Add parallel Print Page Options

Ekkor a Szellem felemelt, és bevitt a belső udvarba. Láttam, hogy az Örökkévaló dicsősége betöltötte az egész Templomot. Az a férfi mellettem állt. Hallottam, hogy valaki szól hozzám a Templom belsejéből. Ezt mondta: „Ember fia, ez a hely trónusom helye, ahol lábamat nyugtatom. Itt fogok lakni örökké, Izráel fiai között. Szent nevemet Izráel népe soha többé nem fogja beszennyezni! Ezentúl sem ők, sem királyaik nem mocskolják be nevem sem paráznaságukkal, sem bálványimádásukkal, sem azzal, hogy királyaik holttestét ide temetik. Nem fognak többé gyalázatot hozni a nevemre azzal, hogy küszöbüket az én küszöböm mellé, és ajtófélfájukat ajtófélfám mellé helyezik, hogy csak egy fal válasszon el tőlük. Bemocskolták nevem utálatos bűneikkel, emiatt haragomban elpusztítottam őket. De mostantól fogva másképpen lesz, mert távol lesz tőlük a paráznaság, és királyik holttestét is messzire viszik tőlem. Ezentúl örökké népem között maradok, és velük együtt lakom.

Read full chapter