Hebrews 12:28-13:8
New Revised Standard Version Catholic Edition
28 Therefore, since we are receiving a kingdom that cannot be shaken, let us give thanks, by which we offer to God an acceptable worship with reverence and awe; 29 for indeed our God is a consuming fire.
Service Well-Pleasing to God
13 Let mutual love continue. 2 Do not neglect to show hospitality to strangers, for by doing that some have entertained angels without knowing it. 3 Remember those who are in prison, as though you were in prison with them; those who are being tortured, as though you yourselves were being tortured.[a] 4 Let marriage be held in honor by all, and let the marriage bed be kept undefiled; for God will judge fornicators and adulterers. 5 Keep your lives free from the love of money, and be content with what you have; for he has said, “I will never leave you or forsake you.” 6 So we can say with confidence,
“The Lord is my helper;
I will not be afraid.
What can anyone do to me?”
7 Remember your leaders, those who spoke the word of God to you; consider the outcome of their way of life, and imitate their faith. 8 Jesus Christ is the same yesterday and today and forever.
Footnotes
- Hebrews 13:3 Gk were in the body
Ebrei 12:28-13:8
Nuova Riveduta 2006
28 Perciò, ricevendo un regno che non può essere scosso, siamo riconoscenti e offriamo[a] a Dio un culto gradito, con riverenza e timore! 29 Perché il nostro Dio è anche un fuoco consumante.[b]
Esortazioni varie; saluti
13 (A)L’amore fraterno rimanga tra di voi. 2 Non dimenticate l’ospitalità; perché alcuni, praticandola, senza saperlo hanno ospitato angeli.
3 Ricordatevi dei carcerati, come se foste in carcere con loro; e di quelli che sono maltrattati, come se anche voi lo foste![c]
4 Il matrimonio sia tenuto in onore da tutti e il letto coniugale non sia macchiato da infedeltà[d]; poiché Dio giudicherà i fornicatori e gli adùlteri.
5 La vostra condotta non sia dominata dall’amore del denaro; siate contenti delle cose che avete, perché Dio stesso ha detto:
«Io non ti lascerò e non ti abbandonerò»[e].
6 Così noi possiamo dire con piena fiducia:
«Il Signore è il mio aiuto; non temerò. Che cosa potrà farmi l’uomo?»[f]
7 (B)Ricordatevi dei vostri conduttori, i quali vi hanno annunciato la parola di Dio, e, considerando quale sia stata la fine della loro vita, imitate la loro fede.
8 Gesù Cristo è lo stesso ieri, oggi e in eterno.
Footnotes
- Ebrei 12:28 Siamo riconoscenti e offriamo, altri traducono: riteniamo la grazia mediante la quale offriamo…
- Ebrei 12:29 +De 4:24.
- Ebrei 13:3 Come se anche voi lo foste, lett. come essendo anche voi nel corpo.
- Ebrei 13:4 Non sia macchiato da infedeltà, lett. sia incontaminato.
- Ebrei 13:5 +Gs 1:5.
- Ebrei 13:6 +Sl 118:6.
Hebräer 12:28-13:8
Schlachter 2000
28 Darum, weil wir ein unerschütterliches Reich empfangen, lasst uns die Gnade festhalten, durch die wir Gott auf wohlgefällige Weise dienen können mit Scheu und Ehrfurcht!
29 Denn unser Gott ist ein verzehrendes Feuer.
Verschiedene Weisungen und Ermahnungen zum Wandel der Gläubigen
13 Bleibt fest in der brüderlichen Liebe!
2 Vernachlässigt nicht die Gastfreundschaft; denn durch sie haben etliche ohne ihr Wissen Engel beherbergt.
3 Gedenkt an die Gefangenen, als wärt ihr Mitgefangene, und derer, die misshandelt werden, als solche, die selbst auch noch im Leib leben.
4 Die Ehe[a] soll von allen in Ehren gehalten werden und das Ehebett unbefleckt; die Unzüchtigen und Ehebrecher aber wird Gott richten!
5 Euer Lebenswandel sei frei von Geldliebe! Begnügt euch mit dem, was vorhanden ist; denn er selbst hat gesagt: »Ich will dich nicht aufgeben und dich niemals verlassen!«[b]
6 So können wir nun zuversichtlich sagen: »Der Herr ist mein Helfer, und deshalb fürchte ich mich nicht vor dem, was ein Mensch mir antun könnte.«[c]
7 Gedenkt an eure Führer, die euch das Wort Gottes gesagt haben; schaut das Ende ihres Wandels an und ahmt ihren Glauben nach!
8 Jesus Christus ist derselbe gestern und heute und auch in Ewigkeit!
Zsidókhoz 12:28-13:8
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
28 Mi pedig olyan királyságot kapunk, amelyet semmi sem rendíthet meg. Ezért hát legyünk hálásak Istennek, és szolgáljuk olyan módon, ahogy neki tetszik: tisztelettel és félelemmel! 29 Mert a mi Istenünk olyan, mint a mindent megemésztő tűz!
Biztatások és tanácsok
13 A testvéri szeretet maradjon meg bennetek és közöttetek! 2 A vendégszeretetről se feledkezzetek el! Voltak, akik angyalokat vendégeltek meg anélkül, hogy észrevették volna.
3 Gondoljatok azokra, akik börtönben raboskodnak, mintha ti is a fogolytársaik lennétek! Ne felejtsétek el azokat, akik szenvednek, hiszen ti is testben éltek!
4 Mindenki tisztelje és becsülje a házasságot! A férj és feleség közötti szexuális kapcsolatot tartsátok tisztán, mert Isten elítéli a szexuális bűnben élőket és a házasságtörőket! 5 Tartsátok távol magatoktól a pénz utáni vágyakozást, és elégedjetek meg azzal, amitek van! Mert Isten azt mondta:
„Sohasem hagylak cserben,
sem nem hagylak magadra.”[a]
6 Ezért bizalommal mondhatjuk:
„Az Örökkévaló megsegít engem, nem félek.
Ember mit árthat nekem?”[b]
7 Ne feledkezzetek meg a vezetőitekről, mert ők tanítottak benneteket Isten szavára. Figyeljétek meg, hogyan élnek és halnak meg, és kövessétek a hitüket!
8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!
Footnotes
- Zsidókhoz 13:5 Idézet: 5Móz 31:6.
- Zsidókhoz 13:6 Idézet: Zsolt 118:6.
Hébreux 12:28-13:8
La Bible du Semeur
28 Le royaume que nous recevons est inébranlable : soyons donc reconnaissants et servons Dieu d’une manière qui lui soit agréable, avec crainte et profond respect, 29 car notre Dieu est un feu qui consume[a].
Autres recommandations
13 Que votre amour fraternel demeure vivant. 2 Ne négligez pas de pratiquer l’hospitalité[b]. Car certains, en l’exerçant, ont accueilli des anges sans le savoir.
3 Ayez le souci de ceux qui sont en prison, comme si vous étiez en prison avec eux, et de ceux qui sont maltraités, puisque vous aussi vous partagez leur condition terrestre.
4 Que chacun respecte le mariage et que les époux restent fidèles l’un à l’autre, car Dieu jugera les débauchés et les adultères.
5 Que votre conduite ne soit pas guidée par l’amour de l’argent. Contentez-vous de ce que vous avez présentement. Car Dieu lui-même a dit : Je ne te laisserai pas : non, je ne t’abandonnerai jamais[c]. 6 Aussi pouvons-nous dire avec assurance :
Le Seigneur vient à mon secours, |je n’aurai pas de crainte,
que me feraient les hommes[d] ?
7 Souvenez-vous de vos anciens conducteurs qui vous ont annoncé la Parole de Dieu. Considérez l’aboutissement de toute leur vie[e] et imitez leur foi.
8 Jésus-Christ est le même hier, aujourd’hui et pour toujours.
John 11:1-45
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Death of Lazarus
11 Now a certain man was ill, Lazarus of Bethany, the village of Mary and her sister Martha. 2 Mary was the one who anointed the Lord with perfume and wiped his feet with her hair; her brother Lazarus was ill. 3 So the sisters sent a message to Jesus,[a] “Lord, he whom you love is ill.” 4 But when Jesus heard it, he said, “This illness does not lead to death; rather it is for God’s glory, so that the Son of God may be glorified through it.” 5 Accordingly, though Jesus loved Martha and her sister and Lazarus, 6 after having heard that Lazarus[b] was ill, he stayed two days longer in the place where he was.
7 Then after this he said to the disciples, “Let us go to Judea again.” 8 The disciples said to him, “Rabbi, the Jews were just now trying to stone you, and are you going there again?” 9 Jesus answered, “Are there not twelve hours of daylight? Those who walk during the day do not stumble, because they see the light of this world. 10 But those who walk at night stumble, because the light is not in them.” 11 After saying this, he told them, “Our friend Lazarus has fallen asleep, but I am going there to awaken him.” 12 The disciples said to him, “Lord, if he has fallen asleep, he will be all right.” 13 Jesus, however, had been speaking about his death, but they thought that he was referring merely to sleep. 14 Then Jesus told them plainly, “Lazarus is dead. 15 For your sake I am glad I was not there, so that you may believe. But let us go to him.” 16 Thomas, who was called the Twin,[c] said to his fellow disciples, “Let us also go, that we may die with him.”
Jesus the Resurrection and the Life
17 When Jesus arrived, he found that Lazarus[d] had already been in the tomb four days. 18 Now Bethany was near Jerusalem, some two miles[e] away, 19 and many of the Jews had come to Martha and Mary to console them about their brother. 20 When Martha heard that Jesus was coming, she went and met him, while Mary stayed at home. 21 Martha said to Jesus, “Lord, if you had been here, my brother would not have died. 22 But even now I know that God will give you whatever you ask of him.” 23 Jesus said to her, “Your brother will rise again.” 24 Martha said to him, “I know that he will rise again in the resurrection on the last day.” 25 Jesus said to her, “I am the resurrection and the life.[f] Those who believe in me, even though they die, will live, 26 and everyone who lives and believes in me will never die. Do you believe this?” 27 She said to him, “Yes, Lord, I believe that you are the Messiah,[g] the Son of God, the one coming into the world.”
Jesus Weeps
28 When she had said this, she went back and called her sister Mary, and told her privately, “The Teacher is here and is calling for you.” 29 And when she heard it, she got up quickly and went to him. 30 Now Jesus had not yet come to the village, but was still at the place where Martha had met him. 31 The Jews who were with her in the house, consoling her, saw Mary get up quickly and go out. They followed her because they thought that she was going to the tomb to weep there. 32 When Mary came where Jesus was and saw him, she knelt at his feet and said to him, “Lord, if you had been here, my brother would not have died.” 33 When Jesus saw her weeping, and the Jews who came with her also weeping, he was greatly disturbed in spirit and deeply moved. 34 He said, “Where have you laid him?” They said to him, “Lord, come and see.” 35 Jesus began to weep. 36 So the Jews said, “See how he loved him!” 37 But some of them said, “Could not he who opened the eyes of the blind man have kept this man from dying?”
Jesus Raises Lazarus to Life
38 Then Jesus, again greatly disturbed, came to the tomb. It was a cave, and a stone was lying against it. 39 Jesus said, “Take away the stone.” Martha, the sister of the dead man, said to him, “Lord, already there is a stench because he has been dead four days.” 40 Jesus said to her, “Did I not tell you that if you believed, you would see the glory of God?” 41 So they took away the stone. And Jesus looked upward and said, “Father, I thank you for having heard me. 42 I knew that you always hear me, but I have said this for the sake of the crowd standing here, so that they may believe that you sent me.” 43 When he had said this, he cried with a loud voice, “Lazarus, come out!” 44 The dead man came out, his hands and feet bound with strips of cloth, and his face wrapped in a cloth. Jesus said to them, “Unbind him, and let him go.”
The Plot to Kill Jesus
45 Many of the Jews therefore, who had come with Mary and had seen what Jesus did, believed in him.
Read full chapterFootnotes
- John 11:3 Gk him
- John 11:6 Gk he
- John 11:16 Gk Didymus
- John 11:17 Gk he
- John 11:18 Gk fifteen stadia
- John 11:25 Other ancient authorities lack and the life
- John 11:27 Or the Christ
Giovanni 11:1-45
Nuova Riveduta 2006
Gesù risuscita Lazzaro di Betania
11 (A)C’era un ammalato, un certo Lazzaro di Betania, del villaggio di Maria e di Marta, sua sorella. 2 Maria era quella che unse il Signore di olio profumato e gli asciugò i piedi con i suoi capelli; Lazzaro, suo fratello, era malato. 3 Le sorelle dunque mandarono a dire a Gesù: «Signore, ecco, colui che tu ami è malato». 4 Gesù, udito ciò, disse: «Questa malattia non è per la morte, ma è per la gloria di Dio, affinché per mezzo di essa il Figlio di Dio sia glorificato».
5 Or Gesù amava Marta e sua sorella e Lazzaro; 6 come ebbe udito che egli era malato, si trattenne ancora due giorni nel luogo dove si trovava[a]. 7 Poi disse ai discepoli: «Torniamo in Giudea!» 8 I discepoli gli dissero: «Rabbì, proprio adesso i Giudei cercavano di lapidarti, e tu vuoi tornare là?» 9 Gesù rispose: «Non vi sono dodici ore nel giorno? Se uno cammina di giorno, non inciampa, perché vede la luce di questo mondo; 10 ma se uno cammina di notte, inciampa, perché la luce non è in lui». 11 Così parlò; poi disse loro: «Il nostro amico Lazzaro si è addormentato, ma vado a svegliarlo». 12 Perciò i discepoli gli dissero[b]: «Signore, se egli dorme sarà salvo». 13 Or Gesù aveva parlato della morte di lui, ma essi pensarono che avesse parlato del dormire del sonno. 14 Allora Gesù disse loro apertamente: «Lazzaro è morto, 15 e per voi mi rallegro di non essere stato là, affinché crediate; ma ora, andiamo da lui!» 16 Allora Tommaso, detto Didimo, disse ai condiscepoli: «Andiamo anche noi, per morire con lui!»
17 Gesù dunque, arrivato, trovò che Lazzaro era già da quattro giorni nel sepolcro. 18 Or Betania distava da Gerusalemme circa quindici stadi[c], 19 e molti Giudei erano andati da Marta e Maria per consolarle del [loro] fratello.
20 Come Marta ebbe udito che Gesù veniva, gli andò incontro; ma Maria stava seduta in casa. 21 Marta dunque disse a Gesù: «Signore, se tu fossi stato qui, mio fratello non sarebbe morto; 22 {ma} anche adesso so che tutto quello che chiederai a Dio, Dio te lo darà». 23 Gesù le disse: «Tuo fratello risusciterà». 24 Marta gli disse: «Lo so che risusciterà, nella risurrezione, nell’ultimo giorno». 25 Gesù le disse: «Io sono la risurrezione e la vita; chi crede in me, anche se muore, vivrà, 26 e chiunque vive e crede in me, non morirà mai. Credi tu questo?» 27 Ella gli disse: «Sì, Signore, io credo che tu sei il Cristo, il Figlio di Dio che doveva venire nel mondo».
28 Detto questo, se ne andò e chiamò di nascosto Maria, sua sorella, dicendole: «Il Maestro è qui, e ti chiama». 29 Ed ella, udito questo, si alzò in fretta e andò da lui. 30 Or Gesù non era ancora entrato nel villaggio, ma era sempre[d] nel luogo dove Marta lo aveva incontrato. 31 Perciò i Giudei che erano in casa con lei e la consolavano, vedendo che Maria si era alzata in fretta ed era uscita, la seguirono, supponendo che si recasse al sepolcro a piangere[e].
32 Appena Maria fu giunta dov’era Gesù e lo ebbe visto, gli si gettò ai piedi dicendogli: «Signore, se tu fossi stato qui, mio fratello non sarebbe morto». 33 Quando Gesù la vide piangere, e vide piangere anche i Giudei che erano venuti con lei, fremette nello spirito, si turbò e disse: 34 «Dove lo avete deposto?» Essi gli dissero: «Signore, vieni a vedere!»
35 Gesù pianse.
36 Perciò i Giudei dicevano: «Guarda come lo amava!» 37 Ma alcuni di loro dicevano: «Non poteva, lui che ha aperto gli occhi al cieco, far sì che questi non morisse?»
38 Gesù dunque, fremendo di nuovo in se stesso, andò al sepolcro. Era una grotta, e una pietra era posta all’apertura. 39 Gesù disse: «Togliete la pietra!» Marta, la sorella del morto, gli disse: «Signore, egli puzza già, perché siamo al quarto giorno». 40 Gesù le disse: «Non ti ho detto che se credi, vedrai la gloria di Dio?» 41 Tolsero dunque la pietra [dal luogo dove giaceva il morto]. Gesù, alzati gli occhi al cielo, disse: «Padre, ti ringrazio perché mi hai esaudito. 42 Io sapevo bene che tu mi esaudisci sempre; ma ho detto questo a motivo della folla che mi circonda, affinché credano che tu mi hai mandato». 43 Detto questo, gridò ad alta voce: «Lazzaro, vieni fuori!» 44 Il morto uscì, con i piedi e le mani avvolti da fasce, e il viso coperto da un sudario. Gesù disse loro: «Scioglietelo e lasciatelo andare».
45 Perciò molti dei Giudei che erano venuti da Maria, e che avevano visto ciò che egli[f] aveva fatto, credettero in lui.
Read full chapterFootnotes
- Giovanni 11:6 Nel luogo dove si trovava, di là dal Giordano, in Perea; cfr. Gv 10:40; per giungere a Betania occorrevano nove o dieci ore di cammino.
- Giovanni 11:12 TR e M Perciò i suoi discepoli dissero:…
- Giovanni 11:18 Quindici stadi, circa tre chilometri.
- Giovanni 11:30 TR e M omettono sempre.
- Giovanni 11:31 TR e M la seguirono dicendo: «Se ne va al sepolcro a piangere».
- Giovanni 11:45 TR e M Gesù.
Johannes 11:1-45
Schlachter 2000
Die Auferweckung des Lazarus
11 Es war aber einer krank, Lazarus von Bethanien aus dem Dorf der Maria und ihrer Schwester Martha,
2 nämlich der Maria, die den Herrn gesalbt und seine Füße mit ihren Haaren getrocknet hat; deren Bruder Lazarus war krank.
3 Da sandten die Schwestern zu ihm und ließen ihm sagen: Herr, siehe, der, den du lieb hast, ist krank!
4 Als Jesus es hörte, sprach er: Diese Krankheit ist nicht zum Tode, sondern zur Verherrlichung Gottes, damit der Sohn Gottes dadurch verherrlicht wird!
5 Jesus aber liebte Martha und ihre Schwester und Lazarus.
6 Als er nun hörte, dass jener krank sei, blieb er noch zwei Tage an dem Ort, wo er war.
7 Dann erst sagte er zu den Jüngern: Lasst uns wieder nach Judäa ziehen!
8 Die Jünger antworteten ihm: Rabbi, eben noch wollten dich die Juden steinigen, und du begibst dich wieder dorthin?
9 Jesus erwiderte: Hat der Tag nicht zwölf Stunden? Wenn jemand bei Tag wandelt, so stößt er nicht an, denn er sieht das Licht dieser Welt.
10 Wenn aber jemand bei Nacht wandelt, so stößt er an, weil das Licht nicht in ihm ist.
11 Dies sprach er, und danach sagte er zu ihnen: Unser Freund Lazarus ist eingeschlafen[a]; aber ich gehe hin, um ihn aufzuwecken.
12 Da sprachen seine Jünger: Herr, wenn er eingeschlafen ist, so wird er gesund werden!
13 Jesus aber hatte von seinem Tod geredet; sie dagegen meinten, er rede vom natürlichen Schlaf.
14 Daraufhin nun sagte es ihnen Jesus frei heraus: Lazarus ist gestorben;
15 und ich bin froh um euretwillen, dass ich nicht dort gewesen bin, damit ihr glaubt. Doch lasst uns zu ihm gehen!
16 Da sprach Thomas, der Zwilling genannt wird, zu den Mitjüngern: Lasst uns auch hingehen, damit wir mit ihm sterben!
17 Als nun Jesus hinkam, fand er ihn schon vier Tage im Grab liegend.
18 Bethanien aber war nahe bei Jerusalem, ungefähr 15 Stadien[b] weit entfernt;
19 und viele von den Juden waren zu denen um Martha und Maria hinzugekommen, um sie wegen ihres Bruders zu trösten.
20 Als Martha nun hörte, dass Jesus komme, lief sie ihm entgegen; Maria aber blieb im Haus sitzen.
21 Da sprach Martha zu Jesus: Herr, wenn du hier gewesen wärst, mein Bruder wäre nicht gestorben!
22 Doch auch jetzt weiß ich: Was immer du von Gott erbitten wirst, das wird Gott dir geben.
23 Jesus spricht zu ihr: Dein Bruder wird auferstehen!
24 Martha spricht zu ihm: Ich weiß, dass er auferstehen wird in der Auferstehung am letzten Tag.
25 Jesus spricht zu ihr: Ich bin die Auferstehung und das Leben. Wer an mich glaubt, wird leben, auch wenn er stirbt;
26 und jeder, der lebt und an mich glaubt, wird in Ewigkeit nicht sterben. Glaubst du das?
27 Sie spricht zu ihm: Ja, Herr! Ich glaube, dass du der Christus bist, der Sohn Gottes, der in die Welt kommen soll.
28 Und als sie das gesagt hatte, ging sie fort und rief heimlich ihre Schwester Maria und sprach: Der Meister ist da und ruft dich!
29 Als diese es hörte, stand sie schnell auf und begab sich zu ihm.
30 Jesus war aber noch nicht in das Dorf gekommen, sondern befand sich an dem Ort, wo Martha ihm begegnet war.
31 Als nun die Juden, die bei ihr im Haus waren und sie trösteten, sahen, dass Maria so schnell aufstand und hinausging, folgten sie ihr nach und sprachen: Sie geht zum Grab, um dort zu weinen.
32 Als aber Maria dorthin kam, wo Jesus war, und ihn sah, fiel sie zu seinen Füßen nieder und sprach zu ihm: Herr, wenn du hier gewesen wärst, mein Bruder wäre nicht gestorben!
33 Als nun Jesus sah, wie sie weinte, und wie die Juden, die mit ihr gekommen waren, weinten, seufzte er im Geist und wurde bewegt
34 und sprach: Wo habt ihr ihn hingelegt? Sie sprechen zu ihm: Herr, komm und sieh!
35 Jesus weinte.
36 Da sagten die Juden: Seht, wie hatte er ihn so lieb!
37 Etliche von ihnen aber sprachen: Konnte der, welcher dem Blinden die Augen geöffnet hat, nicht dafür sorgen, dass auch dieser nicht gestorben wäre?
38 Jesus nun, indem er wieder bei sich selbst seufzte, kam zum Grab. Es war aber eine Höhle, und ein Stein lag darauf.
39 Jesus spricht: Hebt den Stein weg! Martha, die Schwester des Verstorbenen, spricht zu ihm: Herr, er riecht schon, denn er ist schon vier Tage hier!
40 Jesus spricht zu ihr: Habe ich dir nicht gesagt: Wenn du glaubst, wirst du die Herrlichkeit Gottes sehen?
41 Da hoben sie den Stein weg, wo der Verstorbene lag. Jesus aber hob die Augen empor und sprach: Vater, ich danke dir, dass du mich erhört hast.
42 Ich aber weiß, dass du mich allezeit erhörst; doch um der umstehenden Menge willen habe ich es gesagt, damit sie glauben, dass du mich gesandt hast.
43 Und als er dies gesagt hatte, rief er mit lauter Stimme: Lazarus, komm heraus!
44 Und der Verstorbene kam heraus, an Händen und Füßen mit Grabtüchern umwickelt und sein Angesicht mit einem Schweißtuch umhüllt. Jesus spricht zu ihnen: Bindet ihn los und lasst ihn gehen!
45 Viele nun von den Juden, die zu Maria gekommen waren und sahen, was Jesus getan hatte, glaubten an ihn.
Read full chapter
János 11:1-45
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Lázár halála
11 Betániában lakott egy Lázár nevű férfi, két testvérével, Mártával és Máriával. Lázár egyszer megbetegedett. 2 (Mária volt az, aki illatos olajjal kente meg és a hajával törölte meg az Úr lábát.) 3 Lázár nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, a barátod, akit szeretsz, beteg.”
4 Amikor Jézusnak átadták az üzenetet, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségét szolgálja. Ezáltal az Isten Fia fog dicsőséget kapni.” 5 Jézus valóban szerette Mártát, Máriát, és Lázárt. 6 Amikor azonban Jézusnak megmondták, hogy Lázár beteg, még két napig ugyanazon a helyen maradt. 7 Azután ezt mondta a tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába!”
8 Azok ezt válaszolták: „Mester, hiszen csak nemrég történt, hogy meg akartak kövezni a vallási vezetők, és újra oda akarsz menni?”
9 Jézus így válaszolt: „Ugye, tizenkét óráig tart a nappal? Aki nappal jár, az nem botlik meg, mert világos van. 10 De aki éjjel jár, az megbotlik, mert nincs, ami világítson neki.”
11 Azután ezt mondta: „A barátunk, Lázár elaludt, de én odamegyek és felébresztem.”
12 A tanítványok ezt válaszolták: „Uram, ha alszik, akkor biztosan meggyógyul majd.”
13 Jézus Lázár haláláról beszélt, de a tanítványok úgy értették, hogy Lázár csak alszik. 14 Jézus ezért nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, 15 de örülök, hogy nem voltam ott, mert számotokra így hasznosabb — hogy higgyetek bennem. Most azonban menjünk el hozzá!”
16 Ekkor Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk, és haljunk meg Jézussal együtt mi is!”
Jézus Betániában
17 Amikor Jézus megérkezett Betániába, megtudta, hogy Lázárt már négy nappal korábban egy sziklasírba temették. 18 Mivel Betánia csak három kilométerre volt Jeruzsálemtől, 19 a júdeabeliek közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük halála miatt.
20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. 21 Amikor Márta Jézushoz ért, ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! 22 De most is biztos vagyok benne, hogy bármit kérsz Istentől, megadja neked.”
23 Jézus ezt felelte: „Fel fog támadni a testvéred.”
24 „Igen, tudom, hogy a feltámadás idején, az utolsó napon ő is fel fog támadni” — válaszolta Márta.
25 Jézus akkor ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt. 26 Aki pedig él és hisz bennem, az soha nem hal meg. Hiszed-e ezt?”
27 Márta így felelt: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie erre a világra.”
28 Miután ezt mondta, Márta hazament. Félrehívta a nővérét, Máriát, és szólt neki: „Itt van a Mester, és téged hív!” 29 Erre Mária felugrott, és Jézushoz sietett, 30 aki még mindig ugyanott volt, ahol Mártával találkozott, a falu szélén. 31 A gyászolók, akik Máriához jöttek, hogy vigasztalják, látták, hogy Mária gyorsan felkel, és elindul. Azt hitték, hogy Lázár sírjához megy, hogy ott sírjon, ezért ők is utána mentek. 32 Amikor Mária Jézushoz ért, a lábához borult, és ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!”
33 Mária és a kísérői is sírtak. Amikor Jézus ezt látta, szelleme nyugtalan lett, és mélyen megindulva 34 ezt kérdezte: „Hová temettétek Lázárt?”
„Uram, gyere, és nézd meg!” — felelték.
35 Ekkor Jézus is sírva fakadt.
36 Az emberek azt mondták: „Nézzétek, mennyire szerette Lázárt!”
37 Mások pedig ezt mondták: „Ha meg tudta gyógyítani a vakot, miért nem mentette meg Lázárt a haláltól?”
Jézus feltámasztja Lázárt
38 Jézus még mindig nagyon felindult volt, amikor odament a sírhoz, amely egy sziklába vájt üreg volt, a bejáratát pedig egy nagy kő zárta el. 39 „Hengerítsétek el a követ!” — mondta Jézus.
Márta, a halott Lázár nővére felkiáltott: „De Uram, már biztosan rossz szaga van, hiszen négy napja, hogy meghalt!”
40 Jézus így válaszolt: „Nem megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?!”
41 Ekkor elhengerítették a követ, Jézus, pedig felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál! 42 Tudom, hogy te mindig meghallgatsz, de azok kedvéért mondom ezt, akik itt állnak. Azt akarom, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” 43 Ezután hangosan felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!” 44 Ekkor Lázár, aki eddig halott volt, kijött a sziklába vágott sírkamrából. Keze és lába vászonlepedőkkel volt körültekerve, arcát pedig kendő takarta.
„Szabadítsátok ki a vásznakból, hadd menjen!” — mondta Jézus.
A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik(A)
45 Ennek hatására sokan hittek benne azok közül a júdeabeliek közül, akik Máriát a sírhoz kísérték, és látták, amit Jézus tett.
Read full chapter
Jean 11:1-45
La Bible du Semeur
La mort d’un ami de Jésus
11 Dans le village de Béthanie vivaient deux sœurs, Marthe et Marie, ainsi que leur frère Lazare.
2 Marie était cette femme qui, après avoir répandu une huile parfumée sur les pieds du Seigneur, les lui avait essuyés avec ses cheveux[a]. Lazare, son frère, tomba malade. 3 Les deux sœurs envoyèrent donc quelqu’un à Jésus pour lui faire dire : Seigneur, ton ami est malade.
4 Quand Jésus apprit la nouvelle, il dit : Cette maladie n’aboutira pas à la mort, elle servira à glorifier Dieu ; elle sera une occasion pour faire apparaître la gloire du Fils de Dieu.
5 Or Jésus était très attaché à Marthe, à sa sœur et à Lazare. 6 Après avoir appris qu’il était malade, il resta encore deux jours à l’endroit où il se trouvait. 7 Puis il dit à ses disciples : Retournons en Judée.
8 – Maître, lui dirent-ils, il n’y a pas si longtemps, ceux de la Judée voulaient te lapider, et maintenant tu veux retourner là-bas ?
9 – N’y a-t-il pas douze heures dans une journée ? répondit Jésus. Si l’on marche pendant qu’il fait jour, on ne bute pas contre les obstacles, parce qu’on voit clair. 10 Mais si l’on marche de nuit, on trébuche parce qu’il n’y a pas de lumière.
11 Après avoir dit cela, il ajouta : Notre ami Lazare s’est endormi ; je vais aller le réveiller.
12 Sur quoi les disciples lui dirent : Seigneur, s’il dort, il est en voie de guérison.
13 En fait, Jésus voulait dire que Lazare était mort, mais les disciples avaient compris qu’il parlait du sommeil ordinaire. 14 Alors il leur dit clairement : Lazare est mort, 15 et je suis heureux, à cause de vous, de n’avoir pas été là-bas à ce moment-là. Car cela contribuera à votre foi. Mais maintenant, allons auprès de lui.
16 Thomas, surnommé le Jumeau, dit alors aux autres disciples : Allons-y, nous aussi, pour mourir avec lui.
17 A son arrivée, Jésus apprit qu’on avait enseveli Lazare depuis quatre jours déjà. 18 Béthanie était à moins de trois kilomètres de Jérusalem, 19 aussi beaucoup de gens étaient-ils venus chez Marthe et Marie pour leur présenter leurs condoléances à l’occasion de la mort de leur frère.
La résurrection et la vie
20 Quand Marthe apprit que Jésus approchait du village, elle alla à sa rencontre. Marie, elle, resta à la maison.
21 Marthe dit à Jésus : Seigneur, si tu avais été ici, mon frère ne serait pas mort. 22 Mais je sais que maintenant encore, tout ce que tu demanderas à Dieu, il te l’accordera.
23 – Ton frère ressuscitera, lui dit Jésus.
24 – Je sais bien, répondit Marthe, qu’il reviendra à la vie au dernier jour, lors de la résurrection.
25 – Moi, je suis la résurrection et la vie, lui dit Jésus. Celui qui place toute sa confiance en moi vivra, même s’il meurt. 26 Et quiconque vit et croit en moi ne mourra jamais. Crois-tu cela ?
27 – Oui, Seigneur, lui répondit-elle, je crois que tu es le Messie, le Fils de Dieu, celui qui devait venir dans le monde.
28 Là-dessus, elle partit appeler sa sœur Marie, et, l’ayant prise à part, elle lui dit : Le Maître est là, et il te demande.
29 A cette nouvelle, Marie se leva précipitamment et courut vers Jésus. 30 Il n’était pas encore entré dans le village : il était resté à l’endroit où Marthe l’avait rencontré. 31 Ceux qui se trouvaient dans la maison avec Marie pour la consoler la virent se lever brusquement et sortir. Ils la suivirent, pensant qu’elle allait au tombeau pour y pleurer.
32 Marie parvint à l’endroit où était Jésus. Dès qu’elle le vit, elle se jeta à ses pieds et lui dit : Seigneur, si tu avais été ici, mon frère ne serait pas mort.
33 En la voyant pleurer, elle et ceux qui l’accompagnaient, Jésus fut profondément indigné[b] et ému.
34 – Où l’avez-vous enterré ? demanda-t-il.
– Viens, Seigneur, lui répondirent-ils, tu verras.
35 Jésus pleura.
36 Alors tous dirent : Voyez, comme il l’aimait.
37 Quelques-uns remarquaient : Il a bien rendu la vue à l’aveugle, n’aurait-il pas pu empêcher que Lazare meure ?
La victoire sur la mort
38 Une fois de plus, Jésus fut profondément bouleversé. Il arriva au tombeau. C’était une grotte dont l’entrée était fermée par une pierre[c].
39 – Enlevez la pierre, dit Jésus.
Marthe, la sœur du mort, dit alors : Seigneur, il doit déjà sentir. Cela fait quatre jours qu’il est là.
40 Jésus lui répondit : Ne t’ai-je pas dit : Si tu crois, tu verras la gloire de Dieu ?
41 On ôta donc la pierre. Alors Jésus, tournant son regard vers le ciel, dit : Père, tu as exaucé ma prière et je t’en remercie. 42 Pour moi, je sais que tu m’exauces toujours, mais si je parle ainsi, c’est pour que tous ceux qui m’entourent croient que c’est toi qui m’as envoyé.
43 Cela dit, il cria d’une voix forte : Lazare, sors de là !
44 Et voici que le mort sortit du tombeau : il avait les pieds et les mains entourés de bandes de lin, le visage recouvert d’un linge.
Jésus dit à ceux qui étaient là : Déliez-le de ces bandes et laissez-le aller !
Le complot contre le Maître de la vie(A)
45 En voyant ce que Jésus avait fait, beaucoup de ceux qui étaient venus auprès de Marie crurent en lui.
Read full chapterNew Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.