Add parallel Print Page Options

15 Bizony, megtaposod lovaiddal
    a tenger habjait,
    a nagy vizek hullámait!

Mégis örvendezek az Örökkévalóban!

16 Hallottam mindezt,
    és egész testem remeg!
    Fogaim vacognak a félelemtől,
csontjaim reszketnek,
    lábam rogyadozik.
Mégis nyugodtan várom,
    amíg a látomás beteljesül,
    amíg a pusztítás pusztítóinkra szakad.

17 Bár a fügefa nem fog virágozni,
    s nem terem a szőlő, sem az olajfa,
a szántóföldön elmarad az aratás,
    kipusztul az akolból a juhnyáj,
    s az ökrök istállója üresen áll,

Read full chapter