Isaiah 25
New Revised Standard Version Catholic Edition
Praise for Deliverance from Oppression
25 O Lord, you are my God;
I will exalt you, I will praise your name;
for you have done wonderful things,
plans formed of old, faithful and sure.
2 For you have made the city a heap,
the fortified city a ruin;
the palace of aliens is a city no more,
it will never be rebuilt.
3 Therefore strong peoples will glorify you;
cities of ruthless nations will fear you.
4 For you have been a refuge to the poor,
a refuge to the needy in their distress,
a shelter from the rainstorm and a shade from the heat.
When the blast of the ruthless was like a winter rainstorm,
5 the noise of aliens like heat in a dry place,
you subdued the heat with the shade of clouds;
the song of the ruthless was stilled.
6 On this mountain the Lord of hosts will make for all peoples
a feast of rich food, a feast of well-aged wines,
of rich food filled with marrow, of well-aged wines strained clear.
7 And he will destroy on this mountain
the shroud that is cast over all peoples,
the sheet that is spread over all nations;
8 he will swallow up death forever.
Then the Lord God will wipe away the tears from all faces,
and the disgrace of his people he will take away from all the earth,
for the Lord has spoken.
9 It will be said on that day,
Lo, this is our God; we have waited for him, so that he might save us.
This is the Lord for whom we have waited;
let us be glad and rejoice in his salvation.
10 For the hand of the Lord will rest on this mountain.
The Moabites shall be trodden down in their place
as straw is trodden down in a dung-pit.
11 Though they spread out their hands in the midst of it,
as swimmers spread out their hands to swim,
their pride will be laid low despite the struggle[a] of their hands.
12 The high fortifications of his walls will be brought down,
laid low, cast to the ground, even to the dust.
Footnotes
- Isaiah 25:11 Meaning of Heb uncertain
Isaia 25
Nuova Riveduta 2006
Lode al Signore
25 (A)Signore, tu sei il mio Dio; io ti esalterò, loderò il tuo nome, perché hai fatto cose meravigliose; i tuoi disegni, concepiti da tempo, sono fedeli e stabili.
2 Poiché tu hai ridotto la città[a] in un mucchio di pietre, la città forte in un monte di rovine; il castello degli stranieri non è più una città, non sarà mai più ricostruito.
3 Perciò il popolo forte ti glorifica, le città delle nazioni possenti ti temono,
4 perché tu sei stato una fortezza per il povero, una fortezza per l’indifeso nella sua angoscia, un rifugio contro la tempesta, un’ombra contro l’arsura; poiché il soffio dei tiranni era come una tempesta che batte la muraglia.
5 Come il calore è domato in una terra arida, così tu hai domato il tumulto degli stranieri; come il calore è diminuito dall’ombra di una nuvola, così il canto dei tiranni è stato attenuato.
6 (B)Il Signore degli eserciti preparerà per tutti i popoli su questo monte un convito di cibi succulenti, un convito di vini vecchi, di cibi pieni di midollo, di vini vecchi raffinati.
7 Distruggerà su quel monte il velo che copre la faccia di tutti i popoli e la coperta stesa su tutte le nazioni.
8 Annienterà per sempre la morte; il Signore, Dio, asciugherà le lacrime da ogni viso, toglierà via da tutta la terra la vergogna del suo popolo, perché il Signore ha parlato.
9 In quel giorno si dirà: «Ecco, questo è il nostro Dio; in lui abbiamo sperato ed egli ci ha salvati. Questo è il Signore in cui abbiamo sperato; esultiamo, rallegriamoci per la sua salvezza!»
10 Infatti la mano del Signore riposerà su questo monte, mentre Moab sarà trebbiato sulla sua terra come si pigia la paglia nel letamaio.
11 Dal letamaio egli stenderà le mani come le stende il nuotatore per nuotare, ma il Signore farà cadere la sua superbia con le trame che ha ordite.
12 Demolirà l’alta fortezza delle tue mura, l’abbatterà fin nella polvere.
Footnotes
- Isaia 25:2 La città, cioè Babilonia.
Jesaja 25
Schlachter 2000
Lob Gottes angesichts der Segnungen des messianischen Friedensreiches
25 O Herr, du bist mein Gott; dich will ich erheben! Ich lobe deinen Namen, denn du hast Wunder getan; deine Ratschlüsse von alters her sind zuverlässig und wahrhaftig!
2 Denn du hast die Stadt zum Steinhaufen gemacht, die feste Burg zum Trümmerhaufen, den Palast der Fremden zu einer untergegangenen Stadt; ewiglich wird sie nicht mehr aufgebaut werden.
3 Darum ehrt dich auch ein mächtiges Volk, die Städte gewalttätiger Nationen fürchten dich;
4 denn du bist dem Schwachen eine Zuflucht geworden, eine Zuflucht dem Armen in seiner Not, ein Schirm vor dem Wolkenbruch, ein Schatten vor der Hitze, als der Zornhauch der Tyrannen wie ein Unwetter gegen eine Wand [daherkam].
5 Wie die Sonnenglut in einer dürren Gegend, so dämpfst du das Toben der Fremden; wie die Sonnenglut durch den Schatten einer Wolke, so legt sich der Triumphgesang der Tyrannen.
6 Und der Herr der Heerscharen wird auf diesem Berg allen Völkern ein Mahl von fetten Speisen bereiten, ein Mahl von alten Weinen, von fetten, markigen Speisen, von alten, geläuterten Weinen.
7 Und er wird auf diesem Berg die Schleierhülle wegnehmen[a], die alle Völker verhüllt, und die Decke, womit alle Nationen bedeckt sind.
8 Er wird den Tod auf ewig verschlingen. Und Gott, der Herr, wird die Tränen abwischen von jedem Angesicht und die Schmach seines Volkes hinwegnehmen von der ganzen Erde. Ja, der Herr hat [es] gesprochen.
9 Und an jenem Tag wird man sagen: Seht, das ist unser Gott, auf den wir gehofft haben, dass er uns rette; das ist der Herr, auf den wir hofften; nun lasst uns frohlocken und fröhlich sein in seiner Rettung!
10 Denn die Hand des Herrn wird auf diesem Berg ruhen; Moab aber wird unter ihm zertreten werden, wie Stroh in der Mistlache zertreten wird.
11 Und sollte es auch seine Hände ausbreiten, wie ein Schwimmer sie ausbreitet, um zu schwimmen, so wird Er seinen Hochmut erniedrigen trotz der Kunstgriffe seiner Hände.
12 Deine festen, hochragenden Mauern wird er niederwerfen, abreißen und zu Boden stoßen, in den Staub.
Footnotes
- (25,7) w. verschlingen.
Ézsaiás 25
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Istent dicsérő ének
25 Örökkévaló, én Istenem!
Dicsérem neved és magasztallak,
mert csodákat tettél,
melyeket régen elhatároztál,
biztos kézzel vitted véghez terveidet!
2 Nagy városokat leromboltál,
erős várakat romhalmazzá tettél,
kőrakás maradt csak belőlük.
Az idegenek büszke várkastélyát ledöntötted,
fel sem épül soha többé.
3 Félnek téged az erős népek,
hatalmas nemzetek városai tisztelnek és dicsérnek.
4 Erős vára lettél a szegénynek,
biztos védelme a kiszolgáltatott gyengének,
mint hűs árnyék déli hőségben,
mint menedék a viharban;
pedig az erőszakosok haragja úgy zúdult ránk,
mint szélvihar a kőfalra,
5 mint tűző déli napsugár a sivatagra.
Megalázod az idegeneket,
büszke zajongásukat elhallgattatod.
Mint sűrű felhő árnyéka a hőséget,
elnyomóink diadalénekét megszünteted.
Nagy lakoma a Sion hegyén
6 Az Örökkévaló, a Seregek Ura
lakomát készít ezen a hegyen,
vendégséget minden népnek.
Nagy lakomát finom ételekből,
válogatott fogásokból, ízes falatokból,
erős letisztult aszúborból.
7 Megszabadítja az Örökkévaló a népeket
ezen a hegyen a sötét takarótól,
amely arcukat befedte,
a fekete gyászlepeltől,
amely az összes nemzetet beborította.
8 Bizony, elveszti a halált örökre,[a]
s arcukról minden könnyet letöröl Uram, az Örökkévaló!
Népét megszabadítja szégyenétől az egész földön.
Így lesz, mert az Örökkévaló mondja ezt!
9 Azon a napon így énekelnek a megszabadultak:
„Nézzétek! Ő a mi Istenünk, akit vártunk,
benne bíztunk, hogy megment!
Ő az Örökkévaló, akire vártunk!
Örvendezzünk és ujjongjunk szabadítónknak,
10 mert az Örökkévaló fölöttünk tartja kezét ezen a hegyen!
Moábot[b] pedig a saját helyén a sárba tapossa,
mint szalmát a trágyadombon.
11 S bár Moáb kiterjeszti karjait,
mint az úszó, hogy el ne merüljön,
az Örökkévaló mégis megalázza őket,
akárhogy igyekeznek is.
12 Városaik magas kőfalát lerontja,
büszkeségét porig alázza,
kevélységét pedig a földig rombolja.”
Footnotes
- Ézsaiás 25:8 elveszti a halált örökre Ez az ókori görög fordításban (LXX) így szerepel: „A halált elnyelik a győzelemben.”
- Ézsaiás 25:10 Moábot Vagy: „az ellenséget”.
Ésaïe 25
La Bible du Semeur
Louange à Dieu
25 O Eternel, tu es mon Dieu,
je te glorifierai |et je louerai ton nom
car tu as accompli |des projets merveilleux,
conçus de longue date, |sûrs et fiables.
2 Tu as réduit la ville |en un monceau de pierres,
la cité fortifiée, |n’est plus que ruine
la citadelle des barbares[a], |a cessé d’être une cité
et jamais plus personne |ne la rebâtira.
3 Aussi, de puissants peuples |t’honoreront
et elle te craindra, |la cité des nations |qui régnaient en tyrans.
4 Car tu es un refuge |pour celui qui est pauvre
et une forteresse |pour l’indigent dans sa détresse.
Tu es un sûr abri |contre la pluie d’orage
et tu es notre ombrage |au temps de la chaleur.
Car la colère ardente des tyrans
ressemble à une pluie d’orage |qui bat une muraille
5 ou à de la chaleur |dans une terre aride.
Mais toi, tu fais cesser |la clameur des barbares ;
comme la chaleur cesse |quand un nuage passe,
ainsi tu as mis fin |aux chansons des tyrans.
6 Le Seigneur des armées célestes |préparera lui-même
pour tous les peuples |là, sur cette montagne[b],
un festin de vins vieux,
et de mets succulents,
des mets tout pleins de moelle,
arrosés de vins vieux |et dûment clarifiés.
7 Et il déchirera |là, sur cette montagne,
le voile de tristesse |qui couvre tous les peuples,
la couverture |recouvrant toutes les nations.
8 Il fera disparaître |la mort à tout jamais.
Et de tous les visages |le Seigneur, l’Eternel,
effacera les larmes,
et sur toute la terre[c], |il fera disparaître
l’opprobre pesant sur son peuple.
L’Eternel a parlé.
9 Et l’on dira en ce jour-là :
Voyez, c’est notre Dieu
en qui nous espérions,
il nous a délivrés.
Oui, c’est en l’Eternel |que nous avons placé |notre espérance.
Maintenant, jubilons
et réjouissons-nous |puisqu’il nous a sauvés.
10 Car, sur cette montagne, |la main de l’Eternel |se posera |comme une protection.
L’Eternel prend à cœur la cause de son peuple
Mais Moab sera piétiné sur place
tout comme de la paille |qu’on foulerait aux pieds |dans la fosse à purin.
11 Dans cette fosse immonde, |il étendra les mains
comme fait le nageur ;
cependant, l’Eternel |abattra son orgueil, |malgré tous ses efforts[d].
12 L’Eternel abattra |tes murs inaccessibles |et fortifiés ;
il les renversera, |les jettera à terre |jusque dans la poussière.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.