Imprimir Opciones de la página

The Rest That God Promised

Therefore, while the promise of entering his rest is still open, let us take care that none of you should seem to have failed to reach it. For indeed the good news came to us just as to them; but the message they heard did not benefit them, because they were not united by faith with those who listened.[a] For we who have believed enter that rest, just as God[b] has said,

“As in my anger I swore,
‘They shall not enter my rest,’”

though his works were finished at the foundation of the world. For in one place it speaks about the seventh day as follows, “And God rested on the seventh day from all his works.” And again in this place it says, “They shall not enter my rest.” Since therefore it remains open for some to enter it, and those who formerly received the good news failed to enter because of disobedience, again he sets a certain day—“today”—saying through David much later, in the words already quoted,

“Today, if you hear his voice,
do not harden your hearts.”

For if Joshua had given them rest, God[c] would not speak later about another day. So then, a sabbath rest still remains for the people of God; 10 for those who enter God’s rest also cease from their labors as God did from his. 11 Let us therefore make every effort to enter that rest, so that no one may fall through such disobedience as theirs.

12 Indeed, the word of God is living and active, sharper than any two-edged sword, piercing until it divides soul from spirit, joints from marrow; it is able to judge the thoughts and intentions of the heart. 13 And before him no creature is hidden, but all are naked and laid bare to the eyes of the one to whom we must render an account.

Jesus the Great High Priest

14 Since, then, we have a great high priest who has passed through the heavens, Jesus, the Son of God, let us hold fast to our confession. 15 For we do not have a high priest who is unable to sympathize with our weaknesses, but we have one who in every respect has been tested[d] as we are, yet without sin. 16 Let us therefore approach the throne of grace with boldness, so that we may receive mercy and find grace to help in time of need.

Every high priest chosen from among mortals is put in charge of things pertaining to God on their behalf, to offer gifts and sacrifices for sins. He is able to deal gently with the ignorant and wayward, since he himself is subject to weakness; and because of this he must offer sacrifice for his own sins as well as for those of the people. And one does not presume to take this honor, but takes it only when called by God, just as Aaron was.

So also Christ did not glorify himself in becoming a high priest, but was appointed by the one who said to him,

“You are my Son,
    today I have begotten you”;

as he says also in another place,

“You are a priest forever,
    according to the order of Melchizedek.”

In the days of his flesh, Jesus[e] offered up prayers and supplications, with loud cries and tears, to the one who was able to save him from death, and he was heard because of his reverent submission. Although he was a Son, he learned obedience through what he suffered; and having been made perfect, he became the source of eternal salvation for all who obey him, 10 having been designated by God a high priest according to the order of Melchizedek.

Warning against Falling Away

11 About this[f] we have much to say that is hard to explain, since you have become dull in understanding. 12 For though by this time you ought to be teachers, you need someone to teach you again the basic elements of the oracles of God. You need milk, not solid food; 13 for everyone who lives on milk, being still an infant, is unskilled in the word of righteousness. 14 But solid food is for the mature, for those whose faculties have been trained by practice to distinguish good from evil.

Notas al pie

  1. Hebrews 4:2 Other ancient authorities read it did not meet with faith in those who listened
  2. Hebrews 4:3 Gk he
  3. Hebrews 4:8 Gk he
  4. Hebrews 4:15 Or tempted
  5. Hebrews 5:7 Gk he
  6. Hebrews 5:11 Or him

(A)Stiamo dunque attenti: la promessa di entrare nel suo riposo è ancora valida e nessuno di voi deve pensare di esserne escluso. Poiché a noi come a loro è stata annunciata una buona notizia; a loro però la parola della predicazione non giovò a nulla, non essendo stata assimilata per fede da quelli che l’avevano ascoltata[a]. Noi che abbiamo creduto, infatti, entriamo in quel riposo, come Dio ha detto:

«Così giurai nella mia ira:
“Non entreranno nel mio riposo!”»[b].

E così disse, benché le sue opere fossero terminate fin dalla fondazione del mondo. Infatti, in qualche luogo, a proposito del settimo giorno, è detto così:

«Dio si riposò il settimo giorno da tutte le sue opere»[c];

e di nuovo nel medesimo passo:

«Non entreranno nel mio riposo!»[d]

Poiché risulta che alcuni devono entrarci, e quelli ai quali la buona notizia fu prima annunciata non vi entrarono a motivo della loro disubbidienza, Dio stabilisce di nuovo un giorno – oggi – dicendo per mezzo di Davide[e], dopo tanto tempo, come si è detto prima:

«Oggi, se udite la sua voce, non indurite i vostri cuori!»[f]

Infatti, se Giosuè avesse dato loro il riposo, Dio non parlerebbe ancora di un altro giorno. Rimane dunque un riposo sabatico per il popolo di Dio; 10 infatti chi entra nel riposo di Dio[g] si riposa anche lui dalle proprie opere, come Dio si riposò dalle sue.

11 Sforziamoci dunque di entrare in quel riposo, affinché nessuno cada seguendo lo stesso esempio di disubbidienza.

12 Infatti la parola di Dio è vivente ed efficace, più affilata di qualunque spada a doppio taglio, e penetrante fino a dividere l’anima dallo spirito, le giunture dalle midolla; essa giudica i sentimenti e i pensieri del cuore. 13 E non v’è nessuna creatura che possa nascondersi davanti a lui; ma tutte le cose sono nude e scoperte davanti agli occhi di colui al quale dobbiamo rendere conto.

Gesù, nostro sommo sacerdote

14 (B)Avendo dunque un grande sommo sacerdote che è passato attraverso i cieli, Gesù, il Figlio di Dio, stiamo fermi nella fede che professiamo[h]. 15 Infatti non abbiamo un sommo sacerdote che non possa simpatizzare con noi nelle nostre debolezze, poiché egli è stato tentato come noi in ogni cosa, senza commettere peccato. 16 Accostiamoci dunque con piena fiducia al trono della grazia, per ottenere misericordia e trovare grazia ed essere soccorsi al momento opportuno.

Gesù superiore ai sommi sacerdoti dell’antico patto

(C)Infatti ogni sommo sacerdote, preso tra gli uomini, è costituito per il bene degli uomini nelle cose che riguardano Dio, per offrire doni e sacrifici per i peccati; così può avere compassione verso gli ignoranti e gli erranti, perché anch’egli è soggetto a debolezza; ed è a motivo di questa che egli è obbligato a offrire dei sacrifici per i peccati, tanto per se stesso quanto per il popolo.

Nessuno si prende da sé quell’onore, ma lo prende quando sia chiamato da Dio, come nel caso di Aaronne. Così anche Cristo non si prese da sé la gloria di essere fatto sommo sacerdote, ma la ebbe da colui che gli disse:

«Tu sei mio Figlio; oggi ti ho generato»[i].

Altrove egli dice anche:

«Tu sei sacerdote in eterno secondo l’ordine di Melchisedec»[j].

Nei giorni della sua carne, con alte grida e con lacrime, egli offrì preghiere e suppliche a colui che poteva salvarlo dalla morte ed è stato esaudito per la sua pietà. Benché fosse Figlio, imparò l’ubbidienza dalle cose che soffrì; e, reso perfetto, divenne per tutti quelli che gli ubbidiscono autore di salvezza eterna, 10 essendo da Dio proclamato sommo sacerdote secondo l’ordine di Melchisedec[k].

Necessità di maturità spirituale

11 (D)Su questo argomento avremmo molte cose da dire, ma è difficile spiegarle a voi perché siete diventati lenti a comprendere. 12 Infatti, dopo tanto tempo dovreste già essere maestri; invece avete di nuovo bisogno che vi siano insegnati i primi elementi degli oracoli di Dio; siete giunti al punto che avete bisogno di latte e non di cibo solido. 13 Ora, chiunque usa il latte non ha esperienza della parola di giustizia, perché è bambino; 14 ma il cibo solido è per gli adulti; per quelli, cioè, che per via dell’uso hanno le facoltà esercitate a discernere il bene e il male.

Notas al pie

  1. Ebrei 4:2 Così TR; NA e M non essendo rimasti uniti nella fede a quelli che avevano ascoltato.
  2. Ebrei 4:3 +Sl 95:11.
  3. Ebrei 4:4 +Ge 2:2.
  4. Ebrei 4:5 +Sl 95:11.
  5. Ebrei 4:7 Davide, ovvero il libro dei Salmi.
  6. Ebrei 4:7 +Sl 95:11.
  7. Ebrei 4:10 Nel riposo di Dio, lett. nel suo riposo.
  8. Ebrei 4:14 Nella fede che professiamo, lett. nella nostra confessione.
  9. Ebrei 5:5 +Sl 2:7.
  10. Ebrei 5:6 +Sl 110:4.
  11. Ebrei 5:10 +Sl 110:4.

Nur durch den Glauben an das Evangelium kann Israel in die Sabbatruhe eingehen

So lasst uns nun mit Furcht darauf bedacht sein, dass sich nicht etwa bei jemand von euch herausstellt, dass er zurückgeblieben ist, während doch die Verheißung zum Eingang in seine Ruhe noch besteht!

Denn auch uns ist eine Heilsbotschaft[a] verkündigt worden, gleichwie jenen; aber das Wort der Verkündigung hat jenen nicht geholfen, weil es bei den Hörern nicht mit dem Glauben verbunden war.

Denn wir, die wir gläubig geworden sind, gehen in die Ruhe ein, wie er gesagt hat: »Dass ich schwor in meinem Zorn: Sie sollen nicht in meine Ruhe eingehen«. Und doch waren die Werke seit Grundlegung der Welt beendigt;

denn er hat an einer Stelle von dem siebten [Tag] so gesprochen: »Und Gott ruhte am siebten Tag von allen seinen Werken«[b],

und an dieser Stelle wiederum: »Sie sollen nicht in meine Ruhe eingehen!«

Da nun noch vorbehalten bleibt, dass etliche in sie eingehen sollen, und die, welchen zuerst die Heilsbotschaft verkündigt worden ist, wegen ihres Unglaubens[c] nicht eingegangen sind,

so bestimmt er wiederum einen Tag, ein »Heute«, indem er nach so langer Zeit durch David sagt, wie es gesagt worden ist: »Heute, wenn ihr seine Stimme hört, so verstockt eure Herzen nicht!«

Denn wenn Josua sie zur Ruhe gebracht hätte, so würde nicht danach von einem anderen Tag gesprochen.

Also bleibt dem Volk Gottes noch eine Sabbatruhe vorbehalten;

10 denn wer in seine Ruhe eingegangen ist, der ruht auch selbst von seinen Werken, gleichwie Gott von den seinen.

11 So wollen wir denn eifrig bestrebt sein, in jene Ruhe einzugehen, damit nicht jemand als ein gleiches Beispiel des Unglaubens zu Fall kommt.

Die Kraft des Wortes Gottes

12 Denn das Wort Gottes ist lebendig und wirksam und schärfer als jedes zweischneidige Schwert, und es dringt durch, bis es scheidet sowohl Seele als auch Geist, sowohl Mark als auch Bein, und es ist ein Richter der Gedanken und Gesinnungen des Herzens.

13 Und kein Geschöpf ist vor ihm verborgen, sondern alles ist enthüllt und aufgedeckt vor den Augen dessen, dem wir Rechenschaft zu geben haben.

Jesus Christus, unser großer Hohepriester

14 Da wir nun einen großen Hohenpriester haben, der die Himmel durchschritten hat, Jesus, den Sohn Gottes, so lasst uns festhalten an dem Bekenntnis!

15 Denn wir haben nicht einen Hohenpriester, der kein Mitleid haben könnte mit unseren Schwachheiten, sondern einen, der in allem versucht worden ist in ähnlicher Weise [wie wir], doch ohne Sünde.

16 So lasst uns nun mit Freimütigkeit hinzutreten zum Thron der Gnade, damit wir Barmherzigkeit erlangen und Gnade finden zu rechtzeitiger Hilfe!

Denn jeder aus Menschen genommene Hohepriester wird für Menschen eingesetzt in dem, was Gott betrifft[d], um sowohl Gaben darzubringen als auch Opfer für die Sünden.

Ein solcher kann Nachsicht üben mit den Unwissenden und Irrenden, da er auch selbst mit Schwachheit behaftet ist;

und um dieser willen muss er, wie für das Volk, so auch für sich selbst Opfer für die Sünden darbringen.

Und keiner nimmt sich selbst diese Ehre, sondern der [empfängt sie], welcher von Gott berufen wird, gleichwie Aaron.

So hat auch der Christus sich nicht selbst die Würde beigelegt, ein Hoherpriester zu werden, sondern der, welcher zu ihm sprach: »Du bist mein Sohn; heute habe ich dich gezeugt«.[e]

Wie er auch an anderer Stelle spricht: »Du bist Priester in Ewigkeit nach der Weise[f] Melchisedeks«.[g]

Dieser hat in den Tagen seines Fleisches[h] sowohl Bitten als auch Flehen mit lautem Rufen und Tränen dem dargebracht, der ihn aus dem Tod erretten konnte, und ist auch erhört worden um seiner Gottesfurcht willen.

Und obwohl er Sohn war, hat er doch an dem, was er litt, den Gehorsam gelernt;

und nachdem er zur Vollendung gelangt ist, ist er allen, die ihm gehorchen, der Urheber ewigen Heils geworden,

10 von Gott genannt: Hoherpriester nach der Weise Melchisedeks.

Geistliche Unreife als Hindernis für tiefere Erkenntnis

11 Über ihn haben wir viel zu sagen, und zwar Dinge, die schwer zu erklären sind, weil ihr träge geworden seid im Hören.

12 Denn obgleich ihr der Zeit nach Lehrer sein solltet, habt ihr es wieder nötig, dass man euch lehrt, was die Anfangsgründe der Aussprüche Gottes sind; und ihr seid solche geworden, die Milch nötig haben und nicht feste Speise.

13 Wer nämlich noch Milch genießt, der ist unerfahren im Wort der Gerechtigkeit; denn er ist ein Unmündiger[i].

14 Die feste Speise aber ist für die Gereiften[j], deren Sinne durch Übung geschult sind zur Unterscheidung des Guten und des Bösen.

Notas al pie

  1. (4,2) w. ein Evangelium.
  2. (4,4) 1Mo 2,2.
  3. (4,6) od. ihrer Weigerung, zu glauben; so auch V. 11.
  4. (5,1) od. für die Dinge im Verhältnis zu Gott.
  5. (5,5) Ps 2,7.
  6. (5,6) od. nach der Art / Ordnung.
  7. (5,6) Ps 110,4.
  8. (5,7) d.h. in der Zeit seines Menschseins auf Erden.
  9. (5,13) d.h. ein kleines Kind, das noch kein eigenes Urteil und keine bewusste Handlungsfähigkeit in geistlichen Dingen hat (vgl. dasselbe Wort u.a. in 1Kor 3,1; 13,11; Gal 4,1.3; Eph 4,14).
  10. (5,14) od. Erwachsenen / Vollkommenen.

Istennek az az ígérete, hogy bemehetünk a nyugalmába, még ma is érvényes. Nagyon vigyázzunk tehát, nehogy elmulasszuk ezt a lehetőséget! Hiszen nekünk is ugyanúgy hirdették az örömüzenetet, mint Izráel népének. De nekik akkor nem használt az üzenet, mert amikor hallották, nem hittel fogadták, hanem elutasították. Mi megyünk be abba a nyugalomba, akik hittel fogadjuk! Ahogyan Isten mondta:

„Haragomban megesküdtem:
    sohasem fognak bemenni nyugalmamba.”[a]

Igen, ezt Isten mondta, pedig ő a világ teremtése óta mindent előre elkészített! Mert valahol az Írásban ezt mondta a hetedik napról: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.”[b] Itt mégis azt mondja: „Sohasem fognak bemenni nyugalmamba!”[c]

Máig is érvényes tehát, hogy egyesek be fognak menni Isten nyugalmába. Ugyanakkor azok, akik akkor régen először hallották az örömhírt, nem léptek be, mert engedetlenek voltak. Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk:

„Ma, ha meghalljátok Isten hangját,
    ne makacskodjatok!”[d]

Mert, ha Józsué lett volna az, aki bevezeti Izráel népét Isten nyugalma helyére, Isten nem szólt volna később egy másik napról. Van tehát egy másik fajta szombati nyugalom, amely elkészítve várja Isten népét. 10 A teremtéskor Isten befejezte a munkáját, és utána megnyugodott. Ezért, aki belép Isten nyugalmába, az is abbahagyja a saját erőfeszítéseit, ahogyan Isten is tette. 11 Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy beléphessünk abba a nyugalomba! Egyikünk se vesszen el a hitetlenség miatt, mint ahogy azok elvesztek, akik akkor engedetlenek voltak!

Isten beszéde élő és hatékony

12 Mert amit Isten kimond, az a szó,[e] élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik. Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait. 13 Senki és semmi sem rejtőzhet el Isten tekintete elől! Ő mindent tisztán és világosan lát, tekintete előtt minden és mindenki meztelen. Ő az, akinek egyszer mindannyian számot fogunk adni!

Jézus a Főpapunk, aki által Istenhez jöhetünk

14 Nekünk hatalmas Főpapunk van: maga Jézus, az Isten Fia, aki felment a Mennybe! Ezért szilárdan ragaszkodjunk ahhoz, amit hittel megvallottunk! 15 Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett. 16 Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben.

A régi Izráelben a főpapnak, akit Isten a nép közül választott ki, az volt a feladata, hogy népe nevében ajándékokat és bűnért való áldozatokat vigyen Istennek. Így segített az embereknek az Istennel való kapcsolatukban. Ezek a főpapok is együtt éreztek a tudatlanokkal, a bűnösökkel, és megértők voltak irántuk. Hiszen ők is ugyanolyan emberek voltak, mint a többiek: hajlamosak minden vétekre. Éppen ezért a főpap nemcsak a nép bűneiért, hanem a saját bűneiért is köteles volt áldozatot vinni Istennek.

Főpapnak lenni nagy megtiszteltetés volt, de azt a tisztséget senki sem szerezhette meg magának. Csak az lehetett főpap, akit Isten maga választott ki erre, ahogyan Áront is. Ugyanígy Krisztus sem maga szerezte azt a dicsőséget magának, hogy főpap legyen, hanem Isten tette őt főpappá, aki ezt mondta neki:

„Te vagy a fiam,
    ma lettem az édesapád!”[f]

Egy másik helyen ezt mondja:

„Örökké pap leszel,
    Melkisédek rendje szerint.”[g]

Amikor Jézus testben élt itt a Földön, hangos kiáltásokkal, könnyhullatással imádkozott, sőt könyörgött az Atya-Istenhez, aki képes őt magszabadítani a halál hatalmából. Jézus tisztelettel és valódi istenfélelemmel közeledett az Atyához, aki teljesítette a kérését. Bár Jézus mindig is Isten Fia volt, mégis azok által tanulta meg a hitből fakadó engedelmességet, amiket elszenvedett. Miután mindent beteljesített, Jézus lett az örök üdvösség forrása mindazok számára, akik hitben engedelmeskednek neki, 10 mivel Isten őt tette Melkisédek rendje szerint való főpappá.

Figyelmeztetés a visszaesés veszélyére

11 Ezekről még sok mondanivalónk lenne, de nehezen értenétek meg, mert a szellemi felfogóképességetek eltompult. 12 Ilyen hosszú idő után már nektek kellene másokat tanítanotok! Most mégis arra van szükségetek, hogy valaki Isten tanításának alapelemeit ismételje át veletek. Olyan tanításra van szükségetek, mint a kis gyerekeknek való tej, mert még nem bírjátok a felnőtteknek való ételt. 13 Aki csak tejet iszik, az még csecsemő. Az ilyen ember még járatlan és tapasztalatlan az isteni igazságok megértésében. 14 Az igazi ételek a szellemi értelemben felnőtteknek valók, akik már megtanulták, hogyan kell megkülönböztetni a jót a rossztól.

Notas al pie

  1. Zsidókhoz 4:3 Idézet: Zsolt 95:11.
  2. Zsidókhoz 4:4 Idézet: 1Móz 2:2.
  3. Zsidókhoz 4:5 Idézet: Zsolt 95:11.
  4. Zsidókhoz 4:7 Idézet: Zsolt 95:7–8.
  5. Zsidókhoz 4:12 szó „Isten szava”, vagy „igéje”, azaz beszéde, tanítása, üzenete, parancsa.
  6. Zsidókhoz 5:5 Idézet: Zsolt 2:7.
  7. Zsidókhoz 5:6 Idézet: Zsolt 110:4.

Ainsi donc, pendant que la promesse d’entrer dans le repos prévu par Dieu est toujours en vigueur, craignons que l’un d’entre vous se trouve coupable[a] d’être resté en arrière[b]. Car nous aussi, nous avons entendu une Bonne Nouvelle, l’Evangile, tout comme eux. Mais le message qu’ils ont entendu ne leur a servi à rien, car ils ne se sont pas associés par leur foi à ceux qui l’ont reçu[c]. En effet, c’est nous qui avons cru, qui entrons dans ce repos, conformément à la parole de Dieu, quand il a dit :

C’est pourquoi, dans ma colère, |j’ai fait ce serment :
ils n’entreront pas dans le lieu de repos |que j’avais prévu pour eux !

C’est ainsi que Dieu a parlé alors que ses œuvres étaient achevées depuis la création du monde. En effet, il est dit quelque part à propos du septième jour : Et Dieu se reposa le septième jour de toutes ses œuvres[d].

Et, dans notre texte, il dit : Ils n’entreront pas dans le lieu de repos que j’avais prévu pour eux !

Il demeure donc établi que certains doivent entrer dans le repos. Or, ceux qui ont les premiers entendu cette Bonne Nouvelle n’y sont pas entrés parce qu’ils ont désobéi à Dieu, c’est pourquoi Dieu fixe de nouveau un jour, qu’il appelle aujourd’hui, lorsqu’il dit beaucoup plus tard, dans les psaumes de David, ces paroles déjà citées :

Aujourd’hui, |si vous entendez la voix de Dieu,
ne vous endurcissez pas.

En effet, si Josué avait assuré le repos aux Israélites, Dieu ne parlerait pas, après cela, d’un autre jour. C’est donc qu’un repos de sabbat[e] subsiste pour le peuple de Dieu. 10 Car celui qui est entré dans le repos prévu par Dieu se repose de ses œuvres, comme Dieu s’est reposé des siennes.

11 Empressons-nous donc d’entrer dans ce repos afin que personne ne tombe dans la désobéissance à l’exemple des Israélites. 12 Car la Parole de Dieu est vivante et efficace. Elle est plus tranchante que toute épée à double tranchant et, pénétrant jusqu’à la division de l’âme ainsi que de l’esprit, et des jointures ainsi que de la moelle[f], elle juge les dispositions et les pensées du cœur. 13 Nulle créature n’échappe au regard de Dieu, tout est à nu et à découvert aux yeux de celui à qui nous devons rendre compte.

Un grand-prêtre qui nous permet de nous approcher de Dieu

14 Ainsi, puisque nous avons en Jésus, le Fils de Dieu, un grand-prêtre éminent qui a traversé les cieux, demeurons fermement attachés à la foi que nous reconnaissons comme vraie. 15 En effet, nous n’avons pas un grand-prêtre qui serait incapable de compatir à nos faiblesses. Au contraire, il a été tenté en tout point comme nous le sommes, mais sans commettre de péché.

16 Approchons-nous donc du trône du Dieu de grâce avec une pleine assurance. Là, Dieu nous accordera sa bonté et nous donnera sa grâce pour que nous soyons secourus au bon moment.

Le ministère sacerdotal de Christ

Christ, grand-prêtre et auteur du salut des siens

Tout grand-prêtre est pris parmi les hommes et il est établi en faveur des hommes pour leurs relations avec Dieu. Il est chargé de présenter à Dieu des offrandes et des sacrifices pour les péchés. Il peut avoir de la compréhension pour ceux qui sont dans l’ignorance et qui s’égarent, parce qu’il est lui aussi exposé à la faiblesse. A cause de cette faiblesse, il doit offrir des sacrifices, non seulement pour les péchés du peuple, mais aussi, de la même manière, pour les siens propres.

De plus, on ne s’attribue pas, de sa propre initiative, l’honneur d’être grand-prêtre : on le reçoit en y étant appelé par Dieu, comme ce fut le cas pour Aaron. Il en est de même pour Christ. Ce n’est pas lui qui s’est attribué, de son propre chef, l’honneur de devenir grand-prêtre, mais c’est Dieu qui lui a déclaré :

Tu es mon Fils ; aujourd’hui,
je fais de toi mon enfant[g] .

Et, dans un autre passage :

Tu seras prêtre pour toujours
selon la ligne de Melchisédek[h] .

Ainsi, au cours de sa vie sur terre, Jésus, avec de grands cris et des larmes, a présenté des prières et des supplications à celui qui pouvait le sauver de la mort, et il a été exaucé, à cause de sa soumission à Dieu[i]. Bien qu’étant Fils de Dieu, il a appris l’obéissance par tout ce qu’il a souffert. Et c’est parce qu’il a été ainsi amené à la perfection qu’il est devenu, pour tous ceux qui lui obéissent, l’auteur d’un salut éternel : 10 Dieu, en effet, l’a déclaré grand-prêtre selon la ligne de Melchisédek.

Recevoir une nourriture pour adultes

11 C’est un sujet sur lequel nous avons bien des choses à dire, et qui sont difficiles à expliquer ; car vous êtes devenus lents à comprendre.

12 En effet, après tout ce temps, vous devriez être des maîtres dans les choses de Dieu ; or vous avez de nouveau besoin qu’on vous enseigne les rudiments des paroles de Dieu. Vous en êtes venus au point d’avoir besoin, non de nourriture solide, mais de lait. 13 Celui qui continue à se nourrir de lait n’a aucune expérience de la parole qui enseigne ce qu’est la vie juste : car c’est encore un bébé. 14 Les adultes, quant à eux, prennent de la nourriture solide : par la pratique[j], ils ont exercé leurs facultés à distinguer ce qui est bien de ce qui est mal.

Notas al pie

  1. 4.1 Autres traductions : estime être resté, ou : décide de rester.
  2. 4.1 Autre traduction : d’être arrivé trop tard.
  3. 4.2 Certains manuscrits portent : car ce message n’a pas rencontré la foi chez ceux qui l’ont entendu.
  4. 4.4 Gn 2.2.
  5. 4.9 Autre traduction : une célébration de sabbat.
  6. 4.12 D’autres comprennent : elle pénètre jusqu’au point de division de l’âme et l’esprit, des jointures et de la moelle.
  7. 5.5 Ps 2.7.
  8. 5.6 Ps 110.4.
  9. 5.7 Ce passage se rapporte à l’agonie de Jésus à Gethsémané (Mt 26.36-46).
  10. 5.14 par la pratique. Autre traduction : en raison de leurs dispositions.