Hebrews 11-12
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Meaning of Faith
11 Now faith is the assurance of things hoped for, the conviction of things not seen. 2 Indeed, by faith[a] our ancestors received approval. 3 By faith we understand that the worlds were prepared by the word of God, so that what is seen was made from things that are not visible.[b]
The Examples of Abel, Enoch, and Noah
4 By faith Abel offered to God a more acceptable[c] sacrifice than Cain’s. Through this he received approval as righteous, God himself giving approval to his gifts; he died, but through his faith[d] he still speaks. 5 By faith Enoch was taken so that he did not experience death; and “he was not found, because God had taken him.” For it was attested before he was taken away that “he had pleased God.” 6 And without faith it is impossible to please God, for whoever would approach him must believe that he exists and that he rewards those who seek him. 7 By faith Noah, warned by God about events as yet unseen, respected the warning and built an ark to save his household; by this he condemned the world and became an heir to the righteousness that is in accordance with faith.
The Faith of Abraham
8 By faith Abraham obeyed when he was called to set out for a place that he was to receive as an inheritance; and he set out, not knowing where he was going. 9 By faith he stayed for a time in the land he had been promised, as in a foreign land, living in tents, as did Isaac and Jacob, who were heirs with him of the same promise. 10 For he looked forward to the city that has foundations, whose architect and builder is God. 11 By faith he received power of procreation, even though he was too old—and Sarah herself was barren—because he considered him faithful who had promised.[e] 12 Therefore from one person, and this one as good as dead, descendants were born, “as many as the stars of heaven and as the innumerable grains of sand by the seashore.”
13 All of these died in faith without having received the promises, but from a distance they saw and greeted them. They confessed that they were strangers and foreigners on the earth, 14 for people who speak in this way make it clear that they are seeking a homeland. 15 If they had been thinking of the land that they had left behind, they would have had opportunity to return. 16 But as it is, they desire a better country, that is, a heavenly one. Therefore God is not ashamed to be called their God; indeed, he has prepared a city for them.
17 By faith Abraham, when put to the test, offered up Isaac. He who had received the promises was ready to offer up his only son, 18 of whom he had been told, “It is through Isaac that descendants shall be named for you.” 19 He considered the fact that God is able even to raise someone from the dead—and figuratively speaking, he did receive him back. 20 By faith Isaac invoked blessings for the future on Jacob and Esau. 21 By faith Jacob, when dying, blessed each of the sons of Joseph, “bowing in worship over the top of his staff.” 22 By faith Joseph, at the end of his life, made mention of the exodus of the Israelites and gave instructions about his burial.[f]
The Faith of Moses
23 By faith Moses was hidden by his parents for three months after his birth, because they saw that the child was beautiful; and they were not afraid of the king’s edict.[g] 24 By faith Moses, when he was grown up, refused to be called a son of Pharaoh’s daughter, 25 choosing rather to share ill-treatment with the people of God than to enjoy the fleeting pleasures of sin. 26 He considered abuse suffered for the Christ[h] to be greater wealth than the treasures of Egypt, for he was looking ahead to the reward. 27 By faith he left Egypt, unafraid of the king’s anger; for he persevered as though[i] he saw him who is invisible. 28 By faith he kept the Passover and the sprinkling of blood, so that the destroyer of the firstborn would not touch the firstborn of Israel.[j]
The Faith of Other Israelite Heroes
29 By faith the people passed through the Red Sea as if it were dry land, but when the Egyptians attempted to do so they were drowned. 30 By faith the walls of Jericho fell after they had been encircled for seven days. 31 By faith Rahab the prostitute did not perish with those who were disobedient,[k] because she had received the spies in peace.
32 And what more should I say? For time would fail me to tell of Gideon, Barak, Samson, Jephthah, of David and Samuel and the prophets— 33 who through faith conquered kingdoms, administered justice, obtained promises, shut the mouths of lions, 34 quenched raging fire, escaped the edge of the sword, won strength out of weakness, became mighty in war, put foreign armies to flight. 35 Women received their dead by resurrection. Others were tortured, refusing to accept release, in order to obtain a better resurrection. 36 Others suffered mocking and flogging, and even chains and imprisonment. 37 They were stoned to death, they were sawn in two,[l] they were killed by the sword; they went about in skins of sheep and goats, destitute, persecuted, tormented— 38 of whom the world was not worthy. They wandered in deserts and mountains, and in caves and holes in the ground.
39 Yet all these, though they were commended for their faith, did not receive what was promised, 40 since God had provided something better so that they would not, apart from us, be made perfect.
The Example of Jesus
12 Therefore, since we are surrounded by so great a cloud of witnesses, let us also lay aside every weight and the sin that clings so closely,[m] and let us run with perseverance the race that is set before us, 2 looking to Jesus the pioneer and perfecter of our faith, who for the sake of[n] the joy that was set before him endured the cross, disregarding its shame, and has taken his seat at the right hand of the throne of God.
3 Consider him who endured such hostility against himself from sinners,[o] so that you may not grow weary or lose heart. 4 In your struggle against sin you have not yet resisted to the point of shedding your blood. 5 And you have forgotten the exhortation that addresses you as children—
“My child, do not regard lightly the discipline of the Lord,
or lose heart when you are punished by him;
6 for the Lord disciplines those whom he loves,
and chastises every child whom he accepts.”
7 Endure trials for the sake of discipline. God is treating you as children; for what child is there whom a parent does not discipline? 8 If you do not have that discipline in which all children share, then you are illegitimate and not his children. 9 Moreover, we had human parents to discipline us, and we respected them. Should we not be even more willing to be subject to the Father of spirits and live? 10 For they disciplined us for a short time as seemed best to them, but he disciplines us for our good, in order that we may share his holiness. 11 Now, discipline always seems painful rather than pleasant at the time, but later it yields the peaceful fruit of righteousness to those who have been trained by it.
12 Therefore lift your drooping hands and strengthen your weak knees, 13 and make straight paths for your feet, so that what is lame may not be put out of joint, but rather be healed.
Warnings against Rejecting God’s Grace
14 Pursue peace with everyone, and the holiness without which no one will see the Lord. 15 See to it that no one fails to obtain the grace of God; that no root of bitterness springs up and causes trouble, and through it many become defiled. 16 See to it that no one becomes like Esau, an immoral and godless person, who sold his birthright for a single meal. 17 You know that later, when he wanted to inherit the blessing, he was rejected, for he found no chance to repent,[p] even though he sought the blessing[q] with tears.
18 You have not come to something[r] that can be touched, a blazing fire, and darkness, and gloom, and a tempest, 19 and the sound of a trumpet, and a voice whose words made the hearers beg that not another word be spoken to them. 20 (For they could not endure the order that was given, “If even an animal touches the mountain, it shall be stoned to death.” 21 Indeed, so terrifying was the sight that Moses said, “I tremble with fear.”) 22 But you have come to Mount Zion and to the city of the living God, the heavenly Jerusalem, and to innumerable angels in festal gathering, 23 and to the assembly[s] of the firstborn who are enrolled in heaven, and to God the judge of all, and to the spirits of the righteous made perfect, 24 and to Jesus, the mediator of a new covenant, and to the sprinkled blood that speaks a better word than the blood of Abel.
25 See that you do not refuse the one who is speaking; for if they did not escape when they refused the one who warned them on earth, how much less will we escape if we reject the one who warns from heaven! 26 At that time his voice shook the earth; but now he has promised, “Yet once more I will shake not only the earth but also the heaven.” 27 This phrase, “Yet once more,” indicates the removal of what is shaken—that is, created things—so that what cannot be shaken may remain. 28 Therefore, since we are receiving a kingdom that cannot be shaken, let us give thanks, by which we offer to God an acceptable worship with reverence and awe; 29 for indeed our God is a consuming fire.
Notas al pie
- Hebrews 11:2 Gk by this
- Hebrews 11:3 Or was not made out of visible things
- Hebrews 11:4 Gk greater
- Hebrews 11:4 Gk through it
- Hebrews 11:11 Or By faith Sarah herself, though barren, received power to conceive, even when she was too old, because she considered him faithful who had promised.
- Hebrews 11:22 Gk his bones
- Hebrews 11:23 Other ancient authorities add By faith Moses, when he was grown up, killed the Egyptian, because he observed the humiliation of his people (Gk brothers)
- Hebrews 11:26 Or the Messiah
- Hebrews 11:27 Or because
- Hebrews 11:28 Gk would not touch them
- Hebrews 11:31 Or unbelieving
- Hebrews 11:37 Other ancient authorities add they were tempted
- Hebrews 12:1 Other ancient authorities read sin that easily distracts
- Hebrews 12:2 Or who instead of
- Hebrews 12:3 Other ancient authorities read such hostility from sinners against themselves
- Hebrews 12:17 Or no chance to change his father’s mind
- Hebrews 12:17 Gk it
- Hebrews 12:18 Other ancient authorities read a mountain
- Hebrews 12:23 Or angels, and to the festal gathering 23 and assembly
Ebrei 11-12
Nuova Riveduta 2006
Esempi di fede nell’Antico Testamento
11 (A)Or la fede è certezza di cose che si sperano, dimostrazione di realtà che non si vedono.
2 Infatti, per essa fu resa buona testimonianza agli antichi.
3 Per fede comprendiamo che i mondi sono stati formati dalla parola di Dio; così le cose che si vedono non sono state tratte da cose apparenti.
4 (B)Per fede Abele offrì a Dio un sacrificio più eccellente di quello di Caino; per mezzo di essa gli fu resa testimonianza che egli era giusto, quando Dio attestò di gradire le sue offerte; e per mezzo di essa, benché morto, egli parla ancora.
5 Per fede Enoc fu rapito perché non vedesse la morte, e non fu più trovato, perché Dio lo aveva portato via[a]; infatti, prima che fosse portato via, ebbe la testimonianza di essere stato gradito a Dio. 6 Ora senza fede è impossibile piacergli, poiché chi si accosta a Dio deve credere che egli è, e che ricompensa tutti quelli che lo cercano.
7 Per fede Noè, divinamente avvertito di cose che non si vedevano ancora, con pio timore, preparò un’arca per la salvezza della sua famiglia; con la sua fede condannò il mondo e fu fatto erede della giustizia che si ha per mezzo della fede.
8 (C)Per fede Abraamo, quando fu chiamato, ubbidì, per andarsene in un luogo che egli doveva ricevere in eredità; e partì senza sapere dove andava. 9 Per fede soggiornò nella terra promessa come in terra straniera, abitando in tende, come Isacco e Giacobbe, eredi con lui della stessa promessa, 10 perché aspettava la città che ha le vere fondamenta e il cui architetto e costruttore è Dio.
11 Per fede anche Sara, benché sterile[b] e fuori di età[c], ricevette forza di concepire[d] [e partorì], perché ritenne fedele colui che aveva fatto la promessa. 12 Perciò da una sola persona, e già svigorita, è nata una discendenza numerosa come le stelle del cielo, come la sabbia lungo la riva del mare che non si può contare.
13 Tutti costoro sono morti nella fede, senza ricevere le cose promesse, ma le hanno vedute e salutate da lontano[e], confessando di essere forestieri e pellegrini sulla terra. 14 Infatti, chi dice così dimostra di cercare una patria; 15 e se avessero avuto a cuore quella da cui erano usciti, certo avrebbero avuto tempo di ritornarvi! 16 Ma ora ne desiderano una migliore, cioè quella celeste; perciò Dio non si vergogna di essere chiamato il loro Dio, poiché ha preparato loro una città.
17 Per fede Abraamo, quando fu messo alla prova, offrì Isacco; egli, che aveva ricevuto le promesse, offrì il suo unigenito. 18 Eppure Dio gli aveva detto: «È in Isacco che ti sarà data una discendenza[f]». 19 Abraamo era persuaso che Dio è potente da risuscitare anche i morti; e riebbe Isacco come per una specie di risurrezione.
20 (D)Per fede Isacco benedisse Giacobbe ed Esaù anche riguardo a cose future.
21 Per fede Giacobbe, morente, benedisse ciascuno dei figli di Giuseppe e adorò appoggiandosi in cima al suo bastone.
22 Per fede Giuseppe, quando stava per morire, fece menzione dell’esodo dei figli d’Israele e diede disposizioni circa le sue ossa.
23 (E)Per fede Mosè, quando nacque, fu tenuto nascosto per tre mesi dai suoi genitori, perché videro che il bambino era bello, e non ebbero paura dell’editto del re. 24 Per fede Mosè, fattosi grande, rifiutò di essere chiamato figlio della figlia del faraone, 25 preferendo essere maltrattato con il popolo di Dio che godere per breve tempo i piaceri del peccato, 26 stimando gli oltraggi di Cristo ricchezza maggiore dei tesori d’Egitto[g], perché aveva lo sguardo rivolto alla ricompensa. 27 Per fede abbandonò l’Egitto, senza temere la collera del re, perché rimase costante, come se vedesse colui che è invisibile. 28 Per fede celebrò la Pasqua e fece l’aspersione del sangue affinché lo sterminatore dei primogeniti non toccasse quelli degli Israeliti.
29 Per fede passarono attraverso il mar Rosso come su terra asciutta[h], mentre gli Egiziani che tentarono di fare la stessa cosa furono inghiottiti.
30 (F)Per fede caddero le mura di Gerico dopo che gli Israeliti vi ebbero girato attorno per sette giorni.
31 Per fede Raab, la prostituta, non perì con gli increduli, avendo accolto con benevolenza le spie.
32 Che dirò di più? Poiché il tempo mi mancherebbe per raccontare di Gedeone, Barac, Sansone, Iefte, Davide, Samuele e dei profeti, 33 i quali per fede conquistarono regni, praticarono la giustizia, ottennero l’adempimento di promesse, chiusero le fauci dei leoni, 34 spensero la violenza del fuoco, scamparono al taglio della spada, guarirono da infermità[i], divennero forti in guerra, misero in fuga eserciti stranieri. 35 Ci furono donne che riebbero per risurrezione i loro morti; altri furono torturati perché non accettarono la loro liberazione, per ottenere una risurrezione migliore; 36 altri furono messi alla prova con scherni, frustate, anche catene e prigionia. 37 Furono lapidati, segati, [tentati,] uccisi di spada; andarono attorno coperti di pelli di pecora e di capra; bisognosi, afflitti, maltrattati 38 (di loro il mondo non era degno), erranti per deserti, monti, spelonche e per le grotte della terra. 39 Tutti costoro, pur avendo avuto buona testimonianza per la loro fede, non ottennero ciò che era stato promesso; 40 perché Dio aveva in vista per noi qualcosa di meglio, in modo che loro non giungessero alla perfezione senza di noi.
Esortazione a perseverare nella prova
12 (G)Anche noi, dunque, poiché siamo circondati da una così grande schiera di testimoni, deponiamo ogni peso e il peccato che così facilmente ci avvolge, e corriamo con perseveranza la gara che ci è proposta, 2 fissando lo sguardo su Gesù, colui che crea la fede e la rende perfetta. Per la gioia che gli era posta dinanzi egli sopportò la croce, disprezzando l’infamia, e si è seduto alla destra del trono di Dio. 3 Considerate perciò colui che ha sopportato una simile ostilità contro la sua persona da parte dei peccatori, affinché non vi stanchiate perdendovi d’animo.
4 (H)Voi non avete ancora resistito fino al sangue nella lotta contro il peccato, 5 e avete dimenticato l’esortazione rivolta a voi come a figli:
«Figlio mio, non disprezzare la disciplina del Signore, e non ti perdere d’animo quando sei da lui ripreso;
6 perché il Signore corregge quelli che egli ama, e punisce tutti coloro che riconosce come figli»[j].
7 Sopportate queste cose per la vostra correzione. Dio vi tratta come figli[k]; infatti, qual è il figlio che il padre non corregga? 8 Ma se siete esclusi da quella correzione di cui tutti hanno avuto la loro parte, allora siete bastardi e non figli. 9 Inoltre abbiamo avuto per correttori i nostri padri secondo la carne e li abbiamo rispettati; non ci sottometteremo forse molto di più al Padre degli spiriti per avere la vita? 10 Essi infatti ci correggevano per pochi giorni come sembrava loro opportuno; ma egli lo fa per il nostro bene, affinché siamo partecipi della sua santità. 11 È vero che qualunque correzione sul momento non sembra recare gioia, ma tristezza; in seguito tuttavia produce un frutto di pace e di giustizia in coloro che sono stati addestrati per mezzo di essa.
13 fate sentieri diritti per i vostri passi[m], affinché quel che è zoppo non esca fuori di strada, ma piuttosto guarisca.
14 Impegnatevi a cercare la pace con tutti e la santificazione, senza la quale nessuno vedrà il Signore; 15 vigilando bene che nessuno resti privo della grazia di Dio, che nessuna radice velenosa venga fuori a darvi molestia e molti di voi ne siano contagiati, 16 e che nessuno sia fornicatore o profano, come Esaù, che per una sola pietanza vendette la sua primogenitura. 17 Infatti sapete che anche più tardi, quando volle ereditare la benedizione, fu respinto, sebbene la richiedesse con lacrime, perché non ci fu ravvedimento.
18 (J)Voi non vi siete avvicinati al monte[n] che si poteva toccare con mano, e che era avvolto nel fuoco, né all’oscurità, né alle tenebre, né alla tempesta, 19 né allo squillo di tromba, né al suono di parole, tale che quanti l’udirono supplicarono che più non fosse loro rivolta altra parola; 20 perché non potevano sopportare quest’ordine: «Se anche una bestia tocca il monte sia lapidata»[o]. 21 Tanto spaventevole era lo spettacolo, che Mosè disse: «Sono spaventato e tremo». 22 Voi vi siete invece avvicinati al monte Sion, alla città del Dio vivente, la Gerusalemme celeste, alla festante riunione delle miriadi angeliche, 23 all’assemblea dei primogeniti[p] che sono scritti nei cieli, a Dio, il giudice di tutti, agli spiriti dei giusti resi perfetti, 24 a Gesù, il mediatore del nuovo patto e al sangue dell’aspersione, che parla meglio del sangue di Abele.
25 Badate di non rifiutarvi di ascoltare colui che parla; perché se non scamparono quelli, quando rifiutarono di ascoltare colui che promulgava oracoli sulla terra, molto meno scamperemo noi, se voltiamo le spalle a colui che parla dal cielo; 26 la cui voce scosse allora la terra e che adesso ha fatto questa promessa: «Ancora una volta farò tremare[q] non solo la terra, ma anche il cielo»[r]. 27 Or questo «ancora una volta» sta a indicare la rimozione delle cose scosse come di cose fatte perché sussistano quelle che non sono scosse. 28 Perciò, ricevendo un regno che non può essere scosso, siamo riconoscenti e offriamo[s] a Dio un culto gradito, con riverenza e timore! 29 Perché il nostro Dio è anche un fuoco consumante.[t]
Notas al pie
- Ebrei 11:5 +Ge 5:24.
- Ebrei 11:11 TR e M omettono sterile.
- Ebrei 11:11 Fuori di età, lett. oltre il tempo della maturità.
- Ebrei 11:11 Forza di concepire, lett. forza di depositare seme, una costruzione verbale normalmente riferita all’uomo, per cui alcuni traducono tutto il versetto riferendolo ad Abraamo: Per fede, sebbene Sara fosse sterile, egli ricevette forza di procreare benché fosse fuori di età, perché ritenne fedele colui che aveva fatto la promessa.
- Ebrei 11:13 TR ma le hanno vedute da lontano, ne sono stati persuasi e le hanno accolte, confessando…
- Ebrei 11:18 Ti sarà data una discendenza, lett. ti sarà nominata una discendenza; +Ge 21:12.
- Ebrei 11:26 TR dei tesori in Egitto.
- Ebrei 11:29 TR e M come sull’asciutto.
- Ebrei 11:34 Guarirono da infermità, altri traducono: trassero forza dalla debolezza.
- Ebrei 12:6 +Pr 3:11-12.
- Ebrei 12:7 TR Se voi sopportate la correzione, Dio vi tratta come figli.
- Ebrei 12:12 +Is 35:3.
- Ebrei 12:13 +Pr 4:26.
- Ebrei 12:18 Così TR e M; NA Voi non vi siete avvicinati a ciò…
- Ebrei 12:20 +Es 19:12-13; TR sia lapidata o trafitta con frecce.
- Ebrei 12:23 Alla festante riunione… dei primogeniti, altri traducono: e alle miriadi degli angeli, alla festante assemblea e chiesa; oppure: e alle miriadi degli angeli, festante assemblea e chiesa.
- Ebrei 12:26 TR e M faccio tremare.
- Ebrei 12:26 +Ag 2:6.
- Ebrei 12:28 Siamo riconoscenti e offriamo, altri traducono: riteniamo la grazia mediante la quale offriamo…
- Ebrei 12:29 +De 4:24.
Hebräer 11-12
Schlachter 2000
Das Wesen des Glaubens und die Glaubenszeugen des alten Bundes
11 Es ist aber der Glaube eine feste Zuversicht[a] auf das, was man hofft, eine Überzeugung von Tatsachen, die man nicht sieht.
2 Durch diesen haben die Alten ein gutes Zeugnis erhalten.
3 Durch Glauben verstehen wir, dass die Welten[b] durch Gottes Wort bereitet worden sind, sodass die Dinge, die man sieht, nicht aus Sichtbarem entstanden sind.
Abel, Henoch und Noah
4 Durch Glauben brachte Abel Gott ein besseres Opfer dar als Kain; durch ihn erhielt er das Zeugnis, dass er gerecht sei, indem Gott über seine Gaben Zeugnis ablegte, und durch ihn redet er noch, obwohl er gestorben ist.
5 Durch Glauben wurde Henoch entrückt, sodass er den Tod nicht sah, und er wurde nicht mehr gefunden, weil Gott ihn entrückt hatte; denn vor seiner Entrückung wurde ihm das Zeugnis gegeben, dass er Gott wohlgefallen hatte.
6 Ohne Glauben aber ist es unmöglich, ihm wohlzugefallen; denn wer zu Gott kommt, muss glauben, dass er ist und dass er die belohnen wird, welche ihn suchen.
7 Durch Glauben baute Noah, als er eine göttliche Weisung empfangen hatte über die Dinge, die man noch nicht sah, von Gottesfurcht bewegt eine Arche zur Rettung seines Hauses; durch ihn verurteilte er die Welt und wurde ein Erbe der Gerechtigkeit aufgrund des Glaubens.
Der Glaubensweg Abrahams
8 Durch Glauben gehorchte Abraham, als er berufen wurde, nach dem Ort auszuziehen, den er als Erbteil empfangen sollte; und er zog aus, ohne zu wissen, wohin er kommen werde.
9 Durch Glauben hielt er sich in dem Land der Verheißung auf wie in einem fremden, und wohnte in Zelten mit Isaak und Jakob, den Miterben derselben Verheißung;
10 denn er wartete auf die Stadt, welche die Grundfesten hat[c], deren Baumeister und Schöpfer Gott ist.
11 Durch Glauben erhielt auch Sarah selbst die Kraft, schwanger zu werden, und sie gebar, obwohl sie über das geeignete Alter hinaus war, weil sie den für treu achtete, der es verheißen hatte.
12 Darum sind auch von einem Einzigen, der doch erstorben war, Nachkommen hervorgebracht worden, so zahlreich wie die Sterne des Himmels und wie der Sand am Ufer des Meeres, der nicht zu zählen ist.
Die Glaubenden sind Fremdlinge auf Erden
13 Diese alle sind im Glauben gestorben, ohne das Verheißene empfangen zu haben, sondern sie haben es nur von ferne gesehen und waren davon überzeugt, und haben es willkommen geheißen und bekannt, dass sie Gäste ohne Bürgerrecht und Fremdlinge[d] sind auf Erden;
14 denn die solches sagen, geben damit zu erkennen, dass sie ein Vaterland suchen.
15 Und hätten sie dabei jenes im Sinn gehabt, von dem sie ausgegangen waren, so hätten sie ja Gelegenheit gehabt, zurückzukehren;
16 nun aber trachten sie nach einem besseren, nämlich einem himmlischen. Darum schämt sich Gott ihrer nicht, ihr Gott genannt zu werden; denn er hat ihnen eine Stadt[e] bereitet.
Der Glaube von Abraham, Isaak, Jakob und Joseph
17 Durch Glauben brachte Abraham den Isaak dar, als er geprüft wurde, und opferte den Eingeborenen, er, der die Verheißungen empfangen hatte,
18 zu dem gesagt worden war: »In Isaak soll dir ein Same berufen werden«.[f]
19 Er zählte darauf, dass Gott imstande ist, auch aus den Toten aufzuerwecken, weshalb er ihn auch als ein Gleichnis wieder erhielt.
20 Durch Glauben segnete Isaak den Jakob und den Esau im Hinblick auf zukünftige Dinge.
21 Durch Glauben segnete Jakob, als er im Sterben lag, jeden der Söhne Josephs und betete an, auf seinen Stab gestützt.
22 Durch Glauben gedachte Joseph bei seinem Ende an den Auszug der Söhne Israels und traf Anordnungen wegen seiner Gebeine.
Der Glaubensweg des Mose
23 Durch Glauben wurde Mose nach seiner Geburt von seinen Eltern drei Monate lang verborgen gehalten, weil sie sahen, dass er ein schönes Kind war; und sie fürchteten das Gebot des Königs nicht.
24 Durch Glauben weigerte sich Mose, als er groß geworden war, ein Sohn der Tochter des Pharao zu heißen.
25 Er zog es vor, mit dem Volk Gottes Bedrängnis zu erleiden, anstatt den vergänglichen Genuss der Sünde zu haben,
26 da er die Schmach des Christus für größeren Reichtum hielt als die Schätze, die in Ägypten waren; denn er sah die Belohnung an.
27 Durch Glauben verließ er Ägypten, ohne die Wut des Königs zu fürchten; denn er hielt sich an den Unsichtbaren, als sähe er ihn.
28 Durch Glauben hat er das Passah durchgeführt und das Besprengen mit Blut, damit der Verderber ihre Erstgeborenen nicht antaste.
29 Durch Glauben gingen sie durch das Rote Meer wie durch das Trockene, während die Ägypter ertranken, als sie das versuchten.
30 Durch Glauben fielen die Mauern von Jericho, nachdem sie sieben Tage umzogen worden waren.
31 Durch Glauben ging Rahab, die Hure, nicht verloren mit den Ungläubigen[g], weil sie die Kundschafter mit Frieden aufgenommen hatte.
Die gläubigen Israeliten
32 Und was soll ich noch sagen? Die Zeit würde mir ja fehlen, wenn ich erzählen wollte von Gideon und Barak und Simson und Jephta und David und Samuel und den Propheten,
33 die durch Glauben Königreiche bezwangen, Gerechtigkeit wirkten, Verheißungen erlangten, die Rachen der Löwen verstopften;
34 sie haben die Gewalt des Feuers ausgelöscht, sind der Schärfe des Schwertes entkommen, sie sind aus Schwachheit zu Kraft gekommen, sind stark geworden im Kampf, haben die Heere der Fremden in die Flucht gejagt.
35 Frauen erhielten ihre Toten durch Auferstehung wieder; andere aber ließen sich martern und nahmen die Befreiung nicht an, um eine bessere Auferstehung zu erlangen;
36 und andere erfuhren Spott und Geißelung, dazu Ketten und Gefängnis;
37 sie wurden gesteinigt, zersägt, versucht, sie erlitten den Tod durchs Schwert, sie zogen umher in Schafspelzen und Ziegenfellen, erlitten Mangel, Bedrückung, Misshandlung;
38 sie, deren die Welt nicht wert war, irrten umher in Wüsten und Gebirgen, in Höhlen und Löchern der Erde.
39 Und diese alle, obgleich sie durch den Glauben ein gutes Zeugnis empfingen, haben das Verheißene nicht erlangt,
40 weil Gott für uns etwas Besseres vorgesehen hat, damit sie nicht ohne uns vollendet würden.
Ermunterung zum Glaubenswandel im Aufblick auf Jesus Christus
12 Da wir nun eine solche Wolke von Zeugen um uns haben, so lasst uns jede Last ablegen und die Sünde, die uns so leicht umstrickt, und lasst uns mit Ausdauer[h] laufen in dem Kampf, der vor uns liegt,
2 indem wir hinschauen auf Jesus,[i] den Anfänger und Vollender des Glaubens, der um der vor ihm liegenden Freude willen das Kreuz erduldete und dabei die Schande für nichts achtete, und der sich zur Rechten des Thrones Gottes gesetzt hat.
3 Achtet doch auf ihn, der solchen Widerspruch[j] von den Sündern gegen sich erduldet hat, damit ihr nicht müde werdet und den Mut verliert!
Gottes Züchtigungen dienen denen zum Besten, die echte Söhne in Christus sind
4 Ihr habt noch nicht bis aufs Blut widerstanden im Kampf gegen die Sünde
5 und habt das Trostwort vergessen, das zu euch als zu Söhnen spricht: »Mein Sohn, achte nicht gering die Züchtigung[k] des Herrn und verzage nicht, wenn du von ihm zurechtgewiesen wirst![l]
6 Denn wen der Herr lieb hat, den züchtigt er, und er schlägt jeden Sohn, den er annimmt.«[m]
7 Wenn ihr Züchtigung erduldet, so behandelt euch Gott ja als Söhne; denn wo ist ein Sohn, den der Vater nicht züchtigt?
8 Wenn ihr aber ohne Züchtigung seid, an der sie alle Anteil bekommen haben, so seid ihr ja unecht[n] und keine Söhne!
9 Zudem hatten wir ja unsere leiblichen Väter als Erzieher und scheuten uns vor ihnen[o]; sollten wir uns da nicht vielmehr dem Vater der Geister[p] unterwerfen und leben?
10 Denn jene haben uns für wenige Tage gezüchtigt, so wie es ihnen richtig erschien; er aber zu unserem Besten, damit wir seiner Heiligkeit teilhaftig werden.
11 Alle Züchtigung aber scheint uns für den Augenblick nicht zur Freude, sondern zur Traurigkeit zu dienen; danach aber gibt sie eine friedsame Frucht der Gerechtigkeit denen, die durch sie geübt sind.
Ermahnung zur Heiligung. Warnung davor, Jesus Christus abzuweisen
12 Darum »richtet wieder auf die schlaff gewordenen Hände und die erlahmten Knie«,
13 und »macht gerade Bahnen für eure Füße«,[q] damit das Lahme nicht vom Weg abkommt, sondern vielmehr geheilt wird!
14 Jagt nach[r] dem Frieden mit jedermann und der Heiligung, ohne die niemand den Herrn sehen wird!
15 Und achtet darauf, dass nicht jemand die Gnade Gottes versäumt, dass nicht etwa eine bittere Wurzel aufwächst und Unheil anrichtet und viele durch diese befleckt werden,
16 dass nicht jemand ein Unzüchtiger oder ein gottloser Mensch sei wie Esau, der um einer Speise willen sein Erstgeburtsrecht verkaufte.
17 Denn ihr wisst, dass er nachher verworfen wurde, als er den Segen erben wollte, denn obgleich er ihn unter Tränen suchte, fand er keinen Raum zur Buße[s].
18 Denn ihr seid nicht zu dem Berg gekommen, den man anrühren konnte, und zu dem glühenden Feuer, noch zu dem Dunkel, der Finsternis und dem Gewittersturm,
19 noch zu dem Klang der Posaune und dem Donnerschall der Worte, bei dem die Zuhörer baten, dass das Wort nicht weiter zu ihnen geredet werde
20 — denn sie ertrugen nicht, was befohlen war: »Und wenn ein Tier den Berg berührt, soll es gesteinigt oder mit einem Pfeil erschossen werden!«[t]
21 Und so schrecklich war die Erscheinung, dass Mose sprach: »Ich bin erschrocken und zittere!« —,
22 sondern ihr seid gekommen zu dem Berg Zion und zu der Stadt des lebendigen Gottes, dem himmlischen Jerusalem, und zu Zehntausenden von Engeln,
23 zu der Festversammlung und zu der Gemeinde der Erstgeborenen, die im Himmel angeschrieben sind, und zu Gott, dem Richter über alle, und zu den Geistern der vollendeten Gerechten,
24 und zu Jesus, dem Mittler des neuen Bundes, und zu dem Blut der Besprengung, das Besseres redet als [das Blut] Abels.
25 Habt acht, dass ihr den nicht abweist, der redet! Denn wenn jene nicht entflohen sind, die den abgewiesen haben, der auf der Erde göttliche Weisungen verkündete, wie viel weniger wir, wenn wir uns von dem abwenden, der es vom Himmel herab tut!
26 Seine Stimme erschütterte damals die Erde; jetzt aber hat er eine Verheißung gegeben, indem er spricht: »Noch einmal erschüttere ich nicht allein die Erde, sondern auch den Himmel!«[u]
27 Dieses »Noch einmal« deutet aber hin auf die Beseitigung der Dinge, die erschüttert werden, als solche, die erschaffen worden sind, damit die Dinge bleiben, die nicht erschüttert werden können.
28 Darum, weil wir ein unerschütterliches Reich empfangen, lasst uns die Gnade festhalten, durch die wir Gott auf wohlgefällige Weise dienen können mit Scheu und Ehrfurcht!
29 Denn unser Gott ist ein verzehrendes Feuer.
Notas al pie
- (11,1) Andere Übersetzung: eine Verwirklichung dessen / ein Beharren auf dem, …
- (11,3) od. die Welt / die Weltzeiten (vgl. Fn. zu Hebr 1,2).
- (11,10) od. die feste Fundamente hat.
- (11,13) d.h. solche, die vorübergehend, auf der Durchreise bei einem fremden Volk leben (vgl. auch 1Pt 1,1; 2,11).
- (11,16) gr. polis; auch im Sinn von: eine Heimat, ein Gemeinwesen, wo sie Bürgerrecht haben.
- (11,18) 1Mo 21,12.
- (11,31) od. mit denen, die sich weigerten, zu glauben.
- (12,1) od. mit standhaftem Ausharren / mit Geduld.
- (12,2) Andere Übersetzung: indem wir wegschauen [von allem anderen] auf Jesus; Schlachter: im Aufblick auf Jesus.
- (12,3) od. solche Anfeindung.
- (12,5) od. Erziehung.
- (12,5) od. gestraft / überführt wirst.
- (12,6) Spr 3,11-12.
- (12,8) w. Bastarde, d.h. nicht legitime Kinder.
- (12,9) d.h. empfanden Ehrfurcht vor ihnen, respektierten sie.
- (12,9) Andere Übersetzung: dem geistlichen Vater.
- (12,13) Jes 35,3; Spr 4,26.
- (12,14) od. Trachtet ernstlich nach …
- (12,17) Andere Übersetzung: für eine Sinnesänderung (d.h. vonseiten Isaaks, der ihm den gewünschten Segen verweigerte).
- (12,20) 2Mo 19,12-13.
- (12,26) vgl. Hag 2,6.
Zsidókhoz 11-12
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A hit és a hit hősei
11 Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja. 2 Hitük miatt voltak olyan kedvesek Isten számára mindazok, akik a régi korokban hitben előttünk jártak.
3 Hitünk által értjük meg, hogy a világmindenséget Isten a kimondott szava által teremtette, és hogy a láthatókat a láthatatlan dolgokból hozta elő.
4 Hite által vitt Istennek Ábel olyan áldozatot, amelyet Isten szívesen fogadott, s amely jobb volt, mint Kain áldozata. Így lett Ábel Isten számára elfogadhatóvá. Bár Ábel meghalt, a hite által még ma is szól hozzánk!
5 Énókot a hite miatt emelte fel Isten magához a földről. A földön többé senki sem találta Énókot, aki sohasem találkozott a Halállal. Az Írások azt mondják róla, hogy még mielőtt Isten felvitte volna, Énók megbizonyosodott arról, hogy Isten a kedvét leli benne. 6 Hit nélkül ugyanis nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell, hogy Isten létezik, és abban is, hogy Isten megjutalmazza az őt keresőket.
7 Isten előre figyelmeztette Nóét azokról a közelgő dolgokról, amelyeket akkor még nem lehetett látni. Nóé pedig hittel fogadta Isten szavát, és istenfélelemmel engedelmeskedett: felépítette a Bárkát mind saját maga, mind a családja megmentésére. Ezzel a tettével egyrészt rábizonyította a kortársaira a hitetlenségüket, másrészt pedig méltónak bizonyult arra, hogy az Istenben való hite és bizalma alapján Isten elfogadja őt.
8 Ábrahám is a hite által engedelmeskedett, amikor Isten hívta, hogy költözzön egy másik országba. Elindult, bár fogalma sem volt róla, hol van az az ország, csak azt tudta, hogy Isten neki ígérte örökségül. 9 Miután odaért, ugyancsak a hite által lakott azon a megígért földön, de csak úgy, mintha menekült lett volna egy idegen országban. Sátorban lakott, akárcsak Izsák és Jákób, akiknek Isten ugyanazt az ígéretet tette. 10 Azért vándorolt, mert hittel várta azt a várost,[a] amelynek alapja szilárd, és amelyet maga Isten tervezett és épített.
11 Sárának egészen addig még nem született gyermeke, és már túl öreg volt ahhoz, hogy szüljön. Ábrahám hite által Sára mégis képessé vált arra, hogy gyermeket foganjon és szüljön. Ugyanis Isten ezt előre megígérte Ábrahámnak, aki teljesen megbízott benne. 12 Így történt, hogy ettől az egyetlen férfitől, Ábrahámtól — aki akkor már közel volt a halálhoz — olyan sokan származtak, mint égen a csillagok, vagy mint tengerparton a homokszemek.
13 Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg, de életükben nem kapták meg mindazt, amit Isten nekik ígért. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek jövendő beteljesülésének. Nyíltan megvallották, hogy idegenek és jövevények, akik csak átutazóban vannak a Földön. 14 Ezzel azt is kifejezték, hogy várják és keresik a saját hazájukat. 15 Mert, ha abba az országba kívánkoztak volna vissza, ahonnan eljöttek, bőven lett volna idejük, hogy visszatérjenek oda. 16 Ők azonban sokkal jobbat kívántak: olyan ország után vágyakoztak, amely a Mennyben van. Ezért Isten sem szégyelli, hogy őt Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének nevezzék, mert valóban elkészítette számukra azt a mennyei várost!
17-18 Ábrahámot a hite tette képessé arra, hogy a fiát, Izsákot az oltárra tegye. Isten ezzel tette próbára Ábrahámot, hiszen azt mondta neki: „Izsákon keresztül származnak majd az utódaid.”[b] Bár ezt ígérte neki, Ábrahám mégis kész volt arra, hogy egyetlen fiát feláldozza. 19 Ugyanis arra a meggyőződésre jutott, hogy Isten még a halálból is fel tudja támasztani Izsákot. Amikor Isten megállította Ábrahámot, és nem engedte, hogy Izsákot ténylegesen feláldozza, az valóban olyan volt, mintha Izsák feltámadt volna.
20 Izsák is a hite által nézett a messzi jövőbe, amikor megáldotta a fiait, Jákóbot és Ézsaut. 21 A haldokló Jákób is hittel áldotta meg József mindkét fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott.
22 Élete végén József is hittel beszélt arról, hogy Izráel népe majd egyszer ki fog vonulni Egyiptomból, és még arról is rendelkezett, hogy akkor majd hová temessék el a csontjait.
23 Hitük által bátorodtak fel Mózes szülei, hogy újszülött fiukat három hónapos koráig rejtegessék, hiszen látták, milyen gyönyörű a kis Mózes, és nem féltek a király parancsának ellene szegülni.
24 Amikor Mózes felnőtt, hite által utasította vissza, hogy a fáraó leánya gyermekének tekintsék. 25 Inkább vállalta a közösséget Isten népével, és velük együtt a szenvedést is, mint hogy Egyiptomban a bűn pillanatnyi örömeit élvezze. 26 A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse — mivel arra a jutalomra tekintett, amelyet Istentől várt. 27 Hitére támaszkodva hagyta ott Egyiptomot, és nem félt a király haragjától. Ingadozás nélkül kitartott, mert Istenre nézett, aki láthatatlan. 28 Mózes hittel készítette el a páskabárányt és kente be az ajtófélfákat vérrel, hogy a Pusztító[c] ne nyúlhasson Izráel elsőszülött fiaihoz.[d]
29 Hit által tudott az egész nép is átkelni a Vörös-tengeren, amikor Mózes vezette őket. Úgy mentek át a tengeren, mintha csak a szárazon jártak volna! Amikor pedig az egyiptomiak is megpróbálták ugyanezt, mind belefulladtak a tengerbe.
30 Izráel népének a hite által dőltek le Jerikó falai, miután hét napon keresztül körüljárták a várost.
31 Hite miatt menekült meg Ráháb, a prostituált: nem ölték meg, mint a többi engedetlent. Ráháb ugyanis jó szívvel befogadta a házába az izráeli kémeket.
32 Szükség van-e még további példákra? Nincs elég idő, hogy Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról is beszéljek. 33 Nekik valóban erős hitük volt! Hitük által országokat hódítottak meg, igazságosan uralkodtak, megkapták Isten ígéreteit, bezárták az oroszlánok száját, 34 eloltották a dühöngő tüzet, megmenekültek a kard általi haláltól, felerősödtek a gyengeségből, hősökké lettek a csatában és megfutamították az ellenséges seregeket.
35 Asszonyok a hitük által visszakapták halottaikat, akik újra életre keltek. Másokat megkínoztak, mert visszautasították a szabadulást, hogy majd jobb feltámadásban legyen részük. 36 Egyeseket kigúnyoltak és megkorbácsoltak, másokat megbilincseltek és börtönbe zártak. 37 Voltak, akiket kövekkel dobáltak halálra, másokat kettéfűrészeltek, vagy karddal öltek meg.
Egyesek közülük csupán báránybőr, vagy kecskebőr ruhát viseltek, bujdostak, és szegénységben éltek. A többiek gonoszul bántak velük és elnyomták őket. 38 Pusztákon és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtőztek. Rájuk nem volt méltó a világ!
39 Bár a hitük miatt mindannyian kedvesek voltak Isten számára, mindeddig még nem kapták meg, amit Isten ígért nekik. 40 Isten ugyanis valami jobbat tervezett a számunkra, ezért a hitnek ezek a hősei is csak velünk együtt fogják elérni a tökéletességet.
Kövesd Jézus példáját!
12 A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért mi is dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket a futásban, s még azokat a bűnöket is, amelyek olyan szívósan tapadnak ránk és elgáncsolnak! Kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát! 2 Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán. 3 Gondoljatok Jézusra, aki türelmesen elviselte, amikor a bűnösök gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele! Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a küzdelembe, sem a kedveteket nem vesztitek el.
Isten úgy bánik velünk, mint a fiaival
4 A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal. 5 Elfelejtettétek a figyelmeztetést, amely nektek, mint fiaknak szól:
„Fiam, ne vedd félvállról,
amikor az Örökkévaló helyreigazít,
és ne veszítsd el a kedved,
amikor megfegyelmez téged!
6 Mert az Örökkévaló felneveli azokat,
akiket szeret,
és megfenyít mindenkit,
akit a fiává fogad.”[e]
7 Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek ezt a mennyei Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek, mert ebből látszik, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival! Hiszen minden fiút megfegyelmez az apja. 8 Mindenkinek szüksége van erre! Ha viszont sohasem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazán Isten fiai, csak törvénytelen gyerekek.
9 Ezen kívül mindegyikünket fegyelmezett és fenyített a földi édesapánk, akit tisztelünk. Akkor mennyivel inkább kell engedelmeskednünk szellemi Édesapánknak, hogy éljünk! 10 Földi apánk csak rövid ideig fegyelmezett bennünket, és a saját belátása szerint, Isten azonban a mi érdekünkben fegyelmez és nevel. Abból a célból teszi ezt, hogy szentek legyünk, olyanok, mint ő. 11 A fegyelmezés, meg a fenyítés egyáltalán nem kellemes, amikor el kell szenvednünk, inkább fájdalmas és szomorúságot okoz! Később mégis igazságosságot és békességet eredményez annak az életében, aki a fegyelmezés által megedződött.
Gyakorlati tanácsok
12 Ezért ne szomorkodjatok, hanem emeljétek fel a fejeteket! Ne legyetek gyengék, hanem erősítsétek meg magatokat! 13 Egyenes utakon járjatok, és helyesen éljetek, hogy megmeneküljetek, és gyengeségeitek miatt el ne vesszetek!
14 Igyekezzetek mindenkivel békességben élni! Törekedjetek arra, hogy bűn nélkül éljetek, mert aki nem szent, az sohasem fogja meglátni az Urat! 15 Vigyázzatok, hogy Isten kegyelmétől senki el ne forduljon! Vigyázzatok, hogy senkiben ne növekedjen fel a keserűség, mint egy mérgező növény, mert ez sok más embert is megmérgezhet!
16 Közöttetek senki ne éljen szexuális bűnben! Senki se legyen istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát! 17 Tudjátok, hogy amikor később örökölni akarta az áldást, már nem kapta meg. Nem tudott többé változtatni azon, amit tett, pedig sírva igyekezett megszerezni az apja áldását.
A Sínai-hegy és a Sion-hegy
[18] [f] Ti már új helyre érkeztetek, nem úgy, mint Izráel népe akkor régen, amikor megérkeztek a Sínai-hegyhez. Ti most nem kézzelfogható hegyhez jöttetek, amely tűzben ég, nem sötétséghez, homályhoz, viharhoz, 19 a trombita harsogó hangjához, sem a hanghoz, amely rettenetes volt. Olyan félelmetes volt, hogy azok, akik hallották, könyörögtek, hogy ne szóljon hozzájuk többé, 20 mert nem tudták elviselni a kapott parancsot: „Még ha egy állat érinti is a hegyet, azt is halálra kell kövezni.”[g] 21 Olyan rémületes volt a látvány, hogy még Mózes is azt mondta: „Reszketek a félelemtől.”[h]
22 Nem, ti nem ilyen helyre jöttetek! Az az új hely, ahová érkeztetek, a Sion-hegy, az Élő Isten városa, a Mennyei Jeruzsálem,[i] és benne az angyalok ezrei, akik összegyűltek, hogy együtt örvendezzenek. 23 Ahová érkeztetek, az az elsőszülöttek[j] Eklézsiája, vagyis azoknak az ünnepi összegyülekezése, akiknek a neve fel van írva a Mennyben. Magához Istenhez jöttetek, aki minden ember bírája, és a megváltott emberek szellemeihez, akik már tökéletessé váltak. 24 Jézushoz jöttetek, aki az Új Szövetséget megkötötte, és Jézus véréhez, amely megtisztít, és sokkal jobb dolgokról beszél, mint Ábel vére.
25 Vigyázzatok tehát, nehogy elutasítsátok azt, aki most szól hozzátok! Azok sem menekültek meg, akik akkor régen nem akartak hallgatni arra, aki figyelmeztette őket itt, a földön. Akkor mi mennyivel kevésbé menekülhetünk meg, ha hátat fordítunk annak, aki most a Mennyből szól hozzánk! 26 Akkor régen, mikor Isten szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: „Még egyszer megrázom a földet, sőt, még az eget is.”[k] 27 Ez a „még egyszer” azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megrendít, és ezek el is fognak tűnni. Csak az marad meg, ami rendíthetetlen.
28 Mi pedig olyan királyságot kapunk, amelyet semmi sem rendíthet meg. Ezért hát legyünk hálásak Istennek, és szolgáljuk olyan módon, ahogy neki tetszik: tisztelettel és félelemmel! 29 Mert a mi Istenünk olyan, mint a mindent megemésztő tűz!
Notas al pie
- Zsidókhoz 11:10 azt a várost A Mennyei Jeruzsálemről van szó, ahol Isten él az övéivel. Lásd Zsid 12:22–24. A 16. versben is.
- Zsidókhoz 11:17 Idézet: 1Móz 21:12.
- Zsidókhoz 11:28 Pusztító Ez az angyal minden egyiptomi családban megölte a legidősebb fiút. Isten így büntette meg Egyiptomot. Lásd 2Móz 12:29–32.
- Zsidókhoz 11:28 elsőszülött fiaihoz Ugyanekkor az izráeli családokban nem halt meg senki.
- Zsidókhoz 12:6 Idézet: Péld 3:11–12.
- Zsidókhoz 12:18 Ezek a versek olyan dolgokra utalnak, amelyek Izráel népével történtek Mózes idejében. Lásd 2Móz 19.
- Zsidókhoz 12:20 Idézet: 2Móz 19:12–13.
- Zsidókhoz 12:21 Idézet: 5Móz 9:19.
- Zsidókhoz 12:22 Mennyei Jeruzsálem Az a szellemi hely a Mennyben, ahol Isten és az övéi laknak örökké.
- Zsidókhoz 12:23 elsőszülött Az izráeli családokban a legidősebb fiú örökölt az apja után, és ő kapta a legnagyobb áldást. Isten családjában Jézus az elsőszülött, és rajta keresztül Isten minden gyermeke megkaphatja azt az áldást, amely az elsőszülött jogos öröksége.
- Zsidókhoz 12:26 Idézet: Hag 2:6.
Hébreux 11-12
La Bible du Semeur
Foi et endurance
La foi des témoins de l’ancienne alliance
11 La foi est une façon de posséder[a] ce qu’on espère, c’est un moyen d’être sûr des réalités qu’on ne voit pas. 2 C’est parce qu’ils ont eu cette foi que les hommes des temps passés ont été approuvés par Dieu.
3 Par la foi, nous comprenons que l’univers a été harmonieusement organisé par la parole de Dieu, et qu’ainsi le monde visible tire son origine de l’invisible.
4 Par la foi, Abel a offert à Dieu un sacrifice meilleur que celui de Caïn. Grâce à elle, il a été reconnu comme juste par Dieu qui a témoigné lui-même qu’il approuvait ses dons, et grâce à elle Abel parle encore, bien que mort.
5 Par la foi, Hénok a été enlevé auprès de Dieu pour échapper à la mort et on ne le trouva plus, parce que Dieu l’avait enlevé. En effet, avant de nous parler de son enlèvement, l’Ecriture lui rend ce témoignage : il était agréable à Dieu[b]. 6 Or, sans la foi, il est impossible de lui être agréable. Car celui qui s’approche de Dieu doit croire qu’il existe et qu’il récompense ceux qui se tournent vers lui.
7 Par la foi, Noé a construit un bateau pour sauver sa famille : il avait pris au sérieux la révélation qu’il avait reçue au sujet d’événements qu’on ne voyait pas encore. En agissant ainsi, il a condamné le monde. Et Dieu lui a accordé d’être déclaré juste en raison de sa foi.
8 Par la foi, Abraham a obéi à l’appel de Dieu qui lui ordonnait de partir pour un pays qu’il devait recevoir plus tard en héritage. Il est parti sans savoir où il allait. 9 Par la foi, il a séjourné en étranger dans le pays qui lui avait été promis, vivant sous des tentes, de même qu’Isaac et Jacob qui sont héritiers avec lui de la même promesse. 10 Car il attendait la cité aux fondements inébranlables dont Dieu lui-même est l’architecte et le constructeur.
11 Par la foi, Sara, elle aussi, qui était stérile, a été rendue capable de devenir mère alors qu’elle en avait depuis longtemps passé l’âge. En effet, elle était convaincue que celui qui avait fait la promesse est fidèle. 12 C’est pourquoi aussi, d’un seul homme – plus encore : d’un homme déjà marqué par la mort – sont issus des descendants aussi nombreux que les étoiles du ciel et que les grains de sable qu’on ne saurait compter sur le rivage de la mer[c].
13 C’est dans la foi que tous ces gens sont morts sans avoir reçu ce qui leur avait été promis. Mais ils l’ont vu et salué de loin, et ils ont reconnu qu’ils étaient eux-mêmes étrangers et voyageurs sur la terre[d]. 14 Ceux qui parlent ainsi montrent clairement qu’ils recherchent une patrie. 15 En effet, s’ils avaient eu la nostalgie de celle qu’ils avaient quittée, ils auraient eu l’occasion d’y retourner. 16 En fait, c’est une meilleure patrie qu’ils désirent, c’est-à-dire la patrie céleste. Aussi Dieu n’a pas honte d’être appelé « leur Dieu », et il leur a préparé une cité.
17 Par la foi, Abraham a offert Isaac lorsque Dieu l’a mis à l’épreuve. Oui, il était en train d’offrir son fils unique, lui qui avait eu la promesse, 18 et à qui Dieu avait dit : C’est par Isaac que te sera suscitée une descendance[e]. 19 Dieu, estimait-il, est assez puissant pour ressusciter un mort. Et son fils lui a été rendu : c’est une préfiguration.
20 Par la foi aussi, Isaac a béni Jacob et Esaü, en vue de l’avenir. 21 Par la foi, Jacob a béni, peu avant sa mort, chacun des fils de Joseph et s’est prosterné pour adorer Dieu, en prenant appui sur l’extrémité de son bâton[f].
22 Par la foi, Joseph, à la fin de sa vie, a évoqué la sortie d’Egypte des descendants d’Israël, et a donné des instructions au sujet de ses ossements.
23 Par la foi, Moïse, après sa naissance, a été tenu caché pendant trois mois par ses parents, car en voyant combien cet enfant était beau, ils ne se sont pas laissés intimider par le décret du roi.
24 Par la foi, Moïse, devenu adulte, a refusé d’être reconnu comme le fils de la fille du pharaon[g]. 25 Il a choisi de prendre part aux souffrances du peuple de Dieu plutôt que de jouir – momentanément – d’une vie dans le péché. 26 Car, estimait-il, subir l’humiliation que Christ devait connaître constituait une richesse bien supérieure aux trésors de l’Egypte : il avait, en effet, les yeux fixés sur la récompense à venir.
27 Par la foi, il a quitté l’Egypte sans craindre la fureur du roi et il est resté ferme, en homme qui voit le Dieu invisible. 28 Par la foi, il a célébré la Pâque et a fait répandre du sang sur les linteaux des portes pour que l’ange exterminateur ne touche pas les fils aînés des Israélites.
29 Par la foi, les Israélites ont traversé la mer Rouge comme une terre sèche ; alors que les Egyptiens, qui ont essayé d’en faire autant, ont été engloutis.
30 Par la foi, les murailles de Jéricho se sont écroulées quand le peuple en eut fait le tour pendant sept jours.
31 Par la foi, Rahab la prostituée n’est pas morte avec ceux qui étaient désobéissants envers Dieu, parce qu’elle avait accueilli avec bienveillance les Israélites envoyés en éclaireurs.
32 Que dirai-je encore ? Le temps me manquerait pour parler en détail de Gédéon, de Baraq, de Samson, de Jephté, de David, de Samuel et des prophètes. 33 Grâce à la foi, ils ont remporté la victoire sur des royaumes, exercé la justice, obtenu la réalisation de promesses, fermé la gueule des lions. 34 Ils ont éteint des feux violents, ont échappé au tranchant de l’épée. Ils ont été remplis de force alors qu’ils étaient faibles. Ils se sont montrés vaillants dans les batailles, ils ont mis en fuite des armées ennemies ; 35 des femmes ont vu leurs morts ressusciter pour leur être rendus.
D’autres, en revanche, ont été torturés ; ils ont refusé d’être délivrés, afin d’obtenir ce qui est meilleur : la résurrection. 36 D’autres encore ont enduré les moqueries, le fouet, ainsi que les chaînes et la prison. 37 Certains ont été lapidés, d’autres ont été torturés[h], sciés en deux ou mis à mort par l’épée. D’autres ont mené une vie errante, vêtus de peaux de moutons ou de chèvres, dénués de tout, persécutés et maltraités, 38 eux dont le monde n’était pas digne. Ils ont erré dans les déserts et sur les montagnes, vivant dans les cavernes et les antres de la terre.
39 Dieu a approuvé tous ces gens à cause de leur foi, et pourtant, aucun d’eux n’a reçu ce qu’il leur avait promis. 40 C’est que Dieu avait prévu quelque chose de meilleur pour nous : ils ne devaient donc pas parvenir sans nous à la perfection.
Courir avec endurance
12 C’est pourquoi, nous aussi qui sommes entourés d’une si grande nuée de témoins[i], débarrassons-nous de tout fardeau, et du péché qui nous cerne si facilement de tous côtés, et courons avec endurance l’épreuve qui nous est proposée. 2 Gardons les yeux fixés sur Jésus, qui nous a ouvert le chemin de la foi[j] et qui la porte à la perfection. Parce qu’il avait en vue la joie qui lui était réservée[k], il a enduré la mort sur la croix, en méprisant la honte attachée à un tel supplice, et désormais il siège à la droite du trône de Dieu.
3 Pensez à celui qui a enduré de la part des hommes pécheurs une telle opposition contre lui, pour que vous ne vous laissiez pas abattre par le découragement. 4 Vous n’avez pas encore résisté jusqu’à la mort dans votre lutte contre le péché, 5 et vous avez oublié cette parole d’encouragement que Dieu vous adresse comme à des fils :
Mon fils, ne prends pas à la légère la correction du Seigneur
et ne te décourage pas lorsqu’il te reprend.
6 Car le Seigneur corrige celui qu’il aime :
il châtie tous ceux qu’il reconnaît pour ses fils[l] .
7 Supportez vos souffrances : elles servent à vous corriger. C’est en fils que Dieu vous traite. Quel est le fils que son père ne corrige pas ? 8 Si vous êtes dispensés de la correction qui est le lot de tous les fils, alors vous êtes des enfants illégitimes, et non des fils.
9 D’ailleurs, nous avions notre père terrestre pour nous corriger, et nous le respections. N’allons-nous pas, à plus forte raison, nous soumettre à notre Père céleste pour avoir la vie ? 10 Notre père nous corrigeait pour un temps limité, selon ses idées, mais Dieu, c’est pour notre bien qu’il nous corrige, afin de nous faire participer à sa sainteté.
11 Certes, sur le moment, une correction ne semble pas être un sujet de joie mais plutôt une cause de tristesse. Mais par la suite, elle a pour fruit, chez ceux qui ont ainsi été formés, une vie juste, vécue dans la paix.
12 C’est pourquoi : Relevez vos mains qui faiblissent et raffermissez vos genoux qui fléchissent[m]. 13 Faites-vous des pistes droites pour votre course[n], afin que le pied qui boite ne se démette pas complètement, mais qu’il guérisse plutôt.
Recommandations diverses
Vivre une vie sainte
14 Faites tous vos efforts pour être en paix avec tout le monde et cultivez la sainteté sans laquelle nul ne verra le Seigneur. 15 Veillez à ce que personne ne passe à côté de la grâce de Dieu, qu’aucune racine d’amertume ne pousse et ne cause du trouble en empoisonnant plusieurs d’entre vous[o].
16 Qu’il n’y ait personne qui vive dans l’immoralité ou qui méprise les choses saintes, comme Esaü qui, pour un simple repas, a vendu son droit d’aînesse. 17 Vous savez que plus tard, lorsqu’il a voulu recevoir en héritage la bénédiction de son père, il a été rejeté, car il n’a trouvé aucun moyen de revenir en arrière[p], bien qu’il l’ait cherché en pleurant.
Le royaume inébranlable
18 Car vous ne vous êtes pas approchés, comme les Israélites au désert, d’une réalité que l’on pourrait toucher : un feu ardent, l’obscurité, des ténèbres et un ouragan. 19 Vous n’avez pas entendu de sonneries de trompettes, ni l’éclat d’une voix telle que ceux qui l’ont entendue ont demandé qu’elle ne s’adresse plus à eux. 20 En effet, ils ne pouvaient supporter l’ordre qui leur avait été donné : Quiconque touchera la montagne – même si c’est un animal – sera tué à coups de pierres[q]. 21 Le spectacle était si terrifiant que Moïse s’est écrié : Je suis épouvanté[r] et tout tremblant.
22 Non, vous, au contraire, vous vous êtes approchés de la montagne de Sion, de la cité du Dieu vivant, de la Jérusalem céleste et de milliers d’anges en fête. 23 Vous vous êtes approchés de l’assemblée des premiers-nés de Dieu dont les noms sont inscrits dans les cieux. Vous vous êtes approchés de Dieu, le Juge de tous les hommes, et des esprits des justes qui sont parvenus à la perfection. 24 Vous vous êtes approchés de Jésus, le médiateur d’une alliance nouvelle, et de son sang répandu qui parle mieux encore que celui d’Abel[s].
25 Prenez donc garde : ne refusez pas d’écouter celui qui vous parle. Les Israélites qui ont refusé d’écouter celui qui les avertissait sur la terre, n’ont pas échappé au châtiment. A combien plus forte raison en sera-t-il de même pour nous, si nous nous détournons de celui qui nous parle du haut des cieux.
26 Celui dont la voix a fait alors trembler la terre fait maintenant cette promesse : Une fois encore j’ébranlerai, non seulement la terre, mais aussi le ciel[t]. 27 Ces mots : une fois encore signifient que tout ce qui peut être ébranlé, c’est-à-dire ce qui appartient à l’ordre ancien de la création, disparaîtra, pour que subsistent seules les réalités inébranlables. 28 Le royaume que nous recevons est inébranlable : soyons donc reconnaissants et servons Dieu d’une manière qui lui soit agréable, avec crainte et profond respect, 29 car notre Dieu est un feu qui consume[u].
Notas al pie
- 11.1 Autre traduction : l’assurance de posséder.
- 11.5 Gn 5.24 cité selon l’ancienne version grecque.
- 11.12 Gn 15.15.
- 11.13 Gn 23.4.
- 11.18 Gn 21.12.
- 11.21 Gn 47.31 cité selon l’ancienne version grecque.
- 11.24 Voir Ex 2.10.
- 11.37 Les mots d’autres ont été torturés sont absents dans plusieurs manuscrits.
- 12.1 Il s’agit de tous ceux qui ont témoigné de leur foi.
- 12.2 Voir 2.10.
- 12.2 Autre traduction : en renonçant à la joie qui lui revenait.
- 12.6 Pr 3.11-12 cité selon l’ancienne version grecque.
- 12.12 Es 35.3.
- 12.13 Pr 4.26.
- 12.15 Voir Dt 29.17.
- 12.17 Voir Gn 27.30-40. Autre traduction : d’amener son père à revenir sur ce qu’il avait fait.
- 12.20 Ex 19.12-13.
- 12.21 Dt 9.19.
- 12.24 Abel est mort, victime de la méchanceté de son frère. Son sang criait vengeance (Gn 4.10). Jésus aussi est mort par suite de la méchanceté de ses « frères », mais son sang couvre les péchés de ceux qui croient en lui.
- 12.26 Ag 2.6 cité selon l’ancienne version grecque.
- 12.29 Dt 4.24.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.