Add parallel Print Page Options

Az özönvíz vége

Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, és az állatokról, amelyek a bárkában voltak, hanem gondja volt rájuk: erős szelet küldött a vízzel borított földre, és az özönvíz apadni kezdett. Bezárta a mélység forrásait, az égboltozat ablakait, és az eső elállt. A víz ettől fogva folyamatosan apadt, és 150 nap múlva visszahúzódott a szárazföldről. A hetedik hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát-hegységben. Azután az ár tovább apadt, és a tizedik hónap első napján Nóé meglátta a hegyek csúcsait.

Ezután negyven nappal Nóé kinyitotta a bárka egyik ablakát, amelyet ő készített, és kiengedett egy hollót. Az ide-oda szállt, amíg a víz teljesen föl nem száradt a földről.

Később kiengedett egy galambot is, hogy lássa, vajon egészen leapadt-e a víz. De egy idő múlva a galamb visszatért, mert sehol sem tudott leszállni. Nóé kinyújtotta érte a kezét, és visszavette a bárkába. 10 Azután hét napot várt, majd ismét kiengedte a galambot. 11 Aznap este a galamb megint visszatért, de ezúttal már egy friss olajfalevelet hozott a csőrében! Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről. 12 Újabb hét nap várakozás után ismét elengedte a galambot, amely nem tért vissza többé.

13 Nóé életének 601. évében, az első hónap első napján az árvíz visszahúzódott a szárazföldről. Nóé ekkor eltávolította a bárka tetejét, körülnézett, és látta, hogy már szárad a föld. 14 A második hónap 27. napjára azután teljesen fölszáradt a talaj.

15 Akkor Isten szólt Nóénak: 16 „Menj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal, és azok feleségeivel együtt! 17 Engedd ki a veled lévő állatokat is: a madarakat, a háziállatokat és a vadállatokat — hadd szaporodjanak, sokasodjanak és terjedjenek el ismét a földön!” 18 Így hát Nóé egész családjával együtt elhagyta a bárkát. 19 Az állatok is kimentek a szabadba: minden kisebb és nagyobb szárazföldi állat és madár kiment a bárkából, mindegyik a saját fajtájával együtt.

Nóé hálaáldozata

20 Ezután Nóé oltárt épített az Örökkévalónak. Mindenféle tiszta állat és madár közül vett néhányat, és az oltáron feláldozta azokat égőáldozatként. 21 Az Örökkévaló megérezte az áldozat jó illatát, és kedvét lelte benne. Akkor magában ezt mondta: „Többé nem átkozom meg a földet az ember miatt! Hiszen az ember szívének szándékai és kívánságai gonoszak fiatalsága óta. Nem irtom ki többé a földről az élőlényeket úgy, ahogy most tettem.

22 Amíg csak a föld megmarad,
vetés és aratás,
    hideg és meleg,
tél és nyár,
    nappal és éjszaka
meg nem szűnik.”

Isten szövetséget köt Nóéval

Isten a következő szavakkal áldotta meg Nóét és fiait:

„Legyetek termékenyek,
    szaporodjatok, sokasodjatok,
    népesítsétek be a földet!
Féljen és rettegjen tőletek
    minden földi állat, égi madár,
    és a tenger halai!
Nektek adom őket.
Ahogy a zöld növényeket,
    úgy most az összes élő állatot is
    nektek adom táplálékul.
Csak a vért,
    amely a testet élteti,
    azt ne egyétek a hússal együtt!
Az embert éltető vért számon kérem
    attól, aki ember-vért ont[a].
Számon kérem a vadállattól,
    és az embertől is,
    ha ember életét oltja ki.

Aki embervért ont,
    annak vérét ember ontsa ki,
    mert őt Isten a maga hasonlóságára teremtette!
Ti pedig legyetek termékenyek,
    szaporodjatok,
népesítsétek be a földet
    és sokasodjatok rajta!”

Majd ezt mondta Isten Nóénak és a vele lévő fiainak:

„Nézzétek! Én magam kötök most szövetséget veletek, és összes utódaitokkal, 10 meg az összes állattal, amely veletek van — madarakkal, háziállatokkal, vadállatokkal, mindazokkal, amelyek a bárkából kijöttek, és amelyek majd ezután fognak élni a földön. 11 Megígérem nektek: többé nem irtom ki az összes földi élőlényt vízáradattal, többé nem pusztítom el a földet özönvíz által.

12 Ez a jele a szövetségnek, amelyet kötöttem veletek, és az összes jövendő nemzedékkel, meg a veletek lévő állatokkal, és azok jövendő nemzedékeivel: 13 a szivárvány ívét helyezem a felhőkre. Ez lesz a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az egész földdel kötöttem. 14 Ezentúl, amikor felhővel borítom be az eget, és feltűnik rajta a szivárvány, 15 emlékezni fogok szövetségemre, amelyet veletek és az összes földi élőlénnyel kötöttem: hogy a vízáradat soha többé nem növekszik minden élőlényt elpusztító özönvízzé. 16 Mikor feltűnik az égen a szivárvány, látni fogom, és emlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött a földön élő emberekkel és állatokkal. 17 Nézzétek! Ez a szivárvány! Ez a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az állatokkal kötöttem!”

Nóé átka és áldása

18-19 Ezek voltak Nóé fiai, akik vele együtt jöttek ki a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Az ő leszármazottjaik terjedtek szét, és népesítették be újra a földet.

Hámnak később fia született, akit Kánaánnak[b] neveztek.

20 Nóé hozzákezdett, hogy megművelje a földet, és szőlőskertet is telepített. 21 Egyszer bort készített a szőlő terméséből, ivott belőle, és megrészegedett. Éppen a sátrában feküdt öntudatlanul és meztelenül, 22 amikor Hám — aki Kánaán apja volt — bement Nóé sátrába, és ott látta apját, aki ruhátlanul feküdt a földön. Majd kiment, és elújságolta két testvérének, hogy látta, amint apjuk meztelenül és részegen fekszik sátrában. 23 Akkor Sém és Jáfet fogott egy nagyobb ruhadarabot, egymás mellé állva a vállukra terítették, majd hátrálva bementek apjuk sátrába, és betakarták Nóét. Közben egy pillanatra sem fordultak hátra, és nem látták apjukat meztelenül.

24 Később Nóé felébredt és kijózanodott a részegségből. Amikor megtudta, hogyan bánt vele Hám, a kisebbik fia, 25 felkiáltott:

„Átkozott legyen Kánaán!
    Alávaló rabszolga legyen
    testvérei között!”

26 Azután ezt mondta:

„Áldott legyen az Örökkévaló,
    Sém Istene!
Kánaán pedig legyen
    Sém rabszolgája!
27 Isten terjessze ki Jáfet határait,
    és lakjon Jáfet Sém sátraiban!
Kánaán pedig legyen
    Jáfet rabszolgája!”

28 Nóé még 350 évig élt az özönvíz után, 29 így a teljes életideje 950 évre terjedt, amikor meghalt.

Footnotes

  1. 1 Mózes 9:5 ember-vért ont Kifejezés: „meggyilkol valakit”. A 6. versben is.
  2. 1 Mózes 9:18 Kánaán Hám fia, akitől az ókorban a Kánaán területén élő kisebb népek származtak. Ezt a területet Isten később Ábrahámnak és Izráel népének adta.