Genesis 48
New Revised Standard Version Catholic Edition
Jacob Blesses Joseph’s Sons
48 After this Joseph was told, “Your father is ill.” So he took with him his two sons, Manasseh and Ephraim. 2 When Jacob was told, “Your son Joseph has come to you,” he[a] summoned his strength and sat up in bed. 3 And Jacob said to Joseph, “God Almighty[b] appeared to me at Luz in the land of Canaan, and he blessed me, 4 and said to me, ‘I am going to make you fruitful and increase your numbers; I will make of you a company of peoples, and will give this land to your offspring after you for a perpetual holding.’ 5 Therefore your two sons, who were born to you in the land of Egypt before I came to you in Egypt, are now mine; Ephraim and Manasseh shall be mine, just as Reuben and Simeon are. 6 As for the offspring born to you after them, they shall be yours. They shall be recorded under the names of their brothers with regard to their inheritance. 7 For when I came from Paddan, Rachel, alas, died in the land of Canaan on the way, while there was still some distance to go to Ephrath; and I buried her there on the way to Ephrath” (that is, Bethlehem).
8 When Israel saw Joseph’s sons, he said, “Who are these?” 9 Joseph said to his father, “They are my sons, whom God has given me here.” And he said, “Bring them to me, please, that I may bless them.” 10 Now the eyes of Israel were dim with age, and he could not see well. So Joseph brought them near him; and he kissed them and embraced them. 11 Israel said to Joseph, “I did not expect to see your face; and here God has let me see your children also.” 12 Then Joseph removed them from his father’s knees,[c] and he bowed himself with his face to the earth. 13 Joseph took them both, Ephraim in his right hand toward Israel’s left, and Manasseh in his left hand toward Israel’s right, and brought them near him. 14 But Israel stretched out his right hand and laid it on the head of Ephraim, who was the younger, and his left hand on the head of Manasseh, crossing his hands, for Manasseh was the firstborn. 15 He blessed Joseph, and said,
“The God before whom my ancestors Abraham and Isaac walked,
the God who has been my shepherd all my life to this day,
16 the angel who has redeemed me from all harm, bless the boys;
and in them let my name be perpetuated, and the name of my ancestors Abraham and Isaac;
and let them grow into a multitude on the earth.”
17 When Joseph saw that his father laid his right hand on the head of Ephraim, it displeased him; so he took his father’s hand, to remove it from Ephraim’s head to Manasseh’s head. 18 Joseph said to his father, “Not so, my father! Since this one is the firstborn, put your right hand on his head.” 19 But his father refused, and said, “I know, my son, I know; he also shall become a people, and he also shall be great. Nevertheless his younger brother shall be greater than he, and his offspring shall become a multitude of nations.” 20 So he blessed them that day, saying,
So he put Ephraim ahead of Manasseh. 21 Then Israel said to Joseph, “I am about to die, but God will be with you and will bring you again to the land of your ancestors. 22 I now give to you one portion[f] more than to your brothers, the portion[g] that I took from the hand of the Amorites with my sword and with my bow.”
Footnotes
- Genesis 48:2 Heb Israel
- Genesis 48:3 Traditional rendering of Heb El Shaddai
- Genesis 48:12 Heb from his knees
- Genesis 48:20 you here is singular in Heb
- Genesis 48:20 you here is singular in Heb
- Genesis 48:22 Or mountain slope (Heb shekem, a play on the name of the town and district of Shechem)
- Genesis 48:22 Or mountain slope (Heb shekem, a play on the name of the town and district of Shechem)
Genesi 48
Nuova Riveduta 2006
Giacobbe benedice i due figli di Giuseppe
48 (A)Dopo queste cose, fu detto a Giuseppe: «Ecco, tuo padre è ammalato». Allora egli prese con sé i suoi due figli, Manasse ed Efraim. 2 Giacobbe ne fu informato e gli fu detto: «Ecco, tuo figlio Giuseppe viene da te». Israele raccolse le sue forze e si mise seduto sul letto.
3 Giacobbe disse a Giuseppe: «Il Dio onnipotente mi apparve a Luz nel paese di Canaan, mi benedisse 4 e mi disse: “Ecco, io ti renderò fecondo, ti moltiplicherò, ti farò diventare una moltitudine di popoli e darò questo paese alla tua discendenza dopo di te, come proprietà perenne”. 5 Ora, i tuoi due figli che ti sono nati nel paese d’Egitto prima che io venissi da te in Egitto sono miei. Efraim e Manasse saranno miei, come Ruben e Simeone. 6 Ma i figli che hai generato dopo di loro saranno tuoi; essi saranno chiamati col nome dei loro fratelli, quanto alla loro eredità. 7 Quanto a me, mentre tornavo da Paddan, Rachele mi morì nel paese di Canaan, durante il viaggio, a qualche distanza da Efrata; e la seppellii in quel luogo, sulla via di Efrata, che è Betlemme».
8 (B)Israele guardò i figli di Giuseppe e disse: «Questi chi sono?» 9 Giuseppe rispose a suo padre: «Sono i miei figli, che Dio mi ha dati qui». Ed egli disse: «Ti prego, falli avvicinare a me e io li benedirò». 10 Gli occhi d’Israele erano annebbiati per l’età e non ci vedeva più. Giuseppe li fece avvicinare a lui ed egli li baciò e li abbracciò. 11 Israele disse a Giuseppe: «Io non pensavo più di rivedere il tuo volto ed ecco che Dio mi ha dato di vedere anche la tua prole». 12 Giuseppe li allontanò dalle ginocchia di suo padre e si prostrò con la faccia a terra. 13 Poi Giuseppe li prese tutti e due: Efraim alla sua destra, alla sinistra d’Israele, e Manasse alla sua sinistra, alla destra d’Israele, e li fece avvicinare a lui. 14 E Israele stese la sua mano destra e la posò sul capo di Efraim, che era il più giovane, e posò la sua mano sinistra sul capo di Manasse, incrociando le mani; perché Manasse era il primogenito. 15 Benedisse Giuseppe e disse: «Il Dio alla cui presenza camminarono i miei padri Abraamo e Isacco, il Dio che è stato il mio pastore da quando esisto fino a questo giorno, 16 l’angelo che mi ha liberato da ogni male, benedica questi ragazzi! Siano chiamati con il mio nome, con il nome dei miei padri, Abraamo e Isacco, e si moltiplichino abbondantemente sulla terra!» 17 Quando Giuseppe vide che suo padre posava la mano destra sul capo di Efraim, ne ebbe dispiacere e prese la mano di suo padre per levarla dal capo di Efraim e metterla sul capo di Manasse. 18 Giuseppe disse a suo padre: «Non così, padre mio, perché questo è il primogenito; metti la tua mano destra sul suo capo». 19 Ma suo padre rifiutò e disse: «Lo so, figlio mio, lo so; anch’egli diventerà un popolo; anch’egli sarà grande; nondimeno il suo fratello più giovane sarà più grande di lui e la sua discendenza diventerà una moltitudine di nazioni». 20 In quel giorno li benedisse, dicendo: «Di te si servirà Israele per benedire[a], e dirà: “Dio ti faccia simile a Efraim e a Manasse!”». E mise Efraim prima di Manasse.
21 Poi Israele disse a Giuseppe: «Ecco, io muoio; ma Dio sarà con voi e vi farà ritornare nel paese dei vostri padri. 22 Io ti do una parte di più che ai tuoi fratelli: quella che conquistai dalle mani degli Amorei, con la mia spada e con il mio arco».
Footnotes
- Genesi 48:20 Di te si servirà Israele per benedire, lett. mediante te (cioè Giuseppe) Israele benedirà.
1 Mose 48
Schlachter 2000
Jakobs letzte Verfügung
48 Und es geschah nach diesen Begebenheiten, da wurde dem Joseph gesagt: Siehe, dein Vater ist krank! Und er nahm seine zwei Söhne Manasse und Ephraim mit sich.
2 Und man berichtete dem Jakob und sagte: Siehe, dein Sohn Joseph kommt zu dir! Und Israel machte sich stark und setzte sich auf im Bett.
3 Und Jakob sprach zu Joseph: Gott, der Allmächtige, erschien mir in Lus im Land Kanaan und segnete mich
4 und sprach zu mir: Siehe, ich will dich fruchtbar machen und dich mehren und dich zu einer Menge von Völkern machen, und ich will deinem Samen nach dir dieses Land zum ewigen Besitz geben!
5 So sollen nun deine beiden Söhne, die dir im Land Ägypten geboren wurden, ehe ich zu dir nach Ägypten gekommen bin, mir angehören; Ephraim und Manasse sollen mir angehören wie Ruben und Simeon!
6 Die Kinder aber, die du nach ihnen zeugst, sollen dir angehören und sollen in ihrem Erbteil nach dem Namen ihrer Brüder genannt werden.
7 Und als ich aus Paddan kam, starb Rahel bei mir im Land Kanaan, auf dem Weg, als wir nur ein Stück Weges von Ephrata entfernt waren, und ich begrub sie dort am Weg nach Ephrata, das ist Bethlehem.
Jakob segnet Ephraim und Manasse
8 Als aber Israel die Söhne Josephs sah, fragte er: Wer sind diese?
9 Joseph antwortete: Es sind meine Söhne, die mir Gott hier geschenkt hat! Er sprach: Bringe sie doch her zu mir, dass ich sie segne!
10 Denn Israels Augen waren vom Alter kurzsichtig geworden, dass er nicht mehr [gut] sehen konnte. Als er sie nun zu ihm brachte, küsste und umarmte er sie.
11 Und Israel sprach zu Joseph: Dass ich dein Angesicht noch sehen darf, darum hätte ich nicht zu bitten gewagt; und nun, siehe, hat mich Gott sogar deine Nachkommen[a] sehen lassen!
12 Und Joseph nahm sie von seinen Knien und warf sich auf sein Angesicht zur Erde nieder.
13 Danach nahm Joseph sie beide, Ephraim in seine Rechte, zur Linken Israels, und Manasse in seine Linke, zur Rechten Israels, und brachte sie zu ihm.
14 Da streckte Israel seine Rechte aus und legte sie auf Ephraims Haupt, obwohl er der Jüngere war, seine Linke aber auf Manasses Haupt, indem er so seine Hände kreuzte, obwohl Manasse der Erstgeborene war.
15 Und er segnete Joseph und sprach: Der Gott, vor dessen Angesicht meine Väter Abraham und Isaak gewandelt haben; der Gott, der mich behütet hat[b], seitdem ich bin, bis zu diesem Tag;
16 der Engel, der mich erlöst hat aus allem Bösen, der segne die Knaben, und durch sie werde mein Name genannt und der Name meiner Väter Abraham und Isaak, und sie sollen zu einer großen Menge werden auf Erden!
17 Als aber Joseph sah, dass sein Vater die rechte Hand auf Ephraims Haupt legte, missfiel es ihm; darum ergriff er die Hand seines Vaters, um sie von Ephraims Haupt auf Manasses Haupt zu wenden.
18 Dabei sprach Joseph zu seinem Vater: Nicht so, mein Vater; denn dieser ist der Erstgeborene; lege deine Rechte auf sein Haupt!
19 Aber sein Vater weigerte sich und sprach: Ich weiß es, mein Sohn, ich weiß es wohl! Auch er soll zu einem Volk werden, und auch er soll groß sein; aber doch soll sein jüngerer Bruder größer werden, und sein Same wird eine Menge von Völkern sein!
20 So segnete er sie an jenem Tag und sprach: Mit dir wird man sich in Israel segnen und sagen: Gott mache dich wie Ephraim und Manasse! So setzte er Ephraim dem Manasse voran.
21 Und Israel sprach zu Joseph: Siehe, ich sterbe; aber Gott wird mit euch sein und wird euch zurückbringen in das Land eurer Väter.
22 Und ich schenke dir einen Bergrücken[c], den du vor deinen Brüdern voraushaben sollst; ich habe ihn den Amoritern mit meinem Schwert und meinem Bogen aus der Hand genommen.
1 Mózes 48
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Izráel megáldja József fiait
48 Történt ezek után, hogy Józsefnek hírt hoztak: „Atyád már nagyon beteg!” Akkor József maga mellé vette két fiát, Manassét és Efraimot, és apjához sietett. 2 Amikor Jákób megtudta, hogy József érkezett hozzá látogatóba, összeszedte maradék erejét, és felült az ágyában.
3 Majd ezt mondta Józsefnek: „A Mindenható megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, megáldott engem, 4 és azt mondta: »Megszaporítalak és megsokasítalak téged, nemzetek gyülekezete származik tőled, és örökre neked és leszármazottjaidnak adom ezt a földet.« 5 Most hát a két fiad — akik még azelőtt születtek, hogy én hozzád költöztem volna Egyiptomba — az én fiaim lesznek, ugyanúgy, mint Rúben és Simeon. 6 Ha utánuk még születnek fiaid, azok a tieid lesznek, és a bátyjaik által fognak részesedni az örökségből. 7 Mert amikor Mezopotámiából, Paddan-Arámból Kánaánba költöztem, legnagyobb bánatomra Ráhel útközben meghalt Kánaán földjén. Akkor már közel voltunk Efrátához, és ott is temettem el őt az Efrátába — vagyis Betlehembe — vezető út mellett.”
8-10 Izráel látása az öregség miatt megromlott, ezért mikor meglátta József fiait, megkérdezte: „Kik ezek a fiúk?”
„Atyám, ők a fiaim, akiket Isten Egyiptomban adott nekem!” — felelte József.
„Hozd közelebb, hadd áldjam meg őket” — mondta Izráel.
Akkor József odavitte két fiát apjához, aki megölelte és megcsókolta őket.
11 „Látod, fiam — mondta Izráel —, már azt sem reméltem, hogy téged valaha ismét láthatlak, de most Isten megengedte, hogy még a fiaidat is lássam!”
12 Majd József elhúzta fiait Izráel térdétől, maga pedig arccal a földre borult. 13 Azután Izráel elé állította a fiúkat: Efraimot Izráel bal keze, Manassét pedig a jobb keze felől. 14 Izráel azonban a jobb kezét tette Efraim fejére, és a bal kezét Manassé fejére. Vagyis szándékosan keresztbe tette a kezeit: a fiatalabbat, Efraimot áldotta meg a jobb kezével, és Manassét a ballal, annak ellenére, hogy az utóbbi volt az elsőszülött.
15 Így áldotta meg Izráel Józsefet:
„Ó Istenem, akinek jelenlétében éltek őseim,
Ábrahám és Izsák,
aki egész életemben gondot viseltél rám,
mint pásztorom, mind a mai napig,
16 aki megszabadítottál engem minden bajtól
az angyal keze által —,
kérlek, áldd meg ezeket a fiúkat!
Nevem és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak neve
éljen bennük tovább!
Szaporodjanak és növekedjenek
nagy sokasággá a földön!”
17 Józsefnek nem tetszett, hogy apja a jobb kezét Efraim fejére tette, és így áldotta meg a fiúkat. Megpróbálta hát Izráel jobb kezét áttenni Manassé fejére, 18 s azt mondta: „Atyám, jobb kezeddel ne Efraimot, hanem Manassét, az elsőszülöttemet áldd meg!”
19 De Izráel nem engedett: „Tudom, fiam, tudom — mondta —, Manassé is néppé növekszik, ő is nagy lesz, de az öccse, Efraim nagyobb lesz nála, és belőle népek gyülekezete származik.” 20 Megáldotta hát Izráel a fiúkat:
„Nevetekkel mondanak majd áldást Izráelben:
»Úgy tegyen veled Isten,
mint Efraimmal és Manasséval!«”
De Efraimot ismét előrébb tette, mint Manassét.
21 Azután Izráel azt mondta Józsefnek: „Nézd fiam, én már nem sokáig élek. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket őseitek földjére. 22 Neked pedig külön örökséget adok azon fölül, amit a testvéreid kapnak tőlem: azt a területet, amelyet az emóriaktól kardommal és nyilaimmal foglaltam el.”
Genèse 48
La Bible du Semeur
Jacob adopte les fils de Joseph et les bénit
48 Peu après cela, on vint prévenir Joseph que son père était malade. Il prit avec lui ses deux fils Manassé et Ephraïm. 2 On annonça à Jacob que son fils Joseph venait le voir. Israël rassembla ses forces et s’assit sur sa couche. 3 Jacob dit à Joseph : Le Dieu tout-puissant m’est apparu à Louz au pays de Canaan et il m’a béni[a]. 4 Il m’a dit : « Je te rends fécond et te multiplierai, je te ferai devenir une multitude de peuples et, après toi, je donnerai ce pays pour toujours en propriété à ta descendance. » 5 Et maintenant, les deux fils qui te sont nés en Egypte, avant mon arrivée ici, je les adopte comme miens. Ephraïm et Manassé seront mes fils au même titre que Ruben et Siméon[b]. 6 Quant aux enfants qui te naîtront après eux, ils seront à toi. C’est au nom de leurs frères aînés qu’ils recevront leur part d’héritage. 7 Car lorsque je revenais de Paddân-Aram, j’eus la douleur de voir Rachel mourir au pays de Canaan à peu de distance d’Ephrata. C’est là, sur le chemin d’Ephrata – qui s’appelle Bethléhem – que je l’ai enterrée.
8 Israël regarda les fils de Joseph et demanda : Qui est-ce ?
9 Joseph lui répondit : Ce sont les fils que Dieu m’a donnés dans ce pays.
– Fais-les approcher, je te prie, dit Jacob, pour que je les bénisse.
10 La vue d’Israël était affaiblie par l’âge de sorte qu’il n’y voyait plus. Il les fit donc approcher de lui et les embrassa. 11 Israël dit à Joseph : Je ne m’imaginais pas te revoir et voici que Dieu me fait voir même tes descendants.
12 Joseph reprit ses deux enfants d’entre les genoux[c] de son père et se prosterna face contre terre. 13 Puis il les prit tous les deux, Ephraïm à sa droite – donc à gauche d’Israël – et Manassé à sa gauche – donc à la droite de son père – et les fit approcher de lui. 14 Mais Israël tendit la main droite et la posa sur la tête d’Ephraïm, qui était le plus jeune, et sa main gauche sur la tête de Manassé. Il croisa donc ses mains, bien que Manassé fût l’aîné.
15 Il bénit Joseph et dit :
Que ces garçons |soient bénis par le Dieu
devant qui ont vécu mes pères |Abraham et Isaac,
le Dieu qui a pris soin de moi |comme un berger |depuis que j’existe et jusqu’à ce jour,
16 l’ange qui m’a délivré de tout mal.
Qu’ils perpétuent mon nom |et celui de mes pères |Abraham et Isaac !
Qu’ils aient beaucoup d’enfants |partout dans le pays.
17 Joseph remarqua que son père avait posé sa main droite sur la tête d’Ephraïm. Cela lui déplut et il prit la main de son père pour la faire passer de la tête d’Ephraïm sur celle de Manassé. 18 Il dit à son père : Pas ainsi, mon père, c’est celui-là l’aîné ; mets donc ta main droite sur sa tête.
19 Mais son père refusa et dit : Je sais, mon fils, je sais. Celui-là aussi deviendra un peuple ! Lui aussi sera grand. Pourtant son frère cadet sera plus grand que lui et sa descendance formera plusieurs peuples.
20 Ce jour-là, il les bénit ainsi :
Le peuple d’Israël vous nommera dans ses bénédictions en disant : « Que Dieu te rende semblable à Ephraïm et à Manassé ! »
Ainsi il plaça Ephraïm avant Manassé. 21 Puis Israël dit à Joseph : Je vais bientôt mourir. Dieu sera avec vous et vous fera retourner au pays de vos ancêtres. 22 Quant à moi, je te donne une part de plus qu’à tes frères : Sichem[d], que j’ai conquise sur les Amoréens avec mon épée et mon arc.
Footnotes
- 48.3 Pour les v. 3-4, voir Gn 28.13-14. Voir Ac 7.5.
- 48.5 Ephraïm et Manassé deviendront chefs de tribus à la place de Joseph.
- 48.12 Jacob avait pris les enfants sur ses genoux (ou entre ses genoux), un geste d’adoption.
- 48.22 En hébreu, un seul terme a été rendu deux fois, par part et par Sichem, à cause d’un jeu sur les deux sens de ce terme.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.