Exodus 33
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Command to Leave Sinai
33 The Lord said to Moses, “Go, leave this place, you and the people whom you have brought up out of the land of Egypt, and go to the land of which I swore to Abraham, Isaac, and Jacob, saying, ‘To your descendants I will give it.’ 2 I will send an angel before you, and I will drive out the Canaanites, the Amorites, the Hittites, the Perizzites, the Hivites, and the Jebusites. 3 Go up to a land flowing with milk and honey; but I will not go up among you, or I would consume you on the way, for you are a stiff-necked people.”
4 When the people heard these harsh words, they mourned, and no one put on ornaments. 5 For the Lord had said to Moses, “Say to the Israelites, ‘You are a stiff-necked people; if for a single moment I should go up among you, I would consume you. So now take off your ornaments, and I will decide what to do to you.’” 6 Therefore the Israelites stripped themselves of their ornaments, from Mount Horeb onward.
The Tent outside the Camp
7 Now Moses used to take the tent and pitch it outside the camp, far off from the camp; he called it the tent of meeting. And everyone who sought the Lord would go out to the tent of meeting, which was outside the camp. 8 Whenever Moses went out to the tent, all the people would rise and stand, each of them, at the entrance of their tents and watch Moses until he had gone into the tent. 9 When Moses entered the tent, the pillar of cloud would descend and stand at the entrance of the tent, and the Lord would speak with Moses. 10 When all the people saw the pillar of cloud standing at the entrance of the tent, all the people would rise and bow down, all of them, at the entrance of their tent. 11 Thus the Lord used to speak to Moses face to face, as one speaks to a friend. Then he would return to the camp; but his young assistant, Joshua son of Nun, would not leave the tent.
Moses’ Intercession
12 Moses said to the Lord, “See, you have said to me, ‘Bring up this people’; but you have not let me know whom you will send with me. Yet you have said, ‘I know you by name, and you have also found favor in my sight.’ 13 Now if I have found favor in your sight, show me your ways, so that I may know you and find favor in your sight. Consider too that this nation is your people.” 14 He said, “My presence will go with you, and I will give you rest.” 15 And he said to him, “If your presence will not go, do not carry us up from here. 16 For how shall it be known that I have found favor in your sight, I and your people, unless you go with us? In this way, we shall be distinct, I and your people, from every people on the face of the earth.”
17 The Lord said to Moses, “I will do the very thing that you have asked; for you have found favor in my sight, and I know you by name.” 18 Moses said, “Show me your glory, I pray.” 19 And he said, “I will make all my goodness pass before you, and will proclaim before you the name, ‘The Lord’;[a] and I will be gracious to whom I will be gracious, and will show mercy on whom I will show mercy. 20 But,” he said, “you cannot see my face; for no one shall see me and live.” 21 And the Lord continued, “See, there is a place by me where you shall stand on the rock; 22 and while my glory passes by I will put you in a cleft of the rock, and I will cover you with my hand until I have passed by; 23 then I will take away my hand, and you shall see my back; but my face shall not be seen.”
Footnotes
- Exodus 33:19 Heb YHWH; see note at 3.15
Esodo 33
Nuova Riveduta 2006
Il perdono di Dio
33 (A)Il Signore disse a Mosè: «Va’, sali di qui, tu con il popolo che hai fatto uscire dal paese d’Egitto, verso il paese che promisi con giuramento ad Abraamo, a Isacco e a Giacobbe, dicendo: “Io lo darò alla tua discendenza”. 2 Io manderò un angelo davanti a te e scaccerò i Cananei, gli Amorei, gli Ittiti, i Ferezei, gli Ivvei e i Gebusei. 3 Egli vi condurrà in un paese dove scorre il latte e il miele; ma io non salirò in mezzo a te, perché sei un popolo dal collo duro, e potrei anche sterminarti lungo il cammino».
4 Quando il popolo udì queste dure parole, fece cordoglio e nessuno mise i propri ornamenti. 5 Infatti il Signore aveva detto a Mosè: «Di’ ai figli d’Israele: “Voi siete un popolo dal collo duro; se io salissi per un momento solo in mezzo a te, ti consumerei! Ora, dunque, togliti i tuoi ornamenti e vedrò come io ti debba trattare”». 6 E i figli d’Israele si spogliarono dei loro ornamenti, dalla partenza dal monte Oreb in poi.
La tenda di convegno fuori dell’accampamento
7 (B)Mosè prese la tenda, e la piantò per sé fuori dell’accampamento, a una certa distanza dall’accampamento, e la chiamò tenda di convegno; e chiunque cercava il Signore, usciva verso la tenda di convegno, che era fuori dell’accampamento. 8 Quando Mosè usciva per recarsi alla tenda, tutto il popolo si alzava e ognuno se ne stava in piedi all’ingresso della propria tenda e seguiva con lo sguardo Mosè, finché egli era entrato nella tenda. 9 Appena Mosè entrava nella tenda, la colonna di nuvola scendeva, si fermava all’ingresso della tenda, e il Signore parlava con Mosè. 10 Tutto il popolo vedeva la colonna di nuvola ferma all’ingresso della tenda; tutto il popolo si alzava e ciascuno adorava all’ingresso della propria tenda. 11 Or il Signore parlava con Mosè faccia a faccia, come un uomo parla col proprio amico; poi Mosè tornava all’accampamento; ma Giosuè, figlio di Nun, suo giovane aiutante, non si allontanava dalla tenda.
Mosè vede la gloria del Signore
12 (C)Mosè disse al Signore: «Vedi, tu mi dici: “Fa’ salire questo popolo!” Però non mi fai conoscere chi manderai con me. Eppure hai detto: “Io ti conosco personalmente[a] e anche hai trovato grazia agli occhi miei”. 13 Or dunque, se ho trovato grazia agli occhi tuoi, ti prego, fammi conoscere le tue vie, affinché io ti conosca e possa trovare grazia agli occhi tuoi. Considera che questa nazione è popolo tuo». 14 Il Signore rispose: «La mia presenza andrà con te e io ti darò riposo». 15 Mosè gli disse: «Se la tua presenza non viene con me, non farci partire di qui. 16 Poiché, come si farà ora a conoscere che io e il tuo popolo abbiamo trovato grazia agli occhi tuoi, se tu non vieni con noi? Questo fatto distinguerà me e il tuo popolo da tutti i popoli che sono sulla faccia della terra». 17 Il Signore disse a Mosè: «Farò anche questo che tu chiedi, perché tu hai trovato grazia agli occhi miei, e ti conosco personalmente». 18 Mosè disse: «Ti prego, fammi vedere la tua gloria!» 19 Il Signore gli rispose: «Io farò passare davanti a te tutta la mia bontà, proclamerò il nome del Signore davanti a te; farò grazia a chi vorrò fare grazia e avrò pietà di chi vorrò avere pietà[b]». 20 Disse ancora: «Tu non puoi vedere il mio volto, perché l’uomo non può vedermi e vivere». 21 E il Signore disse: «Ecco qui un luogo vicino a me; tu starai su quel masso; 22 mentre passerà la mia gloria, io ti metterò in una buca del masso, e ti coprirò con la mia mano finché io sia passato; 23 poi ritirerò la mano e mi vedrai da dietro; ma il mio volto non si può vedere».
Footnotes
- Esodo 33:12 Personalmente, lett. per nome.
- Esodo 33:19 +Ro 9:15.
2 Mose 33
Schlachter 2000
Das Volk bereut sein Tun
33 Und der Herr sprach zu Mose: Geh hin, zieh von hier hinauf, du und das Volk, das du aus dem Land Ägypten heraufgeführt hast, in das Land, das ich Abraham, Isaak und Jakob mit einem Eid versprochen habe, indem ich sagte: Deinem Samen will ich es geben!
2 — ich will aber einen Engel vor dir hersenden und die Kanaaniter, Amoriter, Hetiter, Pheresiter, Hewiter und Jebusiter vertreiben —,
3 in das Land, in dem Milch und Honig fließt. Denn ich will nicht in deiner Mitte hinaufziehen, weil du ein halsstarriges Volk bist; ich würde dich sonst unterwegs vertilgen!
4 Als das Volk diese harte Rede hörte, trug es Leid, und niemand legte seinen Schmuck an.
5 Denn der Herr hatte zu Mose gesprochen: Sage den Kindern Israels: Ihr seid ein halsstarriges Volk! Wenn ich nur einen Augenblick in deiner Mitte hinaufzöge, so müsste ich dich vertilgen. Und nun lege deinen Schmuck von dir ab, so will ich sehen, was ich dir tun will!
6 Da rissen sich die Kinder Israels ihren Schmuck ab beim Berg Horeb.
Das Zelt der Zusammenkunft außerhalb des Lagers
7 Mose aber nahm das Zelt und schlug es sich außerhalb des Lagers auf, fern von dem Lager, und er nannte es »Zelt der Zusammenkunft«.[a] Und so geschah es, dass jeder, der den Herrn suchte, zum Zelt der Zusammenkunft hinausgehen musste, das außerhalb des Lagers war.
8 Und es geschah, wenn Mose hinausging zu dem Zelt, dann stand das ganze Volk auf, und jedermann blieb stehen am Eingang seines Zeltes und sah Mose nach, bis er in das Zelt hineingegangen war.
9 Und es geschah, wenn Mose in das Zelt hineinging, so kam die Wolkensäule herab und stand am Eingang des Zeltes, und Er redete mit Mose.
10 Und wenn das ganze Volk die Wolkensäule am Eingang des Zeltes stehen sah, dann standen sie alle auf und verneigten sich, jeder am Eingang seines Zeltes.
11 Und der Herr redete mit Mose von Angesicht zu Angesicht, wie ein Mann mit seinem Freund redet; und er kehrte wieder ins Lager zurück. Aber sein Diener Josua, der Sohn Nuns, der junge Mann, wich nicht aus dem Inneren des Zeltes.
Mose schaut die Herrlichkeit des Herrn
12 Und Mose sprach zu dem Herrn: Siehe, du sprichst zu mir: Führe das Volk hinauf; aber du lässt mich nicht wissen, wen du mit mir senden willst; und doch hast du gesagt: Ich kenne dich mit Namen, und du hast Gnade gefunden vor meinen Augen.
13 Wenn ich nun Gnade gefunden habe vor deinen Augen, so lass mich doch deine Wege wissen und dich erkennen, damit ich Gnade finde vor deinen Augen; und bedenke doch, dass dieses Volk dein Volk ist!
14 Und Er sprach: Soll ich selbst mitgehen und dich zur Ruhe führen?
15 Er sprach zu ihm: Wenn du nicht selbst mitgehst, so führe uns nicht von hier hinauf!
16 Denn woran soll denn erkannt werden, dass ich Gnade gefunden habe vor deinen Augen, ich und dein Volk, als daran, dass du mit uns gehst, sodass ich und dein Volk ausgezeichnet werden vor jedem Volk, das auf dem Erdboden ist?
17 Und der Herr sprach zu Mose: Auch dies, was du jetzt gesagt hast, will ich tun; denn du hast Gnade gefunden vor meinen Augen, und ich kenne dich mit Namen!
18 Er aber antwortete: So lass mich doch deine Herrlichkeit sehen!
19 Und [der Herr][b] sprach: Ich will alle meine Güte vor deinem Angesicht vorüberziehen lassen und will den Namen des Herrn vor dir ausrufen. Und wem ich gnädig bin, dem bin ich gnädig, und über wen ich mich erbarme, über den erbarme ich mich.
20 Und er sprach weiter: Mein Angesicht kannst du nicht sehen, denn kein Mensch wird leben, der mich sieht!
21 Doch sprach der Herr: Siehe, es ist ein Ort bei mir, da sollst du auf dem Felsen stehen.
22 Wenn dann meine Herrlichkeit vorübergeht, so stelle ich dich in die Felsenkluft und will dich mit meiner Hand so lange bedecken, bis ich vorübergegangen bin.
23 Wenn ich dann meine Hand zurückziehe, so darfst du hinter mir hersehen; aber mein Angesicht soll nicht gesehen werden!
2 Mózes 33
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Nem megyek veletek!
33 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Induljatok el a Sínai-hegytől! Te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból, vonuljatok tovább arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy utódaiknak adom. 2 Angyalt küldök előtted, és kiűzöm előletek a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. 3 Tehát menjetek be arra a tejjel-mézzel folyó földre, de én magam nem megyek veletek. Olyan makacs és engedetlen természetűek vagytok, hogy elpusztítanálak titeket, mielőtt odaértek.”
4 Ezt a rossz hírt hallva a nép gyászolni kezdett: még az ékszereiket is mindannyian letették. 5 Azért gyászoltak, mert az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Mondd meg a népnek: »Olyan makacs és engedetlen természetűek vagytok, hogy ha csak egy pillanatig veletek mennék, akkor is elpusztítanálak benneteket! Rakjátok le ékszereiteket, azután majd meglátom, mit tegyek veletek.«” 6 Ezért Izráel népe a Hóreb-hegytől kezdve nem viselt ékszereket.
Az ideiglenes Találkozás Sátora
7 Mózes egy olyan sátort[a] használt, amelyet a tábortól nem messze, de azon kívül állított fel. Ezt a „Találkozás Sátorának” nevezte. Aki az Örökkévaló tanácsát akarta kérni, annak ki kellett mennie a táboron kívülre, a Találkozás Sátorához. 8 Valahányszor Mózes kiment ehhez a sátorhoz, mindenki odafigyelt. Az emberek kiálltak a sátruk bejárata elé, és követték a tekintetükkel Mózest, amíg be nem ment a Találkozás Sátorába. 9 Amikor Mózes belépett oda, a felhőoszlop leszállt, megállt a sátor bejáratánál, és az Örökkévaló beszélt Mózessel. 10 Amikor a nép meglátta a felhőoszlopot a sátor bejáratánál, mindenki földig hajolt a maga sátrának bejárata előtt, és imádta az Örökkévalót.
11 Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Utána Mózes visszatért a táborba, de fiatal szolgája, Józsué, Nún fia mindig ott maradt a Találkozás Sátoránál.
Az Örökkévaló megmutatja Mózesnek dicsőségét
12 Azután Mózes ezt mondta az Örökkévalónak: „Lásd, azt mondtad nekem, hogy vezessem tovább ezt a népet, de nem árultad el, hogy kit küldesz velem. Azt mondtad: »Név szerint ismerlek téged, és elnyerted tetszésemet.« 13 Ha valóban jóindulattal vagy irántam, akkor taníts engem útjaidra, hogy igazán megismerjelek téged, és még inkább elnyerjem jóindulatodat és tetszésedet. Kérlek, gondolj arra, hogy ez a nép a te néped!”
14 Az Örökkévaló így válaszolt: „Rendben van, én magam megyek veletek,[b] hogy megnyugtassalak téged!”
15 Mózes így válaszolt: „Ha te magad nem jössz velünk, akkor ne is vigyél minket innen tovább! 16 Hiszen mi másból lehetne tudni, hogy én és néped elnyertük jóindulatodat? Ha velünk jössz, ezt mindenki látni fogja! Bizony, csak a te jelenléted különböztet meg engem és népedet minden más néptől, amely a földön él.”
17 Az Örökkévaló erre így válaszolt: „Megteszem, amit kértél, mert elnyerted jóindulatomat és név szerint ismerlek téged.”
18 Mózes ezt kérte az Örökkévalótól: „Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!”
19 Ő ezt felelte: „Megteszem a kedvedért, hogy elvonulok előtted, hogy megláthasd egész jóságomat és szépségemet, és kihirdetem előtted a nevemet: a JAHVE nevet. Annak mutatom meg kegyelmemet, akinek meg akarom mutatni, és azon könyörülök, akin könyörülni akarok.[c] 20 De arcomat nem láthatod, mert ember nem láthat engem úgy, hogy életben maradjon.[d]
21 Nézd, van nálam hely a számodra! Állj ide, a kősziklára! 22 Mielőtt itt dicsőségem elvonulna ott, a kőszikla hasadékába helyezlek, és kezemmel betakarlak. 23 Azután elveszem a kezem, és megláthatsz, amint távolodom, de az arcomat nem láthatod!”
Footnotes
- 2 Mózes 33:7 sátort Ezt a sátrat Mózes valószínűleg csak addig használta, amíg a Szent Sátor meg nem épült.
- 2 Mózes 33:14 én magam megyek veletek Szó szerint: „arcom megy veletek.” A 15. versben is.
- 2 Mózes 33:19 Annak… akarok Szó szerint: „Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és könyörülök, akin könyörülök.”
- 2 Mózes 33:20 A 20. vers értelme valószínűleg az, hogy ha Mózes meglátná az Örökkévaló arcát, azonnal meghalna. Isten ettől óvja meg a szolgáját.
Exode 33
La Bible du Semeur
L’Eternel n’ira pas avec le peuple
33 L’Eternel dit à Moïse : Va, quitte ce lieu, toi et le peuple que tu as fait sortir d’Egypte, et rendez-vous au pays que j’ai promis par serment à Abraham, à Isaac et à Jacob de donner à leurs descendants[a]. 2 J’enverrai un ange devant toi et je chasserai les Cananéens, les Amoréens, les Hittites, les Phéréziens, les Héviens et les Yebousiens. 3 Il vous conduira vers un pays ruisselant de lait et de miel. Pour moi, je n’irai pas au milieu de vous, car vous êtes un peuple rebelle et je pourrais vous exterminer pendant le voyage.
4 Lorsque le peuple entendit cette parole sévère, il prit le deuil : personne ne mit ses parures. 5 L’Eternel avait ordonné à Moïse de dire aux Israélites : Vous êtes un peuple rebelle ; si je marchais au milieu de vous, ne fût-ce qu’un seul instant, je vous exterminerais. Otez donc vos parures et l’on verra comment je vais vous traiter.
6 Les Israélites enlevèrent leurs parures, à distance du mont Horeb.
La tente de la Rencontre
7 Moïse prit une tente et la dressa pour lui à l’extérieur du camp à une bonne distance. Il l’appelait tente de la Rencontre. Celui qui voulait consulter l’Eternel devait sortir du camp pour se rendre à la tente de la Rencontre. 8 Chaque fois que Moïse sortait pour aller à cette tente, le peuple se levait et chacun se tenait à l’entrée de sa tente pour suivre Moïse du regard jusqu’à ce qu’il soit entré dans la tente. 9 Dès qu’il y pénétrait, la colonne de nuée descendait et se tenait à l’entrée de la tente, et l’Eternel s’entretenait avec Moïse. 10 Tout le peuple voyait la colonne de nuée se tenir à l’entrée de la tente et le peuple tout entier se levait et se prosternait, chacun à l’entrée de sa tente. 11 L’Eternel s’entretenait avec Moïse directement comme un homme parle avec son ami. Puis Moïse regagnait le camp ; mais son jeune assistant Josué, fils de Noun, restait dans la tente.
Moïse prie l’Eternel d’accompagner son peuple
12 Moïse dit à l’Eternel : Vois, tu me demandes de conduire ce peuple, mais tu ne me fais pas connaître qui tu enverras pour m’accompagner ! Pourtant tu m’avais dit : « Je t’ai choisi personnellement et tu jouis de ma faveur. » 13 Maintenant, si réellement j’ai obtenu ta faveur, veuille me révéler tes intentions pour que je te connaisse. Alors j’aurai vraiment ta faveur. Et considère que ce peuple-là, c’est ton peuple !
14 Dieu répondit : Je marcherai moi-même avec toi, pour te rassurer.
15 Moïse reprit : Si tu ne viens pas toi-même avec nous, ne nous fais pas partir d’ici. 16 A quoi reconnaîtra-t-on que j’ai obtenu ta faveur, moi ainsi que ton peuple, sinon si tu marches avec nous, et si nous sommes ainsi distingués, moi et ton peuple, de tous les autres peuples sur la terre ?
17 Alors l’Eternel répondit à Moïse : Même ce que tu viens de demander, je te l’accorde parce que tu jouis de ma faveur et que j’ai une relation particulière avec toi.
18 Moïse reprit : Permets-moi de contempler ta gloire !
19 Dieu lui répondit : Je ferai moi-même passer devant toi toute ma bonté et je proclamerai devant toi les qualités de l’Eternel. Je ferai grâce à qui je veux faire grâce, j’aurai compassion de qui je veux avoir compassion[b]. 20 Mais tu ne pourras pas voir ma face, car nul homme ne peut me voir et demeurer en vie.
21 L’Eternel dit encore : Il y a ici un lieu près de moi ; tiens-toi debout sur le rocher, 22 et quand ma gloire passera, je te mettrai dans le creux du rocher et je te couvrirai de ma main, jusqu’à ce que j’aie passé. 23 Puis je retirerai ma main et tu me verras de dos, mais ma face ne pourra pas être vue.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.