Az Örökkévaló angyala megjelenik

2 Az Örökkévaló angyala fölment Gilgálból Bókimba, és ezt mondta Izráel népének: „Én vezettelek ki benneteket Egyiptomból, és én hoztalak be erre a földre, amelyet esküvel ígértem őseiteknek. Azt mondtam nektek, hogy soha nem töröm meg a szövetséget, amelyet veletek kötöttem, ² de ti se kössetek szövetséget ennek a földnek lakosaival, hanem romboljátok le a bálványoknak épített oltáraikat! Miért nem hallgattatok a szavamra?

³ Emiatt most azt mondom nektek, hogy akik még megmaradtak közöttetek e föld lakói közül, azokat már nem fogom kiűzni előletek! Itt maradnak, és csapdává lesznek számotokra, isteneik meg tőrbe ejtenek titeket”.

⁴ Amikor Izráel egész népe hallotta az Örökkévaló angyalának szavát, hangosan fölkiáltottak, és keserves sírásra fakadtak. ⁵ Emiatt nevezték el azt a helyet Bókimnak^[a]. Ott azután áldozatot mutattak be az Örökkévalónak.

Józsué halála után Izráel bálványimádásba süllyed^(A)

⁶ Azután Józsué elbocsátotta a népet, s minden törzs hazatért a saját területére, hogy azt birtokba vegye. ⁷ Izráel az Örökkévalót követte és szolgálta Józsué egész életében, és még azután is, ameddig azok a vezetők éltek, akik Józsué társai voltak, de túlélték őt. Ezek a vezetők még látták az Örökkévaló hatalmas tetteit, amelyeket Izráelért vitt végbe. ⁸ Ezután Józsué, Nún fia, az Örökkévaló szolgája 110 éves korában meghalt. ⁹ A saját birtokán temették el, Timnat-Hereszben, amely Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra található.

¹⁰ Azután meghaltak azok is, akik Józsué kortársai voltak. Felnőtt egy új nemzedék, amelynek tagjai már személyes tapasztalatok alapján nem ismerték az Örökkévalót, sem az ő nagy tetteit, amelyeket Izráel népéért korábban véghezvitt. ^11-13 Ebben az időben Izráel elhagyta az Örökkévalót, őseik Istenét, aki népüket kihozta Egyiptomból. Idegen istenekhez fordultak, előttük hajoltak meg, a Baálokat és Astárótot szolgálták, a környező nemzetek idegen isteneit. Azt tették, amit az Örökkévaló gonosznak tart, és ezzel haragra ingerelték őt.

¹⁴ Amikor az Örökkévaló haragra gyulladt Izráel ellen, kiszolgáltatta őket a körülöttük élő ellenségeiknek, akik megverték és kifosztották őket. Nem volt többé ereje Izráelnek, hogy megvédje magát. ¹⁵ Valahányszor harcba indultak, vereséget szenvedtek, mert az Örökkévaló ellenük fordult, pontosan úgy, ahogy ezt korábban esküvel erősítve megígérte. Így Izráel népe nagyon nyomorúságos és szorult helyzetbe került.

¹⁶ Az Örökkévaló mégis a segítségükre sietett, és vezetőket állított népe élére, akiket bíráknak neveztek. Általuk szabadította ki népét a nyomorgatóik kezéből. ¹⁷ Izráel népe azonban a bírák szavára sem hallgatott, hanem továbbra is idegen isteneket imádtak, és azok előtt hajoltak meg. Hamar letértek arról az útról, amelyen őseik jártak, akik még engedelmeskedtek az Örökkévaló parancsainak. Izráel azonban nem őket követte, hanem úgy viselkedett, mint a hűtlen feleség, aki megcsalja férjét.

¹⁸ Amikor az elnyomóik miatti nyomorúságában Izráel az Örökkévalóhoz kiáltott segítségért, az Örökkévaló megkönyörült rajtuk, és bírákat állított népe élére. Amíg az a bíró élt, az Örökkévaló vele volt, és így a bíró ki tudta szabadítani Izráelt ellenségeinek kezéből. ¹⁹ Miután azonban a bíró meghalt, a nép megromlott — jobban, mint az elődeik. Ismét visszatért az előbbi kerékvágásba: megint idegen isteneket imádtak, azokat követték és előttük hajoltak meg. Nem változtak meg, hanem makacsul a saját fejük után mentek, és korábbi életmódjukat folytatták.

²⁰ Az Örökkévaló haragja ekkor ismét fellángolt Izráel ellen, és ezt mondta: „Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyet őseikkel kötöttem, és mivel nem engedelmeskedik szavamnak, ²¹ azért én sem fogom kiűzni előlük többé azokat az idegen nemzeteket, amelyeket Józsué meghagyott, amikor meghalt. ²² Így fogom próbára tenni Izráelt, vajon hűségesen az Örökkévaló útján akar-e járni, mint azt ősei tették, vagy nem”.

²³ Ezért engedte az Örökkévaló, hogy ezek a nemzetek megmaradjanak azon a földön, és nem űzte ki őket azonnal. Ezért nem tudta Józsué legyőzni és kiűzni őket.