Isaiah 10
New Revised Standard Version Catholic Edition
10 Ah, you who make iniquitous decrees,
who write oppressive statutes,
2 to turn aside the needy from justice
and to rob the poor of my people of their right,
that widows may be your spoil,
and that you may make the orphans your prey!
3 What will you do on the day of punishment,
in the calamity that will come from far away?
To whom will you flee for help,
and where will you leave your wealth,
4 so as not to crouch among the prisoners
or fall among the slain?
For all this his anger has not turned away;
his hand is stretched out still.
Arrogant Assyria Also Judged
5 Ah, Assyria, the rod of my anger—
the club in their hands is my fury!
6 Against a godless nation I send him,
and against the people of my wrath I command him,
to take spoil and seize plunder,
and to tread them down like the mire of the streets.
7 But this is not what he intends,
nor does he have this in mind;
but it is in his heart to destroy,
and to cut off nations not a few.
8 For he says:
“Are not my commanders all kings?
9 Is not Calno like Carchemish?
Is not Hamath like Arpad?
Is not Samaria like Damascus?
10 As my hand has reached to the kingdoms of the idols
whose images were greater than those of Jerusalem and Samaria,
11 shall I not do to Jerusalem and her idols
what I have done to Samaria and her images?”
12 When the Lord has finished all his work on Mount Zion and on Jerusalem, he[a] will punish the arrogant boasting of the king of Assyria and his haughty pride. 13 For he says:
“By the strength of my hand I have done it,
and by my wisdom, for I have understanding;
I have removed the boundaries of peoples,
and have plundered their treasures;
like a bull I have brought down those who sat on thrones.
14 My hand has found, like a nest,
the wealth of the peoples;
and as one gathers eggs that have been forsaken,
so I have gathered all the earth;
and there was none that moved a wing,
or opened its mouth, or chirped.”
15 Shall the ax vaunt itself over the one who wields it,
or the saw magnify itself against the one who handles it?
As if a rod should raise the one who lifts it up,
or as if a staff should lift the one who is not wood!
16 Therefore the Sovereign, the Lord of hosts,
will send wasting sickness among his stout warriors,
and under his glory a burning will be kindled,
like the burning of fire.
17 The light of Israel will become a fire,
and his Holy One a flame;
and it will burn and devour
his thorns and briers in one day.
18 The glory of his forest and his fruitful land
the Lord will destroy, both soul and body,
and it will be as when an invalid wastes away.
19 The remnant of the trees of his forest will be so few
that a child can write them down.
The Repentant Remnant of Israel
20 On that day the remnant of Israel and the survivors of the house of Jacob will no more lean on the one who struck them, but will lean on the Lord, the Holy One of Israel, in truth. 21 A remnant will return, the remnant of Jacob, to the mighty God. 22 For though your people Israel were like the sand of the sea, only a remnant of them will return. Destruction is decreed, overflowing with righteousness. 23 For the Lord God of hosts will make a full end, as decreed, in all the earth.[b]
24 Therefore thus says the Lord God of hosts: O my people, who live in Zion, do not be afraid of the Assyrians when they beat you with a rod and lift up their staff against you as the Egyptians did. 25 For in a very little while my indignation will come to an end, and my anger will be directed to their destruction. 26 The Lord of hosts will wield a whip against them, as when he struck Midian at the rock of Oreb; his staff will be over the sea, and he will lift it as he did in Egypt. 27 On that day his burden will be removed from your shoulder, and his yoke will be destroyed from your neck.
He has gone up from Rimmon,[c]
28 he has come to Aiath;
he has passed through Migron,
at Michmash he stores his baggage;
29 they have crossed over the pass,
at Geba they lodge for the night;
Ramah trembles,
Gibeah of Saul has fled.
30 Cry aloud, O daughter Gallim!
Listen, O Laishah!
Answer her, O Anathoth!
31 Madmenah is in flight,
the inhabitants of Gebim flee for safety.
32 This very day he will halt at Nob,
he will shake his fist
at the mount of daughter Zion,
the hill of Jerusalem.
33 Look, the Sovereign, the Lord of hosts,
will lop the boughs with terrifying power;
the tallest trees will be cut down,
and the lofty will be brought low.
34 He will hack down the thickets of the forest with an ax,
and Lebanon with its majestic trees[d] will fall.
Footnotes
- Isaiah 10:12 Heb I
- Isaiah 10:23 Or land
- Isaiah 10:27 Cn: Heb and his yoke from your neck, and a yoke will be destroyed because of fatness
- Isaiah 10:34 Cn Compare Gk Vg: Heb with a majestic one
Isaia 10
Nuova Riveduta 2006
10 (A)Guai a quelli che fanno decreti iniqui e a quelli che mettono per iscritto sentenze ingiuste,
2 per negare giustizia ai deboli, per spogliare del loro diritto i poveri del mio popolo, per far delle vedove la loro preda e degli orfani il loro bottino!
3 Che farete il giorno che Dio vi visiterà, il giorno che la rovina giungerà da lontano? Presso chi fuggirete in cerca di soccorso? Dove lascerete la vostra gloria?
4 Non rimarrà loro che curvarsi tra i prigionieri o cadere fra gli uccisi. Con tutto ciò, la sua ira non si calma e la sua mano rimane distesa.
L’Assiria umiliata
5 (B)«Guai all’Assiria, verga della mia ira! Ha in mano il bastone della mia punizione.
6 Io la mando contro una nazione empia e la dirigo contro il popolo che ha provocato la mia ira, con l’ordine di darsi al saccheggio, di far bottino, di calpestarlo come il fango delle strade.
7 Ma essa non la intende così, non così la pensa in cuor suo; essa ha in cuore di distruggere, di sterminare nazioni in gran numero.
8 Infatti dice: “I miei prìncipi non sono forse tanti re?
9 Forse Calno non è come Carchemis? O Camat come Arpad? O Samaria come Damasco?
10 Come la mia mano è giunta a colpire i regni degli idoli dove le immagini erano più numerose che a Gerusalemme e a Samaria,
11 non posso io forse, come ho fatto a Samaria e ai suoi idoli, fare anche a Gerusalemme e alle sue statue?”».
12 Ma quando il Signore avrà compiuto tutta la sua opera sul monte Sion e a Gerusalemme, «io», dice il Signore, «punirò il re d’Assiria per il frutto della superbia del suo cuore e dell’arroganza dei suoi sguardi alteri.
13 Infatti egli dice: “Io l’ho fatto grazie alla forza della mia mano e alla mia saggezza, perché sono intelligente; ho rimosso i confini dei popoli, ho saccheggiato i loro tesori e, potente come sono, ho detronizzato dei re.
14 La mia mano ha trovato, come un nido, le ricchezze dei popoli; e come uno raccoglie delle uova abbandonate, così io ho raccolto tutta la terra, e nessuno ha mosso l’ala o aperto il becco o mandato un grido”».
15 La scure si vanta forse contro colui che la maneggia? La sega si inorgoglisce forse contro colui che la muove? Come se la verga facesse muovere colui che l’alza, come se il bastone alzasse colui che non è di legno!
16 Perciò il Signore, Dio degli eserciti, manderà la consunzione tra i suoi più robusti; e sotto la sua gloria accenderà un fuoco, come il fuoco di un incendio.
17 La luce d’Israele diventerà un fuoco, e il suo Santo una fiamma, che arderà e divorerà i suoi rovi e i suoi pruni in un solo giorno.
18 La gloria della sua foresta e della sua fertile campagna egli la consumerà, anima e corpo; sarà come il deperimento di un uomo che langue.
19 Il resto degli alberi della sua foresta sarà così minimo che un bambino potrebbe farne il conto.
20 In quel giorno il residuo d’Israele e gli scampati della casa di Giacobbe smetteranno di appoggiarsi su colui che li colpiva, e si appoggeranno con sincerità sul Signore, sul Santo d’Israele.
21 Un residuo, il residuo di Giacobbe, tornerà al Dio potente.
22 Infatti anche se il tuo popolo, o Israele, fosse come la sabbia del mare, un residuo soltanto ne tornerà; uno sterminio è decretato, che farà traboccare la giustizia.
23 Poiché lo sterminio che ha decretato, il Signore, Dio degli eserciti, lo effettuerà in mezzo a tutto il paese[a].
24 Così dunque dice il Signore, Dio degli eserciti: «Popolo mio, che abiti a Sion, non temere l’Assiro che ti batte con la verga e alza su di te il bastone, come fece l’Egitto!
25 Ancora un breve, brevissimo tempo, e la mia indignazione sarà finita, la mia ira si volgerà a distruggere loro».
26 Il Signore degli eserciti alzerà contro di lui la frusta, come quando colpì Madian alla roccia di Oreb; come alzò il suo bastone sul mare, così l’alzerà ancora, come in Egitto.
27 In quel giorno il suo carico ti cadrà dalle spalle e il suo giogo dal collo; il giogo sarà scosso dalla tua forza rigogliosa[b].
28 L’Assiro marcia contro Aiat, attraversa Migron, depone i suoi bagagli a Micmas.
29 Valicano il passo, trascorrono la notte a Gheba; Rama trema, Ghibea di Saul è in fuga.
30 Grida forte a tutta voce, o figlia di Gallim! Tendi l’orecchio, o Lais! Povera Anatot!
31 Madmenà è in fuga precipitosa, gli abitanti di Ghebim cercano un rifugio.
32 Oggi stesso sosterà a Nob, agitando il pugno contro il monte della figlia di Sion, contro la collina di Gerusalemme.
33 Ecco, il Signore, Dio degli eserciti, tronca i rami in modo tremendo; i più alti sono tagliati, i più superbi sono atterrati.
34 Egli abbatte con il ferro il folto della foresta, e il Libano cade sotto i colpi del Potente.
Footnotes
- Isaia 10:23 +Ro 9:27-28.
- Isaia 10:27 Dalla tua forza rigogliosa, lett. davanti al grasso.
Jesaja 10
Schlachter 2000
10 Wehe denen, die ungerechte[a] Gesetze erlassen, und den Schreibern, die bedrückende Vorschriften schreiben,
2 womit sie die Armen vom Rechtsweg verdrängen und den Unterdrückten meines Volkes ihr Recht rauben, damit die Witwen ihre Beute werden und sie die Waisen plündern können.
3 Was wollt ihr tun am Tag der Rechenschaft[b] und wenn der Sturm hereinbricht, der von ferne kommt? Zu wem wollt ihr um Hilfe fliehen, und wo wollt ihr euren Reichtum lassen?
4 Wer sich nicht mit den Gefangenen beugen will, der muss mit den Erschlagenen fallen! —
Bei alledem hat sich sein Zorn nicht abgewandt; seine Hand bleibt ausgestreckt.
Gottes Gericht über den Hochmut von Assyrien
5 Wehe Assyrien, der Rute meines Zorns, der in seiner Hand den Stock meines Grimms trägt!
6 Gegen eine gottlose Nation werde ich ihn senden, und gegen das Volk, dem ich zürne, will ich ihn aufbieten, damit er Beute macht und Raub holt und es zertritt wie Kot auf der Gasse!
7 Aber er meint es nicht so, und sein Herz denkt nicht so, sondern er nimmt sich vor, Völker umzubringen und auszurotten, und zwar nicht wenige.
8 Denn er spricht: Sind nicht alle meine Fürsten Könige?
9 Ist nicht Kalne wie Karkemisch, Hamat wie Arpad, Samaria wie Damaskus?
10 Wie meine Hand sich der Königreiche der Götzen bemächtigt hat, deren Götterbilder doch mächtiger waren als die von Jerusalem und Samaria,
11 und wie ich es mit Samaria und ihren Götzen gemacht habe, sollte ich es nicht auch mit Jerusalem und ihren Götzenbildern so machen?
12 Und es wird geschehen: Wenn einst der Herr sein ganzes Werk am Berg Zion und an Jerusalem vollendet hat, so will ich Vergeltung üben an der Frucht des überheblichen Herzens des Königs von Assyrien und an dem Trotz seiner hochfahrenden Augen!
13 Denn er sprach: »Durch die Kraft meiner Hand habe ich es vollbracht und durch meine Weisheit; denn ich bin klug; ich verrücke die Grenzen der Völker, und ihre Vorräte plündere ich und stürze wie ein Starker die Thronenden[c] hinab.
14 Meine Hand hat nach dem Reichtum der Völker gegriffen wie nach einem Vogelnest, und wie man verlassene Eier zusammenrafft, so habe ich die ganze Erde zusammengerafft, und keiner war da, der mit den Flügeln schlug, den Schnabel aufsperrte und piepte!« —
15 Rühmt sich auch die Axt gegen den, der damit haut? Oder brüstet sich die Säge gegen den, der sie führt? Als ob der Stock den schwänge, der ihn aufhebt, als ob die Rute den erhöbe, der kein Holz ist!
16 Darum wird der Herrscher, der Herr der Heerscharen, unter die Fetten [Assyriens] die Schwindsucht senden und unter seinen Edlen[d] einen Brand anzünden wie Feuersglut.
17 Und das Licht Israels wird zum Feuer werden und sein Heiliger zur Flamme; die wird seine Dornen und Disteln an einem einzigen Tag verbrennen und verzehren.
18 Und er wird die Herrlichkeit seines Waldes und seines Fruchtgartens mit Stumpf und Stiel ausrotten, dass es sein wird, wie wenn ein Kranker dahinsiecht;
19 und der Überrest der Bäume seines Waldes wird zu zählen sein, sodass ein Knabe sie aufschreiben kann.
Ein Überrest von Israel wird gerettet werden
20 Und es wird geschehen: An jenem Tag wird der Überrest Israels und das, was vom Haus Jakobs entkommen ist, sich nicht mehr auf den stützen, der ihn schlägt, sondern er wird sich in Wahrheit auf den Herrn verlassen, auf den Heiligen Israels.
21 Ein Überrest wird sich bekehren,[e] der Überrest Jakobs zu dem starken Gott.
22 Denn wenn dein Volk, o Israel, wäre wie der Sand am Meer, so wird doch nur ein Überrest von ihm sich bekehren; denn Vertilgung ist beschlossen, die einherflutet in Gerechtigkeit.
23 Denn ein Vertilgen, und zwar ein fest beschlossenes, wird der Herrscher, der Herr der Heerscharen, inmitten der ganzen Erde ausführen.
24 Deshalb spricht der Herrscher, der Herr der Heerscharen: Du mein Volk, das in Zion wohnt, fürchte dich nicht vor Assyrien, das dich mit der Rute schlägt und seinen Stock gegen dich erhebt nach der Weise Ägyptens!
25 Denn nur noch eine ganz kleine Weile, so ist der Grimm vorüber, und mein Zorn [wendet sich] zu ihrer Vernichtung.
26 Und der Herr der Heerscharen wird eine Geißel über ihn[f] schwingen, wie er Midian schlug am Felsen Oreb; und sein Stab wird über dem Meer sein, und zwar wie er ihn einst gegen Ägypten erhob.
27 Und es wird geschehen an jenem Tag, da wird seine Last von deinen Schultern weichen und sein Joch von deinem Hals; ja, das Joch wird zersprengt werden wegen der Salbung.
28 Er kommt über Ajat, zieht durch Migron, bei Michmas legt er sein Gerät nieder;
29 sie ziehen durch den Engpass: Geba sei unser Nachtquartier! Rama erzittert, das Gibea Sauls flieht.
30 Schreie laut, du Tochter Gallim! Horche auf, Laischa! Elendes Anatot!
31 Madmena flieht, die Bewohner Gebims suchen Zuflucht.
32 Noch heute wird er sich in Nob aufstellen; er wird seine Hand gegen den Berg der Tochter Zion schwingen, gegen die Höhe von Jerusalem!
33 Siehe, da haut der Herrscher, der Herr der Heerscharen, die Äste herunter mit furchtbarer Gewalt; die Hochgewachsenen werden abgehauen und die Erhabenen erniedrigt!
34 Und er schlägt den dichten Wald mit dem Eisen nieder, und der Libanon fällt durch einen Mächtigen.
Ézsaiás 10
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
10 Nézzétek őket,
milyen igazságtalan törvényeket hoznak,
milyen elnyomó rendeleteket írnak!
2 Nem szolgáltatnak igazságot a nincstelennek,
megfosztják jogaiktól népem szegényeit,
kirabolják az özvegyeket,
kifosztják az árvákat!
3 De mitévők lesznek majd a büntetés napján?
Mihez kezdenek, mikor rájuk zúdul
a messziről jövő, pusztító áradat?
Kihez fordulnak segítségért?
Hová rejtik el kincseiket?
4 Bizony, nem menekülhetnek!
Vagy a foglyok közé görnyednek,
vagy a holtak közé hullanak.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve maradt!
Prófécia Asszíria ellen
5 Ezt mondja az Úr: „Jaj Asszíriának, haragom botjának!
Mert haragom eszköze ő,
és a kezében lévő fegyver is!
6 Istentelen és gonosz nemzet ellen küldtem Asszíriát,
a nép ellen, amely magára haragított!
Én parancsoltam meg seregének,
hogy raboljanak és zsákmányoljanak,
s tapossák a sárba Izráelt.
7 De Asszíria királya nem érti ezt,
mást tervez, mások a céljai,
pusztítani akar, népeket irtani,
amennyit csak lehet.
8 Azt mondja:
»Seregem vezérei királyokkal érnek föl!
9 Ki állhat meg előttem?
Elfoglaltam Kalnót és Karkemist!
Így járt Hamát és Arpad,
meghódolt előttem Samária és Damaszkusz is!
10 Legyőztem a bálványistenek országait,
pedig bálványaik különbek voltak,
mint Jeruzsálem és Samária bálványszobrai!
11 Hogyne tudnék akkor elbánni Jeruzsálemmel
és bálványaival is?!
Bizony úgy bánok vele is, mint Samáriával
és annak bálványaival!«”
12 Asszíria királya nem tudja, hogy az Úr előbb befejezi, amit Sion hegyén és Jeruzsálemben elkezdett, azután pedig megbünteti Asszíria királyát gőgös szíve és kevély tekintete miatt. 13 Mert azt mondta az asszír király:
„Ezt mind a magam erejével
és bölcsességével vittem véghez!
Mert bölcs vagyok és hatalmas!
Eltöröltem királyságok határait,
elraboltam kincseiket,
letaszítottam trónjukról királyaikat.
14 Oly könnyen elvettem a népektől gazdagságukat,
mint madárfészekből az elhagyott tojásokat.
Így raboltam ki az egész földet!
A szárnyát sem merte mozdítani senki,
egy hangot sem szólt,
még csak nem is csipogott!”
15 Dicsekszik-e a fejsze[a] azzal szemben,
aki a kezében tartja, s fát dönt vele?
Hősködik-e a fűrész a gazdája előtt,
aki dolgozik vele?
Vajon a vessző mozgatja a kart,
mikor az megfenyít valakit?
Vagy a bot emelgeti a gazdáját,
aki büntet vele?
16 Emiatt Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura
Asszíriát kövérségét lesoványítja,
dicsőségét szégyenre változtatja,
s tűzzel égeti meg.
17 Mert Izráel Világossága[b]
olyan lesz, mint a tűz,
Izráel Szentje, mint a lobogó láng.
Egyetlen napon megégeti a gazt
és tüskés-tövises bozótját!
18 Bizony, elpusztítja a hatalmas erdőt
és a gyönyörű kerteket,
testestől-lelkestől elemészti minden ékességét!
Mint korhadó gerenda,
elsorvad Asszíria dicsősége.
19 Oly kevés fa marad meg erdejében,
hogy még egy gyermek is számba veheti.
A hűséges maradék visszatér
20 Azon a napon Izráel maradéka, Jákób családjának menekültjei, többé nem abban bíznak, nem arra támaszkodnak, aki őket nyomorgatja és veri, hanem teljes szívvel-lélekkel az Örökkévalóban bíznak, Izráel Szentjére támaszkodnak! 21 A hűséges maradék visszatér![c] Jákób családjának maradéka visszatér az Erős Istenhez![d]
22 Mert, ha néped fiai, ó Izráel, oly sokan lennének, mint tengerparton a homokszemek, akkor is csak a maradék tér vissza. Hiszen a pusztulást az Örökkévaló elhatározta, nem vonja vissza, s ítélete mindenestől igazságos! 23 Bizony, Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura véghezviszi, amit elhatározott: az egész országot teljesen elpusztítja!
Ne félj Asszíriától, Sion!
24 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója! Igaz, botjával megver téged, és pálcáját rád emeli, mint egykor Egyiptom tette, 25 de már csak egy kis idő, és ellened való haragom lecsillapul. Azután pedig Asszíria ellen fordulok, s haragomban elpusztítom őket!”
26 Akkor az Örökkévaló, a Seregek Ura ostorral veri az asszírok seregét, ahogy Midján seregét szétverte az Óréb sziklánál,[e] és ahogy botját Egyiptomban a Vörös-tenger fölé emelte.[f]
27 Akkor Asszíria terhét az Úr leveszi vállaidról, Izráel,
és igáját leveszi nyakadról.
Igen, széttörik az iga a kövérséged miatt.
Az asszír sereg betör Júdába
28 Az asszírok[g] elfoglalják Aj városát,
majd átvonulnak Migrónon.
A hadi fölszerelést Mikmászban rakják le,
29 utána átkelnek a gázlón,
és éjjel Gebában táboroznak.
Ráma lakói félelemtől remegnek, Saul városa,
Gibea lakói menekülnek.[h]
30 Gallim[i] lakói segítségért kiáltanak.
Halld meg Lais, válaszolj Anatót!
31 Madménából mindenki elfut,
Gébim lakosai elrejtőznek.
32 Nób városánál még ma megállnak,
öklüket rázzák és fenyegetik Sion leányának a hegyét,
Jeruzsálem dombját.[j]
33 De akkor Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura
levágja a felső ágakat, rettenetes erővel.
A magas termetűeket kivágja,
a kiemelkedőket földre teríti.
34 Bizony, fejszéje kivágja a sűrű erdőt,
s Libanon pompás cédrusait ledönti a Hatalmas!
Footnotes
- Ézsaiás 10:15 fejsze A 15–19. versekben az Asszír királyról és egész birodalmáról van szó. A fejsze, fűrész, vessző, bot, gaz, bozót, erdő, kert, beteg — mind őket jelképezi.
- Ézsaiás 10:17 Izráel Világossága Isten egyik jelképes neve.
- Ézsaiás 10:21 a… maradék visszatér Ez egyúttal Ézsaiás egyik fiának neve, amelyet az Örökkévalótól kapott. Lásd 7:3. Az Örökkévaló éppen azért nevezte így a fiút, hogy állandóan emlékeztesse őket ennek a névnek a prófétikus jelentésére.
- Ézsaiás 10:21 Erős Isten Lásd Ézs 9:6.
- Ézsaiás 10:26 Midján… sziklánál Lásd Bír 7:25.
- Ézsaiás 10:26 botját… emelte Lásd 2Móz 14:1–15:21.
- Ézsaiás 10:28 asszírok Ez az eredetiben nincs megnevezve, csak a szöveg-összefüggésből következik.
- Ézsaiás 10:29 Ebben a versben Jeruzsálemtől északra fekvő városok szerepelnek.
- Ézsaiás 10:30 Gallim Város, Jeruzsálemtől délre.
- Ézsaiás 10:32 A 28–32 versekben Ézsaiás olyan júdeai városneveket említ, amelyeknek jelentése szemléletesen ábrázolja az asszír sereg pusztítását.
Ésaïe 10
La Bible du Semeur
Malheur aux mauvais législateurs
10 Malheur à ces législateurs |qui édictent des lois iniques,
et à ceux qui rédigent |des décrets qui engendrent la misère,
2 pour refuser aux miséreux |que justice leur soit rendue,
pour priver de leur droit |les pauvres de mon peuple,
pour dépouiller les veuves,
et pour piller les orphelins.
3 Que ferez-vous au jour |du règlement de comptes,
lorsque la destruction |viendra sur vous de loin ?
Vers qui donc fuirez-vous |pour avoir du secours ?
Et où cacherez-vous |l’amas de vos richesses ?
4 Il ne restera rien à faire |sinon se courber sous le joug |parmi les prisonniers
ou tomber parmi les victimes.
Mais malgré tout cela, |son courroux ne s’apaise pas,
sa main reste levée.
Le jugement sur l’Assyrie
5 Malheur à l’Assyrien,
bâton de ma colère !
Ce gourdin dans sa main
est l’instrument de ma fureur.
6 Je l’enverrai pour attaquer |une nation impie,
je vais lui donner la mission |de rafler le butin |d’un peuple qui déchaîne ma fureur,
de le mettre au pillage[a],
et de le piétiner |comme la boue des rues.
7 Mais ce n’est pas ainsi |que le roi d’Assyrie |a vu les choses
et qu’il a raisonné.
Car il ne songe qu’à détruire
et à exterminer |des peuples en grand nombre.
8 Oui, voici ce qu’il dit :
« Mes princes |ne sont-ils pas autant de rois ?
9 Kalno a bien subi |le sort de Karkemish,
Hamath celui d’Arpad,
Samarie celui de Damas[b].
10 Si, de ma main, |j’ai atteint des royaumes |adorant des idoles
dont les statues |étaient bien plus nombreuses |que celles de Jérusalem |et que celles de Samarie,
11 ne traiterai-je pas |Jérusalem et ses statues
tout comme j’ai traité |Samarie avec ses idoles ? »
12 Voici ce qui arrivera, dit le Seigneur : Quand j’aurai achevé toute mon œuvre sur le mont Sion et à Jérusalem, j’interviendrai contre le roi de l’Assyrie à cause de ses pensées orgueilleuses et de son regard arrogant. 13 Car il a déclaré :
« C’est par ma propre force |que j’ai fait tout cela,
et grâce à mon habileté, |car je suis très intelligent.
Moi, j’ai déplacé les frontières |de nombreux peuples,
et pillé leurs trésors
et, comme un homme fort, |j’ai détrôné des rois.
14 Ma main a ramassé |les richesses des peuples |comme on ramasse un nid.
Comme on s’empare |des œufs abandonnés,
j’ai pris toute la terre
sans qu’il y ait personne |pour agiter les ailes,
ou pour ouvrir le bec, |ou pour siffler. »
15 Mais la cognée se vante-t-elle |aux dépens de celui qui la manie ?
Ou la scie se glorifie-t-elle |aux dépens de celui qui l’utilise ?
Comme si le bâton |faisait mouvoir |celui qui le brandit,
comme si le gourdin |brandissait celui qui n’est pas de bois !
16 C’est pourquoi l’Eternel, |le Seigneur des armées célestes,
va faire dépérir |ses guerriers corpulents ;
sous ce qui fait sa gloire, |un feu s’embrasera,
comme le feu d’un foyer d’incendie.
17 Car la lumière d’Israël |deviendra comme un feu,
et le Saint d’Israël |comme une flamme
qui brûlera |et qui consumera |les épines, les ronces
en un seul jour.
18 Il anéantira |du cœur jusqu’à l’écorce
la luxuriance |de ses forêts et ses vergers.
On croira voir |un homme bien malade |qui dépérit.
19 Il restera si peu |d’arbres de sa forêt
qu’un petit enfant même |pourrait en inscrire le nombre.
Conversion du faible reste d’Israël
20 En ce jour-là,
le reste des Israélites
et les rescapés de Jacob
ne prendront plus appui |sur celui qui les frappe[c],
alors ils s’appuieront vraiment
sur l’Eternel, |sur le Saint d’Israël.
21 Un reste des descendants de Jacob[d]
un reste reviendra
vers le Dieu fort.
22 Car même si ton peuple, |ô Israël,
était aussi nombreux |que les grains de sable au bord de la mer,
ce n’est qu’un reste |qui reviendra ;
car Dieu a décidé |la destruction du peuple :
il fera venir la justice |comme une inondation[e].
23 Et l’Eternel, |le Seigneur des armées célestes,
accomplira dans le pays entier
cette destruction qui est décrétée.
Le joug assyrien sera brisé
24 Par conséquent, |voici ce que dit l’Eternel, |le Seigneur des armées célestes :
O toi mon peuple, |habitant de Sion, |ne crains pas l’Assyrie
quand, avec le bâton, |il viendra te frapper
et lorsqu’il brandira |son gourdin contre toi,
comme l’Egypte l’a fait autrefois[f].
25 Car, dans un peu, très peu de temps,
ma fureur prendra fin
et mon courroux |se tournera contre eux |pour les détruire.
26 Le Seigneur des armées célestes |brandira son fouet |pour frapper l’Assyrie
comme il frappa Madian |près du rocher d’Oreb[g].
Il lèvera encore |son bâton sur la mer
comme il l’a fait jadis |contre les Egyptiens[h].
27 En ce jour-là,
il ôtera de ton épaule |le fardeau qu’il va t’imposer
et il enlèvera |le joug qu’il aura placé sur ta nuque.
Ce joug sera brisé |pour laisser place |à la prospérité[i].
Invasion contre Juda
28 Les voilà qui arrivent, |ils marchent contre Ayath[j], |ils passent dans Migrôn
et ils ont déposé |à Mikmas leurs bagages.
29 Voici, ils ont déjà |franchi le défilé,
et les voilà qui disent : |« Campons pour la nuit à Guéba. »
Rama est terrifiée ;
à Guibea, |la ville de Saül, |les habitants prennent la fuite.
30 Pousse des cris, |ô Bath-Gallim,
fais attention, Laïs !
Malheureuse Anatoth,
31 Madména est en fuite,
le peuple de Guébim |cherche un refuge.
32 Oui, aujourd’hui déjà, |il fera halte à Nob
et menacera de son poing
le mont du peuple de Sion,
oui, la colline de Jérusalem.
33 Mais voici : l’Eternel, |le Seigneur des armées célestes,
abat avec violence |toutes ces belles branches.
Les plus hauts arbres sont coupés,
les plus élevés sont à terre.
34 Il tranche avec la hache |les taillis des forêts
et le Liban s’effondre |sous les coups du Puissant.
Footnotes
- 10.6 butin et pillage font allusion au nom d’un des fils d’Esaïe (voir 8.3).
- 10.9 Villes de Syrie (Kalno, Hamath, Arpad, Damas), d’une principauté hittite (Karkemish) et d’Israël (Samarie), assiégées et prises par les rois assyriens Tiglath-Piléser III et Sargon II entre 740 et 717 av. J.-C. L’ordre dans lequel ces villes sont mentionnées suggère l’avance des armées assyriennes vers le sud : vers Jérusalem.
- 10.20 C’est-à-dire les Assyriens.
- 10.21 Un reste reviendra : en hébreu Shear-Yashoub, nom d’un fils d’Esaïe (voir 7.3).
- 10.22 Les v. 22-23 sont cités en Rm 9.27-28.
- 10.24 Allusion aux conditions de vie des Israélites en Egypte (voir Ex 1).
- 10.26 Oreb : chef madianite tué par Gédéon (Jg 7.23-25).
- 10.26 Voir Ex 14.15-27.
- 10.27 Hébreu obscur et traduction incertaine. L’ancienne version grecque a : de sur tes épaules.
- 10.28 Ces versets décrivent l’avance des armées assyriennes qui se rapprochent de Jérusalem. Ayath est à 16 kilomètres au nord de la ville, les autres localités mentionnées dans les v. 28-32 sont de plus en plus proches.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.