Exodus 1
New Revised Standard Version Catholic Edition
1 These are the names of the sons of Israel who came to Egypt with Jacob, each with his household: 2 Reuben, Simeon, Levi, and Judah, 3 Issachar, Zebulun, and Benjamin, 4 Dan and Naphtali, Gad and Asher. 5 The total number of people born to Jacob was seventy. Joseph was already in Egypt. 6 Then Joseph died, and all his brothers, and that whole generation. 7 But the Israelites were fruitful and prolific; they multiplied and grew exceedingly strong, so that the land was filled with them.
The Israelites Are Oppressed
8 Now a new king arose over Egypt, who did not know Joseph. 9 He said to his people, “Look, the Israelite people are more numerous and more powerful than we. 10 Come, let us deal shrewdly with them, or they will increase and, in the event of war, join our enemies and fight against us and escape from the land.” 11 Therefore they set taskmasters over them to oppress them with forced labor. They built supply cities, Pithom and Rameses, for Pharaoh. 12 But the more they were oppressed, the more they multiplied and spread, so that the Egyptians came to dread the Israelites. 13 The Egyptians became ruthless in imposing tasks on the Israelites, 14 and made their lives bitter with hard service in mortar and brick and in every kind of field labor. They were ruthless in all the tasks that they imposed on them.
15 The king of Egypt said to the Hebrew midwives, one of whom was named Shiphrah and the other Puah, 16 “When you act as midwives to the Hebrew women, and see them on the birthstool, if it is a boy, kill him; but if it is a girl, she shall live.” 17 But the midwives feared God; they did not do as the king of Egypt commanded them, but they let the boys live. 18 So the king of Egypt summoned the midwives and said to them, “Why have you done this, and allowed the boys to live?” 19 The midwives said to Pharaoh, “Because the Hebrew women are not like the Egyptian women; for they are vigorous and give birth before the midwife comes to them.” 20 So God dealt well with the midwives; and the people multiplied and became very strong. 21 And because the midwives feared God, he gave them families. 22 Then Pharaoh commanded all his people, “Every boy that is born to the Hebrews[a] you shall throw into the Nile, but you shall let every girl live.”
Footnotes
- Exodus 1:22 Sam Gk Tg: Heb lacks to the Hebrews
Esodo 1
Nuova Riveduta 2006
Israele in Egitto; oppressione e liberazione(A)(B)
Schiavitù d’Israele in Egitto
1 (C)Questi sono i nomi dei figli d’Israele che vennero in Egitto. Essi ci vennero con Giacobbe, ciascuno con la sua famiglia: 2 Ruben, Simeone, Levi e Giuda; 3 Issacar, Zabulon e Beniamino; 4 Dan e Neftali, Gad e Ascer. 5 Tutte le persone discendenti da Giacobbe erano settanta. Giuseppe era già in Egitto. 6 Giuseppe morì, come morirono pure tutti i suoi fratelli e tutta quella generazione. 7 I figli d’Israele furono fecondi, si moltiplicarono abbondantemente, divennero numerosi, molto potenti, e il paese ne fu ripieno.
8 (D)Sorse sopra l’Egitto un nuovo re, che non aveva conosciuto Giuseppe. 9 Egli disse al suo popolo: «Ecco, il popolo dei figli d’Israele è più numeroso e più potente di noi. 10 Usiamo prudenza con esso, affinché non si moltiplichi e, in caso di guerra, non si unisca ai nostri nemici per combattere contro di noi e poi andarsene dal paese». 11 Stabilirono dunque sopra Israele dei sorveglianti ai lavori, per opprimerlo con le loro angherie. Israele costruì al faraone le città che servivano da magazzini, Pitom e Ramses. 12 Ma quanto più lo opprimevano, tanto più il popolo si moltiplicava e si estendeva; e gli Egiziani nutrirono avversione per i figli d’Israele. 13 Così essi obbligarono i figli d’Israele a lavorare duramente. 14 Amareggiarono la loro vita con una rigida schiavitù, adoperandoli nei lavori d’argilla e di mattoni e in ogni sorta di lavori nei campi. Imponevano loro tutti questi lavori con asprezza.
15 Il re d’Egitto parlò anche alle levatrici ebree, delle quali una si chiamava Sifra e l’altra Pua, e disse: 16 «Quando assisterete le donne ebree al tempo del parto, quando sono sulla sedia, se è un maschio, fatelo morire; se è una femmina, lasciatela vivere». 17 Ma le levatrici temettero Dio, non fecero quello che il re d’Egitto aveva ordinato loro e lasciarono vivere anche i maschi. 18 Allora il re d’Egitto chiamò le levatrici e disse loro: «Perché avete fatto questo e avete lasciato vivere i maschi?» 19 Le levatrici risposero al faraone: «Le donne ebree non sono come le egiziane; esse sono vigorose, e prima che la levatrice arrivi da loro, hanno partorito». 20 Dio fece del bene a quelle levatrici. Il popolo si moltiplicò e divenne molto potente. 21 Poiché quelle levatrici avevano temuto Dio, egli fece prosperare le loro case.
22 Allora il faraone diede quest’ordine al suo popolo: «Ogni maschio che nasce, gettatelo nel Fiume, ma lasciate vivere tutte le femmine».
2 Mose 1
Schlachter 2000
Das Volk Israel in Ägypten: Unterdrückung und Befreiung
Der Sklavendienst Israels in Ägypten
1 Und[a] dies sind die Namen der Söhne Israels, die nach Ägypten gekommen waren; sie kamen mit Jakob, jeder mit seinem Haus[b]:
2 Ruben, Simeon, Levi und Juda;
3 Issaschar, Sebulon und Benjamin;
4 Dan und Naphtali, Gad und Asser.
5 Und die ganze Nachkommenschaft Jakobs betrug damals 70 Seelen. Joseph aber war schon [vorher] in Ägypten.
6 Und Joseph starb und alle seine Brüder und jene ganze Generation.
7 Aber die Kinder Israels[c] waren fruchtbar, regten und mehrten sich und wurden so zahlreich, dass das Land von ihnen voll wurde.
8 Da kam ein neuer König auf über Ägypten, der nichts von Joseph wusste.
9 Der sprach zu seinem Volk: Siehe, das Volk der Kinder Israels ist zahlreicher und stärker als wir.
10 Wohlan, lasst uns kluge Maßnahmen gegen sie ergreifen, dass sie nicht zu viele werden; sie könnten sonst, wenn sich ein Krieg erhebt, womöglich zu unseren Feinden übergehen und gegen uns kämpfen und aus dem Land ziehen!
11 Darum setzte man Sklaventreiber über sie, um sie durch Lasten[d] zu bedrücken; und sie bauten dem Pharao die Vorratsstädte Pitom und Ramses.
12 Je mehr sie aber [das Volk][e] bedrückten, desto zahlreicher wurde es, und desto mehr breitete es sich aus, sodass ihnen vor den Kindern Israels graute.
13 Darum zwangen die Ägypter die Kinder Israels mit Gewalt zum Dienst,
14 und sie machten ihnen das Leben bitter mit harter Zwangsarbeit an Lehm und Ziegeln und mit allerlei Feldarbeit, lauter Arbeiten, zu denen man sie mit Gewalt zwang.
15 Und der König von Ägypten redete mit den hebräischen Hebammen, von denen die eine Schiphra, die andere Pua hieß,
16 und er sprach: Wenn ihr die Hebräerinnen entbindet, so seht auf der Stelle nach; wenn es ein Sohn ist, so tötet ihn, ist es aber eine Tochter, so lasst sie leben!
17 Aber die Hebammen fürchteten Gott und taten nicht, was ihnen der König von Ägypten befohlen hatte, sondern sie ließen die Knaben leben.
18 Da ließ der König von Ägypten die Hebammen rufen und fragte sie: Warum tut ihr das, dass ihr die Knaben leben lasst?
19 Da antworteten die Hebammen dem Pharao: Nun, die hebräischen Frauen sind nicht wie die ägyptischen; sie sind lebhafter; ehe die Hebamme zu ihnen kommt, haben sie geboren!
20 Und Gott segnete die Hebammen; das Volk aber vermehrte sich und nahm gewaltig zu.
21 Und es geschah, weil die Hebammen Gott fürchteten, baute er ihnen Häuser.[f]
22 Da gebot der Pharao seinem ganzen Volk und sprach: Werft alle Söhne, die [ihnen] geboren werden, in den Nil; aber alle Töchter lasst leben!
Footnotes
- (1,1) Der erste Satz beginnt mit einem »und«, das direkt an das Ende des 1. Buches Mose anknüpft und zeigt, dass die von Mose geschriebenen Bücher ein organisches Ganzes bilden.
- (1,1) d.h. mit seiner Familie und der Dienerschaft, die zur Hausgemeinschaft gehörte.
- (1,7) od. Söhne Israels (hebr. bene Jisrael); überall, wo das ganze Volk gemeint ist, wird mit »Kinder Israels« übersetzt; dort, wo deutlich die einzelnen Stammeshäupter bzw. die Männer bezeichnet sind, steht »Söhne Israels«.
- (1,11) d.h. durch schwere Zwangsarbeit.
- (1,12) w. es.
- (1,21) d.h. er schenkte ihnen Familien und reiche Nachkommenschaft (vgl. 2Sam 7,11.27).
2 Mózes 1
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Izráel családja Egyiptomba költözik
1 Jákób, vagyis Izráel egész családjával Egyiptomba költözött. Fiait így hívták: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakár, Zebulon, Benjámin, Dán, Naftáli, Gád és Ásér. Mindegyiküknek már saját családja volt, és a maguk háza népével együtt mentek Egyiptomba.[a] 5 Ekkor összesen hetvenen voltak, akik Jákóbtól származtak. (Jákób egyik fia, József ekkor már évek óta Egyiptomban élt.)
6 Idővel azután meghalt József meg a testvérei is, és az az egész nemzedék. 7 Izráel leszármazottjai azonban nagyon megszaporodtak. Sok gyermekük született, és annyira megsokasodtak, hogy szinte megtelt velük az ország.
Izráel népének sorsa rosszra fordul
8 Azután új király[b] került Egyiptom trónjára, aki már nem ismerte Józsefet. 9 Így szólt az embereihez: „Nézzétek, Izráel népe túlságosan megszaporodott! Már többen vannak, és erősebbek nálunk. 10 Bánjunk hát okosan velük, nehogy tovább sokasodjanak! Előfordulhat, hogy háború tör ki, s akkor átállhatnak az ellenséghez, és megszöknek az országból.”
11 Ezért felügyelőket küldtek, hogy nehéz kényszermunkára szorítsák az izráelieket, akiknek raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt.
12 Ám minél jobban sanyargatták őket, annál inkább sokasodtak és terjeszkedtek. Emiatt az egyiptomiak egyre jobban féltek tőlük, és gyűlölték őket. 13 Ezért kegyetlenül dolgoztatták az izráelieket: 14 vályogtéglát kellett készíteniük, mindenféle mezei munkát és sokféle nehéz szolgálatot követeltek tőlük. Mindezzel nagyon megkeserítették az életüket.
A bábák szembeszegülnek a király parancsával
15 Egyiptom királya ezután hívatta azokat a bábaasszonyokat, Sifrát és Púát, akik a héber[c] asszonyoknak segítettek a szülésnél. Megparancsolta nekik: 16 „Amikor héber asszonyok szülésénél bábáskodtok, figyeljétek meg, hogy fiú, vagy leány születik-e! Ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!”
17 A bábák azonban tisztelték és félték Istent, és a király parancsa ellenére sem ölték meg az újszülött fiúgyermekeket, hanem világra segítették őket is.
18 A király ekkor hívatta a bábákat, és kérdőre vonta őket: „Miért tettétek ezt? Miért hagytátok életben a fiúkat?”
19 A bábák így feleltek a királynak: „A héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak. Annyira életerősek, hogy mielőtt a bába megérkezik hozzájuk, már meg is szülnek.” 20-21 Mivel a bábák félték Istent, ő jól bánt velük: gyarapította a családjukat. Isten tovább szaporította Izráel népét is, amely egyre erősebb lett.
22 Akkor a fáraó egész népének megparancsolta: „Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba! Ha pedig leányuk születik, azt hagyjátok életben!”
Footnotes
- 2 Mózes 1:1 Ebben a könyvben az események nem mindig időbeli sorrendben kerülnek elbeszélésre, és sokszor ismétlésekkel is találkozunk.
- 2 Mózes 1:8 király Egyiptom uralkodóját „fáraónak” nevezték. Ebben a könyvben a „király” és a „fáraó” kifejezések felváltva szerepelnek.
- 2 Mózes 1:15 héber Izráel népét a többi nemzetek általában így nevezték: „héberek.” Ez valójában azt jelenti: „Héber leszármazottjai.” Lásd 1Móz 10:21–25.
Exode 1
La Bible du Semeur
L’oppression des Israélites en Égypte
1 Voici la liste des fils d’Israël qui ont accompagné Jacob en Egypte, chacun avec sa famille : 2 Ruben, Siméon, Lévi et Juda ; 3 Issacar, Zabulon et Benjamin ; 4 Dan et Nephtali, Gad et Aser. 5 Les descendants de Jacob étaient au nombre de soixante-dix en tout[a], Joseph étant déjà en Egypte à ce moment-là.
6 Joseph mourut, ainsi que tous ses frères et toute leur génération[b]. 7 Les Israélites furent féconds, proliférèrent, se multiplièrent et devinrent de plus en plus puissants, si bien que le pays en fut rempli[c].
8 Un nouveau roi[d] vint au pouvoir en Egypte ; il ne connaissait pas Joseph. 9 Il dit à ses sujets : Voyez, le peuple des Israélites est plus nombreux et plus puissant que nous. 10 Il est temps d’aviser à son sujet, pour qu’il cesse de se multiplier. Sinon, en cas de guerre, il risque de se ranger aux côtés de nos ennemis et de combattre contre nous pour quitter ensuite le pays.
11 Alors on imposa aux Israélites des chefs de corvée pour les accabler par des travaux forcés. C’est ainsi qu’ils durent bâtir pour le pharaon les villes de Pitom et de Ramsès[e] pour servir de centres d’approvisionnement. 12 Mais plus on les opprimait, plus ils devenaient nombreux et plus ils se répandaient, au point que les Egyptiens les prirent en aversion. 13 Alors ceux-ci les réduisirent à un dur esclavage 14 et leur rendirent la vie amère par de rudes corvées : fabrication de mortier, confection de briques, travaux en tous genres dans les champs[f], bref, toutes les tâches auxquelles on les asservit avec cruauté.
15 Il y avait deux sages-femmes pour les Hébreux. Elles se nommaient Shiphra et Poua[g]. Le pharaon leur donna cet ordre : 16 Quand vous accoucherez les femmes des Hébreux, et que vous aurez constaté le sexe de l’enfant, si c’est un garçon, mettez-le à mort, si c’est une fille, qu’on la laisse vivre.
17 Mais les sages-femmes craignaient Dieu ; elles n’obéirent pas au pharaon : elles laissèrent la vie sauve aux garçons. 18 Alors le pharaon les convoqua et leur demanda : Pourquoi avez-vous fait cela ? Pourquoi avez-vous laissé vivre les garçons ?
19 Les sages-femmes répondirent au pharaon : C’est que les femmes des Hébreux ne sont pas comme les Egyptiennes. Elles sont pleines de vie. Avant que la sage-femme arrive auprès d’elles, elles ont déjà mis leur enfant au monde.
20 Dieu fit du bien aux sages-femmes, et le peuple continua de se multiplier et devint extrêmement puissant. 21 Comme les sages-femmes avaient agi par crainte de Dieu, Dieu fit prospérer leurs familles.
22 Alors le pharaon ordonna à tous ses sujets : Jetez dans le fleuve tous les garçons nouveau-nés des Hébreux[h], mais laissez vivre toutes les filles !
Footnotes
- 1.5 Voir Gn 46.27. Un manuscrit hébreu trouvé à Qumrân, l’ancienne version grecque et Ac 7.14 ont : soixante-quinze.
- 1.6 Plusieurs siècles séparèrent la mort de Joseph de l’avènement du nouveau roi (v. 8).
- 1.7 Selon la promesse (Gn 46.3 ; voir 12.37). Les Israélites n’étaient pas seulement confinés au pays de Goshen, ils habitaient aussi au milieu des Egyptiens (3.22). Voir Ac 7.17.
- 1.8 Certains l’ont identifié à Amosis (1570-1546 av. J.-C.), fondateur de la XVIIIe dynastie, qui a chassé les Hyksos (d’origine asiatique, ils avaient envahi la Basse-Egypte pour la dominer de env. 1730 à 1580), d’autres à Thoutmosis III, pharaon de la XVIIIe dynastie, d’autres à Séti Ier (1304/1293–1290/1279 av. J.-C.).
- 1.11 Vers la frontière orientale de l’Egypte, près du canal qui reliait le Nil à la mer Rouge, près de l’actuel canal de Suez.
- 1.14 Surtout des travaux d’irrigation (Dt 11.10).
- 1.15 Sans doute les responsables des sages-femmes. Elles portent des noms égyptiens.
- 1.22 Selon le Pentateuque samaritain, l’ancienne version grecque et des traditions rabbiniques. Absent du texte hébreu traditionnel.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.