Ézsaiás 49:8-51:16

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

⁸ Ezt mondja az Örökkévaló:
„Jókedvem idején teljesítem kérésedet,
    az üdvösség napján megsegítelek,
    megőrizlek és megvédelek.
Szövetségül adlak a nemzeteknek,
    hogy állítsd helyre a földet,
    és helyezd vissza népemet elpusztult örökségébe.
^9-10 A megkötözött foglyokat bocsásd szabadon,
    a sötétben ülő rabokat hozd ki a fényre!
Bizony, kijönnek,
    és semmiben nem szenvednek hiányt,
    mint a juhnyáj.
Útközben is legelnek,
    a dombokon és hegyeken bőséges legelőt találnak.
Nem bántja őket éhség, vagy szomjúság,
    nem égeti nap heve, sem forró szél,
    mert az vezeti őket, aki könyörült rajtuk.
Bizony, friss vízforráshoz vezeti őket!
¹¹ Utat készítek nekik még a hegyeimen is,
    mert útjaim magasra vezetnek.

¹² Nézzétek! Már jönnek is, a messzi országokból,
    távoli földekről, északról és délről,
    még Színimből^[a] is!”

¹³ Ujjongjatok, egek! Örvendezz, Föld!
    Ugráljatok örömötökben, hegyek!
Mert az Örökkévaló megvigasztalta népét,
    megalázott szegényein megkönyörült!

¹⁴ Sion így panaszkodik:
„Elfelejtett már engem az Örökkévaló,
    nem törődik velem Uram!”

¹⁵ „Hát elfelejtheti-e gyermekét az anya?
    Szeretett fiacskájával ne törődne?
De még ha el is felejtené
    — ezt feleli az Örökkévaló —,
én terólad soha meg nem feledkezem!
¹⁶ Lásd, Sion, tenyerembe véstem^[b] képedet^[c],
    szüntelen szemem előtt tartalak.
¹⁷ Fiaid sietve visszatérnek hozzád,
    pusztítóid és rombolóid pedig elvonulnak.
¹⁸ Emeld föl tekinteted,
    nézz körül, és lásd meg:
fiaid mindannyian összegyűlnek,
    hozzád sietnek!”
Életemre mondom
    — szól az Örökkévaló —,
úgy fognak téged ékesíteni, Sion,
    mint ékszerek a menyasszonyt!
Bizony, gyermekeid lesznek ékességeid!

¹⁹ Elpusztított földjeid, városaid romjai,
    és a letarolt vidékek
hamarosan szűknek bizonyulnak,
    mikor fiaid hazatérnek.
Pusztítóid pedig messzire távoznak.
²⁰ Gyermekeid, akiket sirattál,
    ezt mondják majd neked:
„Szűk ez a hely,
    adj nekünk tágasabb tért,
    bővebb lakóhelyet!”
²¹ Te pedig ezt gondolod, Sion:
    „Ki szülte ezeket a gyermekeket?
Hiszen én meddő voltam,
    magányos és gyermektelen,
    száműzött és bolyongó!
Ki nevelte fel őket,
    mikor elhagyott voltam?
Honnan jöttek hát ezek?”

²² Ezt mondja az Örökkévaló Isten:
„Nézd! Kezemmel intek a nemzeteknek,
    zászlómmal jelt adok a népeknek,
hogy ölükben hozzák vissza fiaidat,
    vállukon hordozzák leányaidat.
²³ A nemzetek királyai viselnek gondot rájuk,
    és királynék dajkálják gyermekeidet.
Előtted földre borulnak,
    és a port nyalják lábadnál,
hogy megtudd:
    én vagyok az Örökkévaló!
Akik bennem bíznak,
    nem csalódnak soha.”

²⁴ Elvehetik-e zsákmányát az erős harcostól?
    Kiszabadulhatnak-e a kegyetlen börtönéből hadifoglyai?
²⁵ „Bizony, megszabadulnak az erős foglyai,
    s a kegyetlen kezéből is kiveszik zsákmányát!
Mert én harcolok ellenségeiddel
    — mondja az Örökkévaló —,
    és megszabadítom fiaidat, Sion!
²⁶ Ellenségeid egymást falják fel,
    és saját vérüktől,
    mint édes bortól, megrészegednek!
Igen, én teszem ezt,
    hogy mindenki megtudja:
Én vagyok az Örökkévaló,
    Szabadítód és Megváltód,
Jákób erős Istene!”

¹⁰ Ki az közületek,
    aki féli és tiszteli az Örökkévalót?
Hallgasson hát az ő szolgájának szavára,
    és engedelmeskedjen neki!
Ha ösvényetek sötét,
    és nincs világosságotok,
bízzatok az Örökkévalóban,
    és támaszkodjatok Istenetekre!
¹¹ De ti, akik tüzet szítotok,
    és tüzes nyilakkal fegyverkeztek föl,
hogy másokat megrontsatok,
    magatok kerültök a lángok közé,
megéget benneteket a tűz,
    amelyet gyújtottatok!
Kezemből ér ez utol titeket,
    s kínok között kell hevernetek.

⁷ „Figyeljetek rám,
    akik ismeritek az igazságosságot!
Hallgass rám, te nép,
    aki Törvényem szívedbe zártad!
Ne féljetek azoktól,
    akik gyaláznak titeket!
Ne essetek kétségbe szidalmaik miatt!
⁸ Mert úgy pusztulnak el,
    mint a molyrágta ruha.
Végük lesz, mint a gyapjúnak,
    melyet férgek rágnak szét.”

¹² „Én magam vigasztallak meg titeket!
    — ezt mondja az Örökkévaló. —
Hogyan félhetsz hát halandótól,
    vagy bárki ember fiától,
    aki mulandó, mint a fű?
¹³ Elfelejtkeztél az Örökkévalóról, Teremtődről,
    aki az eget kiterjesztette,
    és a földet megalapozta?
Miért rettegsz hát folyton
    a haragvó elnyomótól,
    aki el akar pusztítani?
De hová lett a dühöngő haragú elnyomó?
¹⁴ Hamarosan megszabadul a fogoly,
    nem hal meg a börtönben,
    és kenyere sem fogy el,
¹⁵ mert én vagyok Istened, az Örökkévaló,
    aki felkavarja a tengert,
    hogy zúgjanak hullámai.
Örökkévaló, Seregek Ura — ez a nevem.
¹⁶ Én adtam szádba saját szavaimat,
    és kezem árnyékával takartalak be,
hogy új eget alkossak,
    és a földet újra alapozzam,
és azt mondjam Sionnak:
    »Az én népem vagy!«”