Isaiah 47
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Humiliation of Babylon
47 Come down and sit in the dust,
virgin daughter Babylon!
Sit on the ground without a throne,
daughter Chaldea!
For you shall no more be called
tender and delicate.
2 Take the millstones and grind meal,
remove your veil,
strip off your robe, uncover your legs,
pass through the rivers.
3 Your nakedness shall be uncovered,
and your shame shall be seen.
I will take vengeance,
and I will spare no one.
4 Our Redeemer—the Lord of hosts is his name—
is the Holy One of Israel.
5 Sit in silence, and go into darkness,
daughter Chaldea!
For you shall no more be called
the mistress of kingdoms.
6 I was angry with my people,
I profaned my heritage;
I gave them into your hand,
you showed them no mercy;
on the aged you made your yoke
exceedingly heavy.
7 You said, “I shall be mistress forever,”
so that you did not lay these things to heart
or remember their end.
8 Now therefore hear this, you lover of pleasures,
who sit securely,
who say in your heart,
“I am, and there is no one besides me;
I shall not sit as a widow
or know the loss of children”—
9 both these things shall come upon you
in a moment, in one day:
the loss of children and widowhood
shall come upon you in full measure,
in spite of your many sorceries
and the great power of your enchantments.
10 You felt secure in your wickedness;
you said, “No one sees me.”
Your wisdom and your knowledge
led you astray,
and you said in your heart,
“I am, and there is no one besides me.”
11 But evil shall come upon you,
which you cannot charm away;
disaster shall fall upon you,
which you will not be able to ward off;
and ruin shall come on you suddenly,
of which you know nothing.
12 Stand fast in your enchantments
and your many sorceries,
with which you have labored from your youth;
perhaps you may be able to succeed,
perhaps you may inspire terror.
13 You are wearied with your many consultations;
let those who study[a] the heavens
stand up and save you,
those who gaze at the stars,
and at each new moon predict
what[b] shall befall you.
14 See, they are like stubble,
the fire consumes them;
they cannot deliver themselves
from the power of the flame.
No coal for warming oneself is this,
no fire to sit before!
15 Such to you are those with whom you have labored,
who have trafficked with you from your youth;
they all wander about in their own paths;
there is no one to save you.
Footnotes
- Isaiah 47:13 Meaning of Heb uncertain
- Isaiah 47:13 Gk Syr Compare Vg: Heb from what
Jesaja 47
Schlachter 2000
Babylons Fall
47 Steige herab und setze dich in den Staub, o Jungfrau, Tochter Babel! Setze dich auf die Erde, ohne Thron, du Tochter der Chaldäer! Denn man wird dich nicht mehr die Verwöhnte und Verzärtelte nennen.
2 Nimm die Mühle hervor und mahle Mehl; nimm deinen Schleier ab und hebe die Schleppe auf; entblöße die Schenkel, wate durch die Flüsse.
3 Deine Blöße soll enthüllt und deine Schande gesehen werden; ich will Rache nehmen und keinen Menschen schonen!
4 Unser Erlöser — sein Name ist Herr der Heerscharen, der Heilige Israels!
5 Setze dich schweigend hin und geh in die Finsternis, du Tochter der Chaldäer! Denn man wird dich nicht mehr »Beherrscherin der Königreiche« nennen.
6 Ich war über mein Volk so erzürnt, dass ich mein Erbteil entweihte und in deine Gewalt gab; du aber hast ihnen keine Barmherzigkeit erwiesen, [selbst] auf den Greis hast du ein schweres Joch gelegt.
7 Und du hast gedacht: »Ich werde ewiglich Gebieterin sein«, und hast dir dies nicht zu Herzen genommen und nicht bedacht, was danach kommen würde.
8 Nun aber höre, du Üppige, die sorglos thront, die in ihrem Herzen spricht: »Ich bin"s und sonst niemand! Ich werde nicht als Witwe dasitzen, noch erleben, wie mir die Kinder geraubt werden!«
9 Dennoch wird dir beides begegnen in einem Augenblick, an einem Tag: Die Kinder werden dir geraubt, und Witwe wirst du sein; mit großer Macht werden sie über dich kommen trotz der Menge deiner Zaubereien und der großen Anzahl deiner Beschwörungen.
10 Denn du vertrautest auf deine Bosheit und sprachst: »Niemand sieht mich!« Deine Weisheit und dein Wissen haben dich verführt, dass du bei dir selbst gedacht hast: »Ich bin"s und sonst niemand!«
11 Darum wird ein Unglück über dich kommen, das du nicht wegzaubern kannst; und ein Verderben wird dich überfallen, das du nicht abzuwenden vermagst; plötzlich wird eine Verwüstung über dich kommen, von der du nichts ahnst.
12 Tritt doch auf mit deinen Beschwörungen und mit der Menge deiner Zaubereien, mit denen du dich abgemüht hast von Jugend auf! Vielleicht vermagst du zu helfen; vielleicht kannst du Schrecken einflößen.
13 Du bist müde geworden von der Menge deiner Beratungen. So lass sie doch herzutreten und dich retten, die den Himmel einteilen, die Sternseher, die jeden Neumond ankündigen, was über dich kommen soll!
14 Siehe, sie sind geworden wie Stoppeln, die das Feuer verbrannt hat; sie werden ihre Seele nicht vor der Gewalt der Flammen erretten; denn es wird keine Kohlenglut sein, an der man sich wärmen und kein Ofen, an dem man sitzen könnte.
15 So sind die für dich geworden, um die du dich bemüht hast, sie, mit denen du Handel getrieben hast von Jugend auf: Jeder von ihnen irrt auf seinem eigenen Weg davon, und keiner hilft dir!
Ézsaiás 47
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Gúnydal Babilónia pusztulásáról
47 „Szállj le trónodról, ülj a porba,
Babilon szűz leánya!
Ülj a puszta földre,
káldeusok leánya![a]
Nincs többé trónusod,
nem leszel többé kényeztetett úrnő!
2 Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet,
mint a rabszolgalányok!
Vedd le fátyladat, járj hajadonfővel,
emeld fel szoknyád,
mikor a folyók[b] gázlóin átkelsz!
3 Bizony, csupaszra vetkőztetnek téged,
s mindenki előtt megszégyenülsz![c]
Megfizetek neked minden gonoszságodért,
s nem kímélek senkit közületek!”
4 Ezt mondja Megváltónk,
az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Szentje:
5 „Némulj el, és ülj le a sötétben,
káldeusok leánya,
többé nem leszel birodalmak királynője!
6 Megharagudtam népemre,
elfordultam örökségemtől,
és kezedbe adtam őket.
Te pedig kegyetlenül büntetted népemet,
az öregekre is súlyos terhet raktál!
7 Azt gondoltad: »Örökké úrnő maradok!«
Nem törődtél hát velük,
nem gondoltad meg,
mi lesz ennek a vége!
8 Hozzászoktál a jóléthez,
elbíztad magad.
Azt gondoltad: ȃn vagyok,
és nincs senki más!
Nem leszek soha özvegy,
sem gyermektelen!«
9 Hát tudd meg, hogy mindkettő
egy napon szakad rád hirtelen:
özveggyé leszel,
és elveszted gyermekeidet!
Bizony, utolér mindez,
hiába a sokféle okkult praktikád és varázsigéd,
egyik sem segít rajtad!
10 Hiába bíztál gonoszságodban,[d]
hiába mondtad: »Engem senki sem láthat!«
Bölcsességed és tudásod becsapott téged,
mikor azt mondtad:
ȃn vagyok,
rajtam kívül nincs más!«
11 Baj és veszedelem zúdul rád,
de nem tudod honnan és mikor.
Utolér a csapás,
és nem tudod kivédeni.
Hirtelen tör rád a pusztulás,
s nem tudod eltéríteni.
12 Hát állj elő nagy varázstudományoddal!
Vedd elő számtalan varázsigéd,
melyekkel ifjúságodtól kezdve annyit vesződtél!
Lássuk, mire mész velük?
Nézzük, kit tudsz velük elriasztani!
13 Hiszen tanácsadóid annyian vannak,
mint égen a csillag!
Talán meguntad őket és bölcsességüket?
Jöjjenek hát, és mentsenek meg, ha tudnak:
az asztrológusok, meg a csillagok ismerői,
és a jövendőmondók,
akik újhold napján jósolnak neked!
14 Bizony, mint a polyva,
úgy megégnek a tűzben!
Nagy bölcsességükkel
magukat sem menthetik meg a tűzből!
Mert ez a tűz nem a kályha parazsa,
nem a tűzhely barátságos melege!
15 Így jársz majd varázslóiddal,
akikkel ifjúságodtól fogva vesződtél.
Menekülnek, ki merre lát,
s rajtad nem tud egyik sem segíteni.”
Footnotes
- Ézsaiás 47:1 Babilon szűz leánya, káldeusok leánya Jelképes és megszemélyesítő kifejezés. Mindkettő ugyanazt jeleni: az egész Babilóniai birodalmat, annak vezetőit és népét.
- Ézsaiás 47:2 folyók A Tigris és Eufrátesz — Babilónia két nagy folyója. A főváros, Babilon, a két folyó között feküdt.
- Ézsaiás 47:3 A 2–3 versekben a babilóniai hadifoglyokról van szó, akikkel a győztesek úgy bánnak, mint a rabszolgákkal.
- Ézsaiás 47:10 Hiába… gonoszságodban Vagy: „Gonosz dolgokat tettél, mégis biztonságban érezted magad”.
Ésaïe 47
La Bible du Semeur
Lamentation sur Babylone
47 Va, descends de ton trône
et assieds-toi dans la poussière,
toi, Dame Babylone,
assieds-toi sur le sol |car tu es détrônée,
Dame des Chaldéens,
car on ne t’appellera plus |la délicate, la voluptueuse.
2 Saisis la double meule
et mouds de la farine[a],
dénoue tes tresses,
relève les pans de ta robe
et découvre tes jambes
pour traverser les fleuves.
3 Ainsi ta nudité |sera vue au grand jour
et ton opprobre apparaîtra.
Je vais exercer ma rétribution
et je n’épargnerai personne[b].
4 Notre libérateur s’appelle |le Seigneur des armées célestes ;
c’est le Saint d’Israël.
5 Assieds-toi en silence,
entre dans les ténèbres,
Dame des Chaldéens,
car on ne t’appellera plus
la reine des royaumes.
6 J’ai été irrité |contre mon peuple,
j’ai profané mon patrimoine,
je te les ai livrés.
Tu les as traités sans pitié.
Tu as fait peser lourdement |ton joug sur les vieillards,
7 et tu t’es dit : |« Je serai reine pour toujours. »
Tu n’as pas réfléchi à tout cela
et tu n’as pas songé à la manière |dont cela finirait.
8 Maintenant donc, écoute, |toi la voluptueuse,
toi qui trônes, confiante,
et qui dis en ton cœur :
« Moi, moi et rien que moi !
Je ne serai pas veuve
et je ne serai pas |privée de mes enfants ! »
9 Eh bien, ces deux maux-là, |fondront soudain sur toi, en un seul jour :
la privation de tes enfants |et le veuvage.
Le même jour, |ils t’atteindront |dans toute leur horreur
malgré la multitude |de tes enchantements,
malgré le pouvoir de tes sortilèges !
10 Tu plaçais ta confiance |dans ta méchanceté,
tu te disais : |« Personne ne me voit. »
Ta sagesse et ta science |t’ont égarée.
Tu disais en ton cœur :
« Moi, moi et rien que moi ! »
11 Mais le malheur |fondra sur toi
et tu ne sauras pas |comment le conjurer.
Oui, une catastrophe |t’arrivera
et tu ne pourras pas |la détourner de toi,
une dévastation |dont tu n’as pas idée
viendra subitement sur toi.
12 Continue donc |avec tes sortilèges,
avec la multitude |de tes enchantements
pour lesquels, depuis ta jeunesse, |tu t’es tant fatiguée !
Peut-être pourras-tu |en tirer un profit,
peut-être sauras-tu |te rendre redoutable !
13 Tu t’es tant fatiguée |à consulter tous tes devins …
Qu’ils se présentent donc, |et qu’ils te sauvent,
ceux qui compartimentent |des zones dans le ciel,
qui lisent dans les astres,
qui, aux nouvelles lunes,
te font savoir d’avance |ce qui va t’arriver !
14 Les voilà devenus |tous comme de la paille |que consume le feu.
Non, ils ne pourront pas |sauver leur vie des flammes,
ce ne sera pas une braise |que l’on allume pour se réchauffer[c],
ni un feu devant lequel on s’assoit.
15 Voilà ce que feront pour toi
ceux pour qui tu t’es fatiguée,
et ceux avec qui tu trafiques |depuis le temps de ta jeunesse[d].
Ils erreront chacun de son côté,
il n’y aura personne |pour te sauver !
Footnotes
- 47.2 Travail des esclaves (voir Ex 11.5).
- 47.3 Autre traduction : Je ne rencontrerai l’opposition de personne.
- 47.14 D’après le texte de Qumrân et certaines versions anciennes. Le texte traditionnel semble dire : pour (cuire) son pain.
- 47.15 Les nations avec lesquelles Babylone entretenait depuis son origine des relations commerciales.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.