Genesis 44:18-45:28
New Revised Standard Version Catholic Edition
Judah Pleads for Benjamin’s Release
18 Then Judah stepped up to him and said, “O my lord, let your servant please speak a word in my lord’s ears, and do not be angry with your servant; for you are like Pharaoh himself. 19 My lord asked his servants, saying, ‘Have you a father or a brother?’ 20 And we said to my lord, ‘We have a father, an old man, and a young brother, the child of his old age. His brother is dead; he alone is left of his mother’s children, and his father loves him.’ 21 Then you said to your servants, ‘Bring him down to me, so that I may set my eyes on him.’ 22 We said to my lord, ‘The boy cannot leave his father, for if he should leave his father, his father would die.’ 23 Then you said to your servants, ‘Unless your youngest brother comes down with you, you shall see my face no more.’ 24 When we went back to your servant my father we told him the words of my lord. 25 And when our father said, ‘Go again, buy us a little food,’ 26 we said, ‘We cannot go down. Only if our youngest brother goes with us, will we go down; for we cannot see the man’s face unless our youngest brother is with us.’ 27 Then your servant my father said to us, ‘You know that my wife bore me two sons; 28 one left me, and I said, Surely he has been torn to pieces; and I have never seen him since. 29 If you take this one also from me, and harm comes to him, you will bring down my gray hairs in sorrow to Sheol.’ 30 Now therefore, when I come to your servant my father and the boy is not with us, then, as his life is bound up in the boy’s life, 31 when he sees that the boy is not with us, he will die; and your servants will bring down the gray hairs of your servant our father with sorrow to Sheol. 32 For your servant became surety for the boy to my father, saying, ‘If I do not bring him back to you, then I will bear the blame in the sight of my father all my life.’ 33 Now therefore, please let your servant remain as a slave to my lord in place of the boy; and let the boy go back with his brothers. 34 For how can I go back to my father if the boy is not with me? I fear to see the suffering that would come upon my father.”
Joseph Reveals Himself to His Brothers
45 Then Joseph could no longer control himself before all those who stood by him, and he cried out, “Send everyone away from me.” So no one stayed with him when Joseph made himself known to his brothers. 2 And he wept so loudly that the Egyptians heard it, and the household of Pharaoh heard it. 3 Joseph said to his brothers, “I am Joseph. Is my father still alive?” But his brothers could not answer him, so dismayed were they at his presence.
4 Then Joseph said to his brothers, “Come closer to me.” And they came closer. He said, “I am your brother, Joseph, whom you sold into Egypt. 5 And now do not be distressed, or angry with yourselves, because you sold me here; for God sent me before you to preserve life. 6 For the famine has been in the land these two years; and there are five more years in which there will be neither plowing nor harvest. 7 God sent me before you to preserve for you a remnant on earth, and to keep alive for you many survivors. 8 So it was not you who sent me here, but God; he has made me a father to Pharaoh, and lord of all his house and ruler over all the land of Egypt. 9 Hurry and go up to my father and say to him, ‘Thus says your son Joseph, God has made me lord of all Egypt; come down to me, do not delay. 10 You shall settle in the land of Goshen, and you shall be near me, you and your children and your children’s children, as well as your flocks, your herds, and all that you have. 11 I will provide for you there—since there are five more years of famine to come—so that you and your household, and all that you have, will not come to poverty.’ 12 And now your eyes and the eyes of my brother Benjamin see that it is my own mouth that speaks to you. 13 You must tell my father how greatly I am honored in Egypt, and all that you have seen. Hurry and bring my father down here.” 14 Then he fell upon his brother Benjamin’s neck and wept, while Benjamin wept upon his neck. 15 And he kissed all his brothers and wept upon them; and after that his brothers talked with him.
16 When the report was heard in Pharaoh’s house, “Joseph’s brothers have come,” Pharaoh and his servants were pleased. 17 Pharaoh said to Joseph, “Say to your brothers, ‘Do this: load your animals and go back to the land of Canaan. 18 Take your father and your households and come to me, so that I may give you the best of the land of Egypt, and you may enjoy the fat of the land.’ 19 You are further charged to say, ‘Do this: take wagons from the land of Egypt for your little ones and for your wives, and bring your father, and come. 20 Give no thought to your possessions, for the best of all the land of Egypt is yours.’”
21 The sons of Israel did so. Joseph gave them wagons according to the instruction of Pharaoh, and he gave them provisions for the journey. 22 To each one of them he gave a set of garments; but to Benjamin he gave three hundred pieces of silver and five sets of garments. 23 To his father he sent the following: ten donkeys loaded with the good things of Egypt, and ten female donkeys loaded with grain, bread, and provision for his father on the journey. 24 Then he sent his brothers on their way, and as they were leaving he said to them, “Do not quarrel[a] along the way.”
25 So they went up out of Egypt and came to their father Jacob in the land of Canaan. 26 And they told him, “Joseph is still alive! He is even ruler over all the land of Egypt.” He was stunned; he could not believe them. 27 But when they told him all the words of Joseph that he had said to them, and when he saw the wagons that Joseph had sent to carry him, the spirit of their father Jacob revived. 28 Israel said, “Enough! My son Joseph is still alive. I must go and see him before I die.”
Footnotes
- Genesis 45:24 Or be agitated
Genesi 44:18-45:28
Nuova Riveduta 2006
18 (A)Allora Giuda si avvicinò a Giuseppe e disse: «Mio signore, permetti al tuo servo di fare udire una parola al mio signore. La tua ira non si accenda contro il tuo servo, poiché tu sei come il faraone. 19 Il mio signore interrogò i suoi servi, dicendo: “Avete un padre o un fratello?” 20 Noi rispondemmo al mio signore: “Abbiamo un padre che è vecchio, con un giovane figlio, natogli nella vecchiaia; il fratello di questi è morto, è rimasto lui soltanto dei figli di sua madre, e suo padre lo ama”. 21 Allora tu dicesti ai tuoi servi: “Fatelo scendere da me perché io lo veda con i miei occhi”. 22 Noi dicemmo al mio signore: “Il ragazzo non può lasciare suo padre perché, se lo lasciasse, suo padre morirebbe”. 23 Tu dicesti ai tuoi servi: “Se il vostro fratello più giovane non scende con voi, voi non vedrete più la mia faccia”. 24 Come fummo risaliti da mio padre, tuo servo, gli riferimmo le parole del mio signore. 25 Poi nostro padre disse: “Tornate a comprare un po’ di viveri”. 26 E noi rispondemmo: “Non possiamo scendere laggiù; se il nostro fratello più giovane verrà con noi, scenderemo; perché non possiamo vedere la faccia di quell’uomo, se il nostro fratello più giovane non è con noi”. 27 Mio padre, tuo servo, ci rispose: “Voi sapete che mia moglie mi partorì due figli; 28 uno di questi partì da me, e io dissi: ‘Certamente egli è stato sbranato’; e non l’ho più visto da allora. 29 Se mi togliete anche questo, se gli capita qualche disgrazia, voi farete scendere con tristezza i miei capelli bianchi nel soggiorno dei morti”. 30 Or dunque, quando giungerò da mio padre, tuo servo, se il ragazzo, alla vita del quale la sua è legata, non è con noi, 31 avverrà che, come avrà visto che il ragazzo non c’è, egli morirà e i tuoi servi avranno fatto scendere con tristezza i capelli bianchi del tuo servo, nostro padre, nel soggiorno dei morti. 32 Siccome il tuo servo si è reso garante del ragazzo presso mio padre e gli ha detto: “Se non te lo riconduco, sarò per sempre colpevole verso mio padre”, 33 ti prego, permetti ora che il tuo servo rimanga schiavo del mio signore invece del ragazzo e che il ragazzo se ne torni con i suoi fratelli. 34 Altrimenti, come farei a risalire da mio padre senza avere il ragazzo con me? Ah, che io non veda il dolore che ne verrebbe a mio padre».
Giuseppe riconosciuto dai fratelli
45 (B)Allora Giuseppe non potè più contenersi davanti a tutto il suo seguito e gridò: «Fate uscire tutti dalla mia presenza!» Nessuno rimase con Giuseppe quando egli si fece riconoscere dai suoi fratelli. 2 Alzò la voce piangendo; gli Egiziani lo udirono e l’udì la casa del faraone. 3 Giuseppe disse ai suoi fratelli: «Io sono Giuseppe! Mio padre vive ancora?» Ma i suoi fratelli non gli potevano rispondere, perché erano atterriti dalla sua presenza. 4 Giuseppe disse ai suoi fratelli: «Vi prego, avvicinatevi a me!» Quelli s’avvicinarono ed egli disse: «Io sono Giuseppe, vostro fratello, che voi vendeste perché fosse portato in Egitto. 5 Ma ora non vi rattristate, né vi dispiaccia di avermi venduto perché io fossi portato qui; poiché Dio mi ha mandato qui prima di voi per conservarvi in vita. 6 Infatti, sono due anni che la carestia è nel paese e ce ne saranno altri cinque, durante i quali non ci sarà raccolto né mietitura. 7 Ma Dio mi ha mandato qui prima di voi, perché sia conservato di voi un residuo sulla terra e per salvare la vita a molti scampati. 8 Non siete dunque voi che mi avete mandato qui, ma è Dio. Egli mi ha stabilito come padre[a] del faraone, signore di tutta la sua casa e governatore di tutto il paese d’Egitto. 9 Affrettatevi a risalire da mio padre e ditegli: “Così dice tuo figlio Giuseppe: ‘Dio mi ha stabilito signore di tutto l’Egitto; scendi da me, non tardare. 10 Tu abiterai nel paese di Goscen[b] e sarai vicino a me: tu e i tuoi figli, i figli dei tuoi figli, le tue greggi, i tuoi armenti e tutto quello che possiedi. 11 Qui io ti sostenterò (perché ci saranno ancora cinque anni di carestia), affinché tu non sia ridotto in miseria: tu, la tua famiglia e tutto quello che possiedi’”. 12 Ecco, voi vedete con i vostri occhi, e mio fratello Beniamino vede con i suoi occhi, che è proprio la mia bocca quella che vi parla. 13 Raccontate dunque a mio padre tutta la mia gloria in Egitto e tutto quello che avete visto; e fate che mio padre scenda presto qua».
14 Poi si gettò al collo di Beniamino, suo fratello, e pianse; e Beniamino pianse sul collo di lui. 15 Baciò pure tutti i suoi fratelli, piangendo. Dopo questo, i suoi fratelli si misero a parlare con lui.
16 (C)Intanto la voce si diffuse nella casa del faraone, e si disse: «Sono arrivati i fratelli di Giuseppe». Questo piacque al faraone e ai suoi servitori. 17 Il faraone disse a Giuseppe: «Di’ ai tuoi fratelli: “Fate questo: caricate le vostre bestie e andate, tornate al paese di Canaan; 18 prendete vostro padre, le vostre famiglie e venite da me; io vi darò il meglio del paese d’Egitto e voi mangerete il grasso della terra”. 19 Tu hai l’ordine di dire loro: “Fate questo: prendete nel paese d’Egitto dei carri per i vostri bambini e per le vostre mogli; conducete vostro padre e venite. 20 E non vi rincresca di lasciare la vostra roba, perché il meglio di tutto il paese d’Egitto sarà vostro”».
21 I figli d’Israele fecero così e Giuseppe diede loro dei carri, secondo l’ordine del faraone, e diede loro delle provviste per il viaggio. 22 Diede un abito di ricambio per ciascuno, ma a Beniamino diede trecento sicli d’argento e cinque mute di vestiti; 23 a suo padre mandò questo: dieci asini carichi delle migliori cose d’Egitto, dieci asine cariche di grano, di pane e di viveri per suo padre durante il viaggio. 24 Così congedò i suoi fratelli e questi partirono; ed egli disse loro: «Non ci siano, durante il viaggio, delle liti tra di voi».
25 Essi risalirono dall’Egitto e giunsero nel paese di Canaan, da Giacobbe loro padre. 26 Gli riferirono ogni cosa, dicendo: «Giuseppe vive ancora ed è governatore di tutto il paese d’Egitto». Ma il suo cuore rimase freddo, perché egli non credeva loro. 27 Essi gli ripeterono tutte le parole che Giuseppe aveva dette loro. Quando egli vide i carri che Giuseppe aveva mandato per trasportarlo, lo spirito di Giacobbe loro padre si ravvivò. 28 E Israele disse: «Basta, mio figlio Giuseppe vive ancora; io andrò e lo vedrò prima di morire».
Footnotes
- Genesi 45:8 Padre, titolo onorifico che in Oriente veniva conferito ai ministri, ai principi e ai signori; Es 22:21.
- Genesi 45:10 Goscen, provincia d’Egitto; Ge 47:6; Es 9:26.
1 Mose 44:18-45:28
Schlachter 2000
18 Da trat Juda näher zu ihm hinzu und sprach: Bitte, mein Herr, lass deinen Knecht ein Wort reden vor den Ohren meines Herrn, und dein Zorn entbrenne nicht über deine Knechte; denn du bist wie der Pharao!
19 Mein Herr fragte seine Knechte und sprach: Habt ihr noch einen Vater oder Bruder?
20 Da antworteten wir meinem Herrn: Wir haben einen alten Vater und einen jungen Knaben, der ihm in seinem Alter geboren wurde, und dessen Bruder ist tot, und er ist allein übrig geblieben von seiner Mutter, und sein Vater hat ihn lieb.
21 Da sprachst du zu deinen Knechten: Bringt ihn zu mir herab, damit ich ihn sehen kann!
22 Da sprachen wir zu meinem Herrn: Der Knabe kann seinen Vater nicht verlassen; wenn er seinen Vater verließe, so würde dieser sterben!
23 Du aber sprachst zu deinen Knechten: Wenn euer jüngster Bruder nicht mit euch herabkommt, so sollt ihr mein Angesicht nicht mehr sehen!
24 Als wir nun zu deinem Knecht, unserem Vater, kamen, da verkündeten wir ihm die Worte unseres Herrn;
25 und als unser Vater sprach: Geht hin und kauft uns wieder etwas zu essen!,
26 da antworteten wir: Wir können nicht hinabziehen! Wenn unser jüngster Bruder bei uns ist, dann wollen wir hinabziehen; denn wir dürfen das Angesicht des Mannes nicht sehen, wenn unser jüngster Bruder nicht bei uns ist!
27 Da sprach dein Knecht, unser Vater, zu uns: Ihr wisst, dass mir meine Frau zwei [Söhne] geboren hat;
28 der eine ist von mir weggegangen, und ich musste mir sagen: Gewiss ist er zerrissen worden!, und ich habe ihn bis heute nicht wiedergesehen.
29 Wenn ihr nun diesen auch von mir nehmt und es stößt ihm ein Unglück zu, so werdet ihr meine grauen Haare durch ein solches Unglück ins Totenreich hinunterbringen!
30 Wenn ich nun zu deinem Knecht, meinem Vater, käme, und der Knabe wäre nicht bei mir, an dessen Seele doch seine Seele gebunden ist,
31 so würde es geschehen, dass er stirbt, wenn er sieht, dass der Knabe nicht da ist; und so würden wir, deine Knechte, die grauen Haare deines Knechtes, unseres Vaters, vor Kummer ins Totenreich hinunterbringen.
32 Denn dein Knecht hat sich bei meinem Vater für den Knaben verbürgt und versprochen: Wenn ich ihn dir nicht wiederbringe, so will ich vor meinem Vater die Schuld tragen mein ganzes Leben lang!
33 Darum will nun dein Knecht als Sklave meines Herrn hierbleiben anstatt des Knaben; der Knabe aber soll mit seinen Brüdern hinaufziehen.
34 Denn wie könnte ich zu meinem Vater hinaufziehen, ohne dass der Knabe bei mir wäre? Ich möchte das Leid nicht sehen, das meinen Vater träfe!
Joseph gibt sich seinen Brüdern zu erkennen
45 Da konnte sich Joseph nicht länger bezwingen vor allen, die um ihn herstanden, und er rief: Lasst jedermann von mir hinausgehen! Und es stand kein Mensch bei ihm, als Joseph sich seinen Brüdern zu erkennen gab.
2 Und er weinte laut, sodass die Ägypter und das Haus des Pharao es hörten.
3 Und Joseph sprach zu seinen Brüdern: Ich bin Joseph! Lebt mein Vater noch? Aber seine Brüder konnten ihm nicht antworten, so bestürzt waren sie vor ihm.
4 Da sprach Joseph zu seinen Brüdern: Tretet doch her zu mir! Als sie nun näher kamen, sprach er zu ihnen: Ich bin Joseph, euer Bruder, den ihr nach Ägypten verkauft habt!
5 Und nun bekümmert euch nicht und macht euch keine Vorwürfe darüber, dass ihr mich hierher verkauft habt; denn zur Lebensrettung hat mich Gott vor euch hergesandt!
6 Denn dies ist das zweite Jahr, dass die Hungersnot im Land herrscht, und es werden noch fünf Jahre ohne Pflügen und Ernten sein.
7 Aber Gott hat mich vor euch hergesandt, um euch einen Überrest zu sichern auf Erden, und um euch am Leben zu erhalten zu einer großen Errettung.
8 Und nun, nicht ihr habt mich hierher gesandt, sondern Gott: Er hat mich dem Pharao zum Vater gesetzt und zum Herrn über sein ganzes Haus und zum Herrscher über das ganze Land Ägypten.
9 Zieht nun schnell zu meinem Vater hinauf und sagt ihm: So spricht dein Sohn Joseph: Gott hat mich zum Herrn über ganz Ägypten gesetzt; komm zu mir herab, zögere nicht!
10 Und du sollst im Land Gosen wohnen und nahe bei mir sein, du und deine Kinder und deine Kindeskinder, deine Schafe und deine Rinder und alles, was dir gehört!
11 Ich will dich dort mit Nahrung versorgen — denn es sind noch fünf Jahre Hungersnot —, damit du nicht verarmst, du und dein Haus und alles, was dir gehört!
12 Und siehe, eure Augen sehen es und die Augen meines Bruders Benjamin, dass mein Mund es ist, der zu euch redet.
13 Darum verkündet meinem Vater all meine Herrlichkeit in Ägypten und alles, was ihr gesehen habt, und bringt meinen Vater schnell hierher!
14 Und er fiel seinem Bruder Benjamin um den Hals und weinte, und Benjamin weinte auch an seinem Hals.
15 Und er küsste alle seine Brüder und umarmte sie unter Tränen, und danach redeten seine Brüder mit ihm.
16 Als man nun im Haus des Pharao die Nachricht vernahm: Josephs Brüder sind gekommen!, da gefiel dies dem Pharao und seinen Knechten gut.
17 Und der Pharao sprach zu Joseph: Sage deinen Brüdern: Tut das: Beladet eure Tiere und macht euch auf den Weg, zieht in das Land Kanaan;
18 und nehmt euren Vater und eure Familien und kommt zu mir, so will ich euch das Beste des Landes Ägypten geben, und ihr sollt das Fett des Landes essen!
19 Und du, ordne dies an: Ihr sollt so handeln: Nehmt euch Wagen mit aus dem Land Ägypten für eure Kinder und Frauen und bringt euren Vater mit und kommt;
20 und euer Hausrat darf euch nicht reuen; denn das Beste des ganzen Landes Ägypten soll euch gehören!
21 Da machten es die Söhne Israels so; und Joseph gab ihnen Wagen nach dem Befehl des Pharao, auch gab er ihnen Verpflegung auf den Weg.
22 Und er schenkte ihnen allen Festgewänder, jedem Einzelnen; Benjamin aber schenkte er 300 Silberlinge und fünf Festgewänder.
23 Und seinem Vater sandte er Folgendes: zehn Esel, beladen mit dem Besten Ägyptens, und zehn Eselinnen, die Korn, Brot und Speise trugen für seinen Vater auf den Weg.
24 Damit entließ er seine Brüder, und sie gingen, und er sprach zu ihnen: Streitet nicht auf dem Weg!
25 So reisten sie von Ägypten hinauf und kamen in das Land Kanaan zu ihrem Vater Jakob;
26 und sie berichteten ihm und sprachen: Joseph lebt noch und ist Herrscher über das ganze Land Ägypten! Aber sein Herz blieb kalt, denn er glaubte ihnen nicht.
27 Da sagten sie ihm alle Worte, die Joseph zu ihnen geredet hatte. Und als er die Wagen sah, die Joseph gesandt hatte, um ihn abzuholen, da wurde der Geist ihres Vaters Jakob lebendig,
28 und Israel sprach: Für mich ist es genug, dass mein Sohn Joseph noch lebt! Ich will hingehen und ihn sehen, bevor ich sterbe!
1 Mózes 44:18-45:28
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
18 Ekkor Júda közelebb lépett Józsefhez, és így folytatta: „Uram, kérlek, engedd meg, hogy még egyszer szólhassak hozzád! Ne haragudj meg rám ezért, hiszen olyan vagy számunkra, mintha a fáraó előtt állnánk. 19 Az előző alkalommal te, uram, megkérdezted, él-e még atyánk, és van-e még testvérünk. 20 Mi elmondtuk, hogy él még idős atyánk, és vele van a legfiatalabb öcsénk, aki akkor született, amikor atyánk már idős volt. Öcsénk testvére meghalt, így ő az egyetlen gyermeke anyjának, ezért atyánk nagyon szereti, és ragaszkodik hozzá. 21 Uram, te azt mondtad szolgáidnak: »Hozzátok elém öcséteket, hadd lássam a saját szememmel!« 22 De mi azt feleltük, hogy ez lehetetlen, mert ha öcsénket elválasztjuk atyánktól, abba atyánk belehal. 23 Uram, te azt mondtad erre: »Színem elé ne kerüljetek, ha öcséteket nem hozzátok magatokkal!« 24 Ezt mi is megmondtuk szolgádnak, atyánknak, amikor innen visszatértünk hozzá.
25 Atyánk egy idő múlva ismét el akart küldeni bennünket, hogy gabonát vásároljunk uramtól, 26 de mi azt feleltük neki: »Ha legkisebb öcsénket is elengeded velünk, akkor elmegyünk, de ha nem, akkor nem kerülhetünk a kormányzó színe elé.« 27 Akkor atyánk, szolgád, ezt válaszolta: »Tudjátok jól, hogy Ráhel, a feleségem csak két fiút szült nekem. 28 Az egyiket elengedtem, és azóta nem láttam, mert széttépte egy vadállat. 29 Ha most ezt a kisebbiket is elviszitek tőlem, és valami baj éri, akkor ősz fejemet búval borítva bocsátjátok a sírba.« 30 Kérlek, uram, gondold meg, mi történne, ha a fiú nélkül térnénk vissza szolgádhoz, atyánkhoz! Hiszen atyám egész lelkével ragaszkodik ehhez a fiához! 31 Ha meglátja, hogy nem hoztuk vissza a fiút, azt nem éli túl, és mi leszünk a felelősek haláláért! Így szolgáid atyjuk ősz fejét búval borítva bocsátják alá a sírba!
32 Ezért szolgád kezességet vállalt atyja előtt a fiúért. Azt mondtam neki: »Atyám, ha nem hozom vissza, engem vádolj érte egész életemben!« 33 Most hát, kérlek uram, hadd maradjon szolgád itt a fiú helyett! Rabszolgád leszek, uram, csak őt bocsásd szabadon, hadd térjen haza a testvéreivel! 34 Hogyan is állhatnék atyám elé, ha a fiú nincs velem? Hogy nézhetném végig atyám szenvedését?”
Én vagyok József, a testvéretek!
45 Ekkor József már nem tudta tovább türtőztetni magát. A körülötte álló egyiptomiak miatt nem akarta kimutatni érzéseit, ezért fölkiáltott: „Az egyiptomiak menjenek ki a teremből!” S mikor magukra maradtak, megismertette magát testvéreivel: „Én vagyok József! Él-e még édesapánk?” — kérdezte sírva. Oly hangosan sírt, hogy az egyiptomiak is meghallották, s még a fáraó udvarába is eljutott a híre. De a testvérek annyira megrémültek tőle, hogy szólni sem tudtak.
4 „Lépjetek közelebb, kérlek!” — mondta József. Ekkor kicsit közelebb léptek. „Valóban én vagyok az! József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! 5 De most ne bánkódjatok ezen! Ne vádoljátok magatokat amiatt, hogy eladtatok rabszolgának, és ide kerültem! Valójában Isten volt az, aki előttetek ide küldött megmentésetek végett! 6 Már két éve tart az éhínség ideje, de még hátra van öt további szűk esztendő, amikor sem vetés, sem aratás nem lesz a földön. 7 Isten engem azért küldött ide előttetek, hogy mind titeket, mind utódaitokat megmentse, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. 8 Nem ti küldtetek engem ide, hanem Isten! Ő tett engem a fáraó tanácsadójává[a], a fáraó udvarának urává és egész Egyiptom kormányzójává.
József Egyiptomba hívja egész családját
9 Menjetek hát sietve atyámhoz, és mondjátok neki: Fiad, József ezt üzeni: »Isten engem egész Egyiptom kormányzójává tett, ezért késedelem nélkül költözz hozzám! 10 Gósen tartományában telepítelek le, így közel leszel hozzám. Jöjj hozzám egész családoddal, gyermekeiddel, unokáiddal, meg összes nyájaiddal és minden vagyonoddal együtt. 11 Mindennel ellátlak benneteket, amire csak szükségetek lesz, és állataitokról is gondoskodom, hiszen még további öt évig éhínség lesz a földön. Nálam semmiben sem fogtok szükséget látni!«”
12 Majd József ezt mondta a testvéreinek: „Figyeljetek rám! Saját szemetekkel látjátok, Benjáminnal együtt, hogy én vagyok József, és magam szóltam hozzátok! 13 Beszéljétek el atyámnak, amit láttatok és hallottatok itt. Számoljatok be neki arról, milyen magas tisztségre és dicsőségre jutottam itt, Egyiptomban, és sietve hozzátok őt hozzám!” 14 Ekkor József megölelte Benjámint, a testvérét, és egymás nyakába borulva sírtak. 15 Ugyanígy sorra megölelte, megcsókolta többi testvérét is, együtt sírtak, majd hosszasan elbeszélgettek.
16 Mikor eljutott a hír a fáraó udvarába, hogy Józsefhez eljöttek a testvérei, mind a fáraó, mind a főemberei megörültek ennek. 17 A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Mondd meg a testvéreidnek, hogy rakják meg állataikat gabonával, és térjenek vissza Kánaán földjére. 18 Azután költöztessétek atyátokat és egész családotokat hozzám! Én pedig Egyiptom legjobb vidékén telepítelek le benneteket, és a legtermékenyebb földeket adom nektek. 19 Azt is hagyd meg nekik, hogy vigyenek magukkal Egyiptomból szekereket, és azokon hozzák a kicsinyeiket, feleségeiket és atyátokat, amikor visszatérnek ide. 20 Mondd meg nekik azt is, hogy ne sajnálják azokat a dolgokat, amelyeket ott kell hagyniuk, hiszen Egyiptom földjének a legjava lesz az övék!”
21 Izráel fiai így is tettek. A fáraó szava szerint József szekereket adott testvérei mellé, és ellátta őket útravalóval. 22 Ezen fölül mindegyiküknek ajándékozott egy drága ünnepi ruhát. Benjáminnak azonban öt ruhát adott és még 300 sékel ezüstöt.[b] 23 Apjának is küldött ajándékot: 10 szamarat, válogatott egyiptomi árukkal megrakodva, meg 10 nőstény szamarat gabonával és mindenféle egyéb útravaló élelemmel. 24 Amikor útnak indította testvéreit, utoljára még a lelkükre kötötte: „Út közben ne nyugtalankodjatok, és ne vitatkozzatok!”
25 Azok pedig elindultak Egyiptomból, és eljutottak Kánaán földjére, apjukhoz, Jákóbhoz. 26 Amikor elmondták neki: „Atyánk, József nem halt meg, hanem él! Sőt, egész Egyiptomot ő kormányozza!” — Jákóbnak még a lélegzete is elállt, de nem mert hinni nekik. 27 Átadták neki József üzenetét, és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy azokon költözzön Egyiptomba — ekkor Jákób szelleme föléledt. 28 Örömmel mondta Izráel: „Most már elhiszem, hogy József valóban él! Megelégszem ennyivel, és megyek, hogy lássam őt, még mielőtt meghalnék!”
Footnotes
- 1 Mózes 45:8 tanácsadójává Szó szerint: „atyjává”.
- 1 Mózes 45:22 300 sékel ezüst Mai mértékkel kb. 3,5 kg ezüstöt jelent (nem érméket, hanem színezüstöt).
Genèse 44:18-45:28
La Bible du Semeur
Juda s’offre à la place de Benjamin
18 Alors Juda s’avança et dit : De grâce, mon seigneur, permets à ton serviteur de dire une parole à mon seigneur, sans que ta colère s’enflamme contre ton serviteur, car tu es l’égal du pharaon. 19 La première fois, mon seigneur a questionné ses serviteurs en leur demandant : « Avez-vous un père ou un autre frère ? » 20 Et nous avons répondu à notre seigneur : « Nous avons un père âgé et un jeune frère qui lui est né dans sa vieillesse et dont le frère est mort, celui-ci est le seul fils qui soit resté de sa mère, et son père l’aime. » 21 Tu as commandé à tes serviteurs : « Amenez-le-moi pour que je le voie de mes propres yeux. » 22 Nous avons répondu à mon seigneur : « Le jeune garçon ne peut pas quitter son père ; sinon celui-ci en mourra. » 23 Alors tu as déclaré à tes serviteurs : « Si votre jeune frère ne vient pas avec vous, vous ne serez plus admis en ma présence. » 24 Lorsque nous sommes revenus auprès de ton serviteur, mon père, nous lui avons rapporté les paroles de mon seigneur. 25 Et lorsque notre père a dit : « Retournez là-bas pour nous acheter quelques vivres », 26 nous lui avons répondu : « Nous ne pouvons y retourner qu’à la condition d’emmener notre jeune frère, car s’il n’est pas avec nous, nous ne serons pas admis auprès de cet homme. » 27 Alors ton serviteur, mon père, nous a dit : « Vous savez vous-mêmes que ma femme m’a donné deux fils. 28 Le premier, parti de chez moi, a été, je pense, dévoré par une bête sauvage, et jusqu’à ce jour, je ne l’ai plus revu. 29 Vous prenez encore celui-ci pour l’emmener loin de moi ; s’il lui arrive malheur, vous me ferez mourir de douleur à mon grand âge. » 30 Maintenant donc, si je retourne auprès de ton serviteur, mon père, sans ramener avec nous le jeune homme auquel il est tellement attaché, 31 quand il verra que le garçon n’est pas là, il mourra, et tes serviteurs seront responsables de l’avoir fait mourir de douleur dans son grand âge. 32 Car moi, ton serviteur, j’ai pris la responsabilité du jeune homme devant mon père ; je lui ai dit : « Si je ne te le ramène pas, je serai pour toujours coupable envers mon père. » 33 Maintenant donc, je te prie, permets à ton serviteur de rester comme esclave de mon seigneur à la place du jeune homme, et qu’il reparte avec ses frères. 34 Comment pourrais-je retourner chez mon père sans le garçon ? Ah, que je ne sois pas témoin du malheur qui frapperait mon père !
Joseph révèle son identité à ses frères
45 Alors Joseph, ne pouvant plus dominer son émotion devant tous ceux qui étaient présents, s’écria : Faites sortir tout le monde !
Ainsi personne de son entourage n’était en sa présence lorsqu’il fit connaître son identité à ses frères[a]. 2 Mais il sanglotait si fort en parlant que les Egyptiens l’entendirent, et la nouvelle parvint jusqu’au palais du pharaon. 3 Il dit à ses frères : Je suis Joseph ! Mon père est-il encore en vie ?
Mais ses frères étaient incapables de lui répondre tant ils avaient peur de lui. 4 Alors Joseph leur dit : Venez près de moi !
Ils s’approchèrent.
– Je suis Joseph, leur dit-il, votre frère, que vous avez vendu pour être emmené en Egypte. 5 Et maintenant, ne vous tourmentez pas et ne soyez pas fâchés de m’avoir vendu comme esclave. C’est pour vous sauver la vie que Dieu m’a envoyé devant vous. 6 Car voici deux ans que la famine sévit dans ce pays et pendant cinq ans encore, il n’y aura ni labour ni moisson. 7 Dieu m’a envoyé devant vous pour vous faire subsister sur la terre, pour préserver votre vie par une très grande délivrance. 8 C’est pourquoi ce n’est pas vous qui m’avez envoyé ici, c’est Dieu. Et il m’a élevé au rang de « Père pour le pharaon[b] », faisant de moi le maître de toute sa cour et le dirigeant de toute l’Egypte. 9 Retournez donc au plus vite auprès de mon père et dites-lui : « Ton fils Joseph te fait dire ceci : Dieu m’a établi maître de toute l’Egypte ; viens auprès de moi sans tarder. 10 Tu habiteras dans la région de Goshen[c], pour être proche de moi, toi, tes enfants et tes petits-enfants, tes moutons, tes chèvres et tes bovins, tout ce qui t’appartient. 11 Et là, je pourvoirai à tes besoins pour que tu ne restes pas sans ressources, toi, ta famille et tout ce qui t’appartient. Car il y aura encore cinq ans de famine[d]. » 12 Vous voyez de vos yeux, et mon frère Benjamin également, que c’est bien moi qui vous parle. 13 Informez mon père de tous les honneurs dont je suis comblé en Egypte, racontez-lui tout ce que vous avez vu et dépêchez-vous de le faire venir ici.
14 Puis il se jeta au cou de Benjamin, son frère, et tous deux pleurèrent sur les épaules l’un de l’autre. 15 Ensuite, il embrassa tous ses frères en pleurant. Après quoi, ses frères s’entretinrent avec lui.
Le pharaon invite Jacob en Egypte
16 La nouvelle de l’arrivée des frères de Joseph se répandit aussitôt au palais du pharaon. Elle fit plaisir au pharaon et à ses hauts fonctionnaires. 17 Le pharaon dit à Joseph : Tu diras à tes frères : « Voilà ce que vous allez faire : Chargez vos bêtes et retournez au pays de Canaan, 18 pour aller y chercher votre père ainsi que vos familles. Puis vous reviendrez chez moi et je vous donnerai les bonnes terres d’Egypte et vous mangerez les meilleurs produits du pays. » 19 Quant à toi, transmets-leur l’ordre suivant : « Emmenez avec vous d’Egypte des chariots pour vos enfants et vos femmes, faites-y monter aussi votre père et revenez. 20 N’ayez pas de regret pour ce que vous laisserez, car ce qu’il y a de meilleur dans toute l’Egypte sera à votre disposition. »
21 Les fils d’Israël firent ce qu’on leur avait dit. Joseph leur procura des chariots, selon ce qu’avait déclaré le pharaon, et il leur donna des provisions pour le voyage. 22 Il offrit un habit de rechange à chacun de ses frères ; quant à Benjamin, il lui donna trois cents pièces d’argent et cinq habits de rechange. 23 Il envoya à son père dix ânes chargés des meilleurs produits de l’Egypte, et dix ânesses chargées de blé, de pain et de vivres pour son voyage. 24 Il prit congé de ses frères en leur recommandant de ne pas se disputer[e] en chemin. Et ils s’en allèrent.
Les frères de Joseph reviennent auprès de Jacob
25 Ils retournèrent donc d’Egypte au pays de Canaan auprès de Jacob, leur père. 26 Ils lui annoncèrent la nouvelle : « Joseph vit encore, et c’est même lui qui gouverne toute l’Egypte. » Mais il ne réagit pas parce qu’il ne les croyait pas. 27 Ils lui répétèrent tout ce que Joseph avait dit. Puis Jacob vit les chariots que Joseph avait envoyés pour le transporter. Alors il reprit vie. 28 Israël déclara : Assez parlé : Joseph mon fils est encore en vie, j’irai le voir avant de mourir.
Footnotes
- 45.1 Voir Ac 7.13.
- 45.8 Titre officiel des vizirs et des ministres. Certains pensent que Joseph était devenu le conseiller du pharaon. Voir 41.42.
- 45.10 Près de la frontière nord-est de l’Egypte, dans le delta du Nil, une région très fertile (v. 18) et propre à l’élevage.
- 45.11 Voir Ac 7.14.
- 45.24 Autre traduction : de ne pas se presser ou de se faire du souci.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.