Isaiah 48
New Revised Standard Version Catholic Edition
God the Creator and Redeemer
48 Hear this, O house of Jacob,
who are called by the name of Israel,
and who came forth from the loins[a] of Judah;
who swear by the name of the Lord,
and invoke the God of Israel,
but not in truth or right.
2 For they call themselves after the holy city,
and lean on the God of Israel;
the Lord of hosts is his name.
3 The former things I declared long ago,
they went out from my mouth and I made them known;
then suddenly I did them and they came to pass.
4 Because I know that you are obstinate,
and your neck is an iron sinew
and your forehead brass,
5 I declared them to you from long ago,
before they came to pass I announced them to you,
so that you would not say, “My idol did them,
my carved image and my cast image commanded them.”
6 You have heard; now see all this;
and will you not declare it?
From this time forward I make you hear new things,
hidden things that you have not known.
7 They are created now, not long ago;
before today you have never heard of them,
so that you could not say, “I already knew them.”
8 You have never heard, you have never known,
from of old your ear has not been opened.
For I knew that you would deal very treacherously,
and that from birth you were called a rebel.
9 For my name’s sake I defer my anger,
for the sake of my praise I restrain it for you,
so that I may not cut you off.
10 See, I have refined you, but not like[b] silver;
I have tested you in the furnace of adversity.
11 For my own sake, for my own sake, I do it,
for why should my name[c] be profaned?
My glory I will not give to another.
12 Listen to me, O Jacob,
and Israel, whom I called:
I am He; I am the first,
and I am the last.
13 My hand laid the foundation of the earth,
and my right hand spread out the heavens;
when I summon them,
they stand at attention.
14 Assemble, all of you, and hear!
Who among them has declared these things?
The Lord loves him;
he shall perform his purpose on Babylon,
and his arm shall be against the Chaldeans.
15 I, even I, have spoken and called him,
I have brought him, and he will prosper in his way.
16 Draw near to me, hear this!
From the beginning I have not spoken in secret,
from the time it came to be I have been there.
And now the Lord God has sent me and his spirit.
17 Thus says the Lord,
your Redeemer, the Holy One of Israel:
I am the Lord your God,
who teaches you for your own good,
who leads you in the way you should go.
18 O that you had paid attention to my commandments!
Then your prosperity would have been like a river,
and your success like the waves of the sea;
19 your offspring would have been like the sand,
and your descendants like its grains;
their name would never be cut off
or destroyed from before me.
20 Go out from Babylon, flee from Chaldea,
declare this with a shout of joy, proclaim it,
send it forth to the end of the earth;
say, “The Lord has redeemed his servant Jacob!”
21 They did not thirst when he led them through the deserts;
he made water flow for them from the rock;
he split open the rock and the water gushed out.
22 “There is no peace,” says the Lord, “for the wicked.”
Footnotes
- Isaiah 48:1 Cn: Heb waters
- Isaiah 48:10 Cn: Heb with
- Isaiah 48:11 Gk Old Latin: Heb for why should it
Isaia 48
Nuova Riveduta 2006
Antiche e nuove predizioni
48 (A)«Ascoltate questo, casa di Giacobbe, voi che siete chiamati con il nome d’Israele e che siete usciti dalla sorgente di Giuda; voi che giurate per il nome del Signore e menzionate il Dio d’Israele, ma senza sincerità; senza giustizia!
2 Poiché prendono il loro nome dalla città santa, si appoggiano sul Dio d’Israele, che si chiama Signore degli eserciti!
3 Già anticamente io annunciai le cose verificatesi; esse uscirono dalla mia bocca, io le feci sapere; a un tratto io le effettuai, ed esse avvennero.
4 Siccome io sapevo, Israele, che tu sei ostinato, che il tuo collo ha muscoli di ferro e che la tua fronte è di bronzo,
5 io ti annunciai queste cose anticamente; te le feci sapere prima che avvenissero, perché tu non avessi a dire: “Le ha fatte il mio idolo, le ha ordinate la mia immagine scolpita, la mia immagine fusa”.
6 Tu hai udito e visto tutto. Non dovreste forse testimoniarlo voi stessi? Ora io ti annuncio cose nuove, cose occulte, a te ignote.
7 Esse vengono create ora, non risalgono ai tempi antichi; prima di oggi non ne avevi udito parlare, perché tu non abbia a dire: “Ecco, io le sapevo”.
8 No, tu non ne hai udito nulla, non ne hai saputo nulla, nulla in passato te ne è mai venuto alle orecchie, perché sapevo che ti saresti comportato perfidamente e che ti chiami Ribelle fin dal seno materno.
9 Per amore del mio nome io rinvierò la mia ira, e per amore della mia gloria io mi freno per non sterminarti.
10 Ecco, io ti ho voluto affinare, ma senza ottenere argento; ti ho provato nel crogiuolo dell’afflizione.
11 Per amore di me stesso, per amore di me stesso io voglio agire; perché infatti dovrei lasciare profanare il mio nome? Io non darò la mia gloria a un altro.
Esortazione ad ascoltare Dio
12 (B)«Ascoltami, Giacobbe, e tu, Israele, che io ho chiamato. Io sono; io sono il primo e sono pure l’ultimo[a].
13 La mia mano ha fondato la terra, la mia destra ha spiegato i cieli; quando io li chiamo, si presentano assieme.
14 Adunatevi tutti quanti e ascoltate! Chi di voi ha annunciato queste cose? Colui che il Signore ama eseguirà il suo volere contro Babilonia, alzerà il suo braccio contro i Caldei.
15 Io, io ho parlato, io l’ho chiamato; io l’ho fatto venire e la sua impresa riuscirà.
16 Avvicinatevi a me, ascoltate questo: fin dal principio io non ho parlato in segreto; quando questi fatti avvenivano, io ero presente; ora, il Signore, Dio, mi manda con il suo Spirito.
17 Così parla il Signore, il tuo Redentore, il Santo d’Israele: “Io sono il Signore, il tuo Dio, che ti insegna per il tuo bene, che ti guida per la via che devi seguire.
18 Se tu fossi stato attento ai miei comandamenti, la tua pace sarebbe come un fiume, la tua giustizia come le onde del mare,
19 la tua discendenza sarebbe come la sabbia, il frutto del tuo seno come la sabbia del mare; il suo nome non sarebbe cancellato né distrutto davanti a me”».
20 Uscite da Babilonia, fuggite lontano dai Caldei! Con voce gioiosa annunciatelo, proclamatelo, diffondetelo fino alle estremità della terra! Dite: «Il Signore ha riscattato il suo servo Giacobbe».
21 Essi non hanno avuto sete quando egli li ha condotti attraverso i deserti; egli ha fatto scaturire per essi acqua dalla roccia; ha spaccato la roccia e ne è colata acqua.
22 «Non c’è pace per gli empi», dice il Signore.
Footnotes
- Isaia 48:12 +Ap 1:18; 22:13.
Jesaja 48
Schlachter 2000
Der Herr mahnt Israel, auf sein Reden zu hören
48 Hört dies, ihr vom Haus Jakob, die ihr mit dem Namen Israel benannt und aus den Wassern Judas entsprungen seid; die ihr bei dem Namen des Herrn schwört und euch zu dem Gott Israels bekennt, aber nicht in Wahrheit noch in Gerechtigkeit!
2 Denn sie nennen sich nach der heiligen Stadt und stützen sich auf den Gott Israels, dessen Name »Herr der Heerscharen« ist.
3 Das Frühere habe ich längst schon verkündigt; aus meinem Mund ist es hervorgegangen, und ich habe es bekannt gemacht. Plötzlich habe ich es ausgeführt, und es ist eingetroffen.
4 Weil ich wusste, dass du hart bist und dein Nacken eine eiserne Sehne und deine Stirn ehern ist,
5 so habe ich es dir damals angekündigt; ehe es geschah, habe ich es dich hören lassen, damit du nicht sagen könntest: »Mein Götze hat es gemacht, und mein geschnitztes oder gegossenes Bild hat es befohlen.«
6 Du hast es gehört, betrachte es alles! Wollt ihr es nun nicht eingestehen? Von nun an lasse ich dich Neues hören und Verborgenes, was du nicht wusstest.
7 Jetzt erst ist es geschaffen worden und nicht schon früher; und vor dem heutigen Tag hast du nichts davon gehört, damit du nicht sagen könntest: Siehe, ich habe es gewusst!
8 Du hast es weder gehört noch gewusst, noch war jemals dein Ohr geöffnet; denn ich wusste, dass du völlig treulos bist und von Mutterleib an ein Übertreter genannt worden bist.
9 Um meines Namens willen bin ich langmütig[a], und um meiner Ehre willen halte ich mich zurück, dir zugute, um dich nicht auszurotten.
10 Siehe, ich habe dich geläutert, aber nicht im Silber[schmelzofen]; im Schmelzofen des Elends habe ich dich geprüft.
11 Um meinetwillen, um meinetwillen will ich es vollbringen! Denn wie würde ich sonst gelästert! Und ich will meine Ehre keinem anderen geben.
12 Höre auf mich, Jakob, und du, Israel, mein Berufener! Ich bin es[b], ich bin der Erste, und ich bin auch der Letzte!
13 Ja, meine Hand hat die Erde gegründet und meine Rechte die Himmel ausgespannt. Sobald ich ihnen zurufe, stehen sie allesamt da.
14 Versammelt euch, ihr alle, und hört! Wer unter ihnen hat dies verkündigt? Er, den der Herr lieb hat, er wird sein Wohlgefallen an Babel vollstrecken und die Chaldäer seinen Arm fühlen lassen.
15 Ich selbst habe es gesagt, ich habe ihn auch berufen und ihn hergebracht, und sein Weg wird gelingen.
16 Naht euch zu mir und hört dieses! Ich habe von Anfang an nicht im Verborgenen geredet. Seitdem es geschehen ist, bin ich da; und nun hat mich Gott, der Herr, und sein Geist gesandt.
17 So spricht der Herr, dein Erlöser, der Heilige Israels: Ich bin der Herr, dein Gott, der dich lehrt, was dir nützlich ist, der dich leitet auf dem Weg, den du gehen sollst.
18 O dass du doch auf meine Gebote geachtet hättest! Dann wäre dein Friede wie ein Wasserstrom gewesen und deine Gerechtigkeit wie Meereswellen.
19 Dein Same wäre wie der Sand, und die Sprösslinge deines Leibes wie seine Körner; sein Name würde weder ausgerottet noch vertilgt werden vor meinem Angesicht.
20 Zieht aus von Babel, flieht von den Chaldäern mit Jubelschall! Verkündigt dies, lasst es hören! Verbreitet es bis an das Ende der Erde und sagt: Der Herr hat seinen Knecht Jakob erlöst!
21 Sie litten keinen Durst, als er sie durch die Wüsten führte, Wasser ließ er ihnen aus dem Felsen rinnen; er spaltete den Fels, da floss Wasser heraus! —
22 Keinen Frieden, spricht der Herr, gibt es für die Gottlosen!
Ézsaiás 48
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Egyedül az Örökkévaló képes kijelenteni a jövőt
48 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hallgass rám, Jákób népe,
akik Izráelnek nevezitek magatokat,
bár Júdától származtok!
Az Örökkévaló nevére esküsztök,
Izráel Istenét emlegetitek,
de nem őszintén, nem igazán.
2 Hiszen a Szent Város[a] lakóinak hívnak titeket,
és Izráel Istenében bíztok,
kinek neve: Örökkévaló, a Seregek Ura!
3 Amik eddig történtek,
már régen megmondtam nektek.
Előre megmondtam,
idejében tudtotokra adtam,
azután hirtelen megtettem.
Bizony, szavaim mind beteljesedtek!
4-5 Mielőtt megtörtént volna,
kijelentettem nektek a jövőt,
mert tudtam, hogy mennyire makacs vagy,
milyen nehezen formálható[b],
és nem hiszel nekem.
Hát megmutattam neked, amik következtek,
hogy ne mondhasd:
»Bálványaim tették ezt!
Bálványszobrom parancsára történt!«
6 Előre hallottad,
majd saját szemeddel láttad,
tanúskodhatsz róla.
De mostantól új dolgokat hirdetek,
eddig rejtett dolgokat mondok neked,
amelyekről nem hallottál soha.
7 Most teremtettem ezeket, nem régen,
nem hallottad ezelőtt,
hogy ne mondhasd:
»Ezt már rég tudom!«
8 Bizony, nem hallgattál rám,
nem értettél meg semmit,
mert régtől fogva befogtad a füled!
Hiszen jól ismerlek téged,
milyen hűtlen vagy és engedetlen,
s hogy születésed óta lázadsz ellenem.
9 Nevemért mégis fékezem haragom,
dicsőségemért türtőztetem magam,
hogy ki ne irtsalak.
10 Nézd, megtisztítalak, mint az ezüstöt,
de a szorongatás tüzében.
Próba alá vetlek a csapások kohójában.
11 Csak önmagamért bánok így veled,
tudd meg, csak magamért, nem miattad!
Mert hogyan is hagyhatnám,
hogy gyalázzák nevem?
Dicsőségem másnak át nem engedem!”
12 „Figyelj rám, Jákób!
Hallgass rám Izráel, akit elhívtam!
Én vagyok a kezdet,
és én vagyok a befejezés!
13 Kezem alapozta meg a földet,
jobb karom terjesztette ki az eget.
Mikor szólítottam őket, mind előálltak,
hogy parancsom teljesítsék.
14 Gyűljetek mind elém,
halljátok meg ezt nemzetek!
Ugyan ki az közületek,
aki megmondta volna előre,
hogy akit az Örökkévaló szeret,[c]
végrehajtja az Örökkévaló akaratát Babilonon,
és a káldeusokon?
15 Egyedül én mondtam meg előre.[d]
Elhívtam, el is hoztam,
útjait egyengettem,
és győzelemre segítettem!
16 Jöjjetek ide,
és halljátok meg ezt!
Kezdettől fogva nyíltan beszéltem,
nem titokban!
Kezdettől fogva ott vagyok,
ahol beteljesedik,
amit előre megmondtam.”
Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló Isten küldött engem és az ő Szellemét. 17 Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje, Megváltód:
„Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
aki tanítalak téged mindarra, ami javadra válik,
aki vezetlek azon az úton, amelyen járnod kell.
18 Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak!
Akkor most békességed és jóléted oly bőséges volna,
mint az áradó folyóvíz.
Igazságosságod olyan lenne,
mint a tenger dagály idején.
19 Bizony, akkor utódaid annyian lennének,
mint tengerparton a homokszemek,
gyermekeid, mint a kavicsok,
megszámlálhatatlanul!
Akkor nem pusztítanák őket,
egyet sem ölnének meg közülük soha!”
20 Jöjjetek ki Babilóniából,
meneküljetek el a káldeusoktól!
Énekelve hirdessétek,
ujjongva kiáltsátok világgá:
„Az Örökkévaló megváltotta a szolgáját, Jákóbot!”
21 Mikor a pusztában vezette népét az Örökkévaló,
egyikük sem szomjazott,
még a sziklából is vizet fakasztott nekik!
Bizony, meghasította a sziklát értük,
és víz zúdult ki onnan bőségesen.
22 „Nincs békesség az istentelen gonoszok számára!”
— mondja az Örökkévaló.
Footnotes
- Ézsaiás 48:2 Szent Város Jeruzsálem.
- Ézsaiás 48:4 mennyire makacs… formálható Szó szerint: „nyakad vasból, homlokod bronzból van”.
- Ézsaiás 48:14 akit… szeret Valószínűleg Círuszra vonatkozik.
- Ézsaiás 48:15 előre Isten kb. 150 évvel Círusz fellépése előtt kijelentette Ézsaiáson keresztül ezeket az eseményeket, és Círusz királynak még a nevét is. Lásd Ézs 45:1.
Ésaïe 48
La Bible du Semeur
L’annonce de choses nouvelles
48 Ecoutez bien ceci, |ô communauté de Jacob,
vous qui vous réclamez |de ce nom d’Israël
et qui êtes issus |des sources de Juda,
vous qui prêtez serment |au nom de l’Eternel
et qui avez |le Dieu d’Israël à la bouche,
mais sans sincérité |et sans droiture !
2 Car vous vous dénommez : |« Ceux de la ville sainte » !
Et vous vous appuyez |sur le Dieu d’Israël,
sur celui qui s’appelle |le Seigneur des armées célestes !
3 J’ai annoncé depuis longtemps |les événements du passé,
j’en ai parlé,
je les ai fait entendre,
puis, soudain, j’ai agi, |et cela s’est produit.
4 Parce que je savais |que tu es obstiné,
que ton cou est semblable |à un tendon de fer,
et que tu as un front de bronze,
5 je t’ai annoncé ces événements |bien longtemps à l’avance,
je t’en ai informé |avant qu’ils se produisent,
pour que tu ne puisses pas dire :
« C’est mon idole qui a fait |toutes ces choses,
c’est ma statue de bois, |mon image en métal fondu,
qui en a donné l’ordre ! »
6 Tu as bien entendu, |considère bien tout cela.
N’allez-vous pas |l’annoncer vous aussi ?
Maintenant je t’annonce des choses nouvelles, |des choses tenues en réserve,
que tu ne connais pas.
7 Elles sont créées maintenant
et non depuis longtemps ;
jusqu’à ce jour, |tu n’en avais pas entendu parler
pour que tu ne puisses pas dire :
« Je le savais déjà ! »
8 Non, tu n’en savais rien,
tu ne l’avais pas entendu ;
jamais auparavant, |ce n’était parvenu |à tes oreilles.
Car je te connaissais, |et je te savais traître.
Oui, tu t’appelles : |« Révolté de naissance[a] ! »
9 Par égard pour ma renommée,
je retiens ma colère ;
et pour que la louange |retentisse pour moi,
je me réfrène,
pour ne pas te détruire.
10 Je t’ai fait fondre,
mais non pour en retirer de l’argent.
Oui, je t’ai éprouvé |dans le creuset de l’affliction.
11 C’est par égard pour moi,
uniquement pour moi, |que j’agirai ainsi.
Comment me laisserais-je |déshonorer ?
Je ne donnerai pas |ma gloire à quelqu’un d’autre.
12 Ecoute-moi, Jacob,
Israël, que j’appelle !
Voilà ce que je suis : |moi, je suis le premier
et je suis aussi le dernier[b].
13 C’est de mes propres mains |que j’ai fondé la terre
et déployé le ciel.
Dès que je les appelle,
ensemble, ils se présentent.
14 Vous tous, rassemblez-vous |et écoutez-moi bien !
Qui donc parmi les autres dieux |a annoncé ces choses ?
Cet homme que l’Eternel[c] aime
accomplira ce qu’il désire |à l’encontre de Babylone,
son bras se lèvera |contre les Chaldéens.
15 C’est moi, c’est moi qui ai parlé,
moi qui l’ai appelé
et qui l’ai fait venir.
Je ferai réussir |ses entreprises.
16 Approchez-vous de moi, |écoutez bien ceci :
Dès le commencement |je n’ai jamais parlé |dans le secret.
Quand les événements |se sont produits, |j’étais présent.
Et maintenant |le Seigneur, l’Eternel,
m’a envoyé |et son Esprit est avec moi.
Ce que Dieu désire
17 Ainsi dit l’Eternel, |celui qui te délivre
et le Saint d’Israël :
Moi, je suis l’Eternel, ton Dieu,
et je t’instruis pour ton profit,
je te fais cheminer |dans la voie où tu marches.
18 Si toi, tu avais tenu compte |de mes commandements,
ta paix coulerait comme un fleuve
et la justice qui te serait faite |déferlerait comme les vagues de la mer.
19 Lors ta postérité |serait pareille au sable,
ta descendance |serait aussi nombreuse |que les grains de sable des plages,
ton nom ne sombrerait pas dans l’oubli,
jamais tu ne disparaîtrais |de devant moi.
La sortie de Babylone
20 Sortez de Babylone[d] !
Fuyez les Chaldéens !
Avec des cris de joie,
publiez la nouvelle ! |Proclamez-la,
répandez-la au loin, |jusqu’au bout de la terre !
Dites que l’Eternel a délivré |son serviteur Jacob.
21 Quand il les a conduits |à travers le désert,
ils n’ont pas souffert de la soif
car il a fait couler |pour eux l’eau du rocher ;
il a fendu le roc,
et les eaux ont jailli.
22 Mais, a dit l’Eternel, |il n’y a pas de paix
pour les méchants[e] !
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.