Genesis 3-4
New Revised Standard Version Catholic Edition
The First Sin and Its Punishment
3 Now the serpent was more crafty than any other wild animal that the Lord God had made. He said to the woman, “Did God say, ‘You shall not eat from any tree in the garden’?” 2 The woman said to the serpent, “We may eat of the fruit of the trees in the garden; 3 but God said, ‘You shall not eat of the fruit of the tree that is in the middle of the garden, nor shall you touch it, or you shall die.’” 4 But the serpent said to the woman, “You will not die; 5 for God knows that when you eat of it your eyes will be opened, and you will be like God,[a] knowing good and evil.” 6 So when the woman saw that the tree was good for food, and that it was a delight to the eyes, and that the tree was to be desired to make one wise, she took of its fruit and ate; and she also gave some to her husband, who was with her, and he ate. 7 Then the eyes of both were opened, and they knew that they were naked; and they sewed fig leaves together and made loincloths for themselves.
8 They heard the sound of the Lord God walking in the garden at the time of the evening breeze, and the man and his wife hid themselves from the presence of the Lord God among the trees of the garden. 9 But the Lord God called to the man, and said to him, “Where are you?” 10 He said, “I heard the sound of you in the garden, and I was afraid, because I was naked; and I hid myself.” 11 He said, “Who told you that you were naked? Have you eaten from the tree of which I commanded you not to eat?” 12 The man said, “The woman whom you gave to be with me, she gave me fruit from the tree, and I ate.” 13 Then the Lord God said to the woman, “What is this that you have done?” The woman said, “The serpent tricked me, and I ate.” 14 The Lord God said to the serpent,
“Because you have done this,
cursed are you among all animals
and among all wild creatures;
upon your belly you shall go,
and dust you shall eat
all the days of your life.
15 I will put enmity between you and the woman,
and between your offspring and hers;
he will strike your head,
and you will strike his heel.”
16 To the woman he said,
“I will greatly increase your pangs in childbearing;
in pain you shall bring forth children,
yet your desire shall be for your husband,
and he shall rule over you.”
17 And to the man[b] he said,
“Because you have listened to the voice of your wife,
and have eaten of the tree
about which I commanded you,
‘You shall not eat of it,’
cursed is the ground because of you;
in toil you shall eat of it all the days of your life;
18 thorns and thistles it shall bring forth for you;
and you shall eat the plants of the field.
19 By the sweat of your face
you shall eat bread
until you return to the ground,
for out of it you were taken;
you are dust,
and to dust you shall return.”
20 The man named his wife Eve,[c] because she was the mother of all living. 21 And the Lord God made garments of skins for the man[d] and for his wife, and clothed them.
22 Then the Lord God said, “See, the man has become like one of us, knowing good and evil; and now, he might reach out his hand and take also from the tree of life, and eat, and live forever”— 23 therefore the Lord God sent him forth from the garden of Eden, to till the ground from which he was taken. 24 He drove out the man; and at the east of the garden of Eden he placed the cherubim, and a sword flaming and turning to guard the way to the tree of life.
Cain Murders Abel
4 Now the man knew his wife Eve, and she conceived and bore Cain, saying, “I have produced[e] a man with the help of the Lord.” 2 Next she bore his brother Abel. Now Abel was a keeper of sheep, and Cain a tiller of the ground. 3 In the course of time Cain brought to the Lord an offering of the fruit of the ground, 4 and Abel for his part brought of the firstlings of his flock, their fat portions. And the Lord had regard for Abel and his offering, 5 but for Cain and his offering he had no regard. So Cain was very angry, and his countenance fell. 6 The Lord said to Cain, “Why are you angry, and why has your countenance fallen? 7 If you do well, will you not be accepted? And if you do not do well, sin is lurking at the door; its desire is for you, but you must master it.”
8 Cain said to his brother Abel, “Let us go out to the field.”[f] And when they were in the field, Cain rose up against his brother Abel, and killed him. 9 Then the Lord said to Cain, “Where is your brother Abel?” He said, “I do not know; am I my brother’s keeper?” 10 And the Lord said, “What have you done? Listen; your brother’s blood is crying out to me from the ground! 11 And now you are cursed from the ground, which has opened its mouth to receive your brother’s blood from your hand. 12 When you till the ground, it will no longer yield to you its strength; you will be a fugitive and a wanderer on the earth.” 13 Cain said to the Lord, “My punishment is greater than I can bear! 14 Today you have driven me away from the soil, and I shall be hidden from your face; I shall be a fugitive and a wanderer on the earth, and anyone who meets me may kill me.” 15 Then the Lord said to him, “Not so![g] Whoever kills Cain will suffer a sevenfold vengeance.” And the Lord put a mark on Cain, so that no one who came upon him would kill him. 16 Then Cain went away from the presence of the Lord, and settled in the land of Nod,[h] east of Eden.
Beginnings of Civilization
17 Cain knew his wife, and she conceived and bore Enoch; and he built a city, and named it Enoch after his son Enoch. 18 To Enoch was born Irad; and Irad was the father of Mehujael, and Mehujael the father of Methushael, and Methushael the father of Lamech. 19 Lamech took two wives; the name of the one was Adah, and the name of the other Zillah. 20 Adah bore Jabal; he was the ancestor of those who live in tents and have livestock. 21 His brother’s name was Jubal; he was the ancestor of all those who play the lyre and pipe. 22 Zillah bore Tubal-cain, who made all kinds of bronze and iron tools. The sister of Tubal-cain was Naamah.
23 Lamech said to his wives:
“Adah and Zillah, hear my voice;
you wives of Lamech, listen to what I say:
I have killed a man for wounding me,
a young man for striking me.
24 If Cain is avenged sevenfold,
truly Lamech seventy-sevenfold.”
25 Adam knew his wife again, and she bore a son and named him Seth, for she said, “God has appointed[i] for me another child instead of Abel, because Cain killed him.” 26 To Seth also a son was born, and he named him Enosh. At that time people began to invoke the name of the Lord.
Notas al pie
- Genesis 3:5 Or gods
- Genesis 3:17 Or to Adam
- Genesis 3:20 In Heb Eve resembles the word for living
- Genesis 3:21 Or for Adam
- Genesis 4:1 The verb in Heb resembles the word for Cain
- Genesis 4:8 Sam Gk Syr Compare Vg: MT lacks Let us go out to the field
- Genesis 4:15 Gk Syr Vg: Heb Therefore
- Genesis 4:16 That is Wandering
- Genesis 4:25 The verb in Heb resembles the word for Seth
Genesi 3-4
Nuova Riveduta 2006
Il peccato di Adamo e la prima promessa
3 (A)Il serpente era il più astuto di tutti gli animali dei campi che Dio il Signore aveva fatti. Esso disse alla donna: «Come! Dio vi ha detto di non mangiare da nessun albero del giardino?» 2 La donna rispose al serpente: «Del frutto degli alberi del giardino ne possiamo mangiare; 3 ma del frutto dell’albero che è in mezzo al giardino Dio ha detto: “Non ne mangiate e non lo toccate, altrimenti morirete”». 4 Il serpente disse alla donna: «No, non morirete affatto; 5 ma Dio sa che nel giorno che ne mangerete, i vostri occhi si apriranno e sarete come Dio[a], avendo la conoscenza del bene e del male».
6 La donna osservò che l’albero era buono per nutrirsi, che era bello da vedere e che l’albero era desiderabile per acquistare conoscenza; prese del frutto, ne mangiò e ne diede anche a suo marito, che era con lei, ed egli ne mangiò.
7 (B)Allora si aprirono gli occhi ad entrambi e si accorsero che erano nudi; unirono delle foglie di fico e se ne fecero delle cinture. 8 Poi udirono la voce[b] di Dio il Signore, il quale camminava nel giardino sul far della sera; e l’uomo e sua moglie si nascosero dalla presenza di Dio il Signore fra gli alberi del giardino.
9 Dio il Signore chiamò l’uomo e gli disse: «Dove sei?» 10 Egli rispose: «Ho udito la tua voce nel giardino e ho avuto paura, perché ero nudo, e mi sono nascosto». 11 Dio disse: «Chi ti ha mostrato che eri nudo? Hai forse mangiato del frutto dell’albero che ti avevo comandato di non mangiare?» 12 L’uomo rispose: «La donna che tu mi hai messa accanto, è lei che mi ha dato del frutto[c] dell’albero, e io ne ho mangiato». 13 Dio il Signore disse alla donna: «Perché hai fatto questo?» La donna rispose: «Il serpente mi ha ingannata e io ne ho mangiato».
14 Allora Dio il Signore disse al serpente: «Poiché hai fatto questo, sarai il maledetto fra tutto il bestiame e fra tutte le bestie selvatiche! Tu camminerai sul tuo ventre e mangerai polvere tutti i giorni della tua vita. 15 Io porrò inimicizia fra te e la donna, e fra la tua progenie e la progenie di lei; questa progenie ti schiaccerà il capo e tu le ferirai il calcagno». 16 Alla donna disse: «Io moltiplicherò grandemente le tue pene e i dolori della tua gravidanza; con dolore partorirai figli; i tuoi desideri si volgeranno verso tuo marito ed egli dominerà su di te». 17 Ad Adamo disse: «Poiché hai dato ascolto alla voce di tua moglie e hai mangiato del frutto[d] dall’albero circa il quale io ti avevo ordinato di non mangiarne, il suolo sarà maledetto per causa tua; ne mangerai il frutto con affanno tutti i giorni della tua vita. 18 Esso ti produrrà spine e rovi, e tu mangerai l’erba dei campi; 19 mangerai il pane con il sudore del tuo volto, finché tu ritorni nella terra da cui fosti tratto; perché sei polvere e in polvere ritornerai».
20 L’uomo chiamò sua moglie Eva[e], perché è stata la madre di tutti i viventi. 21 Dio il Signore fece ad Adamo e a sua moglie delle tuniche di pelle, e li vestì.
22 Poi Dio il Signore disse: «Ecco, l’uomo è diventato come uno di noi, quanto alla conoscenza del bene e del male. Guardiamo che egli non stenda la mano e prenda anche del frutto dell’albero della vita, ne mangi e viva per sempre». 23 Perciò Dio il Signore mandò via l’uomo dal giardino di Eden, perché lavorasse la terra da cui era stato tratto. 24 Così egli scacciò l’uomo e pose a oriente del giardino di Eden i cherubini, che vibravano da ogni parte una spada fiammeggiante, per custodire la via dell’albero della vita.
Caino e Abele
4 (C)Adamo conobbe Eva, sua moglie, la quale concepì e partorì Caino[f], e disse: «Ho acquistato[g] un uomo con l’aiuto del Signore». 2 Poi partorì ancora Abele, fratello di lui. Abele fu pastore di pecore; Caino lavoratore della terra.
3 Avvenne, dopo qualche tempo, che Caino fece un’offerta di frutti della terra al Signore. 4 Abele offrì anch’egli dei primogeniti del suo gregge e del loro grasso. Il Signore guardò con favore Abele e la sua offerta, 5 ma non guardò con favore Caino e la sua offerta. Caino ne fu molto irritato, e il suo viso era abbattuto. 6 Il Signore disse a Caino: «Perché sei irritato? E perché hai il volto abbattuto? 7 Se agisci bene, non rialzerai il volto? Ma se agisci male, il peccato sta spiandoti alla porta, e i suoi desideri sono rivolti contro di te; ma tu dominalo!»
8 Un giorno Caino parlava con suo fratello Abele e, trovandosi nei campi, Caino si avventò contro Abele, suo fratello, e l’uccise.
9 (D)Il Signore disse a Caino: «Dov’è Abele, tuo fratello?» Egli rispose: «Non lo so. Sono forse il guardiano di mio fratello?» 10 Il Signore disse: «Che hai fatto? La voce del sangue di tuo fratello grida a me dalla terra. 11 Ora tu sarai maledetto, scacciato lontano dalla terra che ha aperto la sua bocca per ricevere il sangue di tuo fratello dalla tua mano. 12 Quando coltiverai il suolo, esso non ti darà più i suoi prodotti, e tu sarai vagabondo e fuggiasco sulla terra». 13 Caino disse al Signore: «Il mio castigo è troppo grande perché io possa sopportarlo. 14 Tu oggi mi scacci da questo suolo e io sarò nascosto lontano dalla tua presenza, sarò vagabondo e fuggiasco per la terra, così chiunque mi troverà, mi ucciderà». 15 Ma il Signore gli disse: «Ebbene, chiunque ucciderà Caino, sarà punito sette volte più di lui». Il Signore mise un segno su Caino, perché nessuno, trovandolo, lo uccidesse.
Discendenti di Caino
16 (E)Caino si allontanò dalla presenza del Signore e si stabilì nel paese di Nod[h], a oriente di Eden.
17 Poi Caino conobbe sua moglie, che concepì e partorì Enoc. Quindi si mise a costruire una città, a cui diede il nome di Enoc, dal nome di suo figlio.
18 A Enoc nacque Irad; Irad generò Meuiael; Meuiael generò Metusael e Metusael generò Lamec.
19 Lamec prese due mogli: il nome dell’una era Ada e il nome dell’altra Zilla. 20 Ada partorì Iabal, che fu il padre di quelli che abitano sotto le tende presso le greggi. 21 Il nome di suo fratello era Iubal, che fu il padre di tutti quelli che suonano la cetra e il flauto. 22 Zilla a sua volta partorì Tubal-Cain, l’artefice d’ogni sorta di strumenti di bronzo e di ferro; e la sorella di Tubal-Cain fu Naama.
23 Lamec disse alle sue mogli: «Ada e Zilla, ascoltate la mia voce; mogli di Lamec, porgete orecchio al mio dire! Sì, io ho ucciso un uomo perché mi ha ferito, e un giovane perché mi ha contuso.
24 Se Caino sarà vendicato sette volte, Lamec lo sarà settantasette volte».
Genealogia di Adamo per la linea di Set, fino a Noè
25 (F)Adamo conobbe ancora sua moglie ed ella partorì un figlio che chiamò Set[i], «perché», ella disse, «Dio mi ha dato un altro figlio al posto di Abele, che Caino ha ucciso».
26 Anche a Set nacque un figlio, che chiamò Enos. Allora si cominciò a invocare il nome del Signore.
Notas al pie
- Genesi 3:5 Come Dio, altri traducono: come dèi.
- Genesi 3:8 La voce, altri intendono rumore (dei passi) o fruscio del Signore che cammina in mezzo alla vegetazione.
- Genesi 3:12 Frutto, questa parola manca nel testo ebraico.
- Genesi 3:17 Frutto, questa parola manca nel testo ebraico.
- Genesi 3:20 Eva, ebr. Chawwah, lett. vita.
- Genesi 4:1 Caino, ebr. Qayin, va messo in relazione con il verbo qanah, acquistare.
- Genesi 4:1 Ho acquistato, dall’ebr. qanah, acquistare.
- Genesi 4:16 Nod, lett. fuga, esilio.
- Genesi 4:25 Set, ebr. shet, significa sostituito o messo in luogo di, dal verbo shit, porre, collocare.
1 Mose 3-4
Schlachter 2000
Der Sündenfall des Menschen
3 Aber die Schlange[a] war listiger als alle Tiere des Feldes, die Gott der Herr gemacht hatte; und sie sprach zu der Frau: Sollte Gott wirklich gesagt haben, dass ihr von keinem Baum im Garten essen dürft?
2 Da sprach die Frau zur Schlange: Von der Frucht der Bäume im Garten dürfen wir essen;
3 aber von der Frucht des Baumes, der in der Mitte des Gartens ist, hat Gott gesagt: Esst nicht davon und rührt sie auch nicht an, damit ihr nicht sterbt!
4 Da sprach die Schlange zu der Frau: Keineswegs werdet ihr sterben!
5 Sondern Gott weiß: An dem Tag, da ihr davon esst, werden euch die Augen geöffnet, und ihr werdet sein wie Gott und werdet erkennen, was Gut und Böse ist!
6 Und die Frau sah, dass von dem Baum gut zu essen wäre, und dass er eine Lust für die Augen und ein begehrenswerter Baum wäre, weil er weise macht; und sie nahm von seiner Frucht und aß, und sie gab davon auch ihrem Mann, der bei ihr war, und er aß.
Die Folgen des Sündenfalls
7 Da wurden ihnen beiden die Augen geöffnet, und sie erkannten, dass sie nackt waren; und sie banden sich Feigenblätter um und machten sich Schurze.
8 Und sie hörten die Stimme Gottes des Herrn, der im Garten wandelte, als der Tag kühl war; und der Mensch und seine Frau versteckten sich vor dem Angesicht Gottes des Herrn hinter den Bäumen des Gartens.
9 Da rief Gott der Herr den Menschen und sprach: Wo bist du?
10 Und er antwortete: Ich hörte deine Stimme im Garten und fürchtete mich, denn ich bin nackt; darum habe ich mich verborgen!
11 Da sprach er: Wer hat dir gesagt, dass du nackt bist? Hast du etwa von dem Baum gegessen, von dem ich dir geboten habe, du solltest nicht davon essen?
12 Da antwortete der Mensch: Die Frau, die du mir zur Seite gegeben hast, die gab mir von dem Baum, und ich aß!
13 Da sprach Gott der Herr zu der Frau: Warum hast du das getan? Die Frau antwortete: Die Schlange hat mich verführt; da habe ich gegessen!
14 Da sprach Gott der Herr zur Schlange: Weil du dies getan hast, so sollst du verflucht sein mehr als alles Vieh und mehr als alle Tiere des Feldes![b] Auf deinem Bauch sollst du kriechen und Staub sollst du fressen dein Leben lang!
15 Und ich will Feindschaft setzen zwischen dir und der Frau, zwischen deinem Samen[c] und ihrem Samen: Er wird dir den Kopf zertreten, und du wirst ihn in die Ferse stechen.[d]
16 Und zur Frau sprach er: Ich will die Mühen deiner Schwangerschaft sehr groß machen; mit Schmerzen sollst du Kinder gebären; und dein Verlangen wird auf deinen Mann gerichtet sein,[e] er aber soll über dich herrschen!
17 Und zu Adam sprach er: Weil du der Stimme deiner Frau gehorcht und von dem Baum gegessen hast, von dem ich dir gebot und sprach: »Du sollst nicht davon essen!«, so sei der Erdboden verflucht um deinetwillen! Mit Mühe sollst du dich davon nähren dein Leben lang;
18 Dornen und Disteln soll er dir tragen, und du sollst das Gewächs des Feldes essen.
19 Im Schweiße deines Angesichts sollst du [dein] Brot essen, bis du wieder zurückkehrst zum Erdboden; denn von ihm bist du genommen. Denn du bist Staub, und zum Staub wirst du wieder zurückkehren!
20 Und der Mensch gab seiner Frau den Namen Eva[f]; denn sie wurde die Mutter aller Lebendigen.
21 Und Gott der Herr machte Adam und seiner Frau Kleider aus Fell und bekleidete sie.
22 Und Gott der Herr sprach: Siehe, der Mensch ist geworden wie unsereiner, indem er erkennt, was Gut und Böse ist; nun aber — dass er nur nicht seine Hand ausstrecke und auch vom Baum des Lebens nehme und esse und ewig lebe!
23 So schickte ihn Gott der Herr aus dem Garten Eden, damit er den Erdboden bearbeite, von dem er genommen war.
24 Und er vertrieb den Menschen und ließ östlich vom Garten Eden die Cherubim[g] lagern und die Flamme des blitzenden Schwertes, um den Weg zum Baum des Lebens zu bewachen.
Kain und Abel
4 Und Adam erkannte[h] seine Frau Eva; und sie wurde schwanger und gebar den Kain[i]. Und sie sprach: Ich habe einen Mann erworben mit der Hilfe des Herrn!
2 Und weiter gebar sie seinen Bruder Abel[j]. Und Abel wurde ein Schafhirte, Kain aber ein Ackerbauer.
3 Und es geschah nach geraumer Zeit, dass Kain dem Herrn ein Opfer darbrachte von den Früchten des Erdbodens.
4 Und auch Abel brachte [ein Opfer] dar von den Erstlingen seiner Schafe und von ihrem Fett. Und der Herr sah Abel und sein Opfer an;[k]
5 aber Kain und sein Opfer sah er nicht an. Da wurde Kain sehr wütend, und sein Angesicht senkte sich.
6 Und der Herr sprach zu Kain: Warum bist du so wütend, und warum senkt sich dein Angesicht?
7 Ist es nicht so: Wenn du Gutes tust, so darfst du dein Haupt erheben? Wenn du aber nicht Gutes tust, so lauert die Sünde vor der Tür, und ihr Verlangen ist auf dich gerichtet; du aber sollst über sie herrschen!
8 Und Kain redete mit seinem Bruder Abel; und es geschah, als sie auf dem Feld waren, da erhob sich Kain gegen seinen Bruder Abel und schlug ihn tot.
9 Da sprach der Herr zu Kain: Wo ist dein Bruder Abel? Er antwortete: Ich weiß es nicht! Soll ich meines Bruders Hüter sein?
10 Er aber sprach: Was hast du getan? Horch! Die Stimme des Blutes deines Bruders schreit zu mir von dem Erdboden!
11 Und nun sollst du verflucht sein von dem Erdboden hinweg, der seinen Mund aufgetan hat, um das Blut deines Bruders von deiner Hand zu empfangen!
12 Wenn du den Erdboden bebaust, soll er dir künftig seinen Ertrag nicht mehr geben; ruhelos und flüchtig sollst du sein auf der Erde!
13 Und Kain sprach zum Herrn: Meine Strafe ist zu groß, als dass ich sie tragen könnte!
14 Siehe, du vertreibst mich heute vom Erdboden, und ich muss mich vor deinem Angesicht verbergen und ruhelos und flüchtig sein auf der Erde. Und es wird geschehen, dass mich totschlägt, wer mich findet!
15 Da sprach der Herr zu ihm: Fürwahr, wer Kain totschlägt, der zieht sich siebenfache Rache zu! Und der Herr gab dem Kain ein Zeichen, damit ihn niemand erschlage, wenn er ihn fände.
16 Und Kain ging hinweg von dem Angesicht des Herrn und wohnte im Land Nod[l], östlich von Eden.
Die Nachkommen Kains
17 Und Kain erkannte seine Frau;[m] die wurde schwanger und gebar den Henoch[n]. Und er baute eine Stadt[o] und nannte sie nach dem Namen seines Sohnes Henoch.
18 Dem Henoch aber wurde Irad geboren, und Irad zeugte Mehujael; Mehujael zeugte Methusael, und Methusael zeugte Lamech.
19 Lamech aber nahm sich zwei Frauen: die eine hieß Ada, die andere Zilla.
20 Und Ada gebar den Jabal; der wurde der Vater der Zeltbewohner und Herdenbesitzer.
21 Und sein Bruder hieß Jubal; der wurde der Vater aller Harfen- und Flötenspieler.
22 Und auch Zilla gebar, und zwar den Tubal-Kain, den Meister aller Handwerker in Erz[p] und Eisen. Und die Schwester Tubal-Kains war Naama.
23 Und Lamech sprach zu seinen Frauen: »Ada und Zilla, hört meine Stimme! Ihr Frauen Lamechs, vernehmt meinen Spruch! Einen Mann erschlug ich, weil er mich verwundet, einen jungen Mann, weil er mich geschlagen hat!
24 Denn Kain wird siebenfach gerächt, Lamech aber siebenundsiebzigfach!«
Seth — der Ersatz für Abel
25 Und Adam erkannte seine Frau nochmals; die gebar einen Sohn und nannte ihn Seth[q]: »Denn Gott hat mir für Abel einen anderen Samen gesetzt, weil Kain ihn umgebracht hat«.
26 Und auch dem Seth wurde ein Sohn geboren, den nannte er Enosch[r]. Damals fing man an, den Namen des Herrn anzurufen.
Notas al pie
- (3,1) Die Schlange steht in der Schrift öfter für den Teufel oder Satan (Widersacher), ein gefallenes Engelwesen.
- (3,14) Aus Gottes Mund bedeutet der Fluch ein Gerichtswort (vgl. 5Mo 28,15.20). Er kommt als Folge der Sünde auf die Schlange, auf die Menschen wie auch auf die ganze Schöpfung (vgl. Röm 8,19-22; Gal 3,10-14; Offb 22,3).
- (3,15) »Same« steht im AT oft bildlich für Nachkommen.
- (3,15) od. Er wird dir den Kopf zermalmen, und du wirst ihm die Ferse zermalmen. Hier finden wir die erste Prophetie und Verheißung über den zukünftigen Erretter: Ein Nachkomme der Frau sollte den Teufel besiegen, wobei der Teufel auch ihn verwunden würde (Jesus Christus wurden bei der Kreuzigung die Füße durchbohrt).
- (3,16) Vgl. dieselben Worte in 1Mo 4,7.
- (3,20) hebr. Chawwah = Leben.
- (3,24) d.h. Engelwesen, die u.a. die Aufgabe haben, das, was Gott heilig ist, vor Missbrauch und Entweihung zu schützen (vgl. u.a. 2Mo 25,18; 26,1; 1Kö 8,6).
- (4,1) Im Hebräischen wird »erkennen« zuweilen auch für den Beischlaf verwendet.
- (4,1) bed. »Erwerb«.
- (4,2) bed. »Hauch / Nichtigkeit / Vergänglichkeit«.
- (4,4) d.h. sah es wohlwollend an, nahm es als wohlgefällig an.
- (4,16) bed. »umherschweifend / flüchtig«.
- (4,17) Kain hatte sich eine seiner nach ihm geborenen Schwestern oder weiteren Verwandten zur Frau genommen (vgl. 1Mo 5,4).
- (4,17) bed. »Einweihung / Unterweisung«.
- (4,17) d.h. eine feste, bewachte Wohnstätte.
- (4,22) d.h. Bronze.
- (4,25) bed. »Ersatz« (= der an die Stelle eines anderen Gesetzte).
- (4,26) bed. »Mensch« im Sinne von »sterblicher, hinfälliger Mensch«.
1 Mózes 3-4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A bűnbeesés és büntetése
3 Az Örökkévaló Isten sokféle vadállatot teremtett, de mind között a kígyó volt a legravaszabb. A kígyó egyszer megszólította az asszonyt, és ezt kérdezte tőle: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy ti nem ehettek a kert egyetlen fájának gyümölcséből sem?”
2 Az asszony ezt válaszolta: „Nem, dehogy! A kert minden fájáról szabadon ehetünk, 3 csak egyről nem. Arról az egyről, amely a kert belsejében van, Isten mondta, hogy ne együnk a gyümölcséből, sőt, hozzá se nyúljunk, mert különben meghalunk.”
4 De a kígyó így felelt: „Ugyan, dehogy fogtok meghalni! 5 Isten ezt csak azért mondta, mert jól tudja, hogy amikor esztek annak a fának a gyümölcséből, felnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: megismeritek mi a jó és mi a rossz.”
6 Az asszony látta, hogy milyen gyönyörű a fa, és azt gondolta, hogy a gyümölcsök biztosan jóízűek lehetnek. Elhitte, hogy a gyümölcsök bölccsé teszik — ezért leszakított egyet, és megette. Majd adott a gyümölcsből a vele lévő férjének is, aki szintén evett belőle. 7 Hirtelen, mintha mindkettőjüknek felnyílt volna a szeme, mindent másképp láttak. Azt is azonnal észrevették, hogy meztelenek — ezért összekötözött fügefalevelekből valami ágyékkötő-félét készítettek, és azt vették magukra.
8 Mikor az alkonyat közeledett, és feltámadt az esti szellő, az Örökkévaló Isten sétára indult a kertben. Ádám és felesége meghallották, hogy közeledik, és elbújtak előle a fák közé. 9 De az Örökkévaló Isten kiáltott: „Ádám, merre vagy?”
10 „Meghallottam, hogy jössz, és féltem tőled, mert meztelen vagyok, ezért elbújtam” — felelt Ádám.
11 „De honnan tudod, hogy meztelen vagy? Ki mondta neked? Talán ettél annak a fának a gyümölcséből, amelytől eltiltottalak?” — kérdezte Isten.
12 „Az asszony, akit mellém adtál, ő kínált meg abból a gyümölcsből — úgy ettem” — magyarázkodott Ádám.
13 Akkor az Örökkévaló Isten az asszonyhoz fordult: „Mit tettél?”
„A kígyó, ő csapott be engem, azért ettem” — mentegetőzött az asszony.
14 Az Örökkévaló Isten ezután a kígyóhoz szólt:
„Átkozott legyél,
mivel ezt tetted!
Átkozottabb leszel,
mint a többi vadállat!
Egész életedben hason csúszva járj,
és a föld porát egyed!
15 Ellenségeddé teszem az asszonyt,
téged pedig az ő ellenségévé teszlek.
Leszármazottaid és az asszony leszármazottjai
folytonosan harcolni fognak egymással.
Az asszony leszármazottja[a] a fejedre tapos,
te pedig a sarkába harapsz.”
16 Majd Isten az asszonyhoz fordult:
„Megsokasítom a terhességeddel járó nehézségeket,[b]
és fájdalommal szülöd gyermekeidet.[c]
Szeretnél uralkodni a férjeden,[d]
mégis ő fog uralkodni rajtad.”
17 Azután Ádámnak ezt mondta:
„Parancsoltam neked,
hogy ne egyél annak a fának a gyümölcséből,
de te inkább a feleségedre hallgattál,
az ő szavának engedtél,
és ettél abból a gyümölcsből.
Ezért megátkozom a földet miattad:
egész életedben sok bajlódással és fáradsággal,
naponta kell művelned,
hogy megadja kenyeredet.
18 Szántófölded töviseket és gyomokat nevel,
te pedig azokat a növényeket[e] eszed,
amelyeket a földeden magadnak termelsz.
19 Bizony, arcod verítékével kell megszerezned
mindennapi kenyeredet!
Halálod napjáig keményen dolgozol,
amíg visszatérsz a földbe,
amelyből kiformáltalak,
mert porból vagy,
és ismét porrá leszel.”
20 Ezután Ádám elnevezte a feleségét Évának, mert Éva[f] lett az ősanyja minden utána következő embernek. 21 Majd az Örökkévaló Isten állatbőrökből jobb ruhákat készített Ádámnak és a feleségének, és abba öltöztette őket.
22 Akkor az Örökkévaló Isten ezt mondta: „Most hát az ember olyanná lett, mint egyikünk: ismeri a jót és a rosszat. Nem engedhetjük meg, hogy kinyújtsa kezét, és szakítson az Élet Fájának gyümölcséből és örökké éljen.” 23 Ezért kiűzte az embert az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből az ember testét kiformálta. 24 Miután kiűzte őket, az Éden kertje elé kerubokat állított, lángoló karddal, amely minden irányban villogott. Azért állította oda a kerubokat, hogy őrizzék az Élet Fájához vezető utat.
Az első család
4 Ádám a feleségével, Évával hált. Ezután Éva gyermeket várt, majd fiút szült, akit Kainnak[g] nevezett, mert örömében azt mondta: „Az Örökkévaló megsegített, hogy fiút szüljek!” 2 Azután ismét fiút szült, Kain öccsét, Ábelt. Kain földműves lett, Ábel pedig juhpásztor.
Az első gyilkosság
3 Történt egyszer, hogy Kain áldozatot vitt az Örökkévalónak a föld terméséből. 4 Ábel is áldozott az Örökkévalónak, de ő a nyája elsőszülött bárányainak legjavából.
Az Örökkévaló szívesen fogadta Ábelt és az áldozatát, 5 azonban Kain és az áldozata nem nyerte el a tetszését. Emiatt Kain nagyon megharagudott és elkeseredett. 6 Az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Miért haragszol, és miért keseredtél el? 7 Ha azt teszed, ami helyes, elfogadlak téged. Ha pedig nem: Nézd, a bűn lesben áll az ajtód előtt, és uralkodni akar rajtad. De ne engedj neki, hanem te uralkodj rajta!”
8 Ezután Kain szólt Ábelnek: „Menjünk ki ketten a mezőre![h]” Kimentek hát, és ott Kain rátámadt a testvérére és meggyilkolta.
9 Az Örökkévaló megszólította Kaint: „Hol van Ábel, a testvéred?”
Kain ezt felelte: „Honnan tudjam? Nem az én dolgom, hogy törődjek vele!”
10 „Miért tetted ezt, Kain? Meggyilkolt testvéred kifolyt vére bosszúért kiált hozzám a földről — mondta az Örökkévaló. — 11 Ezért megátkozlak: többé nem leszel képes megművelni a földet, amely beitta testvéred vérét, akit meggyilkoltál! 12 Ha műveled a földet, az többé nem terem a számodra semmit, és hontalanul fogsz kóborolni a földön.”
13 „Túl szigorúan büntettél meg! Ez elviselhetetlen! — ellenkezett Kain. 14 — Látod, most elűzöl engem erről a megművelt termőföldről, kitaszítasz jelenlétedből, és hontalanul kell kóborolnom a földön. Attól félek, hogy akárki megölhet engem, akivel találkozom.”
15 „Nem akarom, hogy ez történjen! — válaszolt az Örökkévaló. — Aki meggyilkolja Kaint, annak a családjából hét rokona kell fizessen az életével érte!”
Az Örökkévaló ezzel a figyelmeztetéssel védte meg Kaint, hogy senki meg ne ölje, akivel találkozik.
Kain utódai
16 Kain tehát elfutott az Örökkévaló közeléből, és Édentől keletre, Nód[i] földjén telepedett le.
17 Ezután Kain a feleségével hált, aki terhes lett, majd fiút szült, akit Énóknak nevezett. Kain épített egy várost, és azt is a fiáról nevezte el. 18 Énóknak is született fia: Írád, majd annak is lett fia: Mehújáél. Annak fia Metúsáél, annak fia pedig Lámek.
19 Lámek két feleséget vett: Ádá és Cillá volt a nevük. 20 Ádá szülte Jábált, aki az őse lett az állattartó, sátorlakó népeknek. 21 Ádá másik fiát Júbálnak hívták, aki az őse lett a húros- és fúvós hangszerek zenészeinek. 22 Cillá is szült fiút, Túbálkaint, és annak húgát, Naamát. Túbálkain mestere lett a különböző bronz- és vaseszközök készítésének.
23 Egyszer Lámek így szólt a feleségeihez:
„Ádá és Cillá, figyeljetek!
Feleségeim, hallgassatok szavamra!
Megöltem egy férfit,
mert megsebesített,
egy ifjút,
mert megütött!
24 Ha hétszeres a bosszú Kainért,
akkor Lámekért hetvenhétszeres!”
Sét és Énós születése
25 Ezután Ádám ismét hált a feleségével, Évával, aki ezután gyermeket várt, majd fiút szült. Éva elnevezte ezt a fiút Sétnek[j], mert azt mondta: „Adott nekem az Isten másik gyermeket Ábel helyett, akit Kain meggyilkolt!” 26 Sétnek is született fia, akit Énósnak nevezett. Az ő életében kezdték az emberek segítségül hívni[k] az Örökkévaló nevét.
Notas al pie
- 1 Mózes 3:15 leszármazottja Szó szerint: „mag”. Ebben a versben többször is előfordul. A héber szó egyaránt jelenthet egyetlen, vagy sok-sok leszármazottat is.
- 1 Mózes 3:16 Megsokasítom… nehézségeket Vagy: „Sokat kell dolgoznod, és ezen felül gyakran terhes leszel.”
- 1 Mózes 3:16 és… gyermekeidet Vagy: „Nehéz munkád mellett még gyermekeket is szülsz.”
- 1 Mózes 3:16 Szeretnél… férjeden Vagy: „Vágyakozol a férjed után”.
- 1 Mózes 3:18 növényeket Lásd 1:28–29.
- 1 Mózes 3:20 Éva Ez a szó a héberben nagyon hasonlóan hangzik, mint az „élő” szó.
- 1 Mózes 4:1 Kain A héberben ez a szó hasonlít a „kaptam” szóra.
- 1 Mózes 4:8 Menjünk ki ketten a mezőre Ez a mondat az ókori görög (LXX) fordításban található, a masszoréta héber szövegben nem.
- 1 Mózes 4:16 Nód Azt jelenti: „vándorlás”.
- 1 Mózes 4:25 Sét Neve azt jelenti: „adni”.
- 1 Mózes 4:26 segítségül hívni Azt is jelenti: „imádni”, „imádkozni”.
Genèse 3-4
La Bible du Semeur
La rupture de l’alliance
3 Le Serpent[a] était le plus astucieux[b] de tous les animaux des champs que l’Eternel Dieu avait faits. Il demanda à la femme : Vraiment, Dieu vous a dit : « Vous n’avez pas le droit de manger du fruit de tous les arbres du jardin ! » ?
2 La femme répondit au Serpent : Nous mangeons des fruits des arbres du jardin, 3 mais celui qui est au milieu du jardin Dieu a dit de ne pas manger de son fruit et de ne pas y toucher sinon nous mourrons.
4 Alors le Serpent dit à la femme : Mais pas du tout ! Vous ne mourrez pas ! 5 Seulement Dieu sait bien que le jour où vous en mangerez, vos yeux s’ouvriront et vous serez comme Dieu, décidant vous-mêmes ce qui est bien ou mal[c].
6 Alors la femme vit que le fruit de l’arbre était bon à manger, agréable aux yeux, et qu’il était précieux pour ouvrir l’intelligence. Elle prit donc de son fruit et en mangea. Elle en donna aussi à son mari qui était avec elle, et il en mangea[d]. 7 Alors les yeux de tous deux s’ouvrirent et ils se rendirent compte qu’ils étaient nus. Ils se firent donc des pagnes en cousant ensemble des feuilles de figuier.
8 Au moment de la brise du soir, ils entendirent la voix de l’Eternel Dieu parcourant le jardin. Alors l’homme et sa femme se cachèrent de l’Eternel Dieu parmi les arbres du jardin.
9 Mais l’Eternel Dieu appela l’homme et lui demanda : Où es-tu ?
10 Celui-ci répondit : J’ai entendu ta voix dans le jardin et j’ai eu peur, car je suis nu ; alors je me suis caché.
11 Dieu dit : Qui t’a appris que tu es nu ? Aurais-tu mangé du fruit de l’arbre dont je t’avais défendu de manger ?
12 Adam répondit : La femme que tu as placée auprès de moi, c’est elle qui m’en a donné, et j’en ai mangé.
13 L’Eternel Dieu dit à la femme : Pourquoi as-tu fait cela ?
– C’est le Serpent qui m’a trompée, répondit la femme, et j’en ai mangé.
14 Alors l’Eternel Dieu dit au Serpent :
Puisque toi, tu as fait cela,
tu es maudit |parmi tout le bétail
et tous les animaux sauvages :
tu te traîneras sur le ventre,
tu mangeras de la poussière
tout au long de ta vie.
15 Je susciterai de l’hostilité |entre toi et la femme,
entre ta descendance[e] |et sa descendance.
Celle-ci t’écrasera la tête,
et tu lui mordras[f] le talon.
16 Dieu dit à la femme :
Je rendrai tes grossesses très pénibles
et c’est dans la souffrance |que tu mettras au monde tes enfants.
Tes attentes seront tournées vers ton mari,
mais lui, il te dominera.
17 Il dit à Adam : Puisque tu as écouté ta femme et que tu as mangé du fruit de l’arbre dont je t’avais défendu de manger,
le sol est maudit à cause de toi.
C’est avec peine |que tu en tireras ta nourriture
tout au long de ta vie.
18 Il te produira des épines |et des chardons ;
et tu mangeras des produits du sol.
19 Tu en tireras ton pain à la sueur de ton front
jusqu’à ce que tu retournes à la terre,
puisque tu as été tiré de celle-ci.
Car toi, tu es poussière
et tu retourneras à la poussière.
20 L’homme nomma sa femme Eve (Vie) ; elle est devenue en effet la mère de toute vie humaine.
21 L’Eternel Dieu fit à Adam et à sa femme des vêtements de peau pour les habiller.
22 Puis il dit : Voici que l’homme est devenu comme l’un de nous pour décider du bien et du mal[g]. Maintenant il ne faudrait pas qu’il tende la main pour cueillir aussi du fruit de l’arbre de la vie, qu’il en mange et qu’il vive éternellement.
23 Alors l’Eternel Dieu le chassa du jardin d’Eden pour qu’il travaille le sol d’où il avait été tiré.
24 Après avoir chassé l’homme, il posta des chérubins à l’est du jardin d’Eden, avec une épée flamboyante tournoyant en tous sens pour barrer l’accès de l’arbre de la vie.
L’intrusion de la violence
4 L’homme s’unit à Eve, sa femme ; elle devint enceinte et donna naissance à Caïn. Elle dit : J’ai formé un homme avec l’aide de l’Eternel.
2 Elle mit encore au monde le frère de Caïn, Abel. Abel devint berger et Caïn cultivateur.
3 Au bout d’un certain temps, Caïn présenta des produits de la terre en offrande à l’Eternel. 4 Abel, lui aussi, fit une offrande : il présenta les premiers-nés de son troupeau et en offrit les meilleurs morceaux. L’Eternel prêta attention à Abel et à son offrande[h] ; 5 mais pas à Caïn et son offrande. Cela mit Caïn dans une grande colère, et son visage s’assombrit.
6 L’Eternel dit à Caïn : Pourquoi es-tu en colère et pourquoi ton visage est-il sombre ? 7 Si tu agis bien, tu le relèveras. Mais si tu n’agis pas bien, le péché est tapi à ta porte : son désir se porte vers toi, mais toi, domine-le !
8 Mais Caïn dit à son frère Abel : Allons aux champs[i].
Et lorsqu’ils furent dans les champs, Caïn se jeta sur son frère Abel et le tua[j].
9 Alors l’Eternel demanda à Caïn : Où est ton frère Abel ?
– Je n’en sais rien, répondit-il. Suis-je le gardien de mon frère ?
10 Dieu lui dit : Qu’as-tu fait ? J’entends le sang de ton frère crier vengeance depuis la terre jusqu’à moi. 11 Maintenant, tu es maudit et chassé loin du sol qui a bu le sang de ton frère versé par ta main. 12 Lorsque tu cultiveras le sol, il te refusera désormais ses produits, tu seras errant et fugitif sur la terre.
13 Caïn dit à l’Eternel : Ma faute est trop lourde à porter. 14 Voici que tu me chasses aujourd’hui loin du sol fertile, et je devrai me cacher loin de toi, je serai errant et fugitif sur la terre et si quelqu’un me trouve, il me tuera.
15 L’Eternel lui dit : Eh bien ! Si on tue Caïn, il sera vengé sept fois.
Et l’Eternel marqua Caïn d’un signe pour qu’il ne soit pas tué par qui le rencontrerait.
16 Caïn partit loin de l’Eternel : il alla séjourner au pays de Nod, le pays de l’Errance, à l’orient d’Eden, le pays des Délices.
La lignée de Caïn
17 Caïn s’unit à sa femme, elle devint enceinte et mit au monde Hénok. Caïn bâtissait une ville qu’il appela Hénok, du nom de son fils.
18 Hénok fut l’ancêtre d’Irad, qui eut pour descendants : Mehouyaël, Metoushaël et Lémek.
19 Lémek prit deux femmes pour épouses : l’une s’appelait Ada et l’autre Tsilla. 20 Ada mit au monde Yabal, le père des nomades habitant sous des tentes et au milieu de leurs troupeaux. 21 Il avait pour frère Youbal, le père de tous ceux qui jouent de la lyre et de la flûte. 22 Tsilla, de son côté, mit au monde Toubal-Caïn, qui forgeait tous les instruments de bronze et de fer. La sœur de Toubal-Caïn s’appelait Naama.
23 Lémek dit à ses femmes :
Ada et Tsilla, |écoutez-moi bien,
femmes de Lémek, |et prêtez l’oreille |à ce que je dis :
J’ai tué un homme |pour une blessure
et un jeune enfant |pour prix de ma plaie.
24 Caïn sera vengé sept fois
et Lémek soixante-dix-sept fois.
25 Adam s’unit encore à sa femme et elle mit au monde un fils qu’elle nomma Seth car, dit-elle, Dieu m’a suscité une autre descendance pour remplacer Abel que Caïn a tué. 26 Seth aussi eut un fils qu’il appela Enosh. C’est à cette époque-là qu’on a commencé à prier l’Eternel.
Notas al pie
- 3.1 Voir Ap 12.9 ; 20.2.
- 3.1 Jeu de mots en hébreu avec le terme traduit « nus » (2.25).
- 3.5 D’autres comprennent : connaissant le bien et le mal.
- 3.6 Allusion en 2 Co 11.3 ; 1 Tm 2.14.
- 3.15 Voir Ap 12.17.
- 3.15 L’hébreu contient ici un jeu sur deux sens du même mot, le verbe traduit une fois par écraser et une fois par mordre. Allusion en Rm 16.20.
- 3.22 D’autres comprennent : pour la connaissance du bien et du mal.
- 4.4 Allusion en Hé 11.4.
- 4.8 D’après le Pentateuque samaritain et les versions syriaques ; manque dans le texte hébreu traditionnel.
- 4.8 Voir Mt 23.35 ; 1 Jn 3.12.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.