Genesis 49
New Revised Standard Version Catholic Edition
Jacob’s Last Words to His Sons
49 Then Jacob called his sons, and said: “Gather around, that I may tell you what will happen to you in days to come.
2 Assemble and hear, O sons of Jacob;
listen to Israel your father.
3 Reuben, you are my firstborn,
my might and the first fruits of my vigor,
excelling in rank and excelling in power.
4 Unstable as water, you shall no longer excel
because you went up onto your father’s bed;
then you defiled it—you[a] went up onto my couch!
5 Simeon and Levi are brothers;
weapons of violence are their swords.
6 May I never come into their council;
may I not be joined to their company—
for in their anger they killed men,
and at their whim they hamstrung oxen.
7 Cursed be their anger, for it is fierce,
and their wrath, for it is cruel!
I will divide them in Jacob,
and scatter them in Israel.
8 Judah, your brothers shall praise you;
your hand shall be on the neck of your enemies;
your father’s sons shall bow down before you.
9 Judah is a lion’s whelp;
from the prey, my son, you have gone up.
He crouches down, he stretches out like a lion,
like a lioness—who dares rouse him up?
10 The scepter shall not depart from Judah,
nor the ruler’s staff from between his feet,
until tribute comes to him;[b]
and the obedience of the peoples is his.
11 Binding his foal to the vine
and his donkey’s colt to the choice vine,
he washes his garments in wine
and his robe in the blood of grapes;
12 his eyes are darker than wine,
and his teeth whiter than milk.
13 Zebulun shall settle at the shore of the sea;
he shall be a haven for ships,
and his border shall be at Sidon.
14 Issachar is a strong donkey,
lying down between the sheepfolds;
15 he saw that a resting place was good,
and that the land was pleasant;
so he bowed his shoulder to the burden,
and became a slave at forced labor.
16 Dan shall judge his people
as one of the tribes of Israel.
17 Dan shall be a snake by the roadside,
a viper along the path,
that bites the horse’s heels
so that its rider falls backward.
18 I wait for your salvation, O Lord.
19 Gad shall be raided by raiders,
but he shall raid at their heels.
20 Asher’s[c] food shall be rich,
and he shall provide royal delicacies.
21 Naphtali is a doe let loose
that bears lovely fawns.[d]
22 Joseph is a fruitful bough,
a fruitful bough by a spring;
his branches run over the wall.[e]
23 The archers fiercely attacked him;
they shot at him and pressed him hard.
24 Yet his bow remained taut,
and his arms[f] were made agile
by the hands of the Mighty One of Jacob,
by the name of the Shepherd, the Rock of Israel,
25 by the God of your father, who will help you,
by the Almighty[g] who will bless you
with blessings of heaven above,
blessings of the deep that lies beneath,
blessings of the breasts and of the womb.
26 The blessings of your father
are stronger than the blessings of the eternal mountains,
the bounties[h] of the everlasting hills;
may they be on the head of Joseph,
on the brow of him who was set apart from his brothers.
27 Benjamin is a ravenous wolf,
in the morning devouring the prey,
and at evening dividing the spoil.”
28 All these are the twelve tribes of Israel, and this is what their father said to them when he blessed them, blessing each one of them with a suitable blessing.
Jacob’s Death and Burial
29 Then he charged them, saying to them, “I am about to be gathered to my people. Bury me with my ancestors—in the cave in the field of Ephron the Hittite, 30 in the cave in the field at Machpelah, near Mamre, in the land of Canaan, in the field that Abraham bought from Ephron the Hittite as a burial site. 31 There Abraham and his wife Sarah were buried; there Isaac and his wife Rebekah were buried; and there I buried Leah— 32 the field and the cave that is in it were purchased from the Hittites.” 33 When Jacob ended his charge to his sons, he drew up his feet into the bed, breathed his last, and was gathered to his people.
Footnotes
- Genesis 49:4 Gk Syr Tg: Heb he
- Genesis 49:10 Or until Shiloh comes or until he comes to Shiloh or (with Syr) until he comes to whom it belongs
- Genesis 49:20 Gk Vg Syr: Heb From Asher
- Genesis 49:21 Or that gives beautiful words
- Genesis 49:22 Meaning of Heb uncertain
- Genesis 49:24 Heb the arms of his hands
- Genesis 49:25 Traditional rendering of Heb Shaddai
- Genesis 49:26 Cn Compare Gk: Heb of my progenitors to the boundaries
Genesi 49
Nuova Riveduta 2006
Benedizioni profetiche di Giacobbe
49 (A)Poi Giacobbe chiamò i suoi figli e disse: «Radunatevi, e vi annuncerò ciò che vi avverrà nei giorni a venire.
2 Radunatevi e ascoltate, o figli di Giacobbe! Date ascolto a Israele, vostro padre!
3 Ruben, tu sei il mio primogenito, la mia forza, la primizia del mio vigore, eminente in dignità ed eminente in forza.
4 Impetuoso come l’acqua, tu non avrai la preminenza, perché sei salito sul letto di tuo padre e hai profanato il mio letto su cui eri salito.
5 Simeone e Levi sono fratelli: le loro spade sono strumenti di violenza.
6 Non entri l’anima mia nel loro consiglio segreto, non si unisca la mia gloria al loro convegno! Perché nella loro ira hanno ucciso degli uomini e nella loro malvagità hanno tagliato i garretti ai tori.
7 Maledetta la loro ira, perché è stata violenta, e il loro furore, perché è stato crudele! Io li dividerò in Giacobbe e li disperderò in Israele.
8 Giuda, te loderanno i tuoi fratelli; la tua mano sarà sul collo dei tuoi nemici; i figli di tuo padre s’inchineranno davanti a te.
9 Giuda è un giovane leone; tu risali dalla preda, figlio mio; egli si china, s’accovaccia come un leone, come una leonessa: chi lo farà alzare?
10 Lo scettro non sarà rimosso da Giuda, né sarà allontanato il bastone del comando dai suoi piedi, finché venga colui al quale esso appartiene[a] e a cui ubbidiranno i popoli.
11 Egli lega il suo asinello alla vite e il puledro della sua asina alla vite migliore; lava la sua veste col vino e il suo mantello col sangue dell’uva.
12 Egli ha gli occhi rossi dal vino e i denti bianchi dal latte.
13 Zabulon abiterà sulla costa dei mari; sarà sulla costa dove approdano le navi, il suo fianco s’appoggerà a Sidone.
14 Issacar è un asino robusto[b] sdraiato fra due ovili.
15 Egli ha visto che il riposo è buono e che il paese è ameno; ha curvato la spalla per portare il peso, ed è stato costretto ai lavori forzati.
16 Dan giudicherà il suo popolo, come ogni altra tribù d’Israele.
17 Dan sarà una serpe sulla strada, una vipera cornuta sul sentiero, che morde i garretti del cavallo e fa cadere il cavaliere all’indietro.
18 Io aspetto la tua salvezza, o Signore!
19 Gad sarà assalito da bande armate, ma egli, a sua volta, le assalirà e le inseguirà.
20 Da Ascer verrà il pane saporito, ed egli fornirà delizie regali.
21 Neftali è una cerva messa in libertà; egli dice delle belle parole.
22 Giuseppe è un albero fruttifero; un albero fruttifero vicino a una sorgente; i suoi rami si stendono sopra il muro.
23 Gli arcieri lo hanno provocato, gli hanno lanciato frecce, lo hanno perseguitato,
24 ma il suo arco è rimasto saldo; le sue braccia e le sue mani sono state rinforzate dalle mani del Potente di Giacobbe, da colui che è il pastore e la roccia d’Israele,
25 dal Dio di tuo padre che ti aiuterà e dall’Altissimo che ti benedirà con benedizioni del cielo di sopra, con benedizioni dell’abisso che giace di sotto, con benedizioni delle mammelle e del grembo materno.
26 Le benedizioni di tuo padre sorpassano le benedizioni dei miei progenitori[c], fino a raggiungere la cima delle colline eterne. Esse saranno sul capo di Giuseppe, sulla fronte del principe dei suoi fratelli.
27 Beniamino è un lupo rapace; la mattina divora la preda e la sera spartisce le spoglie».
28 Tutti costoro sono gli antenati delle dodici tribù d’Israele; questo è ciò che il loro padre disse loro, quando li benedisse. Li benedisse, dando a ciascuno la sua benedizione particolare.
Morte e sepoltura di Giacobbe
29 (B)Poi diede loro i suoi ordini e disse: «Io sto per essere riunito al mio popolo. Seppellitemi con i miei padri nella grotta che è nel campo di Efron l’Ittita, 30 nella grotta che è nel campo di Macpela, di fronte a Mamre, nel paese di Canaan, la quale Abraamo comprò con il campo da Efron l’Ittita, come sepolcro di sua proprietà.
31 Qui furono sepolti Abraamo e sua moglie Sara; furono sepolti Isacco e Rebecca sua moglie, e qui io seppellii Lea. 32 Il campo e la grotta che vi si trova furono comprati presso i figli di Chet».
33 Quando Giacobbe ebbe finito di dare questi ordini ai suoi figli, ritirò i piedi nel letto, spirò e fu riunito al suo popolo.
Footnotes
- Genesi 49:10 Colui al quale esso appartiene, in ebr. shiloh; cfr. Ez 21:32. Alcuni traducono: finché egli non sia venuto a Shiloh, avendo l’ubbidienza dei popoli. Altri, con i Settanta: finché non sia venuto ciò che gli è riservato, ecc. Altri, seguendo un modo antico: finché non sia venuto colui al quale lo scettro appartiene. Altri: finché non sia venuto il riposo, e tutti i popoli non gli siano sottomessi.
- Genesi 49:14 Robusto, lett. ossuto, cioè di ossatura robusta.
- Genesi 49:26 Benedizioni dei miei progenitori, altri traducono: benedizioni delle montagne antiche.
1 Mose 49
Schlachter 2000
Prophetische Segensworte für Jakobs Söhne
49 Und Jakob rief seine Söhne zu sich und sprach: Kommt zusammen, damit ich euch verkünde, was euch in künftigen Tagen begegnen wird!
2 Versammelt euch und horcht auf, ihr Söhne Jakobs, hört auf Israel, euren Vater!
3 Ruben: Du bist mein erstgeborener Sohn, meine Kraft und der Erstling meiner Stärke, von hervorragender Würde und vorzüglicher Kraft.
4 Du warst wie brodelndes Wasser,[a] du sollst nicht den Vorzug haben! Denn du bist auf das Bett deines Vaters gestiegen, du hast es dort entweiht; er stieg auf mein Lager!
5 Simeon und Levi sind Brüder, Waffen der Gewalt sind ihre Schwerter!
6 Meine Seele komme nicht in ihren geheimen Rat, und meine Ehre[b] vereine sich nicht mit ihrer Versammlung! Denn sie haben Männer gemordet in ihrem Zorn und Stiere verstümmelt in ihrer Willkür.
7 Verflucht sei ihr Zorn, weil er so heftig, und ihr Grimm, weil er so hart ist! Ich will sie verteilen unter Jakob und zerstreuen unter Israel.
8 Dich, Juda, werden deine Brüder preisen[c]! Deine Hand wird auf dem Nacken deiner Feinde sein; vor dir werden sich die Söhne deines Vaters beugen.
9 Juda ist ein junger Löwe; mit Beute beladen steigst du, mein Sohn, empor! Er hat sich gekauert und gelagert wie ein Löwe, wie eine Löwin; wer darf ihn aufwecken?
10 Es wird das Zepter nicht von Juda weichen, noch der Herrscherstab von seinen Füßen, bis der Schilo[d] kommt, und ihm werden die Völker gehorsam sein.[e]
11 Er wird sein Füllen an den Weinstock binden und das Junge seiner Eselin an die Edelrebe; er wird sein Kleid im Wein waschen und seinen Mantel in Traubenblut;
12 seine Augen sind dunkler als Wein und seine Zähne weißer als Milch.
13 Sebulon wird an der Küste des Meeres wohnen, am Anlegeplatz der Schiffe, und er lehnt sich an Zidon an.
14 Issaschar ist ein knochiger Esel, der zwischen den Hürden[f] liegt;
15 und weil er sieht, dass die Ruhe gut und das Land lieblich ist, so neigt er seine Schultern zum Tragen und wird ein fronpflichtiger Knecht.
16 Dan wird sein Volk richten als einer der Stämme Israels.
17 Dan wird eine Schlange am Weg sein, eine Otter auf dem Pfad, die das Ross in die Fersen beißt, sodass der Reiter rückwärts stürzt.
18 — O Herr, ich warte auf dein Heil!
19 Den Gad drängt eine Schar; aber er drängt sie zurück.
20 Von Asser: Fettes ist sein Brot; und er gibt königliche Leckerbissen.
21 Naphtali ist eine losgelassene Hirschkuh; er kann schöne Worte machen.
22 Joseph ist ein junger Fruchtbaum, ein junger Fruchtbaum an der Quelle; seine Zweige klettern über die Mauer hinaus.
23 Zwar reizen ihn die Bogenschützen und beschießen und bekämpfen ihn;
24 aber sein Bogen bleibt unerschütterlich, und gelenkig sind die Arme seiner Hände, von den Händen des Mächtigen Jakobs, von dorther, wo der Hirte, der Fels Israels, ist;
25 von dem Gott deines Vaters — er wird dir beistehen; von dem Allmächtigen — er wird dich segnen mit Segnungen vom Himmel herab, mit Segnungen der Tiefe, die unten liegt, mit Segnungen der Brüste und des Mutterschoßes!
26 Die Segnungen deines Vaters übertreffen die Segnungen meiner Voreltern, sie reichen bis an die Köstlichkeit der ewigen Hügel. Sie sollen auf das Haupt Josephs kommen, auf den Scheitel des Geweihten[g] unter seinen Brüdern!
27 Benjamin ist ein reißender Wolf; am Morgen verzehrt er Raub, und bis zum Abend verteilt er Beute.
28 Diese alle sind die zwölf Stämme Israels; und das ist es, was ihr Vater zu ihnen geredet und womit er sie gesegnet hat; und zwar segnete er jeden mit einem besonderen Segen.
Jakobs Tod
29 Und er gebot ihnen und sprach zu ihnen: Ich werde zu meinem Volk versammelt werden; begrabt mich bei meinen Vätern in der Höhle auf dem Acker Ephrons, des Hetiters,
30 in der Höhle auf dem Acker Machpelah, Mamre gegenüber, im Land Kanaan, wo Abraham den Acker als Erbbegräbnis gekauft hat von Ephron, dem Hetiter.
31 Dort hat man Abraham und seine Frau Sarah begraben; dort hat man Isaak begraben und seine Frau Rebekka, und dort habe ich auch Lea begraben;
32 der Acker und seine Höhle wurde den Hetitern abgekauft.
33 Als aber Jakob seine Befehle an seine Söhne vollendet hatte, zog er seine Füße aufs Bett zurück, verschied und wurde zu seinem Volk versammelt.
Footnotes
- (49,4) d.h. voll ungezügelter Begehrlichkeit.
- (49,6) im Hebr. auch ein Ausdruck für »Seele«.
- (49,8) im Hebr. ein Wortspiel; »preisen« hat dieselbe Wurzel wie der Name Juda.
- (49,10) bed. »Der Ruhebringer« (vgl. Mt 11,28-30; Hebr 4,1-11).
- (49,10) w. und ihm gehört der Gehorsam der Völker.
- (49,14) Andere Übersetzung: zwischen den Lastkörben.
- (49,26) od. Nasiräers (vgl. 4Mo 6).
1 Mózes 49
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jákób prófétál, és megáldja a fiait
49 Ezután Jákób magához hívatta fiait, és ezt mondta nekik: „Jöjjetek fiaim, gyűljetek ide körém, hadd mondjam el nektek, ami rátok következik a jövőben.
2 Gyűljetek össze, Jákób fiai, figyeljetek!
Hallgassátok meg atyátokat, Izráelt!
Rúben
3 Rúben, elsőszülöttem,
férfierőm első zsengéje,
első a méltóságban,
első az erőben!
4 De zabolátlan vagy,
mint az árvíz.
Nem maradsz az első,
mert atyád ágyába feküdtél,
atyád asszonyával háltál,
bemocskoltad ágyamat!
Simeon és Lévi
5 Simeon és Lévi fivérek,
kardjuk erőszakos pusztítás fegyvere!
6 Lelkem, ne végy részt bosszújuk tanácsában!
Dicsőségem, maradj távol közösségüktől,
mert haragjukban férfiakat mészároltak,
kedvtelésből ökröket bénítottak.
7 Átkozott legyen haragjuk, mert erőszakos,
átkozott dühük, mivel kegyetlen!
Elszélesztem őket Jákób fiai között,
szétszórom törzseiket Izráelben!
Júda
8 Dicsérnek téged testvéreid, Júda.
Kezed ránehezül ellenségeidre,
s meghajolnak előtted atyád fiai.
9 Mint ifjú oroszlán, olyan vagy, fiam!
Zsákmányt ejtesz,
majd felmész helyedre, s leheveredsz.
Lenyugszik, mint nőstény oroszlán,
ki merészelné fölriasztani?
10 Júda kezében marad a királyi hatalom,
övé a vezéri pálca mindaddig,
amíg eljön a király,[a]
akinek engedelmeskednek,
és ajándékot hoznak a többi népek,[b]
11 aki szőlőtőhöz köti szamarát,
és a legjobb szőlőhöz szamara csikóját,
aki borban áztatja ruháját,
szőlő vérében köpenyét,
12 kinek szemei sötétebbek, mint a bor,[c]
s fogai fehérebbek, mint a tej.
Zebulon
13 Zebulon a tengerparton lakik,
tengeri hajók kikötőjénél,
s földje egészen Szidón határáig ér.
Issakár
14 Issakár olyan, mint az erős csontú szamár,
amely a juhaklok között heverészik.
15 Látja, hogy nyugvóhelye kedves,
és földje jó,
teher alá hajtja vállát,
és robotoló szolgává lesz.
Dán
16 Dán[d] védelmezi népét,
mint Izráel egyik törzse.
17 Dán olyan lesz, mint kígyó az úton,
mint vipera az ösvényen:
a ló lábába harap,
hogy lovasa hanyatt esik.
18 Szabadításodat várom, Örökkévaló!
Gád
19 Gádot rabló csapatok háborgatják,
de ő elűzi, majd üldözi őket.
Ásér
20 Ásér kenyere kiváló és bőséges,
földje királyi csemegét terem.
Naftáli
21 Naftáli könnyűlábú szarvasünő,
kinek borjai gyönyörűek.[e]
József
22 Termő fa ága József,
gyümölcsöt ringató ág a forrás mellett.
Hajtásai átnyúlnak a kőfalon.
23 Ellenséges íjászok lövöldözik,
keserítik és üldözik,
24 de József íja nem remeg,
karjai erősek maradnak és tevékenyek,
mert segítik őt Jákób Hatalmasának,
Izráel Pásztorának, Kősziklájának kezei.
25 Segítsen téged az én Istenem,
áldjon meg a Mindenható,
a menny áldásaival onnan fölülről,
és a mélység áldásaival lent,
az emlők és anyaméh áldásaival!
26 Atyád áldásai fölülmúlják az ősi hegyek áldásait,
az örök dombok gyönyörűségeit!
Szálljanak József fejére,
a testvérei közül kiválasztott
fejedelem homlokára!
Benjámin
27 Benjámin, mint a ragadozó farkas,
reggel zsákmányt ejt,
este prédát osztogat.”
28 Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta Jákób a fiainak, mikor megáldotta őket, mindegyiket a hozzá illő áldással.
29 Majd meghagyta nekik: „Fiaim, hamarosan nyugovóra térek őseimhez. Atyáim mellé temessetek, abba a barlangba, amely a hettita Efróntól vásárolt mezőn fekszik. 30 Ott van az Makpéla mezején, Mamréval szemben, Kánaán földjén. Ábrahám vette meg azt a földet, és benne a barlangot a hettita Efróntól családi temetkezőhelyül. 31 Oda temették Ábrahámot és Sárát, a feleségét, majd Izsákot és Rebekát, a feleségét. Leát is ott helyeztem nyugalomra. 32 Ábrahám a hettitáktól vette meg azt a mezőt és benne a barlangot.” 33 Amikor Jákób befejezte a fiainak adott végső rendelkezéseit, lefeküdt az ágyra, meghalt, és őseihez csatlakozott.
Footnotes
- 1 Mózes 49:10 király Szó szerint: „Siló” — ennek jelentése vitatott. Egy eljövendő uralkodóra, valószínűleg a Messiásra vonatkozik.
- 1 Mózes 49:10 amíg… népek Egyéb lehetséges változatok: (1) „… amíg Júda Silóhoz jön, és a többi nemzetek engedelmeskednek neki.” (2) „… amíg eljön az, akié a királyi pálca, s akinek engedelmeskednek a többi nemzetek.”
- 1 Mózes 49:12 bor Kétségtelenül sötétvörös színű borról van szó.
- 1 Mózes 49:16 Dán Ez a szó azt jelenti: „bíró”.
- 1 Mózes 49:21 Ez a rész a héber szövegben nehezen érthető.
Genèse 49
La Bible du Semeur
Jacob bénit les douze tribus d’Israël
49 Jacob convoqua ses fils et leur dit :
Réunissez-vous et je vous révélerai ce qui vous arrivera dans les temps à venir.
2 Rassemblez-vous et écoutez, |fils de Jacob !
Ecoutez ce que dit |Israël, votre père.
3 Ruben, tu es mon premier-né,
le premier fruit de ma vigueur, |du temps où j’étais plein de force,
toi, tu es supérieur |en dignité |et supérieur en force.
4 Bouillonnant comme l’eau, |tu n’auras pas le premier rang !
Car tu as profané |la couche de ton père, |en entrant dans mon lit[a].
5 Siméon et Lévi sont frères,
ils se sont mis d’accord |pour semer la violence.
6 Non, je ne veux pas m’associer |à leur complot !
Je mets un point d’honneur |à ne pas approuver |leurs délibérations !
Car mus par leur colère, |ils ont tué des hommes ;
poussés par leur caprice, |ils ont mutilé des taureaux[b].
7 Que leur colère soit maudite, |car elle est violente.
Maudit soit leur emportement, |car il est implacable !
Moi je les éparpillerai |au milieu de Jacob,
je les disperserai |en Israël.
8 O toi, Juda, |tes frères te rendront hommage,
ta main fera ployer |la nuque de tes ennemis,
et les fils de ton père |se prosterneront devant toi.
9 Oui, Juda est un jeune lion[c].
Mon fils, tu reviens de la chasse
et tu t’es accroupi |et couché comme un lion,
comme une lionne : |qui te ferait lever ?
10 Le sceptre ne s’écartera |pas de Juda,
et l’insigne de chef |ne sera pas ôté |d’entre ses pieds
jusqu’à la venue de celui |auquel ils appartiennent[d]
et à qui tous les peuples |rendront obéissance.
11 Son âne, il l’attache à la vigne,
et, à un cep de choix, |le petit de l’ânesse.
Il lave dans le vin |son vêtement,
dans le jus des raisins |il nettoie son manteau[e].
12 Il a les yeux plus rouges que le vin,
les dents plus blanches que le lait[f].
13 Zabulon aura sa demeure |sur le rivage de la mer,
il aura sur sa côte |un port pour les navires,
son territoire s’étendra |jusqu’à Sidon.
14 Issacar est un âne |très vigoureux
couché au beau milieu |de deux enclos.
15 Il a trouvé |que le repos est bon,
que le pays est agréable,
il tend l’épaule |pour porter le fardeau,
et il s’assujettit |à la corvée.
16 Dan jugera son peuple,
comme les autres tribus d’Israël.
17 Que Dan soit un serpent |sur le chemin,
qu’il soit une vipère |sur le sentier,
mordant les jarrets du cheval,
pour que le cavalier |en tombe à la renverse.
18 Je compte sur toi, Eternel |pour accorder la délivrance.
19 Gad agressé par une troupe |l’assaillira
et c’est sa troupe à lui |qui poursuivra la troupe adverse.
20 Aser a une riche nourriture.
C’est lui qui fournira |des mets dignes d’un roi.
21 Nephtali est semblable |à une biche en liberté |qui donne de beaux faons.
22 Joseph est un rameau fertile
d’un arbre plein de fruits |planté près d’une source.
Ses branches grimpent et s’élancent |par-dessus la muraille.
23 Des archers le provoquent, |le prennent à partie,
et le harcèlent de leurs flèches.
24 Mais son arc reste ferme
car ses bras pleins de force |conservent leur souplesse
grâce au secours |du Puissant de Jacob,
qui est le berger et le Roc |sur lequel Israël se fonde.
25 Oui, le Dieu de ton père |viendra à ton secours,
le Tout-Puissant te bénira.
Qu’il veuille te bénir d’en haut |par des pluies abondantes
et par des eaux d’en bas |où repose l’abîme,
par de nombreux enfants |et beaucoup de troupeaux.
26 Les bénédictions de ton père surpassent
celles des montagnes antiques
et les meilleurs produits |des collines anciennes.
Que ces bénédictions |soient sur la tête de Joseph,
et sur le front |du prince de ses frères[g] !
27 Benjamin est semblable |à un loup qui déchire.
Dès le matin, |il dévore sa proie,
et sur le soir encore, |répartit le butin.
28 Tous ceux-là ont formé les douze tribus d’Israël, c’est ainsi que leur parla leur père et qu’il les bénit, en prononçant pour chacun sa bénédiction propre.
La mort de Jacob
29 Jacob leur donna ses instructions : Je vais aller rejoindre mes ancêtres, enterrez-moi auprès de mes pères dans la caverne qui se trouve dans le champ d’Ephrôn le Hittite, 30 dans la caverne du champ de Makpéla, vis-à-vis de Mamré, au pays de Canaan, la caverne qu’Abraham a achetée, avec le champ, à Ephrôn le Hittite en propriété funéraire[h]. 31 C’est là qu’on a enterré Abraham et sa femme Sara ; c’est là qu’on a enterré Isaac et sa femme Rébecca. C’est là aussi que j’ai enterré Léa. 32 Le champ et la caverne qui s’y trouve ont été achetés aux Hittites.
33 Lorsque Jacob eut achevé d’énoncer ses instructions à ses fils, il ramena ses pieds sur son lit, expira et fut réuni à ses ancêtres[i].
Footnotes
- 49.4 Voir Gn 35.22.
- 49.6 Voir Gn 34.25.
- 49.9 Voir Nb 24.9 ; Ap 5.5.
- 49.10 Nom diversement traduit : le Pacifique, le Dominateur, l’Envoyé. celui … appartiennent : rend un mot hébreu dont l’interprétation est discutée. Ez 21.32 semble confirmer la lecture adoptée ici. Cette prophétie est généralement rapportée au Messie qui devait naître de la tribu de Juda.
- 49.11 Image soulignant l’abondance (voir Ap 7.14 ; 19.13).
- 49.12 Autre traduction : Ses yeux ont été rendus sombres par le vin, et ses dents blanches par le lait.
- 49.26 Voir Dt 33.15.
- 49.30 Voir Gn 23.3-18.
- 49.33 Voir Ac 7.15.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.