Ézsaiás 17-19

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

„Nézzétek! Elpusztul Damaszkusz városa,
    csak romhalmaz marad a helyén!
² Aróér^[a] városai elhagyatott helyek lesznek,
    csak juhnyájak járnak arra,
    s békésen heverésznek.
³ Efraim városait lerombolják,
    Damaszkusz királysága megszűnik,
Arám maradéka is arra a sorsra jut,
    mint Izráel királyságának dicsősége”
    — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.

⁷ Azon a napon föltekint Teremtőjére,
    hozzá fordul az ember,
    Izráel Szentjére néz föl tisztelettel,
⁸ s tekintetét nem függeszti a bálványok oltáraira,
    amelyeket maga készített.
Többé rá sem néz kezének alkotásaira:
    a bálványokra és tömjénező oltáraikra.

⁹ Azon a napon erős városaitok
    elhagyatott helyekké válnak,
mint az erdő, vagy a hegycsúcs,
    amelyet az Izráel elől menekülő népek itt hagytak.
Bizony, lakatlan pusztasággá lesznek,
¹⁰     mert elhagytad szabadító Istened,
    elfelejtkeztél Kőszikládról, aki megment!
Ezért hiába telepítesz gyönyörű szőlőskertet
    idegenből hozott vesszőkkel,
¹¹ hiába gondozod és véded,
    hiába növekszik és virágzik,
mégsem szüretelsz róla,
    mert reménytelen szomorúság
    és gyógyíthatatlan fájdalom vár rád.

¹² Jaj, hogy zúg a népek tengere!
    Mint hullámok a parton,
    úgy morajlanak a tömegek.
¹³ Mint hullámok a parton,
    úgy morajlanak a tömegek,
de az Örökkévaló szavától megrettennek,
    s messze futnak,
mint a polyva, amelyet a dombtetőről
    széthord a szél,
    mint vihar űzte szúrós ördögszekér.^[c]
14 Leszáll az este,
    rémület száll rájuk,
s reggelre kelve,
    nézd, már nincsenek!
Bizony, ez lesz sorsa kirablóinknak,
    ez jut örökségül fosztogatóinknak!

³ Figyeljetek rám, ti népek!
Akik a földkerekségen laktok,
    mind figyeljetek!
Lássátok meg,
    mikor jelt adnak a hegytetőkön!
Halljátok meg,
    mikor a sófár felharsan!

⁴ Ezt mondta nekem az Örökkévaló:
„Lakóhelyemen nyugszom,
    s onnan nézem, ami következik,
mint verőfényes forró délidőben,
    mint árnyas felhő alatt, aratás idején.”

⁵ Mert így lesz ez:
    A szőlővirágzás után,
    de még szüret előtt,
mikor a fürtök érni kezdenek,
    metszőkésével az Örökkévaló levágja a vesszőket,
    és a terjeszkedő hajtásokat lecsapja.
⁶ Amit levágott, mind a földön hagyja,
    hadd egyék meg a hegyi madarak
    és a mezei vadak.^[g]
Bizony, télen-nyáron abból élnek majd
    a madarak és vadak.

⁷ Abban az időben ajándékot visz
    az Örökkévalónak, a Seregek Urának a nép,
melynek bőre fénylő, termete magas,
    melytől félnek a nemzetek közel s távol,
mert erős és hódító,
    s melynek földjét folyók szabdalják!
Bizony, ajándékot visznek
    az Örökkévaló, a Seregek Ura nevének helyére,
    a Sion hegyére.

Nézzétek! Az Örökkévaló gyors felhőn szállva Egyiptomba siet.
    Egyiptom istenei reszketnek és remegnek előtte,
    s a nép szíve megdermed.

² Ezt mondja az Örökkévaló: „Egyiptom lakóit egymás ellen fordítom:
    testvér testvér ellen,
lakos a szomszédja ellen,
    város város ellen,
tartomány tartomány ellen
    — mind egymás ellen harcolnak.
³ Összezavarom és tanácstalanná teszem őket.
Kérdezik majd bálványaikat és varázslóikat,
    tanácsért futkosnak halottidézőkhöz és jósokhoz,
de hiába!”

⁴ „Kiszolgáltatom Egyiptomot egy kegyetlen uralkodónak,
    erőskezű király igázza le őket”
    — ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.

⁵ A Nílusból minden víz elapad,
    kiszárad a folyó medre egészen!
⁶ A csatornák bűzt^[h] árasztanak,
    Egyiptom minden vízfolyása kiapad,
    elszárad még a nád és a sás is.
⁷ Kisülnek a folyóparti legelők és vetések,
    minden vetemény és ültetvény elpusztul.
⁸ A Nílus mentén minden halász kesereg,
    panaszkodnak a horgászok,
    és mind, akik a vízbe hálót vetnek.
⁹ Akik a lent fésülik, reménytelenül ülnek,
    tanácstalanok a vászonszövő takácsok.

¹⁰ Egyiptom minden oszlopa és fundamentuma összedől,
    még a nincstelen napszámos is gyászol.
¹¹ Cóán^[i] fejedelmei esztelen bolondok!
    A fáraó „bölcs tanácsosai” mind ostobák!
Hogy mondhatjátok a fáraónak,
    hogy bölcsek tanítványai vagytok,
    ősi bölcs királyok utódai?
¹² Egyiptom, hol vannak hát bölcseid?
Mondják meg, ha tudják,
    mit határozott az Örökkévaló Egyiptom felől!
¹³ Cóán fejedelmei ostobák lettek,
    Nóf^[j] vezérei tanácstalanok.
Pedig ők a törzsek vezetői,
    mégis félrevezették népüket.
¹⁴ Zűrzavar szellemét öntötte rájuk az Örökkévaló,
    rossz úton vezetik népüket,
ezért tántorog az egész ország,
    ahogy a részeg támolyog okádása fölött.
¹⁵ Nem segíthet Egyiptomon senki,
    bármit is próbál a fej, vagy a farok,
    a pálmaág, vagy a káka.^[k]

²¹ Azon a napon az Örökkévaló
    kijelenti magát az egyiptomiaknak.
    Igen, az egyiptomiak megismerik az Örökkévalót!
Tisztelik őt áldozatokkal,
    fogadalmakat^[n] tesznek az Örökkévalónak,
    és teljesítik, amit fogadtak.
²² Bár az Örökkévaló csapásokkal sújtja Egyiptomot,
    de meg is gyógyítja,
    mert hozzá fordulnak.
Az Örökkévaló pedig meghallgatja könyörgésüket,
    és meggyógyítja őket.

²³ Azon a napon út vezet Egyiptomból Asszíriába,
    amelyen az asszírok Egyiptomba,
    az egyiptomiak pedig Asszíriába járnak.
Mindkét ország együtt tiszteli az Örökkévalót.
²⁴ Azon a napon Izráel
    Egyiptom és Asszíria mellé csatlakozik harmadikként,
    és áldás lesz az egész föld számára.
²⁵ Az Örökkévaló, a Seregek Ura pedig így áldja meg őket:
„Áldott legyen népem, Egyiptom,
    és Asszíria, kezem alkotása,
meg Izráel, örökségem!”