Genesis 28:10-29:35
New Revised Standard Version Catholic Edition
Jacob’s Dream at Bethel
10 Jacob left Beer-sheba and went toward Haran. 11 He came to a certain place and stayed there for the night, because the sun had set. Taking one of the stones of the place, he put it under his head and lay down in that place. 12 And he dreamed that there was a ladder[a] set up on the earth, the top of it reaching to heaven; and the angels of God were ascending and descending on it. 13 And the Lord stood beside him[b] and said, “I am the Lord, the God of Abraham your father and the God of Isaac; the land on which you lie I will give to you and to your offspring; 14 and your offspring shall be like the dust of the earth, and you shall spread abroad to the west and to the east and to the north and to the south; and all the families of the earth shall be blessed[c] in you and in your offspring. 15 Know that I am with you and will keep you wherever you go, and will bring you back to this land; for I will not leave you until I have done what I have promised you.” 16 Then Jacob woke from his sleep and said, “Surely the Lord is in this place—and I did not know it!” 17 And he was afraid, and said, “How awesome is this place! This is none other than the house of God, and this is the gate of heaven.”
18 So Jacob rose early in the morning, and he took the stone that he had put under his head and set it up for a pillar and poured oil on the top of it. 19 He called that place Bethel;[d] but the name of the city was Luz at the first. 20 Then Jacob made a vow, saying, “If God will be with me, and will keep me in this way that I go, and will give me bread to eat and clothing to wear, 21 so that I come again to my father’s house in peace, then the Lord shall be my God, 22 and this stone, which I have set up for a pillar, shall be God’s house; and of all that you give me I will surely give one-tenth to you.”
Jacob Meets Rachel
29 Then Jacob went on his journey, and came to the land of the people of the east. 2 As he looked, he saw a well in the field and three flocks of sheep lying there beside it; for out of that well the flocks were watered. The stone on the well’s mouth was large, 3 and when all the flocks were gathered there, the shepherds would roll the stone from the mouth of the well, and water the sheep, and put the stone back in its place on the mouth of the well.
4 Jacob said to them, “My brothers, where do you come from?” They said, “We are from Haran.” 5 He said to them, “Do you know Laban son of Nahor?” They said, “We do.” 6 He said to them, “Is it well with him?” “Yes,” they replied, “and here is his daughter Rachel, coming with the sheep.” 7 He said, “Look, it is still broad daylight; it is not time for the animals to be gathered together. Water the sheep, and go, pasture them.” 8 But they said, “We cannot until all the flocks are gathered together, and the stone is rolled from the mouth of the well; then we water the sheep.”
9 While he was still speaking with them, Rachel came with her father’s sheep; for she kept them. 10 Now when Jacob saw Rachel, the daughter of his mother’s brother Laban, and the sheep of his mother’s brother Laban, Jacob went up and rolled the stone from the well’s mouth, and watered the flock of his mother’s brother Laban. 11 Then Jacob kissed Rachel, and wept aloud. 12 And Jacob told Rachel that he was her father’s kinsman, and that he was Rebekah’s son; and she ran and told her father.
13 When Laban heard the news about his sister’s son Jacob, he ran to meet him; he embraced him and kissed him, and brought him to his house. Jacob[e] told Laban all these things, 14 and Laban said to him, “Surely you are my bone and my flesh!” And he stayed with him a month.
Jacob Marries Laban’s Daughters
15 Then Laban said to Jacob, “Because you are my kinsman, should you therefore serve me for nothing? Tell me, what shall your wages be?” 16 Now Laban had two daughters; the name of the elder was Leah, and the name of the younger was Rachel. 17 Leah’s eyes were lovely,[f] and Rachel was graceful and beautiful. 18 Jacob loved Rachel; so he said, “I will serve you seven years for your younger daughter Rachel.” 19 Laban said, “It is better that I give her to you than that I should give her to any other man; stay with me.” 20 So Jacob served seven years for Rachel, and they seemed to him but a few days because of the love he had for her.
21 Then Jacob said to Laban, “Give me my wife that I may go in to her, for my time is completed.” 22 So Laban gathered together all the people of the place, and made a feast. 23 But in the evening he took his daughter Leah and brought her to Jacob; and he went in to her. 24 (Laban gave his maid Zilpah to his daughter Leah to be her maid.) 25 When morning came, it was Leah! And Jacob said to Laban, “What is this you have done to me? Did I not serve with you for Rachel? Why then have you deceived me?” 26 Laban said, “This is not done in our country—giving the younger before the firstborn. 27 Complete the week of this one, and we will give you the other also in return for serving me another seven years.” 28 Jacob did so, and completed her week; then Laban gave him his daughter Rachel as a wife. 29 (Laban gave his maid Bilhah to his daughter Rachel to be her maid.) 30 So Jacob went in to Rachel also, and he loved Rachel more than Leah. He served Laban[g] for another seven years.
31 When the Lord saw that Leah was unloved, he opened her womb; but Rachel was barren. 32 Leah conceived and bore a son, and she named him Reuben;[h] for she said, “Because the Lord has looked on my affliction; surely now my husband will love me.” 33 She conceived again and bore a son, and said, “Because the Lord has heard[i] that I am hated, he has given me this son also”; and she named him Simeon. 34 Again she conceived and bore a son, and said, “Now this time my husband will be joined[j] to me, because I have borne him three sons”; therefore he was named Levi. 35 She conceived again and bore a son, and said, “This time I will praise[k] the Lord”; therefore she named him Judah; then she ceased bearing.
Footnotes
- Genesis 28:12 Or stairway or ramp
- Genesis 28:13 Or stood above it
- Genesis 28:14 Or shall bless themselves
- Genesis 28:19 That is House of God
- Genesis 29:13 Heb He
- Genesis 29:17 Meaning of Heb uncertain
- Genesis 29:30 Heb him
- Genesis 29:32 That is See, a son
- Genesis 29:33 Heb shama
- Genesis 29:34 Heb lawah
- Genesis 29:35 Heb hodah
Genesi 28:10-29:35
Nuova Riveduta 2006
10 (A)Giacobbe partì da Beer-Sceba e andò verso Caran. 11 Giunse ad un certo luogo e vi passò la notte, perché il sole era già tramontato. Prese una delle pietre del luogo, se la mise per capezzale e lì si coricò. 12 Fece un sogno: una scala poggiava sulla terra, mentre la sua cima toccava il cielo; e gli angeli di Dio salivano e scendevano per la scala. 13 Il Signore stava al di sopra di essa e gli disse: «Io sono il Signore, il Dio di Abraamo tuo padre e il Dio d’Isacco. La terra sulla quale tu stai coricato, io la darò a te e alla tua discendenza. 14 La tua discendenza sarà come la polvere della terra e tu ti estenderai a occidente e a oriente, a settentrione e a meridione, e tutte le famiglie della terra saranno benedette in te e nella tua discendenza. 15 Io sono con te, e ti proteggerò dovunque tu andrai e ti ricondurrò in questo paese, perché io non ti abbandonerò prima di aver fatto quello che ti ho detto».
16 Quando Giacobbe si svegliò dal sonno, disse: «Certo, il Signore è in questo luogo e io non lo sapevo!» 17 Ebbe paura e disse: «Com’è tremendo questo luogo! Questa non è altro che la casa di Dio, e questa è la porta del cielo!» 18 Giacobbe si alzò la mattina di buon’ora, prese la pietra che aveva messa come capezzale, la pose come pietra commemorativa e vi versò sopra dell’olio. 19 E chiamò quel luogo Betel[a]; mentre prima di allora il nome della città era Luz. 20 Giacobbe fece un voto, dicendo: «Se Dio è con me, se mi protegge durante questo viaggio che sto facendo, se mi dà pane da mangiare e vesti da coprirmi, 21 e se ritorno sano e salvo[b] alla casa di mio padre, il Signore sarà il mio Dio 22 e questa pietra, che ho eretta come monumento, sarà la casa di Dio; di tutto quello che tu mi darai, io certamente ti darò la decima».
Giacobbe a Caran
29 (B)Poi Giacobbe si mise in cammino e andò nel paese degli Orientali. 2 Egli vide nei campi un pozzo e tre greggi di pecore, accovacciate lì vicino; a quel pozzo infatti si abbeveravano le greggi; ma la pietra sulla bocca del pozzo era grande. 3 Dopo che tutte le greggi si erano radunate là, i pastori rotolavano la pietra dalla bocca del pozzo, abbeveravano le pecore, poi rimettevano la pietra al suo posto, sulla bocca del pozzo.
4 Giacobbe disse ai pastori: «Fratelli miei, di dove siete?» Quelli risposero: «Siamo di Caran». 5 Egli disse loro: «Conoscete Labano, figlio di Naor?» Ed essi: «Lo conosciamo». 6 Egli disse loro: «Sta bene?» Quelli risposero: «Sta bene; ecco Rachele, sua figlia, che viene con le pecore». 7 Egli disse: «Ecco, è ancora pieno giorno, e non è tempo di radunare il bestiame; abbeverate le pecore e portatele al pascolo». 8 Quelli risposero: «Non possiamo, finché non siano radunate tutte le greggi; allora si rotola la pietra dalla bocca del pozzo e abbeveriamo le pecore».
9 Mentre egli parlava ancora con loro, giunse Rachele con le pecore di suo padre; perché era lei che le portava al pascolo. 10 Quando Giacobbe vide Rachele figlia di Labano, fratello di sua madre, e le pecore di Labano, fratello di sua madre, si avvicinò, rotolò la pietra dalla bocca del pozzo e abbeverò il gregge di Labano, fratello di sua madre. 11 Poi Giacobbe baciò Rachele, alzò la voce e pianse. 12 Giacobbe fece sapere a Rachele che egli era parente del padre di lei e che era figlio di Rebecca. Ed ella corse a dirlo a suo padre. 13 Appena Labano ebbe udito le notizie di Giacobbe figlio di sua sorella, gli corse incontro, l’abbracciò, lo baciò e lo condusse a casa sua. Giacobbe raccontò a Labano tutte queste cose; 14 e Labano gli disse: «Tu sei proprio mie ossa e mia carne!» Così abitò presso di lui per un mese.
Lea e Rachele
15 (C)Poi Labano disse a Giacobbe: «Perché sei mio parente devi forse servirmi per nulla? Dimmi quale dev’essere il tuo salario». 16 Or Labano aveva due figlie: la maggiore si chiamava Lea e la minore Rachele. 17 Lea aveva gli occhi delicati[c], ma Rachele era avvenente e di bell’aspetto. 18 Giacobbe amava Rachele e disse a Labano: «Io ti servirò sette anni, per Rachele tua figlia minore». 19 Labano rispose: «È meglio che io la dia a te piuttosto che a un altro uomo; resta con me».
20 Giacobbe servì sette anni per Rachele; e gli parvero pochi giorni, a causa del suo amore per lei. 21 Poi Giacobbe disse a Labano: «Dammi mia moglie, perché il mio tempo è compiuto, e io andrò da lei». 22 Allora Labano radunò tutta la gente del luogo e fece un banchetto. 23 Ma, la sera, prese sua figlia Lea e la condusse da Giacobbe, il quale si unì a lei. 24 Labano diede la sua serva Zilpa per serva a Lea, sua figlia.
25 L’indomani mattina ecco che era Lea! Giacobbe disse a Labano: «Che mi hai fatto? Non è per Rachele che ti ho servito? Perché mi hai ingannato?» 26 Labano rispose: «Non è usanza da noi dare la minore prima della maggiore. Finisci la settimana nuziale con questa 27 e ti daremo anche l’altra, per il servizio che presterai da me per altri sette anni». 28 Giacobbe fece così, e finì la settimana di quello sposalizio; poi Labano gli diede in moglie sua figlia Rachele. 29 Labano diede la sua serva Bila per serva a Rachele, sua figlia.
30 Giacobbe si unì pure a Rachele e amò Rachele più di Lea, e servì Labano per altri sette anni.
I figli di Giacobbe
31 (D)Il Signore, vedendo che Lea era odiata, la rese feconda; ma Rachele era sterile. 32 Lea concepì, partorì un figlio e lo chiamò Ruben[d], perché disse: «Il Signore ha visto la mia afflizione; ora mio marito mi amerà». 33 Poi concepì di nuovo e partorì un figlio, e disse: «Il Signore ha udito che io ero odiata, e mi ha dato anche questo figlio». E lo chiamò Simeone[e]. 34 Concepì di nuovo e partorì un figlio, e disse: «Questa volta mio marito sarà ben unito a me, perché gli ho partorito tre figli». Per questo fu chiamato Levi[f]. 35 E concepì di nuovo, partorì un figlio e disse: «Questa volta celebrerò il Signore». Perciò lo chiamò Giuda[g]. Poi cessò d’aver figli.
Footnotes
- Genesi 28:19 Betel, lett. casa di Dio.
- Genesi 28:21 Sano e salvo, lett. in pace.
- Genesi 29:17 Lea aveva gli occhi delicati, ovvero Lea aveva la vista debole.
- Genesi 29:32 Ruben, lett. vedete, un figlio.
- Genesi 29:33 Simeone, da un termine che significa ascoltare, esaudire.
- Genesi 29:34 Levi, lett. attaccato, unito.
- Genesi 29:35 Giuda, lett. lode del Signore.
1 Mose 28:10-29:35
Schlachter 2000
Jakobs Traum von der Himmelsleiter
10 Jakob aber zog von Beerscheba aus und wanderte nach Haran.
11 Und er kam an einen Ort, wo er über Nacht blieb; denn die Sonne war untergegangen. Und er nahm von den Steinen jenes Orts und legte sie unter sein Haupt und legte sich an dem Ort schlafen.
12 Und er hatte einen Traum; und siehe, eine Leiter[a] war auf die Erde gestellt, die reichte mit der Spitze bis an den Himmel. Und siehe, auf ihr stiegen die Engel Gottes auf und nieder.
13 Und siehe, der Herr stand über ihr und sprach: Ich bin der Herr, der Gott deines Vaters Abraham und der Gott Isaaks; das Land, auf dem du liegst, will ich dir und deinem Samen geben.
14 Und dein Same soll werden wie der Staub der Erde, und nach Westen, Osten, Norden und Süden sollst du dich ausbreiten; und in dir und in deinem Samen[b] sollen gesegnet werden alle Geschlechter der Erde!
15 Und siehe, ich bin mit dir, und ich will dich behüten überall, wo du hinziehst, und dich wieder in dieses Land bringen. Denn ich will dich nicht verlassen, bis ich vollbracht habe, was ich dir zugesagt habe!
16 Als nun Jakob von seinem Schlaf erwachte, sprach er: Wahrlich, der Herr ist an diesem Ort, und ich wusste es nicht!
17 Und er fürchtete sich und sprach: Wie furchtgebietend ist diese Stätte! Hier ist nichts anderes als das Haus Gottes, und dies ist die Pforte des Himmels!
18 Und Jakob stand am Morgen früh auf und nahm den Stein, den er unter sein Haupt gelegt hatte, und richtete ihn auf zu einem Gedenkstein und goss Öl auf seine Spitze,
19 und er gab diesem Ort den Namen Bethel[c]; zuvor aber hieß die Stadt Lus.
20 Und Jakob legte ein Gelübde ab und sprach: Wenn Gott mit mir sein und mich behüten wird auf dem Weg, den ich gehe, und mir Brot zu essen geben wird und Kleider anzuziehen
21 und mich wieder mit Frieden heim zu meinem Vater bringt, so soll der Herr mein Gott sein;
22 und dieser Stein, den ich als Gedenkstein aufgerichtet habe, soll ein Haus Gottes werden; und von allem, was du mir gibst, will ich dir gewisslich den Zehnten geben!
Jakob bei Laban
29 Da machte sich Jakob wieder auf den Weg und ging ins Land der Söhne des Ostens.[d]
2 Und er sah sich um und siehe, da war ein Brunnen auf dem Feld, und siehe, drei Herden Schafe lagen dabei; denn von dem Brunnen mussten die Herden trinken. Und ein großer Stein lag über der Öffnung des Brunnens.
3 Und sie pflegten alle Herden dort zu versammeln und den Stein von der Öffnung des Brunnens wegzuwälzen und die Schafe zu tränken, und dann brachten sie den Stein wieder an seinen Ort, über die Öffnung des Brunnens.
4 Und Jakob sprach zu ihnen: Meine Brüder, woher seid ihr? Sie antworteten: Wir sind von Haran.
5 Er sprach zu ihnen: Kennt ihr auch Laban, den Sohn Nahors? Sie antworteten: Wir kennen ihn wohl!
6 Er sprach zu ihnen: Geht es ihm gut? Sie antworteten: Es geht ihm gut; und siehe, da kommt seine Tochter Rahel mit den Schafen!
7 Er sprach: Siehe, es ist noch heller Tag und noch nicht Zeit, das Vieh einzutreiben; tränkt die Schafe und geht hin, weidet sie!
8 Sie antworteten: Wir können es nicht, ehe alle Herden zusammengebracht sind und sie den Stein von der Öffnung des Brunnens wälzen; dann können wir die Schafe tränken.
9 Als er noch mit ihnen redete, kam Rahel mit den Schafen ihres Vaters; denn sie war eine Hirtin.
10 Und es geschah, als Jakob Rahel sah, die Tochter Labans, des Bruders seiner Mutter, und die Schafe Labans, des Bruders seiner Mutter, da trat er hinzu und wälzte den Stein von der Öffnung des Brunnens und tränkte die Schafe Labans, des Bruders seiner Mutter.
11 Und Jakob küsste Rahel und erhob seine Stimme und weinte.
12 Da sagte Jakob der Rahel, dass er der Bruder ihres Vaters und der Sohn der Rebekka sei. Da lief sie und sagte es ihrem Vater.
13 Und es geschah, als Laban die Nachricht von Jakob, dem Sohn seiner Schwester, hörte, da lief er ihm entgegen, umarmte und küsste ihn und führte ihn in sein Haus. Da erzählte er Laban diese ganze Geschichte.
14 Da sprach Laban zu ihm: Fürwahr, du bist mein Gebein und mein Fleisch! Und er blieb bei ihm einen Monat lang.
Lea und Rahel werden Jakob zu Frauen gegeben
15 Danach sprach Laban zu Jakob: Solltest du mir darum umsonst dienen, weil du mein Neffe bist? Sage mir, was soll dein Lohn sein?
16 Laban aber hatte zwei Töchter; die ältere hieß Lea und die jüngere Rahel.
17 Und Lea hatte matte Augen, Rahel aber hatte eine schöne Gestalt und ein schönes Angesicht.
18 Und Jakob liebte Rahel, und so sprach er: Ich will dir sieben Jahre lang dienen um Rahel, deine jüngere Tochter!
19 Da antwortete Laban: Es ist besser, ich gebe sie dir als einem anderen Mann; bleibe bei mir!
20 So diente Jakob um Rahel sieben Jahre lang, und sie kamen ihm vor wie einzelne Tage, so lieb hatte er sie.
21 Und Jakob sprach zu Laban: Gib mir meine Frau, dass ich zu ihr eingehe, denn meine Zeit ist erfüllt!
22 Da lud Laban alle Leute des Ortes ein und machte ein Mahl.
23 Und es geschah am Abend, da nahm er seine Tochter Lea und brachte sie zu ihm hinein; und er ging zu ihr ein.
24 Und Laban gab seine Magd Silpa seiner Tochter Lea zur Magd.
25 Und es geschah am Morgen, siehe, da war es Lea! Und er sprach zu Laban: Warum hast du mir das getan? Habe ich dir nicht um Rahel gedient? Warum hast du mich denn betrogen?
26 Laban antwortete: Es ist nicht Sitte in unserem Ort, dass man die Jüngere vor der Älteren weggibt.
27 Vollende die [Hochzeits-]Woche mit dieser, so wollen wir dir jene auch geben, für den Dienst, den du mir noch weitere sieben Jahre lang leisten sollst!
28 Und Jakob machte es so und vollendete die [Hochzeits-]Woche mit dieser. Da gab er ihm Rahel, seine Tochter, zur Frau.
29 Und Laban gab seiner Tochter Rahel seine Magd Bilha zur Magd.
30 So ging er auch zu Rahel ein; und er hatte Rahel lieber als Lea. Und er diente ihm noch weitere sieben Jahre lang.
Jakobs Söhne
31 Als aber der Herr sah, dass Lea verschmäht[e] war, da öffnete er ihren Mutterschoß; Rahel aber war unfruchtbar.
32 Und Lea wurde schwanger und gebar einen Sohn, dem gab sie den Namen Ruben[f]. Denn sie sprach: Weil der Herr mein Elend angesehen hat, so wird mich nun mein Mann lieb gewinnen!
33 Und sie wurde wieder schwanger und gebar einen Sohn und sprach: Weil der Herr gehört hat, dass ich verschmäht bin, so hat er mir auch diesen gegeben! Und sie gab ihm den Namen Simeon[g].
34 Und sie wurde wieder schwanger und gebar einen Sohn und sprach: Nun wird mein Mann mir anhänglich sein, denn ich habe ihm drei Söhne geboren! Darum gab man ihm den Namen Levi[h].
35 Und sie wurde noch einmal schwanger und gebar einen Sohn und sprach: Nun will ich den Herrn preisen! Darum gab sie ihm den Namen Juda[i]; und sie hörte auf mit Gebären.
Footnotes
- (28,12) Andere Übersetzungsmöglichkeit: eine Mauertreppe (wie sie damals bei Tempeln verwendet wurden, vgl. die Stufentürme oder Zikkurate des Alten Orients).
- (28,14) Andere Übersetzung: durch dich und durch deinen Nachkommen (vgl. 1Mo 22,18; Gal 3,16).
- (28,19) Beth-El bed. »Haus Gottes«.
- (29,1) eine Bezeichnung für die Region um Haran.
- (29,31) od. zurückgesetzt / verhasst.
- (29,32) bed. »Seht, ein Sohn!«
- (29,33) bed. »Erhörung«.
- (29,34) bed. »Anhänglichkeit«.
- (29,35) bed. »Lobpreis«.
1 Mózes 28:10-29:35
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jákób álma Bételben
10 Jákób tehát útnak indult Beérsebából Hárán felé. 11 Mikor beesteledett, keresett egy helyet, ahol eltöltheti az éjszakát. Lefeküdt, a feje alá tett egy követ, és elaludt. 12 Ekkor álmot látott: egy hosszú lépcsőt, amely a földről egészen a mennybe vezetett. A lépcsőn Isten angyalai jártak föl és alá. 13 A lépcső mellett maga az Örökkévaló állt, és ezt mondta neki: „Én vagyok az Örökkévaló, atyádnak[a], Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene. Neked és leszármazottjaidnak adom a földet, amelyen fekszel. 14 Leszármazottjaid olyan sokan lesznek, mint a homokszemek a földön, és elterjednek nyugatra, keletre, északra és délre. Meg fogom áldani a föld minden nemzetségét általad és leszármazottjaid által. 15 Lásd meg, én veled vagyok, megőrizlek, és gondodat viselem akárhová mész, és visszahozlak erre a földre. Soha el nem hagylak, és mindazt beteljesítem, amit neked mondtam!”
16-17 Mikor másnap reggel Jákób fölébredt, megijedt. Azt mondta magában: „Bizony, itt van az Örökkévaló, és én nem is tudtam! Milyen félelmetes ez a hely: Isten háza és a menny kapuja!” 18 Azután fogta azt a követ, amelyen aludt, felállította, majd olajat öntött rá. 19 Azt a helyet pedig elnevezte „Bételnek”[b], vagyis „Isten Házának”. A közelben volt egy város, amelyet régebben Lúznak neveztek.
20 Akkor Jákób fogadalmat tett: „Ha Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, gondoskodik ételemről és ruhámról, 21 hogy békességben térhessek vissza apám házához, akkor az Örökkévaló lesz az én Istenem! 22 Ez a kő pedig, amelyet emlékoszlopul fölállítottam, Isten Háza lesz. S ezen felül mindenből, amit nekem adsz, a tizedrészt neked adom.”
Jákób találkozik Ráhellel
29 Azután továbbment Jákób, és a keleti népek földjére ért. 2 Meglátott a pusztában egy kutat, amely körül három nyáj heverészett. Ebből a kútból szokták a nyájakat itatni, de a kút száját nagy kő zárta el. 3 Az volt a szokás, hogy a pásztorok csak akkor mozdítják el a követ, amikor már az összes nyáj a kúthoz gyülekezett. Azután megitatják az állatokat, majd ismét a kút szájára teszik a követ.
4 Jákób megszólította a pásztorokat: „Barátaim, honnan valók vagytok?”
„Háránból” — felelték.
5 „Ismeritek-e Lábánt, Náhor fiát?” — kérdezte Jákób.
„Igen, ismerjük” — felelték a pásztorok.
6 „Hogy van Lábán és a családja?” — kérdezte Jákób.
„Jól van. De nézd csak, éppen itt jön a leánya, Ráhel, a nyájával” — válaszolták a pásztorok.
7 Akkor Jákób megkérdezte: „Hogy lehet az, hogy nem itatjátok meg az állatokat, és legeltetitek őket tovább? Hiszen a nap még magasan jár, korai lenne a jószágot máris karámba terelni éjjelre!”
8 A pásztorok ezt felelték: „Meg kell várnunk, amíg az összes nyájat a kúthoz terelik. Csak akkor szabad a követ elvenni a kútról. Akkor majd megitatjuk az összes állatot.”
9 Közben megérkezett Ráhel, az apja juhait terelgetve. Ennek a nyájnak ő volt a pásztora. 10 Amikor Jákób meglátta Ráhelt, Lábán leányát és a juhokat — odalépett a kúthoz, és elvette a nagy követ róla. Majd vizet húzott, és megitatta Lábán juhait. Lábán Jákób anyjának bátyja volt. 11 Akkor Jákób megcsókolta Ráhelt, mint rokonát, és sírva fakadt. 12 Majd elmondta neki, hogy Ráhel apja, Lábán, és Jákób anyja, Rebeka testvérek. Ráhel pedig hazaszaladt, hogy mindezt elújságolja apjának.
13 Mikor Lábán meghallotta, hogy az unokaöccse érkezett hozzájuk, kisietett a kúthoz, megölelte, megcsókolta Jákóbot, majd a házába vezette. Jákób pedig mindent elmondott neki.
14 Lábán ezt mondta: „Bizony, az én csontom és testem vagy te!” Így hát Jákób ott maradt Lábán házában egy hónapig.
Jákób két felesége
15 Azután Lábán ezt mondta neki: „Figyelj rám, Jákób! Csak azért, mert a rokonom vagy, nem helyes, hogy továbbra is ingyen dolgozz nekem! Mi legyen a béred?”
16 Lábánnak két leánya volt: Lea, az idősebb és Ráhel, a fiatalabb. 17 Leának kedves volt a tekintete[c]. Ráhel pedig vonzó külsejű, gyönyörű teremtés volt.
18 Mivel Jákób nagyon megszerette Ráhelt, ezt válaszolta Lábánnak: „Hét évig szolgállak, ha kisebbik leányodat, Ráhelt nekem adod feleségül.”
19 Lábán így válaszolt: „Jobb, ha hozzád adom feleségül, mint egy idegenhez. Maradj nálam, és dolgozz itt!”
20 Így hát Jákób szolgálta Lábánt hét esztendeig Ráhelért. De annyira szerette Ráhelt, hogy ez az idő csak pár napnak tűnt a számára. 21 Mikor letelt a hét esztendő, Jákób emlékeztette Lábánt: „Leszolgáltam az időt, amit megszabtál, most már add hozzám feleségül Ráhelt, a jegyesemet!”
22 Lábán ekkor nagy lakodalmat rendezett, amelyre meghívta annak a helynek valamennyi lakosát. 23 Este azonban Ráhel helyett Leát vezette Jákóbhoz. Így Jákób Leával hált. 24 Lábán Leának ajándékozta egyik szolgálóját, Zilpát.
25 Másnap reggel Jákób megdöbbenve látta, hogy Lea fekszik mellette. Lábánhoz ment, és szemére vetette: „Miért tetted ezt velem? Én Ráhelért szolgáltalak hét évig, nem Leáért! Miért csaptál be?” 26 De Lábán ezt felelte: „Nálunk az a szokás, hogy előbb az idősebb leánynak kell férjhez mennie! Nem illő, hogy a húga megelőzze. 27 Előbb töltsd el a szokásos lakodalmi hetet Leával. Azután rögtön feleségül veheted Ráhelt is — csakhogy azért újabb hét év szolgálattal tartozol nekem!”
28 Jákób ráállt az egyezségre. Letelt a lakodalom hét napja, s utána Lábán Ráhelt is feleségül adta Jákóbhoz. 29 Egyúttal Ráhelnek is ajándékozott egy szolgálót: Bilhát. 30 Így Jákób feleségül vette Ráhelt is, akit sokkal jobban szeretett, mint Leát. Ezután még további hét éven keresztül dolgozott Lábánnak.
Jákób családja gyarapodik
31 Az Örökkévaló látta, hogy Jákób megveti Leát, ő viszont megáldotta az asszonyt, hogy gyermeket foganjon. Ráhel azonban meddő volt. 32 Így hát Lea megszülte első gyermekét, aki fiú lett. Lea Rúbennek[d] nevezte a fiát, mert azt gondolta: „Bizony, látta az Örökkévaló megaláztatásomat! Most már biztosan szeretni fog a férjem!” 33 Azután ismét várandós lett, és megint fiút szült, akit Simeonnak nevezett el, mert azt gondolta: „Bizony, az Örökkévaló meghallotta[e], milyen megvetett vagyok! Ezért adta nekem ezt a fiút.”
34 Később ismét fogant, és harmadszorra is fia született, akit Lévinek[f] nevezett, mert azt gondolta: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki!”
35 Ezek után Lea ismét áldott állapotba került, és újra fiút szült, akit Júdának nevezett, mert azt mondta: „Most már dicsérem az Örökkévalót!” Azután Lea nem szült egy ideig.
Footnotes
- 1 Mózes 28:13 atyádnak Ábrahám Jákóbnak a nagyapja volt, de a héber nyelvben az „apa” jelentheti bármelyik ősatyát is.
- 1 Mózes 28:19 Bétel Jelentése: „Isten háza”.
- 1 Mózes 29:17 Leának… tekintete Szó szerint: „a szeme szép, gyengéd, vagy kedves volt”. Ennek a pontos jelentése bizonytalan. Jelentheti azt is, hogy Lea nem volt kifejezetten csinos, vagy vonzó külsejű, de a szeme szép volt.
- 1 Mózes 29:32 Rúben Ez úgy hangzik a héberben, mint az, hogy: „Nézd, fiú lett!”
- 1 Mózes 29:33 meghallotta A héberben ez a „Simeon” névhez hasonlóan hangzik.
- 1 Mózes 29:34 Lévi Jelentése: „ragaszkodás”, „szövetség”.
Genèse 28:10-29:35
La Bible du Semeur
Béthel, « Maison de Dieu »
10 Jacob avait quitté Beer-Sheva et marchait en direction de Harân[a]. 11 Comme le soleil se couchait, il prit une pierre pour s’en faire un oreiller et se coucha pour passer ainsi la nuit dans le lieu qu’il avait atteint. 12 Dans son rêve, il vit une sorte d’escalier reposant sur la terre, et dont le haut atteignait le ciel. Et voici que des anges de Dieu montaient et descendaient cet escalier[b]. 13 L’Eternel lui-même se tenait tout en haut et lui dit : Je suis l’Eternel, le Dieu d’Abraham ton ancêtre et le Dieu d’Isaac. Cette terre sur laquelle tu reposes, je te la donnerai, à toi et à ta descendance. 14 Elle sera aussi nombreuse que la poussière de la terre ; elle étendra son territoire dans toutes les directions : vers l’ouest et l’est, vers le nord et le sud. Par toi et par elle, toutes les familles de la terre seront bénies[c]. 15 Et voici : je suis moi-même avec toi, je te garderai partout où tu iras ; et je te ferai revenir vers cette région ; je ne t’abandonnerai pas mais j’accomplirai ce que je t’ai promis.
16 Jacob s’éveilla et s’écria : Assurément, l’Eternel est en ce lieu, et moi je l’ignorais !
17 Il fut saisi de crainte et ajouta : Ce lieu est redoutable ! Ce ne peut être que le sanctuaire de Dieu. C’est ici la porte du ciel.
18 Le lendemain, de grand matin, il prit la pierre sur laquelle avait reposé sa tête, il la dressa en stèle et répandit de l’huile sur son sommet[d]. 19 Il appela cet endroit Béthel (Maison de Dieu). Auparavant la localité s’appelait Louz. 20 Puis il fit le vœu suivant : Si Dieu est avec moi, s’il me protège au cours du voyage que je suis en train de faire, s’il me fournit de quoi manger et me vêtir, 21 et si je reviens sain et sauf chez mon père, alors l’Eternel sera mon Dieu. 22 Cette pierre que j’ai dressée comme stèle deviendra un sanctuaire de Dieu et je t’offrirai le dixième de tous les biens que tu m’accorderas.
Chez Laban
29 Jacob reprit sa marche et se dirigea vers les pays de l’Orient[e]. 2 Un jour, il aperçut dans la campagne un puits où l’on menait boire les troupeaux. Trois troupeaux de moutons et de chèvres étaient couchés alentour. L’ouverture du puits était fermée par une grosse pierre 3 que l’on roulait de côté lorsque tous les troupeaux y étaient rassemblés. Après avoir abreuvé les bêtes, on remettait la pierre sur l’ouverture. 4 Jacob demanda aux bergers : D’où êtes-vous, les amis ?
– Nous sommes de Harân, lui répondirent-ils.
5 – Alors, reprit-il, connaissez-vous Laban, descendant de Nahor ?
– Oui, nous le connaissons.
6 – Comment va-t-il ?
– Il va bien. D’ailleurs, voici justement sa fille Rachel qui vient avec le troupeau.
7 – Mais, dit Jacob, il fait encore grand jour ! Ce n’est pas le moment de rassembler le bétail. Faites-donc boire les bêtes et ramenez-les aux pâturages !
8 – Nous ne pouvons rien faire, lui répondirent-ils, avant que tous les troupeaux soient rassemblés ; alors seulement nous roulons la pierre qui bouche l’ouverture du puits et nous faisons boire les bêtes.
9 Pendant qu’il s’entretenait ainsi avec eux, Rachel arriva avec le troupeau de son père. Elle était en effet bergère. 10 Lorsque Jacob vit Rachel, la fille de son oncle Laban et les bêtes de son oncle, il s’approcha, roula la pierre de l’ouverture du puits et fit boire le troupeau de son oncle. 11 Puis il embrassa Rachel et éclata en pleurs.
12 Il apprit à la jeune fille qu’il était un parent de son père, un fils de Rébecca. Rachel courut prévenir son père. 13 Dès que Laban entendit parler de Jacob, le fils de sa sœur, il se précipita à sa rencontre, le serra contre lui et l’embrassa, puis il le conduisit dans sa maison. Alors Jacob lui raconta tout ce qui s’était passé. 14 Laban lui dit : Tu es bien du même sang que moi !
Pendant tout un mois, Jacob demeura chez lui.
Les épouses de Jacob
15 Puis Laban lui dit : Travailleras-tu pour rien chez moi parce que tu es mon neveu ? Dis-moi ce que tu voudrais comme salaire.
16 Or, Laban avait deux filles, l’aînée s’appelait Léa, et la cadette Rachel. 17 Léa avait le regard tendre, mais Rachel était bien faite et d’une grande beauté. 18 Jacob s’était épris de Rachel et il dit à Laban : Je te servirai pendant sept ans si tu me donnes Rachel, ta fille cadette, en mariage[f].
19 Et Laban répondit : Je préfère te la donner à toi plutôt qu’à un autre. Reste chez moi.
20 Jacob travailla sept ans pour obtenir Rachel, et ces années furent à ses yeux comme quelques jours parce qu’il l’aimait.
21 Puis il dit à Laban : Donne-moi maintenant ma femme, car j’ai accompli mon temps de service et je voudrais l’épouser.
22 Alors Laban fit un festin auquel il invita tous les habitants de la localité. 23 La nuit venue, il prit sa fille Léa et l’amena à Jacob qui s’unit à elle[g]. 24 Laban donna sa servante Zilpa à sa fille Léa. 25 Le lendemain matin, Jacob se rendit compte que c’était Léa. Jacob dit à Laban : Que m’as-tu fait ? N’est-ce pas pour Rachel que j’ai travaillé chez toi ? Pourquoi alors m’as-tu trompé ?
26 Laban répondit : Chez nous, il n’est pas d’usage de marier la cadette avant l’aînée. 27 Mais termine la semaine de noces avec celle-ci, et nous te donnerons aussi l’autre en contrepartie de sept autres années de travail chez moi[h].
28 Jacob accepta : il termina cette semaine-là avec Léa, et Laban lui donna sa fille Rachel pour épouse. 29 Il donna aussi à Rachel sa servante Bilha[i]. 30 Jacob s’unit aussi à Rachel qu’il aimait plus que Léa. Il travailla encore sept autres années chez Laban.
Les enfants de Jacob
31 L’Eternel vit que Léa était mal aimée et il lui accorda des enfants, tandis que Rachel était stérile. 32 Ainsi Léa devint enceinte et donna naissance à un fils qu’elle appela Ruben (Voyez, un fils !), car elle dit : L’Eternel a vu ma misère ; à présent, mon mari m’aimera.
33 Puis elle fut de nouveau enceinte et eut encore un fils. Elle dit : L’Eternel a entendu que je n’étais pas aimée et il m’a encore accordé celui-ci.
Et elle le nomma Siméon (Il entend). 34 Elle devint encore enceinte et enfanta un fils. Elle dit : Cette fois-ci, mon mari s’attachera à moi, car je lui ai donné trois fils.
C’est pourquoi elle l’appela Lévi (Il s’attache). 35 De nouveau, elle devint enceinte et eut un fils. Elle s’écria : Cette fois, je louerai l’Eternel.
C’est pourquoi elle le nomma Juda (Il loue). Puis elle cessa d’avoir des enfants.
Footnotes
- 28.10 C’est-à-dire à plus de six cents kilomètres de là.
- 28.12 Voir Jn 1.51. Il s’agit certainement de l’escalier d’un temple ou d’une tour à étages du type des ziggourats mésopotamiennes.
- 28.14 Voir 12.3 ; 13.16. Autre traduction : toutes les familles … se béniront en citant votre exemple.
- 28.18 En signe de consécration.
- 29.1 Pays situés sur les rives de l’Euphrate.
- 29.18 Le fiancé versait une dot à son futur beau-père (34.12). S’il ne pouvait la payer, il s’acquittait de sa dette par un service en nature.
- 29.23 La mariée portait un voile sur le visage.
- 29.27 Rachel fut sans doute donnée à Jacob à la fin de la semaine des festivités. Les sept autres années de travail allaient suivre ce mariage.
- 29.29 Coutume attestée par les documents de l’époque.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.