A A A A A
Bible Book List

1 Mózes 32-33 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Jákób követeket küld Ézsauhoz

32 Miután Lábán visszafordult, Jákób folytatta útját Kánaán felé. Egyszer csak szembe jöttek vele Isten angyalai. Amikor meglátta őket, felkiáltott: „Itt az Isten seregének tábora!” Ezért nevezte azt a helyet „Mahanaim[a]”-nak.

Ezután Jákób néhány szolgáját követségbe küldte bátyjához, Ézsauhoz, aki Széír hegyei között lakott, Edom földjén. Ezt parancsolta nekik: „Adjátok át ezt az üzenetet uramnak, Ézsaunak: »Szolgád, Jákób üzeni neked, hogy évekig jövevényként élt Lábánnál, de most hazatérőben van az állataival — csordáival, nyájaival, szamaraival — és szolgáival együtt. Azért küldött minket hozzád, hogy ezt elmondjuk, és reméli, hogy jóindulattal leszel iránta.«”

A követek ezzel a hírrel érkeztek vissza: „Elmentünk Ézsauhoz, a bátyádhoz, aki már úton is van errefelé, 400 emberével együtt.”

Ennek hallatára Jákób nagyon megrémült, és félelmében az egész táborát — a szolgákat és az állatokat is — két részre osztotta. Azt gondolta, hogy ha Ézsau rátámad az egyik csoportra, és levágja őket, akkor legalább a másik megmenekül.

Azután imádkozni kezdett: „Atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak Istene! Örökkévaló, aki azt mondtad nekem, hogy térjek vissza szülőföldemre, a rokonaimhoz, és jót teszel velem! 10 Örökkévaló, nem vagyok méltó jóságodra és hűségedre, amelyet irántam, szolgád iránt mutatsz! Hiszen mikor Háránba menet átkeltem a Jordánon, csak egy vándorbotom volt, most meg hazatérőben úgy megsokasítottál, hogy két sereggel keltem át! 11 Kérlek, Örökkévaló, szabadíts meg a bátyám, Ézsau kezéből! Félek tőle, hogy ránk támad és lekaszabol bennünket, anyát és gyermekeit együtt! 12 Kérlek, emlékezz rá, hogy azt ígérted, jót teszel velem, és utódaimat úgy megszaporítod, mint a tengerparton a homokszemeket, amelyek megszámlálhatatlanok!”

13 Akkor éjjel Jákób ott maradt. Másnap reggel azután állataiból kisebb nyájakat választott ki ajándékul Ézsau számára. 14 Az egyikbe 200 nőstény kecske és 20 bak, meg 200 anyajuh és 20 kos tartozott, 15 a következőbe 30 szoptatós tevekanca és mindegyiknek a csikója, azután egy csorda következett 40 tehénnel és 10 bikával, végül egy másik csoport 20 szamárkancával és 10 szamárcsődörrel.

16 Mindegyik csoportot rabszolgáira bízta, akiknek ezt parancsolta: „Induljatok el, vonuljatok előttem, mindegyikőtök a maga állataival, de hagyjatok helyet az egyes csoportok között!” 17 Az elsőnek ezt mondta: „Amikor találkozol a bátyámmal, Ézsauval, ő majd megkérdezi tőled: »Kinek a szolgája vagy? Hová mész? Kinek a nyája ez itt?« 18 Akkor ezt válaszold neki: »Szolgádé, Jákóbé ez a nyáj. Uramnak, Ézsaunak küldi ezeket az állatokat ajándékul. Maga Jákób pedig itt jön utánam, nem messze.«”

19 Ugyanezt parancsolta Jákób mindegyik szolgájának: „Ti is mind ezt mondjátok Ézsaunak, 20 és tegyétek hozzá: »Szolgád, Jákób is itt jön utánam, nem messze.«”

Jákób ugyanis azt gondolta, hogy ilyen módon megengeszteli Ézsaut az ajándékokkal, és mire maga is találkozik majd vele, Ézsau már kedvesen fogadja.

21 Tehát, Jákób előre küldte szolgáit a nyájakkal, de ő maga még nem indult tovább. 22 Azonban a saját családját: két feleségét, a két másodfeleségét és a tizenegy fiát még aznap este átvitte a Jabbók-patak gázlóján a túlsó partra. 23 Azután az állatait is átvitte a gázlón.

Jákób küzd az ismeretlen férfival

24 Miután mindezt elvégezte, Jákób egyedül maradt a patak innenső partján egész éjjel. Ekkor egy ismeretlen férfi jelent meg, akivel Jákób egészen hajnalig küzdött. 25 Amikor az idegen látta, hogy nem bír Jákóbbal, ráütött a csípőjére. Ettől Jákób forgócsontja kificamodott.

26 Az ismeretlen ekkor azt mondta: „Engedj el, mert hajnalodik!”

„Semmiképpen — válaszolta Jákób —, amíg meg nem áldasz engem!”

27 Akkor az megkérdezte: „Mi a neved?”

Jákób beismerte: „Jákób[b] vagyok.”

28 Az idegen ezt mondta: „Mától fogva nem Jákób, hanem Izráel[c] lesz a neved, mert küzdöttél Istennel és emberekkel — és győztél!”

29 Jákób megkérdezte: „Kérlek, áruld el te is a neved!”

De az ismeretlen visszakérdezett: „Miért akarod tudni a nevem?” — azután megáldotta Jákóbot.

30 Jákób ekkor fölkiáltott: „Hiszen szemtől-szemben láttam Istent, mégis megmenekültem!” Ezért nevezte Jákób azt a helyet Penúélnek[d]. 31 A nap éppen akkor kelt föl, amikor Jákób elhagyta Penúélt, és átkelt a gázlón. Csak sántítva tudott járni a csípősérülése miatt. 32 Izráel népe mind a mai napig nem eszi meg azt a részét a levágott állatok húsának, amely a csípőforgónál van, mivel Jákóbot ezen a helyen érte a csapás.

Jákób kibékül Ézsauval

33 Ezután Jákób észrevette, hogy Ézsau közeledik 400 emberével. Ekkor gyorsan elrendezte a családját: a két szolgáló mellé állította a saját fiaikat, azután Lea következett a fiaival, de Ráhelt és Józsefet leghátulra állította. Jákób maga az élükön haladt, és mikor Ézsau már közel volt, hétszer a földig hajolt a bátyja előtt, miközben egyre közelebb ment hozzá.

Ézsau azonban odaszaladt Jákóbhoz, a nyakába borult, megcsókolta az arcát, és együtt sírtak. Majd látva az asszonyokat és gyerekeket, megkérdezte: „Kik ezek itt veled?”

„Ők a gyermekeim, akikkel Isten kegyelmesen megajándékozta szolgádat” — felelte Jákób.

6-7 Akkor sorra mind közelebb léptek, és meghajoltak Ézsau előtt: előbb a szolgálók és fiaik, azután Lea és a fiai, végül József és Ráhel.

Majd ezt kérdezte Ézsau: „Miért küldted elém azokat a nyájakat?”

„Ajándékba küldtem, hogy elnyerjem jóindulatodat” — válaszolta Jákób.

„Ugyan, öcsém, nekem is vannak nyájaim bőven!” — mondta Ézsau.

10 „Kérlek, ha valóban jóindulattal vagy irántam, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! — unszolta Jákób. — Hiszen olyan kedvesen fogadtál, hogy úgy nézek rád, mintha Isten arcát látnám! 11 Fogadd csak el! Ezzel akarlak megáldani és megajándékozni, mert Isten is megáldott és megajándékozott engem bőségesen — mindenem megvan, ami szükséges.” Így unszolta, amíg Ézsau végre elfogadta.

12 Akkor Ézsau azt ajánlotta: „Induljunk, és menjünk együtt!”

13 De Jákób nem egyezett bele: „Uram, látod, hogy a gyermekek még kicsinyek, és a nyájakban is sok szoptatós juh és tehén van még a kicsinyeikkel — nekem azokra is gondot kell viselnem. Ha csak egy napig is hajszolnánk őket, mind elhullanának! 14 Menj csak előttünk, uram! Szolgád majd halad utánad a jószág kicsinyeinek lépése szerint, amíg eljutunk hozzád Széírbe.”

15 „Akkor legalább hadd hagyjam veled kíséretül néhány emberemet!” — kérte Ézsau.

De Jákób ezt is elhárította: „Ez igazán nagyon kedves tőled, uram, de nem szükséges.”

16 Akkor Ézsau elvált tőle, és visszatért Széírbe.

17 Jákób azonban nem Széír felé ment, hanem Szukkót irányába. Ott azután megállapodott egy időre: házat épített magának, meg a családjának, és fedeles karámokat az állatoknak. Ezért nevezték el azt a helyet Szukkótnak[e].

18 Így hát Jákób békességben visszatért Paddan-Arámból Kánaán földjére. Majd Sikem városa alá érkezett, és tábort vert a közelében. 19 Megvásárolta Hamórtól, Sikem apjától 100 mérték ezüstért azt a területet, ahol fölállította táborát. 20 Oltárt is épített ott Istennek, és így nevezte: „Isten, Izráel Istene”.

Footnotes:

  1. 1 Mózes 32:2 Mahanaim Jelentése: „két tábor”. Valószínűleg azért kettő, mert az egyik Jákób tábora, a másik az angyaloké.
  2. 1 Mózes 32:27 Jákób Azt jelenti: „Csaló”.
  3. 1 Mózes 32:28 Izráel Jelentése: „Aki Istennel harcol”, vagy: „Istenért harcol”, vagy: „Isten harcol”.
  4. 1 Mózes 32:30 Penúél Jelentése: „Isten arca”.
  5. 1 Mózes 33:17 Szukkót Jelentése: „lombsátor”. Azon a helyen épült később a Szukkót nevű város.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes