Prédikátor 1-3

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

1 Ezek a Prédikátornak^[a], Dávid fiának, Jeruzsálem királyának gondolatai és mondásai.

³ Mi haszna van a nap alatt^[c] az embernek abból, hogy egész életében töri magát, és keményen dolgozik?

Minden vég nélkül folytatja útját

Nincs új a nap alatt!

A bölcsesség hajszolása is hiábavaló

¹² Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben. ¹³ Teljes szívvel rászántam magam, hogy a bölcsességemmel alaposan kikutassak és megvizsgáljak mindent, ami az ég alatt^[e] történik. De ez is keserves és fáradságos feladatnak bizonyult, amelyet Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak vele.

¹⁴ Megvizsgáltam mindent, ami a nap alatt történik, és úgy találtam, hogy minden hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés. ¹⁵ Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számításba venni.

¹⁶ Azt gondoltam magamról: „Lám, milyen nagy hatalomra tettem szert, mennyi bölcsességet összegyűjtöttem! Fölülmúltam a Jeruzsálemben előttem uralkodó királyokat. Szívem megtelt bölcsességgel és tudással.”

¹⁷ Teljes szívvel rászántam magam, hogy megtudjam és kipróbáljam, mit jelent a bölcsesség és az ostobaság. De arra jutottam, hogy ez is csak időpocsékolás és hasztalan erőlködés. ¹⁸ Mert igaz a mondás:

Az élvezetek hajszolása is hiábavaló

2 Azt gondoltam, átadom magam az élvezeteknek és az örömnek. Kipróbálom, hová vezetnek. De arra jutottam, hogy ez is hiábavalóság! ² A nevetésről azt mondtam: „Bolondság!” — az élvezetekről pedig: „Semmit sem érnek!”

³ Majd kigondoltam, hogy borral vidítom fel testemet, egészen a szélső határig, de úgy, hogy közben szívemet a bölcsesség vezesse. Kipróbálom ezt a bolondságot, hogy lássam, mire jó ez az ég alatt az embereknek rövid életük napjaiban.

A gazdagság és hírnév is hiábavaló

⁴ Azután nagy vállalkozásokba fogtam: saját kedvemre palotákat építettem, majd szőlőket és ⁵ díszkerteket telepítettem. Gyümölcsösöket is ültettem, amelyekben mindenféle gyümölcs termett. ⁶ Víztárolókat is építettem, hogy növekvő fáimat öntözni tudjam. ⁷ Szereztem magamnak rabszolgákat és szolgálólányokat, sőt már házamnál született szolgáim is voltak. Rengeteg marhacsordám és juhnyájam is volt, több, mint előttem bárkinek Jeruzsálemben.

⁸ Összegyűjtöttem a kincstáramba töméntelen ezüstöt, aranyat, meg különböző tartományok és királyok kincseit. Szereztem énekeseket és énekesnőket, meg nagyon sok asszonyt és háremhölgyet. Mindent megszereztem, amit csak egy férfi kívánhat.

⁹ Hatalmas lettem és gazdag, fölülmúltam mindazokat, akik előttem éltek Jeruzsálemben, s közben bölcsességem is velem maradt. ¹⁰ Amit csak akartam, mindent elértem. Nem tagadtam meg a szívemtől semmit, ami örömöt szerzett. Mert valóban nagy örömöt találtam mindabban, amit véghezvittem és elértem! Ez lett a jutalma sok fáradozásomnak.

¹¹ De amikor gondosan mérlegeltem, amit elértem, és hogy mennyit fáradoztam mindezért, megint csak arra jutottam, hogy ez is mind hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés. Ennek sincs semmi értelme, sem haszna a nap alatt!

A bölcsesség hasznos és jó

¹² Azután elhatároztam, hogy megvizsgálom magát a bölcsességet, meg a bolondságot és az ostobaságot is.

Gondosan megvizsgáltam azt is, mit tehet majd az, aki a király után következik a trónon. Arra jutottam, hogy ő is csak ugyanazt fogja tenni, mint az elődje.

¹³ Láttam, hogy a bölcsesség olyan, mint a világosság: jó és hasznos. A bolondságnak ellenben — akárcsak a sötétségnek — semmi haszna sincsen. ¹⁴ A bölcs jól látja, hová megy, az ostoba pedig sötétben botorkál.

Ugyanakkor felismertem, hogy mindkettőre ugyanaz a sors vár: egyik is meghal, meg a másik is. ¹⁵ Ekkor azt kérdeztem magamtól: „Ha neked is ugyanúgy meg kell halnod, mint a bolondnak, akkor mi hasznod van a nagy bölcsességedből?” Ezért arra jutottam, hogy ez is hiábavalóság! ¹⁶ Hiszen a bölcsre sem fognak jobban emlékezni, mint a bolondra! Bizony, a következő időkben örökre elfelejtik mind a kettőt. Igen, meghal a bolond is, a bölcs is — ebben nincs semmi különbség!

Kiábrándultság és reménytelenség

¹⁷ Még az életet is megutáltam, annyira kiábrándítónak találtam mindazt, ami a nap alatt történik. Bizony mindez hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!

¹⁸ Megutáltam minden erőfeszítésemet, amellyel fáradoztam a nap alatt, mivel fölismertem, hogy amikor meghalok, mindezt azokra kell hagynom, akik utánam következnek. ¹⁹ Ugyan ki tudhatja, hogy aki utánam következik, bölcs lesz-e, vagy ostoba? Mégis hatalmába kerül mindaz, amit bölcsességemmel és sok fáradsággal építettem és gyűjtöttem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!

²⁰ Emiatt úrrá lett rajtam a reménytelenség minden dolog miatt, amelyért fáradoztam a nap alatt. ²¹ Mert itt van egy férfi, aki egész életében bölcsen, értelmesen és nagy hozzáértéssel dolgozott, és olyan valakire kell hagyja munkája gyümölcsét, aki a kisujját sem mozdította érte, mégis élvezheti. Bizony ez is hiábavalóság és nagy igazságtalanság!

²² Mert végül is mi haszna van a nap alatt a halandónak abból, hogy egész életében keményen dolgozott és a lelkét gyötörte? ²³ Hiszen napjai tele vannak szomorúsággal, munkája vesződséggel, s még éjjel sincs lelkének nyugta. Bizony, ez is hiábavalóság!

²⁴ Arra jutottam hát, hogy az ember nem tehet annál jobbat, mint hogy egyen-igyon, meg örömét lelje a munkájában és annak gyümölcsében. Azt is beláttam, hogy ezt is Isten kezéből kapjuk. ²⁵ Mert ha ő nem adná, ugyan mit ennénk, és miben lenne örömünk? ²⁶ Hiszen Isten a bölcsnek — akit kedvel — bölcsességet, tudást és örömöt ad. Ugyanakkor az ostoba bűnösnek fáradozást és küszködést ad, hogy az vagyont gyűjtsön — azután pedig átadja annak, akit Isten kedvel.

Bizony, ez is hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!

Mindennek megvan a maga ideje

3 Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak^[f] az ég alatt.

Amit Isten tesz, az örökre megmarad!

⁹ Mi haszna van az embernek abból, hogy keményen dogozik és töri magát? ¹⁰ Láttam azokat a feladatokat, amelyeket Isten adott a halandóknak, hogy fáradozzanak velük. ¹¹ Isten mindig mindent a megfelelő időben cselekszik — ezt még szemlélni is gyönyörűség! Ő adott az embernek képességet arra, hogy gondolkodjon a világról^[g] — mi azonban soha nem tudjuk teljes egészében felfogni, amit Isten cselekszik.

¹² Arra jutottam, hogy a legjobb, amit az ember tehet, hogy élvezi az életet, és örül annak, ameddig csak él. ¹³ Tehát egyen-igyon, élvezze a munkáját és annak gyümölcsét, s ne feledje, hogy mindez Isten ajándéka!

¹⁴ Azt is fölismertem, hogy minden, amit Isten tesz, örökre megmarad. Senki sem tehet hozzá, de el sem vehet abból semmit, mert amit Isten cselekszik, az teljes és örök. Mindezt pedig azért teszi, hogy féljék és tiszteljék őt. ¹⁵ Ami most történik, már régóta megvan, és ami a jövőben fog történni, az már megtörtént a múltban is. Isten újra előhozza azt, ami már elmúlt.

¹⁶ Láttam azt is itt a földön,^[h] hogy a bíróságnak igaz ítéletet kellene hozni, de a bírák igazságtalanok. Ahol igazságot kellene szolgáltatni, ott igazságtalanságot művelnek. ¹⁷ De azután ezt gondoltam: Isten ítéletet tart mind az igazak, mind a gonoszok fölött, hiszen megvan a kijelölt ideje minden földi dolog és tett megítélésének.

Mi a különbség az ember és az állat között?

¹⁸ Azt gondoltam: Isten így teszi próbára és válogatja ki az embereket, és így bizonyítja be, hogy nélküle^[i] nem különbek az állatoknál. ¹⁹ Hiszen ugyanaz a sors vár emberre és állatra. Meghal az egyik is, meghal a másik is. Mert egyiket is, másikat is ugyanaz az életadó lehelet^[j] élteti. Mikor azonban meghalnak, nincs semmi különbség az élettelen ember és állat között! Bizony, ez is mind hiábavalóság! ²⁰ Mindegyik ugyanarra a helyre jut, mert mindkettő a föld porából lesz, és végül ugyanúgy porrá lesz az ember is, az állat is. ²¹ Ugyan ki a megmondhatója, hogy az ember éltető lehelete halála után felfelé száll-e, s vajon az állatok éltető lehelete lefelé száll-e a földbe?

²² Arra jutottam tehát, hogy nem tehet az ember jobbat, mint hogy örömet találjon a munkájában és annak gyümölcsében — mert ez jutott neki ebben az életben. Mert ugyan ki tudna bennünket visszahozni, hogy láthassuk, mi történik itt, miután meghaltunk?