Exodus 19:1-20:23
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Israelites Reach Mount Sinai
19 On the third new moon after the Israelites had gone out of the land of Egypt, on that very day, they came into the wilderness of Sinai. 2 They had journeyed from Rephidim, entered the wilderness of Sinai, and camped in the wilderness; Israel camped there in front of the mountain. 3 Then Moses went up to God; the Lord called to him from the mountain, saying, “Thus you shall say to the house of Jacob, and tell the Israelites: 4 You have seen what I did to the Egyptians, and how I bore you on eagles’ wings and brought you to myself. 5 Now therefore, if you obey my voice and keep my covenant, you shall be my treasured possession out of all the peoples. Indeed, the whole earth is mine, 6 but you shall be for me a priestly kingdom and a holy nation. These are the words that you shall speak to the Israelites.”
7 So Moses came, summoned the elders of the people, and set before them all these words that the Lord had commanded him. 8 The people all answered as one: “Everything that the Lord has spoken we will do.” Moses reported the words of the people to the Lord. 9 Then the Lord said to Moses, “I am going to come to you in a dense cloud, in order that the people may hear when I speak with you and so trust you ever after.”
The People Consecrated
When Moses had told the words of the people to the Lord, 10 the Lord said to Moses: “Go to the people and consecrate them today and tomorrow. Have them wash their clothes 11 and prepare for the third day, because on the third day the Lord will come down upon Mount Sinai in the sight of all the people. 12 You shall set limits for the people all around, saying, ‘Be careful not to go up the mountain or to touch the edge of it. Any who touch the mountain shall be put to death. 13 No hand shall touch them, but they shall be stoned or shot with arrows;[a] whether animal or human being, they shall not live.’ When the trumpet sounds a long blast, they may go up on the mountain.” 14 So Moses went down from the mountain to the people. He consecrated the people, and they washed their clothes. 15 And he said to the people, “Prepare for the third day; do not go near a woman.”
16 On the morning of the third day there was thunder and lightning, as well as a thick cloud on the mountain, and a blast of a trumpet so loud that all the people who were in the camp trembled. 17 Moses brought the people out of the camp to meet God. They took their stand at the foot of the mountain. 18 Now Mount Sinai was wrapped in smoke, because the Lord had descended upon it in fire; the smoke went up like the smoke of a kiln, while the whole mountain shook violently. 19 As the blast of the trumpet grew louder and louder, Moses would speak and God would answer him in thunder. 20 When the Lord descended upon Mount Sinai, to the top of the mountain, the Lord summoned Moses to the top of the mountain, and Moses went up. 21 Then the Lord said to Moses, “Go down and warn the people not to break through to the Lord to look; otherwise many of them will perish. 22 Even the priests who approach the Lord must consecrate themselves or the Lord will break out against them.” 23 Moses said to the Lord, “The people are not permitted to come up to Mount Sinai; for you yourself warned us, saying, ‘Set limits around the mountain and keep it holy.’” 24 The Lord said to him, “Go down, and come up bringing Aaron with you; but do not let either the priests or the people break through to come up to the Lord; otherwise he will break out against them.” 25 So Moses went down to the people and told them.
The Ten Commandments
20 Then God spoke all these words:
2 I am the Lord your God, who brought you out of the land of Egypt, out of the house of slavery; 3 you shall have no other gods before[b] me.
4 You shall not make for yourself an idol, whether in the form of anything that is in heaven above, or that is on the earth beneath, or that is in the water under the earth. 5 You shall not bow down to them or worship them; for I the Lord your God am a jealous God, punishing children for the iniquity of parents, to the third and the fourth generation of those who reject me, 6 but showing steadfast love to the thousandth generation[c] of those who love me and keep my commandments.
7 You shall not make wrongful use of the name of the Lord your God, for the Lord will not acquit anyone who misuses his name.
8 Remember the sabbath day, and keep it holy. 9 Six days you shall labor and do all your work. 10 But the seventh day is a sabbath to the Lord your God; you shall not do any work—you, your son or your daughter, your male or female slave, your livestock, or the alien resident in your towns. 11 For in six days the Lord made heaven and earth, the sea, and all that is in them, but rested the seventh day; therefore the Lord blessed the sabbath day and consecrated it.
12 Honor your father and your mother, so that your days may be long in the land that the Lord your God is giving you.
13 You shall not murder.[d]
14 You shall not commit adultery.
15 You shall not steal.
16 You shall not bear false witness against your neighbor.
17 You shall not covet your neighbor’s house; you shall not covet your neighbor’s wife, or male or female slave, or ox, or donkey, or anything that belongs to your neighbor.
18 When all the people witnessed the thunder and lightning, the sound of the trumpet, and the mountain smoking, they were afraid[e] and trembled and stood at a distance, 19 and said to Moses, “You speak to us, and we will listen; but do not let God speak to us, or we will die.” 20 Moses said to the people, “Do not be afraid; for God has come only to test you and to put the fear of him upon you so that you do not sin.” 21 Then the people stood at a distance, while Moses drew near to the thick darkness where God was.
The Law concerning the Altar
22 The Lord said to Moses: Thus you shall say to the Israelites: “You have seen for yourselves that I spoke with you from heaven. 23 You shall not make gods of silver alongside me, nor shall you make for yourselves gods of gold.
Notas al pie
- Exodus 19:13 Heb lacks with arrows
- Exodus 20:3 Or besides
- Exodus 20:6 Or to thousands
- Exodus 20:13 Or kill
- Exodus 20:18 Sam Gk Syr Vg: MT they saw
Esodo 19:1-20:23
Nuova Riveduta 2006
Patto sul monte Sinai
19 (A)Nel primo giorno del terzo mese, da quando furono usciti dal paese d’Egitto, i figli d’Israele giunsero al deserto del Sinai. 2 Partiti da Refidim, giunsero al deserto del Sinai e si accamparono nel deserto; qui Israele si accampò di fronte al monte. 3 Mosè salì verso Dio e il Signore lo chiamò dal monte dicendo: «Parla così alla casa di Giacobbe e annuncia questo ai figli d’Israele: 4 “Voi avete visto quello che ho fatto agli Egiziani e come vi ho portato sopra ali d’aquila e vi ho condotti a me. 5 Dunque, se ubbidite davvero alla mia voce e osservate il mio patto, sarete fra tutti i popoli il mio tesoro particolare; poiché tutta la terra è mia; 6 e mi sarete un regno di sacerdoti, una nazione santa[a]”. Queste sono le parole che dirai ai figli d’Israele».
7 Allora Mosè venne, chiamò gli anziani del popolo ed espose loro tutte queste parole che il Signore gli aveva ordinato di dire. 8 Tutto il popolo rispose concordemente e disse: «Noi faremo tutto quello che il Signore ha detto». E Mosè riferì al Signore le parole del popolo. 9 Il Signore disse a Mosè: «Ecco, io verrò a te in una fitta nuvola, affinché il popolo oda quando io parlerò con te, e ti presti fede per sempre». E Mosè riferì al Signore le parole del popolo.
10 (B)Allora il Signore disse a Mosè: «Va’ dal popolo, santificalo oggi e domani; fa’ che si lavi le vesti. 11 Siano pronti per il terzo giorno; perché il terzo giorno il Signore scenderà in presenza di tutto il popolo sul monte Sinai. 12 Tu fisserai tutto intorno dei limiti al popolo, e dirai: “Guardatevi dal salire sul monte o dal toccarne i fianchi. Chiunque toccherà il monte sarà messo a morte. 13 Nessuna mano dovrà toccare il colpevole: questo sarà lapidato o trafitto con frecce; animale o uomo che sia, non dovrà vivere![b]” Quando il corno suonerà a distesa, allora essi potranno salire sul monte». 14 E Mosè scese dal monte verso il popolo; santificò il popolo, e quelli si lavarono le vesti. 15 Mosè disse al popolo: «Siate pronti fra tre giorni; non avvicinatevi a donna».
16 Il terzo giorno, come fu mattino, ci furono tuoni, lampi, una fitta nuvola sul monte e si udì un fortissimo suono di tromba. Tutto il popolo che era nell’accampamento tremò. 17 Mosè fece uscire il popolo dall’accampamento per condurlo a incontrare Dio; e si fermarono ai piedi del monte. 18 Il monte Sinai era tutto fumante, perché il Signore vi era disceso in mezzo al fuoco; il fumo saliva come il fumo di una fornace, e tutto il monte tremava forte.
19 Il suono della tromba si faceva sempre più forte; Mosè parlava e Dio gli rispondeva con una voce. 20 Il Signore dunque scese sul monte Sinai, in vetta al monte; e il Signore chiamò Mosè sulla vetta del monte, e Mosè vi salì.
21 Il Signore disse a Mosè: «Scendi, avverti solennemente il popolo di non fare irruzione verso il Signore per guardare, altrimenti molti di loro periranno. 22 Anche i sacerdoti che si avvicinano al Signore, si santifichino, affinché il Signore non si avventi contro di loro». 23 Mosè disse al Signore: «Il popolo non può salire sul monte Sinai, poiché tu ce lo hai vietato dicendo: “Fissa dei limiti intorno al monte, e santificalo”». 24 Ma il Signore gli disse: «Va’, scendi; poi risalirai insieme ad Aaronne. Ma i sacerdoti e il popolo non facciano irruzione per salire verso il Signore, affinché egli non si avventi contro di loro». 25 Mosè scese verso il popolo e glielo disse.
I dieci comandamenti
20 (C)Allora Dio pronunciò tutte queste parole:
2 «Io sono il Signore, il tuo Dio, che ti ho fatto uscire dal paese d’Egitto, dalla casa di schiavitù.
3 Non avere altri dèi oltre a me.
4 Non farti scultura, né immagine alcuna delle cose che sono lassù nel cielo o quaggiù sulla terra o nelle acque sotto la terra. 5 Non ti prostrare davanti a loro e non li servire, perché io, il Signore, il tuo Dio, sono un Dio geloso; punisco l’iniquità dei padri sui figli fino alla terza e alla quarta generazione di quelli che mi odiano, 6 e uso bontà, fino alla millesima generazione, verso quelli che mi amano e osservano i miei comandamenti.
7 Non pronunciare il nome del Signore, Dio tuo, invano; perché il Signore non riterrà innocente chi pronuncia il suo nome invano.
8 Ricòrdati del giorno del riposo per santificarlo. 9 Lavora sei giorni e fa’ tutto il tuo lavoro, 10 ma il settimo è giorno di riposo, consacrato al Signore Dio tuo; non fare in esso nessun lavoro ordinario, né tu, né tuo figlio, né tua figlia, né il tuo servo, né la tua serva, né il tuo bestiame, né lo straniero che abita nella tua città; 11 poiché in sei giorni il Signore fece i cieli, la terra, il mare e tutto ciò che è in essi, e si riposò il settimo giorno; perciò il Signore ha benedetto il giorno del riposo e lo ha santificato.
12 Onora tuo padre e tua madre[c], affinché i tuoi giorni siano prolungati sulla terra che il Signore, il tuo Dio, ti dà.
13 Non uccidere[d].
14 Non commettere adulterio[e].
15 Non rubare[f].
16 Non attestare il falso contro il tuo prossimo.
17 Non concupire[g] la casa del tuo prossimo; non concupire la moglie del tuo prossimo, né il suo servo, né la sua serva, né il suo bue, né il suo asino, né cosa alcuna del tuo prossimo».
18 (D)Or tutto il popolo udiva i tuoni, il suono della tromba e vedeva i lampi e il monte fumante. A tal vista, tremava e stava lontano. 19 E disse a Mosè: «Parla tu con noi e noi ti ascolteremo; ma non ci parli Dio, altrimenti moriremo». 20 Mosè disse al popolo: «Non temete, Dio è venuto per mettervi alla prova, perché ci sia in voi timore di Dio, e così non pecchiate». 21 Il popolo dunque se ne stava lontano, ma Mosè si avvicinò alla nuvola dov’era Dio.
22 Il Signore disse a Mosè: «Parlerai così ai figli d’Israele: “Voi stessi avete visto che io vi ho parlato dai cieli. 23 Non fatevi altri dèi accanto a me; non vi fate dèi d’argento, né dèi d’oro.
Notas al pie
- Esodo 19:6 +1 P 2:9; Ap 1:6.
- Esodo 19:13 +Eb 12:20.
- Esodo 20:12 +De 5:16; +Mt 15:4; 19:19; +Mr 7:10; 10:19; +Ef 6:2.
- Esodo 20:13 +Mt 5:21; 19:18; +Mr 10:19; +Lu 18:20.
- Esodo 20:14 +Mt 5:27; 19:18; +Mr 10:19; +Lu 18:20; +Ro 13:9; +Gm 2:11.
- Esodo 20:15 +Mt 19:18; +Mr 10:19; +Lu 18:20; +Ro 13:9.
- Esodo 20:17 +Ro 7:7.
2 Mose 19:1-20:23
Schlachter 2000
Der Herr schliesst den Bund mit dem Volk Israel am Berg Sinai
Die Berufung und Vorbereitung des Volkes
19 Im dritten Monat nach dem Auszug der Kinder Israels aus dem Land Ägypten kamen sie an eben diesem Tag in die Wüste Sinai.
2 Sie waren von Rephidim ausgezogen und in die Wüste Sinai gekommen und lagerten sich in der Wüste; und Israel lagerte sich dort dem Berg gegenüber.
3 Mose aber stieg hinauf zu Gott; denn der Herr rief ihm vom Berg aus zu und sprach: So sollst du zum Haus Jakobs sagen und den Kindern Israels verkündigen:
4 Ihr habt gesehen, was ich an den Ägyptern getan habe und wie ich euch auf Adlersflügeln getragen und euch zu mir gebracht habe.
5 Wenn ihr nun wirklich meiner Stimme Gehör schenken und gehorchen werdet und meinen Bund bewahrt, so sollt ihr vor allen Völkern mein besonderes Eigentum sein; denn die ganze Erde gehört mir,
6 ihr aber sollt mir ein Königreich von Priestern und ein heiliges Volk sein! Das sind die Worte, die du den Kindern Israels sagen sollst.
7 Und Mose kam und rief die Ältesten des Volkes zu sich und legte ihnen alle diese Worte vor, die der Herr ihm geboten hatte.
8 Da antwortete das ganze Volk miteinander und sprach: Alles, was der Herr gesagt hat, das wollen wir tun! Und Mose überbrachte dem Herrn die Antwort des Volkes.
9 Da sprach der Herr zu Mose: Siehe, ich will in einer dichten Wolke zu dir kommen, damit das Volk meine Worte hört, die ich mit dir rede, und auch dir für alle Zeit glaubt. Und Mose verkündete dem Herrn die Worte des Volkes.
10 Da sprach der Herr zu Mose: Geh zum Volk und heilige sie heute und morgen; und sie sollen ihre Kleider waschen;
11 und sie sollen bereit sein für den dritten Tag; denn am dritten Tag wird der Herr vor den Augen des ganzen Volkes herabsteigen auf den Berg Sinai.
12 Und ziehe dem Volk eine Grenze ringsum und sprich zu ihnen: Hütet euch davor, auf den Berg zu steigen und seinen Fuß anzurühren! Denn jeder, der den Berg anrührt, muss unbedingt sterben.
13 Niemandes Hand soll ihn anrühren, sonst soll derjenige unbedingt gesteinigt oder erschossen[a] werden; es sei ein Tier oder ein Mensch, er soll nicht am Leben bleiben. Wenn aber das Horn anhaltend ertönt, dann sollen sie zum Berg kommen!
14 Da stieg Mose vom Berg herab zum Volk und heiligte das Volk; und sie wuschen ihre Kleider.
15 Und er sprach zum Volk: Seid bereit für den dritten Tag, keiner nahe sich seiner Frau!
Die Erscheinung des Herrn auf dem Sinai
16 Und es geschah, als der dritte Tag kam und es noch früh am Morgen war, da erhob sich ein Donnern und Blitzen, und eine dichte Wolke lag auf dem Berg, und [es ertönte] ein sehr lauter Schall von Schopharhörnern[b]. Da erschrak das ganze Volk, das im Lager war.
17 Und Mose führte das Volk aus dem Lager, Gott entgegen, und sie stellten sich unten am Berg auf.
18 Aber der ganze Berg Sinai rauchte, weil der Herr im Feuer auf ihn herabstieg. Und sein Rauch stieg auf wie der Rauch eines Schmelzofens, und der ganze Berg erbebte heftig.
19 Und der Hörnerschall wurde immer stärker. Mose redete, und Gott antwortete ihm mit lauter Stimme.
20 Als nun der Herr auf den Berg Sinai, oben auf den Gipfel des Berges herabgekommen war, rief er Mose hinauf auf den Gipfel des Berges. Und Mose stieg hinauf.
21 Da sprach der Herr zu Mose: Steige hinab und ermahne das Volk, dass sie nicht zum Herrn durchbrechen, um zu schauen, und viele von ihnen fallen!
22 Auch die Priester, die dem Herrn nahen, sollen sich heiligen, dass der Herr nicht einen Riss unter ihnen macht![c]
23 Mose aber sprach zum Herrn: Das Volk kann nicht auf den Berg Sinai steigen, denn du hast uns bezeugt und gesagt: Ziehe eine Grenze um den Berg und heilige ihn!
24 Der Herr sprach zu ihm: Geh hin, steige hinab! Danach sollst du hinaufsteigen und Aaron mit dir; aber die Priester und das Volk sollen nicht durchbrechen, um zum Herrn hinaufzusteigen, damit er nicht einen Riss unter ihnen macht!
25 Und Mose stieg zum Volk hinunter und sagte es ihnen.
Gott gibt die zehn Gebote
20 Und Gott redete alle diese Worte und sprach:
2 Ich bin der Herr, dein Gott, der ich dich aus dem Land Ägypten, aus dem Haus der Knechtschaft, herausgeführt habe.
3 Du sollst keine anderen Götter[d] neben mir haben!
4 Du sollst dir kein Bildnis noch irgendein Gleichnis machen, weder von dem, was oben im Himmel, noch von dem, was unten auf Erden, noch von dem, was in den Wassern, unter der Erde ist.
5 Bete sie nicht an und diene ihnen nicht! Denn ich, der Herr, dein Gott, bin ein eifersüchtiger Gott, der die Schuld der Väter heimsucht an den Kindern bis in das dritte und vierte Glied derer, die mich hassen,
6 der aber Gnade erweist an vielen Tausenden, die mich lieben und meine Gebote halten.
7 Du sollst den Namen des Herrn, deines Gottes, nicht missbrauchen[e]! Denn der Herr wird den nicht ungestraft lassen, der seinen Namen missbraucht.
8 Gedenke an den Sabbattag und heilige ihn!
9 Sechs Tage sollst du arbeiten und alle deine Werke tun;
10 aber am siebten Tag ist der Sabbat des Herrn, deines Gottes; da sollst du kein Werk tun; weder du, noch dein Sohn, noch deine Tochter, noch dein Knecht, noch deine Magd, noch dein Vieh, noch dein Fremdling, der innerhalb deiner Tore lebt.
11 Denn in sechs Tagen hat der Herr Himmel und Erde gemacht und das Meer und alles, was darin ist, und er ruhte am siebten Tag; darum hat der Herr den Sabbattag gesegnet und geheiligt.
12 Du sollst deinen Vater und deine Mutter ehren, damit du lange lebst in dem Land, das der Herr, dein Gott, dir gibt!
13 Du sollst nicht töten[f]!
14 Du sollst nicht ehebrechen!
15 Du sollst nicht stehlen!
16 Du sollst kein falsches Zeugnis reden gegen deinen Nächsten!
17 Du sollst nicht begehren das Haus deines Nächsten! Du sollst nicht begehren die Frau deines Nächsten, noch seinen Knecht, noch seine Magd, noch sein Rind, noch seinen Esel, noch irgendetwas, das dein Nächster hat!
18 Und das ganze Volk nahm das Donnern und die Flammen wahr und den Schall der Schopharhörner und den rauchenden Berg. Als nun das Volk dies wahrnahm, zitterte es und stand von ferne,
19 und es sprach zu Mose: Rede du mit uns, und wir wollen hören; aber Gott soll nicht mit uns reden, sonst müssen wir sterben!
20 Mose aber sprach zum Volk: Fürchtet euch nicht, denn Gott ist gekommen, um euch zu prüfen, und damit die Furcht vor ihm euch vor Augen sei, damit ihr nicht sündigt!
21 Und das Volk stand von ferne; Mose aber nahte sich zu dem Dunkel, in dem Gott war.
22 Und der Herr sprach zu Mose: So sollst du zu den Kindern Israels sprechen: Ihr habt gesehen, dass ich vom Himmel her zu euch geredet habe.
23 Darum sollt ihr neben mir keine Götter aus Silber machen, auch Götter aus Gold sollt ihr euch nicht machen.
Notas al pie
- (19,13) d.h. mit einem Pfeil oder Wurfgeschoss durchbohrt.
- (19,16) d.h. Widderhörnern, die als Signalinstrument zur Warnung oder zum Heroldsruf (z.B. bei der Königskrönung) verwendet wurden; in anderen Übersetzungen oft mit »Trompete« od. »Posaune« wiedergegeben.
- (19,22) od. in sie einbricht / sie zerschmettert.
- (20,3) hebr. elohim.
- (20,7) Andere Übersetzung: zu Bösem / Nichtigem aussprechen.
- (20,13) Das hebr. Wort bezeichnet besonders das Morden, d.h. ungesetzliches Töten.
2 Mózes 19:1-20:23
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az Örökkévaló szövetséget ígér Izráel népének
19 Izráel tábora az Egyiptomból történt kivonulásuk utáni harmadik hónap első napján érkezett a Sínai-pusztába. 2 Refidimből indultak, és elértek a Sínai-hegy lábához, ahol letáboroztak.
3 Mózes fölment a hegyre, hogy találkozzon Istennel.
Az Örökkévaló így szólt hozzá a hegy tetejéről: „Mózes, mondd meg ezt Jákób leszármazottjainak, Izráel népének: 4 »A saját szemetekkel láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal! Benneteket pedig úgy hordoztalak, ahogy a sas hordozza szárnyain fiókáit! Így hoztalak titeket közel magamhoz. 5 Mától fogva mindig engedelmesen hallgassatok szavamra, és őrizzétek meg szövetségemet! Ha így éltek, akkor a saját népemmé lesztek. Bár az egész föld az enyém, ti féltett kincsemmé lesztek a nemzetek között: 6 papok királyságává és szent néppé teszlek titeket.« Ezeket kell elmondanod a népnek!”
7 Ezután Mózes lejött a hegyről, összehívta a nép vezetőit, és eléjük tárta ezt az üzenetet, ahogyan az Örökkévaló megparancsolta.
8 Erre az egész nép egy akarattal így válaszolt: „Megteszünk mindent, amit az Örökkévaló mond.”
Mózes pedig ismét fölment a hegyre, és elmondta az Örökkévalónak a nép válaszát. 9 Az Örökkévaló ekkor azt mondta neki: „Hamarosan eljövök hozzád sűrű felhőben, és a nép hallani fogja, amint beszélek veled, hogy mindig higgyenek neked.”
Azután Mózes ismét fölment a hegyre, és elmondta az Örökkévalónak, hogy a nép mit válaszolt.
10 Az Örökkévaló ekkor azt mondta Mózesnek: „Menj le a néphez, és mondd meg nekik, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki ruháikat! 11 Harmadnapra legyenek készen, mert akkor az Örökkévaló az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegy tetejére! 12 Vonj határt a hegy köré, és mondd meg a népnek, hogy ne lépjék át azt, sőt, a közelébe se menjenek! Aki megérinti a hegyet, annak meg kell halnia! 13 Akár ember, akár állat lépi át a határt, kövezzétek meg, vagy nyíllal lőjétek le, de ne érjetek hozzá! Azután, ha majd meghallják a sófár hangját hosszan zengeni, már fölmehetnek a hegyre.”
14 Mózes lement a néphez, és elmondott nekik mindent. Ők pedig megszentelték magukat, és kimosták ruháikat.
15 Mózes kihirdette: „Legyetek készen harmadnapra. Addig ne közeledjetek asszonyhoz!”
16 A harmadik nap reggelén a Sínai-hegy felől mennydörgés hallatszott, villámok cikáztak, sűrű sötét felhő szállt a hegyre, és felharsant a sófár erős hangja. Az egész nép remegett a félelemtől a táborban. 17 Mózes kivezette a népet a hegy lábához, hogy Isten elé álljanak. 18 Az egész hegy füstbe borult, mert az Örökkévaló leszállt rá a tűzben. A füst fölszállt, mint a kemence füstje, és az egész hegy remegett. 19 A sófár hangja egyre erősebben hallatszott. Mózes beszélt Istennel, aki hallható hangon válaszolt neki.[a]
20 Amikor az Örökkévaló leszállt a hegy tetejére, szólt Mózesnek, hogy menjen föl hozzá a hegy csúcsára. Mózes föl is ment.
21 Azután az Örökkévaló ismét leküldte Mózest a néphez: „Menj le hozzájuk, és figyelmeztesd őket, hogy ne lépjék át azt a határt, hogy engem láthassanak, mert akkor sokan meghalnak! 22 A papoknak, akik egyébként közel jöhetnek hozzám, szintén mondd meg, hogy szenteljék meg magukat, nehogy a haragomat vonják magukra!”
23 Mózes így válaszolt: „De hiszen a nép nem jöhet föl a hegyre, mert te magad tiltottad meg nekik! Azt mondtad, hogy vonjak határt a hegy köré, és a nép ne lépjen át azon a szent területre.”
24 De az Örökkévaló megismételte: „Menj le hozzájuk! Azután Áronnal együtt jöjjetek föl ide! A nép és a papok azonban ne lépjék át azt a határt, és ne próbáljanak följönni hozzám, nehogy haragomat vonják magukra!”
25 Ezután Mózes lement a néphez, és figyelmeztette őket.
A Tízparancsolat(A)
20 Akkor jelentette ki Isten mindezeket:
2 „Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kihoztalak téged[b] Egyiptom földjéről, ahol rabszolga voltál.
3 Ne imádj más istent rajtam kívül![c]
4 Ne készíts semmiféle bálványt magadnak: se bálványszobrot, se képet, amely fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben lévőkre hasonlít! 5 Idegen istenek, vagy bálványaik előtt meg ne hajolj, s őket ne imádd, mert én, az Örökkévaló, a te Istened, féltékenyen szerető Isten vagyok! Akik ebben vétkeznek, azok gyűlölnek engem, s ezért megbüntetem őket. Sőt leszármazottjaikat is megbüntetem a harmadik és a negyedik nemzedékig. 6 Ugyanakkor hűséges szeretettel bánok azokkal, akik szeretnek engem, és engedelmeskednek parancsaimnak. Sőt, utódaikkal is így bánok, ezer nemzetségen keresztül.
7 Ne élj vissza Istened, az Örökkévaló nevével, mert nem hagyja büntetés nélkül azt, aki az ő nevével visszaél!
8 Emlékezz rá, hogy a szombati nyugalom napját szentnek tartsd! 9 Hat napon keresztül dolgozz, és végezd mindenféle munkádat. 10 De a hetedik nap Istenednek, az Örökkévalónak szombatja, ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát: se te magad, se családod tagjai, se szolgáid, se háziállataid, de még a városaitokban közöttetek lakó idegen nemzetiségűek se! 11 Mert az Örökkévaló hat napon át teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van; de a hetedik napon abbahagyta a munkáját. Ezért áldotta meg a szombati nyugalom napját, és ezért választotta külön a többi naptól a maga számára.
12 Becsüld meg[d] apádat és anyádat, és tisztelettel bánj velük, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked!
13 Ne gyilkolj meg senkit!
14 Ne kövess el házasságtörést!
15 Ne lopj!
16 Ne tanúskodj hamisan[e] senki ellen!
17 Ne kívánd magadnak, ami a másé: se a házát, se a feleségét, se a szolgáját, se a szolgálóját, se az ökrét, se a szamarát, se más egyebét!”
Mózes, a közbenjáró(B)
18 A nép tehát ott állt a hegy lábánál, látta a villámokat, a füstöt, hallotta a sófár hangját és a mennydörgést. Nagyon megrettentek, remegtek a félelemtől, és elhúzódtak a hegy közeléből. 19 Azt mondták Mózesnek: „Jobb lesz, ha te beszélsz velünk! Hallgatni fogunk rád, csak ne Isten szóljon hozzánk közvetlenül, mert azt nem éljük túl!”
20 Mózes így válaszolt: „Ne féljetek! Isten azért jött közel hozzátok, hogy próbára tegyen titeket. Azt akarja, hogy tiszteljétek őt, és ez visszatartson titeket attól, hogy vétkezzetek ellene.”
21 A nép tehát távolabb állt a hegytől, Mózes viszont közelebb ment ahhoz a sötét felhőhöz, amely Istent körülvette.
22 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Mondd meg ezt Izráel népének: »Saját szemetekkel láttátok, hogy a mennyből szóltam hozzátok! 23 Soha ne merészeljetek bálványisteneket készíteni magatoknak ezüstből vagy aranyból, akiket velem egy sorba helyeznétek!
Notas al pie
- 2 Mózes 19:19 aki… neki Vagy: „aki a mennydörgés hangján válaszolt neki.”
- 2 Mózes 20:2 téged Vagy: „titeket.” Ezek a parancsok, a 2–17 versekben szó szerint úgy hangzanak, mint amikor Isten egy személyhez szól. Kétségtelen, hogy helyes, ha az olvasó így is fogja fel: Isten személy szerint őhozzá beszél. Ugyanakkor ezek a parancsok Izráel egész népének is szólnak, sőt az egész emberiségnek.
- 2 Mózes 20:3 Ne… kívül Szó szerint: „Ne legyen más Istened!”
- 2 Mózes 20:12 Becsüld meg Mivel ezek a parancsok elsősorban a felnőtteknek szólnak, ez azt is jelenti: „Viselj gondot idős szüleidre, és törődj velük!”
- 2 Mózes 20:16 Ne tanúskodj hamisan Ez nem csak a bíróság előtti tanúskodásra vonatkozik, hanem általában arra, amikor valaki rossz híreket terjeszt a másikról, rágalmaz, pletykál, stb.
Exode 19:1-20:23
La Bible du Semeur
L’alliance du Sinaï
L’arrivée au mont Sinaï
19 Le troisième mois après leur départ d’Egypte, ce jour même, les Israélites arrivèrent au désert du Sinaï[a]. 2 Après être partis de Rephidim, ils entrèrent dans ce désert et y dressèrent leur camp en face de la montagne.
Dieu adopte Israël
3 Moïse gravit la montagne pour aller vers Dieu. D’en haut, Dieu l’appela et lui dit : Voici comment tu parleras aux descendants de Jacob et ce que tu annonceras aux Israélites : 4 « Vous avez vu vous-mêmes comment j’ai traité les Egyptiens et comment je vous ai portés comme sur des ailes d’aigle pour vous faire venir jusqu’à moi[b]. 5 Maintenant, si vous m’obéissez et si vous restez fidèles à mon alliance, vous serez pour moi un peuple précieux parmi tous les peuples, bien que toute la terre m’appartienne. 6 Oui vous, vous serez pour moi un royaume de prêtres, une nation sainte. » Telles sont les paroles que tu transmettras aux Israélites[c].
7 Moïse retourna au camp, convoqua les responsables du peuple et leur transmit toutes les paroles de l’Eternel. 8 Alors le peuple s’écria à l’unanimité : Nous ferons tout ce que l’Eternel a dit.
Moïse rapporta à l’Eternel la réponse du peuple.
9 L’Eternel dit à Moïse : Voici que je viendrai te trouver au sein d’une épaisse nuée pour que le peuple entende lorsque je parlerai avec toi et qu’ils aient pour toujours confiance en toi.
Et Moïse rapporta à l’Eternel les paroles du peuple.
La purification rituelle
10 L’Eternel dit à Moïse : Va trouver le peuple et demande-lui d’accomplir aujourd’hui et demain des rites de purification et de laver leurs vêtements. 11 Qu’ils se tiennent prêts pour après-demain, car ce jour-là, je descendrai sur le mont Sinaï à la vue de tout le peuple. 12 Tu leur fixeras des limites autour de la montagne et tu leur donneras cet avertissement : « Gardez-vous bien de gravir cette montagne et même de vous en approcher ; quiconque s’en approchera sera puni de mort. 13 Si quelqu’un transgresse cet ordre, on ne le touchera pas, mais on le lapidera ou on le percera de flèches. Qu’il s’agisse d’une bête ou d’un homme, il ne restera pas en vie. C’est seulement lorsque la corne du bélier sonnera que certains[d] monteront sur la montagne[e]. »
14 Moïse redescendit de la montagne vers le peuple pour lui faire accomplir les rites de purification. Ils lavèrent aussi leurs vêtements. 15 Puis il leur dit : Tenez-vous prêts pour après-demain. Abstenez-vous d’ici-là de tout rapport sexuel[f].
L’Eternel descend sur le mont Sinaï
16 Le surlendemain, dès le lever du jour, il y eut des coups de tonnerre et des éclairs, une épaisse nuée couvrit la montagne et l’on entendit un son de corne très puissant. Dans le camp, tout le peuple se mit à trembler de peur. 17 Moïse fit sortir tout le monde du camp, à la rencontre de Dieu. Ils se tinrent au pied de la montagne. 18 Le mont Sinaï était entièrement enveloppé de fumée parce que l’Eternel était descendu là au milieu du feu, et la fumée s’élevait comme celle d’une fournaise. Toute la montagne était secouée d’un violent tremblement de terre. 19 Le son du cor allait en s’amplifiant énormément. Moïse parlait, et Dieu lui répondait dans le tonnerre[g]. 20 L’Eternel était descendu sur le sommet du mont Sinaï, et il y appela Moïse. Moïse monta.
21 L’Eternel lui dit : Redescends avertir le peuple de ne pas se précipiter vers l’Eternel pour le voir, car beaucoup d’entre eux y perdraient la vie. 22 Même les prêtres[h] qui s’approchent de moi doivent se purifier, sous peine de voir l’Eternel décimer leurs rangs.
23 Moïse dit à l’Eternel : Le peuple ne saurait gravir le mont Sinaï puisque tu nous as toi-même prescrit de fixer des limites autour de la montagne et de la tenir pour sacrée.
24 L’Eternel lui répéta : Va, redescends, et puis tu remonteras avec Aaron. Mais que les prêtres et le peuple ne se précipitent pas pour monter vers moi, de peur que je ne décime leurs rangs.
25 Moïse redescendit vers le peuple pour lui parler.
La charte de l’alliance
20 Alors Dieu prononça toutes ces paroles :
2 Je suis l’Eternel ton Dieu qui t’ai fait sortir d’Egypte, du pays où tu étais esclave.
3 Tu n’auras pas d’autre dieu que moi.
4 Tu ne te feras pas d’idole ni de représentation quelconque de ce qui se trouve en haut dans le ciel, ici-bas sur la terre, ou dans les eaux plus bas que la terre[i]. 5 Tu ne te prosterneras pas devant de telles idoles[j] et tu ne leur rendras pas de culte, car moi, l’Eternel, ton Dieu, je suis un Dieu qui ne tolère aucun rival[k] : je punis les fils pour la faute de leur père, jusqu’à la troisième, voire la quatrième génération de ceux qui me haïssent. 6 Mais j’agis avec amour jusqu’à la millième génération envers ceux qui m’aiment et qui obéissent à mes commandements.
7 Tu n’utiliseras pas le nom de l’Eternel ton Dieu pour tromper[l], car l’Eternel ne laisse pas impuni celui qui utilise son nom pour tromper[m].
8 Pense à observer le jour du sabbat et fais-en un jour consacré à l’Eternel. 9 Tu travailleras six jours pour faire tout ce que tu as à faire. 10 Mais le septième jour est le jour du repos consacré à l’Eternel, ton Dieu ; tu ne feras aucun travail ce jour-là, ni toi, ni ton fils, ni ta fille, ni ton serviteur, ni ta servante, ni ton bétail, ni l’étranger qui réside chez toi ; 11 car en six jours, l’Eternel a fait le ciel, la terre, la mer, et tout ce qui s’y trouve, mais le septième jour, il s’est reposé. C’est pourquoi l’Eternel a béni le jour du sabbat et en a fait un jour qui lui est consacré[n].
12 Honore ton père et ta mère afin de jouir d’une longue vie dans le pays que l’Eternel ton Dieu te donne[o].
13 Tu ne commettras pas de meurtre[p].
14 Tu ne commettras pas d’adultère[q].
15 Tu ne commettras pas de vol[r].
16 Tu ne porteras pas de faux témoignage contre ton prochain[s].
17 Tu ne convoiteras pas la maison de ton prochain, tu ne convoiteras pas la femme de ton prochain, ni son serviteur, ni sa servante, ni son bœuf, ni son âne, ni rien qui appartienne à ton prochain[t].
Moïse : intermédiaire entre Dieu et le peuple
18 Tout le peuple entendait le tonnerre et le son du cor et voyait les éclairs et la fumée qui enveloppait la montagne. A ce spectacle, ils se mirent tous à trembler de peur et ils se tinrent à distance. 19 Ils dirent à Moïse : Parle-nous toi-même, et nous t’obéirons, mais que Dieu ne nous parle pas directement, pour que nous ne mourions pas[u].
20 Moïse répondit : N’ayez pas peur ! Si Dieu est venu ainsi, c’est pour vous mettre à l’épreuve, et pour que vous le craigniez afin de ne pas pécher.
21 Le peuple restait à distance, Moïse seul s’approcha de l’épaisse nuée dans laquelle Dieu se tenait.
La loi sur les autels pour l’Eternel
22 L’Eternel dit à Moïse : Voici ce que tu diras aux Israélites : « Vous avez vu comme je vous ai parlé du haut du ciel. 23 Vous ne m’associerez aucune divinité, vous ne vous fabriquerez aucune idole en argent ou en or.
Notas al pie
- 19.1 Le mot Sinaï désigne tantôt la montagne, tantôt le désert au sud-est de la péninsule. Les Israélites sont restés là près d’une année.
- 19.4 La femelle de l’aigle porte ses petits sur ses ailes pendant son vol (voir Dt 32.11). Allusion à la manière dont Dieu a fait surmonter les difficultés à son peuple, en particulier en lui faisant traverser la barrière apparemment infranchissable de la mer des Roseaux.
- 19.6 Voir Dt 4.20 ; 7.6 ; 14.2 ; 26.18 ; Tt 2.14 ; Ap 1.6 ; 5.10 ; cité en 1 P 2.9.
- 19.13 Aaron et ses deux fils ainsi que soixante-dix responsables du peuple d’Israël pourront monter sur la montagne (24.1, 9-10).
- 19.13 Allusion en Hé 12.18-20.
- 19.15 Pour ne pas être dans un état d’impureté rituelle (voir Lv 15.18, 21 ; 1 S 21.4-5).
- 19.19 Voir Hé 12.18-24.
- 19.22 Probablement les chefs de famille qui au temps des patriarches avaient des fonctions sacerdotales, ou des responsables d’Israël (voir 3.16, 18 ; 12.21 ; 18.12).
- 20.4 Pour les v. 4-5, voir Ex 34.17 ; Lv 19.4 ; 26.1 ; Dt 4.15-18 ; 27.15.
- 20.5 Ce mot est aussi traduit par images.
- 20.5 Souvent traduit : je suis un Dieu jaloux. L’expression signifie que Dieu requiert que son peuple lui conserve l’exclusivité dans son culte. C’est là une marque de l’amour divin. On peut comparer au mari qui, parce qu’il aime son épouse, attend l’exclusivité dans sa relation avec elle (voir 34.14 ; Dt 4.24 ; 32.16, 21 ; Jos 24.19 ; Ps 78.58 ; 1 Co 10.22).
- 20.7 Autre traduction : de manière abusive.
- 20.7 Voir Lv 19.12.
- 20.11 Voir Gn 2.1-3 ; Ex 16.23-30 ; 23.12 ; 31.12-17 ; 34.21 ; 35.2 ; Lv 23.3.
- 20.12 Voir Dt 27.16 ; Mt 15.4 ; 19.19 ; Mc 7.10 ; 10.19 ; Lc 18.20 ; Ep 6.2-3.
- 20.13 Voir Gn 9.6 ; Lv 24.17 ; Mt 5.21 ; 19.18 ; Mc 10.19 ; Lc 18.20 ; Rm 13.9 ; Jc 2.11.
- 20.14 Voir Lv 20.10 ; Mt 5.27 ; 19.18 ; Mc 10.19 ; Lc 18.20 ; Rm 13.9 ; Jc 2.11.
- 20.15 Voir Lv 19.11 ; Mt 19.18 ; Mc 10.19 ; Lc 18.20 ; Rm 13.9.
- 20.16 Voir Ex 23.1 ; Mt 19.18 ; Mc 10.19 ; Lc 18.20.
- 20.17 Voir Rm 7.7 ; 13.9.
- 20.19 Allusion en Hé 12.18-19.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.