Ezékiel 7
Hungarian Károli
7 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2 És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izráel földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára!
3 Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat.
4 És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád, és útálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
5 Így szól az Úr Isten: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött.
6 Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött!
7 Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idõ, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken.
8 Most rövid idõn kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat.
9 És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver.
10 Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vesszõ, kivirult a kevélység.
11 Az erõszakosság a gonoszság veszszejévé nõtt fel, nincs semmi meg belõlök, sem sokaságukból, sem tömegökbõl, s nincs egy jaj is miattok!
12 Eljött az idõ, elközelgett a nap; a vevõ ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag [jön] minden sokaságára.
13 Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élõk közt [maradna] is, mert a jövendölés az õ egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életû.
14 Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, a ki harczra menjen, mert haragom minden õ sokasága ellen.
15 A fegyver kivül, a döghalál és éhség belül; a ki a mezõn van, fegyver miatt hal meg, és a ki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg.
16 És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt.
17 Minden kéz elerõtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz.
18 Felövezkednek zsákkal, és befedi õket rettegés, és minden orczán szégyen, és mindnyájok fején kopaszság.
19 Ezüstjöket az utczákra vetik, és aranyuk szenny lesz [elõttök;] ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja õket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre.
20 És a belõle készült drága ékességeket kevélykedésre használják, és útálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem elõttök azt szenynyé;
21 És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg.
22 És elfordítom tõlük arczomat, hadd fertéztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertéztessék.
23 Készítsd a lánczot; mert a föld tele van véres ítélettel, és a város tele van erõszakossággal.
24 És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.
25 Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs.
26 Egy romlás a másikra jõ, és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél.
27 A király szomorkodik, a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg õket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.
Ezékiel 7
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Elérkezett a vég!
7 Azután az Örökkévaló szava érkezett hozzám. 2 Azt mondta: „Most pedig, ember fia, ezt üzeni az Örökkévaló Isten Izráel földjének:
Itt a vég!
Egész földedre eljött a vég!
3 Már rajtad a pusztulás!
Rád zúdítom haragom tüzét,
megítéllek tetteid és életed szerint,
minden utálatos bűnödért megfizetsz!
4 Szemem nem szánakozik rajtad,
többé már nem könyörülök!
Megbüntetlek gonosz dolgaidért,
s minden undorító tettedért!
Te pedig végre megérted,
hogy én vagyok az Örökkévaló!”
5 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Veszedelemre veszedelem következik!
6 Jön a vég, a vég eljön hamar!
Feltámadt ellened, nézd, hogy közeleg!
7 Izráel népe, hallod ezt a zsivajt?
Ellenséged közel!
Pusztulásod napja jön,
seregek zajonganak a hegyeken.
8 Még egy kevés idő, és rátok öntöm haragom,
bosszút állok, megfizetek minden szörnyű tettedért,
megítéllek istentelen életedért!
9 Nem szánlak meg többé,
már nem könyörülök!
Megbüntetlek gonosz dolgaidért,
s minden undorító tettedért!
Te pedig végre megérted,
hogy én vagyok az Örökkévaló,
aki csapásokkal sújtalak!
10 Nézd, eljött a nap, eljött!
Mint a vessző, kivirágzott az ítélet!
Az Örökkévaló jelt adott, az ellenség készül,
a büszke király útrakész.
11 Feltámad az erőszakosság,
hogy megbüntesse ezt a gonosz nemzetet.
Legyenek bármilyen sokan,
senki sem marad meg közülük.
Nem marad meg gazdagságuk,
sem sokaságuk, sem előkelőik!
12 Eljött a büntetés ideje,
eljött a nap!
Ne örüljön, aki vesz,
ne búsuljon, aki elad,
mert rettenetes harag zúdul mindenkire!
13 Aki eladta földjét,
sohasem kapja vissza többé.[a]
Még ha élve megmenekülne,
akkor se látja viszont,
mert e látomás Izráel egész népének szól.
S ha valaki megmenekül közülük,
az sem segít rajtuk.
14 Megfújják a kürtöt, hogy készüljenek a harcra,
de senki sem megy a csatába,
mert haragom mindenkire rátör.
15 A városon kívül az ellenség fegyvere,
belül az éhség és halálos járvány.
Ha kimegy belőle,
fegyver öli meg,
ha bent marad,
éhínség és betegség emészti meg.
16 Aki mégis életben marad,
rémülten menekül a hegyekbe,
nyög és sír bűnei miatt,
mint a völgyek galambja.
17 Mindnek reszket a térde,
s karja erőtlen lehanyatlik.
18 Zsákba öltözik, a félelem beborítja,
szégyen az arcán, s a fején kopaszság.
19 Ezüstözött bálványaikat az utcára dobálják,
aranyszobraikat meg a szemétre.
Nem szabadítja meg őket az Örökkévaló haragja napján
sem ezüst, sem arany.
Csapda lett számukra a sok drágaság,
bűnre csábító csalétek,
de az éhségtől meg nem menti őket,
sem hasukat nem tölthetik meg vele.
20 Drágaságaik, ékköveik csak büszkeségüket növelték,
majd utálatos bálványaikra aggatták azokat,
szörnyű szobrokat ékesítettek vele,
ezért szórtam a szemétre valamennyit.
21 Zsákmányul adtam az idegeneknek,
prédául a föld gonoszainak,
hogy meggyalázzák!
22 Elfordítom arcomat népemtől,
idegenek dúlják fel szentélyemet,
meggyalázzák, kifosztják házamat.
23 Készítsd a láncot a foglyoknak,
mert tele a város gyilkossággal,
tele van Jeruzsálem erőszakossággal!
24 Ezért rájuk hozom a leggonoszabb idegeneket,
hadd dúlják fel Izráel házait!
Véget vetek az erőszakosok büszkeségének,
s az idegenek meggyalázzák még a szent helyeket is!
25 Pusztulás és pánik tör rátok,
hiába kerestek biztonságos menedéket!
26 Egyik csapást a másik követi,
vészhírek keringenek.
Szaladtok a prófétához, van-e kijelentés?
Futtok a papokhoz, de nincs tanítás,
kérditek a véneket, de nincs tanácsuk.
27 Királyotok a halottakat siratja,
a vezetők zsákba öltözve gyászolnak,
a közember retteg, kezei remegnek.
Megbüntetem mindet, ahogy megérdemlik.
Ahogyan ítéltek, én is úgy ítélem őket.
Akkor majd megértik, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
Footnotes
- Ezékiel 7:13 soha… többé Az ókori Izráelben a földtulajdon a családhoz tartozott, nem a személyhez. Ha valaki eladta a földjét, az a föld legkésőbb az ötvenedik esztendőben, az örömünnepen visszatért a család tulajdonába. Ezért olyan súlyos ez az ítélet: sohasem kapják vissza a földjüket!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center