2 Mózes 13-14

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

13 Az Örökkévaló így szólt Mózeshez: ² „Nekem szenteljetek Izráel népében minden elsőszülöttet, vagyis aki anyjának első gyermeke, azt számomra különítsétek el! Hasonlóképpen szenteljétek nekem a háziállatok kicsinyei közül azokat, amelyeket anyjuk először hozott a világra!”

³ Mózes ezt mondta a népnek: „Emlékezzetek erre a napra, amelyen kijöttünk Egyiptomból, ahol úgy éltünk, mint a rabszolgák! Emlékezzetek rá, hogy az Örökkévaló hozott ki bennünket onnan, nagy hatalmával. Erre való emlékezésül ne egyetek semmiféle kovásszal készült ételt! ⁴ A mai napon jöttünk ki Egyiptomból, Abib hónapban.

⁵ Az Örökkévaló megesküdött ősapáinknak, hogy nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyen most még a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak laknak. Ezért bevisz majd titeket arra a földre, s akkor ebben a hónapban tartsátok meg ezt az ünnepet minden évben!

⁶ Az ünnep hét napja alatt csakis kovásztalan kenyeret egyetek, a hetedik napon pedig tartsatok nagy ünnepet az Örökkévalónak! ⁷ Kovásztalan kenyeret egyetek ezen a hét napon, s ez alatt kovász vagy kovásszal készült étel ne is legyen a házaitokban, sehol az országban! ⁸ Azon a napon magyarázd el a gyermekeidnek: »Azért van ez az ünnep, hogy emlékeztessen arra, amit az Örökkévaló tett velem,^[a] amikor kiszabadított engem Egyiptomból.«

⁹ Ez az ünnep olyan legyen számotokra, mintha a karodra vagy a homlokodra lenne kötve, hogy soha ne felejtsétek el. Emlékeztet arra, hogy az Örökkévaló tanítását emlegessétek szüntelen, hiszen ő az, aki erős karjával kihozott minket Egyiptomból. ¹⁰ Tartsátok meg hát ezt az ünnepet minden évben, a megfelelő időben.”

Az elsőszülöttek kiváltása

¹¹ „Az Örökkévaló megesküdött nektek és őseiteknek, hogy bevisz titeket a kánaániak földjére, és nektek adja azt. Amikor tehát már ott fogtok lakni, ¹² akkor szenteljetek az Örökkévalónak minden egyes elsőszülött fiút, és hasonlóképpen háziállataitok elsőszülött hím kicsinyeit is, mert ezek őt illetik. ¹³ A szamár elsőszülött csikóját kiválthatod egy báránnyal. Ebben az esetben a bárányt áldozd föl a csikó helyett, amelyet így megtarthatsz magadnak. Ha nem akarod kiváltani a szamárcsikót, akkor törd el a csikó nyakát. Az elsőszülött fiúkat azonban minden esetben ki kell váltanod!

¹⁴ Amikor majd gyermeked megkérdezi, hogy mi ennek az értelme, akkor mondd el neki: »Gyermekem, az Örökkévaló kiszabadított minket erős karjával Egyiptomból, a rabszolgaságból. ¹⁵ Amikor pedig a fáraó makacskodott, és nem akarta népünket szabadon engedni, az Örökkévaló minden elsőszülöttet megölt az egyiptomiak között. Egyaránt megölte az emberek és a háziállatok elsőszülöttjeit. Ezért áldozok az Örökkévalónak minden elsőszülött állatot, és ezért váltom meg minden egyes^[b] elsőszülött fiam életét egy-egy bárány feláldozásával.«”

¹⁶ „Ez az ünnep olyan legyen számodra, mintha a karodra vagy a homlokodra lenne kötve, hogy soha ne felejtsd el. Emlékeztet arra, hogy az Örökkévaló az, aki erős kezével kihozott minket Egyiptomból” — ezt mondta Mózes a népnek.

Izráel megkezdi a pusztai vándorlást

¹⁷ Miután a fáraó elengedte Izráel népét, Isten vezette őket, hogy merre menjenek. De nem azt az utat választotta, amely a filiszteusok országa felé vitt — bár az lett volna a legrövidebb —, hanem kerülő útra vitte a népet. Azért tette ezt, mert azt gondolta: „Ha harcolniuk kell, még meggondolják magukat, és visszatérnek Egyiptomba.” ¹⁸ Ezért Isten azon az úton vezette őket, amely a sivatagon át a Vörös-tenger felé vitt.

Izráel népe hadirendben és fölfegyverkezve vonult ki Egyiptomból.

¹⁹ Mózes parancsára magukkal vitték József koporsóját is. József ugyanis még halála előtt megeskette az izráelieket: „Isten egyszer bizonyosan megsegít titeket, s akkor vigyétek magatokkal az én csontjaimat is!”

²⁰ Izráel népe elindult Szukkótból, s legközelebb Étámnál, a sivatag szélén vertek sátort. ²¹ Az Örökkévaló előttük vonult: nappal felhőoszlopban mutatta, hogy merre menjenek; éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így nappal is, éjjel is vonulhattak. ²² Nappal állandóan előttük haladt a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.

14 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: ² „Parancsold meg a népnek, hogy forduljanak vissza, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baál-Cáfón közelében. ³ A fáraó azt fogja gondolni, hogy Izráel népe eltévedt a sivatagban, és csapdába kerültek. ⁴ Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözésükre induljon. Így fogom megmutatni dicsőségemet a fáraó és serege által, hogy az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

Izráel népe így is tett.

A fáraó Izráel népének üldözésére indul

⁵ Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy Izráel népe kimenekült az országból, a fáraó és főemberei megbánták, hogy elengedték őket. Azt mondták: „Miért is engedtük el őket? Hiszen többé nem fognak szolgálni minket!”

⁶ Akkor a fáraó kiadta a parancsot, hogy készítsék elő a harci szekerét, és seregének élére állt. ⁷ Egyiptom 600 legjobb harci szekere és az összes többi harci szekér is követte. Mindegyiket egy-egy parancsnok vezette. ⁸ Az Örökkévaló megkeményítette Egyiptom királyának, a fáraónak szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel népét, amely pedig az Örökkévaló nagy hatalma által vonult ki.

⁹ Az egyiptomi sereg felvonultatta a fáraó összes lovas harci szekerét, rajtuk a harcosokat; és ezen kívül még a gyalogos katonákat is. Éppen akkor érték utol Izráel népét, amikor ők a Vörös-tenger mellett táboroztak, Pí-Hahírótnál, Baál-Cáfón közelében.

¹⁰ Amikor az izráeliek meglátták a fáraó közeledő seregét, nagyon megrémültek, és segítségért kiáltottak az Örökkévalóhoz. ¹¹ Azután Mózesre támadtak: „Minek hoztál ki bennünket Egyiptomból? Talán nincsenek sírok Egyiptomban? Azért vezettél ide, hogy itt haljunk meg a sivatagban? ¹² Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj békén minket, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat! Bizony, jobb lett volna, ha ott maradunk és szolgáljuk őket, mint hogy itt haljunk meg a sivatagban!”

¹³ De Mózes így bátorította őket: „Ne féljetek! Csak várjatok, és csillapodjatok le! Meg fogjátok látni, hogyan szabadít meg minket a mai napon az Örökkévaló! Jól nézzétek meg ezeket az egyiptomiakat, mert soha többé nem látjátok őket! ¹⁴ Semmit sem kell tennetek, csak maradjatok nyugton! Az Örökkévaló maga fog harcolni értetek!”

Izráel népe átvonul a tenger közepén

¹⁵ Az Örökkévaló így felelt Mózesnek: „Eleget kiáltottál már hozzám segítségért! Parancsolj Izráel népének, hogy induljanak el! ¹⁶ Te meg fogd a botodat, nyújtsd ki a tenger fölé, és válaszd ketté a vizet, hogy Izráel népe száraz lábbal kelhessen át a tenger közepén a túlsó partra! ¹⁷ Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy utánuk nyomuljanak a tengerbe. Azzal fogom megmutatni dicsőségemet, hogy győzelmet aratok a fáraó, az egész serege és összes lovas harci szekere fölött. ¹⁸ Az egyiptomiak pedig megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló, amikor győzelmet szerzek a fáraó és összes lovas harci szekere fölött!”

Az Örökkévaló elpusztítja az egyiptomi sereget

¹⁹ Ezután az Isten angyala — aki eddig Izráel serege előtt járt — odaállt Izráel tábora mögé. Ugyanakkor a felhőoszlop is elmozdult a sereg előtti helyéről, és a tábor mögé állt. ²⁰ Elválasztotta egymástól az egyiptomiak és az izráeliek táborát úgy, hogy egész éjjel egyikük sem tudott közeledni a másikhoz. A felhőoszlop az egyik oldalon sötétbe borította az egyiptomiakat, ugyanakkor a másik oldalon világított az izráelieknek.^[c]

²¹ Mózes kinyújtotta karját a tenger fölé, az Örökkévaló pedig erős keleti szelet támasztott, amely egész éjjel fújt, és elhajtotta a tenger vizét. Így a víz kettévált, és a tenger feneke szárazra került. ²² Izráel népe bevonult a tenger közepébe, és a szárazra került tengerfenéken átmentek a túloldalra. Eközben a víz úgy állt jobbról-balról mellettük, mint a fal.

²³ Az egyiptomi hadsereg üldözve utánuk nyomult a tenger közepébe, a fáraó összes lovas harci szekerével együtt. ^24-25 A hajnali őrségváltás idején az Örökkévaló lenézett a tüzes felhőből az egyiptomi seregre, és a harci szekereiket használhatatlanná tette. A kerekek elakadtak.^[d] A sereg csak nagy üggyel-bajjal haladt, kitört a pánik és a katonák rémülten kiabáltak: „Meneküljünk innen! Az Örökkévaló harcol ellenünk, az izráeliek oldalán!”

²⁶ Az Örökkévaló ekkor szólt Mózesnek: „Nyújtsd ki a karod a tengerre, hogy a víz visszatérjen eredeti helyére, és elborítsa az egyiptomiakat szekerestül-lovastul.”

²⁷ Éppen föltűnt a hajnal, amikor Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, amelynek vize visszatért medrébe. A menekülő egyiptomiak éppen szembe futottak a zuhataggal, és elmerültek benne. Így söpörte el az Örökkévaló az egyiptomi hadsereget a tenger vizével. ²⁸ Amikor a víz visszatért eredeti helyére, elborította a fáraó egész seregét, és a harci szekereket, a lovakkal együtt. Akik Izráel népét üldözték, mind egy szálig ott pusztultak el.

²⁹ Az izráeliek azonban száraz lábbal keltek át a tenger közepén, s eközben a víz úgy állt jobbról-balról mellettük, mint a fal. ³⁰ Így szabadította meg az Örökkévaló Izráel népét az egyiptomiak hatalmából azon a napon. Később az izráeliek látták az egyiptomiak holttesteit a tenger partján. ³¹ Izráel népe látta, hogy az Örökkévaló milyen nagy hatalommal bánt el az egyiptomiakkal, ezért tisztelték és félték őt, bíztak benne és szolgájában, Mózesben.