Exodus 33-34
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Command to Leave Sinai
33 The Lord said to Moses, “Go, leave this place, you and the people whom you have brought up out of the land of Egypt, and go to the land of which I swore to Abraham, Isaac, and Jacob, saying, ‘To your descendants I will give it.’ 2 I will send an angel before you, and I will drive out the Canaanites, the Amorites, the Hittites, the Perizzites, the Hivites, and the Jebusites. 3 Go up to a land flowing with milk and honey; but I will not go up among you, or I would consume you on the way, for you are a stiff-necked people.”
4 When the people heard these harsh words, they mourned, and no one put on ornaments. 5 For the Lord had said to Moses, “Say to the Israelites, ‘You are a stiff-necked people; if for a single moment I should go up among you, I would consume you. So now take off your ornaments, and I will decide what to do to you.’” 6 Therefore the Israelites stripped themselves of their ornaments, from Mount Horeb onward.
The Tent outside the Camp
7 Now Moses used to take the tent and pitch it outside the camp, far off from the camp; he called it the tent of meeting. And everyone who sought the Lord would go out to the tent of meeting, which was outside the camp. 8 Whenever Moses went out to the tent, all the people would rise and stand, each of them, at the entrance of their tents and watch Moses until he had gone into the tent. 9 When Moses entered the tent, the pillar of cloud would descend and stand at the entrance of the tent, and the Lord would speak with Moses. 10 When all the people saw the pillar of cloud standing at the entrance of the tent, all the people would rise and bow down, all of them, at the entrance of their tent. 11 Thus the Lord used to speak to Moses face to face, as one speaks to a friend. Then he would return to the camp; but his young assistant, Joshua son of Nun, would not leave the tent.
Moses’ Intercession
12 Moses said to the Lord, “See, you have said to me, ‘Bring up this people’; but you have not let me know whom you will send with me. Yet you have said, ‘I know you by name, and you have also found favor in my sight.’ 13 Now if I have found favor in your sight, show me your ways, so that I may know you and find favor in your sight. Consider too that this nation is your people.” 14 He said, “My presence will go with you, and I will give you rest.” 15 And he said to him, “If your presence will not go, do not carry us up from here. 16 For how shall it be known that I have found favor in your sight, I and your people, unless you go with us? In this way, we shall be distinct, I and your people, from every people on the face of the earth.”
17 The Lord said to Moses, “I will do the very thing that you have asked; for you have found favor in my sight, and I know you by name.” 18 Moses said, “Show me your glory, I pray.” 19 And he said, “I will make all my goodness pass before you, and will proclaim before you the name, ‘The Lord’;[a] and I will be gracious to whom I will be gracious, and will show mercy on whom I will show mercy. 20 But,” he said, “you cannot see my face; for no one shall see me and live.” 21 And the Lord continued, “See, there is a place by me where you shall stand on the rock; 22 and while my glory passes by I will put you in a cleft of the rock, and I will cover you with my hand until I have passed by; 23 then I will take away my hand, and you shall see my back; but my face shall not be seen.”
Moses Makes New Tablets
34 The Lord said to Moses, “Cut two tablets of stone like the former ones, and I will write on the tablets the words that were on the former tablets, which you broke. 2 Be ready in the morning, and come up in the morning to Mount Sinai and present yourself there to me, on the top of the mountain. 3 No one shall come up with you, and do not let anyone be seen throughout all the mountain; and do not let flocks or herds graze in front of that mountain.” 4 So Moses cut two tablets of stone like the former ones; and he rose early in the morning and went up on Mount Sinai, as the Lord had commanded him, and took in his hand the two tablets of stone. 5 The Lord descended in the cloud and stood with him there, and proclaimed the name, “The Lord.”[b] 6 The Lord passed before him, and proclaimed,
“The Lord, the Lord,
a God merciful and gracious,
slow to anger,
and abounding in steadfast love and faithfulness,
7 keeping steadfast love for the thousandth generation,[c]
forgiving iniquity and transgression and sin,
yet by no means clearing the guilty,
but visiting the iniquity of the parents
upon the children
and the children’s children,
to the third and the fourth generation.”
8 And Moses quickly bowed his head toward the earth, and worshiped. 9 He said, “If now I have found favor in your sight, O Lord, I pray, let the Lord go with us. Although this is a stiff-necked people, pardon our iniquity and our sin, and take us for your inheritance.”
The Covenant Renewed
10 He said: I hereby make a covenant. Before all your people I will perform marvels, such as have not been performed in all the earth or in any nation; and all the people among whom you live shall see the work of the Lord; for it is an awesome thing that I will do with you.
11 Observe what I command you today. See, I will drive out before you the Amorites, the Canaanites, the Hittites, the Perizzites, the Hivites, and the Jebusites. 12 Take care not to make a covenant with the inhabitants of the land to which you are going, or it will become a snare among you. 13 You shall tear down their altars, break their pillars, and cut down their sacred poles[d] 14 (for you shall worship no other god, because the Lord, whose name is Jealous, is a jealous God). 15 You shall not make a covenant with the inhabitants of the land, for when they prostitute themselves to their gods and sacrifice to their gods, someone among them will invite you, and you will eat of the sacrifice. 16 And you will take wives from among their daughters for your sons, and their daughters who prostitute themselves to their gods will make your sons also prostitute themselves to their gods.
17 You shall not make cast idols.
18 You shall keep the festival of unleavened bread. Seven days you shall eat unleavened bread, as I commanded you, at the time appointed in the month of Abib; for in the month of Abib you came out from Egypt.
19 All that first opens the womb is mine, all your male[e] livestock, the firstborn of cow and sheep. 20 The firstborn of a donkey you shall redeem with a lamb, or if you will not redeem it you shall break its neck. All the firstborn of your sons you shall redeem.
No one shall appear before me empty-handed.
21 Six days you shall work, but on the seventh day you shall rest; even in plowing time and in harvest time you shall rest. 22 You shall observe the festival of weeks, the first fruits of wheat harvest, and the festival of ingathering at the turn of the year. 23 Three times in the year all your males shall appear before the Lord God, the God of Israel. 24 For I will cast out nations before you, and enlarge your borders; no one shall covet your land when you go up to appear before the Lord your God three times in the year.
25 You shall not offer the blood of my sacrifice with leaven, and the sacrifice of the festival of the passover shall not be left until the morning.
26 The best of the first fruits of your ground you shall bring to the house of the Lord your God.
You shall not boil a kid in its mother’s milk.
27 The Lord said to Moses: Write these words; in accordance with these words I have made a covenant with you and with Israel. 28 He was there with the Lord forty days and forty nights; he neither ate bread nor drank water. And he wrote on the tablets the words of the covenant, the ten commandments.[f]
The Shining Face of Moses
29 Moses came down from Mount Sinai. As he came down from the mountain with the two tablets of the covenant[g] in his hand, Moses did not know that the skin of his face shone because he had been talking with God. 30 When Aaron and all the Israelites saw Moses, the skin of his face was shining, and they were afraid to come near him. 31 But Moses called to them; and Aaron and all the leaders of the congregation returned to him, and Moses spoke with them. 32 Afterward all the Israelites came near, and he gave them in commandment all that the Lord had spoken with him on Mount Sinai. 33 When Moses had finished speaking with them, he put a veil on his face; 34 but whenever Moses went in before the Lord to speak with him, he would take the veil off, until he came out; and when he came out, and told the Israelites what he had been commanded, 35 the Israelites would see the face of Moses, that the skin of his face was shining; and Moses would put the veil on his face again, until he went in to speak with him.
Footnotes
- Exodus 33:19 Heb YHWH; see note at 3.15
- Exodus 34:5 Heb YHWH; see note at 3.15
- Exodus 34:7 Or for thousands
- Exodus 34:13 Heb Asherim
- Exodus 34:19 Gk Theodotion Vg Tg: Meaning of Heb uncertain
- Exodus 34:28 Heb words
- Exodus 34:29 Or treaty, or testimony; Heb eduth
Esodo 33-34
Nuova Riveduta 2006
Il perdono di Dio
33 (A)Il Signore disse a Mosè: «Va’, sali di qui, tu con il popolo che hai fatto uscire dal paese d’Egitto, verso il paese che promisi con giuramento ad Abraamo, a Isacco e a Giacobbe, dicendo: “Io lo darò alla tua discendenza”. 2 Io manderò un angelo davanti a te e scaccerò i Cananei, gli Amorei, gli Ittiti, i Ferezei, gli Ivvei e i Gebusei. 3 Egli vi condurrà in un paese dove scorre il latte e il miele; ma io non salirò in mezzo a te, perché sei un popolo dal collo duro, e potrei anche sterminarti lungo il cammino».
4 Quando il popolo udì queste dure parole, fece cordoglio e nessuno mise i propri ornamenti. 5 Infatti il Signore aveva detto a Mosè: «Di’ ai figli d’Israele: “Voi siete un popolo dal collo duro; se io salissi per un momento solo in mezzo a te, ti consumerei! Ora, dunque, togliti i tuoi ornamenti e vedrò come io ti debba trattare”». 6 E i figli d’Israele si spogliarono dei loro ornamenti, dalla partenza dal monte Oreb in poi.
La tenda di convegno fuori dell’accampamento
7 (B)Mosè prese la tenda, e la piantò per sé fuori dell’accampamento, a una certa distanza dall’accampamento, e la chiamò tenda di convegno; e chiunque cercava il Signore, usciva verso la tenda di convegno, che era fuori dell’accampamento. 8 Quando Mosè usciva per recarsi alla tenda, tutto il popolo si alzava e ognuno se ne stava in piedi all’ingresso della propria tenda e seguiva con lo sguardo Mosè, finché egli era entrato nella tenda. 9 Appena Mosè entrava nella tenda, la colonna di nuvola scendeva, si fermava all’ingresso della tenda, e il Signore parlava con Mosè. 10 Tutto il popolo vedeva la colonna di nuvola ferma all’ingresso della tenda; tutto il popolo si alzava e ciascuno adorava all’ingresso della propria tenda. 11 Or il Signore parlava con Mosè faccia a faccia, come un uomo parla col proprio amico; poi Mosè tornava all’accampamento; ma Giosuè, figlio di Nun, suo giovane aiutante, non si allontanava dalla tenda.
Mosè vede la gloria del Signore
12 (C)Mosè disse al Signore: «Vedi, tu mi dici: “Fa’ salire questo popolo!” Però non mi fai conoscere chi manderai con me. Eppure hai detto: “Io ti conosco personalmente[a] e anche hai trovato grazia agli occhi miei”. 13 Or dunque, se ho trovato grazia agli occhi tuoi, ti prego, fammi conoscere le tue vie, affinché io ti conosca e possa trovare grazia agli occhi tuoi. Considera che questa nazione è popolo tuo». 14 Il Signore rispose: «La mia presenza andrà con te e io ti darò riposo». 15 Mosè gli disse: «Se la tua presenza non viene con me, non farci partire di qui. 16 Poiché, come si farà ora a conoscere che io e il tuo popolo abbiamo trovato grazia agli occhi tuoi, se tu non vieni con noi? Questo fatto distinguerà me e il tuo popolo da tutti i popoli che sono sulla faccia della terra». 17 Il Signore disse a Mosè: «Farò anche questo che tu chiedi, perché tu hai trovato grazia agli occhi miei, e ti conosco personalmente». 18 Mosè disse: «Ti prego, fammi vedere la tua gloria!» 19 Il Signore gli rispose: «Io farò passare davanti a te tutta la mia bontà, proclamerò il nome del Signore davanti a te; farò grazia a chi vorrò fare grazia e avrò pietà di chi vorrò avere pietà[b]». 20 Disse ancora: «Tu non puoi vedere il mio volto, perché l’uomo non può vedermi e vivere». 21 E il Signore disse: «Ecco qui un luogo vicino a me; tu starai su quel masso; 22 mentre passerà la mia gloria, io ti metterò in una buca del masso, e ti coprirò con la mia mano finché io sia passato; 23 poi ritirerò la mano e mi vedrai da dietro; ma il mio volto non si può vedere».
Dio rinnova il patto con Israele
34 (D)Il Signore disse a Mosè: «Taglia due tavole di pietra come le prime; e io scriverò sulle tavole le parole che erano sulle prime due tavole che hai spezzato. 2 Sii pronto domani mattina, e sali, al mattino, sul monte Sinai e presèntati a me sulla vetta del monte. 3 Nessuno salga con te, e non si veda alcuno su tutto il monte; greggi e armenti non pascolino nei pressi di questo monte». 4 Mosè, dunque, tagliò due tavole di pietra come le prime; si alzò la mattina di buon’ora, salì sul monte Sinai come il Signore gli aveva comandato, e prese in mano le due tavole di pietra.
5 Il Signore discese nella nuvola, si fermò con lui e proclamò il nome del Signore. 6 Il Signore passò davanti a lui, e gridò: «Il Signore! il Signore! il Dio misericordioso e pietoso, lento all’ira, ricco in bontà e fedeltà, 7 che conserva la sua bontà fino alla millesima generazione, che perdona l’iniquità, la trasgressione e il peccato, ma non terrà il colpevole per innocente; che punisce l’iniquità dei padri sopra i figli e sopra i figli dei figli, fino alla terza e alla quarta generazione!»
8 (E)Mosè subito s’inchinò fino a terra e adorò. 9 Poi disse: «Ti prego, Signore, se ho trovato grazia agli occhi tuoi, venga il Signore in mezzo a noi, perché questo è un popolo dal collo duro; perdona la nostra iniquità, il nostro peccato e prendici come tua eredità».
10 Il Signore rispose: «Ecco, io faccio un patto: farò davanti a tutto il tuo popolo meraviglie, quali non sono mai state fatte su tutta la terra né in alcuna nazione; tutto il popolo in mezzo al quale ti trovi vedrà l’opera del Signore, perché tremendo è quello che io sto per fare per mezzo di te. 11 Osserva quello che oggi ti comando: ecco, io scaccerò davanti a te gli Amorei, i Cananei, gli Ittiti, i Ferezei, gli Ivvei e i Gebusei. 12 Guàrdati dal fare alleanza con gli abitanti del paese nel quale stai per andare, perché non diventino, in mezzo a te, una trappola; 13 ma demolite i loro altari, frantumate le loro colonne, abbattete i loro idoli[c]; 14 tu non adorerai altro dio, perché il Signore, che si chiama il Geloso, è un Dio geloso. 15 Guàrdati dal fare alleanza con gli abitanti del paese, altrimenti, quando quelli si prostituiranno ai loro dèi e offriranno sacrifici ai loro dèi, potrà avvenire che essi t’invitino e tu mangi dei loro sacrifici, 16 prenda delle loro figlie per i tuoi figli, e le loro figlie si prostituiscano ai loro dèi e inducano i tuoi figli a prostituirsi ai loro dèi.
17 Non ti farai dèi di metallo fuso.
18 (F)«Osserverai la festa degli Azzimi. Per sette giorni, al tempo fissato del mese di Abib, mangerai pane azzimo, come ti ho ordinato; poiché nel mese di Abib tu sei uscito dall’Egitto.
19 Ogni primogenito è mio; mio è ogni primo parto maschio di tutto il tuo bestiame: del bestiame grosso e minuto. 20 Ma riscatterai con un agnello il primo nato dell’asino; e, se non lo vorrai riscattare, gli romperai il collo. Riscatterai ogni primogenito dei tuoi figli. Nessuno comparirà davanti a me a mani vuote.
21 Lavorerai sei giorni; ma il settimo giorno ti riposerai: ti riposerai anche al tempo dell’aratura e della mietitura.
22 Celebrerai la festa delle Settimane, cioè delle primizie della mietitura del frumento, e la festa della Raccolta alla fine dell’anno.
23 Tre volte all’anno ogni vostro maschio comparirà alla presenza del Signore Dio, che è il Dio d’Israele. 24 Io scaccerò davanti a te delle nazioni e allargherò i tuoi confini; nessuno oserà appropriarsi del tuo paese, quando salirai, tre volte all’anno, per comparire alla presenza del Signore, che è il tuo Dio.
25 Non offrirai con pane lievitato il sangue della vittima immolata a me, e il sacrificio della festa di Pasqua non sarà conservato fino al mattino.
26 Porterai alla casa del Signore, il tuo Dio, le primizie dei primi frutti della tua terra. Non cuocerai il capretto nel latte di sua madre».
27 Poi il Signore disse a Mosè: «Scrivi queste parole; perché sul fondamento di queste parole io ho fatto un patto con te e con Israele».
28 E Mosè rimase lì con il Signore quaranta giorni e quaranta notti; non mangiò pane e non bevve acqua. E il Signore scrisse sulle tavole le parole del patto, i dieci comandamenti.
Le nuove tavole della legge
29 (G)Poi Mosè scese dal monte Sinai. Egli aveva in mano le due tavole della testimonianza quando scese dal monte. Mosè non sapeva che la pelle del suo viso era diventata tutta raggiante mentre egli parlava con il Signore. 30 Aaronne e tutti i figli d’Israele guardarono Mosè, e videro che la pelle del suo viso era tutta raggiante. Perciò ebbero paura di avvicinarsi a lui. 31 Ma Mosè li chiamò, e Aaronne e tutti i capi della comunità tornarono a lui, e Mosè parlò loro. 32 Dopo questo, tutti i figli d’Israele si avvicinarono, ed egli impose loro tutto quello che il Signore gli aveva detto sul monte Sinai. 33 Quando Mosè ebbe finito di parlare con loro, si mise un velo sulla faccia. 34 Ma quando Mosè entrava alla presenza del Signore per parlare con lui, si toglieva il velo, finché non tornava fuori; poi tornava fuori e diceva ai figli d’Israele quello che gli era stato comandato. 35 I figli d’Israele, guardando la faccia di Mosè, vedevano la sua pelle tutta raggiante; Mosè si rimetteva il velo sulla faccia, finché non entrava a parlare con il Signore.
Footnotes
- Esodo 33:12 Personalmente, lett. per nome.
- Esodo 33:19 +Ro 9:15.
- Esodo 34:13 Idoli, ebr. ’asherim.
2 Mose 33-34
Schlachter 2000
Das Volk bereut sein Tun
33 Und der Herr sprach zu Mose: Geh hin, zieh von hier hinauf, du und das Volk, das du aus dem Land Ägypten heraufgeführt hast, in das Land, das ich Abraham, Isaak und Jakob mit einem Eid versprochen habe, indem ich sagte: Deinem Samen will ich es geben!
2 — ich will aber einen Engel vor dir hersenden und die Kanaaniter, Amoriter, Hetiter, Pheresiter, Hewiter und Jebusiter vertreiben —,
3 in das Land, in dem Milch und Honig fließt. Denn ich will nicht in deiner Mitte hinaufziehen, weil du ein halsstarriges Volk bist; ich würde dich sonst unterwegs vertilgen!
4 Als das Volk diese harte Rede hörte, trug es Leid, und niemand legte seinen Schmuck an.
5 Denn der Herr hatte zu Mose gesprochen: Sage den Kindern Israels: Ihr seid ein halsstarriges Volk! Wenn ich nur einen Augenblick in deiner Mitte hinaufzöge, so müsste ich dich vertilgen. Und nun lege deinen Schmuck von dir ab, so will ich sehen, was ich dir tun will!
6 Da rissen sich die Kinder Israels ihren Schmuck ab beim Berg Horeb.
Das Zelt der Zusammenkunft außerhalb des Lagers
7 Mose aber nahm das Zelt und schlug es sich außerhalb des Lagers auf, fern von dem Lager, und er nannte es »Zelt der Zusammenkunft«.[a] Und so geschah es, dass jeder, der den Herrn suchte, zum Zelt der Zusammenkunft hinausgehen musste, das außerhalb des Lagers war.
8 Und es geschah, wenn Mose hinausging zu dem Zelt, dann stand das ganze Volk auf, und jedermann blieb stehen am Eingang seines Zeltes und sah Mose nach, bis er in das Zelt hineingegangen war.
9 Und es geschah, wenn Mose in das Zelt hineinging, so kam die Wolkensäule herab und stand am Eingang des Zeltes, und Er redete mit Mose.
10 Und wenn das ganze Volk die Wolkensäule am Eingang des Zeltes stehen sah, dann standen sie alle auf und verneigten sich, jeder am Eingang seines Zeltes.
11 Und der Herr redete mit Mose von Angesicht zu Angesicht, wie ein Mann mit seinem Freund redet; und er kehrte wieder ins Lager zurück. Aber sein Diener Josua, der Sohn Nuns, der junge Mann, wich nicht aus dem Inneren des Zeltes.
Mose schaut die Herrlichkeit des Herrn
12 Und Mose sprach zu dem Herrn: Siehe, du sprichst zu mir: Führe das Volk hinauf; aber du lässt mich nicht wissen, wen du mit mir senden willst; und doch hast du gesagt: Ich kenne dich mit Namen, und du hast Gnade gefunden vor meinen Augen.
13 Wenn ich nun Gnade gefunden habe vor deinen Augen, so lass mich doch deine Wege wissen und dich erkennen, damit ich Gnade finde vor deinen Augen; und bedenke doch, dass dieses Volk dein Volk ist!
14 Und Er sprach: Soll ich selbst mitgehen und dich zur Ruhe führen?
15 Er sprach zu ihm: Wenn du nicht selbst mitgehst, so führe uns nicht von hier hinauf!
16 Denn woran soll denn erkannt werden, dass ich Gnade gefunden habe vor deinen Augen, ich und dein Volk, als daran, dass du mit uns gehst, sodass ich und dein Volk ausgezeichnet werden vor jedem Volk, das auf dem Erdboden ist?
17 Und der Herr sprach zu Mose: Auch dies, was du jetzt gesagt hast, will ich tun; denn du hast Gnade gefunden vor meinen Augen, und ich kenne dich mit Namen!
18 Er aber antwortete: So lass mich doch deine Herrlichkeit sehen!
19 Und [der Herr][b] sprach: Ich will alle meine Güte vor deinem Angesicht vorüberziehen lassen und will den Namen des Herrn vor dir ausrufen. Und wem ich gnädig bin, dem bin ich gnädig, und über wen ich mich erbarme, über den erbarme ich mich.
20 Und er sprach weiter: Mein Angesicht kannst du nicht sehen, denn kein Mensch wird leben, der mich sieht!
21 Doch sprach der Herr: Siehe, es ist ein Ort bei mir, da sollst du auf dem Felsen stehen.
22 Wenn dann meine Herrlichkeit vorübergeht, so stelle ich dich in die Felsenkluft und will dich mit meiner Hand so lange bedecken, bis ich vorübergegangen bin.
23 Wenn ich dann meine Hand zurückziehe, so darfst du hinter mir hersehen; aber mein Angesicht soll nicht gesehen werden!
Neue Gesetzestafeln. Offenbarung Gottes auf dem Sinai
34 Und der Herr sprach zu Mose: Haue dir zwei steinerne Tafeln zu, wie die ersten waren, damit ich die Worte darauf schreibe, die auf den ersten Tafeln waren, die du zerbrochen hast;
2 und sei morgen bereit, dass du früh auf den Berg Sinai steigst und dort zu mir auf die Spitze des Berges trittst.
3 Und lass niemand mit dir hinaufsteigen, dass niemand um den ganzen Berg her gesehen werde; lass auch keine Schafe noch Rinder gegen diesen Berg hin weiden!
4 Und Mose hieb sich zwei steinerne Tafeln zurecht, wie die ersten waren; und er stand am Morgen früh auf und stieg auf den Berg Sinai, wie ihm der Herr geboten hatte, und nahm die zwei steinernen Tafeln in seine Hand.
5 Da kam der Herr in einer Wolke herab und trat dort zu ihm und rief den Namen des Herrn aus.
6 Und der Herr ging vor seinem Angesicht vorüber und rief: Der Herr, der Herr, der starke Gott, der barmherzig und gnädig ist, langsam zum Zorn und von großer Gnade und Treue;
7 der Tausenden Gnade bewahrt und Schuld, Übertretung und Sünde vergibt, aber keineswegs ungestraft lässt, sondern die Schuld der Väter heimsucht an den Kindern und Kindeskindern bis in das dritte und vierte Glied!
Erneuerung des Bundes vom Sinai. Wichtige Bundesverpflichtungen
8 Da neigte sich Mose schnell zur Erde und betete an;
9 und er sprach: O Herr, wenn ich Gnade gefunden habe vor deinen Augen, so ziehe mein Herr in unserer Mitte, obwohl es ein halsstarriges Volk ist; und vergib uns unsere Schuld und Sünde, und nimm uns an als dein Eigentum!
10 Da sprach er: Siehe, ich mache einen Bund: Vor deinem ganzen Volk will ich Wunder tun, wie sie nicht gewirkt worden sind auf der ganzen Erde und unter allen Völkern; und das ganze Volk, in dessen Mitte du bist, soll das Werk des Herrn sehen; denn furchterregend soll es sein, was ich mit dir tun will.
11 Beachte genau, was ich dir heute gebiete! Siehe, ich will vor dir her die Amoriter und die Kanaaniter vertreiben, sowie die Hetiter und die Pheresiter und die Hewiter und die Jebusiter.
12 Hüte dich davor, einen Bund zu schließen mit den Einwohnern des Landes, in das du kommst, damit sie dir nicht zum Fallstrick werden in deiner Mitte;
13 sondern ihr sollt ihre Altäre umstürzen und ihre Gedenksteine zerbrechen und ihre Aschera-Standbilder[c] ausrotten.
14 Denn du sollst keinen anderen Gott anbeten. Denn der Herr, dessen Name »Der Eifersüchtige«[d] ist, ist ein eifersüchtiger Gott.
15 Dass du nicht etwa einen Bund schließt mit den Einwohnern des Landes, und sie, wenn sie ihren Göttern nachhuren und ihren Göttern opfern, dich einladen und du dann von ihrem Opfer isst,
16 und deinen Söhnen ihre Töchter zu Frauen nimmst und ihre Töchter dann ihren Göttern nachhuren und deine Söhne verführen, dass sie auch ihren Göttern nachhuren.
17 Du sollst dir keine gegossenen Götter machen!
18 Das Fest der ungesäuerten Brote sollst du halten. Sieben Tage lang sollst du ungesäuertes Brot essen, wie ich dir geboten habe, um die bestimmte Zeit des Monats Abib; denn im Monat Abib bist du aus Ägypten ausgezogen.
19 Alles zuerst Geborene[e] gehört mir, auch alle männliche Erstgeburt unter deinem Vieh, es sei ein Rind oder ein Schaf.
20 Aber die Erstgeburt des Esels sollst du mit einem Lamm auslösen; wenn du es aber nicht auslöst, so brich ihm das Genick. Alle Erstgeburt deiner Söhne sollst du auslösen. Und man soll nicht leer erscheinen vor meinem Angesicht.
21 Sechs Tage sollst du arbeiten, aber am siebten Tag sollst du ruhen; [auch] in der Zeit des Pflügens und Erntens sollst du ruhen.
22 Und du sollst das Fest der Wochen halten mit den Erstlingen der Weizenernte, und das Fest der Einsammlung an der Wende des Jahres.
23 Alles, was männlich ist bei dir, soll dreimal im Jahr erscheinen vor dem Herrscher, dem Herrn, dem Gott Israels.
24 Denn ich werde gewisslich die Heidenvölker vor dir aus ihrem Besitz vertreiben und deine Grenzen erweitern, und niemand soll dein Land begehren, während du hinaufziehst, um dreimal im Jahr vor dem Herrn, deinem Gott, zu erscheinen.
25 Du sollst das Blut meines Opfers nicht zusammen mit Sauerteig opfern. Und das Opfer des Passahfestes soll nicht über Nacht bleiben bis zum Morgen.
26 Die Erstlinge von den ersten Früchten deines Ackers sollst du in das Haus des Herrn, deines Gottes, bringen. Du sollst ein Böcklein nicht in der Milch seiner Mutter kochen.
27 Und der Herr sprach zu Mose: Schreibe dir diese Worte auf! Denn aufgrund dieser Worte habe ich mit dir und mit Israel einen Bund gemacht.
28 Und er war dort bei dem Herrn 40 Tage und 40 Nächte lang und aß kein Brot und trank kein Wasser. Und Er schrieb die Worte des Bundes auf die Tafeln, die zehn Worte.
Moses Angesicht strahlt
29 Als nun Mose vom Berg Sinai herabstieg — und die beiden Tafeln des Zeugnisses waren in der Hand Moses, als er vom Berg hinabstieg —, da wusste Mose nicht, dass die Haut seines Angesichts strahlte, weil er mit Ihm geredet hatte.
30 Und Aaron und alle Kinder Israels sahen Mose, und siehe, die Haut seines Angesichtes strahlte; da fürchteten sie sich, ihm zu nahen.
31 Aber Mose rief sie; da wandten sie sich zu ihm, Aaron und alle Obersten der Gemeinde; und Mose redete zu ihnen.
32 Danach traten alle Kinder Israels näher zu ihm. Und er gebot ihnen alles, was der Herr zu ihm geredet hatte auf dem Berg Sinai.
33 Als nun Mose aufhörte mit ihnen zu reden, legte er eine Decke auf sein Angesicht.
34 Und immer, wenn Mose hineinging vor den Herrn, um mit ihm zu reden, nahm er die Decke ab, bis er wieder herausging. Dann ging er heraus und redete zu den Kindern Israels, was ihm befohlen war.
35 Und die Kinder Israels sahen dann das Angesicht Moses, dass die Haut desselben strahlte, und Mose legte die Decke wieder auf sein Angesicht, bis er wieder hineinging, um mit Ihm zu reden.
Footnotes
- (33,7) Ein Vorläufer der Stiftshütte, die in 2Mo 35-40 beschrieben wird.
- (33,19) w. er [gemeint ist "der Herr", vgl. S 102/19].
- (34,13) Aschera war der Name einer kanaanitischen Göttin; im Ascherakult wurden hölzerne Standbilder aufgestellt und verehrt.
- (34,14) Qanna.
- (34,19) w. Alles, was die Mutter durchbricht.
2 Mózes 33-34
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Nem megyek veletek!
33 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Induljatok el a Sínai-hegytől! Te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból, vonuljatok tovább arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy utódaiknak adom. 2 Angyalt küldök előtted, és kiűzöm előletek a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. 3 Tehát menjetek be arra a tejjel-mézzel folyó földre, de én magam nem megyek veletek. Olyan makacs és engedetlen természetűek vagytok, hogy elpusztítanálak titeket, mielőtt odaértek.”
4 Ezt a rossz hírt hallva a nép gyászolni kezdett: még az ékszereiket is mindannyian letették. 5 Azért gyászoltak, mert az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Mondd meg a népnek: »Olyan makacs és engedetlen természetűek vagytok, hogy ha csak egy pillanatig veletek mennék, akkor is elpusztítanálak benneteket! Rakjátok le ékszereiteket, azután majd meglátom, mit tegyek veletek.«” 6 Ezért Izráel népe a Hóreb-hegytől kezdve nem viselt ékszereket.
Az ideiglenes Találkozás Sátora
7 Mózes egy olyan sátort[a] használt, amelyet a tábortól nem messze, de azon kívül állított fel. Ezt a „Találkozás Sátorának” nevezte. Aki az Örökkévaló tanácsát akarta kérni, annak ki kellett mennie a táboron kívülre, a Találkozás Sátorához. 8 Valahányszor Mózes kiment ehhez a sátorhoz, mindenki odafigyelt. Az emberek kiálltak a sátruk bejárata elé, és követték a tekintetükkel Mózest, amíg be nem ment a Találkozás Sátorába. 9 Amikor Mózes belépett oda, a felhőoszlop leszállt, megállt a sátor bejáratánál, és az Örökkévaló beszélt Mózessel. 10 Amikor a nép meglátta a felhőoszlopot a sátor bejáratánál, mindenki földig hajolt a maga sátrának bejárata előtt, és imádta az Örökkévalót.
11 Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Utána Mózes visszatért a táborba, de fiatal szolgája, Józsué, Nún fia mindig ott maradt a Találkozás Sátoránál.
Az Örökkévaló megmutatja Mózesnek dicsőségét
12 Azután Mózes ezt mondta az Örökkévalónak: „Lásd, azt mondtad nekem, hogy vezessem tovább ezt a népet, de nem árultad el, hogy kit küldesz velem. Azt mondtad: »Név szerint ismerlek téged, és elnyerted tetszésemet.« 13 Ha valóban jóindulattal vagy irántam, akkor taníts engem útjaidra, hogy igazán megismerjelek téged, és még inkább elnyerjem jóindulatodat és tetszésedet. Kérlek, gondolj arra, hogy ez a nép a te néped!”
14 Az Örökkévaló így válaszolt: „Rendben van, én magam megyek veletek,[b] hogy megnyugtassalak téged!”
15 Mózes így válaszolt: „Ha te magad nem jössz velünk, akkor ne is vigyél minket innen tovább! 16 Hiszen mi másból lehetne tudni, hogy én és néped elnyertük jóindulatodat? Ha velünk jössz, ezt mindenki látni fogja! Bizony, csak a te jelenléted különböztet meg engem és népedet minden más néptől, amely a földön él.”
17 Az Örökkévaló erre így válaszolt: „Megteszem, amit kértél, mert elnyerted jóindulatomat és név szerint ismerlek téged.”
18 Mózes ezt kérte az Örökkévalótól: „Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!”
19 Ő ezt felelte: „Megteszem a kedvedért, hogy elvonulok előtted, hogy megláthasd egész jóságomat és szépségemet, és kihirdetem előtted a nevemet: a JAHVE nevet. Annak mutatom meg kegyelmemet, akinek meg akarom mutatni, és azon könyörülök, akin könyörülni akarok.[c] 20 De arcomat nem láthatod, mert ember nem láthat engem úgy, hogy életben maradjon.[d]
21 Nézd, van nálam hely a számodra! Állj ide, a kősziklára! 22 Mielőtt itt dicsőségem elvonulna ott, a kőszikla hasadékába helyezlek, és kezemmel betakarlak. 23 Azután elveszem a kezem, és megláthatsz, amint távolodom, de az arcomat nem láthatod!”
Új kőtáblák(A)
34 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Vágj ki két kőtáblát, azokhoz hasonlókat, amelyeket összetörtél! Fölírom rájuk ugyanazokat az igéket, amelyek az előbbieken voltak. 2 Holnap reggelre légy készen, és jöjj fel a Sínai-hegyre! Állj elém a hegy tetején! 3 De senki más ne jöjjön veled! Ne mutatkozzon az egész hegyen vagy annak közelében se ember, se legelő állat!”
4 Mózes készített két kőtáblát, az elsőkhöz hasonlókat, és másnap reggel fölvitte a hegyre az Örökkévaló parancsa szerint. 5 Az Örökkévaló leszállt a felhőben, megállt Mózessel szemben, majd kihirdette a nevét: „JAHVE”. 6 Az Örökkévaló elvonult Mózes előtt, és így kiáltott:
„JAHVE, JAHVE,
a könyörülő és kegyelmes Isten,
kinek türelme hosszan tart,
szeretete nagy, és hűsége hatalmas!
7 Hűséges szeretetét megőrzi
az övéi iránt ezer nemzedéken át;
megbocsátja vétkeiket,
bűneiket és hűtlenségeiket,
de bűnt nem hagy büntetés nélkül,
számon kéri az apák vétkét fiaikon is,
a harmadik-negyedik nemzedékig.”
8 Mózes ekkor sietve a földre borult, és imádta az Örökkévalót.
9 Azután ezt mondta: „Uram, ha jóindulattal vagy irántam, kérlek, jöjj velünk! Bár ez a nép valóban makacs és engedetlen, mégis bocsásd meg bűneinket, hűtlenségeinket, és fogadj bennünket népeddé!”
A szövetség megerősítése(B)
10 Az Örökkévaló ezt mondta: „Most szövetséget kötök egész népeddel! Olyan csodálatos dolgokat teszek néped szeme előtt, amilyenek még soha nem történtek a földön egyetlen más nemzettel sem! Minden nép csodálni fogja az Örökkévaló hatalmas tetteit, mert valóban csodálatos és félelmetes, amit teszek veletek.
11 Engedelmeskedj annak, amit ma parancsolok neked!
Kiűzöm előled ezeket a nemzeteket: az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. 12 De jól vigyázz! Ne köss szövetséget ezekkel a népekkel, amelyek azon a földön laknak, ahová vezetlek titeket, mert különben csapdába esel! 13 Sőt, rombold le oltáraikat, törd össze emlékköveiket, vágd ki Asera-bálványaikat! 14 Ne imádj más istent rajtam kívül, mert az Örökkévaló, akinek neve: »Féltékenyen-szerető«,[e] valóban féltékenyen-szerető Isten!
15 Ne köss szövetséget annak az országnak lakóival, mert akkor te is paráználkodni fogsz isteneikkel. Azután majd az ő isteneiknek áldozol, és végül te is azoknak az oltáráról fogsz enni. 16 Ne válassz feleséget fiaid számára az ő leányaik közül! Különben, amikor leányaik az ő isteneiket imádják, elcsábítják fiaidat, akik átpártolnak az idegen istenekhez, és ők is azokat fogják imádni.
17 Ne készíts magadnak öntött bálványszobrokat!
Az ünnepekről(C)
18 Tartsd meg a Kovásztalan Kenyerek ünnepét! Ilyenkor 7 napon át csakis kovásztalan kenyeret egyél, ahogy megparancsoltam neked! Abib hónapban tartsd ezt az ünnepet, mert ebben a hónapban jöttél ki Egyiptomból.
19 Minden elsőszülött fiú és a háziállatok minden elsőszülött hím kicsinye engem illet. 20 A szamár elsőszülött csikóját kiválthatod egy báránnyal, de ha nem akarod kiváltani, akkor a szamárcsikónak törd el a nyakát.
Minden elsőszülött fiút meg kell váltanod.
Senki se járuljon elém üres kézzel![f]
21 Hat napon át végezd a munkádat, de a hetedik napon tarts szünetet: ilyenkor ne dolgozz! Ezt még szántás, vagy aratás idején is tartsd tiszteletben!
22 A búza aratásának kezdetén tartsd meg az Aratás ünnepét, az esztendő fordulásakor[g] pedig a Sátorok ünnepét!
23 Évente háromszor minden egyes férfi jelenjen meg a kijelölt helyen, az Örökkévaló Úr, Izráel Istene előtt! 24 Az idegen nemzeteket kiűzöm előletek, országotok határait kiterjesztem. Így, amikor évente háromszor fölmész a kijelölt helyre, hogy az Örökkévaló előtt megjelenj, nem kell attól tartanod, hogy közben valaki el akarja venni földedet.
25 Az áldozati állat vérét ne tedd az oltárra kovászos kenyérrel együtt!
A Páska ünnep áldozatából ne maradjon másnap reggelre!
26 Amikor földed termését aratni kezded, az első kévét mindig vidd be Istened, az Örökkévaló házába!
Kecskegida húsát soha ne főzd meg az anyja tejében!”
27 Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: „Írd le mindazt, amit mondtam neked, mert ezeknek az igéknek az alapján kötöttem szövetséget veled és Izráel népével.”
28 Mózes 40 napon keresztül éjjel-nappal az Örökkévaló jelenlétében időzött. Ezalatt nem evett, nem ivott semmit, és fölírta a kőtáblákra a szövetség igéit — a tíz parancsot.
Mózes arca sugárzik
29 Azután Mózes fogta a szövetség két kőtábláját, és lement a Sínai-hegyről a táborba. Mivel előzőleg az Örökkévalóval beszélt, Mózes arcáról sugárzott a fény — bár ezt ő maga nem tudta. 30 Amikor Áron és Izráel egész népe meglátta, hogy Mózes arca fénylik, megriadtak tőle. 31 De Mózes magához hívta őket, és ekkor Áron és a közösség összes vezetője odament hozzá, ő pedig beszélt velük. 32 Azután Izráel egész népe Mózeshez gyülekezett. Mózes közvetítette a népnek mindazokat a parancsokat, amelyeket az Örökkévaló a Sínai-hegyen mondott neki.
33 Miután Mózes befejezte a beszédet az emberekkel, egy lenvászon-kendővel eltakarta az arcát. 34 De valahányszor bement a sátorba, hogy az Örökkévalóval beszéljen, levette arcáról a kendőt, amíg bent maradt. Azután kijött, ismét eltakarta az arcát, és így mondta el Izráel népének az Örökkévaló üzeneteit és parancsait. 35 Mivel a nép látta, hogy Mózes arcáról sugárzik a fény, ő eltakarta az arcát előlük, amíg vissza nem ment az Örökkévaló jelenlétébe, hogy beszéljen vele.
Footnotes
- 2 Mózes 33:7 sátort Ezt a sátrat Mózes valószínűleg csak addig használta, amíg a Szent Sátor meg nem épült.
- 2 Mózes 33:14 én magam megyek veletek Szó szerint: „arcom megy veletek.” A 15. versben is.
- 2 Mózes 33:19 Annak… akarok Szó szerint: „Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és könyörülök, akin könyörülök.”
- 2 Mózes 33:20 A 20. vers értelme valószínűleg az, hogy ha Mózes meglátná az Örökkévaló arcát, azonnal meghalna. Isten ettől óvja meg a szolgáját.
- 2 Mózes 34:14 Féltékenyen-szerető A hangsúly valószínűleg azon van, hogy népének szeretetét, hűségét, ragaszkodását teljes mértékben igényeli, és senki mással nem osztozik rajta.
- 2 Mózes 34:20 üres kézzel Vagyis: „ajándék, illetve áldozat nélkül”.
- 2 Mózes 34:22 esztendő fordulásakor Ez a Sátorok ünnepének, más néven a Betakarítás ünnepének ideje. Nagyjából az őszi napéjegyenlőség idejére esik. Ez volt a mezőgazdasági év vége, illetve kezdete.
Exode 33-34
La Bible du Semeur
L’Eternel n’ira pas avec le peuple
33 L’Eternel dit à Moïse : Va, quitte ce lieu, toi et le peuple que tu as fait sortir d’Egypte, et rendez-vous au pays que j’ai promis par serment à Abraham, à Isaac et à Jacob de donner à leurs descendants[a]. 2 J’enverrai un ange devant toi et je chasserai les Cananéens, les Amoréens, les Hittites, les Phéréziens, les Héviens et les Yebousiens. 3 Il vous conduira vers un pays ruisselant de lait et de miel. Pour moi, je n’irai pas au milieu de vous, car vous êtes un peuple rebelle et je pourrais vous exterminer pendant le voyage.
4 Lorsque le peuple entendit cette parole sévère, il prit le deuil : personne ne mit ses parures. 5 L’Eternel avait ordonné à Moïse de dire aux Israélites : Vous êtes un peuple rebelle ; si je marchais au milieu de vous, ne fût-ce qu’un seul instant, je vous exterminerais. Otez donc vos parures et l’on verra comment je vais vous traiter.
6 Les Israélites enlevèrent leurs parures, à distance du mont Horeb.
La tente de la Rencontre
7 Moïse prit une tente et la dressa pour lui à l’extérieur du camp à une bonne distance. Il l’appelait tente de la Rencontre. Celui qui voulait consulter l’Eternel devait sortir du camp pour se rendre à la tente de la Rencontre. 8 Chaque fois que Moïse sortait pour aller à cette tente, le peuple se levait et chacun se tenait à l’entrée de sa tente pour suivre Moïse du regard jusqu’à ce qu’il soit entré dans la tente. 9 Dès qu’il y pénétrait, la colonne de nuée descendait et se tenait à l’entrée de la tente, et l’Eternel s’entretenait avec Moïse. 10 Tout le peuple voyait la colonne de nuée se tenir à l’entrée de la tente et le peuple tout entier se levait et se prosternait, chacun à l’entrée de sa tente. 11 L’Eternel s’entretenait avec Moïse directement comme un homme parle avec son ami. Puis Moïse regagnait le camp ; mais son jeune assistant Josué, fils de Noun, restait dans la tente.
Moïse prie l’Eternel d’accompagner son peuple
12 Moïse dit à l’Eternel : Vois, tu me demandes de conduire ce peuple, mais tu ne me fais pas connaître qui tu enverras pour m’accompagner ! Pourtant tu m’avais dit : « Je t’ai choisi personnellement et tu jouis de ma faveur. » 13 Maintenant, si réellement j’ai obtenu ta faveur, veuille me révéler tes intentions pour que je te connaisse. Alors j’aurai vraiment ta faveur. Et considère que ce peuple-là, c’est ton peuple !
14 Dieu répondit : Je marcherai moi-même avec toi, pour te rassurer.
15 Moïse reprit : Si tu ne viens pas toi-même avec nous, ne nous fais pas partir d’ici. 16 A quoi reconnaîtra-t-on que j’ai obtenu ta faveur, moi ainsi que ton peuple, sinon si tu marches avec nous, et si nous sommes ainsi distingués, moi et ton peuple, de tous les autres peuples sur la terre ?
17 Alors l’Eternel répondit à Moïse : Même ce que tu viens de demander, je te l’accorde parce que tu jouis de ma faveur et que j’ai une relation particulière avec toi.
18 Moïse reprit : Permets-moi de contempler ta gloire !
19 Dieu lui répondit : Je ferai moi-même passer devant toi toute ma bonté et je proclamerai devant toi les qualités de l’Eternel. Je ferai grâce à qui je veux faire grâce, j’aurai compassion de qui je veux avoir compassion[b]. 20 Mais tu ne pourras pas voir ma face, car nul homme ne peut me voir et demeurer en vie.
21 L’Eternel dit encore : Il y a ici un lieu près de moi ; tiens-toi debout sur le rocher, 22 et quand ma gloire passera, je te mettrai dans le creux du rocher et je te couvrirai de ma main, jusqu’à ce que j’aie passé. 23 Puis je retirerai ma main et tu me verras de dos, mais ma face ne pourra pas être vue.
Le renouvellement de l’alliance
34 L’Eternel dit à Moïse : Taille toi-même deux tablettes de pierre semblables aux premières et j’y graverai les paroles qui se trouvaient sur celles que tu as brisées. 2 Sois prêt pour demain matin ; monte dès l’aube sur le mont Sinaï et tiens-toi là pour m’attendre, au sommet de la montagne. 3 Personne ne montera avec toi, on ne verra aucune autre personne sur toute la montagne. Que même ni petit ni gros bétail ne paisse aux abords de la montagne.
4 Moïse tailla deux tablettes de pierre semblables aux précédentes et le lendemain matin, de bonne heure, gravit le mont Sinaï, comme l’Eternel le lui avait ordonné, tenant en main les deux tablettes de pierre.
5 L’Eternel descendit dans la nuée, il se tint là près de lui et proclama son nom : 6 il passa devant lui en proclamant : L’Eternel, l’Eternel, un Dieu plein de compassion et de grâce, lent à se mettre en colère, et riche en amour et en fidélité[c] ! 7 Il conserve son amour jusqu’à la millième génération : il pardonne le crime, la faute et le péché, mais ne tient pas le coupable pour innocent, il punit la faute des pères sur leurs descendants jusqu’à la troisième, voire même la quatrième génération.
8 Aussitôt, Moïse s’inclina jusqu’à terre et se prosterna. 9 Puis il dit : Seigneur, si j’ai obtenu ta faveur, je t’en prie, Seigneur, marche au milieu de nous. Oui, c’est un peuple rebelle, mais veuille pardonner nos fautes et nos péchés et conserver notre peuple comme ta possession !
10 Dieu répondit : Je vais conclure une alliance avec vous. En présence de tout ton peuple, je ferai des prodiges tels qu’il ne s’en est jamais produit sur la terre entière chez aucun autre peuple, et tout le peuple qui t’entoure verra combien est impressionnante l’œuvre de l’Eternel que j’accomplis avec toi.
11 Retenez bien ce que je vous commande aujourd’hui. Je vais chasser devant vous les Amoréens, les Cananéens, les Hittites, les Phéréziens, les Héviens et les Yebousiens. 12 Gardez-vous de conclure une alliance avec les habitants du pays dans lequel vous allez entrer, ils deviendraient un piège au milieu de vous. 13 Au contraire, vous renverserez leurs autels, vous briserez leurs stèles[d], et vous abattrez leurs pieux sacrés voués à la déesse Ashéra[e].
14 Vous ne vous prosternerez devant aucune autre divinité ; car son nom à lui, c’est « l’Eternel qui ne tolère aucun rival » et il est effectivement un Dieu qui ne tolère aucun rival.
15 N’allez donc pas conclure une alliance avec les habitants du pays ; car ces gens se prostituent à leurs dieux, ils leur offrent des sacrifices, et, à leur invitation, vous mangeriez de ce qu’ils leur ont offert. 16 Vous prendriez parmi leurs filles des épouses pour vos fils, et leurs filles, qui se prostituent à leurs dieux, entraîneraient vos fils à faire de même.
17 Vous ne vous ferez pas de dieu en métal fondu[f].
18 Vous observerez la fête des Pains sans levain. Pendant les sept jours fixés du mois des épis, vous mangerez des pains sans levain, comme je vous l’ai prescrit, car c’est au cours de ce mois que vous êtes sortis d’Egypte[g].
19 Tout premier-né m’appartient. Il en est ainsi de tout premier-né mâle de ton bétail, veau ou agneau[h]. 20 Quant au premier-né de l’âne, vous le rachèterez par un agneau ; si vous ne le rachetez pas, vous lui briserez la nuque. Vous rachèterez toujours tout premier-né de vos fils.
Vous ne viendrez pas vous présenter devant moi les mains vides[i] !
21 Vous travaillerez six jours, mais le septième jour, vous vous reposerez ; même au temps du labour et de la moisson, vous vous reposerez[j].
22 Observe aussi la fête des Semaines[k] à l’occasion des premiers grains de blé moissonnés, ainsi que la fête de la récolte à la fin de l’année[l]. 23 Trois fois par an, tous les hommes du peuple viendront se présenter devant moi, le Souverain, l’Eternel, le Dieu d’Israël. 24 Car je déposséderai d’autres peuples devant vous, j’agrandirai votre territoire, et personne ne cherchera à conquérir votre pays pendant que vous monterez pour vous présenter devant l’Eternel votre Dieu trois fois par an.
25 Vous ne ferez pas couler le sang de mon sacrifice sur du pain levé, et vous ne garderez pas jusqu’au lendemain matin la viande du sacrifice de la fête de Pâque[m].
26 Vous apporterez le meilleur des premiers produits de votre terre au sanctuaire de l’Eternel votre Dieu.
Vous ne ferez pas cuire un chevreau dans le lait de sa mère[n].
27 L’Eternel dit à Moïse : Inscris-toi ces paroles-là ; car c’est dans ces termes que je conclus alliance avec toi et avec le peuple d’Israël.
28 Moïse demeura là avec l’Eternel quarante jours et quarante nuits, sans rien manger ni boire, et l’Eternel écrivit sur les tablettes les paroles de l’alliance, les dix commandements.
Le visage de Moïse
29 Puis Moïse redescendit du mont Sinaï, tenant en main les deux tablettes de l’acte de l’alliance. Il ne savait pas que la peau de son visage était devenue rayonnante pendant qu’il s’entretenait avec l’Eternel[o]. 30 Aaron et tous les Israélites regardèrent Moïse, et s’aperçurent que la peau de son visage rayonnait. Ils eurent peur de s’approcher de lui. 31 Alors Moïse les appela. Aaron et tous les chefs de la communauté revinrent vers lui, et il s’entretint avec eux. 32 Après cela, tous les Israélites s’approchèrent de lui et il leur transmit tous les commandements que l’Eternel lui avait donnés sur le mont Sinaï.
33 Quand il eut terminé de parler avec eux, il se couvrit le visage d’un voile. 34 Lorsqu’il se rendait devant l’Eternel pour s’entretenir avec lui, il ôtait le voile jusqu’à ce qu’il ressorte de la tente. A sa sortie, il communiquait aux Israélites les ordres qu’il avait reçus. 35 Les Israélites voyaient que la peau du visage de Moïse rayonnait, puis Moïse remettait le voile sur son visage jusqu’à ce qu’il retourne s’entretenir avec l’Eternel.
Footnotes
- 33.1 Selon Nb 10.11-12 comparé à Ex 19.1, le séjour d’Israël au Sinaï a été d’un an. Voir Gn 12.7 ; 26.3 ; 28.13.
- 33.19 Cité en Rm 9.15.
- 34.6 Pour les v. 6-7, voir, entre autres, Ex 20.5-6 ; Nb 14.18 ; Dt 5.9-10 ; 7.9-10.
- 34.13 Pierres dressées, symboles de la divinité masculine, dont le culte est condamné par l’Eternel : 23.24 ; Lv 26.1 ; Dt 7.5 ; 12.3 ; 16.22.
- 34.13 Pieux ou poteaux sacrés des sanctuaires cananéens, dont le nom a parfois été employé pour désigner la divinité qu’ils étaient censés représenter (Jg 6.25 ; 1 R 14.23 ; 15.13). Voir Dt 16.21-22.
- 34.17 Voir Ex 20.4-5 ; Lv 19.4 ; 26.1 ; Dt 4.15-18 ; 5.8 ; 27.15.
- 34.18 Pour les v. 18-26, voir Ex 23.14-19 ; Dt 16.1-17 ; Ex 12.14-20 ; Lv 23.6-8 ; Nb 28.16-25.
- 34.19 Voir Ex 13.2 ; Nb 3.13 ; Lc 2.23.
- 34.20 Voir Ex 13.13 ; Nb 18.15.
- 34.21 Voir Ex 20.8-11 ; 23.12 ; 31.12-17 ; 35.2 ; Lv 23.3 ; Dt 5.13-14.
- 34.22 Appelée ainsi parce que l’on comptait sept semaines à partir de la Pâque.
- 34.22 Voir Ex 23.16 ; Lv 23.15-21 ; Nb 28.26-31.
- 34.25 Voir 12.10.
- 34.26 Voir 23.19.
- 34.29 Pour les v. 29-35, allusion en 2 Co 3.7-16.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.