Add parallel Print Page Options

Az öregség és a halál

12 Jusson eszedbe, Teremtőd,
    amíg fiatal vagy,
amíg az öregség[a] nyűgös napjai nem jönnek,
    az évek, melyeket nem szeretsz!

Amíg a nap fénye el nem homályosul,
    meg a hold és a csillagok,
    és visszatérnek a felhők az esők után,
mikor remegnek a ház őrzői,
    és megroggyannak az erős férfiak,
megállnak az őrlő asszonyok,
    mert kevesen vannak,
és akik az ablakon kinéznek,
    már homályosan látnak,
akkor bezárják a két külső kaput,
    elhalkul az őrlőkő hangja,
felkelnek a hajnali madárhangra,
    és elhalkul az éneklő leányok hangja,
akkor már egy dombocskától is félnek,
    és mindenféle veszedelmet rejt az út,
kivirágzik a mandula ága,
    nehezen vonszolja magát a sáska,
    és kialszik a kívánság[b] lángja,
az ember pedig elmegy örökös házába,
    és az utcán siratóasszonyok járnak.

Emlékezz Teremtődre, amíg fiatal vagy,
    mielőtt elszakad az ezüstkötél,
    tönkremegy az aranyveder,
    eltörik a korsó a kútnál,
    összetörik a kerék a ciszternánál,
a test pedig visszatér a földbe,
    ahonnan származik,
a szellem meg Istenhez,
    aki adta!

Read full chapter

Footnotes

  1. Prédikátor 12:1 öregség Az 1–7 versek az ember megöregedésének, halálának és temetésének folyamatát beszélik el költői képekben.
  2. Prédikátor 12:5 kívánság Jelentheti az étvágyat és a szexuális kívánságot egyaránt. Ez a rész az eredeti héber szövegben nehezen érhető.