5  És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!

² Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.

³ Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan [és] élünk.

⁴ Színrõl színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tûz közepébõl.

⁵ (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az idõben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tûztõl féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:

⁶ Én, az Úr, [vagyok] a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földébõl, a szolgálatnak házából.

⁷ Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.

⁸ Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

⁹ Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyûlölnek;

¹⁰ De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.

¹¹ Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.

¹² Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta néked az Úr, a te Istened.

¹³ Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.

¹⁴ De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, [se] magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémû barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;

¹⁵ És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erõs kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.

¹⁶ Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.

¹⁷ Ne ölj.

¹⁸ És ne paráználkodjál.

¹⁹ És ne lopj.

²⁰ És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot.

²¹ És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.

²² Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tûz, a felhõ és a homályosság közepébõl nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kõtáblára, és adá azokat nékem.

²³ És lõn, mikor a szót a setétség közepébõl halljátok vala, és a hegy tûzzel ég [vala], hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;

²⁴ És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az õ dicsõségét és nagyságát; és az õ szavát hallottuk a tûznek közepébõl; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.

²⁵ Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tûz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!

²⁶ Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tûznek közepébõl szóló élõ Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?

²⁷ Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.

²⁸ És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.

²⁹ Vajha így maradna az õ szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden idõben, hogy jól legyen dolguk nékik és az õ gyermekeiknek mindörökké!

³⁰ Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.

³¹ Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg õket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.

³² Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.

³³ Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.