1 Mózes 8
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az özönvíz vége
8 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, és az állatokról, amelyek a bárkában voltak, hanem gondja volt rájuk: erős szelet küldött a vízzel borított földre, és az özönvíz apadni kezdett. 2 Bezárta a mélység forrásait, az égboltozat ablakait, és az eső elállt. 3 A víz ettől fogva folyamatosan apadt, és 150 nap múlva visszahúzódott a szárazföldről. 4 A hetedik hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát-hegységben. 5 Azután az ár tovább apadt, és a tizedik hónap első napján Nóé meglátta a hegyek csúcsait.
6 Ezután negyven nappal Nóé kinyitotta a bárka egyik ablakát, amelyet ő készített, 7 és kiengedett egy hollót. Az ide-oda szállt, amíg a víz teljesen föl nem száradt a földről.
8 Később kiengedett egy galambot is, hogy lássa, vajon egészen leapadt-e a víz. 9 De egy idő múlva a galamb visszatért, mert sehol sem tudott leszállni. Nóé kinyújtotta érte a kezét, és visszavette a bárkába. 10 Azután hét napot várt, majd ismét kiengedte a galambot. 11 Aznap este a galamb megint visszatért, de ezúttal már egy friss olajfalevelet hozott a csőrében! Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről. 12 Újabb hét nap várakozás után ismét elengedte a galambot, amely nem tért vissza többé.
13 Nóé életének 601. évében, az első hónap első napján az árvíz visszahúzódott a szárazföldről. Nóé ekkor eltávolította a bárka tetejét, körülnézett, és látta, hogy már szárad a föld. 14 A második hónap 27. napjára azután teljesen fölszáradt a talaj.
15 Akkor Isten szólt Nóénak: 16 „Menj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal, és azok feleségeivel együtt! 17 Engedd ki a veled lévő állatokat is: a madarakat, a háziállatokat és a vadállatokat — hadd szaporodjanak, sokasodjanak és terjedjenek el ismét a földön!” 18 Így hát Nóé egész családjával együtt elhagyta a bárkát. 19 Az állatok is kimentek a szabadba: minden kisebb és nagyobb szárazföldi állat és madár kiment a bárkából, mindegyik a saját fajtájával együtt.
Nóé hálaáldozata
20 Ezután Nóé oltárt épített az Örökkévalónak. Mindenféle tiszta állat és madár közül vett néhányat, és az oltáron feláldozta azokat égőáldozatként. 21 Az Örökkévaló megérezte az áldozat jó illatát, és kedvét lelte benne. Akkor magában ezt mondta: „Többé nem átkozom meg a földet az ember miatt! Hiszen az ember szívének szándékai és kívánságai gonoszak fiatalsága óta. Nem irtom ki többé a földről az élőlényeket úgy, ahogy most tettem.
22 Amíg csak a föld megmarad,
vetés és aratás,
hideg és meleg,
tél és nyár,
nappal és éjszaka
meg nem szűnik.”
Génesis 8
Nueva Biblia de las Américas
Bajan las aguas
8 Entonces Dios(A) se acordó de Noé y de todas las bestias y de todo el ganado que estaban con él en el arca. Y Dios hizo pasar un viento sobre la tierra y decrecieron las aguas(B). 2 Las fuentes del abismo y las compuertas[a] del cielo(C) se cerraron, y se detuvo la lluvia(D) del cielo. 3 Las aguas bajaron[b] gradualmente de sobre la tierra, y después de 150 días(E), las aguas habían disminuido.
4 Y en el día diecisiete del mes séptimo, el arca descansó sobre los montes(F) de Ararat. 5 Las aguas fueron decreciendo lentamente hasta el mes décimo; y el día primero del mes décimo, se vieron las cimas de los montes.
6 Después de cuarenta días, Noé abrió la ventana del arca(G) que él había hecho, 7 y envió un cuervo, que estuvo yendo y viniendo[c] hasta ver que se secaran las aguas sobre[d] la tierra. 8 Después envió[e] una paloma para ver si las aguas habían disminuido sobre la superficie[f] de la tierra. 9 Pero la paloma no encontró lugar donde posarse[g], de modo que volvió a él, al arca, porque las aguas estaban sobre la superficie[h] de toda la tierra. Entonces Noé extendió la mano, la tomó y la metió consigo en el arca.
10 Esperó aún otros siete días, y volvió a enviar la paloma desde el arca. 11 Hacia el[i] atardecer la paloma regresó[j] a él, trayendo en su pico[k] una hoja de olivo recién arrancada. Entonces Noé comprendió que las aguas habían disminuido sobre la tierra. 12 Esperó aún otros siete días y envió de nuevo la paloma(H), pero ya no volvió más a él.
Noé sale del arca
13 Y aconteció que en el año 601 de Noé(I), en el mes primero, el día primero del mes, se secaron las aguas sobre la tierra. Entonces Noé quitó la cubierta del arca y vio que la superficie[l] de la tierra estaba seca. 14 En el mes segundo, el día veintisiete del mes, la tierra estaba seca. 15 Entonces dijo Dios a Noé: 16 «Sal del arca tú, y contigo tu mujer, tus hijos y las mujeres de tus hijos. 17 Saca contigo todo ser viviente de toda carne que está contigo: aves, ganados y todo reptil que se arrastra sobre la tierra, para que se reproduzcan en abundancia[m] sobre la tierra, y sean fecundos y se multipliquen sobre la tierra(J)».
18 Salió, pues, Noé, y con él sus hijos y su mujer y las mujeres de sus hijos. 19 También salieron del arca todas las bestias, todos los reptiles, todas las aves y todo lo que se mueve sobre la tierra, cada uno según su especie.
20 Entonces Noé edificó un altar al Señor(K), y tomó de todo animal limpio y de toda ave limpia(L), y ofreció holocaustos(M) en el altar. 21 El Señor percibió el aroma agradable(N), y dijo el Señor para sí[n]: «Nunca más volveré a maldecir la tierra por causa del hombre(O), porque la intención[o] del corazón del hombre es mala(P) desde su juventud. Nunca más volveré a destruir[p] todo ser viviente(Q) como lo he hecho.
22 Mientras la tierra permanezca,
La siembra y la siega,
El frío y el calor,
El verano y el invierno(R),
El día y la noche(S),
Nunca cesarán».
Footnotes
- 8:2 O ventanas.
- 8:3 O se retiraron.
- 8:7 Lit. saliendo y volviendo.
- 8:7 Lit. de sobre; y así en los vers. 8, 11 y 13.
- 8:8 Lit. envió de sí.
- 8:8 Lit. faz.
- 8:9 Lit. un lugar de reposo para la planta de su pie.
- 8:9 Lit. faz.
- 8:11 Lit. al tiempo del.
- 8:11 Lit. vino.
- 8:11 Lit. boca.
- 8:13 Lit. faz.
- 8:17 O pululen.
- 8:21 Lit. a Su corazón.
- 8:21 O inclinación.
- 8:21 Lit. herir.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Nueva Biblia de las Américas™ NBLA™ Copyright © 2005 por The Lockman Foundation
