József egész Egyiptom földjét megvásárolja

¹³ Az éhínség egyre súlyosabb lett: mind Egyiptom, mind Kánaán földjén elfogyott minden gabona, és az emberek éheztek. ¹⁴ Mindenki Józseftől vásárolt gabonát — így nála halmozódott föl minden pénz Egyiptomból, sőt Kánaán földjéről is, mert onnan is hozzá jöttek gabonát venni. Ő pedig minden pénzt a fáraó kincstárába gyűjtött. ¹⁵ Egy idő múlva azonban elfogyott az emberek pénze mindkét országban, mert mindet odaadták a gabonáért. Akkor az egyiptomiak mind Józsefhez jöttek, és így könyörögtek: „Kérünk, adj nekünk gabonát! Már minden pénzünk elfogyott, de miért haljunk éhen a szemed láttára?”

¹⁶ József ezt felelte: „Ha már elfogyott a pénzetek, adok nektek gabonát az állataitokért.” ¹⁷ Vitte hát mindenki a jószágait Józsefhez, ő pedig adott gabonát a lovakért, juhokért, marhákért, szamarakért. Abban az évben ellátta őket gabonával a nyájaikért cserébe.

¹⁸ A következő évben ismét csak Józsefhez fordultak: „Uram, jól tudod, hogy már nincs pénzünk, és állatainkat is mind eladtuk neked. Semmink sem maradt, csak a testünk és a földünk, mint magad is láthatod. ¹⁹ Miért pusztuljunk el a szemed előtt mi is, meg a földünk is? Végy meg bennünket rabszolgának, és vedd meg a földünket is, csak adj nekünk kenyeret cserébe! Szolgálni fogjuk a fáraót földjeinkkel együtt, csak adj vetőmagot, hogy a földjeinket be tudjuk vetni! Ne haljunk éhen, és a földjeink se maradjanak pusztán.”

²⁰ Így hát József fölvásárolta egész Egyiptom földjét a fáraó számára. Mindenki eladta neki a saját termőföldjét, olyan nagy volt az éhínség. Egyiptomban tehát minden föld a fáraó tulajdonába került. ^21-22 József csak a papokkal tett kivételt: az ő földjeiket nem vásárolta meg. A papok ugyanis állandó jövedelmet és ellátást kaptak a fáraótól, és ezért nem szorultak rá, hogy eladják a földjeiket. Az egyszerű emberek azonban Egyiptom egyik végétől a másikig mind a fáraó rabszolgái lettek.^[a]

²³ Azután József kihirdette az egyszerű embereknek: „Figyeljetek ide! Megvásároltalak benneteket rabszolgának és földjeiteket is a fáraó számára. Adok nektek vetőmagot, vessétek be földjeiteket! ²⁴ Aratás idején azonban, mikor betakarítjátok a termést, annak egy ötöde a fáraót illeti. Négyötöde marad a tiétek, abból tegyetek félre vetőmagot, és abból készítsetek kenyeret magatoknak és családotoknak!”

²⁵ Az emberek így válaszoltak: „Urunk, megmentetted életünket! Jóindulattal voltál irántunk, mi pedig a fáraó szolgái leszünk.”

²⁶ József tehát törvénnyé tette Egyiptomban, hogy minden termés ötödrésze a fáraót illeti, mivel ő a tulajdonosa minden termőföldnek, a papok földjét kivéve. Ez a törvény mindmáig érvényben van.

Jákób rendelkezik a temetéséről

²⁷ Így hát Izráel és népes nagy családja letelepedett Egyiptomban, Gósen földjén. Szaporodtak, sokasodtak, földbirtokokat szereztek, és idővel igen nagy néppé növekedtek.

²⁸ Jákób még 17 évet töltött Egyiptomban, így összesen 147 évig élt. ²⁹ Amikor Izráel érezte, hogy hamarosan véget ér az élete, magához hívatta a fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: „Fiam, ha igazán szeretsz, tedd ide a kezed a combom alá, és esküdj meg nekem, hogy hűséges szeretettel bánsz velem! Ne temess el Egyiptomban, ³⁰ hanem vigyél vissza Kánaán földjére, és ősapáim mellé helyezd el testemet — oda, ahol ők nyugszanak!”

József megígérte: „Úgy lesz atyám, ahogy kívánod!”

³¹ „Akkor esküdj meg erre!” — mondta, és József megesküdött neki. Majd Izráel az ágyon ülve tisztelettel meghajtotta a fejét.

Izráel megáldja József fiait

48 Történt ezek után, hogy Józsefnek hírt hoztak: „Atyád már nagyon beteg!” Akkor József maga mellé vette két fiát, Manassét és Efraimot, és apjához sietett. ² Amikor Jákób megtudta, hogy József érkezett hozzá látogatóba, összeszedte maradék erejét, és felült az ágyában.

³ Majd ezt mondta Józsefnek: „A Mindenható megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, megáldott engem, ⁴ és azt mondta: »Megszaporítalak és megsokasítalak téged, nemzetek gyülekezete származik tőled, és örökre neked és leszármazottjaidnak adom ezt a földet.« ⁵ Most hát a két fiad — akik még azelőtt születtek, hogy én hozzád költöztem volna Egyiptomba — az én fiaim lesznek, ugyanúgy, mint Rúben és Simeon. ⁶ Ha utánuk még születnek fiaid, azok a tieid lesznek, és a bátyjaik által fognak részesedni az örökségből. ⁷ Mert amikor Mezopotámiából, Paddan-Arámból Kánaánba költöztem, legnagyobb bánatomra Ráhel útközben meghalt Kánaán földjén. Akkor már közel voltunk Efrátához, és ott is temettem el őt az Efrátába — vagyis Betlehembe — vezető út mellett.”

^8-10 Izráel látása az öregség miatt megromlott, ezért mikor meglátta József fiait, megkérdezte: „Kik ezek a fiúk?”

„Atyám, ők a fiaim, akiket Isten Egyiptomban adott nekem!” — felelte József.

„Hozd közelebb, hadd áldjam meg őket” — mondta Izráel.

Akkor József odavitte két fiát apjához, aki megölelte és megcsókolta őket.

¹¹ „Látod, fiam — mondta Izráel —, már azt sem reméltem, hogy téged valaha ismét láthatlak, de most Isten megengedte, hogy még a fiaidat is lássam!”

¹² Majd József elhúzta fiait Izráel térdétől, maga pedig arccal a földre borult. ¹³ Azután Izráel elé állította a fiúkat: Efraimot Izráel bal keze, Manassét pedig a jobb keze felől. ¹⁴ Izráel azonban a jobb kezét tette Efraim fejére, és a bal kezét Manassé fejére. Vagyis szándékosan keresztbe tette a kezeit: a fiatalabbat, Efraimot áldotta meg a jobb kezével, és Manassét a ballal, annak ellenére, hogy az utóbbi volt az elsőszülött.

¹⁵ Így áldotta meg Izráel Józsefet:

¹⁷ Józsefnek nem tetszett, hogy apja a jobb kezét Efraim fejére tette, és így áldotta meg a fiúkat. Megpróbálta hát Izráel jobb kezét áttenni Manassé fejére, ¹⁸ s azt mondta: „Atyám, jobb kezeddel ne Efraimot, hanem Manassét, az elsőszülöttemet áldd meg!”

¹⁹ De Izráel nem engedett: „Tudom, fiam, tudom — mondta —, Manassé is néppé növekszik, ő is nagy lesz, de az öccse, Efraim nagyobb lesz nála, és belőle népek gyülekezete származik.” ²⁰ Megáldotta hát Izráel a fiúkat:

De Efraimot ismét előrébb tette, mint Manassét.

²¹ Azután Izráel azt mondta Józsefnek: „Nézd fiam, én már nem sokáig élek. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket őseitek földjére. ²² Neked pedig külön örökséget adok azon fölül, amit a testvéreid kapnak tőlem: azt a területet, amelyet az emóriaktól kardommal és nyilaimmal foglaltam el.”