls, ein falscher Same[b]?
5 Ihr erglüht für die Götzen[c] unter jedem grünen Baum, ihr opfert die Kinder in den Bachtälern unter Felsenklüften.
6 Bei den glatten Steinen des Bachtals ist dein Teil, sie sind dein Los; ihnen hast du auch Trankopfer ausgegossen und Speisopfer dargebracht — sollte ich mich darüber beruhigen?
7 Du hast dein Lager auf einem hohen und erhabenen Berg bereitet; auch dort bist du hinaufgestiegen und hast Schlachtopfer dargebracht.
8 Und hinter Tür und Pfosten hast du dein Andenken gesetzt; denn du hast dich von mir abgewandt, hast dein Bett aufgedeckt, hast es bestiegen und breit gemacht und mit ihnen [den Hurenlohn] ausgehandelt; du liebtest es, bei ihnen zu liegen, bist ihrem Wink gefolgt.
9 Du bist mit Öl zum König[d] gezogen und hast reichlich wohlriechende Salben gespendet; du hast deine Boten in die weiteste Ferne geschickt und dich erniedrigt bis zum Totenreich.
10 Du bist müde geworden von der Menge deiner Wege, hast aber nicht gesagt: Es ist vergeblich! Du hast noch Lebensunterhalt gefunden, darum wurdest du nicht matt.
11 Vor wem hast du dich so gescheut und gefürchtet, dass du mich verleugnet und an mich nicht mehr gedacht hast und es dir nicht zu Herzen nahmst? Habe ich nicht geschwiegen, und das seit langer Zeit? Aber du willst mich doch nicht fürchten!
12 Ich selbst will jetzt deine Gerechtigkeit bekannt machen, und deine Machwerke werden dir nichts nützen!
13 Wenn du dann schreist, so mögen dich alle deine gesammelten [Götzen] erretten; aber ein einziger Windstoß wird sie alle davontragen, ein Hauch wird sie wegnehmen. Wer aber bei mir Zuflucht sucht, der wird das Land erben und meinen heiligen Berg besitzen.
Verheißungen für den Demütigen – Kein Friede für die Gottlosen
14 Und er wird sagen: Macht Bahn, macht Bahn! Ebnet den Weg! Räumt jeden Anstoß aus dem Weg meines Volkes!
15 Denn so spricht der Hohe und Erhabene, der ewig wohnt und dessen Name »Der Heilige« ist: In der Höhe und im Heiligtum wohne ich und bei dem, der zerschlagenen und gedemütigten Geistes ist, damit ich den Geist der Gedemütigten belebe und das Herz der Zerschlagenen erquicke.
16 Denn ich will nicht ewig rechten und nicht ohne Ende zornig sein; denn ihr Geist würde vor mir verschmachten und die Seelen, die ich gemacht habe.
17 Über [Israels] sündhafte Habgier wurde ich zornig, und ich schlug es, verbarg mich und zürnte; da wandte es sich noch weiter ab auf seinen selbst erwählten Wegen.
18 Seine Wege habe ich gesehen; dennoch will ich es heilen und es leiten und ihm und seinen Trauernden mit Tröstungen vergelten,
19 indem ich Frucht der Lippen schaffe: Friede, Friede den Fernen und den Nahen, spricht der Herr; ja, ich will es heilen!
20 Aber die Gottlosen sind wie das aufgewühlte Meer, das nicht ruhig sein kann, dessen Wasser Schlamm und Kot aufwühlen.
21 Keinen Frieden, spricht mein Gott, gibt es für die Gottlosen!
Ézsaiás 57
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
57 Sorra mennek el az igazak,
de senki sem törődik vele.
Az istenfélőket egybegyűjtik,
de senki sem érti miért.
Az igazakat, bizony, elviszik,
mielőtt a veszedelem megérkezik.
2 De eljön a békesség ideje is.
Akik addig egyenes úton jártak,
háborítatlanul pihennek nyugvóhelyükön.
A bálványimádók büntetése
3 „Ti pedig jöjjetek csak ide, boszorkányfajzatok,
prostituáltak és paráznák fiai!
4 Kiből űztetek gúnyt?
Ki ellen szóltatok?
Kire öltöttétek ki nyelveteket?[a]
Hiszen ti mind hűtlenségből származtok,
hamisság gyermekei vagytok!
5 Hiszen minden vágyatok,
hogy a zöldellő fák alatt bálványokat imádjatok!
Megölitek a csecsemőket,
hogy bálványoknak áldozzátok fel őket
a völgyekben és a sziklák hasadékaiban!
6 Patakok sima kövein áldoztok,
étel- és italáldozattal tisztelitek bálványaitokat.
Hát legyen minden örökségetek az a kő!
Akit imádtatok, az legyen örökrészetek!
Tűrjem mindezt csendben,
és nyugodjak bele?
7 Magas hegyeken[b] vetettél ágyat,
s ott paráználkodtál bálványaiddal,
oda mentél fel, hogy áldozz nekik!
8 Ajtód mögé állítottad szobraikat,
varázsjeleiket ajtófélfádra szögezted.[c]
Elhagytál engem, hozzájuk szegődtél,
paráználkodtál, és szövetséget kötöttél velük,
mert szeretted ágyukat és jeleiket![d]
9 Illatos kenőcsökkel kented meg magad,
és Molokhoz mentél olajoddal.
Messze földre is követeket küldtél,
egészen a Seolig aljasodtál!
10 Belefáradtál a sok mesterkedésbe,
mégsem ismerted be, hogy haszontalan.
Új erőre kaptál, és nem lettél beteg.
11 Kitől féltél?
Kitől rettegtél, hogy engem elhagytál?
Miért hazudtál?
Miért nem emlékeztél rám?
Miért nem vetted szívedre?
Régóta hallgattam, ezért nem tiszteltél?
12 De most megmutatom neked, mit ér igazságod,
és mit érnek tetteid!
Nem segítenek rajtad,
nem érnek semmit!
13 Amikor majd segítségért kiáltasz,
mentsen meg téged bálványaid serege!
Bizony, nem érnek semmit,
mert a szél hordja szét őket,
még egy gyenge lehelet is elfújja mindet!
De aki bennem bízik,
birtokul kapja a földet,
örökségül kapja szent hegyemet.”
Hordjátok el népem útjából az akadályokat!
14 „Készítsétek az utat,
készítsétek és egyengessétek!
Hordjátok el népem útjából az akadályokat!”
15 Mert ezt mondja a Magasságos és a Felséges,
aki az örökkévalóságban lakik,
s kinek neve szent:
„Magasságban és szentségben lakom,
de az alázatos és megtört szívűvel is,
hogy az alázatosak szellemét megelevenítsem,
s az összetörtek szívét életre keltsem.
16 Nem haragszom örökké,
és nem perelek vég nélkül,
mert az emberek szellme
reményét vesztve elcsüggedne.
17 Kapzsisága miatt haragudtam meg rá,
és megbüntettem érte.
Haragomban arcom eltakartam előle,
ő pedig elfordult tőlem,
és a maga útján járt.
18 Láttam, hogy saját feje után megy,
mégis meggyógyítom, és vezetem őt!
Sőt, megvigasztalom őt is,
meg azokat is, akik romlásán búsultak.
19 Még azt is megteszem,
hogy hálát adjon mindezért!
Békesség, békesség azoknak,
akik távol vannak,
és azoknak is, akik közel
— mondja az Örökkévaló —,
én meggyógyítom őt!”
20 De az istentelenek, mint a háborgó tenger, olyanok:
iszapot és sarat hánynak ki,
szennyes habokat tajtékoznak.
Nyughatatlanok!
21 „Nincs békesség az istenteleneknek!”
— ezt mondja Istenem.
Footnotes
- Ézsaiás 57:4 nyelveteket Valószínűleg a Bél nevű bálványistenre utal. Ennek szobrai általában kinyújtott nyelvű alakot ábrázoltak.
- Ézsaiás 57:7 hegyeken Vagy: „magaslatokon”. Lásd a Szójegyzékben.
- Ézsaiás 57:8 szögezted Az 5Móz 6:9 szerint a Törvény igéit kellett emlékeztetőül az ajtófélfára írni.
- Ézsaiás 57:8 jeleiket A bálványok szobrai, emlékeztető jelképei, a paráznaság szimbólumai.
Ésaïe 57
La Bible du Semeur
Malheur à un peuple idolâtre
57 Or des justes périssent
mais nul ne s’en soucie,
et des hommes de bien |sont enlevés,
sans que nul ne comprenne
que les justes sont emportés |afin que leur soit épargné |le malheur à venir[a].
2 La paix viendra
et ceux qui suivent |le droit chemin
pourront dormir tranquilles.
3 Mais vous, approchez-vous,
fils de ces femmes qui se livrent |à la divination,
race adultère, prostituée !
4 De qui vous moquez-vous ?
Et contre qui ouvrez-vous grand la bouche,
contre qui tirez-vous la langue ?
N’êtes-vous pas |des enfants infidèles
et une race fourbe,
5 vous qui vous échauffez |auprès des chênes
et sous chaque arbre vert,
vous qui immolez les enfants |en sacrifice |dans les lits des torrents
et les creux des rochers ?
6 Les pierres polies du torrent[b],
voilà ton bien,
voilà, voilà ton lot !
C’est pour ces pierres-là |que tu as répandu |des libations de vin,
que tu fais des offrandes !
Devrais-je donc me consoler |de tout cela ?
7 Tu as dressé ta couche
sur de hautes montagnes
et tu y montes pour offrir |des sacrifices.
8 Tu as placé ton mémorial
derrière le battant |et le linteau des portes !
C’est loin de moi |que tu t’es mise nue,
que tu es montée sur ton lit |pour y faire une large place.
Tu as conclu un pacte |avec ces gens
dont tu aimes la couche
et tu as contemplé |leur nudité.
9 Tu as apporté en présent de l’huile |au dieu Molok[c],
tu lui as offert des parfums
et tu as envoyé |tes messagers au loin ;
et ainsi tu t’es abaissée
jusqu’au séjour des morts !
10 Tu es devenue lasse |à force de marcher,
sans jamais avouer : |« Tout cela, c’est désespéré ! »
Tu retrouves des forces,
aussi n’es-tu pas abattue.
11 Et qui donc craignais-tu,
de qui avais-tu peur, |pour que tu m’aies trompé,
pour que tu ne te sois |plus souvenue de moi,
et que tu m’aies chassé |de tes pensées ?
Serait-ce parce que, depuis longtemps, |j’ai gardé le silence ?
Serait-ce pour cela |que tu ne me crains plus ?
12 Mais je vais exposer |ce que vaut ta « justice ».
Et toutes tes actions
ne te seront d’aucun profit !
13 Qu’ils te délivrent donc, |tous tes nombreux faux dieux,
quand tu crieras vers eux,
mais le vent les balaiera tous,
une rafale les emportera !
Mais celui qui s’appuie sur moi
recevra le pays
et entrera en possession |de ma montagne sainte.
L’Eternel guérira
14 Et l’on dira : |Frayez la route, |oui, frayez-la,
préparez le chemin !
Enlevez tout obstacle
du chemin de mon peuple.
15 Car voici ce que dit |le Dieu très élevé
qui demeure éternellement,
et qui est saint :
J’habite dans un lieu |qui est très haut et saint,
mais je demeure aussi |avec l’homme accablé,
à l’esprit abattu,
pour ranimer la vie |de qui a l’esprit abattu
et vivifier le cœur |des hommes accablés.
16 Car ce n’est pas toujours |que j’intenterai un procès,
ni éternellement |que je m’irriterai,
car sinon, devant moi, |le souffle de la vie |s’évanouirait,
les êtres que j’ai faits |dépériraient.
17 L’avidité coupable |du peuple d’Israël
m’avait mis en colère.
Alors je l’ai frappé
et je me suis caché |dans mon irritation.
Mais lui, rebelle, |il a suivi la voie
où l’inclinait son cœur.
18 J’ai bien vu sa conduite,
mais je le guérirai
et je le conduirai,
je lui accorderai |une pleine consolation,
à lui, et aux siens affligés.
19 Je créerai sur leurs lèvres |des hymnes de louange.
Paix, paix à qui est loin
comme à ceux qui sont près[d],
déclare l’Eternel.
Oui, je le guérirai.
20 Mais les méchants ressemblent |à la mer agitée
qui ne peut se calmer
et dont les flots agitent |la vase et le limon.
21 Il n’y a pas de paix[e]
a dit mon Dieu, |pour les méchants.
Footnotes
- 57.1 Autre traduction : que c’est à cause des méchants que les justes sont emportés.
- 57.6 Ces pierres (ou rocs) polies devaient servir à des cultes idolâtres, peut-être liés aux cultes de la fécondité dénoncés au v. 5.
- 57.9 Autre traduction : au grand roi. Molok était la divinité principale des Ammonites.
- 57.19 Allusion en Ep 2.17.
- 57.21 Voir Es 48.22.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.