Ezékiel 32:1-33:32

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Gyászének a fáraóról

32 A száműzetés tizenkettedik évében,^[a] a tizenkettedik hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, kezdj gyászéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd neki:

³ Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló:

⁹ „Bukásod hírével megdöbbentem a népeket. Még azok is megrémülnek pusztulásodon, akiket nem ismersz. ¹⁰ Elámulnak mind a nemzetek, s királyaik is megrettennek, mikor megsuhogtatom kivont kardomat előttük. Pusztulásod napján mindannyian a saját életükért remegnek majd.”

¹¹ Mert ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Babilon királyának kardja lesújt rád, Egyiptom! ¹² Rád rohan a legkegyetlenebb hadsereg. Vitéz harcosok kardjával pusztítom el lakosaid tömegét és minden gazdagságodat. Véget vetnek Egyiptom dicsekvésének, kiirtják minden lakóját, ¹³ még az állatokat is kiirtják a folyók mellől. Nem zavarja fel többé a folyópartokat sem ember lába, sem barmok patája. ¹⁴ Lecsendesítem a folyóvizeket, oly simán folynak majd, mint az olaj.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. ¹⁵ „Mikor elpusztítom Egyiptom földjét, mikor egészen kifosztják országát, amikor megbüntetem lakosait, akkor értitek meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!

¹⁶ Siratóének ez, népek leányai sírva énekeljék! Megsiratják Egyiptomot és lakosait, gyászolják elpusztult gazdagságát.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

Egyiptom népe az alvilágba süllyed

¹⁷ A száműzetés tizenkettedik évében, a hónap tizenötödik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ¹⁸ „Ember fia, kezdj gyászéneket Egyiptom tömegeiről, és vesd őket az alvilágba! Más hatalmas népekkel együtt küldd le őket azokhoz, akik már korábban a sírba feküdtek!

¹⁹ Ó, Egyiptom! Különbnek tartod magad a népeknél? Szállj csak le a sírba te is, mint a többiek! Feküdj a körülmetéletlenek^[b] közé!

²⁰ Tömegeid bizony lehullanak a holtak közé, kiket kard vágott le, mint téged is. Egyiptom fegyver martaléka lett, vonszoljátok hát le őt is a többiekhez!

²¹ Rég meghalt hősök szólnak a fáraóhoz és segítőihez az alvilágból, hogy lám, ezek is lehullottak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a többi karddal megölt között!

²² Itt van Asszíria és egész serege! Sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el. ²³ Az alvilág legmélyén van a helyük, sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén.

²⁴ Itt van Élám is, egész seregével, sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, ők is a körülmetéletlenek közé feküdtek, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén. Gyalázattal szálltak alá a sírba, a többi halott közé. ²⁵ A sírban vetettek ágyat Élámnak és seregének, a megöltek közé, sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, ők is a körülmetéletlenek közé feküdtek, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén. Gyalázattal szálltak alá a sírba, a többi halott, a fegyverrel megöltek közé.

²⁶ Itt fekszik Mesek és Tubal, egész seregükkel. Sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, ők is a körülmetéletlenek közé feküdtek, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén. ²⁷ Nem fekszenek együtt azokkal az elesett körülmetéletlen hősökkel, akiknek kardját a fejük alá tették, úgy fektették őket a sírba; s akiknek gonoszsága csontjaikra nehezedik, mert amíg éltek, rettegtek tőlük a népek.

²⁸ Egyiptom, te is a körülmetéletlenek közé kerülsz, összetörve fekszel majd a karddal megöltek között!

²⁹ Itt van Edom is, királyaival, fejedelmeivel: vitéz harcosok voltak, mégis a fegyverrel megöltek mellé feküdtek, körülmetéletlenek közé, akik a sírba szálltak.

³⁰ Itt vannak mind az északi fejedelmek, meg a szidóni férfiak mindannyian. Ők is a sírba kerültek, noha rettegtek tőlük a népek. Most megszégyenültek, gyengék lettek ők is. Itt fekszenek a körülmetéletlenekkel, fegyverrel megöltekkel, viselik szégyenüket a halottak között.

³¹ Látja őket a fáraó, és megvigasztalódik népe sorsa miatt, mert őt is, népét is, ugyanúgy fegyver ölte meg.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

³² „Mert én tettem a fáraót és seregét félelmetessé az élők földjén, mégis a körülmetéletlenek közé kellett feküdniük, a karddal megöltekhez!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

Az őrszem felelőssége^(A)

33 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, ezt mondd népednek: Azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Amikor egy országra ellenség fegyverét küldöm, az ország lakosai választanak maguk közül egy férfit, és őrszemmé teszik, ³ hogy figyelje az ellenség közeledtét, és figyelmeztesse a többieket. Mikor az őrszem látja, hogy jön az ellenség, belefúj a sófárba, így ad jelt a többieknek, hogy veszély közeledik. ^4-5 Aki hallja ugyan a sófár hangját, de nem törődik vele, azt eléri az ellenség fegyvere, és meghal. Az ilyen ember maga felelős a haláláért, mert hallotta a sófár hangját, de nem vette figyelembe. Aki viszont hallgat a figyelmeztetésre, megmenekül a haláltól.

⁶ De ha az őrszem látja, hogy közeledik az ellenség, mégsem fújja meg a sófárt, akkor a nép nem kap figyelmeztetést, az ellenség fegyvere pedig eléri őket. Akit ilyenkor megöl a kard, az ugyan a saját bűnei miatt hal meg, én azonban mégis az őrszemet teszem felelőssé a haláláért.

⁷ Lásd, ember fia, én akartam, hogy őrszem legyél Izráel népe számára. Halld meg, ha szólok hozzád, és mondd meg nekik, amit tőlem hallasz: így figyelmeztesd őket a nevemben.

⁸ Ha szólok neked: »Ezékiel, ennek a bűnösnek meg kell halnia!« — akkor figyelmeztesd, hogy változtassa meg az életét. Ha mégsem szólsz neki, és nem figyelmezteted, akkor ő ugyan a bűnei miatt hal meg, de haláláért téged teszlek felelőssé.

⁹ Ha figyelmezteted, akkor megmenekülsz a felelősségtől. Ha ennek ellenére sem változtat az életén, akkor meghal a bűnei miatt, de a halálát nem kérem számon rajtad.”

Nem kívánom a bűnös halálát!^(B)

¹⁰ „Ember fia, ezt mondd Izráel népének: Hallom, amint egymásnak mondogatjátok: »Bűneink és törvényszegéseink súlya ránk nehezedik! Bizony, elpusztulunk e szörnyű teher alatt! Hogyan is maradhatnánk életben?«

¹¹ Ezt feleld nekik, ember fia: Azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Életemre mondom, hogy nem abban telik örömöm, ha a bűnös meghal, hanem abban, ha megváltoztatja életét, és megmenekül a haláltól! Ezért fordítsatok hátat eddigi gonoszságaitoknak, és jöjjetek vissza hozzám, ó Izráel népe! Jöjjetek vissza! Miért is halnátok meg, Izráel, hiszen ha megfordultok, élhettek!

¹² Ember fia ezt mondd népednek: Ha valaki egy ideig igazságosan és istenfélő módon él, azután mégis vétkezik, akkor meg kell halnia. Korábbi istenfélő élete és igazságos tettei nem mentik meg a haláltól. Ugyanígy, ha valaki istentelen és igazságtalan módon él, de később megváltoztatja az életét, és jó útra tér, nem kell meghalnia régebben elkövetett bűnei miatt.

Az istenfélő sem maradhat életben, korábbi istenfélő életére és igazságos tetteire való tekintettel, ha később mégis vétkezik.

¹³ Ha azt mondom az istenfélő és igazságos embernek, hogy bizonyosan élni fog, ő azonban elbízza magát, és a saját igazságos voltában bízva bűnt követ el, akkor bűne miatt meg kell halnia. Korábbi igazságos tettei nem mentik meg őt a haláltól.

¹⁴ Ha azt mondom a bűnösnek, hogy bűnei miatt bizonyosan meg kell halnia, ő azonban megváltoztatja életét, bűneinek hátat fordít, azt teszi, ami a törvény szerint helyes és jó, ¹⁵ visszaadja adósának a tőle vett zálogát, visszaadja, amit mástól erőszakkal elvett, a törvény életet adó parancsait követi, többé nem követ el igazságtalanságot, akkor nem kell meghalnia, hanem bizonyosan életben marad. ¹⁶ Korábban elkövetett bűneit nem rovom fel neki, mert megváltoztatta életét, a törvény szerint helyesen és jól cselekszik — tehát nem kell meghalnia, hanem élni fog.

¹⁷ Ezékiel, néped erre azt mondja: »Urunk nem bánik velünk igazságosan!«

Pedig az ő életmódjuk és tetteik nem igazságosak! ¹⁸ Amikor az istenfélő ember hátat fordít az igazságnak, és bűnt követ el, meg kell halnia bűne miatt. ¹⁹ Amikor pedig a bűnös fordít hátat a bűnnek, és a törvény szerint helyesen cselekszik, akkor igazságossága által élni fog. ²⁰ Erre mondjátok ti, hogy »Urunk nem bánik velünk igazságosan«?! Ó, Izráel népe, én mindegyikőtöket a saját életmódja és tettei alapján fogom megítélni!”

Jeruzsálem elesett!

²¹ A száműzetés tizenkettedik évében,^[c] a tizedik hónap ötödik napján egy menekült érkezett hozzám, aki az ostromlott Jeruzsálemből menekült meg. Elmondta, hogy az ellenség elfoglalta a várost.

²² Előző este már éreztem az Örökkévaló kezét magam fölött. Éjjel az Örökkévaló megnyitotta számat, s mire a menekült reggel megérkezett, már tudtam beszélni. Némaságom ideje véget ért.

²³ Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ²⁴ „Ember fia, akik élve maradtak, és most Izráel földjén laknak a romok között, ezt mondják: »Ábrahám csak egymaga volt, Isten mégis örökségül adta neki ezt a földet. Mennyivel inkább biztos örökségünk ez az ország, hiszen mi sokan vagyunk!«

²⁵ Ezért hát szólj hozzájuk: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: »Vérrel együtt eszitek a húst,^[d] bálványaitoktól vártok segítséget, gyilkoltok, és még azt képzelitek, hogy örökölni fogjátok a földet?! ²⁶ Saját fegyveretek erejében bíztok, utálatos bűnöket követtek el, egymás feleségét elcsábítjátok, hogy képzelitek hát, hogy örökölni fogjátok a földet?!«

²⁷ Ember fia, ezt mondd nekik: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Életemre mondom, hogy akit közületek a romok között talál az ellenség, azt fegyverrel öli meg; aki a mezőn van, azt vadállatok falják föl; akik pedig elrejtőznek az erődítményekben és barlangokban, azokat halálos járvány pusztítja el. ²⁸ Izráel földjét kietlen és üres pusztává teszem. Bizony, mindent elpusztítok, amire büszkék voltak. Izráel hegyei lakatlanok lesznek, és senki sem megy rajtuk keresztül. ²⁹ A rajta lakó nép utálatos bűnei miatt pusztasággá teszem földjüket, s akkor tudják meg, akkor ismerik el, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

Akkor majd megértik, hogy próféta volt közöttük

³⁰ „Ami pedig téged illet, ember fia, az emberek beszélgetnek rólad az utcákon és házaik kapujában. Néped fiai azt mondják egymásnak: »Gyertek, nézzük meg, jött-e valami üzenet az Örökkévalótól!« ³¹ Azután eljönnek hozzád, és leülnek előtted, mint ahogy népem szokta. Meghallgatják szavaidat, de nem engedelmeskednek annak, amit mondasz. Úgy veszik, mintha csupán egy szerelmes ének lenne — közben egyre azon jár az eszük, hogy szerezhetnének minél több pénzt.

³² Téged csak annyiba vesznek, mint egy jó hangú énekest, aki szerelmes dalokat énekelget nekik, s hangszerével kíséri énekét. Meghallgatják, de nem veszik komolyan, s nem engedelmeskednek szavaidnak.