Isaia 66
Nuova Riveduta 2006
La nuova Gerusalemme; giudizio degli empi
66 (A)Così parla il Signore: «Il cielo è il mio trono e la terra è lo sgabello dei miei piedi; quale casa potreste costruirmi? Quale potrebbe essere il luogo del mio riposo?
2 Tutte queste cose le ha fatte la mia mano[a] e così sono tutte venute all’esistenza», dice il Signore. «Ecco su chi io poserò lo sguardo: su colui che è umile, che ha lo spirito afflitto e trema alla mia parola.
3 Chi scanna un bue è come se uccidesse un uomo; chi sacrifica un agnello, come se accoppasse un cane; chi presenta un’offerta, come se offrisse sangue di porco; chi fa un profumo d’incenso, come se benedicesse un idolo. Come costoro hanno scelto le proprie vie e prendono piacere nelle loro abominazioni,
4 così sceglierò io la loro sventura e farò piombare loro addosso ciò che temono; poiché io ho chiamato e nessuno ha risposto, ho parlato ed essi non hanno dato ascolto, ma hanno fatto ciò che è male agli occhi miei e hanno preferito ciò che mi dispiace».
5 Ascoltate la parola del Signore, voi che tremate alla sua parola. «I vostri fratelli, che vi odiano e vi scacciano a causa del mio nome, dicono: “Si mostri il Signore nella sua gloria, affinché possiamo vedere la vostra gioia!” Ma essi saranno svergognati.
6 Uno strepito esce dalla città, un clamore viene dal tempio. È la voce del Signore, che dà la retribuzione ai suoi nemici.
7 (B)Prima di provare le doglie del parto, essa ha partorito; prima che le venissero i dolori, ha dato alla luce un maschio.
8 Chi ha udito mai cosa siffatta? Chi ha mai visto qualcosa di simile? Un paese nasce forse in un giorno? Una nazione viene forse alla luce in una volta? Ma Sion, non appena ha sentito le doglie, ha subito partorito i suoi figli.
9 Io che preparo la nascita, non farei partorire?», dice il Signore. «Io che faccio partorire, chiuderei il grembo materno?», dice il tuo Dio.
10 «Gioite con Gerusalemme ed esultate a motivo di lei, voi tutti che l’amate! Rallegratevi grandemente con lei, voi tutti che siete in lutto per essa,
11 affinché siate allattati e saziati al seno delle sue consolazioni; affinché beviate a lunghi sorsi e con delizia l’abbondanza della sua gloria».
12 Poiché così parla il Signore: «Ecco, io dirigerò la pace verso di lei come un fiume, la ricchezza delle nazioni come un torrente che straripa, e voi sarete allattati, sarete portati in braccio, accarezzati sulle ginocchia.
13 Come un uomo consolato da sua madre così io consolerò voi, e sarete consolati in Gerusalemme».
14 Voi lo vedrete, e il vostro cuore gioirà, le vostre ossa, come l’erba, riprenderanno vigore; la mano del Signore si farà conoscere in favore dei suoi servi, e la sua indignazione contro i suoi nemici.
15 (C)Poiché ecco, il Signore verrà nel fuoco e i suoi carri saranno come l’uragano per dare la retribuzione della sua ira furente, per eseguire le sue minacce con fiamme di fuoco.
16 Poiché il Signore eserciterà il suo giudizio con fuoco e spada, contro ogni carne; gli uccisi dal Signore saranno molti.
17 «Quelli che si santificano e si purificano per andare nei giardini dietro all’idolo che è là in mezzo, quelli che mangiano carne di porco, cose abominevoli e topi, saranno tutti consumati», dice il Signore.
18 «Io conosco le loro opere e i loro pensieri. Il tempo è giunto per raccogliere tutte le nazioni e tutte le lingue; esse verranno e vedranno la mia gloria.
19 Io metterò un segnale tra di loro e manderò alcuni dei loro scampati alle nazioni, a Tarsis, a Pul e a Lud che tirano d’arco, a Tubal e a Iavan, alle isole lontane che non hanno mai udito la mia fama e non hanno mai visto la mia gloria; essi proclameranno la mia gloria tra le nazioni.
20 Ricondurranno tutti i vostri fratelli, da tutte le nazioni, come un’offerta al Signore, su cavalli, su carri, su lettighe, su muli, su dromedari, al mio monte santo, a Gerusalemme», dice il Signore, «nel modo in cui i figli d’Israele portano le loro offerte in un vaso puro alla casa del Signore.
21 In mezzo a loro ne sceglierò come sacerdoti e come Leviti», dice il Signore.
22 «Infatti, come i nuovi cieli e la nuova terra che io sto per creare rimarranno stabili davanti a me», dice il Signore, «così dureranno la vostra discendenza e il vostro nome.
23 Avverrà che, di novilunio in novilunio e di sabato in sabato, ogni carne verrà a prostrarsi davanti a me», dice il Signore.
24 «Quando gli adoratori usciranno, vedranno i cadaveri degli uomini che si sono ribellati a me; poiché il loro verme non morirà e il loro fuoco non si estinguerà[b], e saranno in orrore a ogni carne».
Footnotes
- Isaia 66:2 +At 7:49-50; cfr. At 17:24.
- Isaia 66:24 +Mr 9:48.
Jesaja 66
Schlachter 2000
Der Herr wird die Gottesfürchtigen erhöhen, die Gesetzlosen aber im Zorn richten
66 So spricht der Herr: Der Himmel ist mein Thron und die Erde der Schemel für meine Füße! Was für ein Haus wollt ihr mir denn bauen? Oder wo ist der Ort, an dem ich ruhen soll?
2 Denn dies alles hat meine Hand gemacht, und so ist dies alles geworden, spricht der Herr. Ich will aber den ansehen, der demütig und zerbrochenen Geistes ist und der zittert vor meinem Wort.
3 Wer einen Ochsen schächtet, [ist wie einer,] der einen Menschen erschlägt; wer ein Schaf opfert, [ist wie einer,] der einem Hund das Genick bricht; wer Speisopfer darbringt, [ist wie einer,] der Schweineblut [opfert]; wer Weihrauch anzündet, [ist wie einer,] der einen Götzen verehrt — sie alle erwählen ihre eigenen Wege, und ihre Seele hat Wohlgefallen an ihren Gräueln.[a]
4 Darum will auch ich erwählen, was sie quält, und über sie bringen, wovor ihnen graut; denn als ich rief, gab mir niemand Antwort; als ich redete, wollten sie nicht hören, sondern taten, was böse ist in meinen Augen, und erwählten, was mir nicht gefiel!
5 Hört das Wort des Herrn, ihr, die ihr erzittert vor seinem Wort: Es sagen eure Brüder, die euch hassen und euch verstoßen um meines Namens willen: »Der Herr möge sich doch verherrlichen, damit wir eure Freude sehen können!« Aber sie werden sich schämen müssen!
6 Eine Stimme des Getümmels erschallt von der Stadt her, eine Stimme aus dem Tempel! Das ist die Stimme des Herrn, der seinen Feinden bezahlt, was sie verdienen.
Das Heil Jerusalems
7 Ehe sie Wehen empfand, hat sie geboren; bevor die Kindesnot sie ankam, wurde sie von einem Knaben entbunden!
8 Wer hat je so etwas gehört? Wer hat etwas Derartiges gesehen? Wurde je ein Land an einem Tag zur Welt gebracht? Ist je ein Volk auf einmal geboren worden? Denn Zion hat Wehen bekommen und zugleich ihre Kinder geboren.
9 Sollte ich bis zum Durchbruch bringen und doch nicht gebären lassen?, spricht der Herr. Sollte ich, der ich gebären lasse, [die Geburt] verhindern?, spricht dein Gott.
10 Freut euch mit Jerusalem und frohlockt über sie, ihr alle, die ihr sie liebt; frohlockt, teilt nun auch ihre Freude mit ihr, ihr alle, die ihr euch um sie betrübt habt,
11 indem ihr euch satt trinkt an ihrer tröstenden Brust, indem ihr euch in vollen Zügen labt an der Fülle ihrer Herrlichkeit!
12 Denn so spricht der Herr: Siehe, ich will den Frieden zu ihr hinleiten wie einen Strom und die Herrlichkeit der Heidenvölker wie einen überfließenden Bach; und ihr sollt gestillt werden. Man wird euch auf den Armen tragen und auf den Knien liebkosen.
13 Wie einen, den seine Mutter tröstet, so will ich euch trösten; ja, in Jerusalem sollt ihr getröstet werden!
14 Und wenn ihr dies seht, dann wird euer Herz sich freuen, und eure Gebeine werden sprossen wie grünes Gras. So wird sich die Hand des Herrn zu erkennen geben an seinen Knechten, sein Zorn aber an seinen Feinden.
Gericht und Gnade im kommenden Friedensreich des Messias
15 Denn siehe, der Herr wird im Feuer kommen und seine Streitwagen wie der Sturmwind, um seinen Zorn in Glut zu verwandeln und seine Drohungen in Feuerflammen.
16 Denn mit Feuer und mit seinem Schwert wird der Herr alles Fleisch richten; und die vom Herrn Erschlagenen werden eine große Menge sein.
17 Die sich heiligen und reinigen für die [Götzen-]Gärten und einer anderen[b] nachlaufen, inmitten derer, welche Schweinefleisch, Mäuse und andere Gräuel essen — alle zusammen sollen sie weggerafft werden!, spricht der Herr.
18 Ich aber [kenne] ihre Werke und Pläne. Es kommt die Zeit, alle Nationen und Sprachen zusammenzubringen, und sie werden kommen und meine Herrlichkeit sehen.
19 Und ich will ein Zeichen an ihnen tun und aus ihrer Mitte Gerettete entsenden zu den Heidenvölkern nach Tarsis, Pul und Lud, die den Bogen spannen, nach Tubal und Jawan, nach den fernen Inseln, die noch nichts von mir gehört haben und meine Herrlichkeit nicht gesehen haben; und sie werden meine Herrlichkeit unter den Heidenvölkern verkündigen.
20 Und sie werden alle eure Brüder aus allen Heidenvölkern dem Herrn als Opfergabe herbeibringen auf Pferden und auf Wagen und in Sänften, auf Maultieren und Dromedaren, zu meinem heiligen Berg, nach Jerusalem, spricht der Herr, gleichwie die Kinder Israels das Speisopfer in einem reinen Gefäß zum Haus des Herrn bringen.
21 Und ich werde auch von ihnen welche als Priester und Leviten nehmen, spricht der Herr.
22 Denn gleichwie der neue Himmel und die neue Erde, die ich mache, vor meinem Angesicht bleiben werden, spricht der Herr, so soll auch euer Same und euer Name bestehen bleiben.
23 Und es wird geschehen, dass an jedem Neumond und an jedem Sabbat alles Fleisch sich einfinden wird, um vor mir anzubeten, spricht der Herr.
24 Und man wird hinausgehen und die Leichname der Leute anschauen, die von mir abgefallen sind; denn ihr Wurm wird nicht sterben und ihr Feuer nicht erlöschen; und sie werden ein Abscheu sein für alles Fleisch.
Footnotes
- (66,3) d.h. weil die Israeliten eigenwillig und ungehorsam waren, wurden ihre Opfergaben in Gottes Augen zu Gräueln.
- (66,17) Der heidnische Götzendienst, den die abgefallenen Israeliten ausübten, fand oft in Baumgärten (Hainen) statt; die »andere« ist vermutlich eine Anspielung auf ein Aschera-Standbild.
Ézsaiás 66
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Miféle házat akartok nekem építeni?
66 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Trónusom a menny,
a földön pedig lábam nyugtatom.
Miféle házat akartok hát számomra építeni?
Milyen nyugvóhelyet készítenétek nekem?
2 Hiszen mindent az én kezem alkotott,
minden az enyém![a]
— mondja az Örökkévaló. —
Hanem ez az, akit megbecsülök:
ha valaki szelíd, megtört szívű, alázatos,
szavaimat féli, és szívből tiszteli.”
A bálványimádók megbüntetése
3 „Ők bikát áldoznak,
de embert is ölnek,
bárányt áldoznak,
de nyakát szegik a kutyának is,
ételáldozatot hoznak,
de disznó[b] vérét is áldozzák,
tömjént füstölögtetnek,
de a bálványokat is imádják,[c]
mert a saját útjaikon járnak,
és undorító bálványaikban gyönyörködnek.
4 Hát én is megszégyenítem őket,
és rájuk hozom, amitől félnek,
mert mikor hívtam őket, nem feleltek,
mikor szóltam hozzájuk, rám sem figyeltek,
azt tették, amit gonosznak tartok,
s azt választották, amit nem szeretek.”
Mielőtt vajúdott volna Sion, máris szült
5 Halljátok meg, mit üzen nektek az Örökkévaló,
akik félitek és tisztelitek szavait:
„Testvéreitek, akik gyűlölnek,
és miattam kirekesztenek titeket,
így gúnyolódtak rajtatok:
»Mutassa meg dicsőségét az Örökkévaló,
hadd lássuk, hogy örültök neki!«
De nem ti, hanem ők szégyenülnek meg!”
6 Halljátok ezt a hangot?!
Morajlás a városból,
valami zúgás a Templom felől!
Az Örökkévaló hangja ez! Ő az,
aki megfizet ellenségeinek!
7 „Mielőtt vajúdott volna Sion,
máris szült!
Még el sem kezdődtek szülési fájdalmai,
máris fiút hozott a világra!
8 Ki hallott valaha ilyet?
Ki látott ehhez hasonlót?
Megszülethet egy ország egyetlen napon?
Világra jöhet egy nemzet egy pillanat alatt?
De lám, Sion azonnal megszülte fiát,
alighogy vajúdni kezdett!
9 Én indítom meg a szülést,
hogyne vinném hát véghez?
Bizony, véghezviszem,
és nem zárom be Sion méhét!”
— mondja Istenetek.
10 „Örülj, Jeruzsálem,
és vigadjatok vele együtt mind,
akik szeretitek őt,
akik gyászoltátok azelőtt!
11 Jeruzsálem dicsősége megvigasztal benneteket,
úgy, mint az anya szoptatja gyermekét.
Bizony, bőségesen táplál titeket,
és gyönyörködtök dicsősége ragyogásában!”
12 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Békességgel és bőséggel árasztom el Jeruzsálemet,
a nemzetek gazdagsága borítja el,
mint áradó folyó.
Táplálni fognak titeket a nemzetek,
sőt, dédelgetnek, és karjukon hordoznak,
térdükön lovagoltatnak,
mint anya gyermekét!
13 Bizony, megvigasztallak titeket,
mint anya gyermekét,
megvigasztallak azzal, amit Jeruzsálemmel teszek!
14 Ennek láttán örvend majd szívetek,
még csontjaitok is megerősödnek,
mert mindenki meglátja az Örökkévaló hatalmát
szolgái javára,
és haragját ellenségeivel szemben.”
15 Bizony eljön az Örökkévaló tűzben,
harci szekerei száguldanak, mint a szélvész,
izzó haraggal megfizet ellenségeinek,
s lángokkal sújt le rájuk büntetése.
16 Mert tűzzel ítél minden embert az Örökkévaló,
és kardjával.
Bizony, sokan lesznek, akiket haragja megöl!
17 „Elpusztulnak azok is mind, akik megtisztítják magukat, hogy bemehessenek a szent ligetekbe,[d] és bálványaikat imádják. Követik azt, aki a középen van, és disznó, egér, meg hasonló tisztátalan állatok húsát eszik. 18 Jól ismerem tetteiket és gondolataikat!”
A nemzetek meglátják az Örökkévaló dicsőségét
„Eljön az idő, amikor összegyűjtök minden nemzetet és a különböző nyelvű népeket, hogy valamennyien lássák dicsőségemet. 19 Jelt adok nekik, és az életben maradtak közül egyeseket elküldök a nemzetekhez: Társisba, Púlba és Lúdba, az íjászokhoz, meg Tubálhoz és Jávánhoz, a távoli szigetekre és tengerpartokra — mindazokhoz, akik még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. Ezek a küldöttek fogják hirdetni dicsőségemet a nemzetek[e] között.
20 Azután elhozzák összes rokonaitokat a nemzetek közül — ajándékul az Örökkévalónak. Bizony, elhozzák őket szent hegyemre, Jeruzsálembe, lovakon, szekereken, gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken — mondja az Örökkévaló —, ugyanúgy, mint ahogyan Izráel népe hozza az Örökkévalónak szentelt ajándékokat tiszta edényekben az Örökkévaló Templomába. 21 Ezek közül is választok majd egyeseket szolgálatomra a papok és léviták közé” — mondja az Örökkévaló.
22 „Új eget és új földet teremtek,
amelyek örökre megmaradnak.
Így örökké megmarad nevetek,
és megmaradnak utódaitok is.
23 Abban az időben a föld minden lakója eljön,
hogy imádjon engem.
Bizony, elém jönnek az ünnepeken:
minden Újhold ünnepén,
és minden szombaton!”
— mondja az Örökkévaló.
24 „Mikor pedig kimennek a városból, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem lázadtak, és iszonyodni fognak tőlük. Mert ott a férgek el nem pusztulnak, és a tűz ki nem alszik soha.”
Footnotes
- Ézsaiás 66:2 minden az enyém Vagy: „mindezek így jöttek létre”.
- Ézsaiás 66:3 kutya… disznó Ezek az állatok a Törvény szerint tisztátalanok, s nem alkalmasak áldozatra.
- Ézsaiás 66:3 Ők bikát… imádják Az eredeti szöveg nehezen érthető. Talán azt jelenti, hogy az áldozatok (bika, galamb, stb.) bemutatását az igazi istenfélő lelkület és magatartás nélkül Isten úgy tekinti, mintha súlyos bűnöket követnének el ellene (pl. gyilkosságot és tisztátalan állatok feláldozását).
- Ézsaiás 66:17 szent ligetek Különleges helyek, ahol a bálványisteneknek mutattak be áldozatokat.
- Ézsaiás 66:19 nemzetek A 19. versben felsorolt országok és népek jelképezik az Izráelen kívüli népeket és országokat. Líbia É-Afrikában található ma is. Lud a mai Törökország Ny-i, Tubál pedig a K-i részén volt.
Ésaïe 66
La Bible du Semeur
Le nouveau peuple de Dieu
Pour un vrai culte
66 Voici ce que dit l’Eternel :
Mon trône, c’est le ciel,
et mon marchepied, c’est la terre[a].
Quelle est donc la maison |que vous me bâtiriez,
quelle demeure |pour mon lieu de repos ?
2 Toutes ces choses, |c’est moi qui les ai faites[b]
et ainsi elles sont venues |à l’existence,
l’Eternel le déclare.
Voici sur qui je porterai |un regard favorable :
sur celui qui est humilié, |et qui a l’esprit abattu,
sur celui qui tremble à ma parole.
3 Celui qui sacrifie un bœuf,
tue aussi bien un homme ;
celui qui immole un agneau,
rompt la nuque à un chien ;
celui qui présente une offrande
offre du sang de porc ;
et celui qui fait brûler de l’encens,
c’est une idole qu’il bénit.
Comme ils ont tous choisi |de suivre leurs propres chemins
et qu’ils prennent plaisir |à leurs idoles |abominables,
4 je choisis moi aussi |de les abandonner |à leurs caprices,
et je les frapperai |des malheurs qu’ils redoutent,
puisque j’ai appelé
et que personne |n’a répondu,
oui, puisque j’ai parlé
et que personne |n’a écouté,
puisqu’ils ont fait |ce que je trouve mal,
et qu’ils se sont complu |à ce qui me déplaît.
5 Ecoutez la parole |de l’Eternel,
vous qui tremblez à sa parole :
Voici, ceux de vos frères
qui vous haïssent |et vous ont rejetés
à cause de mon nom
ont dit : « Que l’Eternel |manifeste sa gloire
afin que nous soyons |témoins de votre joie ! »
Mais ils perdront la face !
6 Ecoutez ce tumulte |s’élevant de la ville,
cette clameur |venant du Temple :
il s’agit de la voix de l’Eternel
qui fait payer ses ennemis |comme ils l’ont mérité.
Jérusalem rétablie
7 Avant d’être en travail,
Sion a enfanté :
avant d’éprouver des douleurs,
elle a donné le jour |à un garçon.
8 Qui donc a entendu |pareille chose,
et qui a déjà vu |chose semblable ?
Un pays peut-il naître |en un seul jour ?
Ou peut-on enfanter |un peuple en une seule fois ?
Or, à peine en travail |Sion a mis des fils au monde !
9 Eh quoi ! Déclencherais-je |le travail de la femme enceinte
sans la faire enfanter ?
dit l’Eternel.
Moi qui fais enfanter,
empêcherais-je |cette venue au monde ?
a dit ton Dieu.
10 Réjouissez-vous |avec Jérusalem,
et soyez tous dans l’allégresse |à son sujet,
vous qui l’aimez !
Prenez part à sa joie,
vous tous qui avez pris |le deuil à cause d’elle !
11 Car vous serez nourris |à son sein qui console
jusqu’à en être rassasiés,
et vous boirez, avec délices,
la plénitude de sa gloire !
12 Car ainsi parle l’Eternel :
Je vais faire affluer la paix |vers elle comme un fleuve,
la gloire des nations |tout comme un torrent qui déborde.
Vous serez allaités,
et portés sur la hanche,
bercés sur les genoux.
13 Comme un homme que sa mère console,
je vous consolerai.
Oui, dans Jérusalem, |vous serez consolés.
14 Vous en serez témoins |et votre cœur se réjouira,
votre corps reprendra vigueur |tout comme une herbe qui verdit.
Le jugement de Dieu
On verra l’Eternel intervenir |en faveur de ses serviteurs,
et manifester son indignation |contre ses ennemis.
15 Car l’Eternel
va venir dans le feu
et ses chars surviendront |comme un vent d’ouragan
pour verser sa colère |avec fureur
et pour accomplir ses menaces |avec d’ardentes flammes.
16 Car, c’est avec le feu |que l’Eternel |exercera son jugement
et avec son épée |qu’il châtiera tous les humains,
et l’Eternel fera |un très grand nombre de victimes.
17 Ceux qui se préparent et qui se purifient pour accéder aux jardins sacrés[c] suivant en procession celui qui se tient au milieu, et qui mangent du porc, des animaux immondes et même des souris, ceux-là périront tous ensemble, l’Eternel le déclare. 18 Car moi, je [connais bien[d]] leurs desseins et leurs actes.
Tous les peuples honoreront l’Eternel
Voici, je vais venir[e] rassembler tous les peuples et des gens de toutes langues. Ils viendront et verront ma gloire. 19 Je placerai un signe au milieu d’eux et j’enverrai certains de leurs rescapés[f] vers d’autres peuples, à Tarsis, Poul et Loud[g], dont les gens bandent l’arc, à Toubal, à Yavân[h] ; vers les îles et les régions côtières qui sont au loin, qui n’ont pas encore entendu parler de moi et n’ont pas vu ma gloire. Ils feront connaître ma gloire à ces peuples. 20 Et ils ramèneront, de chez tous les peuples, tous ceux qui sont vos frères sur des chevaux, des chars ou des chariots couverts, sur le dos des mulets ou sur des dromadaires jusqu’à Jérusalem, à ma montagne sainte, comme une offrande à l’Eternel : ce sera une offrande, dit l’Eternel, semblable à celles qu’apportent les Israélites, dans des récipients purifiés, au temple de l’Eternel. 21 Et même, parmi eux, j’en prendrai certains pour être des prêtres ou des lévites, dit l’Eternel.
22 Comme le nouveau ciel et la nouvelle terre[i] que je vais faire subsisteront par-devant moi, l’Eternel le déclare, ainsi subsisteront votre postérité et votre nom. 23 Il adviendra alors que, régulièrement, à chaque nouvelle lune et à chaque sabbat, tous les humains viendront se prosterner devant moi, déclare l’Eternel. 24 Et quand ils sortiront, ils verront les cadavres des hommes qui se sont révoltés contre moi ; et le ver qui rongera ces hommes ne mourra pas, le feu qui les dévorera ne s’éteindra jamais[j], et ils feront horreur à tout être vivant.
Footnotes
- 66.1 Allusion en Mt 5.34-35 ; 23.22.
- 66.2 Les v. 1-2 sont cités en Ac 7.49-50.
- 66.17 Allusion à des cérémonies païennes pour lesquelles les participants se préparent par divers rites de purification (voir 65.3, 5).
- 66.18 Les mots entre crochets manquent dans l’hébreu. Le texte semble corrompu car il manque le verbe.
- 66.18 D’après l’ancienne version grecque, la version syriaque et la Vulgate. Le texte hébreu traditionnel est obscur.
- 66.19 D’autres comprennent : des rescapés de mon peuple.
- 66.19 Tarsis : l’Espagne. Poul et Loud sont deux peuples de l’Afrique (Somalie et Libye).
- 66.19 Toubal : peuple d’Asie Mineure au sud-est de la mer Noire. Yavân : la Grèce et ses îles.
- 66.22 Voir Es 65.17 ; 2 P 3.13 ; Ap 21.1.
- 66.24 Allusion en Mc 9.48.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.