Isaiah 24
New Revised Standard Version Catholic Edition
Impending Judgment on the Earth
24 Now the Lord is about to lay waste the earth and make it desolate,
and he will twist its surface and scatter its inhabitants.
2 And it shall be, as with the people, so with the priest;
as with the slave, so with his master;
as with the maid, so with her mistress;
as with the buyer, so with the seller;
as with the lender, so with the borrower;
as with the creditor, so with the debtor.
3 The earth shall be utterly laid waste and utterly despoiled;
for the Lord has spoken this word.
4 The earth dries up and withers,
the world languishes and withers;
the heavens languish together with the earth.
5 The earth lies polluted
under its inhabitants;
for they have transgressed laws,
violated the statutes,
broken the everlasting covenant.
6 Therefore a curse devours the earth,
and its inhabitants suffer for their guilt;
therefore the inhabitants of the earth dwindled,
and few people are left.
7 The wine dries up,
the vine languishes,
all the merry-hearted sigh.
8 The mirth of the timbrels is stilled,
the noise of the jubilant has ceased,
the mirth of the lyre is stilled.
9 No longer do they drink wine with singing;
strong drink is bitter to those who drink it.
10 The city of chaos is broken down,
every house is shut up so that no one can enter.
11 There is an outcry in the streets for lack of wine;
all joy has reached its eventide;
the gladness of the earth is banished.
12 Desolation is left in the city,
the gates are battered into ruins.
13 For thus it shall be on the earth
and among the nations,
as when an olive tree is beaten,
as at the gleaning when the grape harvest is ended.
14 They lift up their voices, they sing for joy;
they shout from the west over the majesty of the Lord.
15 Therefore in the east give glory to the Lord;
in the coastlands of the sea glorify the name of the Lord, the God of Israel.
16 From the ends of the earth we hear songs of praise,
of glory to the Righteous One.
But I say, I pine away,
I pine away. Woe is me!
For the treacherous deal treacherously,
the treacherous deal very treacherously.
17 Terror, and the pit, and the snare
are upon you, O inhabitant of the earth!
18 Whoever flees at the sound of the terror
shall fall into the pit;
and whoever climbs out of the pit
shall be caught in the snare.
For the windows of heaven are opened,
and the foundations of the earth tremble.
19 The earth is utterly broken,
the earth is torn asunder,
the earth is violently shaken.
20 The earth staggers like a drunkard,
it sways like a hut;
its transgression lies heavy upon it,
and it falls, and will not rise again.
21 On that day the Lord will punish
the host of heaven in heaven,
and on earth the kings of the earth.
22 They will be gathered together
like prisoners in a pit;
they will be shut up in a prison,
and after many days they will be punished.
23 Then the moon will be abashed,
and the sun ashamed;
for the Lord of hosts will reign
on Mount Zion and in Jerusalem,
and before his elders he will manifest his glory.
Isaia 24
Nuova Riveduta 2006
Il mondo giudicato
24 (A)Ecco, il Signore vuota la terra e la rende deserta; ne sconvolge la faccia e ne disperde gli abitanti.
2 Avverrà al sacerdote lo stesso che al popolo, al padrone lo stesso che al suo servo, alla padrona lo stesso che alla serva, a chi vende lo stesso che a chi compra, a chi presta lo stesso che a chi prende in prestito, al creditore lo stesso che al debitore.
3 La terra sarà del tutto vuotata, sarà del tutto abbandonata al saccheggio, poiché il Signore ha pronunciato questa parola.
4 La terra è in lutto, è spossata, il mondo langue, è spossato, gli altolocati fra il popolo della terra languono.
5 La terra è profanata dai suoi abitanti, perché essi hanno trasgredito le leggi, hanno violato il comandamento, hanno rotto il patto eterno.
6 Perciò una maledizione ha divorato la terra e i suoi abitanti ne portano la pena; perciò gli abitanti della terra sono consumati e poca è la gente che ne è rimasta.
7 Il mosto è in lutto, la vigna langue, tutti quelli che avevano la gioia nel cuore sospirano.
8 L’allegria dei tamburelli è cessata, il chiasso della gente in festa è finito, il suono allegro dell’arpa è cessato.
9 Non si beve più vino in mezzo ai canti, la bevanda alcolica è amara ai bevitori.
10 La città deserta è in rovina; ogni casa è serrata, nessuno più vi entra.
11 Per le strade si odono lamenti, perché non c’è vino; ogni gioia è tramontata, l’allegrezza è andata via dal paese.
12 Nella città non resta che la desolazione e la porta sfondata cade in rovina.
13 Poiché avviene in mezzo alla terra, fra i popoli, ciò che avviene quando si scuotono gli olivi, quando si racimola dopo la vendemmia.
14 (B)I superstiti alzano la voce, mandano grida di gioia, acclamano dal mare la maestà del Signore.
15 Glorificate dunque il Signore nelle regioni dell’aurora, glorificate il nome del Signore, Dio d’Israele, nelle isole del mare!
16 Dall’estremità della terra udiamo cantare: «Gloria al Giusto!» Ma io dico: «Ahimè! Ahimè! Guai a me!» I perfidi agiscono perfidamente, sì, i perfidi raddoppiano di perfidia.
17 Spavento, fossa, laccio ti sovrastano, o abitante della terra!
18 Avverrà che chi fuggirà davanti alle grida di spavento cadrà nella fossa; chi risalirà dalla fossa resterà preso nel laccio. Poiché si apriranno dall’alto le cateratte e le fondamenta della terra tremeranno.
19 La terra si schianterà tutta: la terra si screpolerà interamente, la terra tremerà, traballerà.
20 La terra barcollerà come un ubriaco, vacillerà come una capanna. Il suo peccato grava su di lei; essa cade e non si rialzerà mai più.
21 (C)In quel giorno il Signore punirà nei luoghi eccelsi l’esercito di lassù, e giù sulla terra i re della terra;
22 saranno riuniti assieme, come si fa dei prigionieri nel carcere sotterraneo; saranno rinchiusi nella prigione e dopo molti giorni saranno puniti.
23 La luna sarà coperta di rossore e il sole di vergogna; poiché il Signore degli eserciti regnerà sul monte Sion e in Gerusalemme, fulgido di gloria in presenza dei suoi anziani.
Jesaja 24
Schlachter 2000
Gericht und Wiederherstellung für das Land Israel
Das Gericht über das Land Israel und die Könige der Erde
24 Siehe, der Herr wird das Land entvölkern[a] und verwüsten, er wird sein Angesicht entstellen[b] und seine Bewohner zerstreuen.
2 Dann wird der Priester sein wie das Volk, der Herr wie sein Knecht, die Frau wie ihre Magd, der Verkäufer wie der Käufer, der Verleiher wie der, der borgt, der Gläubiger wie der Schuldner.
3 Das Land wird gänzlich entvölkert und ausgeplündert werden; ja, der Herr hat dieses Wort gesprochen!
4 Es trauert und welkt das Land[c]; der Erdkreis verschmachtet und verwelkt; es verschmachten die Hohen des Volkes im Land.
5 Denn das Land liegt entweiht unter ihren Bewohnern; denn sie haben die Gesetze übertreten, die Satzungen abgeändert, den ewigen Bund gebrochen!
6 Darum hat der Fluch das Land verzehrt, und die darin wohnen, müssen es büßen; darum sind die Bewohner des Landes von der Glut verzehrt, und nur wenige Menschen sind übrig geblieben.
7 Der Most trauert, der Weinstock verschmachtet; es seufzen alle, die sich von Herzen gefreut hatten.
8 Der Jubel der Paukenschläger ist vorbei; das Geschrei der Frohlockenden ist verstummt, und die Freude des Lautenspiels hat ein Ende.
9 Man singt nicht mehr beim Weintrinken; wer noch Rauschtrank zu sich nimmt, dem schmeckt es bitter.
10 Die verödete Stadt[d] ist zerstört; jedes Haus ist verschlossen, sodass niemand hineinkommt.
11 Man klagt um den Wein auf den Gassen; alle Freude ist untergegangen, alle Wonne des Landes dahin.
12 Nur Verwüstung bleibt in der Stadt zurück, und das Tor wurde in Trümmer geschlagen.
13 Ja, so wird es geschehen im Land und unter den Leuten, wie wenn man Oliven abklopft oder wie bei der Nachlese, wenn die Weinernte zu Ende ist.
14 Jene [Übriggebliebenen][e] aber werden ihre Stimme erheben und frohlocken; sie jubeln auf dem Meer über die Majestät des Herrn.
15 Darum rühmt den Herrn in den Ländern des Sonnenaufgangs[f], [preist] den Namen des Herrn, des Gottes Israels, auf den Inseln des Meeres!
16 Wir hören Lobgesänge vom Ende der Erde: Herrlichkeit dem Gerechten! — Ich aber sprach: Ich vergehe, ich vergehe! Wehe mir! Räuber rauben, ja, räuberisch rauben die Räuber!
17 Grauen, Grube und Garn kommen über dich, du Bewohner der Erde!
18 Und es wird geschehen, wer vor der grauenerregenden Stimme flieht, der wird in die Grube fallen, wer aber aus der Grube heraufsteigt, wird im Garn gefangen werden; denn die Fenster der Höhe werden sich öffnen und die Grundfesten der Erde erbeben.
19 Die Erde wird krachend zerbersten, die Erde wird reißen und bersten, die Erde wird hin- und herschwanken.
20 Die Erde wird hin- und hertaumeln wie ein Betrunkener und schaukeln wie eine Hängematte; ihre Missetat lastet schwer auf ihr; sie fällt und steht nicht wieder auf.
21 Und es wird geschehen an jenem Tag, da wird der Herr das Heer der Höhe in der Höhe heimsuchen und die Könige der Erde auf Erden;
22 und sie werden eingesperrt, wie man Gefangene in die Grube einsperrt, und im Kerker werden sie eingeschlossen; aber nach vielen Jahren werden sie heimgesucht werden.
23 Da wird der Mond erröten und die Sonne schamrot werden; denn der Herr der Heerscharen herrscht dann als König auf dem Berg Zion und in Jerusalem, und vor seinen Ältesten ist Herrlichkeit.
Footnotes
- (24,1) Andere Übersetzung: Siehe, der Herr leert die Erde aus. Am Anfang deutet einiges an dieser Weissagung auf ein Gericht über das Land Israel (vgl. die Erwähnung der Priester in V. 2 und des Bundes in V. 5); später wird die ganze Erde angesprochen.
- (24,1) w. ihre Oberfläche umkehren.
- (24,4) od. die Erde.
- (24,10) w. die Stadt der Öde / Verwüstung.
- (24,14) d.h. der gerettete Überrest Israels.
- (24,15) od. in den Lichtgegenden; d.h. im Osten.
Ézsaiás 24
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Látomás a föld pusztulásáról
24 Nézzétek! Az Örökkévaló elpusztítja a földet,[a]
felforgatja, lakatlan pusztává teszi,
s lakóit szétszórja mindenfelé.
2 Olyanná lesz a közember, mint a pap.
Szolga és ura nem különbözik többé,
sem a szolgaleány és asszonya.
Egyforma lesz akkor vevő és eladó,
adós és hitelező,
aki kölcsönkér, s aki kölcsönad.
3 Bizony, elpusztul a föld,
egészen elpusztul!
Kifosztják, teljesen kifosztják,
és csupasz pusztaság marad!
Az Örökkévaló parancsolta így!
4 Gyászol a föld,
elhervad minden virága,
gyászol az egész világ,
lakossága megfogyatkozik,
elsorvad a nagy vezetők ereje-hatalma is.
5 Megrontották, beszennyezték lakói a földet,
mivel az Örökkévaló tanításával nem törődtek,
parancsainak nem engedtek,
megtörték az örök szövetséget.
6 Ezért átok emészti meg a földet,
lakosai bűnhődnek bűneikért.
Ezért megégnek a föld lakói,
és csak kevesen maradnak meg.
7 Gyászol a bor is,
mert elszárad a szőlő,
akik egykor vigadoztak,
most csak sóhajtoznak.
8 Elhallgat a csörgődob,
megszűnik az örömteli zsivaj,
nem szól a hárfa vidám hangja.
9 Nincs többé baráti borozás,
sem nótaszó,
keserű lett még az édes aszúbor is.
10 A városban teljes a zűrzavar,
semmi sem működik,
minden kaput bezártak,
senki sem mer ki-, vagy bemenni.
11 Az utcákon borért kiáltoznak,
de minden öröm elszállt,
minden vidámság elköltözött.
12 Csak romok maradtak a városban,
még a kapukat is szétzúzták.
13 Így lesz az egész földön,
szerte a világon a nemzetek között:
mint az olajfa szedése után,
vagy a szüret végén,
mikor a maradék szőlőt szemezgetik.
Az Örökkévalót dicsérik nyugattól keletig
14 Nyugaton mégis ujjonganak,
s az Örökkévaló nagyságát dicsérik hangosan.
15 Dicsérjétek hát az Örökkévaló nevét keleten is,
dicsérjétek Izráel Istenét, ti nemzetek,
a tenger távoli partjain és szigetein!
16 Még a föld széléről is imádat énekét hallani:
„Dicsőség az Igazságos Istennek!”
De én azt mondom: Jaj nekem!
Végem van! Végem van!
Mert a hitetlen áruló
mindenkit becsap és elárul,
hűtlenség hűtlenséget követ!
17 A föld lakóit rettegés ejti csapdába,
verembe esnek mindannyian.
18 Mert aki menekül a veszedelem hírére,
verembe esik.
Aki a veremből kimászik,
azt csapda fogja meg.
Megnyílnak az ég zsilipjei,
s a föld a gyökeréig megremeg.
19 Bizony, egészen megromlik a föld,
recsegve-ropogva inog,
hevesen rázkódik, meghasad,
s minden széthullik, ami rajta van.
20 Tántorog a föld, mint a részeg,
dülöngél, mint kunyhó a viharban.
Lakóinak bűne nehezedik rá,
ezért összedől,
s nem kel fel többé soha.
21 Azon a napon az Örökkévaló elszámol
az ég seregével[b] fenn a magasban,
és számon kéri a földi királyokat lenn a földön.
22 Összegyűjti, mint rabokat a börtönbe[c],
s bezárja őket jó erősen.
Hosszú idő után majd ismét előveszi,
és megbünteti őket.
23 Akkor elsápad a Hold,
szégyenkezik a Nap,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura
trónra lép Sion hegyén,
dicső királyként uralkodik
vezetőivel együtt Jeruzsálemben.
Footnotes
- Ézsaiás 24:1 földet Jelentheti Izráel földjét, országát, népét, vagy az egész Földet is.
- Ézsaiás 24:21 ég serege Valószínűleg a levegőégben lévő gonosz szellemi fejedelmekről van szó. Lásd Ef 6:12.
- Ézsaiás 24:22 Összegyűjti… börtönbe Valószínűleg a Seolra utal, ahová a meghaltakat zárják be.
Ésaïe 24
La Bible du Semeur
Sur les bouleversements à venir
L’Eternel dévaste la terre
24 Oui, l’Eternel |va dévaster la terre, |il va la ravager,
en bouleverser la surface ; |il en dispersera |les habitants.
2 Un même sort atteint |le prêtre et le commun du peuple,
le maître et son esclave,
la dame et sa servante,
vendeur et acheteur,
emprunteur et prêteur,
débiteur, créancier.
3 La terre sera dévastée |totalement, |pillée de fond en comble,
car l’Eternel lui-même |a prononcé cette sentence.
4 La terre se dessèche et se dégrade,
le monde dépérit et se dégrade,
les gens haut placés de la terre |dépérissent aussi.
5 La terre a été profanée |par ceux qui y habitent,
car ils ont transgressé les lois,
altéré les commandements
et violé l’alliance éternelle[a].
6 A cause de cela, |la terre se consume |par la malédiction,
ceux qui l’habitent |en portent la condamnation
et c’est pourquoi ils se consument ;
il n’en subsiste |qu’un petit nombre.
7 Le vin nouveau est triste,
la vigne est languissante
et tous les bons vivants |gémissent maintenant.
8 On n’entend plus le son |des joyeux tambourins,
le bruit tumultueux |des gens en liesse a disparu
et la musique allègre |de la lyre a cessé.
9 On ne boit plus de vin |en chantant des chansons,
les boissons enivrantes |sont devenues amères |pour tous ceux qui les boivent.
10 Elle est détruite, |la cité du néant.
Toute demeure est close,
on n’y peut plus entrer.
11 Dans les rues, on se plaint
qu’il n’y ait plus de vin ;
il n’y a plus de joie,
toute allégresse |est bannie de la terre.
12 Il ne reste plus dans la ville |que la désolation ;
sa porte est fracassée, |elle est en ruine.
13 Il en sera sur terre |parmi les peuples
comme au gaulage des olives
ou comme au grappillage des raisins |quand la vendange est terminée.
Louanges
14 Alors les survivants |élèveront la voix,
ils pousseront des cris de joie
pour acclamer |la majesté de l’Eternel ;
ils chanteront de joie |à l’occident,
15 à l’orient, |ils proclameront la gloire de l’Eternel.
La renommée de l’Eternel, |Dieu d’Israël,
s’étendra jusqu’aux îles |et aux régions côtières.
16 Des confins de la terre,
nous entendrons chanter :
« Honneur au Juste ».
Intervention divine contre les tyrans
Mais moi je dis : |Je suis à bout, je suis à bout. |Malheur à moi !
Car les traîtres trahissent,
oui, les traîtres trahissent |traîtreusement.
17 L’effroi, la fosse et le filet
vous atteindront, |habitants de la terre[b] !
18 Et il arrivera |que celui qui fuira |devant les cris d’effroi
tombera dans la fosse.
Qui remontera de la fosse
sera pris au filet.
Les écluses du ciel en haut |se sont ouvertes[c].
Et les fondements de la terre |ont été ébranlés.
19 La terre se déchire
et se fissure,
elle vacille,
20 elle oscille et titube, |pareille à un ivrogne,
et elle est ébranlée |tout comme une cabane,
car le poids de son crime |pèse sur elle.
Elle tombe et jamais |ne se relèvera.
21 Il adviendra, en ce jour-là, |que l’Eternel interviendra
là-haut, contre l’armée d’en haut
et contre les rois de ce monde |ici-bas sur la terre.
22 On les rassemblera
captifs, tous dans la fosse ;
ils seront enfermés |à l’intérieur d’une prison ;
après un temps très long
ils seront tous châtiés[d].
23 La lune sera humiliée,
et le soleil couvert de honte,
car l’Eternel, |le Seigneur des armées célestes, règne
sur le mont de Sion |et à Jérusalem.
Il fera resplendir sa gloire |devant les responsables de son peuple[e].
Footnotes
- 24.5 Soit l’alliance conclue avec Noé (v. 1,18 ; voir Gn 7.10-11 ; 9.1-17), soit plutôt l’alliance créationnelle conclue avec Adam pour tous ses descendants (Gn 2 ; Os 6.7).
- 24.17 Pour les v. 17-18, voir Jr 48.43-44.
- 24.18 Allusion au déluge (voir Gn 7.11 ; 8.2) pour évoquer un jugement universel comparable.
- 24.22 Allusion en Ap 20.3.
- 24.23 Voir Ex 24.9-11 et Ap 4.2-4.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.