Bábel tornya

11 Ebben az időben még a földön élő összes nép egy nyelven beszélt, és ugyanazokat a szavakat használták. ² Ahogy a népek terjeszkedtek Kelet^[a] felől, Sineár földjén egy síkságra érkeztek, és ott letelepedtek. ³ Akkor ezt mondták egymásnak: „Gyertek, készítsünk téglákat, és égessük ki!” Így az égetett tégla lett az építőanyaguk, és a szurok szolgált kötőanyagként, hogy a téglákat összetartsa.

⁴ Azután ezt határozták: „Gyertek, fogjunk össze, építsünk magunknak fallal körülvett várost, és egy égig érő tornyot! Építsük föl, hogy ezzel hírnevet szerezzünk magunknak, és tartsunk össze, hogy ne szóródjunk szét a földön!”

⁵ Akkor az Örökkévaló leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet a halandók építettek. ⁶ Mert ezt gondolta magában: „Lám, ez a nép egy nyelvet beszél! Látom, hogy közös akarattal elhatározták ezt az építést. És ez még csak a kezdete annak, amit terveznek. Bizony, ha így folytatják, semmi sem akadályozza meg őket, hogy véghez is vigyék, amit csak akarnak! ⁷ Szálljunk csak le hozzájuk, és zavarjuk össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymást!”

⁸ Így is történt, és innen szórta szét a földön az Örökkévaló a népeket. A város építése pedig félbeszakadt. ⁹ Azért nevezik azt a várost Bábelnek,^[b] mert ott zavarta össze az Örökkévaló a népek nyelvét, és onnan szélesztette őket szét a földön.